Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

1960. szeptember 23. TOLNA MEGTF1 NÜPÜJ8ÄO s Eredményesebb gazdálkodásra ösztönzik 1 a termelőszövetkezeteket a változatos jövedelemelosztási formák A Földművelésügyi Minisztérium javaslata a munkadíjazás mód­szerére, az őszi betakarítás idején. A Földművelésügyi Miniszté­rium Szövetkezetpolitikai Főosz­tálya megvizsgálta és értékelte a termelőszövetkezetekben alkalma­zott jövedelemelosztási rendsze­reket. Megállapították, hogy a szövetkezetek — különösen az idei év kezdete óta — több új munkadíjazási formát vezettek be és ezek legtöbbje ösztönzően ha­tott a gazdálkodásra. A prémiummal kiegészített munkaegység-rendszer most a legelterjedtebb jövedelemelosz­tási mód, a szövetkezeteknek csaknem kétharmadában vezették be. A premizálás formája, mér­téke igen változatos. Több szö­vetkezetben, ahol egyes növé­nyekből igen magas termést irá­nyoztak elő, a teljes terven felüli termést prémiumként osztják ki, másutt bizonyos növények össz­termésének meghatározott száza­léka képezi a prémiumot, a pré­miumban részesülők viszont a munkaegységért nem kapnak természetbeni juttatást. A tapasz­talatok szerint ezek az elosztási formák igen jól beváltak; ösz­tönző hatásuk révén lényegesen nagyobb mértékben nőtt a ter­melés, mint amennyi terményt a premizálásra fordítanak. Száz­hatvan termelőszövetkezetben a jövedelmet, vagy annak egy ré­szét a termelési eredmények sze­rint osztják el. A termelési ered­mény szerinti elosztás azokban az üzemágakban vált be legjob­ban, ahol sok a kézi munka-tá- fordítás. A Földművelésügyi Miniszté­rium felmérése megállapította, hogy a természetbeni kiegészítő premizálás széleskörű alkalma­zása jelentősen hozzájárult az aratás és a cséplés gyors befeje­zéséhez és ezért hasonló módsze­rek bevezetését javasolja az őszi betakarítási munkák idejére is. Az ipnritanuló-oJítatás kezdete nehéz — de biztató a jövő — Nincs egy poharunk! — Vizeskannát is hiába ké­rünk! — Csak húsz forint egy törül­köző, még sem kapunk! — Majd veszünk a saját pén­zünkön tükröt! Egymás szavába vágva panasz­kodik a Simontornyai Bőrgyár két iparitanuló-oktatója. Varga István és Palásti Lajos elvtárs. És hogy szavukat bizonyítsák, el­vezetnek a volt meszes-öltözőbe. Az öltöző évekig a meszes mű­hely dolgozóié volt. A napokban kezdték meg átalakítani, mert az idén már huszonöt ipari tanulót vettek fel, akikből három év múl­va tímár szakmunkás lesz. A volt öltözőben közfalat húz­tak. így lesz majd itt három tusos zuhanyozó és két vécé. — Közvetlen emellett van a tamilok öltözője. Szekrények állnak sor­ban, három kopott asztalon ker­tiszékek. Az oktatók irodájában egy szék, még kopottabb asztal mellett. A szomszédos szobában lesz majd az oktató terem... Sze­gényes »otthona« lesz ez az ipari tanulóknak! Amikor már kissé megnyug­szik a két oktató — mindkettő­jüket akkor találtam együtt, ami kor nagy veszekedés után az iro­dából jöttek vissza — jut idő bő­ven arra. hogy terveikről is be­széljenek. Mert nemcsak panasz, hárem nagyszerű, megvalósításra váró terv is van a két nagytudá­sú szakember tarsolyában. — Gyárunkban még nem volt ilyen szervezett, iskolajellegű iparitanuló-képzés. Az első lépé­seket mi tesszük. És mint minden kezdet, ez is nehéz, őrlődünk a gyár, meg az iparigazgatóság kö­zött. Még talán abban sem egyeztek meg, hogy kié az isko­la, pedig az már biztos, hogy a gyerekek itt lesznek szakmunká­sok, és ide fognak állni a gépek mellé, ahonnan majd nyugdíjba mennek az idős szaktársak. A ta­nulókat már két brigádba osztot­ták és tervezik, hogy hatheten­ként váltják majd a munkahe­lyeket és a fiúk minden bőrgyár­tási fortélyt elsajátítanak. Biz­tosíték erre az is, hogy nemcsak a két oktató nagy szaktudásával segíti a szakma elsajátítását, há­ti tökéletes titkárnő — angol fogalmak szerint Az egyik angol állásközvetítő hivatal vezetője pontokban fog­lalta össze a jó titkárnők ismér­veit. Ezek között szerepel például, hogy a diktáló főnöknek sohasem szabad a térdeket mutogatni és éppen ezért speciális »diktáló szoknyákat« készíttet a cég az ál­tala közvetített titkárnők számá­ra. nem a gyár mérnökei, az általá­nos iskola tanárai is bekapcso­lódnak a fiúk tanításába. Három év múltán pedig vizs- I gáznak a fiúk. Tímár lesz va­lamennyinkből. Most. amikor a nversbőrraktárban a bőrök sózá­sát végzik, már látni, hogy azt is szívvel-lélekkel csinálják, pe- din még csak alig néhány napja dolgoznak együtt. A huszonöt gyerek három köz­ségből, Simontornyáról. Páljáról és Igorból jött, hogy elsajátítsa a szakmát. Többnek apja, anyja is itt dolgozik, és apáik helyé­be lépnek majd a fiúk... ... De addig még sok munka vár a fiúkra, mén több az ok­tatókra. És a gyár vezetőire is, olyanképpen, hogy a kis iskolá­nak is beillő iparitanuló-oktatást nagyobb lelkesedéssel segítsék. — Kell a vizespohár is, kell a la­vór is. a tükör sem nélkülözhe­tetlen az öltözőből, festeni is kell a teremben, az öltözőszekrénye­ket, a falakat, és törülköző is kell a fiúknak. S ez mind nem is oly sokba kerül... Különösen akkor nem. ha a bőrgyárban mindenki azzal a tudattal segíti az új ipari tanulók képzését mint a két oktató. — P — XLVIII. 60. A tanúkihallgatás nem bizo­nyult olyan érdekesnek, mint vár­ták. Sorra jelentek meg a sötétkék egyenruhás rendőrök. Egyforma léptekkel mentek az ajtótól a bí­róság asztaláig. Az egyenruha és magatartásuk egyformasága fur­csa hasonlóságot teremtett köz­tük, mintha folyton ugyanaz az ember tanúskodna. Ráadásul mindannyian azt ismételték, amit már úgyis ismertek a vádiratból és a sajtóból. Az utcák, a házszá­mok, a lövöldözés. Ismét úgy tűnt, mintha az a három, aki a vádlot­tak padján ül, a süvítő golyóktól űzve rohanna a lövöldözéstől és az ordítozástól visszhangzó Zgoda utcán, Wydok utcán, Marszal- kowska utcán, Chmielna utcán, Zeliazna utcán. Csak a védők kérdései hoztak némi élénkséget. Az ügyésznek több ízben tiltakoznia kellett. — A védelem meg akarja za­varni a tanút... Elnök úr, tilta­kozom a tanúra gyakorolt nyomás ellen. — A tanú maga zavarja össze a dolgokat. Én csak fényt akarok deríteni az eseményekre — vála­szolta nyugodtan az ügyvéd. A rendőrök vigyázzállásban vá­laszoltak, igyekeztek rá sem pil­lantani az ügyvédre, mintha a te­remben nem volna más. csak az j ügyész meg aiz elnök. Hol az egyik felé, hol a másik felé for­Uj módszerek a Fornádi Állami Gazdaságban Megyénkben nem a legjobb szocialista nagyüzemek között emlegetik a Fornádi Állami Gaz­daságot. Az elmúlt tíz évben nem értek itt el országra szó­ló termelési sikereket, nem ve­zettek be figyelmet érdemlő újí­tásokat. De a szakemberek szün­telenül keresték, keresik ma is a gazdálkodásnak azt a módját, amely hozzásegítheti a fornádia- kat a hírnévhez, a mainál na­gyobb eredmények eléréséhez vezet. Papírra vettünk néhány ilyen módszert. Céltudatosan nevelnek szakmunkásokat Eggyel kukoricát morzsolnak je­lenleg a gazdaság kecsegei üzem­egységében. — Tudniillik nálunk, itt For- nádon a kukorica törése és a szár betakarítása okozta még ed­dig minden évben a legnagyobb gondot. Köztudott, hogy a kuko­rica későn érik be, hűvös az idő, lassan megy a törés, még las­sabban a szárbetakarítás. En­nek aztán kellemetlen következ­ményei szoktak lenni. Elég, ha azt említem, hogy nem mindig tudtuk idejében elvégezni az őszi mélyszántást. Ezért most újítottunk — mondja Széligman Mihály, a gazdaság főagronómu­Ugyszólván a 24. órában jött a rendelet, amely az állami gaz­dasági vezetőknek lehetővé teszi ha úgy tetszik kötelezően ír­ja elő — ipari és szakmunkás-ta­nulók szerződtetését, vagyis az általános iskolából kikerült fia­talok közül, akik akarják, há­rom év alatt kedvező körülmé­nyek között elsajátíthatják a mezőgazdálkodás fortélyait. En­nek alapján a Fornádi Állami Gazdaságban tavaly 17 ipari, illetve szakmunkás-tanuló volt, az idén már negyven tanul. A mezőgazdaság leendő szakmunká­sai ízlésesen berendezett mun­kásszállókban laknak. Tangori István és Szvik László, a két el­sőéves növénytermelési szakmun­kás elmondotta, hogy a tanuló­idő alatt havi 540 forintot kap­nak. A teljes napi ellátásért mindössze 10 forint 50 fillért kell fizetniük. A növénytermesztéssel kapcsolatos valamennyi munkát megtanulják. A többi között minden traktortípus és a mező- gazdaságban megtalálható mun­kagép kezeléséből vizsgát tesz­nek. De vannak olyanok is, akik mezőgazdasági gépszerelést, asz­talos- és bognármesterséget, illet­ve állattenyésztést tanulnak. A Fornádi Állami Gazdaságban a szakma utánpótlásának nevelését a legjobb szakemberek végzik. Tanítják a fiatalokat elméletre, de mindjárt a gyakorlatban is megmutatják, mi-t hogyan kell elvégezni. Nedvesen törik — cséplőgéppel morzsolják és mesterségesen szárítják a kukoricát A gazdaságban gabonacséplő­gépet eredeti céljának megfelelő­en már az idén nemigen hasz­náltak, mert kombájnnal takarí­tották be a kalászosok többségét. Ám, a jó öreg cséplőgépek nem mindegyikét tették még talonba. Az újítás igen egyszerű. Ma­linger József, a gazdaság egyik idős gépésze kukoricamorzsolásra alakított át egy cséplőgépet. így a 30—35 százalék nedvességet tartalmazó kukoricacsöveket gép­pel lemorzsolják és mesterséges úton szárítják. A szárítás Forná- don szintén egyszerű. Ott van a komlószárító, amelyet ez időben már nem használnak semmire, így a cséplőgép lemorzsol na­ponta két vagonra való kukori­cát, amelyet a komlószárítóban szintén naponta víztelenítenek. A gazdasági haszon többszörös. Elő­ször is a morzsolt kukoricát a gazdaságon belül tárolni tudják, inert magtár van, ellenben a csöveskukorica tárolása nehézssé- gekbe ütközik, mert a góré ke­vés. A második haszon az, hogy a kukoricaszárat zölden tudják learatni, besilózzák, s így sokkal értékesebb takarmányt nyernek, mint akkor, ha mondjuk novem­berben silózzák be a kukorica­szárat. A harmadik előny az. hogy a növény korán lekerül, idejében elvégezhetik az őszi mélyszántást. Új szarvasmarha-fajtát tenyésztettek ki A Fornádi Állami Gazdaság­ban 1957. óta végeznek kísérle­teket egy új szarvasmarha-fajta kitenyésztésére. A világszerte is­mert kosztromai és magyar-tar­ka szarvasmarha keresztezésével olyan egyedek kitenyésztésére törekszenek, amelyben egyesitik a két fajta jó tulajdonságait. A két fajta keresztezéséből mint­egy 400 utód már van a gazda­ságban. Termelő egyed Fornádon még nincs, majd csak jövőre lesz. Ellenben hasonló kísérletek folynak Mosonmagyaróvárott, ahol már tejelő tehenek is van­nak. A fornádi szakemberek kap­csolatot tartanak a mosonma- | gyaróváriakkal, s rhár tudják — 1 cl is mondották —, hogy a koszt­romai és magyar-tat-ka szarvas- marha keresztezéséből származó utódok magasabb tejelő képessé­gűek, több zsírt tartalmazó tejet termelnek, jobb a takarmányér­tékesítésük, mint akár egyik, akár másik szarvasmarha-fajtá­nak. Ez a tény megerősítette a gazdaság szakmai vezetőit abban az elhatározásban, hogy a jövő­ben csakis kosztromaival kereszte zett magyar-tarka szarvasmarhát tartanak, tenyésztenek. Mellőzik a betonsilókat Az első látásra meglepődik az ember, amikor meglátja, hogy a gazdaságban a betonsiló kutak üresen tátonganak. ugyanakor közvetlen mellettük a föld színén földelték el télire a takarmányt Ennek okát a szakemberek nyom ban megmagyarázzák. — Az így készített siló mint­egy 70 százalékkal olcsóbb, mint a betonsiló, s jobb is. Manapság az állami gazdasá­gokban már csak nagyteljesítmé­nyű, járvasilózó kombájnokat al­kalmaznak. Egyszerre négy-öt vontatóval tesznek a gödörbe. Ezt az ökör nem tudja megfele­lően letiporni, levegő marad a silóban, könnyen elromolhat. El­lenben a földön palánkok közé rakott silót lánctalpas traktorral teljesen levegőtlenítik. minimális a lehetősége annak, hogy elrom­lik. Egyszer tehát jobb. Másod­szor olcsóbb, mert közvetlen az istálló mellett földelik el a ta­karmányt, egyszerű a siló kibon­tása, s egyetlen ember, meg egy traktor megoldja a takarmány istállóba szállítását. Fornádon az említett módszer­rel mintegy 500 vagonra való silót készítettek az idén. A be- tonkutakat üresen hagyták, gon­dolkoznak azon. hogy jégverem­nek használják majd valameny- nyit. Dorogi Erzsébet Üj szaküzleteket nyitnak Gyünkön A gyönki földművesszövetke­zet nemrégiben a Rákóczi utcá­ban epv romos épületet vásárolt. Az épület lebontása után rövid­áru üzletet építettek. Az épít­kezés 140 000 forintba került. Az épület műszaki átadásának meg­történte után 80 000 forint értékű modem berendezéssel látták el az üzletházat. Az építkezéshez a fö’dművesszö vetkezet tagsága 12 000 forint értékű társadalmi munkával iárult hozzá. i Waailewsha: HAJSZA I dúltak. Rövid, szaggatott monda­tokban beszéltek, mintha jelen­tést tennének. A közönség figyel­me hamar ellankadt. A hallgatók suttogni kezdtek. Csak a vádlot­tak tekintettek figyelmesen a ta­núkra. . .. Újra rohantak Varsó ut­cáin. S ezek voltak azok, akik ül­dözték őket, ezek álltak köztük és a szabadság, köztük és az élet kö­zött. Most mások voltak, mint ott az utcán, szemügyre vehették őket. Hétköznapi emberek, rend­őregyenruhában. És hazudnak Nyugodtan, szemrebbenés nélkül. S talán maguk is elhiszik, hogy minden úgy történt, ahogyan ők állítják. Ezek az emberek sorra azzal vádolják a vádlottak padján ülőket, hogy meg akarták ölni őket. Ez pedig hazugság. Ki tud­hatná jobban hármuknál, hogy ez milyen szemenszedett hazugság? S mégsem lehet bebizonyítani. Talán, ha mindegyikkel külön-kü- lön beszélhetnének, akkor egyi- ket-másikat esetleg sikerülne meggyőzni, megmagyarázni neki. hogy ha meg akarták volna ölni. már réges-ré" ha’ott vo’na. De él, s nyugodtan tanúskodik ellenük, vallomásával alátámasztja az ügyész vádiratát. Hiebner érezte, hogy amit ezek az emberek mondanak, nem is bőszi'ti fel, nem is háborítja fel. Hiszen nem Skoczynski ügyészről van szó, hanem egyszerű közrend­őrökről. Rajtakapta magát, hogy valahonnan messziről nézi őket. egy sötét, tajtékos hullámokat hömpölyögtető nagy folyó túlsó partjáról. Kniewski nézte a rendőrt, aki azt állította, hogy ő volt az, aki végleg lefegyverezte a »Kniewski nevű gonosztevőt«. Sohasem is­merte volna meg. Emlékezetébe a lovasrendőr tátott szája, széles ar­ca vésődött be, amely kivörösö­dött az erőlködéstől. Most pedig egy ösztövér férfi sápadt arcát látta maga előtt, s ez a férfi a többiekhez hasonlóan azt állítot­ta, hogy őt meg akarták ölni. A tanúk hosszú sora véget ért Az altiszt felemelte a sötét színű posztót, amely az asztal sarkát borította, és láthatóvá váltak a tárgyi bizonyítékok. »Egész fegyverraktár« — je­gyezte fel gyorsan az egyik hír- ’"■r'fró. a vádlottaktól elvett piszto lyok láttán. Ott feküdtek, sorba rakva az asztalon, mellettük a töltények, részben tölténytárak­ban, részben »ömlesztve«. Az el­nök felolvasta a fegyverek szá­mát, a bíróság tagjai az asztal fö­lé hajolva nézték a pisztolyokat. Az ügyész a jegyzeteit rendezte, mert tudta, hogy a tárgyi bizo­nyítékok megvizsgálása után raj­ta a sor. 61. — A közvádlóé a szó. Skoczynski fölemelkedett he­lyéről,, idegesen rakosgatta papír­jait. A palást széles ujja zavarta, mert minduntalan beleakadt a sok forgatástól rojtos papírlapok­ba. Pillantását körbejártatta a ter­men. Minden szem rajta függött. — Véleményem szerint a vád­irat elég világos képet fest a vád­lottak gonosztetteiről — kezdte beszédét. — Mindannyian hallot­tuk a tanúvallomásokat, s minden egyes tanúvallomás újabb bizo­nyítéka a vádlottak bűnösségé­nek. Márpedig a vallomások tisz­ta múltú emberektől származnak, akik az államapparátusban dol­goznak, s akik közül többen a vád­lottak áldozatai, mert golyóik megsebesítették őket. — Nem tehetett vallomást Witman rendőr, aki már egy hö- napia eltávozott az élők sorából. De Witman nevében, családja ne­vében. melv elvesztette támaszát* tanúskodtál; Witman társai. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents