Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
r(hű it n i api jegyzet IRODAL O M J?hü#£44iel N É P M Ű V í ELÉS * SZAMOS RUDOLF: Ae A magasvasút csörömpölve rázza a léiig nyitott ablakokat. Ismét egy emlék. Újra börtönben ül. A pesti szocdemek dugták most a Gyűjtőbe a kommunistákat. Azután a börtön kapuját kinyitotta a tömeg. S ő már Kun Béla szavait hallja. Ahogyan ott a Visegrádi utcában, a kommunista párt megalakulásának színhelyén beszélt: »Proletárok, miénk a hatalom. Éljen a Tanácsköztársaság!« Nem volt idő a beteg test kúrálgatására. Uj ta- nonctörvényt kellett alkotnunk. A közoktatásügyi népbiztosságon naponta száz és száz ifjúmunkás ügyét kellett véglegesen elrendeznem... Délután várt az Ifjú Proletár szerkesztése, este gyűlés a vasasoknál. Tavasz, ne fojtogass most; csak két évet, csak egyet adj még nekem! Ki a friss levegőre! A toll koppanva esett a kopott íróasztalra. A cselédlánynak is levegő kell, aki a hátsó udvarban szürke porfelhőben szőnyeget klopfol. A vasöntőnek is erdei levegő kell, mielőtt tüdejét szétroncsolja a szilikózis, és nekem is kell az erdő!« Előbb dolgozni, dolgozni kell! Az Ifjú Proletár legközelebbi számának még megírja ezt a cikket: »Élvezze végre minden fiatal az erdőt, a hegyet — a szabadságot... Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok...« — ezt, ezt befejezni, és utána nyomban ki a hegyek közé. A nevén szólítják: — Lékai elvtárs! Nem maradhat tovább az ágyban. Most igazán nem betegeskedhet. Holnap délutánra a szövőlányok múzeum-látogatásait szervezte és néki ott a helye közöttük. Zenei előadás a józsefvárosi ifiknek, Óbudának sportkört ígért. Kinyittatta a múzeumokat... Képek, képek; hol is mentették meg a lebukástól a képek? Igen. Egy esztendővel később, 1920-ban, amikor a Kommunista Ifjúsági Intemacioná- lé titkára lett, Németország egyik városába, ha nem téved, Drezdába kellett utaznia, egy felig illegális gyűlésre. Az elv- társak még az elutazás előtt figyelmeztették, hogy a rendőrségtől óvakodjon, mert a német jobboldali szocdemek sem szeretik a kommunistákat. Szép város Drezda. Valóságos középkori gótikus múzeum minden utcája, s úgy emlékezett, mintha azt olvasta volna valahol, hogy itt egy Dürer- kép található a Városi Képtárban. A megbeszélt időnél korábban érkezett, és nem a szállására ment, hanem a képtárba. Akikkel találkoznia kellett volna, azt hitték, meg sem jött, ám ő két óra múlva megjelent a szervezetben. Jókor, mert alig húsz-harminc perccel jövetele előtt kereste a rendőrség. — Látjátok, elvtársak, ezért is jó, ha egy kommunista szereti a művészetet, a képeket. Engem most Dürer mentett meg a lebukástól. * Milyen nap van ma? Hányadika?... Hétfő, szerda, csütörtök, péntek. Lehet, hogy pénteknek hívják az emberek ezt a mai napot, Gondolatai bizonytalanul ollózgatják napokra a hetet, és a napok az élet apró részletei. Már nem is olyan furcsa ez az egész. Egyedül van, és a halál gondolata sem rémisztő. Ezt is szokni kell. A halál nem akkor kezdődött, amikor idehozták. A születése pillanatában csatlakozott melléje, mint az élet ellentéte. A világmindenség ellentétekből áll. Ellentétből születik a fény, az élet, a Minden. Az ember részletekben hal meg. Hogyan is van ez az Ady- vers? Nem jut mindjárt az eszébe, pedig hányszor szavalta Korvinák estjein. Igaz, Otto nem szerette, azt mondogatta: »Jancsi, te megint pesszimista vagy!« Szeretné tagadóan rázni a fejét, hiszen régen számított már erre, de mégis olyan hamar jött ez az óra. A falon a lenyugvó nap vörös fényei vibrálnak. »Most van a nap lemenőben« — ki is énekelte ezt az idei május elsejei kiránduláson? Lusztig Ernő. Csont Peti, Abelovszki vagy...? Bágyadtan - nézi a falat, olyan a bevetődő alkonyi sugár, mintha egy vékony vörös transzparens lenne. De mi van ráírva? »Be a Vö-rös Had-se- reg-be« — betűzi magában. ...Tegnap volt május elseje. Budapest ragyogott a felszabadult emberi boldogságban. Ott járt az ujjongó emberek között és másnap felszólalt a Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács ülésén. Gyűlölte a háborút és a kiontott embervért, mégis ezt mondta: »Elvtársak! Én azt mondom, mi feszítsük meg most minden izmunkat, erőnket és akaratunkat egy nagy egységbe fogjuk össze... Eszméinkért a barikádokon is, vérünk áldozásával is tudunk harcolni, és megvédhetjük azt, amit akarunk...« »Van hazánk, és a hazát nekünk kell megvédeni a bur- zsúj betolakodóktól« — mondotta még aznap egy ifjúmunkásgyűlésen. Általános mozgósítás. Hetven évvel azelőtt igy születhetett a semmiből Kossuth lelkes serege. Estére a pesti ifjúmunkások ezrével ácsorogtak a sorozóhelyek előtt, de őt nem vették be katonának. Először bánkódott, emiatt, rövidesen azonban nagy feladatot kapott. Megszervezni a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége első kongresszusát. A frontok mögött beutazta az országot. Látni akarta személyesen is a mozgalom elterjedtségét. Apró parasztházak szalmadikóin aludt, hűvös tanyai iskolák tantermeiben és füstös városi kocsmákban beszélgetett a 'iata- lokkal. Az idő sürgetett, június 20-ra tűzték a kongresszus kezdő napját. Amerre járt fellángolt a forradalmi fiatalság. — Küldötteket választottak, egy- egy szervezetből tízesével-húszasával jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. A kongresszus második napjának estéjén harminc-negyven vidéki és pesti küldöttet vezetett föl a Halászbástyához. — »Tanuljatok, hogy tudástok és munkátok nyomán még szebb legyen ez a város, az egész szabad ország«. Széppé tenni a földet, az emmm berek életét, ez volt a KIMSZ programja. Ellenforradalom. Monitorok a Dunán. Visszavonulás északon. Nyugtalan, lázas hírek. Á vezetőség tagjai közül Brodman Náci már életét adta a pr >le- tárhazáért... Utána sorban zö- vetkeztek a többiek. Az utolsó pesti éjszaka. Korvin Ottóval sétáltak végig a Ferdinánd-hídon. Ottó arról magyarázott, hogy a Kommunista Ifjúsági Intemacibnálé első kongresszusén Bécsbeo miről kellene beszélnie. Ez az emlék mintha elszabadítana benne minden fájdalmat. Ottó még reménykedett, hogy a Landler és Stromfeld vezette sereg egyesült erővel gátat emel a szerb román és cseh burzsoá csapatoknak. Ottó sok sikert kívánt néki a bécsi úthoz, és ezzel búcsúztak egymástól: »A viszontlátásra !« Néhány hónappal később pedig, amikor Ottót kivégezték a darutollas fehér tisztek, ezt írta róla: »Egy rajongó, nagy- hitű emberrel kevesebb van ezen a mi sárgolyónkon. Ö is egyike azoknak, akik helyet foglalnak az emberiség megváltói sorában...« A bécsi internacionále még el sem kezdődött, amikor a belső árulás és a külső túlerő megdöntötte a Tanácsköztársaságot. Nem mehetett már haza. »Én voltam az első_ emigráns. Én voltam az első hontalan, akit elveszett hazájában halálra kerestek«. Édesanyám! Jaj, de sokszor sírt fel benne a panaszos szó. Mi lehet vele, hiszen búcsú nélkül indult Bécsbe, és anyja súlyos betegen Keszthelyen maradt a tüdőszanatóriumban. Napokig céltalanul ődöngött a bécsi utcákon. Egészen legyengült, és első keserűségében a halálra gondolt. Teljesen mindegy hol hal meg az ember. Ha hazamegy, némi reménye maradt, hátha találkoznat még egyszer édesanyjával. — Életösztöne tiltakozott, is jöttek Magyarországról az emigránsok csoportjai is. Az elvtársak hatására lassan magához tért. Egy üvegkereskedónél helyezkedett el kifutóként, és a Bécsi Magyar Újságban megjelent első cikke. »Csak azért közlik, mert én vagyok a Lékai — s most ez a régi nyugtalanító gondolat is eszébe jut. Addig nem nyugodott, míg álnéven néhány írást be nem küldött a bécsi 8 órai Újság szerkesztőségének. Az emigráció első öröme: a radikális polgári lap sorban közölte írásait. Akkor határozta el végleg, hogy újságíró ds író lesz. A sok csapás után visszatért önbizalma. .* Mi is törtéit tulajdonképpen? Hogyan került a nemzetközi kommunista ifjúsági mozgalom élvonalába? A kongresz- szust végül is Berlinben rendezték meg, és ó is felszólalt. Beválasztották a vezetőségbe... Weimar, Prága, Pozsonv. Párizs, Berlin, mindenütt hosz- szabb-rövidebb ideig börtönben is ült. Pozsony alatt látta utoljára a Dunát. Az időpontra nem emlékezik. »Részlete eben halok meg — gondolja —, és (Folytatás a 6. oldalonj. Szekszárd központjában egy transzparens hirdeti: Takarékossági napok. November hónap, amint ezt a transzparensen kívül egyéb eszközökkel és módon is tudatja, az OTP, a takarékosság eszméjének szenteltetett s harcba indul a takarékpénztár saját eszközei vei, maga is mindenekelőtt a takarékosság eszméje mellé állítva mindenkit, aki segíteni tud és akar. Mert nem akármiről van szó. egyéni és közösségi érdek kívánja meg, hogy nem elsőrendűen szükséges célokra kevesebbet költsünk, hogy nagyobb célokat is meg tudjunk valósítani. A számadatok birtokában nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, mind közelebb jutunk ahhoz, hogy takarékos népnek nevezzük magunkat. Csupán Tolna megyében körülbelül százhúsz millió forintra tehető az az összeg, amelyet takarékbetétben tartanak az emberek, a takarékkönyvvel rendelkezők száma 45 ezer, a KST tagoké 10 ezer, az iskolások többsége pedig takarékbélyegeket vásárol rendszeresen. És végül még egy számadat, ha a jelenleg takarékbetétben tartott összeget a megye egész lakosságára, csecsemőket is beleértve. szétosztanánk, 450 forint jutna egy főre. A takarékosság nem öncél, hanem az életszínvonal emelését célozza egyéni és társadalmi méretekben is. Érdemes és érdekes dolog vizsgálatot folytatni abban az irányban, a takarékosság, a takarékbetétek összegének megnövekedése hogyan hatott és hat a kereskedelemre, arra, hogyan változik meg a különböző cikkek vásárlása. Itt persze pontos adatokkal nem lehet szolgálni, túlságosan sok lenne benne a találgatás, az azonban bizonyos és kimutatható, hogy a közvetlen, apró, kis összegbe kerülő fogyasztási cikkekről áttolódott a vásárlás, a nagyobb, a drágább dolgok javára. Jó ez? Feltétlenül. Hiszen nem arról van szó. hogy a közvetlen fogyasztási cikkekre nincs szükség. Dehogynem, kell az, sőt arra törekszünk, hogy mennél nagyobb bőséget érjünk el élelmiszerekben, ruházati cikkekben, dohányban, de még megfelelő mennyiségben és minőségben bor is álljon azok rendelkezésére, akik szeretik. Viszont a mértékte- lenség ebben az esetben is káKülönös sebességi világrekord Jeremy Butterworth amerikai turista »látóköre kibővítésére« Párizsba utazott, ahol a Louvre megtekintésével új sebességi világcsúcsot állított fel: 14 óra 25 perc 36 másodperckor lépett be a múzeumba, végigrohanta a képtárakat, elragadtatott pillantást vetette a milói Vénusra, Leonardo Giocondája előtt csodálkozva felkiáltott: »Nem értem, mit esznek rajta!« — és 14 óra 30’ 47”-kor elhagyta a világ egyik legnagyobb műgj'űj teméiy'éfc ros és nemegyszer az ilyen cikkek fogyasztásában Upiúsított mértéktelenség eredményezi, hogy nagyobb, drágább holmikat nem tudnak az emberek, egyesek megvásárolni. A takarékosságra társadalmi méretekben is igen nagy szükség van. Az egyéni takarékosság nagymértékben tükörképe, mutatója a társadalmi méretekben történő takarékosságnak, azonban ezen a területen még sokkal nagyobbak a kívánnivalók, mint az előbbinél. Él még sok emberben az a szemlélet: nem az enyém, közvagyon... Vajon minden költségvetés összeállításánál a legszigorúbb takarékossági szempontok érvényesülnek? Vajon minden vásárlásnál meggondolják háromszor is, szükség van-e a szóbanforgó cikkre, tárjgyra? — Vajon a reprezentációval minden esetben a legtakarékosabban bánunk? Vajon minden építkezési beruházásnál érvényesülnek az ésszerűségi szempontok? Sajnos, nem mindig. S ez az érem másik oldala, az árnyoldal. Pedig a közvagyon egyéni vagyon is. És ez nem szólam, mint ahogy nem szólam az sem, hogy az országnak, annak minden vagyonának, a társadalom minden tulajdonának, javának mi vagyunk a gazdái, a tulajdonosai, valamennyi dolgozó ember, aki munkájával hozzájárul a közvagyon gyarapításához. Ebből a közvagyonból a végzett munka arányában részesedik is. De csak akkor érvényesül következetesen a végzett munka arányában való részesedés elve, ha a közvagyon nem károsodik egyes emberek felelőtlensége. kártevése vagy hanyagsága miatt. Az osztályharc ezen a területen is folyik, mert harcolunk a tudatos kártevők ellen, de harcolunk az emberek tudatában még meglévő polgári maradványok, önzés, hanyagság, az egyéni érdelmek a közösségi érdek fölé váló helyezése, stb. ellen Rendkívül fontos terület, s rendkívül fontos feladat a takarékosság, mint arra a párt is már nemegyszer rámutatott, mert éppen a takarékosság, éppen a pazarlás felszámolása tudja biztosítani azt. hogy a végzett munka arányában egy főre jutó részesedés mind. magasabb legyen. LETENYEI GYÖRGY ■•■■■■■■■■■■■I■■■■a■■*■■■•■«•«•** Puccini és a rock and roll ' A nagy Puccini egyik leszármazottja, Jack Puccini egy tánczenekar karmestere a kanadai Wasaga Beach-ben. Elmondottá; hogy édesatyja szakított a családi hagyománnyal és Olaszországból való kivándorlása után jól- menő makaróni import-üzletet nyitott Montrealban. Most azonban ő szeretne a Puccini névnek ismét hírnevet szerezni a zenei világban A fák búcsúja Ruhájuk selymét szél zilálta össze, aranytallérjuk szórják szerteszét. Szívükbe markol életüknek ősze, s ajkukról halkul egyre a beszéd. Görcsös kezük az álmos égre. tárják, úgy könyörögnek még jénylő napért. De hasztalan: beomloi Lak a tárnák, s mi óvta testük: nincsen semmi vért. A nábob-nyárnak búcsút integetnek. Ú, — az már tőlük messzi-messzi ment. Feszítik mellük gyilkoló szeleknek, s lábuknál hever levél-regiment, elhullott had... De szürke rügybe rejtve már jövő álmodik az ághegyen. Bimbóba burkolt most az élet sejtje, hogy új tavaszról majd hitet tegyen.. MISZLAl GYÖRGY Külföldi kulturális furcsaságok
