Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21 / 223. szám

1960. szeptember 21 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Áz állam, a szövetkezetek és az egyének érdekazonossága Az alapkőletétellel megkezdődött a szekszárdi vásárcsarnok építése k mi társadalmunk egyik ” legnagyobb fölénye az egyén és a közösség érdekazo­nossága. Az egyén szívén viseli a közösség sorsát, mert tudja, meggyőződött róla számtalanszor, hogy a köz hasznából neki is, az egyénnek is haszna származik. Városi emberek, munkások, értel­miségiek figyelik nyaranta az eget. Esőt várnak a kukoricára, vagy esőtől félnek az aratás­kor. Egész népünk örül egy-egy beruházás sikerének, legyen az ipari üzem. kórház, kulturális létesítmény, vagy lakóház egy új városnegyedben. A mi országunk gazdagsága mindannyiónk gazdagságát jelen­ti. Ha gazdag a közösség, gazdag az egyén is. Ahogy épül, fejlő­dik. erősödik nálunk a szocialis­ta rendszer, úgy bontakozik ki a szép nemes vonás az emberek­ben; gazdának érzik magukat, az ország gazdájának, érdekeik azo­nosak az egész társadalom érde­keivel. daságok fejlődésétől több árut, több élelmiszert, húst tejet ke­nyeret és több ipari nyersanya­got, kendert, dohányt, naprafor­gót várunk. A szövetkezeti gazda kilépett bűvös köréből megszabadult a szűk parcellák kötelékeitől. Fej­lődik szövetkezeti gondolkodása, de fejlődnie kell népgazdasági szemléletének is. Vannak még a szövetkezeti vezetők között is olyanok, akik nem jutottak el még idáig. A baj az, hogy nem ismerik fel még eléggé azt a nagy igazságot, hogy úgy ahogy a szövetkezeti gazdának, mint egyénnek azonosak az érdekei a szövetkezettel mint közösséggel, úgy a szövetkezet is mint gaz­dasági egység, szoros érdekazo­nosságban van a népgazdasággal. A szövetkezeti gazda többet kap egy munkaegységre, ha gazda­gabb a szövetkezet, a szövetkezet viszont úgy gazdagabb csak ha gazdagabb) az egész ország gaz­dagabb az egész népgazdaság. Amikor örülünk ennek és örömmel észleljük évről-évre az emberi agyakban, szívekben vég­bemenő változásokat amikor látjuk önmagunkban és mások­ban a szocialista tulajdonságok kibontakozását, nem mehetünk el | szótlanul a régi örökség mellett, amellett, hogy nagyon sokszor nem tudunk önös érdekeinken felülkerekedni. A múltból örö­költük ezt a tulajdonságot is, mint annyi más nyűgös terhet. így vannak ezzel sokan újdon­sült szövetkezeti gazdáink is. Az­előtt a szűk parcella gúzsbrv kö­tötte őket, elszigetelte a társada­lomtól. Talpalatnyi földjük jelen­tette csak számukra az életet, a jólétet, szegénységet vagy nyo­mort. Vágj’ termett a föld, vagy nem termett és ha nem termett, az egyéni gazdával nem törődött senki. Sorsát, nyomorát nem vi­selte szívén a közösség mert a falu is meg az egész ország is az egyéni érdek tarka ellentmon­dásos mozaikját alkották. A szövetkezetbe lépés döntő ” változást idézett elő. Az egyén érdeke most már túllépte a szűk parcellák határát. Most már nemcsak azzal törődik a szövetkezeti gazda, hogy a Dobi­tó dűlőt kerülje el a jég, mert ott van az ő gabonája, most már azzal is törődik, hogy a jég a Cseresznyés-dűlőt is elkerülje, Aiert az egész szövetkezet érde­két nézi. Ez világos és könnyen megérthető. Ezt az érdekazonos­ságot lehet fokozni anyagi ösz­tönzőkkel prémiummal és egye­bekkel, így gyorsítani lehet ki­alakítását az emberi fejekben. De az anyagi ösztönzők mellett a felvilágosítás is sokat segít az emberek nevelése, szocialista jel­lemvonásaik gondos ápolása. Tehát a szövetkezetbe lépés té­nye már önmasában is döntő lé­pés a parasztember szocialista tudatának kialakításában. Azon­ban a szövetkezeti gazdálkodás több annál, hogy az ember egyéni érdekeit azonossá teszi a szövetke­zet érdekeivel. Több ennél mert a mezőgazdasági nagyüzem az árutermelésen keresztül belekap­csolódik tervgazdaságunk rend­szerébe. Az árutermelésen keresz­tül kerül az egyéni érdek kap­csolatba a népgazdaság és az egész társadalom érdekeivel. Azért szemléli az eset a városi ember is mert a mezőgazdasági terme’c s nem közömbös neki. És mondjuk meg őszintén, azért hoz áldoz -t' '-at a munkáco3"túly é* epl'z népünk a 87övpt,'e"ste- kért, mert a szövetkezeti gaz­— Háromszáz százalékra teke­rt, > l’.envércr.'onr.-eladé-i ter­vét r 'ív'■ r.-szentsál-pusztai tér­ire " 260 mázsás t’r­vé . “b-n a F_öv;,’ ""-t 600 mázsa .....yérgabonát adott el a? t ulamnak­C zernyi szál fűzi össze a szövetkezeti gazdaságot a népgazdasággal. A hitel, az árak. az állam segítségének szin­te felsorolhatatlan sokfélesége, mind megannyi kapocs. Senki nem mondhatja, hogy államunk nem bőkezű és a lehetőségek ha­tárán nem tesz meg mindent a tsz-ekért. De ez a kérdés kétol­dalú. Az állam csak úgy tudja segíteni a szövetkezetét, ha a szö­vetkezetek segítik az államot, mert csak így lesz az államnak miből adnia. Az állam ugyanis nem egy megfoghatatlan valami, az állam mi vagyunk, a szövet­kezetek is, azt oszthatjuk el népgazdasági szinten is, amink van, amit megtermeltünk. Most van a mezőgazdaságban az áruértékesítések dandárja. Szövetkezeteink nagy része túl­teljesíti árutermelési tervét. A tamási Széchenyi a tolnanémedi Kossuth a fürgedi Dózsa és any- nyi más tsz, terven felül is sok árut ad el a népgazdaságnak. Haszna van ebből a szövetkezet­nek, mert árujáért jó árat kap, meg hitelelengedést kap, a pén­zen erősítheti gazdaságát és oszthat a tagoknak is a végzett munka után. Haszna van ebből az egyénnek is mert hisz az egyén gazdagsága a szövetkezet gazdagságától függ. XLVI. S ebben a pillanatban valóban átélte, jobban, mint bármikor jú­lius 17_e óta, hogy mindennek vége. hogy kétségtelenül és el­kerülhetetlenül vár rá a halál. Nem egy távoli, elvont halál — egy tartalmától megfosztott szó —. hanem a konkrét halál, amely ott leselkedik a közelben, s elra­gadhatja néhány nap múlva, vagy akár néhány óra múlva. Kihúzta magát, összeszedte erejét. Nem űzte el ezt a gondo­latot. Ellenkezőleg. Higgadtan és tárgyilagosan töprengett, hogy mi vár rá: kötél vagy golyó. Ez lé­nyegében mindegy, de rájött, hogy mégsem mindegy. Jobban szerette volna — milyen osto­bán hangzik ebben az esetben, hogy »jobban szerette volna!« — ha főbe lövik. Az elnök az órájára pillantott és 60 perc szünetet rendelt el. 59. A közönség az ajtó felé - tó­dult. Mindössze egy óra szünet: mintha az egészet egy nap alatt r’mrnák befejezni, bár az újsá­gok azt írták, hogy tekintettel a ■*~űk mámára és a na=v vizsgá­lati anyagra, a tárgyalás huza­mosabb ideig fog tartani. De úgy látszik, a lapok tévedtek, a tár­gyalás r-vorsított ütemben folvt. r*ehet. hogy a bíróság se késő éj- ‘ fogja az ügyet tár- iyn'ni. ho"'- ne kelljen elnapolni mrannprn. Csák ez az egy óra '11 rend »iker *sükre. hogv egyé­ne’: és ti’-ír.'r-ek rv kicsit. A !:ö"v levő kedves kis kavéházak. éttermek. ' külsőié* Ez a tény jogosít fel bennün­ket arra. hogy elítéljünk minden olyan törekvést, amely a szűk- iátókörűségből ered. El kell ítél­ni azokat a szövetkezeteket, akik csak önös érdekeiket nézik, fel­halmozzák gabonájukat felesle­ges abraktakarmányukat hadd legyen ezekből elég a raktárban. Saját maguknak is kárt okoznak ezzel a szövetkezetek. Azt mond­ják, hogy az el nem adott ter­més nem kér kenyeret. Ez igaz, de nem is hoz hasznot. Minden­ki, aki gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tudja hogy a gazda­sági javak befagyasztása legyen az felesleges kukorica a tsz gó- réjában, vagy felesleges búza a szövetkezeti gazda padlásán, csak kárt jelenthet a népgazdaságnak, meg annak is aki ezt befagyaszt­ja. Még mindig volt elég kényé rünk és lesz is elég kenyerünk, ezért oktalanság az hogy van­nak tsz-gazdák, akik padlásukon tárolják a búzát, ugyanakkor a boltban vesznek kenyeret. Egész népünk azt várja a szö­vetkezeti gazdáktól, hogy minél több árut adjanak a népgazda­ságnak. Pénzért kérjük ezt az árut, úgy kérjük hogy hasznos legyen ez a tsz-nek is és min­den egyes tsz-gazdának. Az a sok segítség, amit államunk ad a szövetkezeteknek kötelezi is őket. Nem érdekeik ellen kö’.V lességük a felesleges áruk érté­kesítése, hanem éppen saját ér­dekükben. És ezt kell jól meg­érteni, mert a szövetkezetiek csak jól járhatnak akkor, ha mi­nél több árut értékesítenek. rvendetes hogy mind több szövetkezeti gazda ismeri fel a hármas érdekazonosságot az állam, a szövetkezet és az egyén érdekazonosságát, örvendetes an­nak az új szemléleti módnak a kibontakozása is, hogy most már nemcsak azon mérjük. le egy szövetkezeti gazdaság jóságát, hogy. mennyit oszt ki a munka­egységekre, hanem azon is, hogy menny; húst, kenyérgabo­nát, cukorrépái tejet és egyebet ad területi egységenként a nép­gazdaságnak. Az eredményeink jogosítanak fel benünket arm, hogy határozottan, harcosan lép­jünk fel a ferde nézetek, az önös érdekek előtérbe helyezésével szemben. GYENIS JANOS Rövidesen új, impozáns létesít­ménnyel gazdagodik Szekszárd. A város utóbbi időben bekövet­kezett nagyarányú fejlődése szük­ségessé tette a piactér áthelyezé­sét és korszerűsítését. Ennek első lépése volt, amikor az ipari­tanuló iskola udvarán helyezték el a piacteret, sokkal megfelelőbb körülmények között, mint régi helyén volt. Ezt a megoldást sem lehetett azonban kielégítőnek ne­vezni, mind sürgetőbbé vált egy korszerű, az igényeknek megfe­lelő és a város további fejlődése szempontjából is alkalmas vásár- csarnok megépítése. A vásárcsar­nok az új piactér egy részén, il­letve a Várköz felé eső területen fekszik majd. Kedden érkezett el az alapkő- letétel ünnepélyes pillanata. Ed­dig az előkészületek, a bontási munkák és az építőanyag hely­színre szállítása folj’t. Szabópál Antal elvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára mondott rövid beszédet a jelen­lévő társadalmi és szakmunká­sok előtt. Méltatta az új vásár­A Tolna megyei Főügyészség tegnap délelőtt 9 órakor, dr. Szilcz Ákos megyei főügyész el­nökletével bűnüldözési operatív értekezletet tartott. Az operatív értekezlet első napirendi pontjaként dr. Tóth Sándor. megyei közlekedési ügyész beszámolt a megye közúti közlekedésének törvényességi helyzetéről. Bevezetőül elmondotta, hogy az operatív értekezletnek az a célja hogy lemérje a megye köz­úti közlekedési helyzetét, a köz­úti közlekedés terén történt vál­tozást és olyan határozatokat hozzon, amelyek alkalmasak a közlekedési fegyelem további megszilárdítására. Elmondotta, hogy ez év első félévében a közúti közlekedési fegyelem alakulásával összefüg­gően lényeges változásról nem lehet szólni. A továbbiakban sta­tisztikai adatokkal bizonyította, hogy 1960. első félévében 68 köz­lekedési baleset történt. Ez az el­múlt évek hasonló időszakához viszonyítva emelkedést mutat. Ha az év első félévét a múlt év első félévével hasonlítjuk össze, csarnok építésének jelentőségét és hangsúlyozta, hogy ennek megvalósításával városunk ismét egy lépést tesz előre a fejlődés útján. A dolgozók mezőgazdasági árukkal való ellátása megfele­lőbb, korszerűbb és kulturáltabb körülmények között . történik, mint eddig. Elismeréssel szólt az eddig végzett és még ezután kö­vetkező társadalmi munkáról, majd lerakta az épület alapkövét. Ezután megkezdődött az első hatalmas tartóoszlop felépítése. A vásárcsarnok a jövő év má­sodik felében készül el. Zöldség­féléket. húsárut, halat, tejet, to­jást, kenyeret, háztartási cikke­ket, sőt egyes textilanyagokat is megvehet itt a lakosság. Helyet kap benne a vendéglátó vállalat, egy trafik és ami igen fontos, itt lesznek megvásárolhatók a kü­lönböző növényvédelmi szerek. A felépítéshez a városi tanács és a kereskedelmi szervek támo­gatása mellett jelentősen hozzá­járul a lakosság, mintegy félmil­lió forint értékű társadalmi mun­kára számítanak. akkor azt tapasztaljuk, hogy a balesetek száma 23 százalékos emelkedést mutat. Ezután a balesetek okait vizs­gálta és megállapította, hogy lé­nyegesen emelkedett az ittas ve­zetésből eredő balesetek aránya. A múlt év első felében 14.3 szá­zalék, a második félévben 18.1 százalék volt az ittas vezetésből eredő balesetek aránya, az elmúlt félévben ez a szám 23.6 százalék­ra emelkedett. Az elmúlt félév sorún bekövetkezett nyolc halá­los baleset közül hat esetben al­koholt fogyasztottak a jármű vezetői. A továbbiakban határozati ja­vaslatokat terjesztett elő, ame­lyek alkalmasak arra, hogy a gépjárművek számának növeke­dése ne okozza a balesetek szá­mának emelkedését is. Az értekezlet délutáni ülésén dr. Tamás János, megyei fő- ügyészségi ügyész beszámolót tartott a személyi tulajdon sérel­mére elkövetett bűncselekmények felderítési, nyomozási, vádeme­lési és ítélkezési gyakorlatáról. Az értekezlet ismertetésére visszatérünk. Operatív értekezletet tartott a Tolna megyei Főügyészség másodrendű vendéglőkhöz hason­lítottak. de híresek voltak kitű­nő konyhájukról. Ezekbe min­dig sokan jártak. joggyakorno- kok. ügyvédek, bírósági tisztvi­selők szaladtak be a szünetek­ben. hamar megebédeltek, né­hány szót váltottak a feketekávé mellett, falatoztak a tárgyalások után. Ha szenzációs porokét tár­gyaltak. az asztalokhoz elegáns hölgyek telepedtek, a törvény- széki tárgyalások állandó lálo- gatói. Sok ügyvédbojíár. aggle­gény rendszeresen itt étkezett Ewes törzsvendégeknek állan­dó asztaluk volt. a pincérek fenntartották számukra, mert tudták, biztosan jönnek. S most mindannyian siettek, hogv a szünet után időben ott legyenek a tárgyaláson. Uí^ácirok ritkán jártak ide. — ök mis kávéházakban találkoz­tak. s ezekbe legfe'iebb friss hí­rekért néztek be. De most csak­nem az egész hallgatóság ott ült az asztalkák móléit. Kis csopor- tn'—a oszolva élénken beszélget­tek. — A Skoczy nem nagyon re­mekelt — jegyez:« me-' egv ügy védbojl.’r aki elé a pincér ép­pen egy adag libaapróléko. tett le­Bőségesen szórt rá a tálcára tett majoránnából meg parmc. - zánból. — Hogy nem remekelt! Egysze­rűen pimaszság ilyen vádirattal elő állni! Ha Duracz nekimegy, kő kövön nem marad benne. Pedig az anyag elsőrendű. Remekmű­vet lehetett volna alkotni belőle. — No. talán nem éppen re­mekművet! — Biztosíthatlak, ha nekem... A bifszteket daraboló Kolléga elmosolyodott. A vádirat persze sok ponton sebezhető. De olyat állítani, mint ez a tejfölösszájú kölyök, hosy ő iobban megcsi­nálta volna, igazán szerénytelen­ség. — Végeredményben ez nem olyan fontos. Legfeljebb ez ügy­védek egy kis borsot törnek az orra alá! — Kniewski kicsúszik a marká­ból. az világos! — Ugv gondolja, kolléga úrV A szemközti sarokban egy szemüveges, kopasz úr halkan magyarázta valakinek: — Guminskinak kiír volt ígv elragadtatnia magát. — Duracz kihozta a sodrából. — Igen. igen. De ha valóban ragaszkodnánk a törvgny betűjé­hez^ A fekete bársonyruhás hölgy óvatosan ette a süteményt, ne­hogy elmázolódiék száján a rúzs. — Magyarázza meg. kérem, én egy kukkot sem értek az egész­ből. Halálra ítélik őket. vagy nem? A kopasz úr megköszörülte a torkát. — Kétségkívül. A körülmé­nyek olyanok... — Mind a hármat? — Talán rém... Kételkedem abban, hogv Kniewski ügyében rz ügyésznek '•ikerül halálos Rá' letet kicsikarnia. — Kniewski a középső? — Igen. A hölgy duzzogva Megvesztet­te ajkát. — Milyen ostoba dolog, hogy mindegyik úgy be van kötözve! Előbb talán rendbe kellett volna hozni eket. A férfi megértőén mosolygott. — Egv teljes hónapig azon fáradoztak. — Még azt sem láthsíjn *z ember, érdekes arcuk van-e. — Hát nem mindegy? A hölgy a következő süte­ményért nyújt. — Magának talán nem mind­egy, de mégis egészen más. ha a vádlott érdekes külsejű. Emlék­szik arra a pórra a télen. Ziel- na utcai gyilkossággal kapcsolat­ban? Máz. hinzen akkor is masa szerezte meg a belépőt! Ö, mi­lyen csodálatos volt! (Folytató hím

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents