Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-11 / 189. szám

1960. augusztus 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pártonkívüliek nevelése is fontos feladata a kommunistáknak — Milyen hatással van a dunakömlődi Szabadság Termelőszövetkezet pártszervezetének munkája a pártonkívüliekre ? — nistákat a különböző munkaterü­Egy esztendő a mérlegen A pártszervezetek munkájának eredményeként egyre erősödik a párttagok nevelőhatású tevékeny­sége a pártonkívüliek körében. A politikailag fejlett kommunis­ta tovább adja eszmei, ideológiai tudását a körülötte élő pártonkí- vülieknek. Ezt bizonyítja a duna­kömlődi termelőszövetkezeti párt- szervezet tevékenysége is. A világnézeti harc sikere A 178 tagú Szabadság Termelő- szövetkezeten belül 46 párttag és tagjelölt van. A község kommu­nistái közül harminchármán vet­tek részt öt-tíz éven keresztül rendszeresen a téli pártoktatás­ban és két elvtársnak van három, egynek pedig hathónapos párt­iskolája. A párton belül egységes, szi­lárd álláspont alakult ki a dialek­tikus materializmussal, a világ­nézeti nevelés fontosságával kap­csolatban. Az egységes világné­zeti alapon álló kommunisták ro­konaikat és ismerőseiket is befo­lyásolni tudják elméletileg. Ez azt eredményezte többek kö­zött, hogy a község általános is­kolájában tanuló gyermekek kö­zül tavaly a tanulók 26 százaléka, idén pedig csak 16 százaléka iratkozott fel hittan tanulásra. — Ezt a tényt a világnézeti harc egyik jelentős sikereként fogad­hatjuk. letekre. Minden munkacsapatban és minden állattenyésztési brigád­ban dolgozik egy, vagy több kommunista. A kommunisták leg­főbb feladata a munkacsapatokon belül: a nevelőmunka és a helyes közösségi szellem kialakítása. A munkacsapatokon belüli megfelelő közösségi szellem ki­alakításának eredményeként ma már nemcsak a vezetők ítélik el »■hivatalból« a munkafegyelem ellen vétőket, a hanyagokat és a közösség tulajdonának hűtlen kezelőit, hanem a munkatársak is. Az egész munkacsapat »fel­zúdul«, ha egy tagja vét a fegye­lem ellen. Ha a közösség ítél el valakit helytelen magatartása végett, akkor az sokkal nagyobb hatással van az egyénre, mintha csak a vezetője dorgálta volna meg. A helyes közösségi szellem meghonosodásának köszönhető, hogy a munkacsapatokon belül a fizikailag gyengébbeket és az idő­sebbeket segítik a munkában tár­saik. A Szabadság Termelőszö­vetkezetben nincs »elesett« em­ber, akivel senki nem törődik. vezetnek, ma három van, s ezen kívül megtalálhatók a tanács, a népfront, a KISZ, a nőtanács ve­zetőségében egyaránt. A „mennyiségi szemlélet“ ellen A dunakömlődi kommunisták­kal történt beszélgetésem alkal­mával többen megemlítették, hogy főként a »mennyiségi szem­lélet« ellen vívott küzdelem ná­luk a legnehezebb a szövetkeze­ten és a párttagságon belül. A »mennyiségi szemlélet« hívei ke­vés gondot fordítanak a minőség­re és a lehetőségekkel nem szá­molva, a legnagyobb arányú munkaegység felhalmozást tűz­ték ki célul. Nem akarják meg­érteni, hogy a munkaegység ér­téke csökkenik azáltal, ha nincs kellő mennyiségi és minőségi munka a munkaegységek szám­adatai mögött. A munkaegység tényleges értékét a munka meny- nyisége és minősége szabja meg. A hibák elleni szakadatlan harc eredményezhet újabb sikereket A dunakömlődi Szabadság Ter­melőszövetkezet pártszervezete Komoly felelősségérzettel kez­dett hozzá a közösségi élet megte­remtéséhez egy esztendővel ez­előtt 2600 hold földön, 253 naki család a Napsugár Termelőszövet­kezetben. Tavaly ilyenkor hordták össze a gabonavetőmagot, a szénát, a takarmánygabonát és kezdték el saját erejükből építeni a szer­fás sertésólakat. Az volt a jelsza­vuk: „Inkább a bank tartozzék nekünk, mint mi a banknak". A NAKIAK jól indultak. Kí­váncsian kerestük fel őket most egy esztendő múltán és néztük meg, mire jutottak az indulás óta? Nem csalódtunk. Amit vár­tunk, azt találtunk a 2600 holdas nagyüzemben: jól szervezett mun kát, elégedett embereket, biztató perspektívát. Nagyrészt saját erejükből, ko­moly beruházásokat valósítottak meg. Építettek egy 20 és egy 22 férőhelyes szerfás sertésfiaztatót, 270 férőhelyes hizlaldát, raktára­kat, gondozói szállásokat, rendbe­hoztak vagy harminc istállót a fa­luban, ahová ideiglenesen a kö­zösség állatait helyezték el. Vet­tek három traktort, két pótkocsit, traktorekéket, burgonyaszedő-gé- peket, permetezőgépeket, villany- motorokat, vízvezetéket szerel­tek az ólakba. Épül hitelből a szép 100 férőhelyes tehénistálló. Ebben a hónapban be is fejezi a Kom­lói Építőipari Vállalat. Van 297 szarvasmarhájuk, 266 disznójuk (ebből 114 anyakoca). Eladnak az államnak idén 550 hí­zott disznót, 140 szarvasmarhát. Most még komoly gondot okoz nekik az állatok elhelyezése, de az istállóépítés és a saját erőből végzett építkezések egyre jobban enyhítenek ezeken a gondokon is. A VAGYON további gyarapítá­sára biztosíték a mezei munkák kitűnő elvégzése. Kapás terű létük megművelését ötletes pérémium- rendszerrel ösztönzik. 590 hold ku­koricájukat, 91 hold burgonyáju­kat, 90 hold répájukat, meg a töb­bi kapást „portákra" osztották4 Egy porta két személyt jelent, akik 340 öl cukorrépát, 260 öl ta­karmányrépát, 5100 öl kukoricát, 1200 öl napraforgót és 500 öl siló- kukoricát vállalnak. A módszer bevált. Nincs például olyan kuko­ricaterület, amelyet kétszer ne kapáltak volna meg kézzel is. Az aratást is premizálták, idejében elvégezték a közel 900 hold gabo­nájuk learatását, amelyből 600 holdat kézzel kellett levágniok. Az emberek munkakedvére jel­lemző, hogy 253 családból 419 ember rendszeresen dolgozik, ezen kívül 28 időszaki bedolgozó csa­ládtag is van. Egyetlen család van áz egész községben, amelyik nem dolgozik rendszeresen. Az embe­rek munkakedvét az is elősegíti, hogy minden hónapban pénzelőle­get, most pedig természetbeni elő­leget fizetnek. MI AZ EREDŐJE a naki ered­ményeknek? Ugyanaz, ami máshol is jó eredményeket szül. Minde­nek előtt az emberek felelősség- érzete, szorgalma, lelkiismeretes­sége. Azután az, hogy a gazdasági és politikai vezetés megtalálja a tagsággal a helyes hangot, jól egyeztetik össze a közösség érde­keit az egyének érdekeivel. A naki Napsugár Tsz jól indult és jól halad a nagyüzemi gazdál­kodás útján. Most, az első év után már nem kétséges, hogy Nakon ezen az új úton haladva gazdag mezőgazdasági nagyüzemet terem­tenek és az egyének is évről-évre gazdagabbak lesznek. Az utóbbi időben számottevően megnövekedett a párttagság lét­száma. A pártoktatásba az el­múlt évben nem sikerült minden kommunistát bevonni. Főként az új tagok körében tapasztalható lemaradás. A tervek szerint az új pártoktatási évben nemcsak a párttagság egészét, hanem a pár­tonkívüliek egy részét is bevon­ják az oktatásba. A párttagok elosztása — megíeleln közösségi szellem kialakítása A termelőszövetkezeten belül arányosan osztották el a kommu­Huszonöt év vonalj árőr beosztásban A „derékszíj" kenderhcvederből készült. A hevederen egy kis fém­doboz. A dobozban durranó pat­ronok. Egy jelző zászló, beleakaszt va az övbe, egy hosszú nyelű ka­lapács és egy villáskulcs. Ez az összes szerszáma a vonaljárőrnek. Feladata is — igaz, csak látszatra — egyszerű: Naponta végig kell járni egy bizonyos hosszúságú vasúti vágányt és a meglazult csavarokat meghúzni, a laza sín­szegeket beverni és az esetben, ha törött sínt talál, a durranópatront a töréstől 100 méterre kétoldalt a sínre szorítja és siet jelentést tenni, hogy a hibát gyorsan ki lehessen javítani... Huszonöt éve, naponta végzi ezt a tevékenységét Fehérvári Já­nos. Huszonöt év, hóviharban, tű­ző napban, esőben a síneken, hosszú idő. Mórágytól Bátaszékig járja a vasutat. Reggel korán ébred. Szerszám­jaival elindul gyalog Móirágyról Bátaszékre. A közbeeső őrházak­nál láttamoztatja szolgálati köny­vét és amikor beér Bátaszékre, je­lentkezik a forgalmi szolgálatte­vőnél. Visszafelé már vonaton te­szi meg az utat. A pálya őre Fehérvári János. Huszonöt éve felügyel a Mórágy | és Bátaszék közötti vasútra ered­ményesen. Pásti József Bátaszék Megfelelően alkalmazott nemzetiségi politika Az elmúlt évek során a meg­felelően alkalmazott nemzetiségi politika eredményeként a község németajkú lakosai is egyre na­gyobb aktivitással veszik ki ré­szüket a község politikai életéből, öt évvel ezelőtt egyetlen német­ajkú tagja sem volt a pártszer­XIV. — Ne merjetek megütni! — Kinek mondod ezt? Ki ne merjen ütni? — ordította a rend­őr, aki legközelebb állt a földön fekvő férfihez, s a pisztoly agyá­val fejbevágta. A férfi feje leha­nyatlott a feketén csillogó szénre. Ott feküdtek ellenségeik lábá­nál, szénporral és saját vérükkel bemocskolva, védtelenül, teljesen kiszolgáltatva nekik. De a győz­tesek bősz dühe nem csillapult. Mert ahhoz, hogy ezek ketten itt feküdjenek legyőzötten és, hogy egybegyűljenek ezek a sötétkék egyenruhás alakok, a lovas- és gyalogosrendőrség hajtóvadásza- tára volt szükség. A szenesraktár meg az utca úgy festett, mint a Sliska utcai rendőrlaktanyák ud­vara esti létszámellenőrzéskor. Odébb pedig az esemény szem­tanúi tolongtak, a hajtóvadászat közvetlen résztvevői, meg a bá­mészkodók, akik később sereglet­tek oda és most izgatottan tár­gyalták a történteket. Egy időre megbomlott az utcai forgalom szokásos üteme, az úttesten lábak doboglak, kiáltozás és sokszólamú üvöltés hallatszott, amely rémü­letbe ejtette a boltjuk ajtajában órák hosszat álldogáló álmos nyárspolgárokat és felriasztotta a főutcák luxuslakásaiban szender­gő polgárasszonyokat. Álmosan siettek az ablakhoz, rémült és szenzációéhes szemmel bámulták az érthetetlen látványt — a lö­völdözést, a két menekülőt s mö­göttük az embertömeget. Ez a két ember megbontotta az előírások korlátái közé szorított, rendőr- szobák gyűrűjébe zárt, titkos ügynökök által behálózott, a be­jelentőlapok kartotékain feltér­képezett, a házfelügyelők éber szeme által őrzött városi élet Pátyi vendégek érkeznek Szekszárdra jelentős sikereket ért el a párton­kívüliek nevelése, a szocialista világnézetű közösség kialakítása terén. Az eredményeket megőriz­ni és továbbfejleszteni azonban csak úgy lehet, ha Dunakömlod kommunistái a jövőben is küz­delmet folytatnak az elferdülé- sek, az elbizakodottság, a nehéz­ségek lekicsinylése ellen. —H— Kedves vendégek érkezését várja a Hazafias Népfront Szek- szárd Városi Bizottsága. A Pécsre induló pátyi népfront-bizottság ötven tagú küldöttsége szomba­ton délután menetközben néhány órára meglátogatja Szekszárdot is. A városi bizottság képviselői a városi tanács előtt fogadják a vendégeket. Utána a küldöttséget végig kalauzolják a városon, megmutatják nevezetességeit. Ezután a pátyi küldöttség vá­rosunk egyik nagyüzemi szőlő- gazdaságát tekinti meg, s közben beszélgetnek városunk népfront- bizottságának képviselőivel. Wanda Wasilewska: _ HAJSZA megszokott és kimért ritmusát. — Nem vagyunk betörők! — kiáltotta a két menekülő. Annál rosszabb, annál rosszabb. A be­törő kirabol egy bankot, kifoszt egy üzletét, de ezek, ha valóban igaz, amit kiabáltak, a dolgok megbonthatatlan rendje ellen törnek, egy veszélyes titkos erőt képviselnek, amely még a föld alá szorítva is mindenütt hallat magáról. Visszhangra lel a nagy­gyűléseken, hírt ad magáról a röplapok sűrű soraiban, vörös zászlóként lobog, amelyet éjjel feldobtak a villamosvezetékre, felcsendül a tiltott dal dallamá­ban. Ezek ketten azt az erőt tes­tesítették meg. amely meg akarja semmisíteni őket, a sötétkék egyenruhásokat, s a hatalmat a iongyosok, az éhenkórászok ke­zébe akarja adni, el akarja venni a földet a földbirtokostól, ki akarja űzni a papot a templom­ból és az istenhitet az emberek szívéből. Ezek az állam és a val­lás ellenségei, százszorta veszé­lyesebbek a betörőknél. A vörös Kreml, Moszkva ügynökei. Ezért addig is, amíg a bírák el­kezdenek vesződni velük, amíg összeállítják a vádpontokat, amíg elkezdenek sürgölődni körülöttük mindenféle ügyvédek, élni kell az alkalommal és megadni nekik legalább egy csekély részét annak, amit megérdemelnek. A szénpor­tól fekete r*'»ma a sebesült ar­cába taposott. — Nesze neked kommunizmus! Nesze neked vörös zászló! Nesze neked internacionálé! — Hagyd abba, még megdöglik! — Dögölj meg! De a csizma nem emelkedik fel újra. Igaz, még idő előtt elpatkol és holmi firkászok majd lármát csapnak a sajtóban. Akkor aztán jönnek a kellemetlenségek. Ha el kell pusztulnia, hát pusztuljon el a börtönben. Ráadásul akkor toppant be nagy sietve a nyolcadik kerületi rendőrkapitány helyettese, Dobsc- ki. A rendőrök utat engedtek neki. — Élnek? — Úgy látszik, élnek. — Rakjátok be őket a gépko­csiba és gyerünk a kapitányságra. Jura gépkocsivezető folyton tülkölt — az emberek nem tértek ki előle, egyenesen a kerekek alá másztak, meg a hűtőre — csak nagy nehezen tudott eljutni a raktár kapujáig. A redőrök meg­ragadták a sebesülteket ahol ér­ték, kezüknél, lábuknál, s mint élettelen tárgyakat, rongykötege- ket, betuszkolták őket a taxiba, még a térdükkel is segítettek. — A hűtőt átlőtték — jegyezte meg az egyik rendőr. Jura odapillantott, öt kerek nyílás. Ki tudhatja, kinek a go­lyói. Hiszen mindenfelől zápo­roztak. Ugyanúgy tehették a rendőrök is. Hallgatott. 23. Tizenegy óra negyvenöt perc­kor Varsó nyolcadik kerületi rendőrkapitányságán Dobecki, a rendőrkapitány helyettese meg­kezdte a kihallgatást. — Az egyik betörő már nem mozog — jelentette egy rendőr. — Úgy látszik meghalt, vagy el­ájult. Rutkowski mozdulatlanul fe­küdt a pádon, feje hátrahanyat- lott. Szája kissé kinyílt, s fogai furcsán villogtak szénporos, vér­aláfutásos arcában. — Hát a másik? — A másik is sebesült, do esz­méleténél van. — Tudsz válaszolni? — Tudok. — Turowicz lassan, nehezen beszélt. — Először is nem vagyok betörő. — Nem betörő... — ismételte irónik'.’san Dobecki. — Hát mi­csoda? — A kommunista. párt tagja vagyok. Dobecki kiegyenesedett. Figyel­mesen rátekintett a vele szemben ülő férfira. — Vezetékneved? Keresztneved? — Turowicz. Olimpius. — Lakcím? — Nincs bejelentett lakásom. — Úgy... Fedőneved? — Jan. Fegyelmezetten, rövid monda­tokban válaszolt. Reggel nyolc órakor találkozott elvtársaival a Színház téren. Hármukat bízták meg azzal, hogy lőjék agyon a provokátort. A rendőrség emberei feltartóztatták, igazoltatták őket. Ö rálőtt az egyikre és futásnak eredt. Az elvtársak nevét nem tudja. A fegyvert és a tölténye­ket elvtársaktól kapta, mindent az utcán adtak át nek': azoknak a nevét, akiktől kanté, nem tud­ja. Több fr>« ’--'valója nincs. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents