Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-09 / 213. szám
1960. szeptember 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A tagjelöltet felvételre ajánlók felelőssége Kormánykitüntetettjeink: Kovács József, a Tamási Járási Tanács YB. főagronómusa A napokban beszéltem egyik szekszárdi ismerősömmel, s beszélgetésünk során panaszkodott arra a fiatalra, akit tagjelöltnek ajánlott három hónappal ezelőtt a pártba. A fiút, akinek ajánlóként aláírta a felvételi kérelmet, becsületes, megbízható, jó munkásként ismerte. Nyugodt lelkiismerettel állt fel a taggyűlésen, amikor a tagság előtt be kellett számolnia arról, hogy miért ajánlja a kommunisták közé. Most pedig kesereg. Panaszkodik fűnek-fának. Kiderült, hogy a fiú elbizakodottságában egy egész sereg jellembeli fogyatékosságról tett tanúbizonyságot. Hogyan jutott el az ajánlott az elbizakodottságig és mi csalta elő a jellembeli fogyatékosságokat? Amikor a kérdésre választ kértem, ismerősöm csak hümmögött, s a végén bevallotta, hogy három hónap óta, amióta a felvétel megtörtént, egyáltalán semmit nem törődött a fiatalember további sorsával, kommunistává érlelődésé- nek kérdésével. Végül is belátta: annak, hogy nem sikerült a jól induló ifjút még jobbá, tökéletesebbé tenni, hogy az elferdülés megtörténhetett, annak többek között ő, az ajánlója is oka. Beszélgetés közben visszagondoltam az ajánlóimra, akik tíz évvel ezelőtt a taggyűlés elé álltak, vállalták értem a felelősséget a párt előtt, kijelentették, hogy bíznak bennem. Sosem felejtem el ezeket az embereket. Becsülöm őket, mert előlegezték a bizalmat, de akkor ők ugyanabba a hibába estek, amelybe az az ismerősöm, aki a napokban panaszkodott a fiúra, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Akkor, azok. ban a percekben szorosan mellettem éreztem őket, de a későbbiek során keveset törődtek velem. Talán az eltévelyedett ifjú sorsára jutottam volna, ha nem áll mellettem egy régi, nagy tapasztalatokkal rendelkező kommunista, aki gyermekkorom óta figyelemmel kíséri fejlődésemet, s nagytudású kertész módjára le nem nyesegeti rólam szakadatlanul a vadhajtásokat. Ismerek olyan kommunistát, akire úgy tekintenek azok, akiket kommunistákká nevelt, mintha az apjuk lenne. Szeretik, ragaszkodnak hozzá és büszkén beszélnek róla, dicsérik is, de soha nem a szemébe, hanem a háta mögött. Nem könnyű feladat kommunistát nevelni Aki azonban aláírja egy felvételre jelentkező ember kérelmét, az a felelősség mellett a nevelést is magára vállalja. A nevelés pedig hosszú időt vesz igénybe és számtalan feladatot von maga után. Az ajánló csak úgy láthat bele a nevelésére bízott fiatal kommunista életébe, ha az bizalommal van hozzá, ha bátran elmondja minden gondolatát, ha nyugodtan megosztja vele örömét, bánatát. Nagy öröm tanulni jó kommunistáktól, s még nagyobb öröm továbbadni a tanultakat, örömet szerez, amikor felfedezünk egy embert, akit érdemesnek tartunk a párttagságra, akit bátran merünk ajánlani, de a legnagyobb öröm talán az. amikor felfedezzük benne az első kommunista jellemvonásokat, amelyek átplántálásá- ban nekünk is részünk van. Ne hagyjuk magukra azokat, akik még csak az első lépéseket teszik, akik még nem ismerik kellőképpen az utat, akik tudatlanságból, önhibájukon kívül könnyen megbotolhatnak. Ha felvételre jelentkezőket ajánlunk a pártba, mindaddig legyünk mellettük, amíg önállóan meg nem tanulnak »járni-«, amíg tökéletesen meg nem ismerkednek a kommunistákra váró feladatokkal, s amíg ki nem alakulnak bennük a kommunista ember jellemvonásai. Soha, egy percre se feledkezzünk meg a felvételre ajánlók nagy felelősségéről. H. T. — A föld szerelmese. Hivatali felettesei ezzel jellemzik és így juttatják tömören kifejezésre hi- vatásszeretetét, szakértelmét, áldozatkészségét. A járási tanács főagronómusa 1950, tehát a tanácsok megalakulása óta. Már magában véve az is dicséretes, hogy ilyen sokáig meg tudta állni a helyét ebben a fontos funkcióban. Ha pedig számba vesszük egy évtizedes munkásságát, nyugodtan mondhatjuk, hogy a legjobb mezőgazdasági szakemberek közé tartozik. Mezőgazdasági pályafutását még a múlt rendszerben kezdte és hosszú időn keresztül végzett uradalmakban irányító tevékenységet. Az évek során tapasztalt, kiváló szakember vált belőle és most minden tudását, energiáját a mezőgazdaság fejlesztésének a szolgálatába állítja — a néphala- lom iránymutatásai alapján. Feltűnően sokat tett a tamási járásban a dolgozó parasztság szakképzése érdekében, mert hiszen a mezőgazdaság fejlesztésének ez az alapja. Minden évben szervezett hat-hét helyen aranykalászos gazdatanfolyamot és azokon rendszeresen tartott előadásokat. Ezek a tanfolyamok többnyire jó eredménnyel működtek. A járásban sok százra tehető azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik az ő segítségének, útmutatásának köszönhetik, hogy célszerűbben tudnak gazdálkodni. Ezzel párhuzamosan állandóan és hathatósan segítette a termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítását. Körültekintően és rendszeresen segíti, ellenőrzi a termelőszövetkezeti agronómusok munkáját. Kovács József járási főagronó- mus volt a koppány-völgyi vízgazdálkodási társulás értelmi szülője, majd pedig ő alakította meg a társulást hosszas érvelés, meggyőzés, kalkulálás, azaz fáradságos munka árán. Évekig tartott a szervezés munkája, míg végül olyan nagy területen jött létre a társulás, amely tíz községet és jónéhány termelőszövetkezetet állami gazdaságot érint. A tár sulás fő célja a Koppány-völgp csatornázása, víztelenítése, tehát termelésre alkalmasabbá tétele. Már hozzáláttak a kitűzött célok megvalósításához, javában folynak a munkálatok. Mintegy 10 kilométernyi hosszúságban kitisztították és korszerűsítették a csatornákat és már jelentős terület vált hasznosíthatóvá. A tamási járásban az idei évben feltűnően nagy területen vetnek nagy termőképességű külföldi búzafajtát. Ezzel kapcsolat bon igen sok speciális problémát kell megoldani. Kovács József e területen is a tőle megszokott szorgalommal tevékenykedik: körültekintően készíti elő a termesztést. Munkássága elismeréséül a »Munka Érdemérem« kormánykitüntetésben részesült alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án. B. F. Elk észült a 68-as út kemény munka árán, közel százmillió forint költséggel megyénk büszkeségévé válik a hatvannyolcas út. Csak az kell, hogy az út melletti falvak lakosai, a gépjárművek vezetői vigyázzanak az útra és szeressék, gondozzák, ápolják, hisz nemcsak az ő kényelmüket, biztonságukat szolgálja az új út, hanem az ország vérkeringését gyorsítja meg... És ezt köszönhetjük az útépítőknek, az Árky Dezsőknek, a Kecskés Lajosoknak, a Gyurkó Sándoroknak. — P — II vetés előkészületei a fáddá Lenin Tsz-ben A faddi Lenin Tsz-ben elkészítették az őszi vetéstervet, s hozzá is fogtak ennek megvalósításához. A tagság úgy határozott, hogy a szántóterület 30 százalékát kenyérgabonával vetik el. A Lenin Tsz-ben 3000 hold őszi kalászost vetnek. A búza vetésterülete 1700 hold lesz, a többi 1300 holdba rozsot, illetve őszi árpát vetnek* A tsz-ben az elmúlt héten megkezdték a vetőszántást és a vetőmagok tisztítását, a repce pedig már a földben van. Halálos baleset Halálos baleset történt szerdán reggel a Paksi Konzervgyár udÜlést tart a TIT paksi járási szervezete varán. Koskai Józsefné 21 éves paksi lakos, aki két munkatársnőjével egy háromkerekű kocsit húzott, az udvaron áthaladó teherautó kerekei alá került. Az 1910-ben kiadott Tolna vármegyei térképen is feltüntetik a szekszárd—siófoki utat. Igaz, akkor még nem volt ez az út elnevezve, csak később kapott az út számnevet: a hatvannyolcast. Az ötven éve készült térkép alapján eljutni Siófokra nagyon nehéz lenne. A sok-sok kanyar már az útépítők munkája nyomán kiegyenesedett, a burkolás aszfaltos. Már könnyen gördül a gépkocsi az új úton. — Szerdán kötötték össze Szakály község központjában, az utolsó ötven méteres szakaszt egy nap alatt terítették le aszfalttal — Iregszemcséig. KÉT ÉVE ÜTÖTT először csákány a kemény, de rossz makadámúiba. Két éve, hogy bontani kezdték a régi rossz utat, s azóta gépek tízei, munkások százai szakadatlanul tevékenykedtek Tamási és Zomba között, hogy határidőre elkészítsék az utat. A határidő, szeptember 31-e még messze van. De az út már kész. Kihord- ták már a kerékvető köveket is, és festik az útjelző, forgalomszabályozó táblákat. Egy út befejezése, végleges formában való átadása a forgalom megnyitásával még nem történik meg. Az első és a legfontosabbat azonban már megtették: zavartalan a közlekedés a jó műúton. Ároktisztítás, gyepümetszés, zuza- léktakarítás még hetekig munkát ad, de ez már azt is jelenti, hogy az útépítés fő hadserege megkezdheti a költözködést az új munka- területre. A gépek egy része már elhagyta a hatvannyolcas út e szakaszát, vonul fejlebb Siófok felé, Iregszemcse és a Darány közötti szakaszra. Sok-sok érdekesség, feljegyzésre méltó esemény történik egy út építése alkalmából. Érdekesség és esemény itt is volt bőven. Esemény volt, amikor az egyik dömper húszméteres szakadékba zuhant és saját lábán jött ki. Feljegyzésre méltó az is, hogy az út építése során komoly baleset nem volt. AZ UT 'KÉSZ! Hivatalosan még nem adták át. Még nem közölték azt, hogy az Aszfaltútépítő Vállalat és a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat kettes számú tamási építésvezetőségének dolgozói derekasan dolgoztak és kifogástalan utat építettek, ha különböző minőségben is. Mert elég gyakori az, amikor a tamási útépítőket azzal vádolják, hogy »elsinkófáltátok a matériát«, nem tudtok olyan utat építeni, mint az aszfaltosok. Pedig az igazság egész mást mond: az aszfaltosok 120 forintért, a tamásiak 46 forintért építik az út négyzetméterét, és a forintkülönbség nyilván az út minőségében is szemmel láthatóan észrevehető. No de a 46 forintos út csak néhány évig lesz silányabb, mint a százhúszas, mert akkor egy újabb terítést kap és akkor jobb lesz, mint a mostani százhúsz forintos út. Sok pénzébe kerül az államnak az útépítési program végrehajtása. Tolna megyében csak az elmúlt négy évben több pormentes út épült mint korábban, negyven év alatt. Még további nagy feladatok várnak az útépítő munkásokra: Ko. csola és Tamási között, Kölesd és Pincehely között, ahol a jövő években korszerűsítik majd az utat. A ZOMBA—IREGSZEMCSE közötti útszakasz elkészült. Két évi XXXVI. A nyárspolgár azonban nem olvasta a »Robotnik«-ot és nem jutott el hozzá Imbus megnyugtató hangja. A nyárspolgár egyébként a szocializmustól is féli, nemigen tudta, mi a különbség a szocializmus meg a kommunizmus között. A szocialistáknak is, a kommunistáknak is vörös zászlajuk van, egyik sem hisz istenben. Azonkívül a kommunizmus egyelőre nemcsak, hogy nincs kiveszőben hazájában, hanem, mint azt a lapok bizonygatják, egyre terjed, aláaknázza egész Európát Ezért félt hát a nyárspolgár. A félelemtől remegve jónak tartotta a hadbíróságot, a börtönt, olyan elrettentő büntetéseket követelt, amelyek rémülettel töltenek el minden felforgatót, aki nem hisz istenben és béremelést követel. Ami pedig a munkásait, a Lengyel Szocialista Párt tagjait illette... Imbusnak ezekben a napokban nem egy ízben nyílt alkalma meggyőződni róla, hogy a villamos- vasút javítóműhelyeiben a kohóknál, a textilgyárakban szívesebben olvasták a kommunista röpiratokat, mint az ő cikkeit. 49. Augusztus 6-án Lvovban, a hadbíróság előtt tárgyalták a Boí- win-ügyet. A vádlottat a Lengyel A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat paksi járási szervezete szeptember 14-én a művelődési házban ülést tart. Megválasztják az elnökséget, majd pedig az őszi-téli program megbeszélésére kerül sor. Máris Köztársaság nevében kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet két órával a kihirdetés után végre kellett hajtani. Igen, szégyenletes halálra, akasztásra ítélték Lvovban nem találtak hóhért. Csakhogy a bíróság világosan kimondta: az ítéletet két óra múlva végre kell hajtani. És Botwint a Brigidka-börtön udvarán íőbelöt- ték. Ez volt a válasz mindazoknak, akik az országban és külföldön tiltakoztak a katonai bíróságok ellen, tiltakoztak azellen, hogy a politikai bűnösöket közönséges gonosztevőkként kezeljék. A kormány megmutatta erejét A kormány elárulta rémületét. Most még hátra volt az a három, akik a Dzielna utcai börtön- cellákban vártak sorukra. 50. Kniewski konokul a földre szegezte tekintetét — Nem. Nincs értelme erről beszélni. — Csakhogy... Titeket LengyelI nagy éreklődés mutatkozik a TIT előadásai iránt. Többek között a madocsai Igazság Tsz már bejelentette, hogy számít a TIT rendezésében, remélhetően hamarosan sorrakerülő jogi vonatkozású előadásokra. ország ellenségének akarnak feltüntetni. Pedig mindketten önként jelentkeztetek a hadseregbe, hogy védelmezzétek a hazát, amikor láttátok, hogy veszélyben forog. Háromszor megsebesültél, s ráadásul egy ízben Ostrolekánál — Nem kell erről beszélni. Nincs mivel büszkélkednem. Ki ellen harcoltam? Csak egy mentségem lehet, hogy mindössze tizennyolc esztendős voltam. Henryk tizenhét... Ostobák voltunk, zöldfülű kölykök... Hagytuk, hogy rászedjenek :— Nemcsak maguk harcoltak. — És aztán? Elhittük, hogy valóban ők támadtak meg bennünket! Hogy hihettük el? Ajkába harapott. Fájt, sajgott a régi, ostrolekai sebhely. Jobban minden új sebnél, amely a kötések alatt gennyesedett. — Akkor láttam őket... És ott is. Ostrolekánál... Egész közelről... A vörös csillagos sapkákat.. Az ügyvéd nyugtalanul közbeszólt — Halkabban, halkabban, nem szabad... Ami volt, az elmúlt... Koskai Józsefné a helyszínen meghalt. A halálos balesettel kapcsolatban megindult a vizsgálat annak kiderítésére, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. — Nem, nem igaz, nem múlt el!.. Hányszor gondoltam rá! Mindenre emlékszem... Folyton emlékszem... — De hiszen úgy gondoltátok) hogy Lengyelországért harcoltok,.) hogy a hazát védelmezitek? — Igen, de melyik Lengyelországért? Ki ellen védtem? Talán, ha én nem vagyok, ha nincs a többi hozzám hasonló, minden másképpen alakult volna.. Talán akkor ma... — Naív vagy. barátom Az Európai erőviszonyok, a Szovjetunió helyzete abban az időben.** — Éppen ez az, a Szovjetunió akkori helyzete!... Orvul megtámadtuk azokban a szörnyű, nehéz időkben. Én meg... Miért miért voltam olyan vak? Hiszen voltak, akik értették, akik látták.. Hiszen ott, az ő soraikban lengje] csapatok, lengyel elvtársak is harcoltak! Ne feledje el, azok tudták. Azok velük együtt harcoltak, velük együtt építettek. Egy zászló alatt. Hogy történhetett. hogyan történt, hogy az a zászló akkor nem volt az én zászlóm?! Az enyém, a wolai munkás fiáé?! Azért, hogy megértsem, melyik táborban a helyem, miért kellett puskával a kezemben Ostrolekába mennem? (Folytatjuk.] Wanda Wasilewska : _ HAJSZA
