Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
4 l'OTvtfÄ MFGTET MTPÜJSÄG I960. október 5. Túlórák és túlárazok A túlórák számának növekedése egy üzemben lényegesen nem növeli, de hozzájárul a költségek emeléséhez. A túlórákkal, általában a túlórázással legtöbb üzemben, itt Tolna megyében is úgy vannak a vezetők és munkások, hogy az kell, évtizedek óta volt és lesz is. És ez a nézet, vagy inkább gyakorlat már velejárója a termelésnek. A túlórákat megszüntetni egyelőre egyes üzemekben nem lehet, a munkabeosztás, a három műszakos termelés szükségessé teszi, hogy a jelenlegi — például —’ karbantartó létszám csak munkaidő után, esetleg vasárnap tudja elvégezni a legszükségesebb javításokat. És a vasárnapi túlóra kétszeres bérköltséggel jár, azzal is, hogy a munkás szabad idejéből vesz el, és azzal is, hogy a kétszeres bérért egyszeres »normát« produkál. A termelékenység, az önköltség alakulásában viszont a túlórák jelentős helyet foglalnak el. Ha csak a dombóvári fűtőház esetét vesszük példának, akkor is szembetűnő már, hogy a túlórákkal való okos gazdálkodás milyen eredményjavulást hoz. A fűtőházban évekkel ezelőtt egy-egy mozdonyjavító lakatos, vagy kazánkovács havonta 15—20 túlórát is dolgozott. Ez munkabérben is jelentős túllépést eredményezett a tervezettel szemben. De ez az állapot három-négy évvel ezelőtt volt. Két éve, amikor a szocialista munkaverseny új alapokra került a fűtőházban is, szerény pontként, éppen a munkások véleménye alapján, azt is bevették, hogy a túlórák számát 20 százalékkal csökkentik. Ez a 20 százalék csökkentés több mint 200 órát (!) jelentett. A vállalás teljesítése elsősorban műszaki feladat volt. A javítások minőségét kellett növelni, megszervezni úgy a munkát, hogy munkaidő alatt elvégezhessék a munkaidő utánra húzódó munkákat; és beszélni a munkásokkal, hogy a túlórázás nincs hasznukra. Ez utóbbi feladat volt a legnehezebb. A munkások megszokták, szinte természetesnek vették, hogy a túlórák bére a munkabérrel jár együtt, hogy azok a munkabér szerves részei. És ezt a megszokást többéves rossz gyakorlat eredményezte. A túlórák száma csökkent. Az első alkalommal még nem érték el a tervezett 20 százalékot, de az eredmény biztató volt. Tovább tökéletesitették a munkaszervezést, a munkásokkal »megszerettették« a szabad időt, gondoskodtak arról, hogy a munkabeosztás is a lehetőség szerint akadályozza a túlóráztatás igényét. A túlórák száma a három év előttinek mintegy tizedére csökkent. És eredmény az is, hogy a munkások szívesebben végzik el a munkát a rendes munkaidő alatt, mint túlórában. A túlórák száma a megye ipari üzemeiben utóbbi hónapokban nem csökken. A statisztika szerint az órák száma nem változik. S ebből talán arra is lehetne következtetni, hogy a jelenleg felhasznált túlóra-mennyiség szükséges a zavartalan termeléshez, hogy enélkül szinte nem is lehet dolgozni. S nemcsak az előbb említett dombóvári példa igazolja ennek ellenkezőjét. Példának lehet hozni akár az örökké három műszakban dolgozó textilgyárat Tolnán, vagy néhány kendergyárat. Az ipari termelő üzemek többségében a túlórák száma csökkenthető, sőt szükséges is volna. A túlórák után kifizetett munkabértöbblet jelentős befolyásoló- ja a termelékenység alakulásának, az önköltségnek is és a nyereség- részesedésnek is. S ez a tény ismert a gyárak vezetői előtt is. Sőt a szakszervezeti bizottságok is tudnak e kihatásáról a túlórázásnak. S mégis a legtöbb gyárban, ha a túlórázás csökkentése kerül szóba, nem sokat tesznek az ígéreteken kívül. És az ígéret marad, a túlórák pedig nem csökkennek. Azért sem csökkennek, mert a túlóráztatás elrendelése a köny- nyebb megoldás. Nemcsak ipari üzemekben, a termelő egységeknél tapasztalható a túlórázás. Hivatalokban, üzemek irodáiban is gyakori a túlmunka. Különösen bérelszámoláStrandfiirdöt építenek Simontornyán Simontornya ötéves távlati tervében szerepel egy nagyszabású létesítmény, amelyet a jövő évben kívánnak megvalósítani. Egy uszoda-strandfürdőt akarnak építeni a sportpálya mellett, Az előkészítő munkák már folynak. Az építkezés terve már készen áll. A létesítményt a tanács közösen a bőrgyárral valósítja meg. A tanács mintegy 100 ezer forintos összeggel járul hozzá az építkezéshez. A megvalósítás legnagyobb részét azonban a lakosság vállalta. A tanács és a bőrgyár hozzájárulása ugyanis csak a szükséges anyagokra szorítkozik, míg a munkálatok elvégzését teljes egészében Simontornya község lakói vállalták, társadalmi munkával. YmTYVYVTVVVVYTVVVWVWVTVTVYVVVVVYWVVVTVVVVVVTVWVWYVYVVY sok idején, havi zárások és általában a mérlegek készítése idején világosak a késő esti órákban is a hivatalok ablakai. És ezt is természetesnek veszik a hivatalok vezetői, természetesnek és változ- tathatatlannak és ebbe nyugodnak bele, mint változtathatatlanba. És nem is tesznek kísérletet a munka helyes elosztására, az idő jobb kihasználására. Pedig lehetőség van a jobb munkaelosztásra. A munkát, a hivatalnokok között el lehet úgy osztani, hogy a kritikus napokon ne gyűljön össze, és ne kelljen az adminisztrációs részleg felének késő éjszakákig dolgozni, és utána napokig »sétálással« töltögetni a túlmunkában töltött, átszámított időt. A túlórázás egyik fajtája ez. De gyakori, különösen a közlekedési vállalatoknál, főleg a gépkocsi- vezetőknél, hogy a havi 310 engedélyezett munkaóra után a dolgozót elküldik »szabadságra«. S gyakori az, amikor a gépkocsivezető naponta 16—18 órát dolgozik, és a hónap végén 8—10 napot sétál, amikor váltó ül járművére. S a 20 napos hajsza, mert joggal lehet annak nevezni, idején a mun kás nem tudja rendesen kipihenni magát, fáradtan kezdi a munkát ... És ha a baleseti statisztikát gondosan elemezzük, akkor rájövünk arra, hogy az okok egy része éppen ebben a hajszában keresendő. A fáradt, 15—20 órát dolgozó gépjárművezető már nem képes sem figyelni, sem összpontosítani, s ha már a szerencsétlenség bekövetkezik — mint például az elmúlt hónapban az egyik hússzállító gépkocsi esetében volt —, akkor ismételten éppen az indokolatlan »munkaszervezés« (bár ezt még idézőjelben sem lehet állítani, hogy az) tetemes anyagi kárt eredményez. Volna lehetőség és mód arra. hogy a közlekedési vállalatoknál a váltást, ha nem is nyolcóránként, de legalább tízóránként megoldják. És akkor csökkenne a túlórázásnak ez a fajtája is. A túlórák szükséges rosszak. Addig szükségesek, amíg a gazdasági vezetők nem tudják helyesen megszervezni a munkát, amíg a dolgozók szabad idejét így rabolják el. A munkaszervezés tökéletesítése révén csökkenthetők és meg is szüntethetők a túlórázások. És ha a szakszervezeti bizottságok, a gazdaságvezetők úgy kezelik a túlórázók, a túlórák ügyét, mint a termelés egyik rossz szervezettségét mutató tényezőjét, akkor bizonyos, hogy jelentős eredményeket is érnek majd el. — P — ’V W rYTYYY»YYYYYYYVYTYYYYYYYYYY YYYY B KISZ-vezelőségválasztó taggyűlések tapasztalatai a szekszárdi járásban Az újonnan megválasztott vezetőségi tagok 50 százaléka lány A szekszárdi járás 44 KISZ- alapszervezete közül 15 alapszervezetben tartották meg a vezetőségválasztó taggyűléseket. A taggyűléseken 70—80 százalékos volt a megjelenés, a távolmaradt fiatalok többsége vidéki munkahelyeken dolgozik. A beszámolók általában a három év óta eltelt idő fejlődését tükrözik. S ehhez kapcsolódott a vita is. A fiatalok konkrét felajánlásokat tettek. A tolnai textilgyári fiatalok párosversenyt indítottak a KISZ-kongresszus tiszteletére. A tolnai selyemfonógyár a „Szocialista Ifjú Brigád” mozgalom szélesítésére, az oktatás és a kultúrmunka jobb megszervezésére tettek vállalást. — A jövőben nagyobb gondot fordítunk a KISZ-en kívüli fiatalok megnyerésére, de foglalkozunk a fiatalokkal a pártépítés szempontjából is. A legjobban dolgozó és politikailag legfejlettebb fiatalokat tagjelöltnek javasoljuk — hangzik a határozat. Eredményesek a tsz KlSZ-alap- szervezetek taggyűlései is. A ten- gelici Petőfi Tsz fiataljainak tanácskozásán részt vettek a tsz pártszervezetének vezetői és a tsz elnöke, Hosnyánszky János elvtárs is. A beszámoló a három év munkájának értékelésén kívül előremutató volt, mert foglalkozott azzal is, hogy a jövőben mit akarnak tenni a KISZ további munkájának megjavítására. Itt is tettek vállalást a KlSZ-kongresz- szus tiszteletére, amely szerint a fiatalok körében két brigádot alakítanak és legalább két vasárnap rohammunkával segítik elő az ősziek mielőbbi betakarítását; A tsz fiataljai az őszi fásítást teljes egészében magukra vállalták. A vitában részt vevő tsz-elnök, Hosnyánszky János elvtárs elismeréssel emlékezett meg a tsz- fiatalok gazdasági és politikai munkájáról. Biztosították a kisz- istákat arról, hogy a továbiak- ban a tsz az eddiginél még jobban segíti a fiatalokat. A szekszárdi járásban az eddig megtartott 15 KlSZ-vezetőségvá- lasztó taggyűlésen a régi vezetőségi tagok 70 százalékát újból megválasztották. Javult a KISZ- vezetőségekben a lányok aránya; Az újonnan megválasztott vezetőségi tagok 50 százaléka lány, Nem kopog a kőrágó csákány — Csak csárdást lehetett énekelni. Hallgatóra nem kopogott szaporán a csákány... És ha bor is akadt egy pinttel, akkor meg különösen szép lett a !co. — Gránit és bazalt a legjobb a malomkőnek. Kemény min le- gyik és lassan kopik. No meg fajtája, búzája válogatja. A Bánkúti búza acélos, a francia, az olasz, ukrán búza már puhább, ha külföldi gabonát őrlettünk, akkor nem kellett annyi követ vágni... A múltra emlékezik Horváth József főmolnár, amikor harmaa- naponként kellett az őrlőköveket vésni. Harmadnaponként és nótaszóval. A 32, vagy negyven colos követ, emelőszerkezettel emelték le az alsó fix kőről, kifordították és a molnársegéd, három óra hosszat kopogtatta a különleges malomkő-vágó csákánnyal . A munka látszólag egyszerű volt. A molnár csak rákönyökölt a kő egyik szélére, keze alatt egy korpával töltött kis zsák. és a csákányt beillesztette a nyélbe, és máris kopogott... Kopogott az acél a kövön, és szólt a nóta: »Ritka búza, ritka árpa...-< ií.gyik molnár követ vágott, a másik meg a csákányt élezte, s amikor jött a paraszt őrletni, a demizso i is előkerült a kocsiderékból és vidámabban kopogott a kő, frees- csent a szikra ezerfelé... — Köves malom talán már nincs is a megyében? ’YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY1 — Kimondottan köves nines, hengerszékek vannak már mindenütt. Csak egy-két malomban használnak még követ, de ezt *.-> csak darálásra Jobb a henge~, azt a gép rovátkolja — tájékoztat a főmolnár. S itt, ebben a kis nagydorogi malomban, ahol még a látogató a múltat véli felismerni a zsúfolt munkatermekben, a csa:iogó szíjú transzmissziók között, már nincs malomkő. Egy van valahol az épület tövében, de azt is belepte már a por, a sár, megtalálni is nehéz volna. A henger, mely felváltotta a követ, néhány mázsás súlyával a gabonaátvevő helyiségben nyomja a korhadó padlót, és a hajdani molnárinas most főgépész. Fögépész, és már több mint huszonöt éve nem vágott hengert, pedig nem is-olyan régen, 1920-ban vágott először követ a mözsi malomban... — A technika nálunk is tért hódít — toldja meg Bankos Sándor. a malom vezetője Horvá'h Lajos visszaemlékezését — négy év múlva már itt is új lesz minden. Modern és korszerű őrlő berendezés, pneumatikus szállá ó- rendszerrel. Az lesz majd az igazi molnár élet... — A. régi talán nem volt. az? — Hát, az is az volt, de mi is haladunk és már nincs köves malom. _ nincs követ vágó m ó- n ár , hengerszék és molnár szakmunkás őrleti a gabonát lisztté... — p — (pfei'iuek-s zips éíjDersemj 1960. Kirch Zoltán Majos Csordás Erzsiké Medina Erlich Eleonóra Fácánkert Köves Jutka és Ágika Cikó Farkas Zolika Gyönk A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére.
