Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-02 / 207. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. szeptember 2. Minden belga csapatot haladéktalanul ki kell vonni Kongóból Hruscsov és Gürsel üzenetváltása, New York: (TASZSZ) Augusz­tus 31-én V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió első külügyminiszter­helyettese és P. D. Morozov, a Szovjetunió állandó ENSZ kép­viselőjének helyettese felkereste D. Hammarskjöldöt, az ENSZ fő­titkárát és észrevételeket közölt vele arról a harmadik jelentésről, amelyet az ENSZ főtitkára adott a Biztonsági Tanács kongói hatá­rozatának teljesítéséről. 1. A főtitkár figyelmét felhív­ták arra a tényre, hogy továbbra is belga csapatok állomásozzanak is belga csapatok állomásoznak Kongóban, többek közt Katanga jesítettók a Biztonsági Tanács­nak azt a határozatát, hogy min­den belga csapatot haladéktala­nul ki kell vonni Kongóból. Ez a körülmény okvetlenül komoly ag­godalmat kelt. 2. Kifejezték, hogy kategoriku­san nem értenek egyet azzal, aho­gyan a főtitkár értelmezi a Biz­tonsági Tanács határozatait a ka- minai és kitonai belga katonai tá­maszpontok kérdésében. A Biz­tonsági Tanács határozatai sze­rint minden belga csapatot, füg­getlenül fegyvernemétől, el kell távolítani a Kongói Köztársaság területéről. Ennek alapján természetes, hogy az említett támaszpontok te­rületén egyetlen olyan személy sem tartózkodhat, aki a belga fegyveres erőkhöz tartozik, bele­értve a műszaki szakembereket is. Ezzel kapcsolatban tiltakozást jelentettek be a főtitkárnak ama szándéka ellen, hogy belga sze­mélyzetet hagy a kongói támasz­pontok ellátására. Megjegyezték, hogy amennyiben a belga csapa­toknak Kaminából és Kitonából történő kivonása után az említett támaszpontokon műszaki szakér­tőkre lesz szükség, ilyen szakem­bereket csak a Kongói Köztársa­sággal baráti viszonyban levő or­szágok adhatnák és nem pedig az agressziót elkövető ország. 3. Határozottan tiltakoztak a harmadik jelentés ama tételei el­len is, amelyekből kitűnik, hogy °a <■<■•' átoknak Kamillából és Kitonából történő kivonása után nem adják át ezeket a tá­maszpontokat a Kongói Köztársa­ság kormányának és nem enge­dik meg, hogy a Kongói Köztár­saság bármiféle katonai, vagy műszaki alakulata tartózkodjék ezeken a támaszpontokon. Kaszai tartományban még harcok folynak Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Bakvanga vidékén még folynak a harcok a kongói hadsereg géppuskás katönái és Kalondzsi Baluba törzsbeli hívei között. Állítólag mindkét oldalon sok a sebesült. Csőmbe katangai hadseregével a kongóiak még nem kerültek összetűzésbe. KAMPALA Uganda nyugati határán meg­erősítették a katonai őrségeket arra a hírre, hogy Ruanda Urun- di katonai segítséget ajánlott fel Lumumbának. BRÜSSZEL Eyskens, belga miniszterelnök Clést tartott a KGST állandó bizottsága Prága: (TASZSZ) A KGST vil­lamosítási állandó bizottsága au­gusztus 25-től 30-ig Prágában ülést tartott. Az ülés munkájában részt vett Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió küldöttsége. Meg­figyelői minőségben a Kínai Nép- köztársaság küldöttei is megje­lentek. A bizottság a munkaszervezés­ről és az egyes országok energeti­kai fejlesztési terveinek összehan­golásáról tárgyalt. Megvitattak ezenkívül egy sor más kérdést, különös tekintettel az energetika területén való gazdasági és tudo­mányos-technikai együttműködés­re csütörtökön fontos tárgyalásokat folytatott a minisztertanácsban, valamint belga szakszervezeti és pártvezetőkkel, majd kihallgatá­son jelent meg Baudoin király­nál. E tárgyalások kimenetele dönti el, vajon a kormány meg tud-e birkózni a kongói esemé­nyek gazdasági következményei­vel, vagy lemondásra kényszerül. Az MTI Leopoldville-be küldött különtudósítója, Köves Tibor ír­ja: Egyhetes zártkörű tanácskozás után, szerdán délben megtartotta nyilvános záróülését a független afrikai államok Leopoldville-i konferenciája. A szónokok rámutattak, hogy a pánafrikai értekezletek sorában Leopoldville az afrikai egység és szolidaritás új, magasabb fokát jelzi, A fekete-afrikai és az arab országok most kialakult egyetér­tése a múltnak adja át azt a gyarmatosító felfogást, amely előszeretettel parcellázta fel e ha­talmas kontinenst «-arab« és »fe­kete«, »trópusi« és »földközi-ten­geri«, »mohamedán« és »nem mohamedán« Afrikára. Az értekezleten képviselt kor­mányok felül tudtak emelkedni nem csekély felfogásbeli különb­ségeiken és a közös cselekvés alaptételeként egyöntetűen ki­nyilvánították: a Kongói Köztár­saság függetlensége egy és oszt­hatatlan. A határozatok figyelmen kívül hagyták azokat a főként tuniszi forrásból származó kezdeménye­zéseket, amelyek közvetítést« in­dítványoztak Lumumba kormánya és Csőmbe között. Ugyancsak fi­gyelemre méltó, hogy a határoza­tok nem említik a »federatív Kongó« gondolatát, noha a pán­afrikai mozgalomban fontos szerepet játszó ghanai vezető kö­rök pártolják ezt a formulát. Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, dr. Mün- nich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot küldött Ho Si Minh elv­társnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének. Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsa elnökének, amelyben a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormány és az egész ma­gyar nép nevében forró, testvéri üdvözletüket küldik a hős viet­nami népnek, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 15. évfordulója al­kalmából. A magyar nép büszkén és örömmel tekint azokra a ragyogó eredményekre, amelyeket a Viet­nami Demokratikus Köztársaság népe, a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével a felszabadulás óta el­telt tizenöt esztendő alatt elért. A vietnami népnek a szabad ság kivívásáért és megtartásáért kifejtett áldozatos, hősi helytállá­sa a munkában és a fegyveres harcban egyaránt ragyogó példát mutat a szabadságukért és füg­getlenségükért küzdő népeknek. Az ország szocialista építésében elért nagyszerű eredményei nemcsak a vietnami nép boldog jelene és még boldogabb jövője számára jelentenek szilárd alapot, de egyben eredményesen hozzájá­rulnak a Szovjetunió vezette ha­talmas szocialista tábor legyőzhe­tetlen erejének további növelé­séhez is. A Magyar Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság népei között a proletár inter­nacionalizmus szellemében, a két nép érdekeit és haladását szol­gáló őszinte, testvéri barátság és gyümölcsöző együttműködés ala­kult ki, Szívből örülünk ennek a Ilyenformán — legalábbis köz­vetve — támogatásra talált Lu­mumbának az a felfogása, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a nem szűnő imperialista aknamun­ka amúgyis súlyos teherpróbának veti alá a kéthónapos köztársaság állami egységét, szó sem lehet a tartományok kapcsolatainak lazí­tásáról. Az ünnepélyes záróülés utolsó szónokaként Patrice Lumumba mondott beszédet. Ez néhány órá­val azután történt, hogy a brazza- villei rádió Lumumba miniszter- elnök halálhírét közölte. Brazza­ville — amely a Kongó folyó túl­só oldalán, Leopoldville-el átel- lenben fekszik — belga és fran­cia kém- és diverziós tevékenység központja. Innen bocsátják szárny ra az ilyen és ehhez hasonló rém­híreket, amelynek veszélyességét, a kongói közvélemény jelenlegi nyugtalan állapotában, nem lehet lebecsülni. Többek között érről az impe­rialista aknamunkáról szólt Lu­mumba. Hangsúlyozta, hogy a kormány békés eszközökkel kí­vánja felszámolni a gyarmati múlt és a még mindig nem szűnő belga agresszió következményeit. A miniszterelnök bizonyítékokat sorolt fel arról, hogy Csőmbe em­berei a belga »technikusok« ve­zetésével most elaknásítják az Elisabethville felé vivő utakat. Bemutatta a hallgatóságnak a Csőmbe kibocsátotta röplapokat, amelyek felszólítják Katanga bel­ga lakosait, hogy jelentkezzenek önkéntesként Csőmbe hadseregé­be és védjék meg Katangát. Lumumba végezetül hangoztat­ta, hogy őszinte együttműködésre törekszik az ENSZ-szel, de »a bé­kés rendezés lehetősége nemcsak kormányán múlik«. amelyet most hoztak nyilvá­nosságra a moszkvai lapok, a jelek szerint új fejezetet nyit a két ország kapcsolatainak fejlő­désében. Mint ismeretes, a Szovjetunió fennállása első percétől kezdve baráti, gyümöl­csöző kapcsolatokat akart léte­síteni minden néppel, így a Szovjetunióval határos Török­országgal is. A török politika azonban Kemal Atatürk halá­la után elfordult attól az irányzattól, amelynek pedig a török nép a civilizációba, az európai országok sorába illesz­kedését köszönhette. A két or­szág közötti kapcsolat egyre jobban romlott, s a viszony megjavítását különösen meg­nehezítette az a tény, hogy Menderesz amerikabarát politi­kája az Egyesült Államok tá­maszpontjává változtatta Tö­rökországot s ezzel eladta a tö­rök nép szabadságát és függet­lenségét. Emlékezetes, hogy a szovjet kormány ennek ellené­re is a kapcsolatok megjavítá­sára törekedett, azonban, amint Hruscsov üzenete rámu­tat, »az előző török kormány politikája következtében e kap­csolatok annyira megromlottak, hogy nem elégítették és nem is elégíthették ki sem a Szovjet­uniót, sem Törökországot«. A törökországi forradalom, amely elűzte Mendereszt és fel­számolta bűnös politikáját, új lehetőséget nyitott a két ország előtt s ezt fejezi ki a két kor­mányfő most nyilvánosságra hozott üzenetváltása is. Hrus­csov kifejezte azt a meggyőző­dését, hogy a két ország között a legőszintébb kapcsolatok ala­kulnának ki, ha Törökország a semlegesség útjára lépne, hoz­záteszi azonban, »a Szovjetunió nem kívánja, hogy rosszabbod­jék Törökország viszonya Ame­rikához, vágy más nyugati ha­talmakhoz«. Az üzenetváltás fontos doku­mentum a két ország kapcsola­tainak fejlődésében, s különö­sen fontos Hruscsovnak az a ki­jelentése, hogy a szovjet—török kapcsolatok megjavítását nem kell halogatni addig, amíg ma­radéktalanul megoldódnak az összes fő kérdések. Hruscsov hangsúlyozta: »Ha az új török kormány tettekben is megmutatja, hogy Atatürk politikáját vallja, akkor tanúi leszünk annak, hogy a szov­jet—török kapcsolatok vissza­jutnak az igazi jószomszédság és őszinte barátság ama magas fokára, amelyen Leninnek, a szovjet állam nagy alapítójá­nak és a keleti népek barátjá­nak és Atatürknek, az új Tö­rökország vezérének idejében voltak«. A két ország közötti kapcso­latok megjavítása fontos té­nyező az egész nemzetközi élet­ben. Éppen ezért örvendetes Gürsel tábornok Hruscsovhoz intézett válasza: »Örömmel ve­szem tudomásul, hogy Moszk­vában kedvezően fogadták az új törökországi rendszert. Biz­tosíthatom önt, hogy kormá­nyom a nemzetközi kapcsola­tokban is Atatürk elveit fogja követni« — írta a török kor­mányfő. S ha a jelenlegi tö­rökországi rendszer őszintén és tettekkel is bizonyítja politiká­jának őszinteségét, fontos sze­repet játszhat a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért vívott harcban. központ javasolja, hogy -hívják össze a latin-amerikai országok’ szakszervezeti konferenciáját San- tiagóba, vizsgálják felül a Costa Rica-i külügyminiszteri értekezlet határozatait és védjék meg Kubát ,.az amerikai imperialista agresz- szióval szemben1'. PEKING A brazíliai országos diákszövet­ség szolidaritását fejezte ki Kubá­val és bírálta a brazíliai külügy­miniszter magatartását. HAVANA Raul Castro kijelentései alap­valószínűnek tartják, hogy Kuba folytatja az amerikai javak álla­mosítását. Eddig nyolcszáz millió dollár értékű amerikai tulajdont államosítottak. Jelenleg még mintegy három­száz millió dollár értékű érdekelt­ség van az Egyesült Államok ke­zében. PÁRIZS Jacques Duclos, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja részt vett a kubai Népi Szocialista Párt VIII. kong­resszusán. Hazatérve a Humanité hasábjain nyilatkozott a Kubában látottakról és többek között kije­lentette: — Sokat szenvedett népet lát­tunk, amely láncainak széttörése után el van szánva arra, hogy to­vább haladjon előre. Duclos nyilatkozatában elmon­dotta: alig lehet elképzelni, mek­kora lelkesedést vált ki a kubai tömegekből a szocialista országok és különösen a Szovjetunió támo­gatása. Nyikita Hruscsov kijelen­téseinek felemlítését minden al­kalommal rendkívüli lelkesedés köszönti. A kubaiak Hruscsovnak abban a nyilatkozatában, hogy a Szovjetunió Kubának segítséget nyújtana agresszió esetén a béke és biztonság zálogát látják. Duclos végül rámutatott arra, hogy Kubában a legmegkapóbb a forradalmi erők egységének ereje, szilárdsága. Mindenütt rendkívüli erővel jelentkezik az egység­gondolat. Ez a kubai nép alapvető követelése is. A nép joggal mond­ja, hogy a kommunistaellenesség egyenlő az ellenforradalommal és az árulással. Magyar államférfiak üdvözlő távirata vietnami államférfiakhoz barátságnak és szakadatlanul munkálkodunk további elmélyíté­sén. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánjuk, hogy továbbra is sok siker kísérje a vietnami nép boldog jövőjéért, országuk felvirágoztatásáért és Vietnam bé­kés egyesítéséért kifejtett tevé­kenységüket. Erősödjék és virá­gozzék tovább a magyar és a vietnami nép testvéri barátsága. Budapest, 1960. szeptember 2. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára és dr. Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. OTTO WINZER: Militaristák és zárva maradnak Berlin: (MTI) Otto Winzer, az NDK első külügyminiszterhelyet­tese nyilatkozott az ADN-nek. — Kijelentette: a Német Demokrati­kus Köztársaság nem akarja meg akadályozni a forgalmat Nyugat- Berlin és a szövetségi köztársaság között, ahhoz azonban nem járul hozzá, hogy az NDK útvonalait háborús és revansista propagan­dára használják fel. Határőrsé­günknek — folytatta a helyettes külügyminiszter — már az első al­kalommal négy volt SS tisztet kellett visszautasítania, akik a Nyugat-Berlinben tartandó mili­tarista és revansista gyűlésre igyekeztek. Olyanok előtt, akik Nyugat-Berlinben a soviniszta szenvedélyeket igyekeznek felszí­tani és a »frontvárost« béke-elle­nes provokációkra akarják fel­használni, útvonalaink zárva ma­radnak. Ez megfelel azoknak a határozatoknak, amelyeket a négy nagyhatalom a militarizmus és a revansizmus kiirtásáért és Havana, (MTI). A Noticias de Hoy című kubai lap szerdán köz­leményt adott ki a Kubai Népi Szocialista Párt központi bizott­sága, országos végrehajtó bizott­ságának üléséről. A közlemény a többi között hangoztatja: Az amerikai államok szerveze­tének kubaellenes döntése ismé­telten bizonyítja, hogy ez a szer­vezet nem más, mint az amerikai imperialisták eszköze. Az ame­rikai államok szervezetében nem Latin-Ameíika népei szavaztak, hanem az amerikai imperializmus ás latin-amerikai lakájai. NEW YORK A Prensa Latina hírügynökség jelentése szerint a kolumbiai szakszervezetek határozatot fogad­tak el, amelyben szolidaritásukat fejezik ki a kubai forradalommal. A chilei egyesült szakszervezeti revansisták előtt az HDK útvonalai Németország új rafelf egy vérzésé­nek megakadályozására hozott. Otto Winzer a továbbiakban hangoztatta, hogy az amerikai külügyminisztérium igyekszik kétségbe vonni az NDK kormá­nya határozatának törvényessé­gét és azt állítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság; »pro­vokációt« követett el a Nyugat el­len. Közben Washington az 1949-es párizsi külügyminiszteri értekezlet záróközleményére hi­vatkozik. Ezzel — mutatott rá Otto Winzer — az amerikai kül­ügyminisztérium bebizonyítja, mennyire szívén viseli a nyugat­németországi fasiszták és milita­risták ügyét és mennyire közöm­bös számára Európa békéje. A nyugat-berlini szenátus szer­dán rövid ülést tartott. Az ülés után záróközleményt adtak ki, amelyben a szenátus helyesli az NDK ellen irányuló provokáció­kat és beleegyezik abba, hogy Nyueat-Berlinben tartsák a re­vansista találkozókat. A latin-amerikai országok egységesen támogatják Kubát

Next

/
Thumbnails
Contents