Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

I960, október 15. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Miért késik a krómos-gy árrészleg rekonstrukciójának befejezése a Siraontornyai Bőrgyárban Erről is hessélni kells A mialt és a jelen, DECEMBER 31-IG KELLENE elkészülni a Simontornyai Bőr­gyár krómos gyárrészlege re­konstrukciójának. A gyár jövő évi termelési terve már ennek figye­lembevételével készül. Azonban a Simontornyai Bőrgyár — minden jel szerint — adóssággal fogja kezdeni az ötéves tervet. Napon­ta több ezer pár cipő készítéséhez szükséges felsőbőrrel ad majd ke­vesebbet a népgazdaságnak, mint amennyit adhatna, ha a re­konstrukció a tervezett határidő­re elkészülne. A kár, ami a késedelemmel a népgazdaságot éri, nemcsak a ter­melésből kiesett napi közel ezer négyzetméter felsőbőr-hiány. Ké­sőbb térül meg a beruházási ősz- szeg — a múlt évben megkezdett és ez év végéig befejezendő II. és III. ütem beruházási költsége több mint 13 millió forint —, az egye­netlen munka, az évvégi hajrá meg is drágítja az építkezést. Az idei év első felében elvég­zett munkák még 30 százalékát sem teszik ki az egész évi prog­ramnak. A harmadik negyedév­ben némileg javult a helyzet, a kivitelező, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat körülbelül annyi munkát végzett el, amit egy-egy negyedév alatt el kellett végeznie. De három hónappal a szerződésben vállalt évvégi határ­idő előtt hátra volt a munkáknak még közel fele. RENDKÍVÜL nehéz ügy ÉPÍTKEZNI egy üzemben, hogy közben egy órára se álljon le a termelés. A rekonstrukciónál sok­kal körültekintőbb munkaszer­vezésre, a beruházó és kivitelező között sokkal szorosabb együtt­működésre van szükség, mint új építkezésnél. E körülmények meg­Százezer forintos fröccsentett vakolat Bonyhád központjában, a köz­ségi tanács épületéről nagykala­páccsal verik le a falat. — Miért van szükség erre a műveletre? — latolgatják a kő­műves mesterséget csak iroda­lomból ismerő bonyhádi állam­polgárok, közöttük Mészáros Bé­la, a járási pártbizottság titkára is. — Azért verjük le, hogy he­lyére újat rakhassunk — hang­zott egy itt foglalatoskodó kő­műves szűkszavú, de határozott válasza. Mivel nem mutatott hajlandó­ságot a további magyarázkodás­ra, kilincselni kezdtünk a hivata­lokban, választ várva a laikus szemében feleslegesnek tűnő mun kára. A bonyhádi tanácsnál Schuler Sándor, a vb-elnök elmondotta, hogy mint derűre ború, jött a községnak a tanácsháza felújítá­sa. — Felkeresett egy szép nap Ba­lázs Lajos elvtárs, a járási ta­nács pénzügyi osztályának veze­tője, hogy a megye ajánlott pénzt, amit még az idén, ha lehet, rá kell „tenni” a községi tanácsra. Jövőre hasonló célra nem adnak pénzt, hát ragadjuk meg az al­kalmat, öltöztessük új köntösbe a tanácsházát. Azt is Ígérte, hogy elkészítteti a költségvetést, sze­rez kivitelezőket, mi csak egyez­zünk bele az egészbe. A könnyebben érthetőség ked­véért, szükségesnek tartjuk eh­hez még hozzátenni: a bonyhádi tanácsházán 1957-ben végeztek külső és belső felújítási munká­latokat. Ez —*a régi ipari árak alapján — csaknem 100 000 fo­rintba került. Akkor tökéletesen rendbehozták az épületet, kívül is bepucolták, lemeszelték. Ért­hető, hogy az idén nem Szere­pelt a községi tanács renoválása a költségvetésekben. Nem volt rá pénz se! De mert lett pénz, csináltak tervet és máról-holnap­ra „szereztek” kivitelezőt is. A felújítási terv nem akármi­lyen. Előírja, hogy a régi vako­latot le kell verni — noha ez még Isten tudja meddig kibírta volna — és helyette új, fröccsen­tett vakolattal kell az épületet bepucolni. Tudniillik az történt, hogy a megyei tanács ez évi tanácshá­zak felújítási keretét szeptember végéig nem merítették ki. Ezt a pénzt — Kiss Frigyes, a megyei tanács költségvetési csoportjának vezetője mondotta — más célra felhasználni, vagy jövőre átvinni nem lehet. A megyei tanács il­letékesei felszólították hát a já­rási tanács illetékeseit, hogy nézzenek körül, hova lehetne a pénzt ésszerűen elkölteni. A bonyhádiak körülnéztek és talál­tak módot a többi között arra, hogy a 104 000 forint elköltessék. Igaz ugyan, hogy a község ve­zetői szándékoztak majd renovál­ni a községi tanácsot. De nem ilyen költséggel és nem most. Megjárta volna ugyanis egyszerű meszelés is, ami ötödrésze pénzt emésztett volna fel. De ha m mindenáron fröccsentett vakola­tot akartak — hát üsse kő —, legyen. De miért kellett leverni a maltert, amit 3 évvel ezelőtt raktak rá? Azt mondják azért, mert különben nem sikerül a fröccsentett vakolat. A kőműve­sektől megtudtuk, ez nem így áll, mert a már meglévő falra éppúgy lehet fröccsentett vakola­tot rakni, mint az új falra. Mindegy, a munka folyik. A bonyhádi ktsz kőművesei dolgoz­nak, mint a karikacsapás, mert az év végéig be kell fejezni a munkát, különben úszott a 104 ezer forint. Közben, ennél sok­kal fontosabb építkezést nem tudnak elvégezni. Van például a községi tanács kezelésében két állami ház, amelynek a tatarozá­sát már hetekkel ezelőtt megren­delte a tanács a ktsz-nél. Ennek a munkának elvégzésére — ezt Tamás László, a községi tanács vezetője mondotta — a ktsz eddig nem ért rá, pedig a szegény la­kók feje felett beázik a tető. Ám a községi tanácsháza 104 000 fo­rintos munkahelyére máról hol­napra felvonult a ktsz. Verik 1' a régi falat és rakják az újat. így rendelték meg a munkát, ök el­végzik, miért ne végeznék el? Ha egyszer a keretből futja, le­gyen hát 104 000 forintért fröcs- csentett vakolatú a bonyhádi köz­ségi tanács. Molnár Lászlóné LXV. Négy óra tizenöt perckor a bie- lany-i kaputól hosszú menet in­dult el. Az. első gépkocsiban Fuchs főkapitány és Buchowski százados ült. Mögöttük a segéd­csapat fele feltűzött szuronnyal, majd a kivégző osztag, utána pe­dig a mentőautó, amely a halál­raítélteket vitte. — Nézzétek, fiúk, micsoda dísz­kíséret — jegyezte meg csönde­sen Hiebner, miközben nagy ne­hezen, a rendőrök segítségével fel­lépett a kocsi hágcsójára. — Kniewskit ketten támogatták. Noha a tárgyalás után átkötüz- ték sebeit, a kötés újra átázott. — Mint valami tábornokokat — fűzte hozzá Rutkowski, látva, hogy a mentőkocsit körülveszik a a kivégző osztag és a segédcsa­pat második felének katonái. — Hangja kissé rekedten csengett. Hiebner a vállára tette a kezét. — Ne aggódj — nyugtatta meg Henryk. — Csak a nedves leve­gőtől van. A mentőkocsit követő autóban az ügyész ült, az orvossal meg a rendőrökkel. Mögöttük mindkét oldalon katonák masíroztak, vé­gig az úton csendőr- és rendőr- ke. időn. Pz éjszaka vége felé közele­dett.. Az ég már egészen szürke veit. Egy másfél éra múlva a szalué színt hideg és tiszta Kék egy kirakat előtt követelték volna kezdettől az olyan együttműködést, ami akkor — az év második felében — kez­dett kialakulni, amikor már lát­ható volt a nagy lemaradás. A ki­vitelező azonban még júniusban is úgy nyilatkozott, hogy az év vé­géig elkészül a munkákkal. NEHÉZSÉGET OKOZOTT az is, hogy a gyár nem bocsátott min­den esetben akkor a kivitelező rendelkezésére munkaterületet, amikor annak szüksége volt rá. Termelő üzemnél nehéz is így szervezni a munkát, áttelepíteni az egyes részlegeket. De előfor­dult az is, hogy amikor az építő­vállalat sürgetésére átadták a munkaterületet — mint a boxki- készítő födémcserénél — egy-két hétbe is beletelt, míg ott meg­kezdték a munkát. Az elmúlt hónapokban már ha­vonta rendszeresen megtartották a kooperációs tárgyalásokat, a legutóbbit az illetékes miniszté­riumok és a pártközpont munka­társainak részvételével. Azóta gyorsult a munkák üteme, javult az építkezés gép-ellátottsága. Át­tértek a kétműszakos munkára, jelenleg is így dolgoznak. Pedig a két műszakra való áttérés lehet­séges és szükséges is lett volna korábban is, de főként a nyári hó­napokban, amikor köztudomású, hogy hosszabbak a nappalok, ked­vezőbb az időjárás. A kivitelező most egymás után küldi az akadályközlő leveleket. Ezek szerint X. vállalat csak az év végére tudja szállítani az egyik beépítendő berendezést, Y. ktsz csak jövő év júniusára igazolta vissza a másiknak a rendelését. Pedig a kivitelezéshez szükséges tervdokumentáció már a múlt év­ben — a szerződés megkötésekor — az építővállalat rendelkezésére állt. Ha akkor megrendelik eze­ket a berendezéseket, bizonyára már elkészültek volna. Vagy ha akadályok merültek volna fel, közben lehetett vo ,ia intézkedé­seket tenni az időbeni szállításra. AZ ÉPÍTKEZÉS most jó ütem­ben folyik. Nem lenne baj a ha­táridővel, ha az év eleje óta ilyen lett volna az ütem. De most már nem készülhetnek el az év végéig. A kivitelező bizonyára kötbért fog fizetni, mint ahogy a múlt évben is fizetett — ennek elbírálása a KDB-re tartozik. De a termelés- kiesésből, a beruházás elhúzódá- i sából eredő kár nem térül meg a népgazdaságnak, ez csak az év elejétől kezdve egyenletes mun­kával lett volna elkerülhető. J. J. A kirakatok szívet bizsergető fényességét, meleg vonzalmát, ilyenkor, ezeken a hosszú, sötét estéken érzi igazán a gyermek. Még minket, felnőtteket is meg­állásra kényszerít egy-egy szépen elrendezett, kiállított, esti kirakat. Pedig köztünk, »szőrösszívű* fér­fiak között, nem ritka az olyan ember, aki nappal a feleségét szinte elráncigálja a tükröző ki­rakat elől, azzal érvelve, hogy majd akkor nézd meg, ha már határozott vásárlási céljaid vannak. Ilyenkor, ezeken a szuroksötét, latyakos, borongós estéken hívogat a kirakat világa. Bennem is fel­engedett az az oly sokszor — most már bevallom — erőltetett ész­szerűség és minden közelebbi vá­sárlási szándék nélkül nézni, bámulni kezdtem egy csillogó üvegtábla mögé. Nyitva felejtett szájjal, mint egy csodálkozó gyermek. Azokra a keserves, aayondol- gozott gyermekéveimre gondoltam, amikor elgémberedett tagokkal, fogvacogva is órákhosszat bámul­tam a hívogató fényű, de mégis elérhetetlen, nekem a tündérme­sékbe illő, dúsan megrakott utcai szekrényeket. Mert szekrények voltak azok, tárva-nyitva álló, szemérmetlenül kitárulkozott, gazdagon teleaggatott, közelsé­gükben is elérhetetlenek. Csak simogattam az ablaktabla jégvirágait és néha leheletemmel leolvasztotta,m a nekem nyíló, zord, ingyenes díszeket, Az is elő­fordult, hogy mire kicsordultak a melőszövetkezet zárszámadásig 60 hízómarhát értékesít terven fe­lül. A terven felüli értékesítés folytán a számítások szerint több mint 160 000 forint haszonra tesz szert a szövetkezet. A Vörös Csillag Tsz tagjai zár­számadásig teljesítik évi hízóser­tés eladási tervüket is. A szövet­kezet a tervezett 350 hízott ser­könnyeim már el is zavartak; Mert már gyanút fogtak és talán azt hitték, hogy a nagy vá­gyódásomban be is töröm a kira­katot. Vagy talán attól féltek, hogy ámulatomban elvesztem az egyensúlyom és belezuhanok a fényességbe. Nem tudom miért, de nem maradhattam sokáig így, egy kirakat előtt sem Eddig jutottam az emlékezés sötét megállóin visszafelé, amikor két kisfiú csoszogott mellém. Már nagyocskák voltak. Sorra vették az összes játékféleséget, termé­szetesen úgy, hogy minden egyes darabhoz hozzáfűzték a maguk ábrándját. Én a hintalónak kere­ket csinálnék, én pedig a raké­tába apukával- egy villanykörtét szereltetnék, lelkesedik az egyik is, a másik is. Kis idő elmúltával már annyira tűzbe jönnek, hogy a nagyobbik a másik zsebpénzéről érdeklődik. A kisebbiknél nem volt pénz. A bátyja gyűjti neki. Még nem merik rábízni az »önálló gazdál­kodással« járó gondokat. A nagyobbik kiforgatja a zse­beit, guberál innen is, onnan is. Egyszer csak felkiáltott, 12 forin­tom van. Ezt a kis fahajót meg­veszem. Ha az üzlet zárja engedett volna a nagy lendületnek és az elárusítók is bent lettek volna, akkor egy nagy élményben lett volna részem. De így is gaz­dagabb lettem. Megtudtam, hogy ami az én gyermekkoromban még csak álom volt, ma már való­sággá lett. S. J. tésből 100-at elszállított eladásra, a másik 250 hízott sertés szállí­tására a közeljövőben kerül sor. A szövetkezet állatállományá­nak teleltetését és a terven fe­lüli szarvasmarhahizlalást a ta­karmánybázis bőséges biztosítása tette lehetővé. A termelőszövet­kezet 100 holdon termelt az idén másodnövényként kukorica és napraforgó csalamádét. Hatvan hízómarhát értékesít terven felül a gyönki Vörös Csillag Tsz az idén A gyönki Vörös Csillag Ter­Wanda Wasilewska: _ HAJSZA I fogja felváltani. De most úgy látí2ott, rmntha magasan a főid fölött egy darab nyersvászon vol na Kiterítve. A nap nem a közeli n< pfelk.-lte rózsás fényével adott hírt magáról, hanem a láfnalár legszélcn íeitúno keskeny, sálé. liborszínű savval. A szürke é.'- n ezü: tszögkéni vihogott az utolsó csillag. A folyón köd füstölgőt!. A távolban, a város fölött mint­ha piszkos függöny lógna. A je­genyefák lombja holkan zize­gett, könnyű borongás futott át rajtuk, pedig lent a legnyhébb fuvallat sem érződött. Az út szá­lén a fűszálak>u hideg harmat- csöppek csillogUk, mintha dér lepte volna be őket. A Visztula túlsó o dalán, a parthoz lapulva aludtak a hóm .-kszállító tutajok. A fák koronáin bizonytalanul, hangjukat köszórúlgctve, meg­kezdték a szokásos csiripelésu- ket a veréb rate1' 31 Skcczynski összerezzent. Az autó berregésén ár énekszó ütöt­te meg a fülét, i7-gyeit. Fel, fel, ti rabjai a földnek... A rner i'űoEn énekelte... amely ott imbo > gott előttük a hepeiu pás úrnő. A hatóságok, az ügyész, a katonaság, a rendőrség jelenetében, utolsó útjukon, ót perccel haláluk előtt a tiltott, fel­forgató, lázitó dail énekelték. — Teli torokból énekeltek, mintha nem volnának sebesültek és be­tegek, mintha nem támogaVai: volna egymást, amikor belültek a mentőautóba, mintha tudja is­ten honnan, új erőt merítettek volna. Szegény pap csökönyösen kitartott elhatározása mellett, be­ült hozzájuk a mentőautóba. Ez a harc lesz a végső... Skcczynski ajka mosolyra tor­zult. Igen, számukra valóban ez lesz a végső harc, ha ugyan be­szélhetünk harcról, amikor va­lakinek a teste a kivégző osztag céltáblája. S ilyen embereknek követeltek előbb polgári bíró­ságot, majd kegyelmet! Javít­hatatlan, megrögzött gonoszte­vőknek, akik az utolsó órában sem adjak meg magukat. Kegye­lem? S akkor minden menne a szokott útján. Csere Bolsevikiá­val — egészen biztos, hiszen ilyen hősöket... Nem alaptalanul mon­dotta olyan keserűen Zulawski képviselő az országgyűlésen, hogy Botwinnak meg ennek a három­nak a nevét világszerte jobban ismerik bármely lengyel minisz­ter nevénél. Tehát csere Bolse­vikiával, s aztán visszatérnének ide, ahogy egyikük már vissza­tért, tele az ottani méreggel, s újult erővel kezdenék aláásni, megingatni, szétrombolni annak az épületnek a fundamentumát, amelyet olyan sok fáradsággal és erőfeszítéssel emeltek. Az őrkíséret parancsnoka této­ván hátra nézett. Az ügyész meg­nyugtatóan legyintett. Hadd éne­keljenek. Ki hallja őket? A rendőrök? Azokat nem fogják megagitálni. A katonák? A ka­tonák ütemesen lépkedtek. Ar­cukról semmit sem lehetett leol­vasni. Hála istennek, a szolgála­tot teljesítő katona semmi egyéb, csak katona a fegyelem áthatol- hatolhatatlan vértjében; gépiesen menetel és nem a végső harcra gondol, hanem arra, nehogy orra bukjon a göröngyös úton. — Éljen a szabad népi Len­gyelország ! — Éljen a Szovjetunió! Az őrkíséret parancsnoka újból hátranézett. Az ügyész rámosoly- gott. Hadd kiabáljanak utoljára. Kö­rös-körül nincs egy árva lélek, a város még mélyen alszik. Ez az államellenes kiabálás senki­nek sem árthat. (Folytatja kj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents