Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
fi ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. október 28. li Vigyorgó elnökjelöltek Egy svájci újságíró felvetette a kérdést, hogy az amerikai lapokban közölt fényképeken az elnökjelöltek és általában a politikusok miért vigyorognak örökké? Egyes amerikai újságoknak is feltűnt ez, így például a New Yorker című irodalmi folyóirat a következőket írja: »Politikusok, de különösen az elnökjelöltek, azért vigyorognak, mert úgy vélik, hogy a nép kizárólag a vigyorgó államférfiakban bízik. A választás évében ez a jelenség különösen ijesztő méreteket ölt, a vigyor szinte reflexszerűvé válik és azonnal elönti a politikus ábrázatát, mihelyt fotoriporter merül fel a láthatáron. Még Eisenhower is, aki pedig nem is * — Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk vasárnapi számában megkezdjük Sass Ervin: Halál bolygó című, nagysikerű, utópisztikus kisregényének folytatásos közlését, — Ötvenezer forintos költséggel tovább bővítik a vízhálózatot, még ez évben Dalmandon. A költségeket részben a községfejlesztési alapból, részben pedig a költségvetésből biztosítják. — A paksi járási ügyészség Frigyer Mihály bölcskei lakos ellen jelentős terménymennyiség tekintetében, üzletszerűen elkövetett, árdrágító üzérkedés miatt emelt vádat. A Paksi Járásbíróság dr. Martin István büntetőtanácsa a vád alapján a helyszínen tárgyalta a bűnügyet. A bíróság a bűnügyben szükségesnek látszó bizonyítás-kiegészítés miatt a tárgyalást elnapolta. — Szoptatós kutyadajka kerestetik. Egy nürnbergi cirkusz szokatlan felhívással fordult a nyilvánossághoz. Két hiéna-bébi számára szoptatós kutyadajkát keres, i A hiéna-mama a fogságban mái 1 A •Spiegel nevű nyugatnémet magazin írja: »A Ben Húr nevű Metro—Goldwyn—Mayer film nagyszabású bemutatójára a filmvállalat propagandistái különböző papok közreműködését is megszerezték. Donegan New York-i püspök kijelentette, hogy ez a legmegindítóbb, legmegkapóbb alkotás, amit valaha látott, a Los Angeles-i Nathan Adelson rabbi pedig sietett közölni, hogy egyik legközelebbi prédikációjában a Ben Hurt fogja méltatni-'-'. Mindkét nyilatkozatot idézték a film plakátján! A Ben Húr londoni bemutatóján megismétlődött a cirkusz. — Ezúttal nem papokat »béreltek«, hanem *az »Evening News« című lap egész oldalas beszámolója szerint: »diplomaták, hercegek, sztárok és milliomosok hagyták mozgósítani magukat ebből az „Családi ünnepek, szocialista szertartások“ Előadás Bonyhádon A bonyhádi járási művelődési házban nagysikerű előadást tartott dr. Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet munkatársa «családi ünnepek, szocialista szertartások» címmel. Az előadás részletesen foglalkozott a most kialakuló szocialista szertartások kérdésével, elterjedésükkel, szembeállítva a régi egyházi szokásokkal. Az érdekes előadást kétszázötvenen hallgatták meg. Utána filmvetítésre került sor, amelyen az előadó bemutatta az általa készített diafilmet. személy szerint érdekelt a választásokban, rögtön vigyorogni kezd, ha fényképezőgépet lát. — Sőt, már akkor is vigyorog, ha nincs is fotoriporter jelen«. A svájci újságíró, hogy kíváncsiságát kielégítse, szakemberhez fordult felvilágosításért. A New York-i hatalmas reklám-konszern központjában, a Madison Avenuen, felkereste Sandy Prattot a reklámszakma egyik sokatigérö ifjú tehetségét. Pratt, aki kizárólag »politikai reklámmal-« foglalkozik, elmondotta, hogy örök időkre agyába vésse Gilbert A. Smacks jelszavát: »Vigyorgással a sikerért!« — Smacks volt az amerikai reklámipar »atyja«, a szakma alapszabályainak leszögezője. kétszer szült utódokat, ami ritkaságszámba megy, de kölykeii minden alkalommal megölte. Most a cirkusz vezetősége meg akarja menteni az újszülött hiénákat és ezért sürgősen „pótmamát” keres. — A jog szerepéről, a büntető perrendtartásról, és egyéb eljárási kérdésekről tartott előadást dr. Horváth Ferenc, a gyönki járási ügyészség vezetője, a simontor- nyai és a hőgyészi pénzügyőri szakasz tagjainak. Az előadások a pénzügyőrök szakmai képzése keretében hangzottak el. — Hatvanegy mázsa vöröshere- és száz mázsa baltacimmagot értékesített a gyönki Vörös Csillag Tsz. A vörösheréért mázsánként 2300, a baltacímért pedig 800 forintot kaptak. — Jószagú karambol. A délfranciaországi 7. számú országúton a közelmúltban felborult egy 500 ezer dollár értékű, illatszerrel megrakott teherautó. A környék napokig illatárban úszott. — Kézimunka-szakkör működik Medina-Szőlőhegyen. A szakkörnek 30 tagja van. Népi hímzéseket tanulnak a szakkör tagjai. alkalomból«. Az Evening News külön kiadásában még azt is sietett közölni a világgal, hogy »A Ben Húr már a bemutató napján megdöntötte az összes kassza-rekordokat. Húszezer fonttal haladta meg a »Tízparancsolat« című film első napi bevételét«. Idén tavasszal a Ben Hurt versenyen kívül bemutatták Can- nesban is. Ezt a sajtó a következő körítéssel adta tudtül: »A bemutatón sosem látott pompa uralkodott. A legkiválóbb párizsi divatszalonok bemutatták a Ben Húr által sugalmazott új modelljeiket, az egyik legnagyobb párizsi illatszergyár pedig »Eszter« nevű új parfőm kreációját, amely nevét a film hősnőjétől kapta«. Ezenkívül »Ben Húr« cigarettákat, »Ben Húr« bizsukat osztogattak, sőt egy riviérai kertészet Ben Húr nevű új rózsafajtáját árusította. Talán nem is lett volna szükség a parfömre és az illatos rózsára. A Ben Húr reklámkampány során amúgy is túlontúl bebizonyosodott, hogy »a pénznek nincs szaga«. Apróhirdetések Eladó 125-ös üzemképes DKW olcsón. Tolna, Jókai u. 4. (103) Egy jókarban lévő nikkelezett, dohánybarna, egyszemélyes csőgarnitúra eladó. Tolna, Széchenyi- u. 40. (102) Eladó Szekszárd Mártírok-tere 14. szám alatti ház (Fodrász Ktsz) olcsóért. Érdeklődni lehet: Vészi Katalin Szekszárd, Petőfi-u. 9. 1101) — A kettes szobát írja vezér elvtárs, az még szabad. — Tizenkét nappal ezelőtt is ebben voltunk, úgy látszik már ez lesz a törzshelyünk — Tóth József vonatvezető mondja ezt, aki a tíz órai személyvonattal érkezett Pécsről. Tíztől tizennégy óráig pihen a brigád, akkor kelti majd fel a brigádot Margit néni a »szállásadó«, a bátaszéki vasútállomás vonatkísérő laktanyájának dolgozója. Tóth József felmegy a kanyargós lépcsőn, elfoglalja helyét, lerakja táskáit, könyveit és fürödni megy. Margit néni — Huitz Józsefné — pedig folytatja a takarítást. Az ötös szobából leviszi a szemetet, és néhány percre az őrszobá-’ nak kinevezett mindenesben ülünk le; a néhány percből több mint egy óra lett. Az idő gyorsan repül, ha valaki oly sokat akar elmondani mint Margit néni. — Tessék elhinni, nagyon sokat dolgozunk. Ketten vagyunk laktanyások Dénes Mihálynéval. Hetenként mosunk, naponta több mázsa szenet hordunk fel a pincéből, fűtjük a melegvíz szolgáltató kazánt, és emellett még takarítunk is... Harminchat ágyas a bátaszéki vonatkísérők laktanyája. Három évvel ezelőtt alakították át, hogy több dolgozót el tudjanak helyezni, de még így is sok esetben kell elküldeni a fáradtan érkező vasutasokat, mert a szállás a nagy forgalomhoz viszonyítva kicsi. Huitz Józsefné — ez a fáradtságot nem ismerő asszony — a körülményekhez képest otthonává teszi az átutazóknak a laktanyát, de egész sor olyan dolog van, amiről ő maga sem tehet, s ami a szállás lakóiból nem egy alkalommal nemtetszés nyilvánítását váltja ki. Három évvel ezelőtt átalakították a laktanyát. Akkor egy-egy szobában csak két ágy volt. Az átalakítás úgy történt, hogy két szoba közfalát kidobták, és most hat (!) ágyat helyeztek el a négy helyén. így növelni tudták az ágyak számát, de nehezen hihető, hogy a zsúfolt, emeletes ágyakkal tömött kis szobában — még így is átalakítva — megfelelően pihenni tudnak a fáradt vasutasok. Az átalakítással megnagyobbították az étkezőt is. Ez is szükséges volt. De az átalakítás után az étkezőben két ágyat állítottak fel. Két dolgozó most itt »pihen«, ebben, az ételszagú, konyha és étkező helyiségben. És az átalakítással a kazánt is átépítették, hogy az a mosóhelyiséggel és az őrszobával együtt van. Ebben az egy helyiségben kell a laktanyát takarító két asz- szonynak kimosni hetenként az ágyneműt, itt kell a megszáradt ruhát kivasalni, és itt van a pihenőjük is... Mert pihenni is kell a takarító személyzetnek. Huitz néni például nyolc év óta huszonnégy órát dolgozik és huszonnégy órát pihen. Hasonló munkabeosztással, tudomásom szerint, egyetlen üzemben sem foglalkoztatják a munkásokat, különösen nőket nem! Miért van erre épp a vasúton szükség? Miért nem tudnak még egy munkásnőt munkába állítani a laktanya takarításához, akkor lehetőség volna tizenkét órás műszakra, huszonnégy órás I szabadidőre. És akkor nem dol- I Sóznának majd havonta a munkásnők háromszázhatvan órát. És feltétlenül szükséges volna az is, hogy ha már a munkabeosztás ilyen, akkor minden órát kifizessenek. Ugyanis, háromszázhúsz óránál többet nem fizetnek ki a munkásnőknek! És havonta negyven óra elszámolatlanul marad! Nyolc év óta tekintélyes ösz- szeg kifizetetlen maradt. Vajon mikor fizetik ezt ki? Kiskunhalasról, Pécsről, Dombóvárról, Sárbogárdról jönnek ide hosszú utazás után pihenni a vasutasok. A vendégkönyvben sorakoznak a nevek. Makai Sándor Halasról, Hegedűs Sándor Pécsről, Ács József Dombóvárról. A laktanyával elégedettek a vasutasok. Tudják, hogy a dombóvári laktanya korszerűbb, ott kényelmesebben tudnak pihenni, de hibáival együtt a bátaszéki laktanya is többé-kevésbé kielégítő. A hibák, melyek még nem engedik otthonná nevezni a laktanyát, megszüntethetek. És bizonyos, hogy a vasútigazgatóság vezetői intézkedése nyomán a második otthonává válik á bátaszéki laktanya is a vasutasoknak. —p— TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága « és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja1 a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10. 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Flőfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra U Munkáshétköznap A fizetés nem nagy, de emberien élnek ^pwizh-t tnhiJtn. knpJuité ? in. — Géring Istvánná vagyok — mutatkozik be az asszony. A jövendőbéli trónörökös nem hajlandó bemutatkozni. Szemérmes. Anyukájától tudom meg, hogy Pityukénak hívják és négyéves. Ezenkívül ő a család szeme- fénye. Egyetlen gyermekük van és nagyon szeretik. A fiúgyermek megszületése nagy öröm, amihez hasonló tavaly karácsonyra érte a családot, amikor beköltözhettek ebbe a szép, modern bérházba. Előtte két évig a feleség, két évig a férj szüleinél laktak. A férj nincs itthon. — öt ilyenkor nem lehet itthon találni. Reggel héttől délután négyig dolgozik. — Mi a foglalkozása? — A gazdasági vasútnál dolgozik. Még a honvédségnél tanulta ki a szakmát. — Milyen a férj keresete? — Nem sok: 1300 forint havonta. — Ez valóban nem sok — hagyom helyben. Ezért aztán kicsit félénken kérdezem meg, hogyan élnek, mert úgy sejtem, hogy majd sorolja a panaszok tömkelegét. Az asszony és a gyermek jól öltözöttek, de az 1300 forint bizony nem sok s az asszony nem dolgozik. — Nem panaszkodhatunk. Beosztva, tisztességesen megélünk. Talán csak azért mondta ezt, hogy ne lássák a szegénység... — Talán el akarja kendőzni, hogy ebben a szép, új bérházban nyomorúságos körülmények között lakik egy munkáscsalád. A magyar ember azelőtt is inkább rejtette, mint mutogatta a szegénységet s talán e régi mentalitás tükröződik itt is. Hirtelen tele lettem kételyekkel, ezért aztán még a megszokottnál is jobban kíváncsiskodtam. — Mi lesz az ebéd? — Azt még nem tudom... — Talán nincs mit főzni? «TTTTTm fi ■■!■■■■«■«■■■■ Az asszony határozottan tiltakozik. — Ugyan kérem... Még tavalyi lesütött húsunk is van. Minden évben vágunk hízót. Csak hát az asszonyoknak nehéz minden napra kitalálniok, hogy mit is főzzenek. Ma valami tészta-féleség lesz. Ez a nap minden héten tésztanap. — Milyen időközönkint szoktak friss húst vásárolni? . - \ — Ritkán. Mi valamennyien inkább tésztásak vagyunk. A marhahúst nem szeretjük. Néha disznóhúst veszünk. Azt szeretjük kirántva, vagy megsütve. — Inkább baromfit szoktam venni — annak a húsát jobban szeretjük. Egy kicsit megnyugtatott, hogy az 1300 forintos fizetés mellett még válogathatnak is a húsféleségekben. Az asszony elmesélte,’ hogy néha készít otthon gesztenyepürét, mert azt nagyon szeretik, csak nem mindig lehet hozzávalót kap ni. A vasárnap délutáni időtöltéshez tartozik, hogy a férjével együtt moziba mennek, de előtte rendszerint betérnek a cukrászdába egy kis édességet enni. Ez is arra vall, hogy felületes volt a feltételezésem. Egy család életére nem lehet kizárólag abból következtetni, hogy hány forint a fizetés. Kétségtelen, a szülők sokat segítettek rajtuk és néha van egy kis föle az 1300 forintnak. De hát az nem minden. Az alap a saját munka és a havi kereset. — Beosztjuk, de elég is. Igaz, nem telik dorbézolásra — mondja a feleség —, de az nem is hiányzik. Hogy elkéne több fizetés? Nem hiszem, hogy találkozott már olyan családdal, aki tiltakozott volna a több fizetés ellen. Sőt, szeretne is többet keresni a férjem. De hát mindig addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. mii ................................ Tő le is megkérdeztem, hogy mi a legnagyobb gondjuk, mi az ami után leginkább vágyódik a család? Géring Istvánná nem ábrándozott a mesebeli asszonykához hasonlóan, hanem közölte a családi terveket, amelyekről már igen sokat beszélgettek a férjével együtt — a reális lehetőségek mérlegelése közepette. — A legfontosabb most a hízó. Erre gyűjtjük a pénzt. Ez az idén is meglesz. Utána pedig szeretnénk egy mosógépet vásárolni. Erre már csak jövőre kerülhet sor, mert mindent nem lehet egyszerre megvenni. Jó ha van egy mosógép a háznál — köny- nyebb a mosás. Kiderül, hogy a távlati tervezés itt még nem ér véget. Egy lemezjátszót is akarnak venni, mert szeretik a zenét. Rádiójuk van, a szükséges hálószoba- és konyhabútor is megvan, így ezekre nincs gondjuk. Mint minden házaspárnak, nekik is vannak céljaik, terveik. — Gyarapodni akarnak, ami nagyon emberi dolog. Ez azonban nem hiú ábránd, mert munkájukra alapozzák és ezért valósulnak meg sorra a terveik. A közeljövőben a hízóvásárlás, majd a többiek... Nem tartozik szorosan ide, de el kell mondanom. A véletlen úgy hozta, miközben Dormbóvá- rott várakoztam, egy újságot olvasgattam, amelyben szó volt egy nyugati munkáscsaládról. A családfő fizetése a banki átszámítást véve alapul, jóval több, mint Géring Istváné, de mégsem tudott úgy élni, mint Géringék. Tervezés? Náluk az ismeretlen. A holnap gondja, mindig az, hogy jut-e ételre? És, hogy lesz-e munka. Mennyivel derűsebben néz a holnap elé ez a dombóvári vasutas-család... (Folytatjuk.) BODA FERENC mmfinimiinn»»m«n Sürgős intézkedések megvalósítása után válik a vasutasok otthonává a bátaszéki laktanya
