Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
1960. augusztus 12. TOLNA MEGYEI VEPtJJSAG s A szövetkezeti tag a termelőszövetkezet felelős gazdája II megyei tanács vb. kizségfejlesztési versenyt hirdet Gyakran merültek fel falvaink- ban zavaros nézetek, helytelen vélemények a szövetkezeti tulajdonformáról, mint a szocialista tulajdon egyik megjelenési formájáról. A termelőszövetkezetek szervezése idején részben tudatlanságból eredően, másrészt ellenséges propaganda hatására olyan hírek bukkantak fel néhol, hogy a szövetkezetbe való belépés egyet jelent a földek és az ösz- szes termelési eszközök államosításával, a tulajdon megszüntetésével. Azóta sok bizonytalankodó és kétkedő ember győződött meg a gyakorlatban is saját tapasztalataival a valóságról. Azonban még ma is találkozunk, főleg a még egyénileg gazdálkodók körében a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos helytelen nézetekkel; Ezért hasznos lesz elmondani a valóságot a szövetkezeti tulajdonról. A szocializmus, amely felé mi is nagy léptekkel közeledünk, nem szünteti meg a tulajdont, sőt to- vábbmenve azt is elmondhatjuk, hogy a tulajdon még a kommunizmusban sem szűnik meg. Marx és Engels A kommunista párt kiáltványában világosan kijelentették: „A kommunizmust nem az jellemzi, hogy általában meg akarja szüntetni a tulajdont, hanem az, hogy a polgári tulajdont akarja megszüntetni«, Tehát a kommunizmus az ellen a tulajdonforma ellen küzd, amely lehetőséget ad az emberek egy csoportjának: a kisebbségnek, hogy kizsákmányolja az emberek egy másik csoportját: a többséget. A szocialista forradalom kisajátítja a nagytőkések tulaidonát: államosítja a gyárakat, a bankokat, a szénbányákat, a nagy földbirtokokat és minden olyan termelési, vagy gazdálkodási eszközt, amellyel embereket lehet kizsákmányolni. Ezekből az államosított javakból keletkezik az állami, vagy össznépi tulajdon. Az állami tulajdonban lévő javak mindany- nyionké, hasznukból mindannyian részesülünk. káruk is mind- annyionkat érint. A szövetkezeti tulajdon mékekkel a szövetkezet saját belátása szerint gazdálkodik: alapokat képez, értékesíti és tagjai között szétosztja. Az állam az állami vállalatot közvetlenül irányítja: igazgatót nevez ki élére, aki egyszemély- ben felelős vezetője a vállalatnak. A szövetkezetei a tagok kollektívája, a közgyűlés irányítja. A közgyűlés választ vezetőséget, elnököt. Bármely vezetőt bármikor jogában áll a közgyűlésnek leváltani. A vezetőknek az a feladatuk, hogy a közgyűlés határozatait megvalósítsák, összeegyeztetve azokat a szocialista állam törvényeivel, tervfeladataival, gazdasági és politikai irányelveivel. A két tulajdonformának ezekből a lényeges különbségeiből adódik a jövedelemelosztásban mutatkozó különbség is. Az állami vállalat munkása munkabér formájában kapja meg a társadalmi összterméknek egyéni fogyasztásra kerülő részét. Ez a bér függ a munkás munkájának a mennyiségétől, a minőségétől és csak kisebb részben függ a vállalat eredményes gazdálkodásától. (Nyereségrészesedés.) A munkás bére garantált akkor is, ha elemi csapások, vagy más károk érik vállalatát. A szövetkezeti tag munkaegységei arányában és prémium címén részesül a szövetkezeti gazdaság eredményeiből. Míg egyéni gazda volt, akkor is ha többet dolgozott és jobb minőségben végezte el a munkát, többet jövedelmezett neki egyéni gazdasága. Most a szövetkezetben is, ha többet és jobban dolgoznak a tagok, többet jövedelmez a közös gazdaság. A szövetkezeti tag csak saját szövetkezetének eredményéből részesülhet, hisz ez az ő tulajdona. Éppen ebből következik, hogy az össznépet képviselő állam nem garantálhat a szövetkezeti tagnak fix jövedelmet. Tehát teljesen alaptalanok és károsak az olyan nézetek, amelyek szerint helyes lenne, ha a szövetkezeti tagokat az állam fizetné. A szövetkezet termékeket termel, azokból bevételre tesz szert, ezek a termékek és az értük járó pénzjövedelem a saját tulajdonát képezi, ebből osztja ki tagjainak a részesedést. A szövetkezeti tulajdon tisztázása közelebb visz bennünket annak világos megértéséhez, hogy a szövetkezeti gazdaságnak minden szövetkezeti tag felelős gazdája. Minden egyes szövetkezeti tagnak egyformán érdeke a közös gazdaság megerősödése, jövedelmezőbbé tétele, mert ez a közös gazdaság képezi egyre jobb életének egyetlen forrását. Szövetkezeti mozgalmunk az országban is és megyénkben is bő- , velkedik gazdag tapasztalatokban. A tapasztalatok megcáfolhatatla- nul bizonyítják a nagyüzemi, szo- I cialista gazdálkodási rendszer ha- , talmas fölényét. Ez már nem lehet vita tárgya. De az sem lehet vita tárgya, hogy ott, ahol a szövetkezeti tagok gazdái a szövet- I kezetnek, gazdaként dolgoznak, szólnak bele a közös ügyekbe és érzik a felelősséget a szövetkezet minden lépéséért, ott a közös gazdaság is gyarapodik, meg az egyén is. Jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy megyénkben is ilyen a szövetkezetek döntő többsége. Gy. J. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalt a községfejlesztési tervek teljesítéséről és az eredmények javítása érdekében községfejlesztési versenyt hirdet a megye községei és városa részére. A versenyt a következők szerint értékeli a végrehajtó bizottság: 1. Az 1960. évi bevételek százalékos teljesítése (a lakosság, s ezen belül a termelőszövetkezetek hozzájárulása, működési bevételek). 2. Az 1960. január 1-től, december 31-ig teljesített és az előírt nyilvántartás szerint igazolható társadalmi munka értéke ezer lakosra átszámítva. 3. A helyi anyagok felhasználása forint értékre átszámítva, az évi előirányzathoz viszonyítva. 4. Az 1960. évi december 31. napjáig teljesített összes bevételhez viszonyítva a teljesített kiadási összeg százalékban. 5. Az 1960 december 31. napjáig teljesített kiadások, viszonyítva a Tizenkilenc mázsás búzaátlag Késxül a xöldsiló Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságának dolgozói, évről évre kitűnő eredményeket érnek cl, nemcsak az állattenyésztés, hanem a növénytermesztés terén is. Ezt igazolja az a kiváló eredmény, amelyet az idei évben is elérlek, s amelyről Czapáry László, a gazdaság igazgatója szerkesztőségünket tájékoztatta. Gazdaságunkban a múlt év őszén 550 holdon vetettek búzát, s e területről átlag 19 mázsa terményt takarítottak be. Kielégítőnek mondható a 36 holdon termelt rozs is, mert holdanként 18 mázsa 130 kiló volt az átlagtermés. A ta- | vaszi árpa holdanként 20 mázsát ; adott. Ezt az átlagot közel 230 holdon érték el.- Az őszi árpa át- j lagtermése 16 mázsa volt. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy a több mint 4 ezer holdas kísérleti gazdaságban befejezték már a tarlóhántást is, a kombájnszalmát lehúzták, kazalozták, s mind e munkák mellett hozzáláttak a silózáshoz is. Eddig 300 köbméter kitűnő minőségű zöldsilót készítettek. B. R. módosított kiadási előirányzathoz százalékban. 6. Az 1960. évi községfejlesztési tervben szereplő természetes mértékegységek teljesítése, viszonyítva a módosított mértékegység előirányzatához, mind mértékegységben, mind százalékban. A megyei tanács vb. a legjobb eredményt elérő négy községet (várost) jutalomban fogja részesíteni, az alábbiak szerint: A felsorolt hat értékelési pontnak megfelelően az első helyezett 50 000 forint, a második 25 000 forint, a harmadik 20 000 forint, a negyedik helyezést elérő tanács részére 15 000 forint jutalmat biztosít a megyei tanács vb. az illetékes tanács községfejlesztési alapjára. Mivel a községfejlesztési munka irányítása — a községfejlesztésről szóló törvényerejű rendelet értelmében — a tanácsnak mint államhatalmi • vnek a feladata, és a rendéihez, ek ezzel kapcsolatban a tanácsokra jogokat, a vég rehajtó bizottságokra kötelezettségeket írnak elő, a jutalmazásnál a következő kizáró okokat veszik figyelembe: 1. Nem részesül jutalomban az a község, ahol a tanács által jóváhagyott községfejlesztési terveket, tanácshatározat nélkül módosították, vagy év végén bármilyen címen hitel túllépés van. 2. Továbbá nem részesülhet jutalomban az a község, ahol a vb. az idei évben legalább két ízben napirendi pont keretében nem számol be a tanácsnak a községfejlesztési munkákról. A verseny értékelése az 1960. évi zárszámadások elkészítése után történik, és ezután kerül sor ! a jutalmak odaítélésére is ...........................».......... I, ............I, — m ás módon jön létre. A ! dont nem sajátítja ki a szocialista forradalom, hanem a kistulajdonosokat az önkéntesség és a meggyőzés alapján termelői társulásokba, szövetkezetekbe tömöríti. Ezek a termelői társulások önálló gazdasági egységek, javaik tulajdonjoga a szövetkezet tagjaira korlátozódik. Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet minden vagyona a termelőszövetkezet tagjaié és senki másé. Nálunk, Magyarországon a mezőgazdaságom van még egy sajátos vonás is, mégpedig az, hogy a föld tulajdonjogilag gazdájáé marad, csak a föld birtoklása származik át a szövetkezet kollektívájára. Mindezekből következik, hogy a szövetkezeti vagyon hasznából más nem részesedik, csak a szövetkezet tagsága és kára sem érint közvetlenül mindannvionkat. csak a szövetkezet tagságát. Tehát az állami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon nrnd°"?v- előtt abban különbözik, hogy az állami tulajdon az közvagyon, az az egész nép tulajdona, a szövetkezeti tulajdon pedig csoportva- gyon, egy csoportnak, a szöveti’-- zeti tagságának a tulajdona. A Simontornyai Bőrgyár tulajdona az ott dolgozó munkásoknak, de a csepeli munkásoknak is, tulajdona a szövetke’'"1!. r-^- '■■■ rasztságnak, az én tulajdonom is, meg a tied is, mindenkié. A bá- taszéki Búzakalász Tsz azonban csak a bátaszéki Búzakalász Tsz tagjainak a tulajdona, re"ki r Az állami vállalatok termékei a szocialista állam tulajdonát képezik. Ezeket, a termékeket az állam előre rögzített áron és módon realizálja. A szövetkezetek termékei az adón és egyéb állami kötő’ — tfeégen kívül a sz'jv tke- aetben maradnak, ezekkel a terXV. Dobecki ingerülten dobolt ujjaival az asztalon. A mentőorvos még a kihallgatás előtt bekötözte a sebesültet. Kötés volt a fején, a jobb kezén, a lábán, öltönye rongyokban lógott róla. S a rendőr- kapitány helyettese mégis érezte, hogy ebből az emberből egy szóval sem húz ki többet, mint amennyit jószántából elmondott. Nem kételkedett abban, hogy minden egyes szavát megfontolta, mérlegelte, teljes felelőssége tudatában mondotta ki. Turowicz a jegyzőkönyvet bal kézzel írta alá. Nagy kínnal, a mentők segítségével, rendőrök gyűrűjében vonszolta el magát a mentőkocsiig. Lecipelték Rut- kowskit is, aki még mindig nem tért magához. A sziréna felüvöl- tött. Turowicz nézte a fiatal, megmerevedett arcot, a rövidre nyírt hajat, a lehunyt szemhéjat. Egy másik emberre gondolt, arra, aki az elvtársaknak azt az »ellenőrzött« információt adta, hogy Cechnowski délelőtt a Bracka utcában lesz. Az autó nagyot zökkent egy Idörben. A kékes szemhéj vállanul felnyílt. — Él? — suttogta Rutkowski. Vértelen, repedezett ajka gyerekes mosolyra húzódott. Jan ek- áor gondolt először arra, hogy milyen fiatal még Henryk, aki mögött már kétévi börtön van, előtte meg... vajon mi van előtte? A mentőkocsi befordult a Pa-j utcai börtön udvarára. 24. Mihelyt megszűnt a lövöldözés, ■ rzak konfliskocsis már nem f’rici féltette, brr.cm rémülten gondolt a kocsijára. Az emberek még mindig a Zeliazna utca felé szaladtak, távolról kiáltozás hallatszott. Tomczak kétségbeesetten integetett egy arra haladó autónak, a sofőr lassított, Tomczak pedig felugrott a kocsi lépcsőjére. — Utánuk! Utánuk! Azok után, akik a kocsimban... A kocsi száguldott. Tomczak csaknem az egész utcát belátta. Szemben gyalogosok jöttek, autók robogtak, de a lovat meg a konflist sehol sem látta. A Zlota és a Zeliazna utca kereszteződésénél megpillantott egy embert, aki egy törött kereket cipelt. Szívét rossz előérzet szorította össze. Aggodalma hamarosan beigazolódott. A Zeliazna utcán taxik jöttek visszafelé, rendőrök siettek, a szenesraktár körül emberek tolongtak, a vasúti sorompó mellett pedig meglátta az oldalra dőlt konfliskocsit; az egyik kereke hiányzott. A ló nyugodtan állt, fejét lehorgasztotta, s Tomczak csak akkor látta, amikor egészen közel ért hozzá, hogy az állat reszket és bőre egészen sötét a verítéktől. — Ez a maga kocsija? — kérdezte egy rendőr. Az első pillanatban megrémült. De azt azért észrevette, hogy a leengedett kocsifedél tele ven lyukakkal, még a kocsi hágcsóját is átlőtték. — Kié volna? Persze, hogy az enyém. — Be kell vinni a kapitányságra. A kocsis meg akarta fogni a gyeplőt, de a_ két darabban lógott a Midre. A ló nyakára tette kezét. — Gyerünk. A ló tétován megindult, de nyomban megállt. — Gyerünk, gyerünk — biztatta Tomczak. De a ló csak akkor volt hajlandó elindulni, amikor valaki kivált a tömegből, vállát a kocsi oldalának feszítve felfogta a tengelyt és a kocsi visszabillent eredeti helyzetébe. Lassan lépkedett, ünnepélyesen, akár egy temetési menetben. A kocsist a bámészkodók csoportja kísérte el a nyolcadik kerületi kapitányságig. Itt, a raktár ajtajánál, már nem volt mit nézni. A mentőkocsi a Zlota utcában felvett egy Kempner nevű súlyosan sebesült diákot, a Zeliazna utcában pedig Witman rendőrt: a város központjában még sokszor felhangzott a mentőkocsi szirénájának fülrepesztő, elnyújtott üvöltése. 25. A Zgoda utcai házban Luznia- kowa, a házmesterné a kapualjat takarította. A vér összekeveredett a piszokkal, amit a sok járókelő behordott. Hirtelen valami megcsörrent a kefe alatt. Egy töltényhüvely. A házmesterné felemelte és köténye zsebébe dugta. A sarokban még egy hüvely hevert, ezt is felvette. Czesek, Droz- dov.'sk' !'l"lv'c 'n. akit a fene evett, hogy ilyen eseményt elmulasztott, egy harmadikat is talált. A rendőrség már régen szétkergette a kíváncsiskodókat; helyreállt a nyugalom, de a kapuba minduntalan bekukkantott egy-egy szomszéd, s feltartotta Luzniakowát a munkában. Az igazat megvallva, nem is nagyon bánta. Az átélt rémület után, a vér látása után, a fülsüketítő lö- \ üldözés után, nem szívesen maradt volna egyedül. Azonkívül most fontos személyiségnek érezhette magát, hiszen mindenkinél többet látott. Véget nem érően mesélte a történetet, felidézte a részleteket, hogyan jött be a kapualjba az a három ember, meg hogy Klimasinski megkérdezte: — Maga chelmi? És hogyan látta meg a földön fekvő Lesinskit. Stasik visszament a Zgoda utcába. Nagy kerülőt tett a Szpital- r.a utcán át. Hóna alatt cipelte Sledzinski úr cipőjét, de egyelőre nem mert közeledni Sledzinski házához, mert attól tartott, hogy a lovasrendőr felismeri. — Csak amikor minden elcsendesedett, akkor csöngetett be a jól ismert ajtón. Kiderült, hogy Sledzinski úr mar elment, de hamarosan hazatér. Stasik ekkor elhatározta, hogy bekukkant a Zgoda utcai házba. Az utcán beszélték, hogy minden ott kezdődött. S a házmesternél ismerte. Már éppen be akart lépni a kapun, amikor hirtelen önkéntelenül hátrált néhány lépést, mert magán érezte egy közelben • íféiíi szúrós tekintetét. — Eesúgó. — gondolta — semmi két- rig. Megpillantott a járdán egy kis töltényhüvelyt. Úgy tett, mintha véletlenül elejtené Sledzinski úr cipőjét, és azzal együtt óvatosan- felemelte a kis fémdarabot. (Folytatjuk.; ,
