Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-18 / 195. szám

1960. augusztus 18. TOLNA MEGYEI VEPÜJSÄO A munka és anyaggazdálkodás jobb megszervezésével, műszaki fejlesztéssel pótolták a lemaradást a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállatainál Hetedszer került fel áprilisban az élüzem-jelvény a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat be­járata fölé. Pedig akkor nem volt sok okuk a vállalat dolgozóinak a megelégedésre, — bár az 1959-es második félév jól sikerült —, az első negyedév nem indult valami biztatóan. A tervet éppen hogy teljesítette a vállalat, de az ön­költségnél 65 ezer forint túllépés mutatkozott. A lemaradás fő oka a nem megfelelő anyagellátás volt, egy-egy cikk gyártásához kénytelenek voltak vastagabb — tehát drágább — anyagot fel­használni, AZ ÁPRILISI termelési tanács­kozáson a vállalat vezetősége nyíltan feltárta a dolgozók előtt a helyzetet: veszélyben a tervtel­jesítés, veszélyben az élüzem-cím. Számos javaslat hangzott el mind a műszaki, gazdasági vezetők, mind a dolgozók részéről a le­maradás pótlására. Az eredmény nem is maradt el. Az első félév végére már túlteljesítették a ter­vet, az önköltség 185 ezer forint­tal lett alacsonyabb a tervezett­nél. A termelékenység a vállalt négy százalékkal szemben már az első félévben 9,2 százalékkal volt magasabb, mint amennyit a terv előírt. Anyagmegtakarításnál egész évre 79 ezer forint értékűt vállaltak, az első félévben azon­ban már 92 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg. Nincs semmi különös abban, ho gyan érte el a vállalat kollektívá­ja a szép eredményt. Mindenek­előtt az anyaggazdálkodást javí­tották meg. A lemezek leszállásá­nál új módszert vezettek be, egy lemezből három-négy féle alkat­részt is szabtak, így a minimális­ra lehetett csökkenteni a hulladé­kot. Felhasználták az első negyed, évben keletkezett és felhalmozó­dott hulladékanyagot is. Sok volt a selejt a könyökcső-gyártásnál, aminek az oka rendszerint az volt, hogy ha egy selejtes darab kijött a könyök-sajtoló gépből, még néhány darabot megpróbál­tak sajtolni, ha ezek is selejtesek lettek, akkor próbáltak állítani a gépen. Műszakonként előfordult 30—35 darab selejt is, ami 200 fo­rint kárt jelentett a vállalatnak. Most már az első selejtes darab­nál leállítják a gépet, hívják a művezetőt. A korábbinak negye- dére-ötödére sikerült csökkenteni a selejtet. NEM VOLT teljes mértékben kihasználva a vállalat eszterga­ás marógépe. Erre bérmunkát vállaltak a Maglódi Gépgyártól, így többletköltség nélkül sikerült növelni a vállalat bevételét. Az első félévben tovább folytatták a vállalatnál az egyes munkaműve­letek gépesítését, ez újab\> terme- lékenységénövelést, önköltség- csökkentést „hozott a konyhára”. Sikerült kiköszörülni az első ne­gyedévi „csorbát”, ezért bizakod­nak a vállalat dolgozói az élüzem- cím megtartásában. Lukács Márta, a vállalat műhelyében ké­szített gömbölyítőgéppel ötször annyi füstcső íömbölyítésct végzi el, mint a régi módszerrel. Gépesítették a falc-hajlítást is. Ezen a gé­pen Herényi Antal ifjúmunkás teljesítménye négyszer akkora, mint a régi, kezdetleges munkaeszközzel volt. Erről is beszélni kell Egymást segítő versenytársak A szocialista munkaverseny nem új, fiatal szocialista és szo­cialista jellegű mezőgazdasg' nagyüzemeinkben sem. Az ipar- ban dolgozó munkáskollektívák célkitűzéseihez hasonlóan, a me­zőgazdaságban is a magasabb eredmények eléréséért, az önkölt­ségek csökkentésért vetélkednek a dolgozók. Ellenben sok új vo­nás fellelhető a simontornyai és pálfai termelőszövetkezet most folyó versenyében. S mert új, beszélni kell róla. A pálfai Egyetértés és a simon­tornyai Kossuth Tsz gazdái ez év tavaszán kötöttek éves verseny­szerződést. Annak idején erről a Tolna megyei Népújság is hírt adott. A verseny egyik pontja ki­mondja, hogy a két közös gazda­ság közgyűlés által megválasztott bizottsága minden szezonmunka végén határszemlét tart a szom­szédos gazdaságban, s a legfőbb fórum — a közgyűlés előtt — mondja el tapasztalatait. Ez eddig így is történt. Arról azonban nem volt szó, hogy a versenytársak egyéb vonatkozásban is segítik egymást. S lám mégis... Nemrégiben arról panaszkodott Kockás Pál, a simontornyai tsz elnöke Lakos József pálfai ter­melőszövetkezeti vezetőnek, hogy kevés a munkáskéz, nem győzik a temérdek tennivalót. — Úgy látszik lemaradunk a versenyben — állapította meg elszomorodva Kockás Pál. — Segítünk pajtás, ez nekünk módunkban áll — így Lakos Jó­zsef. Másnap már közel száz pálfai termelőszövetkezeti tag ment dol­gozni a Kossuth-ba. De nemcsak egy nap, többször is dolgoztak pálfai tsz-tagok a simontornyai határban. így a Kossuth Tsz-ben is utolérték magukat a munká­ban. Ezzel szemben a simontor­nyai Kossuth Tsz tehergépkocsi­ját ajánlotta fel a pálfai Egyet­értés Tsz-nek. Vagyis amiben tudnak, segítenek egymásnak a versenytársak. Érdemes lenne e példát más, egymással határos termelőszö­vetkezeti községekben is követni) D. E; Készülnek az alkotmány ünnepére Pincehelyen és Ozorán Lázasan készülnek az alkot­mány ünnepére a megye két nagyközségében. Pincehelyen és Ozorán. Ezen a napon nemcsak az alkotmányról emlékeznek meg, hanem megünneplik a ta­nácsok megalakulásának 10. év­fordulóját és a szövetkezeti napot is. Pincehelyen zenés ébresztő lesz, majd fél tíz órai kezdettel ünnepi tanácsülést tartanak. — Ezen Nőé Imre, a községi tanács vb. elnökhelyettese mond ünnepi beszédet. A tanácsülésen a nőta­nács és az úttörők küldöttsége vi­rágcsokorral köszönti a jutalma­zott tanácstagokat, szövetkezeti és gépállomási dolgozókat. A tanács­ülést ünnepi nagygyűlés követi. Ennek az előadója Péti János, or­szággyűlési képviselő, a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke lesz. Az ünnepélyt itt is, mint a megye sok másik helységében munkás-pa­raszt találkozóval kötik össze. A Vörösmarty Termelőszövetkezetet a Híradástechnikai Vállalat patro­nálja. Erre a napra meghívták a vállalat küldöttségét s az a meg­hívást el is fogadta. Délután sportműsorral szórakoztatják a falu lakosságát, este pedig mű­sort ad a Híradástechnikai Vál­lalat kultúrcsoportja. Ezután tánc mulatság következik, amelyhez a zenét a vendégek szolgáltatják. Ozorán is ünnepi tanácsülés lesz a délelőtti órákban. Azokat, akik 10 év óta tagjai a tanácsnak, oklevéllel tüntetik ki, majd az út­törők virágcsokorral köszöntik a tanácstagságot. A tanácsülés után ünnepi nagygyűlés lesz, majd a tanácstagság testületileg meglá­togatja az ozorai várban elhelye­zett múzeumot. Wanda Wasilewska: HAJSZA 1 Négyszáz holdon termelnek jövőre szovjet iiúzafajfát a Fornádi állami Gazdaságban A Fornádi Állami Gazdaságban már régebb óta folynak kísérletek külföldi búzafajták termesztésé­vel. Az idén a többi között kétfé­le szovjet és többféle olasz búzát termeltek a gazdaságban. Az el­ért terméseredmények jónak mondhatók. Az olasz búzafajták átlagban 21 mázsa 60 kiló hol­danként termést adtak. Legna­gyobb hozamot azonban a szovjet Bezosztája búzafajta hozta, hol­danként 23 mázsa 20 kilót. A ma­gas termés mellett ez a búzafajta jól bírja a hazai éghajlati viszo­nyokat, keményszárú, kifogásta­lanul lehet géppel aratni. Ezért a gazdaságban jövőre már 400 hol­don termelnek Bezosztája szovjet búzafajtát. A vetőmag rövidesen megérkezik a gazdaságba, a talaj­előkészítő munkálatokat pedig már végzik a traktorok. A Fornádi Állami Gazdaságban a szovjet búzafajtán kívül jövő­re is termelnek még olasz búzá­kat, egyelőre még mindig kis te­rületen, kísérletképpen. Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI 'TtéfuíidÁ^oi! XIX. — Ez a história elhúzódhat. A fiú nyilván jó néhány napot itt fog feküdni... — Kételkedem benne. Még azért sem kezeskedem, hogy meg­éli ennek a híres kihallgatásnak a végét. Valaki hangosan keverte a po­hárban a langyos teát. A kiskanál ezüstös csöngéssel ütődött az üveghez. 29. — Tudsz válaszolni? A sebesült beleegyezése jeléül behunyta szemét. — Mi történt azután? — A Zgoda utcában... a Zgoda utcában., detektívek... igazoltatás. — Lőttél? — Lőttem. — Mindig van nálad fegyver? A sovány ujjak gyorsabban mo­zogtak a lepedőn. A sebesült sze­me, amelyet addig a mennyezet egyetlen pontjára függesztett, ki­fordult, és csak szeme fehérjének egy keskeny sávja látszott. — Nem mindig... de ma... ma igen.. — Hol szerezted a pisztolyt? A sebesült nem válaszolt. Sötét árnyak vetődtek sovány arcára. Halottnak látszott. Még az orra is elvékonyodott, mint a holtaké. — Azt kérdezem, hol szerezted a fegyvert? Bednarek nyugtalanul feszen­gett a hokedlin, szipogott. Pogor- zelski megfordult és szigorú pil­lantást vetett rá. Az altiszt nyom­ban mozdulatlanságba dermedt. Pawlowski idegesen kérdezte: — Szimulál vagy csakugyan el akar patkolni? Pogorzelski felállt. Nesztelen, ruganyos léptekkel az ágyhoz lé­pett. Tekintetét belefúrta a moz­dulatlan arcba. — Hallasz? Azt kérdem, hol szerezted a fegyvert? Hangja nyugodt volt, dallamos, szenvedélytelen. A sebesültnek sem a szemhéja, sem szempillája nem rezzent. Már ujjúval sem ka- pirgált a lepedőn. — Hallasz? Egy kicsit várt. — Bednarek, hívja az orvost. Malgozata nővér halkan benyi­tott az ügyeletes szobába. — Orvost kérnek. — Ki? Mi történt már megint? — A nyolcasba. Azok az urak... A sebész felugrott. — No tessék. Azok az urak! — Mondja meg nekik, nővér, hogy nem megyek! Még csak ez hiány­zott. Figyelmeztettem őket. Nem vállalok semmiféle felelősséget. Mondja meg azoknak az uraknak meg az igazgatónak, hogy intéz­zék csak maguk fontos állam­ügyeiket. Engem ne keverjenek bele. A nővér kezét ruhájának bő uj- ába rejtve, szcmlesütve állt. — Sápadt arcán közöny ült. — Ne izgassa fel magát, kollé­ga, majd én megyek — szólt az ügyeletes orvos. — Mcrre^, menjen... valószínű­leg már exiíus... Pawlowski, amikor meglátta az ügyeletes orvost, elcsodálkozott. — Mi a sebészt kértük... A kollégám... a kollégám.. — mormogta zavartan az orvos. — Elment vagy el van foglal­va — súgta Pogorzelski. — Igen... — Szeretnénk megkérdezni ön­től, doktor úr, hogy a beteg álla­pota lehetővé teszi-e a kihallga­tás folytatását. Az orvos a sebesültre pillan­tott. Megfogta a lepedőn nyugvó kezet, kigombolta a köpenyét, a mellényzsebéből elővette óráját és számlálta a beteg érverését. Fel­emelte a szemhéjat. Vállat vont. — Eszméletlen. — De él? — kérdezte Pogor­zelski. Az orvos meghallgatta a beteg szívét, s felegyenesedett. — Egyelőre még... igen. Megnyomta a csengő gombját. Az ajtóban nyomban megjelent a fehér fityula. — Kámfort. Mindkét rendőrtiszt az ablak­hoz vonult. Az ágy körül tovább folyt a sürgés-forgás, a kis szoba megtelt átható orvosságszaggal. Megjelent a sebész. A nővér sut­togva kérdezett tőle valamit, fel­fedve a sebesült vállát. Paw­lowski nem törődött azzal, mi tör­ténik az r"v körül. Félhangon ol­vasta, amit írt; — A sebesült állapotának a se­besülés lolytán beállott rosszab­bodása nem teszi lehetővé a jegyzőkönyv folytatását. A jegy­zőkönyvet aláírni... Az ágyra tekintett. — Aláírni a sebesültnek ez ok­nál fogva nem áll módjában. írd alá — fordult Pogorzelskihez. A jegyzőkönyvet sorban alá­írta Pawlowski, Pogorzelski rendőrtiszt, Bednarek, a harma­dik kerületi rendőrkapitányság őrmestere. Pawlowski az iratokat betette aktatáskájába, és amikor a táskát becsukta, a zár nagyot csattant. Az ágynál álló sebész megfordult. Elvörösödött, de egy szót sem szólt. Mindhárman ki­mentek. — Még egy injekciót — rendel­kezett az orvos. Malgozata nővér a megszokott mozdulattal szúrta be a tűt. A fecskendő dugattyúja sűrű, olajos folyadékot lövellt, amely lassan hatolt be az alkari vénába. A nő­vér nyugodt szeme figyelmesen követte a dugattyú mozgását. A sebesült szemhéja lassan felnyílt, és sötét szeme a ráhajló apáca halvány arcába tekintett. 30. A Dzielna utcai börtönben a hatodik kerületi vizsgálóbíró ki­hallgatta Turowiczot. A teljesen bepólyázott Turowicz feszülten figyelte az ágy mellett ülő ember arcát. Igyekezett ki­fürkészni szándékait, felfogni a kérdések igazi jelentését, megér­teni, mit akarnak azok, akiknek a hatalmában van. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents