Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

lOCO. S2fpiember 25. tot.v.\ megvet nefűjsíg 9 Ezer kilométer hazánk legszebb tájain 3ól sikerült a szekszárdi IBUSZ első országjárása Az aggteleki barlangban Már estére, járt az idő, amikor Jósvafőről a hat kilométerre lévő Aggtelekre menüink, ahol az IBUSZ 90 személyes szállójában kaptunk elhelyezést. Utunk har­madik napjának reggelén az aggteleki barlang megtekintésé­vel kezdtük a »műsort«. A kitűnő vezetés még élvezetesebbé tette a barlanglátogatást. A vezetőtől megtudtuk például; hogy a bar­lang kétmillió éVes és már az ős­ember is használta lakásnak, egyben temetkezési helynek is, amit a feltárt 13, ősi szertartással eltemetett csontváz is bizonyít. A barlangnak jelenleg 260-féle állatlakója van. ezek közül 88 ál­landó lakó. A hőmérséklet 10—11 C. fok között van. A barlangot 1845. május 28-án Petőfi Sándor is meglátogatta és ezt egy már­vány emléktábla hirdeti a bar­lang bejáratánál. Az aggteleki barlang szépsége még a jósvafőit is felülmúlja. 3— 4 méterenként újabb és újabb cseppkő-képződményekben gyö­nyörködhetünk és ezek után már megértettük, hogy miért keresik fel a barlangot Európa távollévő országaiból is. A közel kétórás barlangséta után — mely felejt­hetetlen emléket hagyott min­denki számára — a barlang veze­tőjétől a következőket tudtam meg: Megkezdték az aggteleki barlang szállodájához a víz beve­zetését, amely 6 800 000 forint értékű és amikor a vízvezeték kész — a tavasszal megkezdik az új, 300 személyes szálloda épí­tését is, mely 26 millió forintba kerül, Egy év múlva tehát még több dolgozónak tudnak szállást, ellátást biztosítani. Miskolc—Lillafüred A gazdag program újabb szép­ségeket ígért: Lillafüred—Eger. Utunk Miskolcon át vezetett, ahol bár rövid ideig tartózkod­tunk, de megállapíthattuk, hogy Miskolc város szépségével, ren­dezettségével kiérdemli az elis­merést. Láttuk Miskolc mellett az Egyetemvárost, az új város­negyedeket, tehát Miskolc is az egész országgal együtt tovább szépül, fejlődik. Miskolchoz alig pár kilométer Lillafüred. Az egykori kiváltságosok Palotaszál­lójában ma a dolgozók pihennek és élvezik a festői környezet szép­ségeit. A szálló és annak környéke, a Hámori-tó, a vízesés, mind-mind teljes pompájával, szépségével a dolgozók rendelkezésére áll. Igyekeztünk megörökíteni ezeket a szép tájakat és, á társasutazás résztvevői egymás után készítet­ték a felvételeket. Néhány órai lillafüredi tartózkodás után foly­tattuk útunkat' Egerbe. »Ika- ruszunk« megdolgozott, míg átért a Bükk-hegységen. A 60 kilomé­teres útból 40 kilométer erdőn vezetett át,, ahol 50 méterenként éles kanyarok voltak. Nem volt időnk beszélgetésre a társasgép­kocsiban. mert a táj szépsége teljesen lekötött bennünket. Fá­rasztó, de szép utazás után ér­keztünk Egerbe. Dobó István városában A Bükk-hegység nyugati lábá­nál fekszik hazánk legszebb ba­rokk városa. Kellemes pihenés után, országjárásunk negyedik napján, először a várat látogattuk meg. Itt is meg kell említeni a jó vezetést, mert ez lehetővé tette, hogy megismerkedjünk a törté­nelmi nevezetességű hely leg­apróbb részleteivel is. Dobó Ist­ván síremléke, a kazamaták, mind mély nyomot hagytak ben­nünk. Milyen nagy hősök is vol­tak az egri vár védői. Kétezren harcoltak 120 000 ellen és a haza­szeretetük legyőzte a túlerőt. A vár egyik oldal-ágában-látni azok­nak a hős magyaroknak a csont­jait összerakva. akik az első ostromnál haltak meg. Érdekes és egyben építészeti remekmű is a 30 méter mélyen húzódó, mintegy 300 méter hosszú földalatti titkos folyosó, mely a várból vezet ki. A társasutazás részvevői meg­tekintették a minaretet, sőt néhá- nyan fel is mentünk a karcsú mi­naret kilátójába. Ez valóságos épí­tészeti remekmű, melynek napon­ta sok látogatója van. Nemcsak a vár és a minaret, ha­nem Egernek rengeteg történelmi nevezetességű épülete, valamint egyéb műemléke van, de az egri bor sem megvetendő. Erről is meggyőződtünk néhányan. Jól éreztük magunkat Egerben is ahonnét Hatvan—Budapesten ót — mintegy ezer kilométeres út megtétele után — érkeztünk a ké­ső éjjeli órákban Szekszárdra. Úgy gondolom, akik csak kül­földön találnak szépséget, érde­kességet, érdemes lenne egy ilyen IBUSZ társasutazáson részt venni Magyarországon is. Sokan vannak napjainkban, akik külföldre utaz­nak, de még nem ismerik saját hazájukat, pedig itt is van festői táj, történelmi nevezetességű hely, ahol gyönyörködhet és jól érezheti magát a nép fia. Az IBUSZ szek­szárdi kirendeltségének kezdemé­nyezése az országjárással kapcso­latban nagyon helyes és remél­jük, lesz folytatása. A minaret, melyet még a törökök építettek. Magassága 40 méter. A körkilátó 30 méter magasan van, melyhez 97 lépcső vezet fel. Ny. NB ll-es kosárlabda mérkőzés Szekszárdon Ma délelőtt 10 órakor a Szek­szárdi Közgazdasági Technikum tornatermében NB Il-es bajnoki női kosárlabda-mérkőzésre kerül sor. A Szekszárdi Petőfi csapata a Szolnoki MÁV együttesével ját­szik a bajnoki pontokért. M HTrrra >•» i i»yeTrew Mai labdarúgó-műsor NB III. Kiskunhalasi Dózsa—Pécsi Va­sas 15.30 (Stark), Kaposvári Ki­nizsi—Bajai Bácska 15.30 (Szé­ki). Csepel Autó—Pécsi Bányász 15.30 (Szelei), Székesfehérvári MÁV Előre—Mázai Bányász 15 (Kulcsár), Bonyhádi Vasas—Ka­posvári Dózsa 15.30 (Badacsonyi). Pécsi VSK—Kaposvári MTE 10.15 (Fenesi). Bajai Építők—Szekszár­di Petőfi 15.30 (Nárai). MEGYEBAJNOKSÄG Gyönk—Simontornya 16 (Majo­ros, Pető, Zsoldos), Nagydorog— Nagymányok 16 (Szabó I.. Csor­dás, Németh), Gerjen—Tolna 16 (Magyar, Mecseki, Bihari). Sz. Dózsa—Paks 16 (Benke, Ligeti, Tóth), DVSK—Dombóvári Szpar- takusz 16 (Dudás, Bencze). Báta- szék—Döbrököz 16 (Kleiber, Stre- er. Khizl), Iregszemcsc—Kisdo­rog 15.30 (Kovács Gy., Kuti, Ha­vasi), Fadd—Dunaföldvár 16 (Völgyesi. Jónás, Gálffy). JÁRÁSI BAJNOKSÁG Dunakömlőd—Kajdacs (Babits), Madocsa—Pusztahencse 15 (Ga­rai), Dunaszentgyörgy—Német­kér (Kollár), Diósberény—Tolna- némedi 15 (Kovács J.), Felsőná- na—Udvari 14 (Káldi), Hőgyész— Varsád 15 (Teierling), Tamási- Tamási Gimnázium (Csipák). Pin­cehely—Fürgéd 15 (Paár), Ozora —Fornád 14.30 (Nagy B.>, Sz. Honvéd—Alsóhidvég (Váradi H.), Szekszárdi Gimnázium—Fácán­kert (Nagy G.), Szedres—Mözs (Paulai), Tengelie—Bogyiszló (Zsigmondi, Szekszárdi Szőlő­hegy—Dees (Pinke), Báta—Sió- agárd (Kimle), Öcsény—Sz. Pető­fi II. 15 (Zsiga), Lengyel—Bony­hádi Cipőgyár 15.30 (Csuma), Mucsfa—Teve! (Banga). Zomba —Nagyvejke 15.30 (Schnierer. Kuszka), G.vöre—Máza II. 15 (Váradi S., Illés), Váralja—Kis- irtányok (Eretnek, Lébínyi), Ci- kó—Bonyhád II. 15 (Hurai, Hart­man). Kölésd—Kalaznó 15.30 (Széli). Csak ott tudtuk feltüntetni az időpontokat, ahol a rendező egyesület a szövetségnek bejelen­tette. Nehezen, de kibékültek.. Igaz ugyan, hogy Jesse Owens, az 1936. évi és Armin Hary az idei olimpia »sprinterkirályai- nak« közös fényképét szinte va­lamennyi külföldi újság leközöl" te. de a két gyorsfutó találkozá­sa, barátsága nem volt ilyen egyszerű Rómában. A római olimpián találkozott a két »világnagyság« gyorsfutó. — Egyikük mint újságíró, a másik pedig, mint a XVII. nyári olim­pia győztes 100 méteres síkfutá­sának bajnoka tartózkodott Ró­mában. Amilyen nagyszerű ün­neplésben részesült Ármin Háry a 100 méteres síkfutás döntőjé­ben aratott győzelme után. olyan kitörő ' örömmel fogadták az olimpiák feketebőrű hősét. Jesse Owenst. Már a német szakveze­tők is elismerték, hogy Háry a »különcködő« sportolók társasá­gába tartozik. Az elért nagysze­rű eredménye, győzelme kissé el- bizakodottá tette a szőke német fiút. így történt meg aztán, hogy a döntőben elért 10.2 másodperces idővel és egy aranyéremmel a kezében sétálgatott az atlétikai versenyek színhelyén. A büszkén lénegető Háry előtt' megállt egy kopaszodó, középkorú fekete f érti • ( — Engedje meg. hogy gratu­láljak remek futásához és na­gyon szép győzelméhez — kezd­te az idegen. Megragadom az al­kalmat, hogy lapom számára egy riportot készítsek. Más versenyzőt ilyenkor bol­dogság töltene el. Háry azonban hetykén válaszolt: — U<Tvan kérem, hagyianak békén. Egyébként maga már a századik, aki gratulált itt hama- ros’« nekem. Nincs időm. külö­nösen mcst. viszontlátásra — szólt az újdonsült olimpiai baj­nok. mwiiiuiiiiiimiiiniui A történet többi résztvevői, akik vé'r5-t'allgatták a rövid be­szélgetést. elképedtek. A gratu­láló és riportot kérő férfi ugyan­is Jesse Owens volt. Az eset után a német vezetők alaposan megdorgálták Hsryt. Az 1936. évi olimpia nagy hőse pedig így beszélt a történtekről: — Én nem haragszom Haryra, de nem szabad így viselkednie; mert aki í~r kezdi pályafutását, annak nem szabad ennyire elbi­zakodni. — Amikor aztán néhány nap elteltével Háry is belátta, hogy milyen nagy hibát követett el, így.aszóit vezetőihez: — Szeret­nék bocsánatot kérni Owenstől, kísérjenek el hozzá. Nem sokkal később aztán a fotóriporterek pergőtüzében, mo­solyogva kezetrázott egymással a két »villámfiú«. Néhány perccel később aztán már kopogtak is az újságírók uilai alatt az írógépek és röpítették világgá Ármin Hary és Owens megbékélésének tör­ténetét. — Ne haragudjon rám Mr. Owens — kezdte Háry. Belátom, tényleg különös ember vagyok és megbántottam. — Nem tesz semmit — vála­szolt Owens, egyáltalán nem ha­ragszom. Kívánom, hogy még sok sikert és újabb világrekordot sze­rezzen. Ezután a búcsúzás előtt még egy közösen elvégzett »start ál" lás«-ba helyezkedés történt a fényképészek nagy örömére. Azután még egy baráti kézfo­gás és a távolodó Armin Hary még messziről is integetett Owens felé. Nehezen, de kibékültek... Jesse Owens és Armin Hary két olim­pia boldog győztese. F. I I m > ■ n U . . t « W frrVrVfffm Rómának kevés anyagi haszna volt az olimpiai játékokból A lillafüredi PalotaszáUó Henry Thody, a Sunday Times római tudósítója írja: — Az olimpiai játékok befe­jeztével Róma mérleget készít e jelentős sportesemény anyagi ol­daláról. Általános vélemény sze­rint az olimpia anyagi szempont­ból keserű csalódást okozott. Jóllehet, a hivatalos adatok még nem állnak ' rendelkezésre, megállapítható, hogy a látogatók száma jóval alatta maradt a várt napi 100 ezer főnek. Majd­nem minden sporteseménynél sok volt az üres hely. s az olasz jegy­üzérek gyakran kénytelenek vol­tak a rendes áron alul adni a lényeiket. A római szálloda- és üzlettu- aidonosok semmivel sem kötöt­tek jobb üzleteket, mint általá­ban az évnek ebben az időszaká­ban. A látogatók többsége turista volt. akik camping-helyeken. vagy szerény penziókban laktak­és főként szendvicseken éltek. ~Azt reméltük, hogy az olimpiai látogatók pezsgőt fognak rendel­ni, de kiderült, hogy inkább sör­ivók« — mondotta egy kávéház­tulajdonos. Az olimpiai játékok miatt vár­ható zsúfoltság elriasztotta azo­kat a gazdag külföldieket, akik általában Olaszországban töltik a nyarat. A Via Condottin lévő luxus-ruha- és cipőszalonok és ékszerboltok tulajdonosai kije­lentették, nem emlékeznek rá, hony valaha ilyen rossz lett vol­na az üzletmenet az évnek ebben az időszakában. A bártulajdono­soknak az átlagosnál 50 száza­lékkal alacsonyabb bevételük volt. A villák és luxuslakások tulaj­donosai ezt remélték, hogy óriási összegekért adhatják majd bérbe lakásaikat, de nvakran egyálta­lán nem találták bérlőre. Az olimpiai emléktárgyak ton­naszámra maradtak a kereske­dők nyakán. Egy borkereskedés kénytelen megmaradt »olimpiai márkájú« különleges pezsgőjét l>"-álUtott áron eladni. Ugyanakkor sok látogató a magas árak és a rossz kiszolgá­lás miatt rossz emlékekkel tért haza, ez pedig hosszú ideig sú­lyos károkat okozhat az olasz ide­ge n for na lomnak. Egyes látogatók azt panaszol­ják, hogy kénytelenek voltak a szállodában kifizetni az ebédet, vagy a vacsorát, ha el sem fo­gyasztották azt. Sokan panasz­kodtak amiatt, hogy a kávéházak és az éttermek erre az alkalomra felemelték ez árakat, a taxisofő­rök pedig a külföldieket nagy kerülő úton vitték el a megadott címre. Vannak, akik azzal táv óz­tak el Rómából: kétszer jártam itt, először éi utoljáraI

Next

/
Thumbnails
Contents