Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21 / 223. szám

V 4 TOLVA MEGYEI NEPÜJSAG I960, szeptember 21* Párton kívüli javaslat A Kormány-kitüntetettjeink: Németh István, a tengeliei tanács vb. elnöke S íorongó szívvel indult neki az útnak. A pártház előtti Villanyoszlop utcai lámpája alatt még egyszer elővette a meghívót és beleolvasott. ...Felkérjük Szabó József elv­társat, hogy vegyen részt szep­tember 16-án 8 órakor párttag­gyűlésünkön... Amikor először betűzte ki a géppel írott szöveget, nem akart hinni a szemének. Hogy jutha­tott ez eszükbe? Talán valami félreértés van? Mindenki tudja á faluban, hogy ő nem párttag! Érdeklődött a titkártól, de az megnyugtatta afelől, hogy a meg­hívót neki címezték. Emberek mentek el mellette a járdán. A pártiroda ajtaja csak­nem percenként megnyílt, széles sávon ömlött ki belőle a fény és amikor az ajtó becsukódott, úgy tűnt, mintha egy világító szem csukta volna össze néhány perc­re szempilláit. Zsebregyűrte a meghívót és élőhúzta a zsebóráját. öt perc múlva nyolc óra! Megindult a pártház felé. Bent csoportokba verődve be­szélgettek az emberek. Odaállt az egyik csoporthoz és hallgatott. Egyesek kíváncsian tekintgettek rá. Méhány perc múlva megkéz- dődött a taggyűlés. Kint volt a járási pártbizottság egyik munkatársa is. Feszült figyelemmel hallgatta a titkárt. Sok mindenről szó esett a beszámolóban. Megint felvető­dött benne a kérdés: Vajon miért hívtak meg engem? A beszámoló szövegének utol­só lapjait tartotta kezében a tit­kár, amikor szóba került az is­tállók ügye. ...Három istállónk áll készen — mondta a titkár, felnézve a pa­pírból. — Építőbrigádunk jó mun kát végzett, a hideg idők beállta előtt az ideiglenes szállásokról behozhatnánk az állatokat ha ajtók, ablakok lennének istállóin­kon! Megcsináltuk saját erő­ből az istállókat. Most azon kell törnünk a fejünket, hogyan tud­nánk saját erőből elkészíteni az asztalosmunkát... Az emberek Szabó József felé fordították tekintetüket. A titkár is megszakította rövid időre a be­számolót és ránézett. A további szavak értelmét már nem kísérte nyomon. Gondolatai az asztalosmunka megoldásával voltak elfoglalva, ö az egyedüli asztalos a községben! Mindenki tőle vár megoldást! Ezért hívták meg a taggyűlésre is! Valamit javasolni kellene. Valami okos dolgot! Olyat, amitől felderülné­nek a gondterhes arcok. Olyat, ami elismerést váltana ki azok­ban akik belé helyezték bizal­mukat. De mit javasoljon? L1 irtelen keletkezett csönd n zökkentette ki gondolatai­ból. Az első pillanatban úgy tűnt. mintha üressé vált terem­ben ülne. Föltekintett. A titkár már leült, s a nyomasztó csen­det az elnöklő őszhajú veterán szavai szakították meg. — Szóljunk hozzá elvtársak! Félreértések elkerülése végett be­jelentem, hogy Szabó József pártonkívüli elvtársnak is van tanácskozási joga. Megint felé fordultak az ar­cok, s érezte, hogy feltétlenül mondani kell valamit. Keveset járt összejövetelekre. Soha nem szólalt még fel sehol. Erőtlen mozdulattal emelkedett fel, Lám­paláz égett az arcát. A kiváncsi szemek valósággal hipnotizáltak. A mennyezetre nézett amikor megszólalt. — Azt beláthatják az elvtár­sak hogy egyedül nem vagyok képes megcsinálni a három is­tálló asztalosmunkáit a hideg idő beálltáig. Óriási munka. — Néhányan megértőén bólintottak, s érezte, hogy az agyat bénító zsibbadtság felenged benne és most már magabiztosabb hangon folytatta tovább. — Azért véle­ményem szerint mégis van kiút ebből a reménytelennek látszó állapotból. Ha az elvtársak is jónak látják, vállalom, szervezek egy fúró-faragó brigádot. A Csa- lantai Feri tanult nálam, most a növénytermesztésben dolgozik, azt beveszem a brigádba s az öreg Kincses Pista bácsi is tud­na segédkezni. Ha hárman neki­fogunk, akkor november derekára elkészül az asztalosmunka és mi­re a hidegek beköszöntenek, az állatokat be lehet kötni az istál­lókba. A sürgős munkára való tekintettel a magam részéről vál­lalom, hogy napi 12 órát dolgo­zom... A teremben ülők tapsolni ^ kezdtek. Megkönnyebbülés, öröm és tisztelet sugárzott tekin­tetükből. Megindult a hozzászólások áradata. Felajánlások javasla­tok bírálatok hangzottak el. Amikor a párttaggyűlés végén az Internacionálét énekelték Sza­bó József is a tagsággal énekelt és úgy érezte, mintha már na- gyon-nagyon régóta a kommunis­ták közé tartozott volna. H. T. Ha egy községben nagy dol­gok történnek, az rendszerint nem egy ember érdeme, hanem a jó munkát végzők láncolata eredményezte azt. De mégsem le­het elvitatni, hogy egyes esetek­ben a sok közül kimagaslik egy ember tevéknysége. még akkor is, ha nem kizárólag neki tulajdo­níthatók az eredmények. Körül­belül ebből kell kiindulni, ha Németh István tengeliei tanács­elnököt akarjuk jellemezni. Nem mondhatjuk, hogy a községben működő Petőfi Termelőszövetke­zet példamutatása kizárólag az ő érdeme, de amikor kutatjuk, hogy kik segítették rendületlenül, fá­radságot nem ismerve a tsz fel­virágoztatását, akkor az ő nevét az elsők között kell megemlíteni. Ki ne ismerné valamilyen for­mában ezt a termelőszövetkeze­tet? Ezrek jártak ott tapasztalat- cserén, látogatáson s aki nem, az is hallotta hírét a rádióból, vagy olvasott róla az újságokban. Az évek során ugyanis igen sok szó esett erről a híres szövetkezetről az egész országban — s nem is méltatlanul. Könyvet írtak a szövetkezet életéről és ki tudná megmondani, hány riport meg­írására ihlette az újságírókat. De közel sem esett ilyen sok szó azokról, akik fáradhatatlanul se­gítették, hogy a szövetkezet híres legyen. Ezért aztán Németh Ist­ván neve sem közismert. Mint tanácsi vezető, tette a maga mun­káját és a természetes szerény­sége is úgy kívánta, hogy ne az ő neve legyen híres, hanem a termelőszövetkezeté, amelyet a tanácson keresztül minden lehető módon segített. De felettesei en­nek ellenére felfigyeltek tevé­kenységére, munkájára és osztat­lan elismeréssel beszéltek róla valamennyien. Ö is azok közé tartozik, akik , tíz év óta t.aoiai a tanácsnak, az államhatalom helyi szervének. A tanács második évében, 1951-ben már kinevezték, illeve megvá­lasztották a végrehajtó bizottság függetlenített elnökhelyettesévé, tavaly pedig elnökévé, tehát nem egy kampán-'ban való eredmé­nyes részvétel keltette fel felet-1 teseinek figyelmét választóinak közmegbecsülése mellett, hanem egy évtizedes áldozatkész, fáradt­ságot nem ismerő tanácsi mun­ka. Nehéz lenne felsorolni, hogy mi az, amit tett a termelőszövet­kezeti mozgalom érdekében. Ezt nem jegyezték fel a krónikások az évek során, ez nem került «■nyilvántartásba«, de nem is a felsorolás a lényeg. Tengelicen eredményesen haladt előre a ter­melőszövetkezeti mozgalom és ennek érdekében Németh István mindent megtett, amit egy köz­ségi tanács vezető megtehetett. Ezért választói is szeretik, becsü­lik és amikor az alkotmány ün­nepén a »Munkaérdemérem« kor­mánykitüntetésben részesült, an­nak szívből örült az egész falu. A második ötéves tervben továbbfejlesztik a Tolnai Selyemgyárat '— 144 selyem szövőgépet állítanak munkába — Leányszállást építenek — A Tolnai Selyemgyár — sok helyen még ma is mint fonó­üzemet ismerik — a második öt­éves tervben is hatalmas fej­lődésen megy keresztül. De ez elsősorban a fiatal szövődét érinti. (A fonoda a bizonytalan gubóter- mesztés következtében nem kerül fejlesztésre). A szövődében jelenleg 48 gép dolgozik. A második ötéves terv folyamán ezt fokozatosan 144 gépre emeljük. Ez azonban nagy­arányú átszervezést tesz szüksé­gessé, elsősorban férőhely szem­pontjából. A vele egyvcnalban lévő előkészítő és lakatosműheiy áttelepítésre kerül a cérnázó föld­szint, illetve a fonoda végébe A több gép több munkást foglal­koztat. s ez mintegy száz főnyi létszámemelést eredményez majd. A jelenleginél sokkal nagyobb készáru-raktárra is szükség lesz, mert a több termelés, egy köny- nyebben megközelíthető tároió- helyiséget kíván. A második ötéves tervben még egy nagy jelentőségű változás tör­ténik. Leszerelik a rossz hatás­fokkal dolgozó gőzgépet, s egy 400 000 forintos transzformátor­ház építése után az ipari áram használatára térnek át A festődében inkább szociális jellegű fejlődés lesz. Korszerű fürdőt és öltözőt építenek. S most végre lehetőség nyílik egy régen várt nagy kérdés meg­oldására, leányszállás létesitésére. A selyemgyár a községi tanácstól megvásárolta a volt iparoskor épületét, s a tanáccsal egyetértés­ben úgy határoztak, hogy kultúr- ház helyett egy modern leány­szállást létesítenek Ezzel úgy gondoljuk, nagyon sok vidéki dol­gozó lakásgondja szűnik meg. s egy kicsit segít talán a község lakásproblémáinak megoldásában is. A műszaki fejlesztés melleit jelentős szakmunkásképzést kí­vánnak kialakítani. Jelenleg 25 elsőéves és 17 fő másodéves gim­nazista jár a gyárba hetenként egy napot dolgozni a politechni­kai oktatás keretén belül. Négy­éves gyakorlati munka után vizsgát tesznek, s ennek sikeres elvégzése után szakmunkás képe­sítést és elhelyezést nyernek az üzemben Még egy igen hasznos formája van a szakmunkáskép­zésnek, s ez a szaktanfolyamok széleskörű továbbfejlesztése. Ezen oktatáson, bár túlnyomórészt. fiatalok vesznek részt, szép szám­mal találunk idősebb dolgozókat is, hiszen az új technológiai mód­szerek ismerete minden dolgozó­nak egyaránt szükséges. A má­sodik ötéves terv folyamán ezt minden munkafolyamatnál rend­szeresíteni fogják. Az elmondottak nem a tervek összességét adják, mert nem egy még kidolgozás alatt áll Azonban a fent említettekből is látható, hogy a második ötéves terv so­rán nagyarányú fejlődés 'esz a Tolnai Selyemfonógyárban. Schäffler Ádám Öt megye TIT-vezetüinek tájértekezlete A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat öt megyei szerveze­tének (Baranya, Somogy, Zala,, Vas és Tolna) titkárai tájérte­kezletet tartottak Szekszárdon. A megyei tikárok beszámoltak az 1960—61-es ismeretterjesztési évad előkészítéséről, összegezve megyéjük eddigi tapasztalatait. Megbeszélték a járási titkárok első országos értekezletén meg­szabott feladatok végrehajtásá­nak jelenlegi helyzetét és a járá­si osztályok működtetésének ta­pasztalatait. A tájérfekezleten részt vett megyei titkárok az esti órákban meghallgatták a tejipari válla­latnál és a Paksi Konzervgyár­ban elhangzott ismeretterjesztő előadásokat Újjáalakult a TIT paksi járási osztálya A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat újjáalakult paksi já­rási osztálya legutóbbi ülésén megválasztotta vezetőségét. El­nökké dr. Kiss Tóth Tihamér já­rásbírósági elnököt, alelnökké dr. Pongrácz Sándor kiváló orvost, titkárrá Gálosi János gimná­ziumi tanárt választották. A ve­zetőségválasztó ülésen, amelyen képviseltette magát a" TIT orszá­gos és megyei elnöksége, megtár­gyalták a járási szerv 1960—61. évi feladatait. Ünnepi alkalmakra szóló versek gyűjteményét adja ki a megyei művelődésügyi osztály I A községi művelődési otthonok­nál. iskolákban és művészeti együttesekben sok gondot oko­zott az eddigiekben, hogy ünnep­ségek alkalmával nem tudtak hozzájutni megfelelő versekhez. A megyei tanács művelődésügyi osztálya most a községi iskolák, művészeti együttesek segítségére siet egy versgyűjtemény megje­lentetésével. A gyűjteményt dr. Kaszás Imre állította össze. {l(jeifuiek-$£.ép s é(f tiers euu 1960. Tolnai Zsuzsika Kiamik Aranka Illés Emerencia Horváth Piroska Kaizer Kózsika Bátaszék Váralja Cikó Dombóvár Dunaszentgyörgy A gyermek-szépségversenyre úgy. kell szavasai, faagy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére.

Next

/
Thumbnails
Contents