Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-16 / 193. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. augusztus 16, II KUIONOS HÁZASSÁG II — Látod azt az ifjú párt? A jelzett irányban az égbenyúló bátaszéki templom felé tekintek. A templom előtti járdán jól öltözött fiatalasszony halad férje oldalán. Barátom, aki a helybeli KlSZ-szervezet egyik vezetője, egy darabig szótlanul szemléli a fiatalokat, akikre felhívta figyelmemet, aztán miután azok tovább haladtak, kerékpárja kormányára támaszkodik, szembefordul velem, és nyugodt, csendes hangján megint beszélni kezd. — Arra kértél, hogy valami érdekeset, különöset és főként tanulságosat mondjak neked a körülöttem élő fiatalok életéből! Nos, ha van türelmed hozzá, elmesélem ennek a boldog ifjú párnak ezen érdekes, különös és főként tanulságos szerelmi históriáját. — Úgy kezdődött, mint ahogy a legtöbb szerelem. Először csak a tekintetek találkozása, aztán hosszú éjszakákon keresztül tartó tánc, végül az első csók, amelyet lázas suttogással elrebegett fogadalom követett. — Szerették egymást, s komolyan vették a szerelmet. A fiú és a lány közös elhatározás folytán ugyanazon a vasárnapon jelentették be otthon házassági szándékukat. A lány szülei nem ellenezték, a fiú anyja viszont hallani sem akart az egybekelésről. — A fiú csendes, szótlan természetű, szófogadó gyermek volt egész életében. Nem veszekedett az anyjával, de szerelméről sem tudott lemondani. Tovább mélyült, erősebbre szövődött az elkezdett folyamat. A fiatalok együtt töltötték az estéket. — Ekkor a fiú anyjának kü- lönös ötlete támadt. Hazahívta két idősebbik fiát Bonyhádról, hosszasan tárgyalt velük, s az eredmény az lett, hogy az idősebb testvérek egy hétre meghívták öccsüket Bonyhádra. — Rengeteg pénzt ráköltöttek. Etették, itatták, lányokkal ismertették össze, s ócsárolták előtte régi szerelmét. — A bonyhádi »kikapcsolódás« azonban semmit sem használt. Amikor a fiú hazatért Bátaszékre még nagyobb hévvel kezdett neki a félbeszakadt udvarlásnak. — A lány szülei türelmetlenkedni kezdtek: »Nincs értelme annak, hogy egymást bolondít- sáiok. Vagy kössetek felnőtt módra házasságot, vagy pedig szakítsatok egymással« — állt elő egy szép napon a leány apja. — A fiú, mivel félt az anyjá.- tól, különös megoldást talált ki. Két barátját felkérte tanúnak, s a legnagyobb titokban járult menyasszonyával az anyakönyv vezető színe elé. Barátai mindenki előtt eltitkolták az esküvőt. — És most jól figyelj, mert ezek után olyasmi történt, amiről még bizonyára sosem hallottál, pedig sokfelé járkálsz, s ilyesmit kitalálni sem lehet, ekkora lehetetlenséget csak a szerelem szülhet. Az ifjú férj két héten keresztül, a mézeshetek idején éjfélkor felkerekedett és hazament a szülői házhoz, s hallgatta anyja korholá- sát, amiért éjfélig kimaradt. A fiú anyja két héten keresztül nem is sejtette, hogy a fia nős ember. A fiú minden éjjel kicsempészett néhány ingét, cipőjét, vagy ruháját a szekrényből, s pontosan két hét kellett ahhoz, hogy minden »ingóságát« áthordjon a titokban tartott feleséggel közös szekrénybe. Amikor az utolsó darab zsebkendőt is »átmentette«, bejelentette az anyjának, hogy megnősült. — Az anyja, aki rendkívül erős akaratú asszony, nem fakadt sírva, dühösen összevonta a szemöldökét, végigmérte tetőtől talpig a fiát, s azt mondta: »Rendben van! De innét semmit el nem viszel! Én nem annak a lánynak a számára gyűjtögettem éveken keresztül!« — Azóta már csaknem egy év telt el. A fiatalok boldogan élnek. A fiú anyja, ahogy hallom, kezdi megbánni oktalanul makacs magatartását, s ma már ö maga is nevet azon, hogyan mentette át fia a holmiját az újonnan alakított, s titokban tartott családi tűzhely számára. Ha az első unoka meglesz, biztos vagyok abban, hogy teljesen helyreáll a békesség. Elvégre is a tiszta, igazi nagy szerelmek nemcsak a filmekben és a regényekben, hanem a valóságban is legyűrnek minden akadályt! Alighogy befejeződik a történet, a templomtoronyban megszólal a nagyharang. Dél van. A termelőszövetkezeti irodáról, a ktsz-ekből tódulnak haza . az emberek ebédelni. Barátom gondolatát, aki szemmel láthatóan még néhány percig saját elbeszélésének hatása alatt áll, a harangzúgás hirtelen úgy látszik más irányba tereli. Sietősen nyújtja felém a kezét, s felpattan a kerékpárra. — Rohanok, mert az »asz- szonypajtás« vár rám! Majd ha legközelebb jössz, még mást is mondok a mi fiataljainkról! — kiáltja távozóban. (HAYPÁL) ímimiMmininiiui „Oda megyünk mindig, ahol a legnehezebb" Nagy munkában vannak a kis- dorogi Március 15. Tsz tagjai. Nemcsak a földeken, hanem a tsz portáján is folyik a munka. Építkeznek. Egy régi istállóépületet — amely néhány évvel ezelőtt leégett — alakítanak át, magtár lesz belőle. HÉT EMBER — két nő és öt férfi — szorgoskodik a falakon és az udvarban. Egyik részük a falak magasításán, másik részük a tetőszerkezet összeállításán dolgozik. A leégett istállóra tető kerül, a csupasz falakra ajtók, ablakok. — Valami becstelen ember gyújtotta fel az ellenforradalom idején — magyarázza az egyik építő. Kerekes Pál —. de mi újjáépítjük — teszi hozzá. — Nézzen csak oda — mutat egy épületre — az a bikaistálló. Annak az átalakítását 26 000 forintért vállalták volna. Ezt nem hagyhattuk mi. Pap János bácsi vezetésével 7000 forintból megcsináltuk. Nem mondom, meg is dicsértek bennünket. — Ezt a munkát is közel 100 ezer forintért akarták elkészíteni, ha kiadjuk. Úgy számítjuk, hogy 40—45 000 forintból mi megcsináljuk. Vigyázni kell a közösre, hiszen ez már az egész falué. II.YEN EMBEREK ők mind a heten, akár a két asszonyt, De- niény Imrénét, Hampl Józsefnét, akáir Genczler Ádámot, Mizler Mátyást, vagy Kondor Györgyöt kérdezik. Örömmel, büszkén beszélnek munkájukról, de közben serényen jár a kezük; Arról már inkább mások beszélnek, hogy ha sürgős a munka a földeken, ott is megállják helyüket. Sőt, amint mesélik, Kerekes bácsi után az aratásban ketten is alig győzték a markot szedni. Ekkor arató brigáddá alakult át- az építő brigád. Aztán a csépléskor... Megérkezett a gép, de az eredetileg kijelölt brigád tagjai szerte dolgoztak a földeken. Nosza, az építők leugráltak a falakról és nekiálltak csépelni. Nem is hagyták ott, míg nem jött az eredeti cséplő-csapat. — Oda megyünk mi mindig, ahol a legnehezebb a helyzet — mondja Kerekes bácsi. — Most itt a legsürgősebb, hogy jó helye iegyen a gabonánknak, a takarmányoknak. De csinálunk is olyan helyet neki, hogy csak na... A többiek egy pillanatra felnéznek munkájukról és rábólintanak. (Sz) Válasz két panaszos levélre Nemrégen Simontornyáról kapott szerkesztőségünk levelet, amelyben a helybeli lakosok közül többen a savanyú, rossz kenyérre és a formátlan Kiflikre panaszkodtak. Ezzel kapcsolatban a Tamási Sütőipari Vállalat igazgatója, Rózsa Andor elvtárs közölte velünk, hogy vizsgálatuk nyomán utasították a telep vezetőjét, hogy a kovászolást a gyártástechnológiában előírtak szerint végezzék. Ugyancsak intézkedés történt a másik panasz ügyében is, amely a kiflik nagyságáról szól. »Megállapítottuk azt is. hogy az üzem vezetője helytelenül adott át a kereskedelem részére a sütés közben megégett kenyeret, formátlan süteményt. Ezek nem adhatók át a kereskedelem részére, ezért erre utasítottuk a telep vezetőjét is«, I — írja a szerkesztőségnek küldött levelében. * Bonyhádiak figyelem! Váradi Sándor elvtárs, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója válaszol panaszos kérdésükre: »A vállalatot ért bírálat jogos, s a hibák megszüntetése érdekében a következőket intéztük: Újabb, nagyobb kapacitású fagy- laltgépet helyeztünk üzembe, hogy ezzel megszüntessük a fagyaltért való sorbanállást. Intézkedtünk a Béke étterem büfé-részlegének vasárnapi nyitva tartásáról, ahol cukrászsüteményeket és fagylaltot lehet kapni. Még ez évben meg akarjuk valósítani a Fő-téren a második kis cukrászda létrehozását, mely- lyel a község fagylalttal és cukrászsüteménnyel való áruellátását nagy mértékben meg tudjuk I javítani«. Új zeneiskola nyílik Bonyhádon Bonyhád a megye egyik ipari góc pontja. A község lakosai közül sok az ipari munkás, akik közül ma már sokan igénylik azt, hogy gyermekük korszerű zenei oktatásban részesüljön. Ezért sokan vannak Bonyhádon, akik a szekszárdi zeneiskolában folytatják zenei tanulmányaikat heti egy, vagy két alkalommal történő bejárással, de nagy azoknak a száma is, akik helyben sajátítják el a zene alapelemeit. Ez az igény késztette a megyei tanács művelődésügyi osztályát ar ra. hogy engedélyt kérjen a Művelődésügyi Minisztériumtól a zeneiskola megnyitására. A minisztérium engedélye a napokban érkezett meg Szekszárdra és ezek szerint az 1960—61. tanévtől kezdődően fiók-zeneiskola kezdi meg majd működését a járási székhelyen A fiók-zeneiskola anyaiskolája egyelőre a szekszárdi zeneiskola lesz. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya egyelőre 2—3 nevei lői állást biztosít megfelelő pénzkerettel egyetemben, az új intézi meny részére, míg a dologi szükségletek, megfelelő helyiség és hangszerek biztosítására a járási tanács végrehajtó bizottsága tett ígéretet. A megye új zeneoktatási intézménye ugyan szerény keretek között kezdi meg működését szeptemberben, de minden remény megvan ahhoz, hogy a kis hajtás terebélyes fává növekedjék és a második ötéves terv időszaka alatt az intézmény a szekszárdi zeneiskola keretei közül kiszakadva önállósuljon; O. I. Kézimunka-szakkört szerveznek Gerjenben A gerjeni nőtanács aktívái nemcsak az asszonyok felvilágosításával, meggyőzésével foglalkoznak, hanem maguk is segítenek a közös munkában. Már a kapálások idején is dolgoztak kint a földeken, s most legutóbb azt vállalták, hogy a kukoricatörésben is segítenek a termelőszövetkezetnek. De ezzel együtt már most szervezik az asszonyok téli foglalkoztatását. E tervek között szerepel természettudományos ismeretterjesztő előadások tartása is. * Ezenkívül egy “kalocsai kézimunka-szakkör« beindítását szőri galmazzák. Itt a gerjeni asszonyok, lányok megismerkedhetnek a különböző híres kalocsai hímzésekkel, mintákkal, s kézimun- kázásuk eredményeként szebbé tehetik lakásukat. Á dunakömlődi tsz-tagok közösen értékesítik a munkaegységre kapott kenyérgabona- feleslegüket A dunakömlődi Szabadság Tsz tagjai a múlt évben is közösen adták el az államnak munkaegységre kapott kenyérgabona-feleslegüket. Tavaly így kétszáz mázsa búzát értékesítettek. A tavalyi jó tapasztalatokon • felbuzdulva idén is úgy határoztak, hogy a felesleges kenyérgabonát közösen értékesítik. Mintegy háromszáz mázsa búzát adnak így el előreláthatólag az államnak és ezért nagyüzemi felárat is kapnak; 1960. Antal Tamáska Gyönk Tóth Éva Fácánkert Hencz Janika Öcsény Tamás Zsolt Dombóvár Lóridon Marika Tolna A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére,
