Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜ.TSAG I960, szeptember 4. Hol vannak hát a gyönki boszorkányok ? Czól a rádió, Shakespeare ^ Hamletiét közvetíti a Kos- suth-adó. A darab érdekelné a ház csinos, fiatalasszonyát is, de hiába összpontosítja figyelmét, Hamlet szavait elnyomja a bölcsőben kapálódzó csemete sival- kodása. — Megrontották a boszorkányok! Szegény kis csöppség ezért nem nyugszik — így a nagymama, M. K.-né. Ettől kezdve a nagymama áll a család érdeklődésének középpontjában. Elmeséli, hogy ő látta már a boszorkányt. Rettenetesen magas ember, piros sapkát hord, s akire egyszer kiveti a hálóját, az egykönnyen nem szabadul karmai közül. — Édesanyám, hiszen nincsenek már boszorkányok! — kockáztat meg egy bizonytalan ellenvetést Margit, a fiatalasszony, miközben le nem veszi a szemét, kézzel- lábbal kapálódzó kisfiáról; — Ennek pedig az a baja, hogy megrontották! — jelenti ki ellentmondást nem tűrően a nagymama. elnökletével összeül hát a házitanács és megállapítják, hogy a háromhetes kisbaba mellei kissé duzzadtak. Vitatkoznak egy kicsit, a gyerek csak sír, s most már tettek következnek... A nagymama kitalálja a boszorkányrontás elleni gyógyírt. Tyúktrágyával és saját székletével kenik be a kisbaba mellét, hogy „elűzzék” azt a csúnya boszorkányt. S „biztos, ami biztos” alapon különféle figurákat rajzolnak az ajtóra, mert ettől a boszorkány megijed és azonnal visszafordul. Sőt a seprőt is keresztbe teszik az ajtóban, mert ezzel is el lehet „űzni” a boszorkányt; Miután valamennyi műveletet sikeresen élvégezték, a család pihenni tér. De, mert a kisbaba másnap is sír, kezdődik minden élőiről. S tavamra mondom hüledez- tem, mikor meghallottam, hogy Gyünkön, a járás központjában vannak még emberek, akik hisznek a boszorkányok létezésében. És vannak! Muth Margit maga mesélte él a fenti történetet, ami náluk játszódott le. Saját szemeimmel győződtem meg az ajtón ékeskedő „boszorkánylábakról” is, melyeket krétával rajzoltak oda. Szétnéztem a házban is. Mindenütt kínos rend, a porta takaros, a szegénységnek nyomát se lehet itt látni. Igaz azonban, hogy még a tizenhét esztendős fiatalasszony sem „strapálja magát”, hogy megtudjon a világból egyet, s mást. Könyvet még nem olvasott, színházba még nem járt, bár többször van Gyönkön előadás. Moziban is csak hébe-hóba lehet őt látni. A szputnyikról pedig azt sem tudja elképzelni, hogy mi fán terem. Ellenben a nem létező boszorkányokról minden maszlagot beszed, amit elmondanak neki. De azért arra nem tudott választ adni, hogy hol lakik, miből él a boszorkány. Viszont arra vonatkozólag pontos értesülései vannak, hogy kiket rontottak meg Gyönkön és a környező községekben a boszorkányok; elmondása alapján eljutottam az egyik, élete delén már túllévő asszonyhoz, aki Gyönkön az egyik szocialista szektorban takarítónő. Vele is elbeszélgettem, megtudtam tőle, hogy bizony őt is megrontották már néhányszor a boszorkányok. Elárult még a boszorkányrontás gyógyítására egy-két „hasznos” receptet, de azt már ő sem volt képes megmagyarázni, hogy a boszorkánynyal hol foghatnék kezet. Elküldött egy másik öregasszonyhoz, akitől újabb rémmeséket voltam kénytelen megtudni. —■ Bizony lelkem éppen a minap rontotta meg a boszorkány F. J.-né (a teljes nevét én hallgattam el) kisfiát. Belehalt szegényke, mert nem tudták, hogyan kell szenesvizet csinálni. Utánajártam ennek is. Annyi igaz, hogy F. J.-né kisfia csakugyan nagyon beteg volt a közelmúltban. Először találgatták, hogy mi a baja, s csakugyan azt feltételezték a szülők, hogy a boJyl É. M. Komlói Állami Építőipari Vállalat y azonnali belépésre keres építőiparban jártas I anyagkezelőket i! i! Jelentkezés: Komló, Kossuth L. u. 13. J! a vállalat dombóvár—szekszárdi építkezéseire. (19) i! 5! i! i! I szorkány megrontotta De akkor egy asszony tanácsolta a szülőknek, hogy azonnal hívjanak orvost. Az orvos megállapította, hogy a gyereknek kétoldali tüdő- gyulladása van. Irt gyógyszert, s a gyerek kigyógyult a betegségből. Colytassam? Felesleges! Ügy 1 is sejthetik, hiába róttam a gyönki utcákat, hiába kopogtattam be ide is, oda is, boszorkány-1 nál nem volt szerencsém letisztelegni. így aztán „kénytelen voltam” azzal a szilárd meggyőződéssel elhagyni a községet, hogy nincsenek boszorkányok. Any- nyit azonban megtudtam, hogy sajnos emberek még vannak, akik ebben hisznek, s rémmeséket terjesztenek. Ez pedig sok veszélyt rejt magában és nem szabad szó nélkül elmenni mellette; Molnár Lászlóné Erről is beszélni kell A tehetség Hallottam egy erdőmérnökről, aki fiát mindenáron taníttatni akarta, pedig a gyermeknek semmi kedve, sőt mi több tehetsége sem volt a továbbtanuláshoz. A fiú évről évre rossz osztályzatot vitt haza. Erőltették, rengeteget foglalkoztak vele, házitanítót fogadtak mellé, de semmi nem használt. A fiúnak egyetlen szakmához volt csak vonzalma, a gépszereléshez. Amikor elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát, az igazgató a szülei tudtára adta, hogy rossz bizonyítványa miatt a fiú továbbtanulása lehetetlen. Az apa minden! követ megmozgatott, s már-már úgy nézett ki, hogy sikerül a fiát bejuttatni a gimnáziumba, amikor váratlanul kiderült, hogy az anyja titokban beiratta ipari tanuló iskolába. Családi perpatvar lett a dologból. Az apa, akinek családjában hosszú időn keresztül minden fiú elvégezte a közép- és főiskolát, sehogysem akart beleegyezni abba, hogy a fia gépszerelő legyen. A parasztcsaládból származó anya viszont természetesnek vette, hogy rosszul tanuló fia nem tanul tovább, nem megy szellemi pályára. Miért volt igaza az anyának és miben tévedett az apa? Az apa tévedését a régies gondolkodásmód okozta. Valaha természetellenes dolognak tűnt, ha egy orvos, vagy mérnök fiából kovács, vagy fodrász lett. Még a szegényebb, rosszabbul fizetett értelmiség is igyekezett minden erőt latba vetni, hogy a gyermeQíjjjLt lenéi Kedves Elvtársak.' Szervezetünk már régen tervezte, hogy egy szép táborozáson vesz részt a nyáron. Először a Balaton mellé akartunk menni, de á számítgatás odavezetett, hogy ‘ szervezetünk anyagilag' nem bírná és ezért egy szerényebb és olcsóbb hely után kellett nézni, míg végül is határozatba foglaltuk, hogy Szekszárd környékére megyünk a Duna-partra. Határozatunkat tettek követték. Augusztus 1-én a szervező titkár és én leutaztunk Szekszárdra, hogy a táborozást előkészítsük. Munkánk megkönnyítése végett felkerestük a KISZ Tolna megyei Bizottságát, ahol segítséget kaptunk. A táborozást saját erőnkből, felszerelésünkből akartuk megoldani, amit igen nehéz körülmények között tudtuk volna megvalósítani, ami nem pihenést, hanem fáradtságot idézett volna elő. a mérvadó kéből értelmiségit faragjon. — Miért volt így? Többek között azért, mert volt idő, amikor a fizikai munka egyes rétegek körében szégyennek számított. Ma más a helyzet. Az anya, aki a családfő tudta nélkül, amíg a továbbtanulási huzavona tartott, beiratta gyermekét az ipariskolába, helyesen gondolkodott. Nálunk az emberek megbecsülése elsősorban nem abból indul ki, hogy fizikai, vagy szellemi munkát végeznek, hanem abból, hogy hogyan végzik a rájuk bízott munkát. Ismerünk országoshírű traktorosokat és marósokat, olyanokat, akiket az egész ország csodál és megbecsül, ugyanakkor tudunk olyan értelmiségiek ről is, akik gyengén végzik a reájuk bízott munkát és még közvetlen munkatársaik sincsenek velük megelégedve. Ha az erdő- mérnök fia, aki nem tanult tovább, nem végez középiskolát és egyetemet, de kiváló eredményeket mutat fel a gépszerelő munka terén, köztiszteletnek örvendő, sőt kivételes esetben híres emberré is válhat. A másik érv, ami az anya mellett szól, szintén szocialista rendszerünkből fakad. Nálunk ugyanis egyre nagyobb mértékben beigazolódik az, amiről évszázadokon keresztül oly sokat álmodoztak legjobbjaink: mindenki tehetsége szerint érvényesülhet. Soha nem álltak még ekkora lehetőségek tehetséges ifjak előtt! Soha nem tárultak ilyen szélesre a tudomány kapui, nem volt még ekkora lehetőség a képességek sokoldalú kibontakoztatására! —H— A megyei KISZ bizottság javasolta, hogy vegyük igénybe a KISZ vezetőképző tábort, ahol számunkra biztosítják az élelmezést és a sátrakat is. A táborozás résztvevői másnap érkeztek meg Domboriba 14 órára. Szavakkal le sem lehet írni, hogy milyen szívélyes fogadtatásban részesültünk. A hosszú út után jólesett az ebéd, amit azonnal tálaltak. Ebben a táborban töltöttünk hat napot, ahol jól éreztük magunkat. — Elvtársias viszony alakult ki a vezetőképző tábor lakói és közöttünk. A táborvezetőség biztosított számunkra szórakozást és sportot is. Köszönet jár a tábor-vezetőségnek azért a baráti segítségért, amiben minket részesítettek. Külön köszönjük a KISZ Tolna megyei Bizottságának azt, hogy részünkre lehetővé tette a táborozást. Jövőben szeretnénk a kapcsolatot fenntartani a Tolna megyei kiszistákkal, szeretnénk, ha Tolna megyei kiszis- ták látogatnának Pécsre, hogy mi is viszonozni tudnánk azt a segítséget, amit mi kaptunk. — Szeretnénk megismertetni velük ősi városunkat, annak környékét, valamint a pécsi fiatalok életét. UJMECSEKALJAI KISZ ALAPSZERVEZET PÉCS FIGYELEM! Közöljük a gyermek-szépségverseny jelenlegi állását. A beküldött szavazatok alapján a gyermek-szépségverseny eredménye a következőképpen alakult: 1. Mohai Ágnes, Szekszárd 581, 2. Ben- cze Borbála, Bátaszék 534, 3. Izsák testvérek, Tolna 407, 4. Tóth Gyuszika, Szekszárd 351, 5. Fritz testvérek, Sióagárd 336, 6. Gergely Ferenc, Szekszárd 301, 7( Majzik Rózsi, Kisdorog 240, 8. Györkő testvérek, Tolna 230, 9. Tóth Pityuka, Dunaföldvár 198, 10. Fehér testvérek, Bonyhád, Szabó László, Iregszemcse 181— 181 szavazattal. YYYYYYYVYVYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYVYYYVYYYYYYYYWYWYYYYVYVYYYYYYVYYYYVYYrYYYYY' {Jtjet'iu ek-s zéfn égő enen ij 1960. Szabó Lacika Dunaszentgyörgy Béda Gábor Paks, Biritó-puszta Bakonyi Ágota Tamási Knapp Jancsika Szekszárd Radványi Tériké Bonyhád A gyermek-szépségversenyre úgy. keil szavaz^. begy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére,
