Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
4 •TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1060. október 30. ÖT KÉRDÉS — ÖT VÁLASZ A szocialista társadalom és az ifjúság — A gyermekbénulás ellen milyen eredménnyel küzdöttek megyénkben? Dr. König Imre, a szekszárdi kórház gyermekosztályának vezető főorvosa válaszol: — E betegségről tudni kell, hogy európai viszonylatban az életkörülmények javulásával egyre jobban terjedt. Ezért nálunk elsősorban a felszabadulás után terjedt el nagy mértékben. Küzdelem kezdődött a betegség megelőzésére. A Salk-oltás, noha az államnak súlyos anyagi terhet jelentett, nem vezetett eredményre. 1959-ben újabb módszerrel, a Sabin-vakcinával próbálkoztunk Tolna megyében csakúgy, mint az egész országban. A nagy meny- nyiségű oltóanyaghoz szovjet segítséggel jutottunk hozzá és az egészségügyi apparátus áldozatos munkával próbálkozott ezzel az újabb módszerrel. Az áldozatos munkát a lehető legjobb eredmény kísérte: az idei évben nem fordult elő egyetlen paralizis- megbetegedés sem. Erről a hazánkban járt amerikai Sabin professzor is nagy elismeréssel beszélt. Ezért kormányzatunk rendszeresíteni kívánja ezt a hathatósnak bizonyult megelőzési módszert. Én 25 éve vagyok orvos és nagy örömmel tölt el, hogy ilyen jól bevált a megelőző tevékenység, annál is inkább, mert gyógyításra még nem rendelkezünk kielégítő módszerekkel. Elmúlt tehát az a nagy veszély, ami a szülőket és az egész társadalmat egyaránt fenyegette a gyermekbénulás miatt. — Milyen gyermekruha- és cipőellátás várható a téli idöszak- ra? Szilágyi Mihály, a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadója válaszol: — Jelen pillanatban is kielégítő az ellátás és minden kilátás szerint az lesz a télen is. A gyer- mekruhá- és cipő-szükséglet kielégítésére különös gondot fordítunk. Az az elv uralkodik, hogy ha egyéb ruhaféleségek rovására is történik az intézkedés, de e tekintetben nem mutatkozhat hiány. A negyedik negyedévben például mégegyszer annyi gyermekcipőt hozunk forgalomba ä megye üzleteiben, mint a múlt év hasonló időszakában. Gyer- mek-bundaeipő a múlt évben alig volt a megyében és az idén már igen tekintélyes mennyiség várja a vásárlókat. Javul az ellátás a rendelkezésre álló készlet következtében fehér gyermekhócipőből és tornacipőből. A következő hónaptól kezdődően például tornacipőből teljesen ki tudjuk elégíteni az igényeket. Gyermek télikabátból például 20—30— 60 százalékkal növekszik a készlet. Bakfis télikabátból háromszor annyi lesz az üzletekben, mint tavaly. A jelenlegi adatok nem is tükrözik teljesen a felkészülést, mert igen sok család már tavasszal, a szezonvégi kiárusításkor megvásárolta a téli gyermekholmikat. — Milyen munkaviszonyok között dolgoznak az üzemben lévő fiatalok? bakos István, a vasipari vállalat igazgatója válaszol: — Mintegy száz, 14—20 éves fiatal dolgozik a mi üzemünkben, s közülük 60 ipari tanuló. Néhány fiatal alighogy elvégezte az általános iskolát, hozzánk jött dolgozni. Ezek számára a rendelkezéseknek megfelelően kedvezményes munkaviszonyokat teremtettünk: biztosítjuk számukra a félműszakos munkaidőt, csak napi 4—5 órát dolgoznak. Gondoskodunk arról, hogy fizikai erejükhöz képest ne végezzenek túl nehéz munkát. Ennek ellenére a havi keresetük 4— 600 forint, ami nem lebecsülendő ilyen korban. Az ipari tanulók szakmunkásokkal dolgoznak együtt, hogy minél jobban megtanulják a mesterségbeli fogásokat. A lakatos részlegnél külön tanuló-brigádot szerveztünk. Ezek a fiatalok csak heti négy napot dolgoznak az üzemben, mert két napot az iparitanuló-iskolában töltenek. Tanulmányi eredményüktől függően fizetést kapnak, ami ugyan nem nagy, de ha figyelembe vesszük, hogy a mi gyermekkorunkban még az inas szüleinek kellett fizetniük a tanulásért, akkor bizony ez is komoly eredménynek tekintehető. Emellett az ipari tanulók naponta ingyen ebédet kapnak. A szakmunkás-fiatalok, akik 18—20 évesek, 1000—1300 forintot keresnek átlagosan havonta. Igaz, meg is dolgoznak érte, mert a legtöbb fiatal igen jó munkát végez. Televíziós készüléket, sportfelszerelést vásároltunk, sokat fordítottunk kulturális célokra, így a munka mellett bőven akad szórakozási lehetőség is. — Milyen problémák vannak az Ifjúság körében — hatósági szemmel? Dr. Szilcz Ákos, a megyei főügyészség vezetője válaszol: — A mi ifjúságunkra nem jellemző a bűnözés, de mivel időközönként előfordul, így rendszeresen kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az eljárás alá vont fiatalokra mindenekelőtt jellemző, hogy a rossz családi környezet, a helytelen nevelés miatt kerültek a fertő útjára. Tehát elsősorban a szülők felelősek érte. Előfordul, hogy adott esetben a szülő feltűnően súlyos mulasztást követett el, s ilyenkor ellene is eljárást indítunk, ifjúság elleni bűntett miatt. Ezzel is fokozni kívánjuk egyebek közt a gyerekek iránti felelősségüket. A gyermekbűnözés mögött nincs anyagi rászorultság, hiszen általában jó anyagi körülmények között élnek az emberek. De az előfordult már, hogy egy fiatal gyermek pénzt lopott és amikor megkérdezték tőle a kihallgatás során, hogy miért tette, ezt válaszolta: „Táskarádiót akartam venni...” A legnagyobb gondot a bűnözés megelőzésére igyekszünk fordítani. Az ezzel kapcsolatos tevékenységünk sokoldalú. A különböző szervek bevonásával a közelmúltban mintegy 300 gyermek körülményeit vizsgáltuk meg, azokét, akik olyan körülmények között élnek, amely főként alkalmat adhat a bűnös útra való térésre. Szükség szerint figyelmeztettük a szülőket, pártfogókat rendeltünk ki a tanácson keresztül. Az ilyen pártfogó rendszerint egy-egy pedagógus. Gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok működnek, — Milyen fontos tevékenység folyik jelenleg a KlSZ-szerveze- tekben? Tatár Lajos, a KISZ Tolna megyei titkára válaszol: — Készülnek a KISZ decemberi kongresszusára. A készülődésre külön munkaprogramot dolgoztunk ki. Az alapszervezetekben mindenütt újjáválasztották a vezetőséget. A készülődés fő jellemzője a termelési eredmények fokozása, az iskolákban pedig a tanulmányi színvonal növelése. A bonyhádi fiatalok megszervezték az ifjúsági kommunista szombatokat. Ehhez a mozgalomhoz már az alapszervezeteknek mintegy 30 százaléka csatlakozott. A Simontornyai Bőrgyárban ifi-brigád alakult a „Szocialista munkabrigád” cím elnyeréséért. A tanuló ifjúság körében október 1-én beindult az „Ifjúság a szocializmusért” próbákra való készülődés. E jelvény megszerzésére igen sok szervezeten kívüli tanuló fiatal is készül. Az alapszervezetek többségében igen aktív kultúr- és sportélet folyik. 172 KISZ-alapszervezetben kezdődött szervezett politikai oktatás, aminek igen nagy a jelentősége az ifjúság nevelése szempontjából; B. F. Lajos nyolcvan éves Hatvány Még bejáratos volt Gyulai Pálhoz, akinek estéjéről egyik legszebb tanulmányát írta. S Gyulaitól napjaink irodalmáig terjed hosszú és gazdag életének tevékenysége, élete irodalmi korokat, stílusáramlalokat fog össze, s mindebben biztos iránytűként vezette mindvégig elmélyült tudása, tinóm ízlése, biztos ítélete. Gazdag életműve két költő körül kristályosodik lei, az egyik Ady, akinek nemcsak ba- rát'ja, hanem harcostársa is volt, a másik Petőfi, akinek napjait a tudós lelkiismeretes-' ségével varázsolta vissza, úgyhogy közben egy egész korszak irodalma rajzolódik ki előttünk. Ami közben történt, arról rendszerint megfeledkezünk, pedig távolról sem jelentéktelen Hatvány Lajos írói munkája sem: regények, novellák, egy dráma, számos kisebb írás önmagában is tisztes nevet szerzett volna neki. De élete és életműve Adyval és Petőfivel forrott egybe, s ha őket idézzük, Hatvány Lajosra is gondolunk. Soha nem vágyott vezéri szerepre, a csendes, kitartó munka dicsősége volt mindig az övé, halhatatlanságra jogosító érdemei is ebből fakadnak. A rész helyett mindig az irodalom egészét lattá, ezért tudta mindig pontosan felmérni a haladás útját. Ezért csatlakozott az elsők között Ady forradalmához, csak így válhatott hűséges harcostársává, nemcsak Ady életében, hanem halála után iá. Mert azt a harcot, amit Ady kezdett, Hatvány Lajos becsülettel folytatta, s hosz- szú életében megérhette ezeknek az eszméknk teljes diadalát is. Erről. beszelt egyik legutóbbi- nyilatkozatában, s. gazdag életének egyik legszebb jutalma, hogy az Adyval kezdett harc nem volt hiábavaló. A Horthy-körszak nehéz esztendei alatt is ebben a széliemben élt és dolgozott s az Ady emlékéhez való hűség vezette a fiatal József Attilához, akiben Ady polgári radikalizmusa után már a jövő szocializmusa szólalt meg világirodalmi igény nyel. Hatvány nem törődve hivatalos üldözéssel, irodalmi mellőztetéssel állt az igaz ügy szolgálatába. Hatvány Lajos az irodalomtörténetnek is avatott tudósa* erről vall az az öt testes kötet, amelynek anyagát egész életében gyűjtötte, hogy most teljes egészében előttünk álljon: így élt Petőfi. Hatalmas művével úttörő munkát végzett, az ellentétes kortársi emlékezések, i'osszindulatú vélekedések, tudománytalan fecsegések tengeréből emelte ki az igazi Petőfit, úgy ahogyan élt. A roppant mű minden során azonban áttűz a szeretet, a csodálat és a hódolat a legnagyobb előtt. Nem «-pártatlan-“ könyvet írt Petőfiről, a hideg «objektivitás-«, a tudósi hűvösség helyett az ő Petőü-könyve csupa tűz és lelkesedés, s mindez együtt szolgálja Petőfit és az igazságot. Hatvány Lajos nyolcvan éves, s ezekben a napokban az egész ország hódol az agg tudós előtt. A nyolcvanadik év jó alkalom arra, hogy felmérjük mindazt, amit irodalmunk neki köszönhet, bár azt is tudjuk, hogy Hatvány Lajostól még sokat várhatunk. Mert ma is fiatalos kedvvel, az igaz ügytől lelkesítve dolgozik. B. S. Nem a gépen múlik A napközi befejeződött, — de a gyermekekre továbbra is felügyelnek Zombán A zombaiak sem számítottak arra, hogy az időjárás miatt eny- nyire elmaradnak a munkákkal. A nyáron nyugodtan ,dolgozhat- tak, a gyermekekre nem volt gond, a napköziben vigyáztak rájuk. Most viszont, hogy még sok a munka, gondot jelentett az, hogy mi legyen a gyerekkel, mert a napközi október 15-ével befejeződött. Nem kis létszámról, hatvan gyerekről volt szó. Ámbár a napközi hivatalosan befejeződött, a szülők mégis nyugodtan mehetnek dolgozni. A gondozók ugyanis vállalták, hogy továbbra is felügyelnek a gyerekekre, addig, amíg a betakarítás be nem fejeződik. A szülőknek csupán az ellátásról kell gondoskodni, ezt úgy' oldották meg, hogy reggel a gyerekeket ennivalóval együtt bocsátják útnak a napközibe. Önkiszolgáló bolt épül Nakon A naki községi tanács és a földművesszövetkezet között megállapodás jött létre, melynek értelmében a földművesszövetkezet jelenlegi iroda- és raktárépületét átadja a községi tanácsnak s ennek ellenértékeként a tanács egy épületet építtet a szövetkezet részére. A tanács a csereépületben óvodát és bölcsődét rendez be, a helyette, mintegy 100 ezer forintos költséggel épülő épületben pedig üzletházat létesítenek. A kézségnek ebben a részében ed dig nem volt bolt. Sporthorgászattal töltöm szabad időm egy részét. Egyik alkalommal a gemenci erdőben, a Sió-parton áztattam a zsinórt. Halat nem fogtam. Az egyik, »bevetés« nem sikerült. A zsinór összegubancolódott, a dobóorsó felmondta a szolgálatot. A tengely szorító csavar kiesett, és ■ a nagy fűben félórás keresgélés után sem került elő. Mit tesz ilyenkor a sporthorgász? Összecsomagoltam én is, és másnap felkerestem az egyik esztergályos mestert. Csavarkészítési kérelmemet azzal utasította el, hogy ilyen pepecselő munlcával nem. foglalkozik. — Sebaj, gondoltam, nan. városunkban egy Vasipari Vállalat is, amely korszerű gépekkel felszerelt esztergályos műhelyében bizonyára tíz perc alatt, néhány forintért elkészíti a csavart. A műhely vezetője kezébe vette a parányi mintát. Hosszasan forgatta, méregette, hümmögött hozzá kettőt-hár- mat és visszaadta: — Sajnos, Uram, nem tudjuk vállalni. A mi gépeink nagyok, ilyen kis munkát nem lehet rajtuk végezni. És megmutatta a legújabb típusú korszerű revolver-, csúcs- és karússzelesztergákat... A műszerészekhez utasított. — Ott biztos tudnak csavart készíteni, azoknak van kis esztergagépjük. A műszerészek is megvizsgálták a mintát. Elismeréssel adóztak a konstruktőrnek, hogy milyen precíz a csavar, de sajnos, ők sem tudják a munkát vállalni, mert «lötyög« a gép tengelye és menetet nem tudnak vágni a csavarra. Azzal biztattak, hogy nincs is olyan ember széles e hazában, aki hasonló csavart tudna készíteni. Dobjam el az orsót — mondták. Az orsót nem dobtam el. A csavart hetekig zsebemben hordtam, s ha esztergályossal találkoztam nem mulasztottam el, hogy ne kérjem meg, hogy csináljon egy csavart. A napokban Dombóváron az e'gyik vasútüzemben jártam. Régi ismerősömnek panaszkodtam, hogy Szekszárdcm, és egyéb községekben hogyan jártam az esztergályosokkal. — Mutasd a csavart! Megmutattam a csavart. Kezébe vette, nézegette, majd így szólt: — Menjünk az Imre bácsihoz, ő majd megcsinálja. Imre bácsi — harmincegy- néhány éve esztergályos már — kezébe vette a csavart és megkérdezte: Vasból, vagy rézből csináljam? Rézből csinálta tíz perc alatt. Pontosan hasonlított az eredetihez. Nagy hálálkodással búcsúztam tőle, és megköszöntem fáradozását, de ő elhárította, csak társai szóltak hozzám, s azt a szekszárdi esztergályosoknak kellett volna hallani: — Nem gép kell, hanem esztergályos! Igen, nem a gépen múlik, hanem az ESZTERGÁLYOSON, hisz Imre bácsi egy kivénhedt gépen készítette a csavart... Tanulmányi kirándulásokat rendeztek a múlt heten az iskolák. Több csoport látogatta meg a Bonyhádi Cipőgyárat is. Képünkön bonyhádi általános iskolások ismerkednek a cipőgyárral, igen érdekesnek találják az aljüzemi futószalagok, illetve a szalagok dolgozóinak munkáját. o /
