Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-09 / 213. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAG 1960. szeptember 9. Ömlik a belga fegyver Katangáha — az ENSZ főtitkára pedig „a külső segítség megakadályozásáról64 beszél New York: (MTI) Ham­marskjöld ENSZ-főtitkár magyar idő szerint, csütörtökön hajnali négy órakor jelentést tett az ENSZ Biztonsági Tanácsának a kongói helyzetről. A főtitkári je' lentés lényege az volt, hogy a Biztonsági Tanácsnak »ismét meg kell kísérelnie megakadályozni a külső beavatkozást a kongói konfliktusba«. Bár Hammarskjöld ezzel kapcsolatban semmi konk­rétumot nem említett, kijelenté­sét a nyugati hírügynökségek úgy kommentálják, hogy az a koráb­ban a Szovjetunió által a tör­vényes kongói kormány rendelke­zésére bocsátott tehergépkocsik­ra és szállító repülőgépekre vo­natkozik. Hammarskjöld javasol­ta: »Ideiglenesen fegyverezzék le azokat a katonai egységeket, ame­lyek a jelenlegi helyzetben aka­dályozzák a kongói törvényes rend helyreállítását«. Az ENSZ főtitkára ködös ki­jelentéseinek hátterét világosan mutatja az a reakció, amelyet az ENSZ-hek legutóbbi napokban tanúsított kongói magatartása a nyugati megfigyelőkben és a tör­vényes kongói kormánnyal szem­benálló szakadárokban keltett. A Reuter úgy értesült, hogy Cor- dier, akit Hammarskjöld a kon­gói ENSZ-csapatok működésével kapcsolatos pénzügyi kérdések megvizsgálására küldött Leopold- villebe, »nagyobb feladatokat hajtott végre«. Kongói nyugati diplomáciai források szerint ugyanis éppen a főtitkár ameri­kai helyettese tanácsolta Ham- marskjöldnek: adjon utasítást a leopoldvillei rádió és a kongói repülőterek szerdai lezárására — azaz a Lumumba-kormány hely­zetének további megnehezítésére. A nyugati hírügynökségek egy­behangzóan megelégedéssel kom­mentálják, hogy míg az 1 ENSZ vezetői a »törvényesség« címén különböző intézkedésekkel gátol­ják a Lumumba-kormány tevé­kenységét, ömlenek a belga fegy­verek a szakadár katangai tar­tományba. A szakadárok elisa- betvillei repülőterét ugyanis a2 ENSZ-csapatok nem zárták le. A katangai fővárosba szerdán is ki­lenc tonna hadianyag érkezett Belgiumból, s a hadianyag-szállí­tások tovább folytatódnak. Tignee, a katangai »kormány« belügyminisztere az AP jelentése szerint nyíltan bevallotta: a fegy­verszállítmányokat a Kongói Köztársaság csapatai számára ren delték már korábban, de a jelen­legi helyzetben ezek »természe­tesen« csak a katangai csapatok birtokába jutnak. Az amerikai hírügynökség jelentéséből kide­rül, hogy míg az ENSZ a közpon­ti kormány repülőtereit lezárva, meggátolja Lumumba csapatai­nak mozgását, a katangai szaka­dárok légiereje háborítatlanul szállíthat csapatokat és hadi­anyagokat. Nkrumah, a Ghánái Köztársa­ság elnöke a Reuter jelentése sze­rint felhívással fordult a törvé­nyes kongói kormányhoz és Kon­gó népéhez. Nkrumah a többi kö­zött hangoztatta: a ghanai kor­mány távol akarja tartani a hi­degháborút Afrikától s elítéli a neokolonializmus minden formá­ját. Ghana azt reméli, hogy a Kongói Köztársaság megőrzi te­rületi sérthetetlenségét és nem­zeti függetlenségét. Mitchell és Martin, A TASZSZ szemleírója a kongói helyzetről Moszkva: (TASZSZ) — A fiatal Kongói Köztársaság újabb ke­mény megpróbáltatások elé ke­rült. A gyarmatosítók és kongói ügynökeik provokációi következ­tében rendkívül feszült belpoliti­kai helyzet alakult ki Kongóban. Ezt a helyzetet az imperialisták most a köztársaság törvényes kor­mánya ellen próbálják kihasz­nálni. Lumumba miniszterelnök megállapította, hogy az imperia­lista összeesküvés folytatásáról van szó. Ennek az összeesküvés­nek az a célja, hogy mejgfosszák Kongó népét nehezen kivívott függetlenségétől. A gyarmatosítóknak nem sike­rült fegyveres beavatkozással megfojtaniok a fiatal afrikai köz­társaságot, ezért most belülről próbálják felrobbantani, polgár- háborút igyekeznek előidézni az országban. Ennek az imperialista politiká­nak eszközévé vált Kaszavubu. A kongói nép két árulója, az im­perialista ügynök Csőmbe és Ka- londzsi gyorsan szolidaritást vál­lalt Kaszavubuval. A Biztonsági Tanács határoza­tainak megsértésével az ENSZ hatóságai szentesítették az ENSZ- csapatok beavatkozását Kongó belügyeibe. Az ENSZ képviselői nem titkolják, hogy rokonszenvük Kaszavubu mellett van. Mint a New York Times megírta, »a nyugati körök jóformán semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy szívesebben látnának egy kor­mányt Kaszavubu vezetésével, mintsem fennmaradjon Lumum­ba sok viharral járó kormányzá­sa«. Az ENSZ hatóságai bezárták a leopoldvillei rádióállomást és megfosztották Lumumba minisz­terelnököt a lehetőségtől, hogy rádión forduljon népéhez. Ugyan­akkor a francia ellenőrzés alatt álló brazzavillei rádióállomás minden korlátozás nélkül terjesz­tette Kaszavubu nyilatkozatát, amely hemzsegett a Lumumba­kormány elleni rosszindulatú tá­madásoktól. Az ENSZ kongói eljárása lep­lezetlen megelégedést keltett a nyugati országok gyarmatosító köreiben, és különösen az Egye­sült Államokban, mert itt már régen olyan követelések hallat­szanak, hogy az ENSZ tegye túl magát a törvényes kongói kor­mányon, és folytasson »kemé­nyebb politikát« Kongóban. Ebben az imperialista játék­ban Kaszavubura osztották ki az eszköz szerepét és ezt ő készsége­sen vállalta is. A Wall Street Journal azzal magyarázta ezt a választást, hogy az ENSZ-nek, »könnyű dolga lesz a gyengeaka- ratú Kaszavubu elnökkel« és könnyű lesz majd rávenni, hogy »fegyveres erővel szilárdítsa meg hatalmát Kongóban«. Kaszavubu tudta mit kívánnak tőle. Szeptember 5-én bejelentet­te a »Lumuba-kormány leváltá­sát« és felszólította az ENSZ-t, avatkozzék be az ország belügyei­be. Washingtonban éppen ezt várták tőle. Az ENSZ parancsnokságának önkényes lépései határozott elíté­lésre találtak nemcsak Kongóban, hanem más országokban is. Nem titok, hogy e politika tényleges sugalmazói az Egyesült Államok kormánykörei. Mint a News Chronicle című angol lap washingtoni tudósítója írja, az Egyesült Államok »nyomást gya­korol Hammarskjöldre és arra törekszik, hogy az ENSZ főtit­kára sokkal keményebben lépjen fel Kongóban«. Az Egyesült Államok és a nyu­gati országok kormánykörei az ENSZ zászlaja alatt próbálnak beavatkozni a Kongói Köztársa­ság belügyeibe. Ezzel kirívóan megsértik a Biztonsági Tanács határozatait és azokat az alapel­vieket is, amelyeken maga az Egyesült Nemzetek Szervezete nyugszik — írja befejezésül Je- gorov. a két amerikai kém esete, akik­nek szerdai moszkvai sajtóér­tekezlete az elmúlt hetek egyik legnagyobb nemzetközi szenzá­ciója volt, zavart és kínos meg­döbbenést keltett Washington­ban. A nemzetbiztonsági hivatal két volt munkatársának lelep­lező nyilatkozata az U—2 és az RB—47 botránya után ismét le­leplezte azt az egész világra ki­terjedő kémet vékenységei. amely ma az amerikai külpoli­tikának legfontosabb és leg­alapvetőbb jellemzője. Mitchell és Martin, a két amerikai rejt­jelszakértő moszkvai leleplezése nyomán mint az angol Daily Express írja, Eisenhower a ha­ragtól valósággal tombolt s az Egyesült Államokban attól is tartanak, hogy a nemzetbizton­sági hivatal két volt munkatár­sa a vád tanújaként szerepelhet az RB—47 es kémrepülőgép sze­mélyzete elleni bűnperben. A Times szerint Washingtonban az sem csekély zavart okozott, hogy Mitchell és Martin el­mondta, hogy az Egyesült Álla­mok kémszolgálata állandóan lehallgatja szövetségesei rejt­jeles üzeneteit is. Kétségkívül nagyon kínos érzést keltenek ezek a leleplezések — írja a Times — mert sugarai olyan te­vékenységre világítanak, amely­nél nem tartják be a tisztesség legelemibb szabályait sem. Sok szövetséges hajlandó nagyon so­kat eltűrni, — titokban. Érthető azonban hogy nyugtalankodnak és kínos zavarba jönnek, ha bi­zonyos való tények ilyen han­gos leleplezés tárgyai lesznek." Az esettel kapcsolatban nyi­latkozott az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, r. londoni Times szerint azonban ez a nyi­latkozat „semmitmondó”. Szep­tember 16-ra összehívták az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság ülését is, hogy megkezdje Mitchell és Martin ügyének tárgyalását. A legújabb jelentések már arról számolnak be, hogy külön bizottságot küld­tek ki a központi hírszerző hi­vatal, a hírhedt CIA valamint a hadügyminisztérium kebelébe tartozó felderítő hivatal tevé­kenységének kivizsgálására. Mindennek azonban nem sok jelentősége van, s a vizsgálatok legfeljebb azt állapíthatják meg, hogy a kémkedésre, zavartkel- tésre alapozott amerikai kül­politika újra és újra vereséget szenved lelepleződik. Mitchell és Martin lelkiismere­tének felébredése éppen azt bizonyítja, hogy az egyszerű amerikaiak körében mind töb­ben döbbennek rá az amerikai hivatalos külpolitika esztelen és irreális voltára s mind többen jönnek rá arra, hogy ez a poli­tikai gyakorlat nem csak az Egyesült Államok, hanem a2 egész világ számára is súlyos veszedelmet jelenthet. Ma már a szövetséges hatalmak mind nagyobb gyanakvással figyelik amerika politikáját amelyet az elmúlt hónapokban kudarc ku­darc után ért. Washingtonnak minden oka meglenne, hogy végre levonja a szükséges kö­vetkeztetéseket s olyan kon­struktív politikát folytasson, amit a népek joggal várnak el, s aminek megvalósítását a Szovjetunió és a szocialista tá­bor olyan régóta sürgeti. Az Egyesült Államok nyomást gyakorol az ENSZ-re London: (TASZSZ) Az angol I Kaszavubu árulása miatt bekö­burzsoá sajtó gással fogadta kárörvendő ujon- a kongói helyzet Az ENSZ-tagállamok ázsiai—afrikai csoportjának értekezlete New York, (MTI). Az ENSZ 29 ázsiai és afrikai tagállamának küldöttei szerdán este háromórás megbeszélést tartottak. Az UPI jelentése szerint Algériáról, Mau­ritániáról és a Mali Államszövet­ségről volt szó. Abdul Rabman Pazhvak nagy­követ, Afganisztán képviselője, az ázsiai-afrikai tagállamok cso­portjának elnöke az ülés után kö­zölte, hogy az algériai kérdést az újabb fejlemények — köztük de Gaulle elnök hétfőn tartott sajtó- értekezletén tett kijelentéseinek — fényében tárgyalták meg. Hozzáfűzte, hogy a kérdéssel hét­főn újabb ülésen foglalkoznak. A mauritániai problémáról Ben Abud, Marokkó képviselője tájékoztatta a megbeszélés részt­vevőit. Hangsúlyozta, hogy Mau­ritánia szerves része Marokkónak, s felkérte az ázsiai-afrikai orszá­gokat, Marokkó álláspontjának támogatására. Eszerint a problé­mát békés úton kell rendezni és szembe kell helyezkedni minden olyan kísérlettel, amely Marokkó széttagoltságának állandósítására irányul. A Mali Államszövetség kormá­nyának képviselője ismertette az országban lezajlott eseményeket. Az ázsiai-afrikai csoport ezen az ülésen semmiféle határozatot nem hozott. Akkrából jelenti az UPI, hogy Modibo Keita szerdán Ghana fő­városába utazott, hogy megbeszé­lést folytasson Nkrumah elnökkel. Kíséretében van a szudáni nem­zetgyűlés elnöke, valamint az iparügyi és kereskedelmi minisz­ter. Mint a nyugati hírügynöksé­gek jelentik a Biztonsági Tanács csütörtökön este nyolc órakor (magyar idő szerint) ült össze, hogy a Szovjetunió javaslatára megtárgyalja az amerikai álla­mok szervezetének a Dominikai Köztársaság ellen hozott határo­zatát. vetkezett kiéleződését. A konzervatív Daily Telegraph kijelenti, hogy »fegyelmi intéz­kedéseket« kell hozni Lumumba kormánya ellen. A lap helyesli az ENSZ-nek a rádióállomás el­hallgattatására és a repülőterek ENSZ-csapatok által való ellen­őrzésére tett intézkedéseit, sőt mindezt elégtelennek tartja. Az ENSZ-csapatoknak a lap szerint esetleg erőszakkal kell majd lefegyverezniök a kongói hadsereget. »Ez vérontásba ke­verheti az ENSZ-t írja a lap —, de az adott körülmények között az erő megmutatása nem rossz eszköz«. A News Chronicle című lap vi­szont feltárja azokat az erőket, amelyek a kongói nép árulója, Kaszavubu cselekedetei mögött állanak. »Az Egyesült Államok — írja a lap — nyomást gyakorol Hammarskjöldre, hogy az ENSZ- főtitkár tegyen keményebb in­tézkedéseket Kongóban. Az is feltételezhető, hogy az Egyesült Államok hosszabb idő óta keres­te az eszközt Lumumba eltávolí­tására, kommunistaellenes kor­mány létrehozására és a rend- fenntartó erők leszerelésére«. Az atompolitika és a nyugatnémet újrafelfegyverzés kérdése az cngol szakszervezetek kongresszusának ülésén London, (MTI). Az angol szak- szervezetek kongresszusának szerdai ülésén a legfőbb napi­rendi pont az atompolitika kér­désének vitája volt. A kérdésben két határozattervezetet terjesztet­tek a kongresszus elé. Az egyik a szállítóipari szakszervezet úgy­nevezett cousins-javaslata. E ja­vaslat ellenez minden olyan vé­delmi politikát, amely az atom­fegyverek alkalmazásán és a ve­lük való fenyegetésen alapul. A másik javaslatot a főtanács és a munkáspárti végrehajtó bizottság együttesen dolgozta ki és ennek az] a lényege, hogy ragaszkodni kell az atomstratégiához és a NATO-hoz. A feszült figyelemmel várt vi­tát Sir Vincent Tewson főtitkár nyitotta meg. Beszédének az volt a célja, hogy igazolja a hivatalos politikai irányvonalat és az ezzel kapcsolatban előterjesztett hatá­rozati javaslatot. Cousins szólalt fel ez után és indokoló beszédében kifejtette, hogy az angol nép nagy többsége ellenzi az atomstratégián alapuló védelem politikáját. Ha Angliá­nak joga van atommegtorlással élni, —mondotta — más nemzetek is követelhetik ezt a jogot. Számos felszólalás hangzott el ezután, majd szavazásra került sor. Cousins javaslata mellett 4 356 000 szavazatot adtak le, ellene pedig 3 213 000-et. A szava­zattöbbség tehát 1 143 000. A kongresszus ugyanakkor el­fogadta a hivatalos politikát tá­mogató közös nyilatkozatot is. A többség csupán 690 000 szavazal volt a hivatalos politika mellett. A kongresszus több más hatá­rozatot is hozott. Egyebek között elfogadta a mozdonyvezetők szak- szervezetének javaslatát, amely elítéli »Nyugat-Németország rakétákkal és atomfegyverekkel való felfegyverzését és azokat a terveket amelyek értelmében nyugatnémet támaszpontokat lé­tesítenének és nyugatnémet csa­patokat képeznének ki Angliá­ban«. »A kongresszus megállapít­ja — hangoztatja a határozat, — hogy még mindig a nácizmus ideológiája az uralkodó a bonni kormány több tagjának gondol­kodásában«. Ezt a határozatot a kongresszus szintén a főtanács kifejezett ellenzésére fogadta el. A küldöttek jóváhagytak ezen­kívül egy határozatot, amely el­ítéli a Délafrikai Unió kormá­nyának fajüldöző politikáját és felhív a Délafrikai Unióból ér­kezett árucikkek bojkottjának folytatására. Végül a kongresz- szus jóváhagyta a vegyipari szak- szervezet határozattervezetét, amely tiltakozik a Spanyolor­szágban folytatott üldözések és hadbírósági eljárások ellen. A magyar—holland árucsereforgalom eddigi legnagyobb üzletkötése jött létre a NIKEX és két holland cég között Az illetékes magyar és hol­land minisztériumok most hagy­ták jóvá azt a megállapodást, amely a magyar NIKEX és a hol­land Werkspoor, illetve a Peja Arnheim cégek között néhány héttel ezelőtt létrejött. A magyar külkereskedelem mintegy másfél- millió dollár értékben 380 két- tengelyes nyitott vasúti teher­vagont vásárol az Utrecht! Werk­spoor cégtől. Az üzletet adresá- cióban bonyolítják le úgy, hogy a Peja Amheim és más holland cégek magyar árukat vásárolnak a vasúti kocsik ellenében és ezek bevitelére külön engedélyt adott a holland kormány. A vasúti ko­csikért vagonalkatrészeket, kü­lönböző nehézipari és könnyűipa­ri termékeket szállít Hollandiá­ba külkereskedelmünk.

Next

/
Thumbnails
Contents