Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-18 / 221. szám
SZAMOS RUDOLF BARAKKVAROS (Regényrészlet) Párbeszéd a December húszadika volt. társaság elnémult. KényelmetleKoleta kevert utoljára. Török nül fészkelődtek az ülőkében. Satyó felkiáltott: — Csak még egy kört játszunk. Piros ász oszt, nem oszt... Jó? A parányi konyhában hatan szorongtak az asztal korái Négy férfi ultizott, ketten pedig, a bi- biresókos orrú kalauz a második szomszédból és a fehér arcú ICis Kari a szemetesektől kibicelt a kártyázóknak. A házigazda — Koleta István, ötven éves zömök ember, osztotta a lapokat: — Ez az utolsó, fiúk. Reggel korán kelünk. — Hajaj — sóhajtott Török Satyó, egy bronzhajú, szeplős képű lakatossegéd. — Én is bent voltam máma — szólt közbe a kalauz. — Ha igaz, holnap a Nagyvárad térig meg vissza Lőrincig kimegy néhány villamos. — Piros ulti — mondta a lakatos — nem rossz ez, fizetik az embert és nem kell mást tenni, mint... — Mehet — bólintottak, és a lakatos letette az első kártyát. — Kontra ulti — jegyezte meg csöndesen Koleta. — Megette a fene... Hetekig vakarózik az ember, és a kutya se kérdi tőle, merre mászkál. Mert lógni?! — az megint más káposzta, igaz, kalauz? Annak van értelme, abban van egy kis drukk, de ebben a tétlen lötyögősben? Rühellem felvenni a pénzt... A társaság nevetett. Nicsak, lelkiismeretfurdalásod van? — kérdezték Satyótól ketten is. — Van egy húszam... — mond— Bújj be — szólt rekedten az izgalomtól Koleta. Nyurga, hajlott hátú fiatalember botlott át a küszöbön. Mocskos ballonkabátja gallérját feltűrte, laposra kerekített kalapját a feje búbjára tolta. — Csak benéztem. Bauman Szepi volt a késői láőrölc között a Kiserdőbe. Satyó nagyokat nevetett az öreg fur- fangján, amivel rászedte a »zsa rukat«. — Ezekkel meg mi van? — csodálkozott Koleta. Kuger káromkodott előtte, szidott valami csavargó bandát, amelyik nem engedi át a népet az aluljárón. — Nem látok senkit — mondészrevett egy imbolygó árnyékot. — Nem engedik át a népet — panaszolta Kuger. — Kicsodák? — A fene se tudja... Az előbb valami sztrájk-bizottság meg mun kástanács nevében kiáltozott egy t0- Mit akarsz? - kérdezte tőle £.5^°’ barátságtalanul Koleta. — Nono — horkant Bauman, majd legyintett. — Egy kis tüzet. Láttam, még fent vannak, hát azért jöttem. A kalauz felpattintotta az öngyújtó fedelét. ______ — De nagyon némák — szólt pacák. Szepi, miközben mélyre szívta a Koletát füstöt. — Mi közöd hozzá? — fordult Bauman felé Satyó. Bauman nyeglén, hanyagul ledobta magát a vizespadra. Egyen ként megnézte magának mind a hatot, és váratlanul gúnyosan felnevetett: — Mit bámultok? Talán ti már újra »►elvtársak« vagytok? Bezzeg tíz nappal ezelőtt lapultatok, mint tehénkalap a fűben... Az öntudatos proletárok! Keljfel- jancsik a Valériáról... — Sértegetni akarsz? — kérdezte Koleta. — Nem, csak eszembe jutott, hogy egyes alapszervi párttitkárokat jobb lett volna móresre tanítani. — Kiskorpám — mondta fojtott hangon Koleta —, ha nem voltál még szájon csapva, tőlem megkaphatod: Bauman felugrott: ideges nyugtalanság rohanta meg, mint mindig, amikor személyes cselekvésében gátolta valaki vagy valami. — Satyó, jössz? — Uhüm — bólintott kevés meggyőződéssel a lakatossegéd. — Félre, emberek — szólt hangosan Koleta —, akiben becsület van, az utánam jón. — Forduljunk inkább vissza, vagy menjünk körbe — vélte valaki. Koleta felszegett fejjel közeledett az aluljáróhoz. Néhány lépéssel mögötte Satyó. A tanácstalanul toporgók közül is elindultak erre néhányan. Ebben a pillanatban Satyó az aluljáró bejárata előtt a töltés oldalán észrevett egy hosszú imbolygó alakot. — Szepi! — kiáltotta. A következő pillanatban hasra vágódott. A robbanás visszhangja mint üres boroshordó görgött _ — Nézd a szemforgató szent _ ................... t a nyugodtan Satyó. — Különben kommunistát, azt_ hisz^nem tu- végig a töités alján. Az emberek nem vagyok ellene a potya dom> kl nyiratta ki negyvenötben megtorpantak, és a szétcsapódó pénznek, csak unom magam. “a'SETm™le^en«Ä ködben Koleta arcra bukott — Hát ez csak hagyján, de ± N^lasoÉklt se akkor s Satyó ugrott fel elsőnek. Esze„I évekig ig, .égjünk, most K'ÄSÄ ' Jobb es akkor senki se fizetett - ma- lesZ) elhordod magad békével, gyávának érezte masát gyarázta Koleta, es aduval ütött. — Én a tiszta forradalmat kép- _ Megc>ite' — üvöltött és ma — Mindegy, akárki bármit mond, viselem. Megölte. üvöltött, es ma mi hatan bemegyünk. Igaz? _ Hiilye — mondta Satyó, és — Nálunk Úgyis holnap tize- kedve lett volna köpni egyet, tik a sztrájk-pénzt — jegyezte _ Ugyis jó _ válaszolt Bau- meg a szemetes. man —, én csak » figyelmeztetni Koleta felkapta a fejét: Mi Martam ezt a bandát: aki megnem a pénzért megyünk. töri a sztrájkot, az beledöglik. — Dolgozni? — csodálkozott Koleta elkapta a nyurga fiú Kari. A lakatos diadalmasan csapta az asztalra a piros hetest: kabátját: — Te nyikhaj strici, még fenyegetni mersz? Azt hiszed, minNo, uraim, ehhez mit szól- denki olyan naplopó, mint te?, nak? Mars ki! — és balkézzel kinyiKoleta fanyar mosollyal csúsz- tóttá az ajtót, jobbjával pedig tatta rá a piros alsót: — Öregem, nagyot lökött Szepin. két héttel előbb kellett volna fel- — Ezt még megkeserüli! — kelned. kiabált kintről a fiú. — A máriáját, ezt jól elszá- A hangulat megromlott. A ven- moltam. Veled nem kártyázom dégek szótlanul kászálódtak, csak többet. Satyó jegyezte meg bátortalanul: Feienként három frongó, eny- — Egy kört igazán játszhat- nyi volt a vesztesége. A kalauz tunk volna még. jommódra kezdett felfelé kapaszkodni a töltés oldalán. A tömegből valaki elkiáltotta magát: —* Utána, fiúk, a csibész istenit! Az árnyékok egymás után szakadoztak le a ködbundáról. Zihálva kapaszkodtak Satyó után. A szégyenkezés égette őket. Koleta halott, és az Üllői úton villamos csengetett. — Jó gyerek volt — mondta a férfi. — Az — felelte az asszony, s nagykendője sarkával petyegő könnyeit törölgette. — Ne ríj. Mondatunk misét érte — dörmögött a férj, s kezefe- jével végigsimított kusza, szürke bajuszán. Szája akár egy teli liszteszsák betüremlett nyílása. A kézfej pergamenszerű, barna bőrén kék színű tetovált halálfej, alatta évszám: 1914—18. A hamuszín szemöldöke olyan dús, mintha a szeme fölött is bajusz sörtél- kedett volna. — Szép misét mondassunk — szipogta az asszony. Fekete kendője alól kinyúló hosszú, szürke orrával kövér varjúra emlékeztetett. — Csakis — hagyta rá a férj. A vasútállomásra igyekeztek. Reggel érkeztek a városba, s bár még delet se ütöttek, már hazafelé tartottak. — Nem is romlott le a Misa. Egész jó húsban van — szólalt meg ismét az asszony. — Adnak ott enni eleget. Nem koplalnak a rabok. Meg aztán Misa egész nap csak ül, nem dolgozik ... A többiek igen, de neki nem lehet. .. Minek is? — vont vállat a férfi. — Igaz. — ö már többé nem dolgozik. — Soha többé — szipogott újra az asszony. — No ne ríj ... Könnyű halála lesz ... Láttam olyant a fronton tizenhétben ... Szökött katona volt. — Nem szenvedett? — Á ... Hamar túlesett rajta. — Beszentelték? — Be hát... — Misát is beszentelik? — Biztos ... Hívő ember volt, nem akármilyen. No meg jó gyerek, nagyon jó gyerek. Az asszony meghúzta álla alatt a meglazult kendőcsücsköt. — Igaz. Minden vasárnap eljárt a misére. Ott énekelt a kántor mellett. — Még aznap is — bólintott a férfi. — Akkor? — Akkor ... — Biztosan magához veszi az isten. Az asszonynak eszébe jutott, hogy Misa búcsúzás előtt semmiképp sem akarta teljesíteni kívánságukat. Ott állt előttük a látogatószobában a kissé szűk rabruhában, konok-szótlanul, leszegett fejjel. Hiába tartotta elé anyja a keresztet, s unszolta, hogy csókolja meg, Misa csak a fejét rázta ... — Miért nem akarta megcsókolni a keresztet? — fakadt ki készülődött. — Ha maguk így gondolják... — motyogta. — Igaz is, nem élet Reggel vastag ködbundát terített december a városra. Mire Koleta Török Satyó társaságában ez. A harcoknak vége, és mi még a vasúti aluljáróhoz ért, már tí- mindig a sült galambot várjuk, zen-tizenöten topogtak ott a ho- Kopogtak az ajtón. Koleta a mályban. homályos üvegen keresztül találgatta a kinti árnyék gazdáját. A Koleta egyszer, húszéves korában erre osont keresztül a rendKönyvismertetés ► Randé Jenő: Szputnyik New York felett (Móra) Az amerikai társadalom fiataljairól ír Randé Jenő izgalmas, érdekfeszítő történeteket. Az amerikai gyerekek a cowboy- és gengszterromantika, a rock and roll táncőrület, a filmekből, a televízióból és a könyvekből eléjük táruló erotika, szinte mindennapos fegyveres harc és gyilkosságok izgalmának légkörében élnek. Randé Jenő amerikai útjai során szerzett tapasztalataival bizonyítja, hogy elsősorban az Egyesült Államok társadalmi berendezkedésében rejlenek azok az okok, melyek a fiatalok millióit viszik a bűnözés útjára, Dömötör Sándor: Őrség (Gondolat) A szerző éveken át a Savaria Néprajzi Múzeum igazgatója és tudományos kutatója, könyvében saját gyűjtésének eredményeit is összegezi. Igen érdekesen ismerteti az őrségi gazdasági élet alapját, az erdőgazdálkodást. Ugyancsak részletes és jellegzetes az őrségi „szeres” települések és faépítkezések leírása. A második részben az őrségi folklórt ismerteti. Az őrségi népköltészetből népdalokat, népmeséket közöl. A számos képpel illusztrált kis kötet ily módon összefoglaló néprajzi képét adja a fontos magyar etnikai csoport életének. Hétköznapok Álmaink völgyében, hol fáradtságunkat lerakjuk, nappalba rántanak a józan vekkerek, hangjukban az üzem szól már, érte e sürgetés, s kelni kell — bár a kedvünk még szendereg. Leöblítjük magunkról az éjt s valóságba öltözünk, villamos-csengés visz szerszám-szorgalomhoz, — de a hajnal még távoli vágyakat csillant az égen, s lelkűnkről — utazni! — sóhajokat oldoz. Ám az üzemben ismerős arcoktól derül a szemünk, hívogat, kedvesen, munkánk, a tegnap otthagyott, tevékenység hódoltja leszünk, s mozdulataink összeállítanak egy új hétköznapot. FÜRTÖS GUSZTÁV Régészet EGY CSÁSZÁRI SIR KINCSEI Nemrégiben feltárták Kínában az 1573 és 1620 között uralkodott Wang Li császár sírját. A sír leleteit a császár Peking melletti volt palotájában kiállították. A sírban három vörösre lakkozott fakoporsó volt: a császáré és két felesé-' géé. Sok ládát találtak a sírban arannyal, ezüsttel, jade figurákkal töltve, valamint könyveket, amelyek az elhunytakat méltatják. A legfigyelemreméltóbb leletek a következők: arany korsók és tálak, melyek közül a legnagyobb két kilót nyom, arany császári korona, tetején két arany sárkánynyal és egy csodálatosan szép gyönggyel, nyers jadedarabok, melyek közül a legnagyobb 24 kiló, négy jadéból készült öv aranydíszítéssel és 300 darab, egyenként 13 méter hosszú selyemszövésű falikárpit. ÉRTÉKES TUDOMÁNYOS LELET Taskent közelében anyagi bizonyítékot találtak arra, hogy valaha a közép-ázsiai völgyekben jégmezők voltak. A Kara-Kamis folyó partján 17 centiméter hosszú fogat találtak, amely — mint ahogy a zoológusok megállapították — több százezer évvel ezelőtt, a jégkorszakban élő szibériai gyapjas orrszarvúé volt. A lelet a tudomány szempontjából nagy- jelentőségű, mivel a közép-ázsiai jégmezők létezését eddig vitásnak tartották. most belőle a kérdés. * — Nem tudom — merengett az ember. — Pedig jó fiú volt. Szófogadó ... Istenfélő ... — Tán elrontották ott a Misánkat ... Ki tudja, miket beszéltek be neki három hónap alatt... Csak nem lett kominista? — Fenét... Nem olyan gyerek az... — Igaz — bólintott az asszony. Hallgatás. Lépteik ütemesen kopogtak a kisváros macskaköves utcáján. — Az ünneplője majd jó lesz Bálintnak — szólott a férfi. — Hát a főd? — A főd?... Legalább egyben' marad... Nem kell kétfelé osztani, — Igaz — mondta halkan az asszony, s eszébe jutott, hogy férje mindig is csak egy gyereket akart, hogy a föld egyben maradjon. — Még jó, hogy a mi falunkban nincs szövetkezet — jegyezte meg sietve, hogy másra terelje gondolatait. — Felőlem!... Engem úgysem húznának be traktorral sem..'. Nekem ugyan táncoltathatják a mézesmadzagot, nem visznek lép- re! — A férfi hangja recsegett, mint a zsákrepedés. Az asszony szaporán bólogatott, akár a hullott kölest szemezgető varjú. — A főd megmarad... Egy-' ben ... — húzta be száját a férj. Hosszú hallgatás. Monoton léptek kopogása. — Mégis furcsa, hogy nem akarta megcsókolni a keresztet... — kerepelt aztán megint az asz- szony. — Furcsa ... Pedig nagyon jó fiú volt... Istenfélő .. . Szófogadó .. . Tisztelte a szüleit. Nem tett keresztül egy szalmát sem ... A tárgyaláson is hallgatott... Nem mondta meg. hogy én biztat tam.... Az asszony ijedten kapta fel a fejét: — Maga? — Én hát! . .. Azt is én mondtam, hogy vigye Julis testét a padláshoz a létra alá ... Odavitte, igaz, de aztán rájött az ijedtség, s amikor jöttek a rendőrök, elszólta magát... Meg aztán a balta... Véres maradt a balta foka ... Nem tudott tagadni Misa ... Még jó, hogy rólam hallgatott... Jó fiú volt, no! Igazán jó fiú! Az asszony riadtan pislogott az urára, de nem szólt. Az ember folytatta: — Mióta meghalt a legnagyob- bik fiú, a Jóska, útban volt nekem a Julis!... A fattyú... Ha már olyan bolond volt az a gyerek — isten nyugosztalja —, hogy "elvette ezt a kódis-lányt, legalább a férje halála után ment volna akárhová az a rongy!... De nem! Ö maradt és pusztította a kenyeret az én házamban!... A senki lánya!... Hát volt annak valamije?. .. Semmije!... Az öregasszony szótlanul tipegett az ura után. A férfiben forgolódtak a gondolatok. »Misa gyűlölte sógornőjét^ mert amikor egyszer megfogdos- ta a mellit, az az öregek előtt a szemibe mondta neki, hogy utálja akár a békát, ne merjen többé hozzányúlni. Aztán a fiút így nem is volt nehéz Julis ellen fordítani... No, meg persze, szófogadó gyerek volt a Misa. ..« — Aztán a temetés... az nem kerül pénzbe? — károgott bele a csendbe az asszony. — Nem ... Misát az állam temeti ... Ez így szokás ilyen esetben. — Szép misét mondatunk érte. — A legdrágábbikat. — Vállalja majd a pap? — Miért ne? .. . — Hát hogy így ... — Hát aztán! Hisz megfizetem! — fortyant fel hirtelen a férfi. — Igaz — bólintott gyorsan az asszony. — S egy szép miséért talán azt is megbocsátják odafönn, hogy nem akarta megcsókolni a keresztet. A férj hümmögetett. A közeli templom tornyában megszólalt a déli harangszó. Mindketten átszellemült arccal motyogtak valami ájtatosságot és sietve keresztet vetettek. Bertalan István
