Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-10 / 214. szám

ISea. szeptember 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 fl „mezitlábosok csoportjának“ elnöke Erélyesebb intéskedéseket a giccs terjedése ellen így hívták sokan Németkéren az Alkotmány Termelőszövetke­zetet. Csak úgy gúnyosan, félváll­ról vettek tudomást létezéséről, s azt mondták: — »Ja, az a mezit-' lábosok csoportja!« Az elnököt, Tóth Istvánt meg úgy hívták: »fi­lozófus«. Igaz, ami igaz, az Alkotmány Tsz tagjai volt agrárproletárok, akik nem is olyan régen még me­zítláb jártak, mert a cselédbérből, a napszámból nem jutott még ci­pőre sem. A filozófus elnök pedig valóban a filozófusokhoz hasonlít, mert olvasott, gondolkodó, komoly ember, akinek otthon 200 kötetes, jól válogatott könyvtára van, is­meri a világirodalmat és négy-öt­féle újságot, folyóiratot olvas rendszeresen. AMÚGY, ELSŐ LÁTÁSRA Tóth István elnök olyan, mint a többi parasztember. A roskadozó, nád­tetős vityilóban, a szövetkezet székházában találtam rá: bizony ez a székház még nagyon szegé­nyes, kívül is, meg belül is. Az iro­dát, magtárt, raktárt, ebédlőt és mindent magába foglaló, rozzant gerendás, apróablakos szobában hat-hét ember volt együtt. Páran telt zsákokon ültek, s dél lévén, szalonnóztak, páran meg beszél­gettek. Nem mondta egy se a ne­vét kézfogáskor, és így volt alkal­mam találgatni, melyik lehet az elnök, akiről már mindent tud­tam előre. Nem találtam el. Egész más volt az elnök, mint akire gon­doltam. Érdeklődésemre egy ko­pott ruhás, sovány arcú, negyven év körüli ember állt fel. — Tóth István vagyok, a szövet­kezet elnöke. így találkoztunk. S aztán pár Őfát töltöttünk együtt, s ez a pár óra számomra felejthetetlen él­mény marad. Talpig embert is­mertem meg Tóth Istvánban. Megismerte jól a nyomort, a nél­külözést, a megaláztatást. Dacos konoksággal szállt ‘szembe gyer­mekkorában a világgal, és har­colt, küzdött fo°"al, körömmel, minden erejével. Tanítóit bámu­latba ejtette vas-szorgalma, éles esze, az elemi iskolában végig ki­tűnően tanult. A község urai meg­lepődve vettek tudomást róla, és elhatározták, a község költségén papot neveltetnek ebből a dacos, jóeszű gyerekből. Amikor meg­csillantották előtte tervüket, egy pillanatra beleszédült a gondolat­ba: tanulhat, úr lehet. De aztán úgy döntött: pap nem lesz, inkább otthon marad, vállalja tovább a szegénységet, a küszködést. .. VÁLLALTA ÉS OTTHON MA­RADT. Részes és haszonbérelt föl­deken dolgozott, családot alapí­tott, a felszabadulás után köny­Fejlődik Nagyszokoly Nagyszokoly községben az idei évben készült el mintegy 160 000 forintos községfejlesztési költ­séggel a 160 férőhelyes mozi. — Ezen felül a lakosság mintegy 17 000 forint értékű társadalmi munkát is végzett az építkezés­nél. Régi épületet újítottak fel és így teremtettek a régi, leégett he­lyébe egy csinos, korszerű mozit Dicséretére válik a tanácsnak, hogy minden munkát »házilag«, községi erőből végeztek el. — Az építkezési munka megszervezése, kivitelezése ilyen formában ter­mészetesen nagyon sok gondot rótt a tanács végrehajtó bizott­ságára, de így a mozi létesítése nem került annyiba, mintha kiad­ták volna valamilyen építőszerv­nek. A mozi után most egy korszerű italboltot is létesítenek a község­ben. Ennek a költségeit földmű­vesszövetkezeti pénzből fedezik, de a község lakossága az italbolt megépítéséhez is hozzájárul tár­sadalmi munkájával. A községben az idei évben már megépítettek mintegy 1100 négy­zetméter korszerű betonjárdát a községfejlesztési tervek végre­hajtása során. A régi. elhasználó­dott téglajárdák helyébe 1956 óta mintegy 3500 négyzetméter beton­járdát építettek. nyebb lett élete, az ötvenes évek elején házat épített, kétszobás, összkomfortos, vízvezetékes házat. És tanult. Rengeteget olvasott, gondolkodott, az élet célját, értel­mét kutatta, minden felesleges pénzén könyvet vásárolt. Kitűnő eredménnyel letette az általános iskola VII—VIII. osztályát, és el­jutott a szövetkezés gondolatához. Először I. típusú szövetkezetben kezdte agrárproletár elvtársaival, majd tavaly ez a csoport átalakult termelőszövetkezetté, őt válasz­tották meg elnöknek. S Tóth Ist­ván, tagtársaival együtt nagyon komolyan vette a szövetkezeti gazdálkodást. Szent meggyőződé­se a szocialista nagyüzem fölénye, s ezt a meggyőződés^ adja át nap nap után okos, megalapozott szó­val, tettekkel, a szövetkezet ered­ményeivel az egész tagságnak. Alig valamivel kezdték. Volt 19 szarvasmarhájuk, ebből csak há­rom tehén. Ma van 49 szarvas- marhájuk, 14 tehenük. Nem volt egyetlen disznójuk sem, ma 215 van és 20 anyakocájuk. Alig ter­meltek tavaly árut, ma terv sze­rint 1500 forint értékű árut ter­melnek holdanként, de ezt lénye­gesen túl fogják teljesíteni. Az összes, 662 ezer forintos áruter­melési tervükből már 412 ezer fo­rintot teljesítettek, de még el­adásra vár 120 sertés, 700 mázsa vetőburgonya, 1000 mázsa cukor­répa, 80 mázsa napraforgó és sok egyéb termény. Tavaly 32 forintot ért egy munkaegység, idén most már látják, több mint 40 forintot fog érni. ÉS ÉPÍTKEZTEK, mert nem volt egyetlen rendes, az állatok elhelyezésére alkalmas épületük sem. Saját erőből, saját terveik alapján, saját építőbrigádjuk fel­épített 175 férőhelyes sertéshizlal­dát, 20 férőhelyes sertésfiaztatót, 80 férőhelyes szarvasmarha-istál­lót, kocsiszínt, kifutókat, kukori- cagórét. Kutat ástak, Zetort pót­kocsival és egyéb gazdasági fel­szereléseket vásároltak. Az épületeket Tóth István el­Az ügyvéd hallgatott. — És ön... ön ki akarta ásni ezt a históriát? — Egyáltalán nem akartam. Kötelességemnek tartottam kö­zölni veled, hogy a védelem ke­zében ez adu lehet... — Nekem nem kell ilyen véde­lem, nem kellenek ilyen aduk! Nem akarok ilyen áron... még ak­kor sem, ha... Kiket akarnánk meggyőzni? Hazafiak! Nap mint nap áruba bocsátják Lengyelor­szágot, eladják annak, aki többet ad érte. Megfojtanak bennünket, rendőrcsizmával tipornak raj­tunk, éhen kell döglenünk miat­tuk ebben a Lengyelországban! Mivé tették ezt az országot? Bör­tönné! Munkanélküliek barakk­jává! És még én versengjek ve­lük hazafiságban! Nem, nem, csak jöjjön, aminek jönni kell... Ha már meg kell halni, tisztességesen akarok meghalni... ahogy kom- nunistához illik. — Miért kellene mindjárt meg­halni? Majd meglátjuk, mit tehe­tünk. Neked mindenesetre több esélyed van, mint a többinek. — Nem olyan súlyosak a vádirat megállapításai, a tények meg a rájuk vonatkozó paragrafusok. De számunkra nem ez a legfon­tosabb. Az ügy világszerte fel­háborodást keltett. Nemcsak a munkásosztály, hanem az összes haladó erők síkraszállnak mel­lettetek. A nemzetközi kampány egyre nagyobb arányokat ölt. A kormányra gyakorolt nyomás igen erős. Kriewski elmosolyodott. — Tudja... Jó lenne még élni! gondolásai alapján tervezték meg: Klits István és Tóth György ácsok. Azt tervezték az év elején, hogy 51 ezer forintot fordítanak saját erőből beruházásokra, de már ed­dig ennek kétszeresét fordították és ennek legalább ötszörösére ér­tékelhetők a gazdasági központ­ban lévő új épületek. Mert van gazdasági központjuk is, a falu szélén szép, a mesterek munká­ját dicsérő központ, ott, ahol ta­valy ilyenkor még kukoricatábla volt. Tóth István elnök vezetésével gazdag szövetkezet lett a 450 hol­das tsz. Olyan szövetkezet, ahol ismeretlen a torzsalkodás, az elé­gedetlenség, ahol mindenki meg­találta helyét és mindenki jól ér­zi magát. A SZÖVETKEZETI elnököt új utakra serkentik az eredmények. Most már saját szemével, eszével, tettein keresztül tudja értékelni az új gazdálkodási formát. S a 40 éves férfi beiratkozott a mező- gazdasági technikumba, és ha ezt elvégzi, pótol mindent, amit elmu­lasztott: egyetemre iratkozik. — Ha tíz évet élek is az egye­tem elvégzése után. akkor is meg­éri. Igaza van ebben is, meg abban is, amit alapvető vezetési módsze­réről, az emberekkel való állandó törődésről, a személyes kapcsolat­ról mond. — Van nekünk is prémium- rendszerünk. Ez is ösztönzi az embereket. De azért kell öntudat is, szocialista öntudat, mert ez az új világ új embereket kíván. Ezért állandóan nevelni kell az embere­ket. Ma már Németkéren nem gú­nyolódnak a »mezitlábosok cso­portján«. Tisztelettel ismerik el eredményeiket. S a »filozófus« el­nököt pedig a pártszervezet ké­szül felvenni a kommunisták párt­jába, a Magyar Szocialista Mun­káspártba. Mert az Alkotmány Tsz elnökének, Tóth Istvánnak most már ott van a helye. Kivárni. Hiszen ha jól meggon­doljuk, a forradalom hamarosan kitörhet. Az ügyvéd kinézett az ablakon. Fájt neki ez a mosoly, mely olyan meglepően tiszta és derűs volt, mintha nem volna börtön­cella és nem volna rács az abla­kon, s a priccsen nem egy elgyö­tört, súlyosan sebesült ember fe­küdne. — Nos, hát megállapodtunk... Ezt az érvet nem fogom felhasz­nálni. De ha az életrajzodat kér­dik... — Akkor megmondom! Hiszen megtörtént! De csak a száraz té­nyeket közlöm, minden magyará­zat nélkül. Hiszen az ember a té­nyeket nem törölheti ki az életé­ből... Sajnos, nem. 51. A belügyi államtitkár sajtófo­gadást tartott. Valamilyen utasí­tásokat kellett adnia, meg kel­lett magyaráznia, mit kívánnak a hatóságok a sajtótól, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza a hadbíráskodás ellen indított fék­telen agitációt, a lengyel kormány és a lengyel igazságszolgáltatás elleni támadásokat. Az ügyet elég komolynak tartották, minthogy külföldön lármát csaptak, s ezt bizonyos mértékben figyelembe »''ét venni... A meghívottakkal őszintén be­Mi is szóltunk már róla, csak­úgy, mint szinte valamennyi lap­társunk nemegyszer, hogy ma már lakásuk berendezésénél ter­mészetesnek tartják az emberek, hogy képeket, festményeket vá­sároljanak és azzal díszítsék szo­bájuk falát. Sőt arról is szólha­tunk, hogy fejlődik a képvásár­lók ízlése. Az ízlés alakításához, javításához nagy segítséget nyújt a képzőművészeti alap képcsar­nokának mozgó boltja, de az is, hogy egyre több szó esik az igaz művészet védelmében és a giccs ellen. De ne higyjük, korántsem, hogy rendben van minden. Sőt. A mű­vészet valamennyi ágát tekintve, talán éppen ezen a téren a leg­nagyobb az emberek között a bú zonytalanság. A ponyvaregényt, és az egyéb kispolgári irodalmi kacatot ma már úgyszólván min­denki el tudja határolni az érté­kes alkotásoktól. A festmények közül azonban még mindig hat a »hangulatos« giccs, éppolyan ér­téktelen kacat a festmények kö­zött, mint a Courts-Mahler az iro­dalomban. S a különböző közintézmények, vállalatok, szórakozóhelyek még csak segédkezet nyújtanak a köz­ízlés rombolásához. Hány és hány helyen látni rossz, értéktelen »festményeket«, giccses mázolmá- nyokat, különösen vendéglőkben, szélhetett. Olyan napilapok és folyóiratok munkatársai voltak, amelyeket a kormány pénzelt, s amelyek a kormányt fenntartás nélkül támogatták. A többiekkel sem kellett túl sokat teketóriáz­ni, ha okoskodnak, elkobozzák a lapot, és kész. Itt a sajtófogadá­son a konkrét segítségről beszél­tek, a támadás és a védekezés módjairól, s ezért az államtitkár szívesen vállalta, hogy megtart­ja ezt a kis értekezletet, és kész­ségesen adott felvilágosításokat, persze, a megengedett kereteken belül. — Cechnowski meggyilkolásá­val kapcsolatban a kommunisták újból előráncigálták a Baginski és Weczorkiewicz-féle ügyet, he­lyesebben a Muraszko-ügyet. S ez most igen rosszkor jön — je­gyezte meg az egyik újságíró. — Szerkesztő úr, bármit te­gyünk is, a kommunisták min­dent igyekeznek ellenünk fordí­tani. Éppen a sajtó van hivatva arra, hogy az ügyet helyes meg­világításban tárja a nyilvánosság elé. Cechnowski Weczorkiewicz és Baginski leleplezésével szolgá­latot tett a hazának. Muraszko? Az ő cselekedete a hazafias fel­háborodás, a jogos tiltakozás meg­nyilvánulása. Két lengyel tiszt — hangsúlyozom, a lengyel hadsereg két tisztje — árulóvá lett, egy idegen hatalomnak kémkedett. cukrászdákban, de még közhiva- talok folyosóin, vállalatok irodái­ban is. Ma már rendelet van arról, hogy közületek csak olyan képző- művészeti alkotásokat vásárolhat­nak, amelyeket a képzőművésze­ti alap zsűrizett. Vajon minden esetben betartják ezt a rendele­tet? Nem ártana, ha az illetékes népművelési szervek alaposan utánanéznének a legújabb kép­vásárlásoknak, Szekszárdon is, de a falvakban még inkább. Aztán a régebben, a rendelet megjelené­sét megelőzően vásárolt képek. — Azok is ott függnek a falakon el­keserítendő a jóízlésű embereket. Ha már rendelet mondja ki, hogy zsűrizés nélkül nem lehet képet vásárolni közület számára, nem lehetne úgy is értelmezni ezt a rendeletet, hogy a már meglévő, de ízléstelen, művészietlen, a mű­vészi ízlés formálására ártalmas mázolmányokat le kelljen szedni a közintézmények szobáinak fa­láról? Ha a rendeletet így értel­mezni nem lehet, akkor azt kel­lene megnézni, nem lenne-e he­lyes egy ilyen rendeletet hozni. A hivatalos népművelési szer­veket is izgatja a giccs térhódítá­sának problémája. Feltehetőleg tervbevették az ízlés-rombolás el­leni harcot is. De siessünk, mert minden elvesztett percért kár. — Valóban rájuk bizonyították a kémkedést? Az államtitkár vállat vont. — Rájuk bizonyították, hogy tagjai a kommunista pártnc.1;. Ez elég. Hogyan határozná meg ön, szerkesztő úr, a kommunista mozgalom egészét Lengyelország­ban, és nem csupán' Lengyelor­szágban? Hol.lehet itt éles határ­vonalat húzni a kémkedés tiszta formája és aközött, amit állam- ellenes, illetve idegen hatalom érdekeit szolgáló cselekedeteknek nevezünk? A bíróság tehát meg­hozza az ítéletet. A fogolycsere értelmében a lengyel kormány kénytelen — hangsúlyozom, kény télén — a bűnösöket átadni Oroszországnak. Muraszko őr­mester hazafias érzelmeit ez mélységesen sérti. Elhatározta, hogy ő maga hajtja végre az íté­letet, és meg is teszi. Az áruló­kat Oroszországban nem fogad­ják üdvrivalgással, onnan nem árthatnak nekünk, és egy idő után nem térhetnek haza illegá­lisan, mint ez a Hiebner, aki an­nak idején ugyancsak cserefo­golyként került oda. — Igen... — ismerte el a kér’ dező. És talán hadbíróság elé kellett volna állítanunk Muraszkót, ezt a hazafit? Úgy kellett volna ke­zelnünk, mint a felforgató ele­meket, a rendszer ellenségeit, egy idegen hatalom ügynökeit? Sze­rencsért Lengyelország egyelőre még Lengyelország. Nem fogunk úgy táncolni, ahogy Moszkva fü­tyül, még ha ez nincs is min­denkinek Ínyére (Folytatjuk^ (—ei)-is -OS Egyeztetik a téli ismeretterjesztő terveket Az ismeretterjesztő, de általá- I ban az egész népművelési munka további javításának egyik előfel­tétele a különböző állami és társa­dalmi szervek tevékenységének összehangolása. Ennek érdekében már tettek lépéseket most az is­XXXVII. meretterjesztő munkában. Szep­tember 12-én a különböző állami és társadalmi szervek kultúráik munkájának irányítói, ismeretter­jesztési előadói megbeszélésen egyeztetik a téli ismeretterjesztő munka nrogramját. <<4 Könyvismertetés ► bt UüdUf .VrtuiEM Arnaud A félelem bére című művének címlapja. Arnoud: A félelem bére (Kos- ■th). (Tarka Könyvek.) Kb. 128 'dal, fűzve kb. 4,— Ft. Guatemala egyik nyomasztó ígkörű városkájában különböző emzetiségű gazdasági emigrán- ok és kalandorok élnek. Egyetlen 'letcéljuk, hogy ezt a kibírhatat- an vidéket elhagyhassák, azon­ban az útiköltség megszerzése el­érhetetlen álom. Váratlan meg­adás kínálkozik: az amerikai kő­olaj társaság fiókvállalata teher- ’utóvezetőket keres, akik hajlan­dók életük kockáztatásával nit- oglicerint szállítani. A sok je- entkező közül négyet találnak megfelelőnek két teherautó veze- isére, a célhoz azonban egyik em ér el, mindegyik életét vesz­ti. Ebből a regényből készült a ha­sonló című film, amelyet 1955-ben nálunk is nagy sikerrel játszottak. L Wanda Wasilewska HAJSZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents