Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-04 / 234. szám
4 TOLVA MÉGYTT NÉPŰJSÁÖ I960. szeptember I, H társadalom összefogása a megye egyik legkorszerűbb művelődési otthonával ajándékozta meg Kurdot MÁR EGY ÉVVEL EZELŐTT hírt adtunk róla, hogy Kurdon korszerű művelődési otthont építenek a falu lakosságának összefogásával, amely a megye egyik legszebb népművelési intézménye lesz. A terv, a dicséretes szándék azóta megvalósult, testet öltött. A munka első szakasza lezárult a szombati ünnepséggel, amikor ünnepi tanácsülésen átadták rendeltetésének a művelődési otthont, mely — mint már utaltunk rá — megyénk egyik legszebb, legkorszerűbb népművelési intézménye, s szépségben legfeljebb a faddi vetekedhet vele a társalgók, klubszobák számát, berendezését illetően. Az ünnepi tanácsülésen a községi tanács elnöke számolt be a hatalmas munkáról, a község lakóinak erőfeszítéséről, melyet figyelemre méltó számadatok jeleznek. Egymillió 352 ezer 607 forint. Ennyibe került a kultúra kurdi háza. Már ez a szám is sokat mond, de még sokkal többet az, ha megnézzük, honnan került elő ez a pénz. Az építtetést »házi kezelésben« végezték. Ez a csúf kifejezés magyarul annyit jelent, hogy saját erőből, saját pénzforrások felhasználásával történt a művelődési otthon felépítése. A következőképpen: A tanács a községfejlesztési hozzájárulásból 965 ezer forint készpénzzel rendelkezett, s a * tanácsülés hozzájárult ennek az összeér ek művelődési célokra való felhasználásához. Mintegy százezer forintra tehető annak a társadalmi munkának az értéke, melyet a falu lakói végeztek, ki gyalogmunkában, ki fuvarban. De ez még mind nem lett volna elég arra, hogy az épület elkészüljön. 288 ezer forintot ér az az anyag, amit a falu lakói adtak össze téglánként, gerendánként. S MOST OTT EMELKEDIK az épület a falu szívében (amely éppen azáltal lett a falu szíve, hogy itt van a kultúra, a művelődés otthona). De mielőtt közelebbről ismertetnénk a művelődési otthont, emlékezzünk meg a többi között — s a többiek munkájának egyenértékű elismerése mellett — Szabó József technikusról, aki társadalmi munkában készítette el a tervrajzot (ha Szabó József nem ajánlja fel segítségét, ez is belekerült volna körülbelül 25 ezer forintba), Fritz Péterről és brigádjáról, Bozó Józsefről, akik talán a legtöbb munkát végezték, a MÁV dolgozóiról, akiknek a munkája is megér legalább 25 000 forintot, a budapesti hőerőmű dolgozóiról, akik patronálják a községet s anyagiakban is — főleg felszerelési tárgyakban — segítettek a művelődési otthon felépítésében. Kurdon, a szó legteljesebb értelmében, a társadalom összefogásából épült fel a kultúra háza, s ezzel példát szolgáltattak valamennyi Tolna megyei községnek. Ha ilyen nagyszabású építkezésre, ilyen modern épület emelésére nincs is mindenütt lehetőség, de a falu dolgozóinak összefogásával mindenütt megfelelő otthont teremthetnek könyvtárnak, kultúrteremnek, mozinak. A kurdi épület U-alakú, egyik nagytermében a szélesvásznú mozi, a másikban a színházterem kapott Miről számolnak be a tanácstagok Iregszemcsén Iregszemcsén, a község 48 tanácstagi körzetéből harminchatban tartottak kisgyűlést a lakosság 1960—61—62 évekre vonatkozó tervjavaslataiból. A kisebb körzetekben összevont gyűlést tartottak, melyen a tanácstagok elmondták, hogy a javaslatok közül. melyeket a lakosság tett a tanácsnak a községfejlesztési pénz felhasználásával kapcsolatban, melyek valósultak meg eddig és milyen létesítmények elkészítése várható a közeljövőben. A taggyűléseken beszámolhattak a tanácstagok többek között arról, hogy a község belterületén 170 ezer forintos költséggel villanyhálózat bővítést végeztek, utat köveztek és járdát építettek. A lakosság a község valamany- nyi utcájának lekövezését kérte, ennek megvalósításához azonban több év szükséges, mert a számítások szerint közel nyolcmillió forintba kerül. A lakosság a községfejlesztési tervek megvalósításának elősegítésére 70 napi fogat, és mintegy 500 napi gyalognapszámot ajánlott fel. Ennek értéke közel 25 ezer forint. Jövő vasárnap szüreti bál Ocsényben Az őcsényi fiatalok jövő vasárnap. október 9-én rendezik meg hagyományos szüreti báljukat. A bált szmpampás felvonulás előzi meg, a világhírű és jól ismert sárközi népviseletben. A sárközben az idén az őcsényi lesz az első szüreti bál. helyet. Mindkettő körülbelül 250 személy befogadására alkalmas, a színházterem valamivel nagyobb is. A színpad és világítása korszerű, az igényeknek tökéletesen megfelel, ugyanúgy az öltöző, a könyvtár és a klubszoba is. A MŰVELŐDÉSI OTTHONT átadták rendeltetésének, s az ünnepségen szép műsort rendeztek az általános iskolai énekkar és a hőerőmű művészeti együttesének bevonásával. Emelte volna az ünnepség színvonalát, ha a helyi igen jó nevű színjátszócsoport is szerepel. Ezzel a munka első része lezárult. A nagyobb, a nehezebb része még hátra van. Amint tanács- ülési felszólalásában dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese is hangsúlyozta, most már tartalommal kell megtölteni a szép intézményt és az igazi eredmény akkor születik meg. ha valóban a kultúra, a művelődés- ügy otthonává válik, ha magasszínvonalú szocialista tartalommal telítődik meg megyénk e legújabb népművelési létesítménye. (- i - y) Jól sikerült a faddi Lenin Tsz szüreti bálja Hetek lázas munkája — készülődése — után került sor vasárnap délután a faddi Lenin Termelőszövetkezet szüreti báljára. A több mint 8000 holdas szövetkezet dolgozói szétszórtan — külön munkacsoportokban — dolgoznak a szövetkezet földjein és így nemigen tudtak eddig megismerkedni, megbarátkozni egymással. Éppen ezért elhatározták. hogy szüreti mulatságot rendeznek. ahol a termelőszövetkezet tagjai közelebb kerülnek egymáshoz. A gyönyörű napsütéses vasárnap délután magyar ruhás fiatal lányok és fiúk vonultak végig Fadd utcáin. Elöl a bíró és a bí- róné, mögöttük pedig a 15 párból álló csőszgárda menetelt. A színpompás felvonulást legalább kétezres tömeg kísérte. Tréfáktól, iókedvtől. muzsikaszótól volt hangos a falu. A felvonulás után — a vendéglő udvarán — megkezdődött a lopás. A zsinórokra felkötözött szőlőt, almát, körtét és egyéb apróságot nagy örömmel lopkodta le a falu lakossága. Csőszlányok és csőszlegények őrködtek a kijelölt területen és akit elfogtak a lopáson, azt bekísérték a bírói pár sátrába, ahol kiszabták rájuk a megfelelő pénzbírságot. A nagy őrködés mellett is rövid időn belül elfogyott minden a zsinórokról. Ezután a fiatalok és a falu lakói átvonultak a művelődési ház- ■ ba, ahol megkezdték a táncot. Öregek és fiatalok táncraperdül- tek, — amit kisebb-nagyobb megszakításokkal — éjfélkor hagytak abba. amikor is a szüreti korona — amit körülbelül 15 kg szőlőből készített a termelőszövetkezet — kisorsolására került sor. Mindenki nagy izgalommal figyelte a tombolajegyek számait, hátha az ő jegye lesz a nyertes. Sorsolás után tovább folytatták a táncot, ami csak a reggeli órákban ért véget. A termelőszövetkezet a szüreti mulatsággal elérte a célját, mert a gazdaság tagjai megbarátkoztak egymással. A nagy összeforrott- ság a további munkájuk on is meg fog látszani, mert egymást ismerve több segítséget nyújtanak majd egymásnak a közös munkákban. A rendezvény által bevételezett mintegy 2500 forintot pedig művelődési házuk szebbé tételére és könyvtáruk fejlesztésére akarják fordítani. (MM) SUS2TEIg||lflÄS@r' - S2©KINIYÄ®ÄfiÜI » Pár hónappal ezelőtt az egyik kisipari szövetkezetben a szakmai utánpótlás helyzetéről érdeklődtem. A látogatás utáni riport a szövetkezet vezetőinek aggodalmát tükrözte: Nem fog-e kihalni a cipész mesterség? — Mert ugyebár a mai fiatalokat nem vonzza ez a nem is olyan rég annyira lenézett szakma. Ezért lepett meg, amikor a Du- naföldvári Cipész Ktsz vezetői azt mondták, hogy ők nem félnek ilyesmitől. Jelenleg tizenöt tanulójuk van, közülük kilenc az elsőéves. Ami pedig a legérdekesebb, a kilenc új ipari tanuló között hét lány van. Most tanműhelyt akarnak berendezni a fiataloknak, akkor pedig tovább lehet emelni a tanulólétszámot. — Lányok, mint cipésztanulók? — Vagy ahogy régen mondták: suszterinasok? — Nem akarom elhinni. — Tessék meggyőződni személyesen — invitál Juhász Gyula üzemvezető. — Tudja, az úgy volt, hogy amikor megmondtuk a dolgozóinknak, hogy tanulókat akarunk felvenni, pár nap múlva jöttek a jelentkezők. Lányok, fiúk vegyesen. Képzelheti a régi szaktársak megrökönyödését. Ök ilyet még nem hallottak, nem láttak. Micsoda suszterinasok lesznek ezek. hiszen még talán fütyülni TyTTTVTVTTyyTTTTTYTTTTTTTTYTYTTTTVTYTYYTTTTTTTTTTTYTTTyTTTVTTYTTTTTVYTTVrVTYYTYTYYTYTTVTYl sem tudnak. (Ez egyébként hajdanában fő követelmény volt.). Amikor azonban komoly formában a vezetőség elé került az ügy, a vezetőség helyeselte az elgondolást. Én vállaltam, hogy megtanítom őket a mesterségre. Hisz ez nem is olyan nehéz munka, nem csizmadiák lesznek a lányok. A cipész mesterség pedig inkább kézügyességet kíván, mint testi erőt. Először próbaidőre vettük fel őket, majd két hét múlva — valamennyien »kiállták« a próbát — megkötöttük a szerződéseket. Hármat találunk közülük a műhelyben. A gyermekszandálok kikészítésén dolgoznak. A legidősebb köztük Kollár Magda. — Miért választotta ezt a szakmát? — Hát úgy gondolom, hogy ma egy nőnek is fontos, hogy szakma legyen a kezében. Nálunk otthon édesapám — aki különben ezermester— szokta javítani a család cipőit. Ezután majd én csinálom. Biztos kereseti lehetőség lesz a kezemben. A 15 esztendős Schrauf Ilona — termetre is a legkisebb — könyvkötő szeretett volna lenni. De ilyen munkahelyet nem talált. Aztán meg az is segítette elhatározása megváltoztatásában, hogy az iskolával — júniusban végezte a nyolcadik osztályt — eljöttek YTYYYYTTYTTYTYYYTYYTYYTTYTTTYTTTTT egyszer ide üzemlátogatásra. Za~ kár Anna is úgy vélekedik, lány létére is meg tudja tanulni a cipész mesterséget. — A napokban megkérdezte a szövetkezeti agronómus, milyen mesterséget tanulok — mondja Kollár Magda —, kicsit csodálkozott, amikor azt mondtam, hogy cipész. Talán felsőrészkészítő — kérdezte. — Nem, válaszoltam. Cipész. Megtanuljuk a felsőrészkészítést is, de a cipészmunkát is. — Néha még a fiúk is gúnyolódnak velünk az iskolában, de nem maradunk adósak, amikor heten összefogunk — teszi hozzá Schrauf Ilonka. — Most már csak azt várjuk, hogy mielőbb megkapjuk a tanműhelyt. Biztosan kapunk rádiót is, vidáman megy majd a munka. Mert így, ahogy most dolgozunk, nem a legjobb. Az idősebbek nem szeretik, ha hangosabbak vagyunk. No, nem fütyö- részni szeretnénk, pedig tudunk mind a heten, de hát kicsit vidámabb lesz majd a hangulat, ha mi, a tizenöt tanuló, egy helyen dolgozunk. A szakma tanulása is jobban megy majd. Aztán olyan rendet tartunk majd abban a műhelyben, hogy öröm lesz nézni. Majd akkor jöjjön el. Megígérem. Jantner János PTTTTTTTTTTTYY £pjei'Uiek-$zépsé(fr)eMetiij i960. v Teubel Ágnes Tolna Ifj. Gyimesi Péter Pál Bátaapáti Blázer Jutka SzedresSzentes Évike Nagy dörög Loósz Ibolyka Bölcske A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, bogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére.
