Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
1960. október S. TOLNA WEOYFt NRPTTJSAO 3 Kádár János elvfárs beszéde az ENSZ közgyűlésének 15. ülésszakán (Folytatás a 2. oldalról.) befejezett és meg nem változtatható tény. Az amerikai—magyar viszony Is azonnal rendbejönne, az Egyesült Nemzetek Szervezete is azonnal megszabadulna egy reá erőltetett. viszályt keltő hidegháborús kérdéstől, ha az Egyesült Államok kormánya, a józan észre hallgatva, tudomásul venné ezt a tényt, amelynek megváltoztatása egyébként is kívül esik illetékességének és lehetőségeinek határán. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje magyar belügy. Ebben egyedül a magyar nép és annak alkotmányos szervei illetékesek. Az itt többször vitatott kormányintézkedésekről 1957. május 9-én számoltam be a magyar országgyűlésnek. Az országgyűlés, amelynek ülésén kettő híján valamennyi képviselő részt vett, egyhangúan helyeselte és jóváhagyta a kormány valamennyi intézkedését. A magyar kormány törvényei szerint egyedül a magyar országgyűlésnek felel és rajta kívül senkinek a világon. Legutóbb 1958. novemberében voltak általános választások hazánkban. Nálunk mindm 18 évnél idősebb állampolgárra ; űterjédő, általános, egyenlő és titkos szavazást biztosító választójog van. A választáson a Hazafias Népfront jelöltjei megkapták a jogosultak 97 százalékának szavazatát. így jött létre a jelenlegi országgyűlés, amely mostani kormányunkat rrtegválasztotta. Törvényes kormányunk a nép bizalmából intézi az ország ügyeit. Ezt tudják az ellenünk áskálódok is. Azt is nagyon jól tudják, hogy rágalmazhatnak bennünket, de ezen a tényen sem rágalmakkal, sem pedig az ENSZ-ben kierőszakolt határozatokkal nem változtathatnak. A magyar küldöttség azzal a szándékkal vesz részt a közgyűlés munkájában, hogy tőle telhetőén hozzájárul a valóban nagy és fontos kérdések pozitív megoldásához. A hidegháborús intrikákra és rágalmakra a magyar nép és az egész szocialista tábor igazának, erkölcsi és anyagi erejének tudatában, a feszültség enyhítésére való törekvés szellemében válaszol. Ez a törekvés világos állásfoglalást kíván. Nyíltan meg kell mondanom, hogy mi az ENSZ-nek az úgynevezett magyar kérdésben eddig hozott határozatait a hidegháború termékeinek, a Magyar Népköztársaság bel- iigyeibe való illetéktelen beavatkozási kísérleteknek tekintjük. Bízunk abban, ha nem most, akkor később, de eljön az a nap, amikor mint alapokmány-elleneseket maga az ENSZ-közgyűlés fogja hatályon kívül helyezni az úgynevezett magyar kérdésben hozott törvénytelen határozatait. II magprerszági í?e!yzet Elnök Ur! Küldött Urak! Vannak. akik tájékoztatást kérnek •> magyarországi helyzetről. Valóban lenne itt olyan ember, aki nem tudná, hogy nálunk évek óta törvényes rend van és olyan rendezett közállapotok uralkodnak, hogy azokat nem egy kapitalista ország megirigyelhetné? Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik és ennek eredményeképpen áz utóbbi négy év alatt az ipari termelés mintegy 36 százalékkal, a mezőgazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók életszínvonala általában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az elmúlt három és fél év alatt. Az egészségügyi és kulturális viszonyok jók. A lakosság 75 százaléka részesül ingyenes betegségi- és balesetbiztosításban. Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látía. hogy Magyarországon az idén a kritikus hónapokban egyetlen gyermekbénulásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek instmálását. mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekekre kiterjedő ingyenes védőoltást és a többi szükséges intézkedéseket. Aki viszonyainkra kíváncsi, jöjjön el hozzánk és nézze meg saját szemeivel, mi a helyzet hazánkban. Az ismert események óta nyugati turisták ezrei, úiság- írók százai jártak nálunk, közötti" nem kevés amerikai. Megfordult nálunk ENSZ-fő- tisztviselő, amerikai külügymi- nisztériumi tisztviselő, szenátor, közéleti' tényező. Ott vannak az Egyesült Államok és az összes nagy nyugati kapitalista országok diplomatái. A közgyűlésen képviselve van nem egy olyan semleges ország, amelynek vezetői nagytekintélyű államférfiak, jártak nálunk az utóbbi években. Kérdezzék meg tőlük, mi a helyzet Magyarországon? Elismerem, hogy az úgynevezett megbízatással rendelkező uraknak nem adtunk nivátalos felvilágosítást. Munro úrnak sem, akiről a minap egy főbizottsági ülésen arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen kit képvisel, az Egyesült Nemzetek képviselője — nyilván nyelvbotlás következtében — azt mondta, hogy az Egyesült Államokat. Még Ham- manskiöld úrnak sem adtunk i'elvilágosítást akkor, amikor megbízatása volt kérdezősködni. Tudnia kell azonban a közgyűlésnek. hogy Hammarskiöid urat, miután megszabadult bizonyára terhes megbízatásétól, ismételten meghívtuk Magyarországra. Úgy látszik, ügyei eddig nem engedték őt hozzánk. Most is biztosíthatom önöké* hogy a magas vendégeknek kijáró udvariassággal fogadjuk és illő vendéglátásban részesítjük az ENSZ bármely tisztviselőiét, bármikor, ha hidegháborús kérdésre vonatkozó különmegbízatás nélkül kíván ellátogatni hozzánk. Mindezt azért hangsúlyozom, hogy világos legyen, nem személyi kifogásaink vannak, nem is titkokat takargatunk, hanem egyszerűen az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság beliigyeibe beavatkozni senkit sem engedünk. A közelmúlt jónéhány tapasztalata csak megerősítette a magyar kormányt eljárásának helyességébe vetett hitében. Röviddel ezelőtt történt, hogy Lumumba úr, Kongó törvényes kormányának elnöke, népié ügyének igazságában bízva, célszerűnek látta az ENSZ segítségét kérni bizonyos nehézségek leküzdéséhez. Az ENSZ főtitkára a kérésnek és a Biztonsági Tanács elvileg helyes döntésének oly módon tett eleget, hogy az összes nehézségek megmaradtak, sőt növekedtek. A segítséget kérő kormány alapjait az ország törvényhozó testületének álláspontját viszont teljesen aláásták és semmibe vették és lehetetlenné tették a kormány működését. Mindenki tudja, hogy ez így történt. Ne csodálkozzék tehát senki, ha népek és országok még oly igazságos ügyben is kénytelenek ez idő szerint fenntartással élni az ENSZ apparátusának bárminő közreműködésével szemben. Küldött Urak! Vannak, akik ar ra kíváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról. A szovjet csapatok a varsói szerződés tagállamainak megfelelő megállapodásai alapján vannak Magyarországon. Kivonásuk a szerződő felek, köztük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatározásától függ, nem pedig a nyugati stratégák óhajától. Ez ugyanis tényleg a nyugati katonai vezetők problémája s nem az ENSZ-é és még kevésbé a magyar népé. A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot a hitleristák kezére játszó Horthy rendszer ellenförradalmár, fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él. Ismeretes, hogy a varsói szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO tagállamainak, indítványozták a varsói szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió — valamennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköz- társaság kormányának egyetértésével — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatában is indítványozta, hogy vonjanak vissza saját saját országának határai mögé minden külföldön állomásozó katonai egységet. íme, itt vannak az utak és módok, a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket és akkor nem állomásozik majd többé a föld egyetlen országában sem más ország katonai egysége. Az 1958-os ellenforradalmi puccs Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségével levertünk egy általuk nemzetinek nevezett felkelést. De mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nap alatt. Ezt az ellenforradalmi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció a puccskísérletével a belső reakció szűk csoportját mozgósította, megtévesztett egyeseket, de a puccskísérlettől távol álltak a magyar nép szocializmushoz hű alapvető tömegei. Hogy milyen egy valóban nemzeti felkelés, azt talán a francia küldöttség tudná megmondani a közgyűlésnek. Nézze meg bárki Algériát, mi történik ott. A francia gyarmatosítók minden modern fegyverrel felszerelt félmilliós hadserege nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai hazafi elpusztulása után sem tudják leverni, mert valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tömegei támogatnak. nem pedig ellenforradalmi puccs, mint 1956-ban volt Budapesten. Olyan ismert körök, amelyeknek Csang Kaj-sek, Adenauer, Speidel, a náci tábornokok és a hozzájuk hasonlók megfelelnek, mint demokraták azt mondják, hogy mi nem vagyunk demokraták. Őszintén szólva, mi nem is akarunk az ilyen ízlésnek megfelelő demokraták lenni. Rendszerünk azonban demokratikusabb, mint vádlóink rendszere. A magyar népi hatalom megsemmisítette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust, véget vetett a felekezeti megkülönböztetésnek és a faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogoknak, és szabad fejlődést biztosított az egész nemzetnek, az állam összes polgárának. Igaz, hogy a Magyar Népköz- társaság bíróságai megbüntették és a jövőben is megbüntetik az ország törvényes rendje ellen összeesküvőket és a haladó emberek gyilkosait. Ekörül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallganak rágalmazóink, — pedig jól tudják — hogy az 1956-as ellenforradalmi cselekményekért felelősségre vont személyeknek több mint háromnegyed része, nagyrészt közkegyelem útján, már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Arról is hallgatnak, hogy nálunk ma kevesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Magyarország szervezett államként létezik. Mind e mögött nem vádolóink humanizmusa van! A Magyar Népköztársaság mai kritikusai nagyon is meg voltak békéivé a magyar nép véreskezű hóhérával, Horthy-val és annak fasiszta redszerével. Az valóban irtotta és börtönben senyvesztet- te a magyar nép legjobb fiait. Ez azonban nem fájt nekik, mert azok nem a népi rendszer ellenségei, hanem kommunisták és nem kommunisták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vádak és a vádlók, akik szemben állnak velünk ebben az ügyben. Mi is megkérdeznénk valamit az ENSZ-közgyűléstől, tisztán elvi alapon, anélkül, hogy bárkit is megneveznénk. Rendjén van-e, hogy ha egy kormánynak nem tetszik, mondjuk például Guatemala, vagy Laosz, vagy valamely más ország törvényes kormánya, akkor pénzzel, . fegyverszállítással és felbérelt hazaárulókkal annak megdöntésére puccsot szervez? Rendjén van-e az, hogy egy kormánynak nem tetszik a szocialista országok társadalmi rendje, akkor annak aláaknázására évi százmillió dolláros alapot létesít, uszító rádióállomásokat tart fenn és fasiszta ellenforradalmár puccsistákat bérel? Ha nem tudnák. kikről van szó, és egyesek nem függnének és nem félnének tőle, akkor mindenki azt mondaná: nem, ez nincs rendben. Azt mondanák, ez ellenkezik minden ismert nemzetközi jogszabállyal, ellentétben van az ENSZ alapokmányával. Mi azt ajánlanánk az ENSZ- közgyűlésnek, hogy az egyetlen államot sem veszélyeztető Magyar Népköz- társaság kormányára szórt rágalmak tűrése helyett bélyegezze meg azt a kormányt, amely annyi ország népének, életébe visz be ma is kívülről viszályt, békétlenséget, polgárháborút és vérontást. A Magyar Népköztársaság a hidegháborús kampány ellenére is j fejlődik. De vannak a hideghá- ; borúnak áldozatai is. Mi a hidegháborús propaganda szeren- j esetlen áldozatainak tartjuk a ; disszidáltak legnagyobb többségét. ! A hazug imperialista propagan- • da hatása alatt hazájukból idegenbe szakadt emberek közül már eddig több mint 40 000 hazatért. Ennél jóval több szívesen hazatérne, ha különböző gáncsvetések és anyagi akadályok ezt nem tennék számukra ez idő szerint lehetetlenné. Várja a napot, amikor hazatérhet a hazájától távol élő minden magyar, ha csak végképp el nem veszítette emberi arculatát. A disszidensek jó részének élete hányt-vetett. De még aki anyagilag boldogul is közülük, az is tudja, hogy ott van az igazi helye, ahol népe él, és nincs az a kincs, amely pótolhatná a hazát, a hazai kenyérnek, a Duna, a Tisza vizének ízét. A haza ügyei rendben vannak; Jogot, emberi méltóságot, kenyeret és csak a szülőhazában megtalálható otthont nyújt minden becsületes dolgozó embernek, s várja eltévedt fiait is. Még két magyar vonatkozású kérdésről szólok. Küldöttségünk az ENSZ közgyűlésének ülésszakára érkezett. Az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között diplomáciai kapcsolatok állnak fenn. Két oka is lenne tehát az Egyesült Államok hatóságainak, hogy itt, New Yorkban, a nemzetközi szokásoknak megfelelően, jogokat és feltételeket biztosítsanak számunkra. Mindezek ellenére az amerikai hatóságok közöltek velem egy népemre és kormányomra sértő, mozgásomat korlátozó intézkedést. Bár az intézkedés nem reám és hasonló elbánásban részesített kollégáimra, nem is népemre hoz szégyent, hanem egyedül azokra, akik ezt kitervelték — elvből tiltakozom ellene. Engem személyesen is sokszor támadtak e helyen. Ezért engedtessék meg nekem egy magán- természetű megjegyzés is. Én magyar munkás vagyok. Világnézeti meggyőződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy fasiszta rendszer és a hazámat megszálló német fasiszták részéről, de mindig rr.-'T/ő- ződésem és lelkiismeretcm °ze- rint cselekedtem. Az ember jsi- vázhat és tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órájában hú társaimmal együtt, munkásosztályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett. (Nagy taps.) Az EÜSZ nem kerül! vá Elnök Űr! Küldött Urak! Befejezem. Küldöttségünk véleménye szerint a közgyűlésnek — félretéve a hidegháborús célzatú kérdéseket — a valóban legfontosabbakra kell összpontosítani figyelmét. Eredményre kell törekednünk a leszerelés és a gyarmati rendszer kérdéseiben. A nyugati országok sajtójában bizonyos körök verik a nagydobot, hogy válságba került az ENSZ, mert a szocialista országok java solják, hogy a főtitkári poszt helyett létesüljön három titkári poszt. Már pedig a jelenlegi helyzet feltétlenül indokolja, hogy a részrehajlás elkerülése céljából a NATO-csoportot egy, a szocialista országokat egy, és az egyik csoporthoz sem tartozó államokat is egy titkár képviselje. Nagyon jól működhetne ez a végrehatjó szerv, esetleg úgy, hogy havonta váltanák egymást a titkárok a titkári ülések levezetésében. Az ENSZ nincs válságban. Inkább most válhat végre azzá, aminek az alapítók szándékai szerint lenni kellett volna. Igaz, hogy válságban van az a koncepció, amely eddig is uralkodó volt, az tudniillik, hogy az ENSZ sem lehet más, mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának függeléke. Ez jó lehetett az Egyesült Államok kormánya számára. Az ENSZ csak akkor kerülhet kritikus helyzetbe, ha engedi megbénítani tevékenységét és hagyja az üres szóI cséplés színterévé siiányítani önmagát. Veszélyes kísérlet erre egyébként az a cselszövés, amelyet az Egyesült Államok küldöttsége a főbizottságban a közgyűlés munkájának bénítására szőtt. A közgyűlésnek nem szabad eltűrnie, hogy az emberiség létérdekeit döntően érintő kérdéseket a bizottságok útvesztőjébe süliyesz- szék és a közgyűlés a Szovjetunió javaslatára felvett kongói kérdésen kívül csupán az Egyesült Államok gyártotta két hidegháborús kérdést, az úgynevezett tibeti és magyar kérdést tárgyalja. Ez végzetes hiba lenne. Ez a küldöttségek tekintélyes része számára elfogadhatatlan. Magát az ENSZ-et pedig súlyos, ugyanakkor az egész világ előtt nevetséges helyzetbe hozná. Vagy talán éppen ez az Egyesült Államok küldöttségének célja? Világos, hogy az imperialista erők és törekvések a nemzetközi politikai életben és így magában az ENSZ- ben is még jelen vannak és hatnak. A múlthoz ragaszkodók nem mondanak le könnyen céljaikról; De a népek szerencséjére a nemzetközi helyzetnek ma már az az egyik fő jelemző vonása, hogy a béke és a haladás erői hatalmasak és tovább növekszenek; Most már féken tudják tartani a háború sötét erőit. Az emberiség joggal bízhat egy békés és boldogabb jövőben. Köszönöm! (Taps.)
