Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-09 / 213. szám

1960. szeptember 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A tagjelöltet felvételre ajánlók felelőssége Kormánykitüntetettjeink: Kovács József, a Tamási Járási Tanács YB. főagronómusa A napokban beszéltem egyik szekszárdi ismerősömmel, s be­szélgetésünk során panaszkodott arra a fiatalra, akit tagjelöltnek ajánlott három hónappal ezelőtt a pártba. A fiút, akinek ajánlóként alá­írta a felvételi kérelmet, becsüle­tes, megbízható, jó munkásként ismerte. Nyugodt lelkiismerettel állt fel a taggyűlésen, amikor a tagság előtt be kellett számolnia arról, hogy miért ajánlja a kom­munisták közé. Most pedig kesereg. Panaszko­dik fűnek-fának. Kiderült, hogy a fiú elbizakodottságában egy egész sereg jellembeli fogyatékosságról tett tanúbizonyságot. Hogyan jutott el az ajánlott az elbizakodottságig és mi csalta elő a jellembeli fogyatékosságokat? Amikor a kérdésre választ kér­tem, ismerősöm csak hümmögött, s a végén bevallotta, hogy három hónap óta, amióta a felvétel meg­történt, egyáltalán semmit nem törődött a fiatalember további sor­sával, kommunistává érlelődésé- nek kérdésével. Végül is belátta: annak, hogy nem sikerült a jól in­duló ifjút még jobbá, tökéleteseb­bé tenni, hogy az elferdülés meg­történhetett, annak többek kö­zött ő, az ajánlója is oka. Beszélgetés közben visszagon­doltam az ajánlóimra, akik tíz év­vel ezelőtt a taggyűlés elé álltak, vállalták értem a felelősséget a párt előtt, kijelentették, hogy bíz­nak bennem. Sosem felejtem el ezeket az embereket. Becsülöm őket, mert előlegezték a bizalmat, de akkor ők ugyanabba a hibába estek, amelybe az az ismerősöm, aki a napokban panaszkodott a fiúra, mert nem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. Akkor, azok. ban a percekben szorosan mellet­tem éreztem őket, de a későbbiek során keveset törődtek velem. Talán az eltévelyedett ifjú sor­sára jutottam volna, ha nem áll mellettem egy régi, nagy tapasz­talatokkal rendelkező kommunis­ta, aki gyermekkorom óta figye­lemmel kíséri fejlődésemet, s nagytudású kertész módjára le nem nyesegeti rólam szakadatla­nul a vadhajtásokat. Ismerek olyan kommunistát, akire úgy tekintenek azok, akiket kommunistákká nevelt, mintha az apjuk lenne. Szeretik, ragaszkod­nak hozzá és büszkén beszélnek róla, dicsérik is, de soha nem a szemébe, hanem a háta mögött. Nem könnyű feladat kommunistát nevelni Aki azonban aláírja egy felvé­telre jelentkező ember kérelmét, az a felelősség mellett a nevelést is magára vállalja. A nevelés pe­dig hosszú időt vesz igénybe és számtalan feladatot von maga után. Az ajánló csak úgy láthat bele a nevelésére bízott fiatal kommu­nista életébe, ha az bizalommal van hozzá, ha bátran elmondja minden gondolatát, ha nyugodtan megosztja vele örömét, bánatát. Nagy öröm tanulni jó kommu­nistáktól, s még nagyobb öröm továbbadni a tanultakat, örömet szerez, amikor felfedezünk egy embert, akit érdemesnek tartunk a párttagságra, akit bátran me­rünk ajánlani, de a legnagyobb öröm talán az. amikor felfedezzük benne az első kommunista jellem­vonásokat, amelyek átplántálásá- ban nekünk is részünk van. Ne hagyjuk magukra azokat, akik még csak az első lé­péseket teszik, akik még nem is­merik kellőképpen az utat, akik tudatlanságból, önhibájukon kí­vül könnyen megbotolhatnak. Ha felvételre jelentkezőket ajánlunk a pártba, mindaddig legyünk mel­lettük, amíg önállóan meg nem tanulnak »járni-«, amíg tökélete­sen meg nem ismerkednek a kom­munistákra váró feladatokkal, s amíg ki nem alakulnak bennük a kommunista ember jellemvoná­sai. Soha, egy percre se feled­kezzünk meg a felvételre ajánlók nagy felelősségéről. H. T. — A föld szerelmese. Hivatali felettesei ezzel jellemzik és így juttatják tömören kifejezésre hi- vatásszeretetét, szakértelmét, ál­dozatkészségét. A járási tanács főagronómusa 1950, tehát a taná­csok megalakulása óta. Már ma­gában véve az is dicséretes, hogy ilyen sokáig meg tudta állni a helyét ebben a fontos funkcióban. Ha pedig számba vesszük egy évtizedes munkásságát, nyugod­tan mondhatjuk, hogy a legjobb mezőgazdasági szakemberek közé tartozik. Mezőgazdasági pályafutását még a múlt rendszerben kezdte és hosszú időn keresztül végzett uradalmakban irányító tevékeny­séget. Az évek során tapasztalt, kiváló szakember vált belőle és most minden tudását, energiáját a mezőgazdaság fejlesztésének a szolgálatába állítja — a néphala- lom iránymutatásai alapján. Feltűnően sokat tett a tamási járásban a dolgozó parasztság szakképzése érdekében, mert hi­szen a mezőgazdaság fejlesztésé­nek ez az alapja. Minden évben szervezett hat-hét helyen arany­kalászos gazdatanfolyamot és azo­kon rendszeresen tartott előadá­sokat. Ezek a tanfolyamok több­nyire jó eredménnyel működtek. A járásban sok százra tehető azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik az ő segítségének, útmutatásának köszönhetik, hogy célszerűbben tudnak gazdálkod­ni. Ezzel párhuzamosan állan­dóan és hathatósan segítette a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítását. Körültekintően és rendszeresen segíti, ellenőrzi a termelőszövetkezeti agronómusok munkáját. Kovács József járási főagronó- mus volt a koppány-völgyi vízgaz­dálkodási társulás értelmi szülő­je, majd pedig ő alakította meg a társulást hosszas érvelés, meg­győzés, kalkulálás, azaz fáradsá­gos munka árán. Évekig tartott a szervezés munkája, míg végül olyan nagy területen jött létre a társulás, amely tíz községet és jónéhány termelőszövetkezetet állami gazdaságot érint. A tár sulás fő célja a Koppány-völgp csatornázása, víztelenítése, tehát termelésre alkalmasabbá tétele. Már hozzáláttak a kitűzött célok megvalósításához, javában foly­nak a munkálatok. Mintegy 10 kilométernyi hosszúságban ki­tisztították és korszerűsítették a csatornákat és már jelentős terü­let vált hasznosíthatóvá. A tamási járásban az idei év­ben feltűnően nagy területen vet­nek nagy termőképességű külföl­di búzafajtát. Ezzel kapcsolat bon igen sok speciális problémát kell megoldani. Kovács József e terü­leten is a tőle megszokott szor­galommal tevékenykedik: körül­tekintően készíti elő a termesz­tést. Munkássága elismeréséül a »Munka Érdemérem« kormányki­tüntetésben részesült alkotmá­nyunk ünnepén, augusztus 20-án. B. F. Elk észült a 68-as út kemény munka árán, közel száz­millió forint költséggel megyénk büszkeségévé válik a hatvannyol­cas út. Csak az kell, hogy az út melletti falvak lakosai, a gépjár­művek vezetői vigyázzanak az út­ra és szeressék, gondozzák, ápol­ják, hisz nemcsak az ő kényelmü­ket, biztonságukat szolgálja az új út, hanem az ország vérkeringé­sét gyorsítja meg... És ezt kö­szönhetjük az útépítőknek, az Árky Dezsőknek, a Kecskés Lajo­soknak, a Gyurkó Sándoroknak. — P — II vetés előkészületei a fáddá Lenin Tsz-ben A faddi Lenin Tsz-ben elkészí­tették az őszi vetéstervet, s hozzá is fogtak ennek megvalósításához. A tagság úgy határozott, hogy a szántóterület 30 százalékát ke­nyérgabonával vetik el. A Lenin Tsz-ben 3000 hold őszi kalászost vetnek. A búza vetésterülete 1700 hold lesz, a többi 1300 holdba rozsot, illetve őszi árpát vetnek* A tsz-ben az elmúlt héten meg­kezdték a vetőszántást és a vető­magok tisztítását, a repce pedig már a földben van. Halálos baleset Halálos baleset történt szerdán reggel a Paksi Konzervgyár ud­Ülést tart a TIT paksi járási szervezete varán. Koskai Józsefné 21 éves paksi lakos, aki két munkatárs­nőjével egy háromkerekű kocsit húzott, az udvaron áthaladó te­herautó kerekei alá került. Az 1910-ben kiadott Tolna vár­megyei térképen is feltüntetik a szekszárd—siófoki utat. Igaz, ak­kor még nem volt ez az út elne­vezve, csak később kapott az út számnevet: a hatvannyolcast. Az ötven éve készült térkép alapján eljutni Siófokra nagyon nehéz lenne. A sok-sok kanyar már az útépítők munkája nyomán kiegye­nesedett, a burkolás aszfaltos. Már könnyen gördül a gépkocsi az új úton. — Szerdán kötötték össze Szakály község központjában, az utolsó ötven méteres szakaszt egy nap alatt terítették le aszfalttal — Iregszemcséig. KÉT ÉVE ÜTÖTT először csá­kány a kemény, de rossz maka­dámúiba. Két éve, hogy bontani kezdték a régi rossz utat, s azóta gépek tízei, munkások százai sza­kadatlanul tevékenykedtek Ta­mási és Zomba között, hogy határ­időre elkészítsék az utat. A határ­idő, szeptember 31-e még messze van. De az út már kész. Kihord- ták már a kerékvető köveket is, és festik az útjelző, forgalomszabá­lyozó táblákat. Egy út befejezése, végleges for­mában való átadása a forgalom megnyitásával még nem történik meg. Az első és a legfontosabbat azonban már megtették: zavarta­lan a közlekedés a jó műúton. Ároktisztítás, gyepümetszés, zuza- léktakarítás még hetekig munkát ad, de ez már azt is jelenti, hogy az útépítés fő hadserege megkezd­heti a költözködést az új munka- területre. A gépek egy része már elhagyta a hatvannyolcas út e szakaszát, vonul fejlebb Siófok felé, Iregszemcse és a Darány kö­zötti szakaszra. Sok-sok érdekesség, feljegyzésre méltó esemény történik egy út építése alkalmából. Érdekesség és esemény itt is volt bőven. Ese­mény volt, amikor az egyik döm­per húszméteres szakadékba zu­hant és saját lábán jött ki. Fel­jegyzésre méltó az is, hogy az út építése során komoly baleset nem volt. AZ UT 'KÉSZ! Hivatalosan még nem adták át. Még nem közölték azt, hogy az Aszfaltútépítő Válla­lat és a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat kettes számú tamási épí­tésvezetőségének dolgozói dereka­san dolgoztak és kifogástalan utat építettek, ha különböző minőség­ben is. Mert elég gyakori az, ami­kor a tamási útépítőket azzal vá­dolják, hogy »elsinkófáltátok a matériát«, nem tudtok olyan utat építeni, mint az aszfaltosok. Pe­dig az igazság egész mást mond: az aszfaltosok 120 forintért, a ta­másiak 46 forintért építik az út négyzetméterét, és a forintkülönb­ség nyilván az út minőségében is szemmel láthatóan észrevehető. No de a 46 forintos út csak néhány évig lesz silányabb, mint a száz­húszas, mert akkor egy újabb terí­tést kap és akkor jobb lesz, mint a mostani százhúsz forintos út. Sok pénzébe kerül az államnak az útépítési program végrehajtá­sa. Tolna megyében csak az elmúlt négy évben több pormentes út épült mint korábban, negyven év alatt. Még további nagy feladatok várnak az útépítő munkásokra: Ko. csola és Tamási között, Kölesd és Pincehely között, ahol a jövő évek­ben korszerűsítik majd az utat. A ZOMBA—IREGSZEMCSE kö­zötti útszakasz elkészült. Két évi XXXVI. A nyárspolgár azonban nem olvasta a »Robotnik«-ot és nem jutott el hozzá Imbus megnyug­tató hangja. A nyárspolgár egyéb­ként a szocializmustól is féli, nemigen tudta, mi a különbség a szocializmus meg a kommuniz­mus között. A szocialistáknak is, a kommunistáknak is vörös zász­lajuk van, egyik sem hisz isten­ben. Azonkívül a kommunizmus egyelőre nemcsak, hogy nincs ki­veszőben hazájában, hanem, mint azt a lapok bizonygatják, egyre terjed, aláaknázza egész Európát Ezért félt hát a nyárspolgár. A félelemtől remegve jónak tartot­ta a hadbíróságot, a börtönt, olyan elrettentő büntetéseket követelt, amelyek rémülettel töltenek el minden felforgatót, aki nem hisz istenben és béremelést követel. Ami pedig a munkásait, a Len­gyel Szocialista Párt tagjait illet­te... Imbusnak ezekben a napok­ban nem egy ízben nyílt alkalma meggyőződni róla, hogy a villamos- vasút javítóműhelyeiben a ko­hóknál, a textilgyárakban szíve­sebben olvasták a kommunista röpiratokat, mint az ő cikkeit. 49. Augusztus 6-án Lvovban, a hadbíróság előtt tárgyalták a Boí- win-ügyet. A vádlottat a Lengyel A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat paksi járási szerve­zete szeptember 14-én a művelő­dési házban ülést tart. Megválasztják az elnökséget, majd pedig az őszi-téli program megbeszélésére kerül sor. Máris Köztársaság nevében kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet két órával a kihirdetés után végre kellett hajtani. Igen, szégyenletes halálra, akasztásra ítélték Lvovban nem találtak hóhért. Csakhogy a bíróság világosan ki­mondta: az ítéletet két óra múlva végre kell hajtani. És Botwint a Brigidka-börtön udvarán íőbelöt- ték. Ez volt a válasz mindazoknak, akik az országban és külföldön tiltakoztak a katonai bíróságok ellen, tiltakoztak azellen, hogy a politikai bűnösöket közönséges gonosztevőkként kezeljék. A kormány megmutatta erejét A kormány elárulta rémületét. Most még hátra volt az a há­rom, akik a Dzielna utcai börtön- cellákban vártak sorukra. 50. Kniewski konokul a földre sze­gezte tekintetét — Nem. Nincs értelme erről beszélni. — Csakhogy... Titeket Lengyel­I nagy éreklődés mutatkozik a TIT előadásai iránt. Többek között a madocsai Igazság Tsz már beje­lentette, hogy számít a TIT ren­dezésében, remélhetően hamaro­san sorrakerülő jogi vonatkozású előadásokra. ország ellenségének akarnak fel­tüntetni. Pedig mindketten ön­ként jelentkeztetek a hadseregbe, hogy védelmezzétek a hazát, amikor láttátok, hogy veszélyben forog. Háromszor megsebesültél, s ráadásul egy ízben Ostrolekánál — Nem kell erről beszélni. Nincs mivel büszkélkednem. Ki ellen harcoltam? Csak egy ment­ségem lehet, hogy mindössze ti­zennyolc esztendős voltam. Hen­ryk tizenhét... Ostobák voltunk, zöldfülű kölykök... Hagytuk, hogy rászedjenek :— Nemcsak maguk harcoltak. — És aztán? Elhittük, hogy va­lóban ők támadtak meg bennün­ket! Hogy hihettük el? Ajkába harapott. Fájt, sajgott a régi, ostrolekai sebhely. Jobban minden új sebnél, amely a köté­sek alatt gennyesedett. — Akkor láttam őket... És ott is. Ostrolekánál... Egész közel­ről... A vörös csillagos sapkákat.. Az ügyvéd nyugtalanul közbe­szólt — Halkabban, halkabban, nem szabad... Ami volt, az elmúlt... Koskai Józsefné a helyszínen meghalt. A halálos balesettel kapcsolatban megindult a vizsgá­lat annak kiderítésére, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. — Nem, nem igaz, nem múlt el!.. Hányszor gondoltam rá! Mindenre emlékszem... Folyton emlékszem... — De hiszen úgy gondoltátok) hogy Lengyelországért harcoltok,.) hogy a hazát védelmezitek? — Igen, de melyik Lengyelor­szágért? Ki ellen védtem? Talán, ha én nem vagyok, ha nincs a többi hozzám hasonló, minden másképpen alakult volna.. Talán akkor ma... — Naív vagy. barátom Az Európai erőviszonyok, a Szovjet­unió helyzete abban az időben.** — Éppen ez az, a Szovjetunió akkori helyzete!... Orvul megtá­madtuk azokban a szörnyű, nehéz időkben. Én meg... Miért miért voltam olyan vak? Hiszen voltak, akik értették, akik látták.. Hi­szen ott, az ő soraikban lengje] csapatok, lengyel elvtársak is harcoltak! Ne feledje el, azok tudták. Azok velük együtt har­coltak, velük együtt építettek. Egy zászló alatt. Hogy történhe­tett. hogyan történt, hogy az a zászló akkor nem volt az én zász­lóm?! Az enyém, a wolai munkás fiáé?! Azért, hogy megértsem, melyik táborban a helyem, miért kellett puskával a kezemben Ostrolekába mennem? (Folytatjuk.] Wanda Wasilewska : _ HAJSZA

Next

/
Thumbnails
Contents