Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-08 / 212. szám

1960. szeptember 8. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG o Római jegyzetek labdarúgó-csapatunk vereségéről Csak Török kitűnő védése mentett meg bennünket a súlyosabb vereségtől A vége felé közeledik az olim­pia. Az atlétikai küzdelmek, ame­lyek még mindig fénypontját je­lentik a világ legjobbjai vetélke­désének csütörtökön fejeződnek be s azután már csak a záró ak­kordokat jelenti a hátralévő né hány sportág. A labdarúgás is el­jutott a dötőig, sajnos magyar résztvevő nélkül, A magyar együttes érthetetle­nül gyenge játékkal kiesett az első két helyért folyó küz­delemből, s pénteken már csak a bronzéremért mérkőz­het Olaszországgal. A sporthoz a vereség is hozzátartozik Nehéz napirendre térni az ilyen vereség felett. De a sporthoz a ve­reség is hozzátartozik épp ezért inkább az vitatandó, mi is volt az ok hogy történt mindez. Barcs Sándor az MLSZ elnöke igyekszik józanul értékelni a keddi esemé­nyeket amikor ezt mondja: — A magyar együttes küzdött, azonban ezúttal egy jobb csapat­tal szemben maradt alul. A dánok gyorsabbak, fizikailag erősebbek voltak tömören védekeztek. Álta­lában két csatárt tartottak csak elöl, s a védelmük gyakran hét— nyolc emberből állt. A második félidőnek volt egy olyan szakasza, amikor megváltozhatott volna a mér­kőzés állása, akkor azonban sajnos Várhidi elhibázta a li­est. Őszintén meg kell mon­dani azonban, hogy ez nem mentség, hiszen a dánoknak is volt alkalmuk 11-esből gólt elérniök. Ezenkívül még több helyzetük is volt. Csak Török kitűnő védésének köszönhet­jük, hogy nem kaptunk még gólokat. A látottakból már világosan kitű­nik hogy mi a teendő a követke­zőkben. Előtérbe kell, hogy lép­jen az egyéni képzés, mert csak ez vezethet el a modern labdarú­gáshoz. Az olasz lapok az atlétikai ese­mények mellett nagy teret szen­telnek még a magyar—dán mér­kőzésnek, hiszen ez volt a keddi nap egyik ,,slágere”. Az Unitának ez a véleménye: A fiatal magyarok megverették magukat mert ugyanabba a hi­bába estek, mint elődeik, az 1954_ es svájci vb-n. Azon az emlékezetes délutá­non Bozsik és társaik lebe­csülték ellenfelüket és a kö­zépszerű németeknek enged­ték át a vb. kupát. A magyar —dán mérkőzés elején is ez volt a helyzet, pedig meg volt a különbség a két csapat kö­zött a magyarok javára a labdakezelésben, támadásszö­vésben, ötletességben, de fe- lülmúlhatatlanoknak. csodála­tosaknak, ellenállhatatlanok­nak hitték magukat, s nem így volt. A Flaminio Stadionban megismét­lődött a „teknősbéka és a nyúl” tanmeséje. A dánok olykor nyol­cán védekeztek olykor nyolcán támadtak. Fáradhatatlanok vol­tak, az egyik kaputól a másikig csatáztak ugyanakkor a magyar csatárok csak akkor léptek ak­cióba, amikor hátulról megkap­ták a labdát. Amikor a magya­rok már észhez tértek, késő volt. A dánok ugyanis megismerték a győzelem ízét s már nem enged­ték ki a kezükből. Hozzátartozik még mindehhez, hogy az első félidőben a ma­gyarok hevésbé szimpatikus magatartást tanúsítottak, úgy vélték ebben az időszakban, mintha egy ismeretlen vidé­ki csapat ellen mérkőznének, amely pedig a végén azután az „orrukra koppintott”. Du­nai, Albert és Göröcs ez al­kalommal csak figyelték a játékot. A magyar futballt jellemző gyors, ötletes támadásszövésből ezen az estén szinte semmi sem valósult meg. A magyarok csak Töröknek köszönhetik a hízelgő gólarányt. Corriere Dello Sport: A magyarok voltak a mérkőzés esélyesei és amint ezen az olim­pián már számtalanszor megtör­tént, az esélyes csődöt mondott. Akkor, amikor a magyaroknak kellett volna diktálni a játék ira­mát. a mérkőzés „dánul” folyta­tódott. De mindehhez hozzá kell ven­ni a magyar együttes hihetet­lenül kiábrándító játékát. A dánok a támadást és a védel­met úgy szervezték meg, mint egy harmonika. Gazetta Dello Sport: Magyarország—Olaszország dön­tőt jósoltak sokan, s ebből csak harmadik helyért folyó küzdelem lett. A dánok játéka sokkal gyor­sabb, szervezettebb volt állóké­pesebbeknek bizonyultak és a ka- puralövéseik is veszélyesek vol­tak. A magyarok játéka hatásta­lan volt. minden csatár kü­lön játékot folytatott. Egyet­len olyan akciót sem lehetett látni, amely a magyar iskolá­ra lett volna jellemző. Al­bert, akitől sokat vártak, ez alkalommal csak puszta je­lenlétével tűnt ki a pályán. Elliot nyilatkozott nagy győzelme után A római olimpiai stadionban még zúgott a közönség elismerő tapsa, amikor Herb Elliot, az 1500 méteres síkfutás olimpiai bajnoka kezet rázott őszhajú edzőjével: — Köszönöm kedves Percy, hogy ilyen sikerhez segített — mondotta a világhírű futó. A továbbiakban az edző és ta­nítványa nem sokat beszélgethe­tett, mert újságírók rohanták meg őket és különböző kérdéseket tet­tek fel Elliot többek között így nyilatkozott: Amikor körülbelül 300 méterrel a cél előtt láttam, hogy edzőm a feje felett megforgatja a fehér törülközőt, minden erőmmel bele­vágtam, mert tudtam, hogy lehe­tőségem van a világrekord meg­döntésére. Elsősorban az volt a cél, hogy olimpiai bajnoki címet szerezzek, de természetesen nem hátrány, ha az aranyéremhez vi­lágrekord is párosul. Elliot és Cerutty elmondották, hogy abban állapodtak meg, hogy ha 1300 méternél nem lesz rosz- szabb az ideje 3:08 percnél és senki sem fenyegeti végső győzel- ' mét, akkor nem tartalékolja az erőt a végső hajrára, hanem tel­jes erővel belevág Nos, Elliot az előre megbeszélt idő alatt ért az 1300 méterhez s nem kellett erőt tartalékolnia arra, hogy a hajié­ban visszaverjen egy esetleges támadást. A Bemard által diktált iram a verseny elején — mondotta Elli­ot — kitűnő volt, pontosan úgy történt minden, ahogy előre ki­terveztük. Meg kell mondanom, hogy a verseny végén bizony eléggé kimerült voltam. Nem árulok el titkot azzal, hogy a jö­vőben inkább a maratoni futás felé kacsintgatok... Mai műsor: 7 óra: háromnapos (military: verseny díjlovaglása, 8.30: kard egyéni középdöntő 9.00: súlyeme­lés, könnyűsúly, női tornászver­seny, kisöbű sportpuska verseny, döntő, gyorstüzelő pisztoly ver­seny döntő, koronglövészet 15.00: női tornászverseny, 4X100 méte­res férfi váltó középdöntő, női ma­gasugrás döntő, kard egyéni dön­tő. 15.30: férfi gerelyhajítás, dön­tő. 16.30: 4X400 méteres férfi Válí tó, döntő, 17.00: súlyemelés kö­zépsúly. 17.15: 10 0Ö0 méteres síkfutás döntő, 17.55: 4X100 méteres női váltófutás, döntő* 18.10: 4X100 méteres férfi váltó- futás, döntő, 21.00: Brazilia—Szov­jetunió kosárlabda mérkőzés, 22.30: USA—Olaszország kosár­labda mérkőzés. Apr óságok innen—onnan Alighanem egy sportoló az olimpián még házasság lesz: Még Rómában esküsznek örök hűséget egymásnak Wilma Rudolph, a pensylvaniai »fekete gazella- a 100 és 200 méteres síkfutás olim­piai bajnoka és Edward Crook, aki az ökölvívásban szerzett aranyérmet Érdekes ezzel kap­csolatban, hogy az ökölvívó dön­tőn természetesen ott volt Ru­dolph is, aki vőlegényének szúr" költ. Az emlékezetes mérkőzésen, amikor Crook győzelmét hatal­mas fütty fogadta — mivel a len- gyei Wálasek érdemelt volna győ­zelmet — Rudolph-sírógörcsöt ka­pott * John Konrads, az 1500 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka »öregnek« érzi magát (18 éves) s kijelentette, felhagy a verseny­Pécsi Dózsa—Szekszárdi Dózsa 11:4 (8:0) A második félidő már jó játékot hozott Barátságos labdarúgó-mérkő­zés. Szekszárd, 300 néző. Vezette: Mecseki. Pécs: Zengői (Danka) — Farkas, Kocsis, Bendes — Kresz, Hegyi — Csupák, Rádi, Opova, Halasi, (Szabó), Frepán. — Szek­szárd: Bencze II. — Tárnok II., Vass I., Bencze I. — Vass II., (Gyurik), Tamási (Puppos) — Dó­sai, 'Kormos, Jánosi, (Kázmér), (Czibók), Bátori. Novak. A szek­szárdi játékosok megilletődötten kezdik a játékot és ennek ered­ménye, hogy a pécsi csapat köny- nyedén éri el góljait. A szekszár­diak Dósai, majd Novák révén ve­szélyeztetnek, de a jól védő Zen­gői ezeket könnyen hárítja. Az első félidő végéig a pécsi gólok sorrendje: Rádi, Opova, Csupák, Rádi, Rádi, Halasi, Opova, Csu­pák. * A szünetben a Szekszárdi Dó­zsa atlétái két számból versenyt bonyolítottak le. Eredmények: 110 gát: Bien 17.2. 100 m: 1. Hamar 13.0, 2. Csen­des 13.7, 3. Balassa 13.7. A II. félidőben megváltozik a játék képe. A szekszárdi játéko­sok most már nyugodtan, körül­tekintően játszanak. A csatársor­ba beállt' Czibók és Kázmér, vala­mint Dósai irányításával lendü­letes támadásokat Vezettek. A 8. percben Kázmér- góljával Bű­re alakul az ercidmény. majd Rá­di gólja következik. 9:1. A követ­kező percben Dósai ügyes góljá­val 9:2-re alakítja az eredményt. Ezután ismét Rádi következik. 10:2, majd Dósai 11-esből 10:3-ra szépít. Öt perc múlva újból Dósai lő gólt Danka kapujába. 10:4. A mérkőzés végeredményét a 42. percben Csupák állítja be. 11:4. Ha a szekszárdi játékosok az első félidőben is azt a teljesít­ményt nyújtották volna, amit a II. félidőben, úgy végig komoly erőkifejtésre késztették volna NB I-es ellenfelüket. A hazai csapatból különösen Bencze vé­dése, Dósai gyorsasága és hely­zetfelismerése, valamint Kázmér erélyes játéka volt az, ami el­nyerte a közönség tetszését. FARKAS FERENC 1955-ben még Szekszárdon, a Dózsában játszott, ahonnan a Pécsi Dózsa csapatához ment. Azóta a csapat állandó tagja és az NB I. erős mezőnyében is a csapat erőssége. zéssel. Az ausztrál TV-től kapott riporteri szerződési ajánlatot. — Konrads Rómában mint riporter be is mutatkozott már, s adása kitűnően sikerült. Tehát úgy néz ki: 1964-ben Tokióban Konrads csak a medencén kívül vesz részt az olimpián. * A keddi nap nagy atlétikai ese­ménye az 1500 méteres síkfutás volt. Elliot szinte a játékok hő­sévé nőtt. Elliot 1938. február 25-én született. Egész fiatal korában már nagy ígéret volt, de közbejött 1956- ban egy sérülése, amely erősen meggátolta további eredményeit. 1957-ben »robbant« ki igazán, amikor 880 yardon és 1 mérföldön ausztrál bajnokságot nyert. — »Aranyideje« 1958-ban volt, ami­kor világrekordot állított fel 'mérföldön 3:34.5 perccel és 1500-on 3:36 perccel Göteborgban. Elliot még az ünnepélyes ered­ményhirdetés után sem tudta, hogy ki a második. Valaki meg­kérdezte tőle »nem fél Jazy eset leges előretörésétől?« Elliot a Ro­ma Sport szerint kijelentette: »Ki az a Jazy, nem ismerem, sohasem futottam még vele«. Elliot különben most kezdi majd meg egyetemi tanulmányait. Tá­volabbi tervei, hogy feladja az 1500 métert a maratoni kedvéért. Szerinte a maraton sokkal »di­csőségesebb« erőpróba egy spor­toló részére, mint a gyorsasági fu­tás. * Adrien Josie, a francia csapat egyik legboldogabb embere kije­lentette: »Én megálltam a helye­met, én szerepeltem legjobban az olimpián«. Indok: ö volt Jazy ís Seye masszőrje. * Boston — távolugrás olimpiai bajnoka győzelmének estéjén há­rom csirkét evett meg. Rendes api adagja 2 csirke. * Az amerikai atléták gyengébb szereplése eléggé megdöbbentette vezetőket, akik most keresik az okokat. Kiderült, hogy az ameri­kai atléták gyakran a versenyek- e készülés helyett inkább a ró­nai éjszakai mulatókat keresték (el. Ezért az amerikai vezetők értekezletet hívtak össze, ame­lyen O’Brien kijelentette: »Tho­mas veresége adta meg az okot a »búsulásra«. * A Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség keddi római kongresz- szusán többek között úgy döntöt­tek, hogy a súlyemelésnél beveze­tik a nyolcadik súlycsoportot, az 51 kilogrammig terjedő »lepke­súlyt«. Megállapodtak abban is, hogy az 1961. évi világbajnoksá­got Bécsben, az 1962. évit Phila­delphiában, az 1963. évit pedig Prágában rendezik meg. A Nem­zetközi Súlyemelő szövetség el­nökévé finn Nyberg utódjaként az amerikai Johnssont, alelnökévé pedig a nyugatnémet Herglt vá­lasztották meg. * Az Olasz Olimpiai Bizottság számítása szerint az olimpiai be­fektetések nagyrészt megtérülnek. Az újonnan épített sportlétesít­mények tizennégy milliárd lírás költségének nagy részét a totó be­vételekből fedezik. A mintegy négymilliárd lírát kitevő előké­születi költségek a belépőjegyek­ből, a rádió és televíziós közvetí­tésekből és az olimpiai falu bevé­teleiből térülnek meg. * Szeptember 9-én délelőtt tizen­egy órakor a Foro Italicon, az Olasz Olimpiai Bizottság nagy­termében Tarquinie polgármes­tere ünnepélyes keretek között adja át Avery Brundage-nek, a Nemzetközi Olimpiái Bizottság elnökének azt az eredeti etruszk fáklyát, amellyel az olimpiai lángot Rómába hozták. A fák­lyát azután a lausannei olimpiai múzeumban helyezik el. Szerda reggelre felszakadt a fel­hőréteg Róma fölött, s az örök város ismét napfényben úszott. A szél csak igen gyenge volt, amely alig mozgatta meg az árbocokon lévő olimpiai zászlókat. Szerdán délelőtt tíz órakor a hőmérő hi­ganyszála árnyékban 27 fokot mutatott. A levegő nedvessége 57 százalékos, a barométer állása pe­dig 766.1 milliméteres volt. Mind­ezek arra engednek következtet­ni! hogy a hétfőn félbeszakadt »római nyár« tovább folytatódik a stadion látogatóinak és a spor­tolók nagy bánatára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents