Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

2 TOLNA MEGTF1 NEPTJJSÄG 1960. szeptember 23; Dobi István elvtárs mondott beszédet a sportvezetők és olimpikonok parlamenti fogadásán A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány csü­törtökön délután fogadást ren­dezett a parlament kupola-ter­mében. a római XVII. nyá­ri olimpiai játékokon részt vett sportküldöttség tagjainak tiszte­letére. s ebből az alkalomból sportvezetők és versenyzők kor­mánykitüntetésben részesültek. A Rómában járt sportküldött­ség tagjai olimpiai formaruhá­jukban gyülekeztek a parlament előtt, maid bevonultak a kupola­terembe. Ott volt a fogadáson Dobi Ist­ván. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Ma­rosán György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagia. a Miniszter- tanács első elnökhelyettese. Kris­tóf István, az Elnöki Tanács tit­kára. Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­vezetője. Bárányos József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető helyettese. Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja, az MTI vezérigazgatója. Hegyi Gyula, az MTST elnöke és Ba­logh István, az MSZMP Központi Bizottsága ifjúsági alosztályának vezetője. Négy óra előtt néhány perccel kezdődött meg az ünnepség, amelyen Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke mondott üdvözlő be­szédet. Dobi István elvtárs beszéde — Nagy örömünkre szolgál, hogy elért eredményeikért né­pünk nevében üdvözölhetjük a tizenhetedik nyári olimpiai játé­kokon szerepelt magyar csapat vezetőit és tagjait, s mindazokat, akik a sikerekhez hozzájárultak. Ez az olimpia az egész világsajtó­ban úgy szerepel. mint minden idők legnagyobb olimpiája. Való­ban e játékok megérdemlik ezt a jelzőt, hiszen mind a sportolók részvételének, mind a versenyek színvonalának tekintetében olyan fejlődést ért el, mint még soha. A magyar sportélet kiváló kép­viselőinek nehéz mezőnyben kellett hel.ytállniok s megvéde­niük a korábbi olimpiákon szer­zett elő'-'-'ő helyezésüket. — Rómában 85 ország, majd­nem 8000 sportolója küzdött a '—szelemért. a jobb eredmé­nyekért. Sohasem volt ilyen ne­héz küzdelme az olimpián hagyo­mányosan jól szereplő országok versenyzőinek. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy sportolóink en­nek ellenére is a várakozásnak megfelelően szerepeltek Rómá­ban. s újabb nagy megbecsülést vívtak ki népünknek. — Sportolóink 18 sportágban vettek részt, s kiegyensúlyozott teljesítményüket mutatja, hogy 11-ben értek el helyezéseket. — Büszkén beszélhetünk róla. hogy kiutazott versenyzőinknek csak­nem fele ért el olimpiai helye­zést. 91 sportolónk került az első hat kö-é. Végeredményben 6 arany-, 8 ezüst-, 7 bronzérmet ér­tek el a magvar színek képviselői. — Ezzel a teljesítménnyel a nagyszerűen szerepelt szovjet sportolók, valamint az Egyesült Államok, az egységes német csa­pat s az olasz sportolók mögött a nemzetek nemhivátalos pontver­senyében az ötödik helyet szerez­ték meg. Teljesítményükkel meg­előzték: Japánt. Nagy-Britanniát. Svédországot. Franciaországot, Brazíliát. Argentínát és még sok más nemzetet. Ez a szereplés mél­tán váltotta ki dolgozó népünk szeretetét és elismerését. — Az olimpia véget ért. a ver­senyek azonban tovább folytatód­nak. sportolóink még ebben az évben, s méginkább a követke­zőkben újabb és újabb nemzet­közi versenyeken vesznek részt. Meg vagyok győződve róla, hogy a római olimpia tapasztalatainak mélyreható elemzése és felhasz­nálása újabb előrelendítője lesz egész sportéletünk fejlődésének. Sportolóinknak, a szakvezetők­nek a sportvezetőknek azon kell munkálkodniok. hogy a jövőben is Walter Uppmann cikke Hruscsov mozgási lehetőségének korlátozásáról eredményesen képviseljék hazánk színeit. Kedves barátaim! Még egyszer szeretettel üdvözlöm önöket. s tolmácsolom népünk köszönetét a jó szereplésért. Népköztársasá­gunk Elnöki Tanácsa nevében át­nyújtom a kitüntetéseket, s a sportéletben előttünk álló fel­adatok további eredményes el­végzéséhez sok sikert kívánok. — Kívánom, hogy sikeres nemzet­közi szereplésekkel járuljanak hozzá a magyar sportélet tekinté­lyének evének növeléséhez, valamint a népek közötti barátság és a béke gondolatának elmélyí­téséhez. Dobi István beszéde után ke­rült sor a kitüntetések átadására. Amikor a kitüntetettek Dobi Istvántól, az Elnöki Tanács elnö­kétől átvették kitüntetéseiket a kupola-teremben megjelentek tapssal köszöntötték őket. A kitüntetések átadása után a sportolók nevében Parti János olimpiai bajnok mondott köszö­netét. Hangsúlyozta többek kö­zött. hogy sikereikhez a párt és a dolgozó nép segítette őket s azért külön köszönettel tartoznak. Elmondotta, hogy mindegyikük további célja az. hogy a jövőben is úiabb sikereket szerezzenek a Mavvar Népköztársaságnak. Az ünnepség után a fogadáson megjelentek hosszabb ideig ma­radtak együtt s meleg, baráti han­gulatban elbeszélgettek az olim­piáról. A kubai munkásszövetség meghívta Hruscsovot és a szocialista országok kormányfőit (Folytatás az 1. oldalról.) I nak az ENSZ munkájába«. kellene fogadni. Az amerikai kormány nem akarja tudomásul venni, hogy mint vendéglátó házi­gazda tartozik üdvözölni az ENSZ 15. közgyűlésén részt vevő vala­mennyi küldöttet — írja az angol lap. Mint ismeretes, az amerikai hatóságok megtagadva a vízumot, megakadályozták Lumumba, kongói miniszterelnököt abban, hogy részt vegyen az ENSZ-köz- gyűlés mostani ülésszakán. A Daily Worker című lap ezzel kapcsolatban megállapítja: »Ez újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai hatóságok beavatkoz­A lap arra a nemzetközi egyez­ményre hivatkozik, amelynek ér­telmében az USA kormányának szabad beutazást kell biztosítania mindenkinek, aki az ENSZ szék­helyére akar utazni. »Az ame­rikai kormány magatartása azon­ban nevetségessé teszi ezt az egyezményt. Az amerikaiak szé­gyenletes rágalomhadjáratot in­dítanak a szocialista országok képviselői ellen és erre a célra gengsztereket és banditákat moz­gósítanak. Ha nem történik va­lami jelentős változás, helyes lenne az ENSZ székhelyét áttenni egy civilizáltabb országba« — írja a lap. Események sorokban Havanna (Uj Kína): A kubai milícia kedden szétverte ellen- forradalmárok egy nagyobb cso­portját a San Cristobal-i cukorgyár közelében. A milí­cia tagjai és az ellenforra­dalmárok között tűzharcra került sor. A banda vezetőjét. Lazaro Sontost. aki néhány hónappal ezelőtt több társával együtt meg­szökött a börtönből, a harcban megölték. Moszkva (TASZSZ): Szeptem­ber 21-én jól sikerült szerepléssel búcsúzott a magyar jégrevü- együttes a moszkvai közönség­től. Közel egy hónap leforgása alatt több mint 300 000 ember tekintette meg a moszkvai sport­A felkelők folytatják harcukat Csőmbe ellen Leopoldville (MTI): Mobutu ez­redes, a kongói katonai puccs ve­zetője — aki szerda este bejelen­tette, hogy követeli a guineai és ghanai csapatok kivonását az ENSZ fegyveres erőiből — a Reuter tudósítójának adott nyilat­kozatában azzal fenyegetőzött, ha ezeket a csapatokat nem vonják ki, akkor a kérdést „a vezérkar hatáskörébe utalja”, A közvélemény nyomására Hammarskjöld ENSZ-főtitkár szerdán erélyes tiltakozást jutta­tott el Csőmbe katangai minisz­terelnökhöz, tiltakozott a Luena faluban, Lumumba hívei ellen elkövetett vérengzés miatt, ame- ! repülőgépére. lyet a katangai rendőrök hajtot­tak végre. A főtitkár tiltakozó jegyzékét Jan Berendsen, az ENSZ fegyveres erőinek egy tiszt je nyújtotta át Csombenak. Hammarskjöld a jegyzékben hír szerint közölte, hogy ha ilyen ak­ciók megismétlődnek, az ENSZ- csapatok lefegyverzik Csőmbe ka­tonáit és egyéb ellenintézkedé­seket tesznek. Katanga középső részéből ér­kezett jelentések szerint a felke­lők folytatják harcukat Csőmbe ellen. Mintegy 200 főből álló fegyveres csoport Mitvaba falu ellen vonult. A felkelők tüzeltek a katangai hadsereg egy felderítő palotában „...És megszületett a szerelem” című műsorukat. * London (MTI): Az AP jelen­tése szerint az angol kormány csütörtökön minisztertanácsi ülé­sen döntött arról, hogy Macmil­lan miniszterelnök elutazzék-e az ENSZ közgyűlésére New York­ba. Bizalmas körökben úgy tud­ják, hogy Macmillan elutazik New Yorkba. A hivatalos beje­lentést azonban legfeljebb a bét végére várják. Moszkva, (TASZSZ): A »Lenin« atomjégtörő hajó első északi-je- gestengeri útján jelenleg a Vil- nickij-tengerszorosban tör utat a hajókaravánoknak. Ez a szoros az északi hajóút legszűkebb pontja. Ezen a nyáron a jég nem olvadt fel, a »Lenin« atomjégtörő beve­zetése azonban lehetővé tette, hogy a szokásosnál egy hónappal előbb megkezdődjék a hajózás a tengerszoroson keresztül. A hajó több méter vastagságú jégtáb­lákon keresztül tör utat. * New York (TASZSZ): William Fulbright, a szenátus külügyi bi­zottságának elnöke szerdán kije­lentette. hogy Eisenhowcrnek nem szabad elkerülnie a Hrus­csov, szovjet miniszterelnökkel való beszélgetést, ha összetalál­koznak az ENSZ-ben. Eisenho- wernek nem szabad megenged­nie — mondotta a szenátor —, hogy személyes érzelmek vezes­sék. Az elnök a „hagyományos udvariasság” szabályai szerint vi­selkedjék a New Yorkban tartóz­kodó kormányfőkkel. New York (TASZSZ): Walter Lippmann, a New York Herald Tribune szemleírója az ENSZ- közgyűlés ülésszakát kommentál­va a többi között rámutat, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete — nemzetközi szervezet — és az egész világon mindenkinek joga van hozzáfordulni. Az ENSZ méltósága és tekintélye az Egye­sült Államok kötelességévé teszi, egyrészt minden ENSZ-tagállam számára szavatolni a jogot, hogy megjelenhessen a világszervezet székhelyén, másrészt ugyanazt biztosítani azok számára is, ame­lyek nem tagállamok ugyan, de arra törekszenek, hogy orvoslást találjanak az őket ért sérelmek­re. Ha „nem kívánatos és hivat- lan vendégnek” nyilvánítjuk Hruscsovot, Castrót, Kádárt és a többieket —, ez azt jelenti, hogy teljes egészében helytelenül értel­mezzük az ENSZ-hez fűződő kü­lönleges kapcsolatunkat. Ezek az emberek nem az Egyesült Álla­mok, vagy valaki más vendége­ként tartózkodnak New Yorkban. Senkitől sem kaptak meghívást. De nem is volt rá szükségük. Az, hogy alkalmatlanok nekünk — semmit sem jelent. Azért vannak itt, mert függetlenül attól, milyen véleménnyel vagyunk róluk, kor­mányaik teljesjogú tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének és nekünk biztosítanunk kell azt a jogukat, hogy itt tartózkodhas­sanak, * Lippmann a továbbiakban rá­mutat, aligha lehetnek hatéko­nyak azok a korlátozások, ame­lyeket az amerikai külügyminisz­térium Hruscsov, Fidel Castro es Kádár János New York-i tartóz­kodásával kapcsolatban lépte­tett életbe. Jóval nagyobb jelen­tősége volt annak, hogy Hrus­csov Harlemben megjelent ;— amire egyébként minden joga megvolt — írja Lippmann — mint ha Long Islandban töltötte volna el estéit. Varsó az első pillanatban nem kápráztat el, nem fogad olyan pompával mint Budapest, vagy Prága; síkföldi város, nem hegy­vonulatok közé építkezett, mintha fekvésével is a központot pél­dázná, melyet a Visztula kapcsol össze a tengerrel és a Kárpátok­kal. Égbenyúló hegyek és a lát­határba olvadó víz, a végtelenség jelképei közé épült a város, amelynek birtokáért négy égtáj harcosai viaskodtak évszázado­kon át. S ha a túlerő előtt meg is kellett hódolnia, meghódítani soha nem tudták, mert szívében mindig lengyel maradt. Síkföldi volta csak kihangsú­lyozza összekötő jellegét; nem­csak észak és dél találkozik itt, hanem a kelet és nyugat is, s a történelemben is ezt a józan, nagyon is emberi szerepet ját­szotta. Vannak városok, amelyek év­századok hódításának emlékét hordják magukon, mint Párizs vagy Berlin, Bécs pedig ma is úgy hat, mintha a rég letűnt szá­zadok ködébe süllyedt volna, s valószínűleg a legtöbben nem is csodálkoznának, ha a pofaszakál­las császár hintója kifordulna a Burg kapuján. Varsó a megma­radás jelképe, s ahogy nem fogott rajta évszázadok pusztítása, a fa­sizmus mindennél szörnyűbb megpróbáltatásai után is talDra- á lit. »És Varsó roskadó ege alatt — A hosszú kín, a híres szenvedés — A boldogság álmát oldja-köti« A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megtárgyalta a Ba­ranya megyei Tanács vgérehaj- tó bizottságának jelentését a me­gye egészségügyi helyzetéről. A Minisztertanács megvitatta a külkereskedelmi miniszter jelen­tését a moszkvai magyar kiállí­tás tapasztalatairól és az Egye­sült Arab Köztársaság alelnöké- vel folytatott gazdasági tárgyú megbeszélésekről. Meghallgatta a művelődésügyi miniszternek az iskolareform téziseivel foglalko­zó nyilvános vita megindításáról és annak eddigi tapasztalatairól, majd az egészségügyi miniszter­nek a szocialista országok egész­ségügyi minisztereinek moszkvai konferenciájáról szóló beszámoló­ját. A Minisztertanács a jelenté­seket és a beszámolókat tudomá­sul vette; végül folyó ügyeket tárgyalt. Varsói pillanat — énekelte Éluard, »Varsó fan­tasztikus városában« járva a há­borút követő években. Azóta, — hogy folytassuk Éluard versét — »a halott itt is helyet adott az élőnek a földön«, s a város, amely másfél évtizede még rom volt és pusztaság, ma újjáépítve, régi pompájában fogadja az utast. Ódon házak és modern bér­paloták, a tökéletesen helyreál­lított Óváros és új lakónegyedek, íme, ez jellemzi a mai Varsót, amelynek háborús »fantasztiku­mából« semmit sem hagyott meg az újjáépítő kedv, s a jövőt építő szorgalom. A lengyelek szomorú »büszkesége«: a második világ­háborúban a Szovjetunió után ők vesztettek legtöbbet. A német fasizmus megsemmisítette a len­gyel nemzeti vagyon 38 száza­lékát, s az ipar 33, a mezőgazda­ság 35, a közlekedés pedig 50 százalékos veszteséget szenvedett. A városok egész sora pusztult el: Poznan, Gdansk, Wroclaw leg­nagyobb része romokban hevert a háború után, s elpusztult a pompás főváros, Varsó is. A lengyelek ma büszkén emle­getik, hogy ősi városaikat, az ezer éves Gdanskot, Szceczint, vagy Poznant újjáépítették, s újjáépült természetesen Varsó is. A há­borúra ma már jóformán semmi sem emlékeztet ebben a sokat szenvedett országban, pedig nem feledtetni akarják ami történt, inkább jóvátenni. A mai Varsó sok arcot mutat. Az Óváros ódon pompájában tá­rul a látogató elé, s egy kicsit a budai vár utcáira emlékeztet. A Visztula jobbpartjának Prága városrészbe a modern Varsó, a folyópartról visszatekintve az Óvárosra pedig a romantikus Varsót idézi. S a városban a házak közé ékelve egy-egy kisebb pa­lota, barokk templom, itt Koper­nikusz finomművű klasszicista szobra, amott Mieczkiewiczé. a legnagyobb lengyel költőé. S a széles sugárút mentén az idegen méltán lepődik meg, mert úgy­szólván szembetalálja magát a2 állatkert medvéivel, amelyek bé­késen sétálnak az utcába nyúló, vizesárkokkal elkerített helyükön. Érkezésünkkor a Kultúra és Tudomány Palotájának száz mé­teres tornya köszöntött bennün­ket, ez a hatalmas épület, amely a modern Varsó méltó jelképe. A Szovjetunió ajándékozta a lengyeleknek a moszkvai Lomo­noszov Egyetemre emlékeztető palotát, s lehetne-e szebb és tiszteletreméltóbb szimbólumot találni a két nép barátságára? Valósággal uralja a várost ez a gigantikus épület, s amikor a repülőgép utasai búcsúznak Var­sótól, még sokáig látják az égre- nyúló épületet, a béke és barát­ság palotájának tornyát, mely Varsó nevében búcsúzik az utastól. Csányi László

Next

/
Thumbnails
Contents