Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-08 / 238. szám

r 2 TOT,NA MEGYEI NEPÜJSAO I960, október 8. Camp David-tói napjainkig Újabb imperialista puccs veszélye fenyeget Kongóban Párizs (MTI): Az Humanité Leo pold ville-ből érkezett tudósí­tása szerint Kongóban egy újabb reakciós puccs veszélye fe­nyeget. Az Humanité tudósítója sze­rint csütörtök délelőtt egy fiatal kongói jelentkezett Lumumbá- nál és átadott egy Coquilhatville- be szóló repülőjegyet és százezer kongói frankot. Elmondotta, hogy több más kongói fiatallal együtt röviddel azelőtt hapta a jegyet és a pénzt »bizonyos személyektől« azzal a megbízással, hogy men­jenek Coquilhatville-be és kezd­jenek felforgató akciót egyes funkcionáriusok, parlamenti ta­gok és katonatisztek ellen. A tervezett Coquilhatville-i ak­ció azonban nem elszigetelt kí­sérlet -— fejtegeti a tudósító, majd rámutat, hogy miután az előző akciók: az Ileo-álkormány, a főbiztosok tanácsa és Mobutu államcsínye csődöt mondott, ezért a Lumuba-kormány ellen most a „szétmorzsolás” taktiká­ját alkalmazzák. Ez annyit je­lent, hogy lumumbapárti parla­menti képviselőket megpróbál­nak eltántorítani a törvényes kongói kormánytól. A keleti tar­tomány több parlamenti képvise­lőjét sikerült rábírni a szakítás­ra, de ennek még nincs komoly hatása a parlamenti többségre, az még Lumumba mellett van. így egyáltalán nem biztos, hogy a parlament esetleges összehívása — s mint ezt Kaszavubuék ter­vezték — Lumumba dezavuálá- sára vezetne. A „szétmorzsolás” taktikája nem kecsegtet tehát biztos sikerrel. Kaszavubu környezetében vi­szont rendkívül nyugtalanok az ENSZ-közgyűlés eddigi alakulása miatt. Azt látják, hogy a Lu- mumba-kormány törvényességét csupán egy olyan kisebbség vonja kétségbe, amelynek Kon­góval kapcsolatos érdekei és elfo­gult törekvései közismertek. Ezért arra lehet következtetni, hogy hamarosan, talán néhány napon belül, újabb államcsínyt Anglia és Franciaország déli részében árvíz, a Fiilöp-szigeteken tájfun pusztít EXMOUTH Az Anglia délnyugati részén, csütörtökön végigsöprő zivataro­kat és záporokat a péntekre for­duló éjszakán árvíz követte. Kü­lönösen súlyos a helyzet Devon megyében, ahol a folyók kiléptek medrükből. A víz alá került uta­kon és vasútvonalakon megszűnt minden közlekedés. Exmouth tengerparti város utcáin egymé­teres víz hömpölyög, 700 lakóház víz alatt áll. Családok százai me­nekülnek otthonukból, a különö­sen veszélyeztetett területekről katonaság szállítja el a lakos­ságot. MARSEILLE Az Ouveze Sorgeus és Ardache folyók áttörték gátjukat, vizük elöntötte a földeket, hidakat mo­sott el, megrongálta az utakat, Avignon-nál a kiáradt Rhone miatt szünetel az országúti köz­lekedés. Terrasson községet az árvíz el­múltával éhes patkányok és kí­gyók özönlötték el, megtámadva az otthonaikba visszatérő lako­sokat. RÓMA Az olaszországi Civita Vecchia környékén csütörtökön forgószél szaggatta le a háztetőket és borí­totta fél az úton lévő járműveket. A kár jelentős. MANILA Á »Kit« nevű tájfun heves zá­por kíséretében csütörtökön este érkezett a Fülöp-szigetek partjai­hoz. Az óránként majdnem 150 kilométeres sebességgel száguldó vihar nagy károkat okozott, külö­nösen Bicol-tartcmányban. Ideig­lenes jelentések szerint a táj­funnak öt halálos áldozata van, 56 ember, főleg a tengeren lévő halászok közül eltűnt. kísérelhetnek meg a Lumuba-kor­mány ellen. Annál is sietősebb e körök számára a problémák­nak akár erőszakos megoldása, mert az a New Yorkban elhang­zott javaslat, hogy egy ENSZ vizsgáló bizottságot küldjenek Kon góba, mind az ENSZ parancs­noksághoz, mind az amerikai nagykövetséghez közelálló kon­gói köröket nyugtalansággal töl­ti el. Az ENSZ-közgyűlés most fo­lyó ülésszakán többször szóbake- rült egy újabb Hruscsov—Eisen­hower találkozó lehetősége, sőt az öt »semleges hatalom« hatá­rozati javaslatot is terjesztett a közgyűlés elé, hogy elősegítse a világ két legnagyobb hatalma ve­zetőjének személyes találkozóját. Később Nehru ezt a javaslatot a nyugati hatalmak ügyrendi ma­nipulációi miatt visszavonta, mi­után a »módosítás« a semlegesek javaslatának épp a lényegét és értelmét vette el. December 15. Herter tízéves tervet terjeszt a NATO-ülés elé. amelynek célja, hogy a NATO- hatalmak »elrettentő erőt« kép­viseljenek. December 24. Amerikai segít­séggel katonai puccs Laoszban. December 29. Eisenhower be­jelentése: »Felkészültünk arra. hogy folytassuk az atomfegyver- kísérleteket..« 1960. január 11—14. Nyugatné­met és spanyol katonai vezetők tárgyalásai nyugatnémet támasz- nőn tokról. Január 14. Eisenhower kong­resszusi üzenete: tovább növelik az amerikai hadikiadásokat. Egy nappal később Nixon nyilatkoza­ta: Az Egyesült Államok és szö­vetségesei semmiképp sem csök­kentik katonai erejüket. Február 3. Eisenhower nyilat­kozata sajtókonferenciáján: »Nem tudom mit akarnak érteni Camp David szellemén.« Február 15. Herter követeli, hogy három szovjet köztársaság­nak. Litvániának. Lett- és Észt­országnak »függetlenséget« ad­janak. Február 22—március 3. Eisen­hower dél-amerikai útja fokozza a nemzetközi feszültséget és a hidegháborús légkört. Március 13. Adenauer az Egye­sült Államokban. Bevallott célja, hogy Eisenhowert »keményebb álláspontra« bírja a berlini kér­désben és a csúcstalálkozóval kapcsolatban. Április 4. A genfi tízhatalmi konferencián Eaton, az amerikai küldöttség vezetője visszautasít­ja a szocialista országok javasla­tát. Május 1. Az U—2. kémrepülő- gépet megsemmisítik a Szovjet­unió fedett. Május 3. Háromnapos légiriadó az Egyesült Államokban. Május 9. Herter nyilatkozata: Az Egyesült Államoknak köte­lessége a kémkedés a szocialista országokban. Másnap Eisenhower is nyilatkozik: »Szükségünk van arra. hogy az egész világon is­merjük a katonai erőviszonyokat és a katonai felkészültséget.« Május 13. Adenauer televíziós beszédében állást foglal a csúcs- találkozó ellen. Másnap Párizsba utazik, hogy találkozzék a nyu­gati kormányfőkkel. Május 16. A párizsi csúcsérte­kezlet megnyitásának napja. Ga­tes, amerikai hadügyminiszter Párizsból elrendeli az amerikai és Jegyzetek a gyönki szociális otthonból A kastély udvarán hatalmas, többszáz éves tölgyfa áll. — Tizenkét éve itt, ez alatt az öreg fa alatt adtam át Sulkovsz- ky hercegnek a határozatot, hogy hagyja el a kastélyt, mert azt is igénybe vesszük, — emlékszik vissza Pólyák Sándor, a gyönki községi tanács elnöke. — A her­ceg nem szólt egy szót sem, el­sápadt, aztán befordult a házba, így került a nép kezébe a haj­dani hercegi kastély. Valóban a nép lett gazdája a szép épületnek. Nemcsak fogal­milag, hanem a valódi tulajdon­jog gyakorlati értelmében: 120 elaggott, munkaképtelen öreg éli itt világát. A »herceg« azonban még egyszer visszatért ide. 1956. zavaros októberi napjaiban látták a gyönkiek, amint bemerészke­dett a kastély udvarába, bejárta a határt, s szimatolt. — Nem is hittem volna, hogy ilyen jól gazdálkodnak, — mond­ta több embernek is. Aztán ami­kor látta, hogy a történelem ke­rekét nem lehet visszafordítani titokban, lopva, ahogy érkezett, eliszkolt a gyönki határból. Ideje is volt, mert a gyűlölt hajdani »herceg« biztonságáért valószí­nűleg senki sem állt volna jót Gyönkön. . * Az őszi napfényben öregek ül­dögélnek az évszázados fa alatt, olvasnak, kötnek, beszélgetnek. Napfényes ősz — a hasonló eb­ben az esetben pontosan fedi a valóságot. A szociális otthon lakói egytől egyig olyan emberek, akik életük legnagyobb részét mások szolgá­latában töltötték el, másokért gürcöltek, hogy saját maguknak csak a betevő falatot keressék meg. A legtöbb közülük egykori uradalmi cseléd, zsellérember, akire a Horthy-világban öregsé­gére csak az istálló szalmája, vagy a legmélyebb nyomort és megalázást jelentő szegényház várt volna. Most jómódú, gondta­lan öregek, akik esténként oda­ülnek a televíziós készülékseié. Akik a felszabadulás előtti években nőttek fel, s még emlé­keznek a templomok lépcsőin ül­dögélő koldusokra és látták a fa­luvégi szegényházak nyomorát, talán csodálkozva kérdezik; jó­módúak is? A jelzőben nincs semmi túlzás, mert amint Rova- csek János, az otthon igazgatója meséli, az itt élők inkább adnak hozzátartozóiknak, mint kapnak tőlük. Igaz, nem is várnak semmit, az otthon mindent biztosít szá­mukra. S abból a pénzből, amit kapnak, és amit munkájukkal megkeresnek, mindig jut a hoz­zátartozóknak, gyerekeknek, uno­káknak valami ajándék. Mert legtöbben rra sem tud­nak munka nélkül élni. Az ott­honnak szép gazdasága van, a kertészet, a gyümölcsös, a hatal­mas baromfifarm nemcsak jó időtöltés az öregeknek, hanem pénzkereseti forrás is. Persze nem kötelező a munka, mindenki annyit és azt dolgozik, amit ép­pen akar és tud. így is az elmúlt év végén az otthon gazdaságának tiszta nyereségéből 30 000 forin­tot osztottak ki az öregek között. A szocialista társadalomnak is vannak elhanyagoltjai. Az otthon egyik lakója arról beszél, hogy a lányáról már évek óta nem is hal­lott hírt. Egy öreg néni azt fáj­lalja, hogy unokája nem látogatja meg soha. A legtöbben bizony az élet kivetettjei, akikről megfe­ledkeztek a rokonok, hozzátarto­zók. Az ő mulasztásukat teszi jóvá a szocialista társadalom, amikor otthont biztosít nekik, s mindent megtesz azért, hogy biz­tosítsa nyugodt, szép öregségüket. A legtöbbjük hajdani cseléd­ember, aki az urak szolgálatában rokkant meg. Ez a széo kastély is valamikor az ő munkájukból, ve­rejtékükből épült fel. — Micsoda mélységes törté­nelmi igazságszolgáltatás. — mondja mellettem valaki — hogy most épp ezek az emberek lettek lakói az egykori hercegi kastélynak! (cs) a szövetséges haderők készenléti állapotát. Eisenhower az állam­fők konferenciáién kijelenti, hogy azonosítja magát az agresszív amerikai külpolitikával. Május 18. Hruscsov sajtókon­ferenciáján ismerteti a Szovjet­unió álláspontját és leleplezi az amerikai agressziót, valamint azokat az amerikai manővereket, amelyekkel megtorpedózták a csúcstalálkozót. Hruscsov mind­ezek ellenére kijelenti, hogy a szovjet kormány kész egy ké­sőbbi időpontban újabb csúcsta­lálkozón részt venni. Az események önmagukért be­szélnek. A párizsi csúcstalálkozó az agresszív amerikai külpolitika miatt futott zátonyra, jóllehet a Szov:«tunió mindent elkövetett, hogy elősegítse a béke megszi­lárdítását. a nemzetközi feszült­ség enyhítését. Az ENSZ mostani ülésszakának eseményei azt bizo­nyítják. hogy a Szovjetunió most is következetesen a béke ügyét mozdítia elő. Ugyanakkor az Egyesült Államok a tárgyalások^ a békés megegyezés útjában áll. (cs) A lottó e heti nyerőszámai: 3, 11 51, 53, 69, .A/jccxxxxxxxxiüUwoowwua „Jobb a régi ördöggel felújítani szerződésünket” fl belga tőkés köröket akarta színvallásra kényszeríteni a katangai Conakat-párt elnöke Elisabethville (MTI): H. Ndala (Kambola), a katangai Conaka* párt elnöke, aki kedden még az­zal okozott ' megrökönyödést a belga gyarmatosítók érdekeit vé­dő úgynevezett katangai „kor­mány” köreiben, hogy a belga vállalatok államosításának lehető­ségét emlegette, csütörtökön is­mét fogadta a sajtó képviselőit. „Tudomásul veszem a katangai kormánynak kijelentéseimet cá­foló közleményét” — mondotta Ndla (Kambola). Ezután kifejtet­te, azért „fenyegetőzött” a belga vállalatok államosításával, mert így akart nyomást gyakorolni a belga politikusokra és tőkésekre: valljanak színt végre. „Nincs semmi kifogásunk a belgák el­len — mondotta Csőmbe pártjá­nak elnöke —. de úgy véliüv. itt lenne az ideje, hogy a belgák nyíltan állást foglaljanak mel­lettünk, ugyanis jobb a régen ismert ördöggel felújítani a szer­ződést, mint egy ismeretlennel újat kötni” — mondotta célozva azokra az amerikai, angol és nyugatnémet kísérletekre, ame­lyek a belga tőkés érdekeltségek helyett és mellett meg akarják kaparintani a kongói Katanga tartomány ásványi kincseit. A Reuter-tudósítója beszámol a Csombe-féle katangai „hatósá­gok” és az ENSZ katangai kép­viselete ellentéteiről. Kibwe, Csőmbe helyettese magához ren­delte az ENSZ képviseletének ve­zetőjét és szemére vetette, hogy az ENSZ nem eléggé erélyesen támogatja Csőmbe csapatait és így a központi kormányhoz hű Baluba-törzs nem tudja megszi­lárdítani helyzetét az elfoglalt területeken. Lengyelország újabb adatokat tárt a világ elé a nyugatnémet revansisták tevékenységéről A lengyel kormány a nyugat­német revansisták tevékenységé­nek legújabb tényeit emlékirat formájában ismertette a NATO- kormányokkal. Ebben kijelenti, hogy az NSZK kormánya a re­vansisták sötét terveit hozzá kap­csolja állami politikájának hiva­talos programjához. Ezt Adenau­er, Globke, Erhard, Strauss és más politikusok számtalan beszé­de bizonyítja. Az emlékirat hosz- szú idézeteket közöl az előbb em­lített nyugatnémet államférfiak beszédeiből, amelyeket áthat a revansizmus szelleme és amelyek területi követeléseket támaszta­nak más országokkal, elsősorban Lengyelországgal szemben. Az okmány második része pon­tos kimutatást tartalmaz az NSZK-bart rendezett revansista megmozdulásokról. 1960. április 27-től. szeptember 11-ig csaknem minden napra és minden na­gyobb városra jutott egy-egy ilyen akció. A lengyel kormány végül fel­sorolja a legaktívabb nyugatné­met szervezeteket és jellemzi gyászos működésüket. Mi van a diplomáciai tárgyalá­sok mögött, hogy alakult az elmúlt . esztendő világtörténelme a Szov- • ietunió és az Egyesült Államok ! kapcsolatának tükrében? A vá- , laszt önként kínálja az elmúlt I egy év eseményeinek falsorolá- I sa. amelyekhez. — úgy érezzük — j kommentár sem kell. Beszél.ie- i nek hát az események önmagu­kért. | 1959. szeptember 27. Camp Da­I vidben. nyilvánosságra hozzák I Hruscsov és Eisenhower tárgya­lásainak eredményét, amelynek értelmében mindketten igyekez­nek elősegíteni a legmagasabb sziqdu találkozót. T »V-óber 6. Strauss, nyugatné- rrrt t hadügyminiszter bejelenti, hogy tovább fokozzák a német : hadsereg felfegyverzését. Ezzel egy időben amerikai »Hawk«-ra- kétákkal szerelnek fel 9 nyugat­német hadtestet. Ankarában a CENTO ülésezik. Andrew H. Ber- ding. helyettes államtitkár kije­lenti. hogy Amerika számára lehetetlen a békés együttműkö­dés a szocialista országokkal. Október 10. Az Egyesült Álla­mok az ENSZ elé erőszakolja az úgynevezett tibeti kérdést. Október 24. Fidel Castro beje­lenti. hogy amerikai repülőgépek provokációkat követtek el Kuba ellen. November 5. A nyugatnémet szövetségi gyűlés provokációs ülése Nyugat-Berlinben. November 30. Nixon nyilatko­zata: »A nyugati hatalmak nem fogadhatják el azt, amit a Szov­jetunió békés együttélésnek ne­vez.« December 4—23. Eisenhower meglátogat 11 európai, ázsiai, és afrikai országot. Utazása nyomán fokozódik a hidegháborús feszült­ség. Többek között kijelenti: »Külpolitikánk alapja továbbra is az északatlanti szövetség.« GEK ©IT /

Next

/
Thumbnails
Contents