Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

I960. szeptemer 29. TOLNA MHEGTEl NRPOJSAO s Megyei aktívaülés tárgyalt az iskolareform feladatairól A megyei pártbizottság és a megyei tanács, az állami és tár­sadalmi élet különböző területén dolgozók és pedagógusok részvé­telével megyei aktívaértekezletet rendezett szerdán délelőtt a vá­rosi művelődési házban az isko­lareform kérdéseiről. Az aktívaértekezleten megje­lent Prantner József, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tus ka Pál, a megyei tanács elnöke és Benczédi József, az országos iskolareform-bizottság tagja is. Dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhelyettese tartott vi­taindító referátumot. Gyugyi János elvtárs bevezető­ben hangsúlyozta, hogy a reformra nem azért kerül sor, mert oktatási rendsze­rünk eddig rossz volt, ellen­kezőleg, a magyar oktatási rendszer színvonala világvi­szonylatban is kiemelkedő. Az oktatási rendszer megrefor­málása, további javítása, még magasabb színvonalra emelése társadalmi szükségszerűség. Fel­adata, hogy az eddig elért ered­mények alapján segítse a szocia­lizmus építésének meggyorsítá­sát. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy még inkább alkalmassá kell tenni fiataljainkat a szocia­lizmus gazdasági és kulturá­lis feladatainak megoldására. mezőgazdasági technikum tanára a mezőgazdasági szakmunkáskép­zés problémáiról szólt, majd Ta­tár Lajos, a KISZ megyei bi­zottságának titkára a többi kö­zött hangsúlyozta: — A jövőben jobban össze kell hangolni a KISZ nyári munkatáborok tevékenységét a középiskolai kötelező gya­korlati foglalkozásokkal. Kedves Henrik, a majosi általá­nos iskola igazgatója a pedagó­gusok munkája színvonalának emeléséről, Blénesi Kálmán, a bonyhádi községi" pártszervezet titkára a nevelők ideológiai szi­lárdságának szükségességéről be­szélt, Fodor János, a lengyeli me­zőgazdasági szakiskola igazgatója a mezőgazdasági szakmunkáskép­zés fontosságát hangsúlyozta. Ekkor került sor Prantner Jó­zsef elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkárának felszólalásá­ra. — Az oktatási rendszer színvo­nalának további emelését célzó irányelvek igen fontos részét ké­pezik a kultúrforradalomnak, hi­szen a szocializmus győzelme ak­kor lesz teljes, ha szocialista viszonyok alakulnak ki nem­csak a termelési viszonyla­tokban, hanem a kultúrában, az emberek gondolkodásában is pedig az alapos, lelkiismeretes felkészüléssel lehet elérni. Majd ezzel fejezte be hozzászólását: — Az irányelveket sokoldalúan és társadalmunk minden rétegével tárgyaljuk meg, hogy amikor a végrehajtásra kerül sor, akkor a társadalom minden erejével tá­mogassa a célkitűzések megvaló­sítását. Ezután került sor Heinrich Rudolf, a tamási kísérleti szak- középiskola igazgatója, Erményi Imre általános iskolai szakfelü­gyelő, Mártonfai Dénes, a palán- ki mezőgazdasági technikum igaz gatója és Újvári Jenő tanulmányi felügyelő felszólalására. Vala­mennyien foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy az iskolai okta­tást és nevelést közelebb kell vinni az élethez és azzal, hogyan változott meg korunkban az ál­talános műveltség tartalma. Benczédi József elvtárs, az or­szágos iskolareform-bizottság tag­ja emelkedett ezután szólásra Többek között ezeket mondotta. — Felvetődik a kérdés. mi a célja a munkaőktatásnak? A mi fiataljaink sokkal gondtalanab­ból tanulnak, mint régen. A tár­sadalomnak egyrészt intézménye­sen kell gondoskodnia arról, ne­hogy ifjúságunk ilven körülmé­nyek között elouhulion. Másrészt tudatosítani kell a fiatalokban, így is, hogy minden érték alapja a fizikai munka. Meg kell szüntetni az isko­lákban a túlságos elméleties- kedést, hiszen minden elmé­let értelme a gyakorlat. Min­den tanulásnak csak akkor van értelme, ha az a gya­korlat megoldására irányul. Meg kell teremteni az elméleti képzés és gyakorlati képzés egy­ségét. A továbbiakban részletesen fog lalkozott azzal, hogy ez végső soron a tanulók alaposabb kép­zettségét eredményezi, a jelenle­ginél kevesebb ismeretanyaggal sokkal többet fognak tudni a ta­nulók, hiszen a jelenlegi tan­anyag sok felesleges részt tartal­maz, lényeges kérdések pedig nem szerepelnek benne. A jelen­legi lexikális tudás helyett sok­kal alaposabb, a gyakorlati élet­re Irányuló tudást fog adni ok­tatási rendszerünk — mondotta a többi között. A vita tanulságait, kihangsú­lyozva. hogy hasznos volt, Gyugyi János elvtárs foglalta össze. A fiatalok elvárják és joggal várják el az iskolától, hogy olyan nevelést kapjanak, amelynek nyo­mán megtalálhatják boldogságu­kat az életben. Elmondotta, hogy a Tolna me­gyei általános iskolák 75 százalé­kában már megvalósult a szako­sított oktatás, amelyet általános­sá kell tenni. Eddig öt község­ben működött a továbbképző is­kola, az idén már 24 községben vezették be. A megye valameny- nyi középiskolájában folyik a po­litechnikai oktatás, általánossá vált az 5 plusz 1-es oktatási for­ma és sikerrel működik Tamási­ban megyénk első kísérleti szak- középiskolája. A társadalom élénk érdeklődéssel kíséri az iskolák munkáját. Ez a támogatásban is megnyilvánul, hiszen az 1959—60-as tanévben a társadalom támogatásával 34 osztályterem, hét foglalkozá­si terem, négy műhelyterem és négy pedagóguslakás épült 8 100 000 forint értékben. — mondotta Prantner elvtárs. Ezután arról beszélt, hogy az ok­tatási redszer reformja össznépi ügy. — Ha figyelembe vesszük, hogy a felnőtt oktatás mérete ho­vatovább meghaladja az ifjúság oktatásának méreteit és ha fi­gyelembe vesszük az ismeretter­jesztés lehetőségeit, nem túlzás azt mondani, hogy össznemzeti ügyet tárgyalunk. Prantner elvtárs részletesen foglalkozott azzal, hogy a peda­gógusok többsége az utóbbi idő­ben sokat fejlődött ideológiai szempontból, de a jövőben még többet kell tennünk ezen a téren. A tananyag túlméretezettségét tekintve arra hívta fel a figyel­met, hogy a gyerekek túlterheltsége megszüntetését mindenek­előtt az segíti elő, ha a peda­gógusok igényesebbek lesz­nek önmagukkal szemben, tehát a leadott anyagba csak az kerüljön, ami valóban fontos, ezt Kösxöntjiik néphadseregünk katonáit Örömmel és megbecsüléssel emlékezünk ma. a dicsőséges pákozdi csata évfordulóján ka­tonáinkról, a népi hatalom, bé­kénk. igazságunk, szocialista éoítőmunkánk védelmezőiről. Kegyelettel emlékezünk meg eze.i a napon, néphadseregünk napján elsősorban is mind­azokról, akik népünk felemel­kedéséért hazánk szabadságá­ért harcolva a legdrágábbat, életüket adtaik. E napon büszkén valljuk, hogy néphadseregünk születé­sének pillanatától kezdve jo­gos megvalósítója és folytatója azoknak a forradalmi hagyo­mányoknak. amelyekért né­pünk legjobbjai életüket és vé­rüket áldozták a zsarnokság és az elnyomás erőivel vívott harcaik során. Néphadseregünk katonáit nem kell bemutatni, hiszen ezer és ezer szál fűzi népűnk tömegeihez. A haza védelmére való készülődés nagy Munkája közben nem szakadnak el tő­lünk. ott vannak mindenütt, ahol sürgős segítségre van szükség. Ez a legbiztatóbb jele. hogy számukra a hazaszeretet nem üres frázis, nem merül ki a szó állandó hangoztatásában. ISKOLAKERT A községi általános iskoláknak a tanácsok bizonyos földterületet bocsátanak rendelkezésükre, hogy azon a tanulók iskolakertet létesítsenek. Jó példaként említhető a gvönki általános iskola, ahol az iskola­kertet valóban rendeltetésének megfelelően hasznosítják... A kert előkészítését a termelő- szövetkezetek és a szociális ott­hon trágyával segítette, a kerítés­hez szükséges oszlopokat a tanács adta az iskolának, az oszlopok helyét pedig maguk a diákok ás­ták ki, nevelőik irányításával. Az elmúlt évben a kert egy ré­szén gyümölcsöst létesített az is­kola. Valamennyi elültetett fa megeredt. A diákok a kerti munkát Antal József, gazdasági tanár, mező- gazdasági mérnök vezetésével, vetésterv alapján végzik. Kony­hakerti részlegükben többek kő .-.ött vöröshagymát, salátát és hanem azonos a nép és a szü­lőföld igaz szeretetével. a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép társadalmi felszabadítá­sáért, a szocializmus felépíté­séért és a kommunizmus tel­jes győzelméért folytatott harc­cal. Néphadseregünk fő erejét a nárt vezető szerepe adja. melv biztosítja soraiban az egyre fejlődő politikai szilárdságot, és harckészültségét. Ezt az erőt sokszorozza, s ad népünknek egyre nagyobb biztonságot az a tény. hogy fegyverbarátunk a világ legerősebb, legmoder­nebb hadserege, a szovjet had­sereg. a kínai népi felszaba- dítíó hadsereg és a többi baráti ország fegyveres ereje. A mai napon, néphadsere­günk katonáit ismerve újra el­keli mondanunk, hogy szeretett katonáink most, a béke éveiben is számtalanszor bebizonyí­tották. méltók a bizalomra, a szeretetre, mellyel népünk őket övezi. A Magyar Néphadsereg nap­ján egész népünk határtalan bizalommal és szeretettel üd­vözli harcos fiait és kíván ne­kik erőt. egészséget, jó mun­kát és sok sikert nemes céljaik eléréséhez. GYÖNKON egyéb konyhakerti növényeket, másutt szántóföldi növényeket: búzát, rozsot, árpát, kukoricát, napraforgót... termeltek. Az el­múlt télen, amikor a kinti műnk* szünetelt, az elméleti képzés mel­lett a diákok varrtak, kötöttek, lombfűrészeltek, valamint meg­ismerkedtek a kotlósos és mester­séges keltetéssel... Újabban nyúl- tenyásztéssel is foglalkoznak a tanulók. Az iskolakertben a nyári szün­időben sem szünetelt a munka. Vezető tanárukkal együtt minden nap volt néhány diák a kertben: leszedték a beérett gyümölcsöt, terményt, amit a napközi otthon konyháján értékesítettek. Az új tanévet már új, szép tervekkel kezdték meg. Az ősz folyamán újabb növényeket tele­pítenek áz igkolakertben: epret, málnát, ribizkét és szőlőt ültet­nek, s gyümölcsösüket is bővítik. Gyugyi elvtárs elmondotta, hogy az iskolareform célja köze­lebb vinni az iskolát az élethez, összekapcsolni az elméleti okta­tást a termelő munkával, emelni a tanulók általános és szakmai műveltségét, olyan műveltséget adni a fiataloknak, amely meg­felel korunk és a szocializműs követelményeinek; a szocialista kommunista világnézet alapján kell állnia fiataljaink nevelésé­nek. Részletesen ismertette az álta­lános iskolák megváltozott felada­tait, kitért a szakközépiskolák és gimnáziumok feladataira, techni­kumaink továbbfejlesztésére, a szakmunkásképzés színvonala emelésének szükségességére, majd befejezésül foglalkozott a különböző rétegek, mindenekelőtt a pedagógusok és a szülők sze­repével az iskolareform megva­lósításában. A referátum után hozzászólások következtek. Nagy Ferenc, a Bonyhádi Zománcgyár igazgatója ismertette a gimnáziumok tanu­lóinak a zománcgyárban folyó politechnikai képzése eredményeit s elmondotta, hogy a gyár dol­gozói körében figyelemre méltó érdeklődés tapasztalható a dol­gozók iskolái iránt. Simon Lász­ló, a bonyhádi gimnázium szak­oktatója, a politechnikai oktatás színvonala emelésének szükséges­ségét hangsúlyozta, Pálfi Gábor- né, a dunaföldvári szülői munka- közösség elnöke néhány, a szülők körében felvetődött kérdést is­mertetett. Kiss László, a palánki Lili. Az ügyvédek pontról-pontra taglalták a vádiratot. Pontról- pontra omlott össze a vád min­denki szeme láttára. A közönség suttogni kezdett. A bársonyruhás hölgy, aki most is az első sorban ült, csodálkozó pillantásokat ve­tett a szomszédjára. Most, aztán végleg semmit sem értett az egészből. Kiderül, hogy az ügyésznek egyáltalán nincs igaza. Úgy hallgatta a vádiratot, mint a szentírást, s most pozdoriává zúzták. S ezt a hármat semmi­képpen sem lehet halálra ítélni, holott ismerőse, aki ma is veio volt. tegnap még azt állította, hogy ez befejezett ügy. Tásk#5ából elővett egy apró noteszt, amelyhez aranylánccal kis aranyceruza volt erősítve, nagy kérdőjelet rajzolt és oda­tolta szomszédja elé. Az elmoso­lyodott, és ugyanazzal a ceruzá­val három keresztet rajzolt. A hölgy vállat vont. Az egészet igen különösnek és zavarosnak tartotta. — A vádlottak azt állítják, hogy senkit sem szándékoztak meg ölni. Az ügyész úr a vádiratban és beszédében igyekszik kimutat­ni. hogy szavaik nem felelnek meg a valóságnak. A tragikus július tizenhetedike óta egy tel­jes hónap telt el. Tegnap a bíró­ság előtt vagy húsz tánú jelent meg. jó részük július tizenhete­dikén megsérült. S különös ielen­Wanda Wasileívsha HAJSZA 1 séggel találkozunk. Éppen a vád­lottak azok. akik a legsúlyosab­ban sebesültek meg. akik a leg­többet szenvedtek. Semmi két­ség nem fér ahhoz, hogy hat se­bet kaptak. A rendőrök súlyos sebei, amelyekről az ügyész ,úr beszélt, eav hónap alatt begyó­gyultak, a vádlottak viszont mind a mai napig nem vehették le kö­téseiket. — Az orvosszakértők... — csattant fel az ügyész, aki nem tudta türtőztetni magát. Guminski szemrehányó pillan­tást vetett rá. — Ügyész úr! Skoczynski elhallgatott. Hara­gudott önmagára. Kár volt elá­rulnia izgatottságát és közbevág­nia. Uralkodnia kell magán. Hi­szen mindez csak fecsegés, ami­nek nincs semmi jelentősége. Csak fecsegjenek. Elővette ceruzáját és mintákat ra.izolgatott jegyzetei margójára. Cikcakkos vonalakat me£> körö­ket. Közébük H. K. R betűket. A vádlottak nevének kezdőbe­tűit. Játékosan bekerela be­tűket. Elhatározta, ho"” amíg at ügyvéd nem fejezi be a beszé­dét. nem hagyja abba a rajzo­lást. De ez nem egészen sikerült neki. Most kerültek sorra a sze­rencsétlen szakértői vélemények, az orvo-sszakértő és a fegyver­szakértő véleménye. Skoczynski tudta a legjobban, mit érnek ezek. Ezek. mondhatni, se ne.in osztottak, se nem szoroztak, jól­lehet óvatosan fogalmazták okét. s egyes megállapításokból kilát­szott a lóláb, hogy a vád mal­mára hajtsák a vizet. Ezek vol­tak talán a leggyöngébb pontjai a vádiratnak S a védők kímélet­lenül leleplezték a szakértői \ é- lemények gyöngéit, izekre szed­ték. igyekeztek a sebezhető pon­tokat felnagyítani. S azok hár­man úgy ültek ott. mintha a kö­tözőhely előtt várakoznának, tel­jesen bepólyázva, mintegy köz­szemlére téve. — Ha elfogulatlanul és pártat­lanul vizsgáljuk a dolgokat, csu­pán két tény marad. Trembaez könnyű sebesülése (a vádirat be­fejező része ezt meg sem említi) és Lesinski detektív sebesülése. Ami az utóbbit illeti. Hiebner határozottan állítja, hogy nem volt szándékában megölni, csak le akarta fegyverezni. Itt telje­sen m.egdől az ügyész elmélete arra vonatkozóan, hogy a vád­lottak nem céloztak elég ponto­san. Hiebner Lesinski mellett állt. Még ha elég közepesen cé­loz is. egyetlen lövéssel leterít­hette volna. Ám Lesinski él. Mi több. jó egészségnek örvend. Mi­vel magyarázható ez ebben az esetben? Csakis azzal, hogy Hiebner igazat mondott. 64. A hallgatóság kezdett kifárad­ni. Néhányan értetlenül pillant- grttak órájukra. Miért nem rendelnek el szü­netet? Akik hozzászoktak, hogy mindig egy időpontban étkezze­nek. kínzó éhséget éreztek. Nem volt könnyű dolog órákon át üini a fülledt levegőjű teremben. Az altiszt, nyikorgó cipőjében, láb" ujjhegven az ablakhoz ment. és kinyitotta. De a villamos távoli lármája betört a terembe, es az elnök türelmetlenül intett, hogy csukja be az ablakot. Egy nagy* fekete légy az ablaküvegek kö­zött rekedt, s amikor az ügyvéd hangja elhalkult, hallani lehetett az ablaküvegnek ütődő rovar kellemetlen. dühös. szemtelen zümmögését. Akik járatosak vol­tak a bírósági eljárások gyakor­latában. látták, hogy nem lesz szünet, az elnök ma. méghozzá hamarosan be akarja fejezni a tárgyalást, nem akar délutáni ülést kitűzni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents