Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

1960. szeptember 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 As erői adó internacionalizmus Két érettségivel a munkapad mellett \ Valahányszor levelet kapok Nagy Jánostól, a Bratislava mellet­ti András-puszta magyar nemze­tiségű termelőszövetkezetének fe­jőgulyásától, az internacionaliz­mus erőt adó, nagyszerű eszméje ötlik agyamba. Másfél évvel a magyarországi ellenforradalom leverése után ta­lálkoztam Nagy Jánossal, a mesés szépségű észak-csehországi Kar- lowy Vary egyik gyógyvizű forrá­sánál. Gyorsan összebarátkoztunk. Behívott a legközelebbi sörözőbe, s hosszasan elbeszélgetett velem. Óriási volt akkor a forgalom Kar- lowy Varyban. A világ minden tájáról összesereglettek a színé­szek legjobbjai a filmfesztiválra. Nehezen találtunk ülőhelyet. Vé­gül is azon a teraszon állapodtunk meg, amely a legeldugottabb ki- szögellése volt az épületnek, s amely a Karlowy Vary történetét szimbolizáló szarvas szobrára né­zett. Nagy Jánostól megtudtam, hogy tehenész a termelőszövetkezetben, s tagja a népi milíciának, amely a mi munkásőrségünkhöz hasonló fegyveres testület Csehszlovákiá­ban. Karlowy Varyba az orvosok küldték üdülni. Amikor arról be­szélt, hogy ötvenhat október hu­szonnyolcadikén bement a kerüle­ti pártbizottságra és kérte a párt­tól, hogy Magyarországra jöhes­sen harcolni az ellenforradalom ellen, szerettem volna a nyakába borulni, olyan jóleső megható- dottság vett rajtam erőt. Dicsértem előtte Csehszlovákiát, ahol már előrehaladtak a szocia­lizmus építésében. Megemlítettem, hogy a repülőgép ablakából nézve is nagyban különbözik a magyar táj a csehszlováktól: a mi földün­ket a nadrágszíj-parcellák tarka szőnyege borítja, az övékét pedig hatalmas táblák szabályos kockái. Ö azzal biztatott, hogy nemso­kára majd nálunk is eltűnnek a parasztokat kalodába szorító kis- parcellák. Én meglehetősen kis­hitű voltam. Azt bizonygattam, hogy nálunk nagyon nehéz szö­vetkezetét szervezni, s viszonylag hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy áttérjünk a nagyüzemi gaz­dálkodásra. Nem nekem lett igazam. Egy év múlva, az emlékezetes beszélge­Kormánykitüntetettjeink Juhász József, a Paksi Járási Tanács VB. elnökhelyettese Külseje semmi különöset nem árul el — amolyan átlag. Ha egyébként nem tudná, nem is hinné az ember, hogy milyen hi­hetetlen munkabírású, szorgalmú ember. A reábízott feladatokat példás buzgalommal, felelősség- érzettel oldja meg, pedig a leg­nehezebb munkák egyikét végez­te és végzi ma is. Korábban a Paksi Járási Tanács tsz-szervező- je volt, 1957-től pedig a járási tanács vb. elnökhelyettese. Mindehhez tudni kell — egyéb­ként nem lenne egész a róla alko­tott kép —, hogy pártmunkásként került falura 1957-ben, hogy a párt hívó szavára segítse a vidéki problémák megoldását. Akkor lett tsz-szervező a paksi járás­ban és a lehető legnagyobb prob­lémákkal találta magát szemben — csakúgy, mint a többi falura ér­kezett pártmunkás. Szilárdan helytállt az ellenfor­radalom idején, védte a termelő- szövetkezeteket, a munkáshata­lom falusi bázisát. Talán még a korábbi megfeszített munkatem­pója is fokozódott, amikor az el­lenforradalom rombolása követ­keztében meg kellett védeni, majd erősíteni a termelőszövetkezete­ket. A járásban egyik legaktí­vabb szervezője, irányítója lett ennek a nagyfontosságú munká­nak. Később, mint elnökhelyettes is az egyik legalapvetőbb felada­tának tekintette — a párt útmu­tatása nyomán — a termelőszö­vetkezeti mozgalom erősítését. Időközben tanácsakadémiát végzett és minden lehető módon Takarékosság Szép dolog és hasznos a ta­karékosság családon belül ép­pen úgy, mint az államháztar­tásban. A családfők tudják a legjobban — helyenkint a csa­ládanyák, akik a házi kasszát kezelik —, hogy a megtakarí­tott filléreken milyen hasznos, és a család életében jelentős dolgokat lehet vásárolni. A napokban azonban a ta­karékosságnak egy újabb for­májával találkoztam, mégpe­dig olyannal, amiből érzésem szerint senkinek semmiféle haszna, előnye nem szárma­zik... Az MHS díszes plakátját szemlélve Szelcszárd központ­jában, azt tapasztaltam, hogy a plakát szerzője takarékosko­dott a betűkkel. Motoros he­lyett például motrost írt... Meg­takarított egy »o« betűt. Vajon a megtakarított **o« betűkből végül mivel lehet gyarapítani c. plakátfestő vagyonkáját? (b) művelte önmagát. Mint elnökhe­lyettesnek, még nagyobb, még sokoldalúbb feladatot kell meg­oldania és ehhez mindenekelőtt nagyobb képzettség is szükséges. Juhász elvtárs szorgalmasan ta­nult, művelődött, mert méltó akart lenni a bizalomra, az elnök- helyettesi tisztségre. Elmondhat- iuk róla, hogy megállja a helyét: jártas a jogszabályokban, egyre jobban ismeri a különböző taná­csi szakproblémákat és így kima­gasló teljesítményt tud nyújtani a járás irányításában. Munkája középpontjában — ez természe­tes — a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése áll továbbra is. A járás — Paks és Dunaföldvár kivételével — már rátért a nagyüzemi gazdálkodás útjára és a szervező, irányító munkákból oroszlánrészt vállalt magára Ju­hász József elvtárs. Jó munkája elismeréseképpen alkotmányunk ünnepén a »Szocia­lista Munkáért Érdemérem« kor­mánykitüntetésben részesült. B. F. XXXI. 42. Skoczynski ügyész sietett. A vizsgálatot egy bizonyos határ­időre be kell fejeznie, másképp az ügyet nem tárgyalhatja a hadbí­róság. Márpedig ez igen fontos, mert csak ebben az esetben kerül­hetők el a fellebbezések, a huza­vona, mindazok az ügyvédi fogá­sok, amelyeket már betéve tudott, és amelyekkel mindig megpróbál­koztak, amikor az igazságszolgál­tatás kezéből ki kellett ragadni azokat, akik a rendszer alapját, magát az állam létét veszélyez­tették — a politikai bűnösöket. A hadbíróság az összes kérdést röviden, világosan és véglegesen dönti el. A bírósági eljárás után meghozzák az ítéletet, s a felleb­bezés egyetlen lehetősége a Len­gyel Köztársaság elnökéhez be­nyújtott kegyelmi kérvény. Ám az elnök még közönséges bűnözőket is ritkán részesít kegyelemben, még kevésbé várható ez ilyen rendkívüli esetben. Az persze két­ségtelen, hogy a védelem nem mu­lasztja el majd a kegyelmi kér­vény benyújtását, ezt az utolsó, jóllehet reménytelen kísérletet is megteszi. S mivel a kegyelmi kér­vény elutasítását az ítélet végre­hajtásától igen rövid idő, mind­össze néhány óra választja el, le­hetővé válik még egy veszély el­hárítása. Minthogy mindhárom vádlott — noha nem a kommunis­ta párthoz való tartozásukért, s nem politikai bűncselekményért fogják őket elítélni, hanem gyil­kosságért és gyilkossági kísérle­tés után már ujjongva írtam csalló-közi barátomnak arról, hogy nálunk is „megmozdult” a föld. Majd arról számoltam be ne­ki egy későbbi levelemben, hogy Tolna megye száznyolc községe közül kilencvennyolc szövetkezeti község lett. Egy időre megszakadt kapcsola­tunk. A napokban azonban me­gint váratlanul levél érkezett Nagy Jánostól. Hosszú levelet írt. Beszámolt a legújabb győzelem­ről: a szocialista Csehszlovákiáról, amelynek boldog polgára. Még most is a tehenészetben dolgozik. Gépesítették az állatte­nyésztést, A fejőgépek után gépe­sítették a takarmányelőkészítést, s a jászlak fölött futószalag viszi a takarmányt a tehenek elé. Vett részletre egy Skoda Spar- takot és beiratkozott a kilenc ősz. tályos általános iskola hetedik osztályába. Ahogy írja, új tantár­gyat vezettek be az általános is­kolában, az „állampolgári neve­lés" tantárgyát, amelynek keretén belül a szocialista együttélés alap­vető szabályait tanítják. Minden mondatával örömet szerzett és minden levele újabb erőt ad. Ma már a világ minden pontján elért szocialista győze­lem egyúttal győzelmet jelent szá­munkra, magyarok számára is. Nem magányos, testvértelen nem­zet a magyar. A világ lakóinak százmillióival menetelünk közös cél felé. Haypál Tibor Befejezéshez közeledik a komlósziiret megyénk állami gazdaságaiban Közel egy hónapja, hogy szüre­telik a komlót a Fornádi, a Juhéi, a Sárközi és a Dalmandi Állami Gazdaságban. Az említett négy szocialista szektorban összesen 80 hold termő és 127 új telepítésű komló van. A tegnapi jelentések szerint a komlószüret befejezés­hez közeledik. A termés jó, átlag­ban 3,5—4 mázsát szednek le egy- egy holdról. Megyénk legnagyobb komlóskertjében, amely a Forná­di Állami Gazdaságban van — összesen 40 holdnyi területet fog­lal el — nem végleges adatok sze­rint közel öt mázsa lesz a holdan- kénti átlagtermés. Megyei viszony­latban mintegy 40 mázsával több komlót szüretelnek az állami gaz­daságok a tervezettnél. A ZOMANCEDÉNY GYÁRTÁ­SÁNÁL igen bonyolult és nagy hozzáértést kívánó munka a szerszámkészítés, még inkább a szerszámok tervezése, szerkesztése. Hogyan alakul a minőség a saj­tóiéban, mekkora a selejt, ez fő­képp azon múlik, jó-e a szerszám, amit a mélyhúzóprésekre, excen- ter-sajtológépekre szerelnek fel. A zománcozóban is a jó munka elengedhetetlen feltétele a megfe­lelő égetőszerszám. A gyártmány- szerkesztőknek, tervezőknek azon­ban az utóbbi időben kevés a gondjuk az égetőszerszámokra, egy-egy új gyártmánynál mór rajzot sem készítenek az égető­szerszámokhoz, rajz nélkül is megcsinálja azokat egy magas­termetű, vállas fiatalember, Baum­gartner János lakatos, a zo­máncozóüzem szerszámműhelyé­nek csoportvezetője. „Hivatalosan” lakatos, de ténylegesen szerszám­tervező is. De ha ennek a fiatalembernek teljes „titulust” akarnánk adni, akkor még ez sem volna elég. Megilleti a „technikus” cím is, mivel első — nyolc évvel ezelőtt kapott — érettségi bizonyítványa mellé megszerezte a másodikat is. Júniusban fejezte be tanulmá­nyait a pécsi gépipari technikum levelező tagozatán, jeles ered­ménnyel. Engem mindenekelőtt az érde­kel, hogy mi adta az ötletet 1952- ben számára ahhoz, hogy azokban az időkben, amikor íróasztalok tömege várta a frissen érettségi­zetteket, beálljon lakatos tanuló­nak. Mert még jóformán meg sem száradt a tinta az érettségi bizonyítványán, már lakatos ta­nuló volt. — Egyetemre szerettem volna meni, gépészmérnök akartam len­ni. Kevés volt a hely az egyete­men, nem vettek fel. így lettem lakatos. Nyugodtan mondhatom. — most nyolc év után — nem jártam rosszabbul, mint akik a2 íróasztalt választották. Szép mun­ka amit itt csinálunk és bizony nem kis leleményesség, találé­konyság és főként szakismeret kell hozzá. HÁROM ÉVVEL EZELŐTT ha­tároztam el. — két társammal együtt, akik műszaki beosztásban dolgoznak, — hogy nekivágunk a technikumnak. Gimnáziumi érett­ségimre való tekintettel az első évet elengedték, illetve néhány tárgyból különbözeti vizsgát kel­lett tenni, hogy a második osz­tályban kezdhessem a tanulást. L Wanda Wasilewska : HAJSZA 1 tért, tehát a közönséges gonoszte­vőkre vonatkozó paragrafus alap­ján — minthogy mindhárom vád­lott beismerte, hogy kommunista, az ügybe beavatkozhat Szovjet- Oroszország, és fogolycserét ajánl­hat fel. Ha az oda átdobott és le­bukott kémek közt akad valami jelentősebb egyén vagy egyházi személy, az illetékes hatóságok gondolkodóba eshetnek .... Nem, semmi esetre sem engedi ki ke­zéből ezt a hármat. Minél jobban belemerült a vizsgálatba, annál inkább személyes ügyévé vált. Te­hetségéről volt szó, becsületéről, s végül személyes gyűlöletéről. Milyen árat ajánlhat fel értük Oroszország? Egy lebukott kémet? Egy, már semmire fel nem hasz­nálható agg prelátust vagy plé­bánost? Skoczynski sokkal többet áldozott volna, csakhogy odajut­tassa ezt a hármat, ahova valók — a Cytadela falához. Azonkívül a polgári törvényszék nagy lehetőségeket nyújt a védők­nek és a tanúknak, időt enged olyan agitáció folytatására, amely nemcsak az országban lel vissz­hangra, hanem külföldön is, lehe­tővé teszi a Lengyel Köztársaság tekintélyének aláásását, hogy fe­hérterrorral vádolják, hogy bot­rány or an m'-"hurcolják a nemzet­közi porondon. Az ügyész hát nagyon sietett. Nem evett, nem aludt, munkájá­nak szentelte az egész vasárnapot. Július huszonnegyedikére befeje­ződött a vizsgálat, elkészült a vád­irat, és átadták a hadbíróságnak. A vádirat másolatát a Dzielna ut­cai börtönben felolvasták a vád­lottaknak az ügyvédek jelenlété­ben, akiket megbíztak a védel­mükkel. Skoczynski ügyész megkönnyeb­bülten sóhajtott fel. De öröme ko­rainak bizonyult, s koraiak voltak azok az újsághírek is, amelyek szerint a bírósági tárgyalást a kö­zeljövőben megtartják. 43. Az orvosok és a fogházigazgató- sóg kellemetlen meglepetést okoz­tak a bíróságnak. Ott, ahol ez leg­kevésbé volt várható, megszólalt a szentimentalizmus, az orvosi eti­ka hazug elvei felülkerekedtek az államérdekeken és az állampolgá­ri kötelességérzeten. A fogházor­vosok közölték a bírósággal, hogy a vádlottak egészségi állapota nem engedi meg, hogy három hé­ten belül megjelenjenek a bíróság előtt. Az ügyész tombolt dühében. Hiábavaló volt a nagy sietség, a 'ázás munka, amely olyan kínzó fejfájásokat okozott neki, hogy — Hasznát vette már eddig iá a technikumban tanultaknak? — De még mennyire!... Talán nincs is olyan munka, ahol ne jutna eszembe valami a tananyag­ból. Itt van például a hegesztés) Nálunk az volt az elv korábban, hogy mindent villannyal hegesz* szünk. A technikumban jöttem ráj hogy egyes szerszámoknál előnyöí sebb az autogén hegesztést alkal­mazni. Vagy például a mosdótál égetőszerszámánál sok bajunk volt — éppen a gyenge minőségű anyag miatt — a lemezből lesza­bott szalag meghajlításával. Min-- dig eltört. Ekkor kezdtem kísérle­tezni az anyag „normalizálásával”, ennek bevezetése után egyszer sem tört el az acélszalag. Tűzálló import-acélból készítjük a szer­számok egy részét. A kivágások jobb elhelyezésével másfélszer- annyj szerszámot tudunk csinálni ebből, a kilónként 150 forintb? kerülő anyagból, mint korábban) Baj volt egy új gyártmány, aa ecuadori merőkanalak égetésénél, a nagy hő miatt deformálódtak, A főmérnök bízott meg a megfe­lelőbb szerszám elkészítésével, ami sikerült is. Igaz, ezt sem, meg az előbbit sem adtam még be újításnak, nem értem még rá — jegyzi meg mosolyogva — de az a fő, hogy sikerült kiküszöböl­ni az égetési selejtet. Utoljára hagyöm a kérdést: Ne­héz volt-e ez a három év? NEM VOLT KÖNNYŰ. De ha a szaktársak kérdeznek, nem pa­naszkodom, nehogy elvegyem a kedvüket attól, hogy belevágja­nak a ■ technikumi tanulásba. Ne­héz volt, de amint látja, kibírtam. Sok estébe, éjszakába került, ta­nultam amikor mások sétálni, táncolni, meccsre mentek, de azért jutott időm szórakozásra is. Annyira kedvet kaptam a tanu­láshoz, hogy a napokban is le­megyek Pécsre megérdeklődni, indul-e az a kétéves szaktechni­kum, amiről szó volt. Mert ha igen, beiratkozom. Sőt, egy-két év múlva esetleg az egyetemmel is megpróbálkozom. Mert azért — ha 1952-ben nem is vettek fel —, végleg még nem mondtam le árról, hogy gépészmérnök legyek. BAUMGARTNER LÄSZLÖN egyáltalán nem látszik meg. hogy megerőltető lett volna a három évi tanulás, kitűnő egészségnek örvend, idegei is rendben vannak. Inkább a munkája mutatja, hogy itt olyan ember dolgozik a mun­kapad mellett, akinek két érett­ségi bizonyítvány van a zsebében. J. J. csaknem eszméletét vesztette. Ki­hallgatást kért az igazságügymi­nisztertől. — Három hét! Hiszen ez a leg­jobb módja annak, hogy az ügy átkerüljön a rendes bírósághoz, hogy mindenféle kampányt indít­sanak, hogy... A miniszter széttárta a karját. — Nem tehetek semmit. Engem legalább úgy bosszant az ese­ményeknek ilyen alakulása, mint önt. De megérti, ugyebár, hogy nem volna helyes, ha a vádlotta­kat hordágyon szállítanák a tár­gyalóterembe. Sajnos, figyelembe kell vennünk a közvéleményt, el­lenkező esetben a pör, ahelyett, hogy nevelne és elriasztana, csu­pán együttérzést keltene a bűnö­sök iránt. S amint tudja ... Igen, Skoczynski tudta, milyen korlátozott Lengyelország önálló­sága, hogy az országban minden a francia vagy az angol minisz­terek szemöldökrándításától, han­gulatától függ, az ő hangulatuk viszont saját népük hangulatától függ, amellyel kénytelenek szá­molni, sőt, az ügyész nézete sze­rint túlságosan is számolnak. — Hát akkor mit tegyünk? — Nos, három hét... mond­juk ... A miniszter lapozgatta az aszta­lán álló naptárt. — Mondjuk ... augusztus tizen­kilencediké. Ez a végleges, meg­másíthatatlan határidő. Bármi történjék is — augusztus tizenki­lencediké. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents