Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-06 / 210. szám
1860. szeptember 6. TOLNA MEGYEI VEPTTJSAO 3 Szakszervezeti bizottságok tapasztalatcseréje A simontornyaiak Bonyhádra látogattak Bővíteni kell a tapasztalat- cseréket: a pártszervezetek, a szakszervezetek e téren is fokozzák felvilágosító munkájukat.” (Kivonat a Politikai Bizottság 1960. április 19-i, az üzemi agitációval kapcsolatban megjelent határozatából.) A Simontornyai Bőrgyárban az augusztus hónapban megtartott szakszervezeti nőbizottsági ülésen léptek fel az asszonyok az igény nyel, amikor a következőket foglalták határozatba. „Üzemlátogatást szervezünk az üzemben dolgozó nők látókörének bővítésére.’ Az asszonyok kezdeményezése találkozott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és az üzemi szak- szervezeti bizottság helyeslésével és támogatásával. Így került sói az elmúlt hét szombatján a bonyhádi üzemek, a cipő- és a zománc gyár látogatására, amelyen nemcsak a nőbizottság tagjai, hanem Szabó Sándor szb. titkár vezetésével a szakszervezeti bizalmiak és néhány reszortfelelős is részt vett. A Bonyhádi Cipőgyárban nagy szeretettel fogadták a simontornyai látogatókat, s a dolgozók a gyár gazdáinak büszkeségével mutatták be üzemüket, a bőrraktártól kezdve a különböző műhelyrészekig. A szabász üzemrészben érdekes vita alakult ki a két üzem dolgozói között. Sásdi János szabászmester. de a gépek melleti dolgozó szabászok is elmondták véleményüket, s ezen túlmenően elvtársiasan bírálták a Simontornyai Bőrgyár által leszállított bőrök minőségét. Horváth Miklós csákozó mester a hasszél talpbőrök észszerűbb csomagolását kérte és megmutatta a Pécsi Bőrgyártól kapott bőröket, amelyek nem olyan hullámosak, mint a simontornyai szállítmányok, s igen megkönnyítik a szabászgépeknél dolgozók munkáját. A szalagok mellett dolgozó szakmunkások a lehetőséghez mérten őszintén válaszoltak a Iá togatóknak, akár a munkával, akár a bérezéssel kapcsolatban tettek fel kérdéseket. A simontornyaiak- nak módszerben is sokat adott az üzemlátogatás. — Látod? — mutatja Császár Fe- rencné a mellettem nézelődő Kondor Istvánnénak. — Az ujjvédő használatát nálunk is lehetne rendszeresíteni a stuccolóknál. A szakszervezeti bizottság reszortfelelősei is vihettek magukkal Simontornyára egynéhány jó tapasztalatot Bonyhádról. Palásti János bérfelelősnek nagyon tetszett — és ennek kifejezést is adott — a versenynyilvánosság. A cipőgyárban ugyanis a munkaverseny legjobbjainak fényképe a gyár bejáratánál ki vannak függesztve. — Ügy látjuk, hogy a cipőgyárban ki-ki a maga munka- területén szívvel és lélekkel dolgozik. Jó a munkafegyelem, se- holsem láttunk „lógósokat” — mondotta. Pordán Kálmán munkavédelmi felelős* az üzemrészek tisztaságát, s a virággal díszített ablakokat dicsérte. Pordán elvtárs igen helyesen, meglátta a hibákat is. Véleménye szerint veszélyesek az áruval túlzsúfolt folyosók, ahonnét hiányoznak a tűzvédelmi felszerelések. Toldi esete a vízcsappal Itt járt Szekszárdon Toldi Miklós. Feltámadt poraiból, hogy még egyszer megmutassa rettenetes erejét, hogy ismét bámulatba ejtse az országot. Meg akarta mutatni, hogy micsoda igazságtalanság érte, mert nem nevezték a római olimpiára diszkoszvetésben. Pedig már akkor kiérdemelte, amikor a malomkövet a gúnyolódó szolgák közé vágta. De komoly esélyei lettek volna gerelyvetésben és a birkózásban is... Szóval, bántotta a méltánytalanság, ezért elhatározta, hogy csakazértis megmutatja... Céltalanul ődöngött a szekszárdi utcákon, amikor — mondjuk, a Petőfi utcában — szemrevaló fehércselédet pillantott meg, vízért ment a nemrég felszerelt vízcsaphoz. Feltámadt benne a lovag. — Amint a fehércseléd kannáját a kifolyócsőre akasztotta, Toldi csak amúgy, félkézzel megmarkolta a vízcsap fogantyúját. Rettenetesen meglepődött, mert a fogantyú ellenállt a nyomásnak. összeszedte az erejét, úgy feküdt neki a csapnak. Valahonnan, a föld alól víz pezsdülése, kotyogás hallatszott, ám viz még mindig nem csűr- rant a csapon. összeszedte minden maradék erejét, nyakán kidülledtek az erek, fogait összeszorította, melle zihált az erőlködéstől. Végre... vékonyka kis sugárban csörgedezni kezdett a csenbői a viz, de háromszor is meg kellett pihennie, amíg a kanna megtelt. — Úgy látszik, mégsem lett volna keresnivalóm az olimpián A Nagydorogra érkezőket meglepi, milyen szép parkot varázsoltak a község központjában lévő, hajdani kopár térre. A szép park a helyi Vöröskereszt-szervezet érdeme. Az ő kezdeményezésükre, közreműködésükkel létesült. A vöröskeresztes tagok rendszeresen gondozzák, ápolják n parkot, amely dísze a községnek. — gondolta Toldi keserűen — ha már ezt a vacak csapot is kínnal-keservvel tudtam lenyomni. Úgy látszik, manapság nálam sokallta erősebb emberek élnek. Lám, ezt a nyamvadt vízcsapot is úgy csinálták meg, hogy minden erőmet össze kellett szednem, amíg víz jött... Ez az eset annyira elvette önbizalmát, hogy bevette magát a nádasba, eltűnt, mielőtt még az esetnek hire futott volna. B. I. A vendégek megnézték az üzem újonnan létesített napközi otthonát is. amely valóságos gyermek paradicsom, és amely különösen az asszonyoknak tetszett nagyon Ez érthető is, hisz Simontornyán a napközi otthon létesítése hosz- szú idők óta vajúdó és sürgősen megoldásra váró probléma. Ebéd után (amelyet a cipőgyár étkezdéjében fogyasztottak el a vendé gek) a zománcgyár látogatására került sor. Itt is — bár nem rokonszakma — szintén nagy volt az érdeklődés. A simontornyai látogatók között ugyanis volt nem egy olyan fiatal dolgozó, aki saját gyárán kívül még egyéb gyár tér melését nem láthatta ilyen köz vetlen közelről. A zománcgyári látogatás után baráti beszélgetés formájában vitatták meg a látottakat, az üzemek közötti tapasztalatcsere hasznosságát. Dömötör Ferenc elvtárs, a Simontornyai Bőrgyár MEO vezetője a- két gyár vezetőinek, a vezetők, beosztottak és a dolgozók jó kapcsolatáról beszélt elismerően. — Mindkét gyárban, ahol megfordultunk derűsen és fegyelmezetten dolgozókat láttunk, akik magukénak érzik a gyárat. Ezt igazolja az a közvetlen hang is, ahogy a vezetők a dolgozókkal beszélgettek. Sehol nem tapasztaltunk parancsolgatást és még a legkisebb jelét sem láttuk a dolgozók lebecsülésének. Számunkra igen hasznos volt a látogatás, jólesett a szíves vendéglátás és különösen jólesett az, hogy az elvtársak, a két üzem vezetői személyesen is ráértek velünk foglalkozni. Szabó Sándor elvtárs, a Simontornyai Bőrgyár szakszervezeti bizottságinak titkára viszont- látogatásra hívta meg a bonvhá- diakat, hogy tovább erősödjék a jó kapcsolat és a jó tapasztalatok kicserélésével iavu'ion a bőrgvái és a cipőgyár közötti együttműködés. P-né — Befejezték az őszi vetések alá a talajelőkészítést a dombóvári Alkotmány Tsz-ben. A vető- magtisztítás most van folyamatban, de előreláthatóan szentember 12-én megkezdődik a szövetkezetben a vetés. A tervek szerint 200 kataszteri ho'd őszi árpát és 900 kataszteri hold őszi búzát vetnek. Tanulási láz Faddon A Palánki Mezőgazdasági Technikum íiókiskolát nyit a Lenin Tsz-ben Kinek az ötlete volt? ... Nagy utánjárással lehetne csak kideríteni. No meg hiszen ez voltaképpen mindegy. A lényegen van itt a hangsúly. Azon, hogy helyi kezdeményezésre mezőgazdasági középiskola lesz Faddon. Miután Fadd, ez a közel tízezer holdas határú község, termelőszövetkezetivé lett, a magasabbrendű gazdálkodásba fogott parasztoknak az élet parancsolja a tanulást. Ez a magyarázata, hogy tetőfokot ért el a „tanulási láz”. Deresedő hajú szövetkezeti parasztok, több- gyermekes asszonyok, csakúgy, mint az ifjak, tanulni kezdtek. Méghozzá hogyan! Az idei iskolai szünetben is tizenöten végezték az általános iskola VII. osztályát külön miniszteri engedéllyel. Hasonló módon decemberig még levizsgáznak a nyolcadik osztály anyagából, hogy még az idén elkezdhessék tanulmányaikat a mezőgazdasági technikumban (a mezőgazdasági középiskolában decemberben kezdődik az új tanév). A tizenöt tagú VII. osztályban találjuk az 59 esztendős Bitter Józsefet, akiről Pékár Erzsébet tanítónő elmondotta, hogy nagy ügybuzgalmával még a fiatalokon is túltesz. De említsük meg Széles József nevét is, aki a Lenin Tsz egyik távoli üzemegységéből jár be tanulni minden este. Munka után hét órától tizenegy óráig az iskolapadban ül, töretlen akarattal képezi magát. De tanulnak az iskolában asz- szonyok is. Ott látni minden este sehák Istvánnét és Szabó Ottó- nét, akiknek a tanulmányi előmeneteléről szintén elismeréssel nyilatkoznak a nevelők. Dicséretet érdemelnek a tanulók, de a tanítók is, akik az ügy érdekében feláldozták nyári szabadságukat. Ilyen előzményei vannak annak a kimutatásnak, amely Benke László szövetkezeti tagnál található. Ebből a sablonos külsejű kimutatásból kiderül, hogy Faddról 55-en iratkoztak be eddig a mezőgazdasági technikumba. Ezek 90 százaléka termelőszövetkezeti tag, fizikai munkát végez a közösben. A középiskolát tanulni óhajtók összetétele is tanulságos. Van közöttük negyven évhez közel járó üzemegységvezető, ifjú munkacsapatvezető, háromcsaládos, növénytermelésben dolgozó asz- szony, munkaegység elszámoló, ács, állattenyésztő és brigádvezető. Ügyesen oldották meg a decemberben kezdődő iskola technikai gondjait is. Mivel ilyen nagy számú a jelentkező, a Palánki Mező- gazdasági Technikum fiókiskolát nyit Faddon. Szántó Mihály, a helyi általános iskola igazgatója pedig már megrendelte a nagyméretű iskolapadokat, külön tantermet biztosított a technikumi tanulóknak. A tantestület tagjai ígérik, ha arra sor kerül, szívesen vállalnak oktatást a technikumban. Nagy dolog ez. A faddi szövetkezeti parasztok érzik a nagy felelősséget, mely a mainál többet jövedelmező szocialista nagyüzem megteremtésében rájuk hárul. De ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy amit tesznek, elsősorban saját érdekükben teszik. Példájuk követésre méltó! Dorogi Erzsébet Imponáló számok a Déryné Színház munkájából A Déryné Színház újra megyénkben szerepel, Mikszáth Kámán: Tavaszi rügyek című vígjátékával. Az előadássorozat kapán érdekes feleleveniteni néhány számadatot a színház eddigi működéséből, különös figyelemmel arra, hogy rövidesen működésének 10. évfordulójához közeledik. Évente 2100 előadást tart a Déryné Színház, hozzávetőlegesen ötszáz helyen. Ma már a tizennyolcezredik előadásához közeledik. Az előadásokat mintegy négymillió ember nézte végig. Eddig 217 darabot mutatott be a Déryné Színház, ami már önmagában is imponáló szám. de ha figyelembevesszük, hogy ez a színház mutatja be rendszeresen a legtöbb klasszikus színművet, akkor még nagyobb elismeréssel kell szólni a műsorpolitikáról. — Ugyanakkor sok mai magyar szerző művét is előadták a színház művészei. Jelenleg kilenc megyében játszanak, köztük a mi megyénkben is és rövidesen Eise- mann Mihály: Érdekházasság című darabját is láthatják a Tolna megyei színházlátogatók. XXXIII. — Tegnap Lvovban agyonlőtték Cechnowskit — szólalt meg halkan a kötés fölé hajoló felcser. A sebesült összerezzent. Ez olyan furcsa és váratlan volt, hogy csaknem felkiáltott, összeharapta az ajkát. Hallucináció? — Egy Botwin nevű cipész. A bíróság épülete előtt. Nem, ez nem hallucináció. Ép kezén elzsibbadtak az ujjai. — Ne beszéljen. Holnap levelet kap — mondta a felcser, alig mozgatva ajkát, és összekötötte a géz két végét. Némán, közönyös, kifejezéstelen arccal szedte össze a csipeszeket meg a tamponokat. Hiebner összeszorította ujjait. A megbolygatott sebet szűnni nem akaró fájdalom hasogatta, belenyilallott a lapockájába, mintha az idegeit tépnék. Emlékezetében sorra vette a dátumokat. Huszonkilencedi- ke. Mennyi idő telt is el azóta, hogy Cechnowski megmenekült a haláltól, addig a napig, amikor utolérte a végzet? Tizenkét nap? Tizenhetedikétől huszonkilence- dikéig. Akkor, tizenhetedikén a halál nem Cechnowskit várta, hanem őket hármukat. Nem véletlen, hogy Cechnowski akkor nem jött el a Bracka utcába. Tudta. Tudta ő és tudták mások is, hogy őket kell keresni azon a napon a Bracka utcában. Igen, ők hárman már nem léteznek. Nekik múlt időben kell L Wanda Wasilewska: HAJSZA gondolniuk magukra. Néki mindenesetre. A másik kettőt talán még megmenti fiatalsága. Hiebner úgy számított az ő fiatalságukra, mint vitathatatlan tényre, amelyhez nincs szükség bizonyítékokra, elég arcukra tekinteni. Alighanem ez a fiúk egyetlen esélye, és Hiebner konokul hitt benne, úgy kapaszkodott belé, mint egyetlen támaszba és segítségbe. Nem, túlságosan fiatalok ahhoz, hogy minden véget érjen számukra. Még túlságosan sok van előttük. Kivárhatják, ki kell várniuk. így hát Cechnowskinak sem sikerült elbújnia. Az ítéletet végrehajtották. A provokátor nem fog többé megjelenni az ország különböző bíróságain, nem fog többé olyan tanúvallomásokat tenni, amelyeket elkerülhetetlenül halálos ítélet követ. Szembesítéskor nem fogja többé ontani a részleteket, nem fogja vezeték- és keresztnevén nevezni azokat, akik hamis iratok oltalma alá menekültek. Nem fogja többé megfejteni a fedőneveket. A láztól összekuszálódtak gondolatai. Itt a börtönben met örült is a lr-rnk. I'ycr’-or nem érezte azt a megalázó gyengeséget, a tehetetlenség kibírhatatlan érzését, amely rákényszerítette, hogy igénybe vegye a börtönőrök segítségét. A láz valami könnyűséget hozott magával, olyankor úgy érezte, hogy kiszabadul testéből, fölötte lebeg. De most zavarta. Mindent meg kell fontolni, össze kell szedni gondolatait. A provokátor nincs már az élők sorában. A provokátor meghalt. Botwin . .. Botwin ... Ez a név egyelőre semmit sem mondott neki, nem bukkant fel emlékezete mélyéből. De még kap egy levelet, azt mondta a felcser. Ki ez a felcser? Elvtárs? Szimpatizáns? Megvásárolt ember, aki pénzért adja tovább a híreket? Nem, valószínűleg szimpatizáns. .. . Egy Ívovi cipész. Az, hogy őket hármukat legyőzték, semmit sem gátolhatott meg. A párt ítébeléje erőt és bátorságot? Botwin cipész . .. Elszámították magukat, akik azt hitték, hogy a provol.c'ók révén megtörik a munkásosztály ellenállását, megbénítják harcát. Engl végzett Luczak provokátorral. Kampinskit, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség negyven tagját juttatta rendőrkézre, Hajczyk és Pilarczyk ölte meg. Végeztek Czuballal, aki miatt Dabrowában húsznál több kommunistát tartóztattak le és börtö- nöztek be: Felddel, akinek több tucat kommunista halála szárad a lelkén. A provokátor haláláért Engl, Hajczyk és Pilarczyk életükkel fizettek. Cechnowski haláláért, aki a varsói titkosrendőrség főnökének jobb keze volt, Botwin cipész ... A. nevét tudják, tehát vagy elpusztult, vagy elfogták. És ők hárman. Az elvtársak tiltakoztak, nem akartak beleegyezni, hogy ő is részt vegyen ebben az akcióban. De részt kellett vennie benne, mert a legnagyobb veszély, a leglete érvényben maradt. A párt íté- ádázabb ellenség nem a rendőrség, letét végrehajtották. A pisztolyt amely kihullott a sebesült kézből, felemelte egy elvtárs keze. Csak rövid időre sikerült megmenteni a provokátort. Az ő sorsuk nem tartotta vissza Botwin cioészt. És ba éppen az ő sorsuk késztette Botwint az elhatározásra, öntött nem az ügyészség, a bíróság, a törvénykönyv: a legfélelmetesebb, legborzasztóbb veszedelem a provokáció, amely belülről bomlasztja a munkásmozgalmat, a forrásnál mérgezi a folyó tiszta vizét. (Folytatjuk^
