Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-11 / 189. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. augusztus 11. Gödön Károly Gergely Ferenc Vernke Erzsiké Palkovits Misiké Takács Ancika Dombóvár Szekszárd Medina Kajdacs Máza A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címéig* Bőrgyári emberek A vasaló A hatalmas vasalógép mellett, parányinak tűnik Baráth János. Asztalnyi bőröket forgat a hengerek alá. A gyűrött, Argentínából származó marha földi maradványa, mely cipőtalpként fog hasznos szolgálatot tenni, tükör simára lapul a henger alatt... Hosszú évtizedekkel ezelőtt tímárként kezdte a bőrös szakmát Baráth János, végigpróbálta az összes munkahelyet, mikor hogyan kívánta a gyári érdek. — Most vasal. Naponta több száz marha bőrét simítja ki gépével. — Pestre küldtek, tapasztalat- cserére. Az újpesti bőrgyárba. — Ott valami új módon vasalnak, baleset nélkül. Hát azt a módszert hozom el, hogy nálunk se legyen baleset... , És meg is mutatja, hogy ők hogyan csinálják; a bőrt úgy tolják a henger alá, Újpesten meg úgy húzzák, és mutatja... Két hét múlva már mi is újpesti módon vasalunk. Könyeb- ben, és főleg balesetmentesen. A főmérnök Uj ember. Most ismerkedik a gyárral. Wendrei Árpádot Budapestről helyezték Simontornyára. Azzal bocsátották útjára: tegyen rendet, igazságot, és úgy dolgozzanak, hogy a tervet teljesíteni tudják. — Családom Pesten maradt — egyelőre —, jobb is, mert több időt tudok a gyárban tölteni. — Sok munka, sok tennivaló akad. És már úgy veszem észre, az emberek is megszoktak, szeretnek. És mit mondanak róla munkatársai ? — Azt nem tudom megérteni, hogyan tud egy emberben ennyi energia felhalmozódni — mondja az egyik tímár. A tmk lakatos: — Úgy ért a gépekhez, mintha ő tervezte volna őket. Az egyik kenőnő: — Nem tud átmenni úgy a műhelyen, hogy valakivel ne állna meg beszélgetni. A portás: Rendes ember, szereti a rendet, és megköveteli a fegyelmet. A gépkocsivezető: Tudja, sok főnököm volt már, de emberséget tanulhatnak tőle. A KISZ-titkár: írásban adom, hogy az ő irányításával fél év múlva élüzem leszünk. A szakácsnő: Olyan ember, mint a többi: munkás, egyszerű és szorgalmas. A rendész A kis iroda sarkában hulladékbőrök, gumidarabok, rossz és jó NYITOTT SZEMMEL Az egészséggel csak hozzáértőknek szabad kísérletezni A bonyhádi gépállomáson ez év június 15. óta üzemi konyhán főznek. A gépállomás főkönyvelője az üzemi konyha megszervezése előtt érdeklődött ugyan a Bonyhádi Járási Tanács illetékes osztályától, hogy milyen engedély szükséges egy üzemi konyha létesítéséhez. A szükséges felvilágosítást meg is kapta. A gépál] omás vezetőjének engedélyt kellett volna kérni a konyha üzembehelyezése előtt azért, hogy a tisztiorvos egészségügyi és tisztasági szempontból felülvizsgálja. A gépállomás főkönyvelője a kapott felvilágosítás ellenére nem kérte meg az engedélyt. A konyhát július 29-ig engedély nélkül üzemeltették. A gépállomás főkönyvelője azzal védekezett, hogy az üzemi konyhát kísérleti céllal hozták létre és most, miután a kezdeményezés bevált, állandósítani szeretnék a konyha működését. * Az egészségügyi rendszabályokat mindenkinek a legszigorúbban be kell tartani. Különösen akkor, ha olyan üzemi konyháról van szó, amely száz személynek főz naponta, ilyen esetben nem szabad arra hagyatkozni, majd ekkor kémek engedélyt, ha beválik az elképzelésük. A tervek megvalósulásáig sok ember megbetegedhet, éppen a hozzáértő orvosi vélemény hiánya miatt. Ilyen előzmények után nem fogunk csodálkozni azon, ha a járási tanács szabálysértési előadója szigorúan megbírságolja a bonyhádi gépállomást. S. J. lábbelik. Ű a gyári rend legfőbb őre: Deli György. Naponta többször végigjárja a gyári műhelyeket. Ellenőriz, panaszosokat fogad, segít, ahol tud. Róla mesélte a krómos-kiké- szítő egyik munkása. — Hónapokon keresztül egyre romlott a bőrök minősége. Senki nem tudta mi az oka a minőség- romlásnak. Több módszert próbáltunk ki, egyik sem vált be. — Egyszer jön a Gyuri bácsi. Sokáig turkál a kádakban, azután az irodában számokkal bajlódott, vagy fél óráig, és azt mondta a főművezetőnek: Tegyetek másfél százalék helyett kettő és fél, három százalék krómot, biztos javul a minőség. A javaslat jó volt, már fele annyi selejt sincs, mint volt hónapokkal ezelőtt... — Úgy tudom, ez nem rendész- feladat — mondom Deli elvtársnak. — Az igaz, de a rendész is tímár. A fekete a gyásx ssíne Öcsi Tizenhét éves. Küldönc. Hatalmas aktatáskát lóbál a kezében. A postáról jön. Az igazgató titkárnőjének asztalára sorba rakja az ajánlott, a sima küldeményeket. Azután a pénzről számol el. Soha egy fillér hiánya nincs. Pedig már egy éve küldönc. S az egy év alatt megismerte már a gyárat. — Szüleid is itt dolgoznak? — kérdem Micskó öcsitől. — Igen, apám és nővérem. — És te is tímár leszel? — Szeretnék, csak még fiatal vagyok, majd ha megerősödtem, akkor már nyolc órát dolgozhatom. — De megyek is, várnak a levelekkel. —P— Unokaöcsém gyászba borult. Mert ugyan mit bizonyíthat mást legújabb öltözéke, amit olyan fensőbbséges és elmélyedt ábrázattal visel, s annyira magára hívja a figyelmet, hogy kezem már készülődött a kézfogásra, szám arra, hogy elrebeg- jem az együttérzés szavait. Nadrágja fekete, mint az éjszaka. S zippzár rajta számos. Zippzár elől, zippzár hátul, zipp zár felül, zippzár oldalt, zippzár minden fellelhető helyen. A gyász feketeségét némiképp enyhíti a zippzárok sárga alátétje. Ha nem gyászolna, meg is mondanám neki. ez a kanárisárga sehogy sem illik áz éjfeketéhez. De ilyen körülmények között nem akarom megbántani érzékeny lelkét. Hiszen van nekem szívem. Az inge ugyanolyan. Mélyfe- kete zefir. A sors különös játékából ehhez még a haja is fekete, s a pofaszakáll, amelyet fél arcáig meghagyatott ugyanolyan... lesz majd, mert egyelőre még csak most serked szakálla. amit lehet, hogy nem is fog leborotválni. A gyász jeléül. Hiszen az Ötestamentumból tudjuk. hogy a gyász jeléül szakállt kell növeszteni, hamut hinteni a fejre és megszaggatni a ruhát. Ez utóbbi kettő még hiányzik nála, de hiszem, hogy meglesz. A ruha megszaggatva még nincs, de máris eléggé mocskos. Ez is valami. Unokaöcsém úgylátszik nem ortodox, csak egy részét tartja be a gyász szabályainak. Ez is szép tőle, 19 éves fejjel. Míg ballagok feléje, hogy szavakba öntsem részvétemet, töröm a fejem, ugyan kit gyászolhat. De ni! Ekkor újabb gyászolók jönnek. Szám szerint hárman is csatlakoznak a bánatos rokonhoz. öltözetük hasonló, arcuk fensőbbséges, ha profán akarnék lenni, azt mondhatnám: pökhendi. Amig ballagok feléje, utamba botlik egy ismerős. A házból egy gyerek. Tőle kérdem: — Te mondd csak, nem valami tömegszerencsétlenség történt? Ennyi gyászoló egy rakáson?! A gyerek nevet, olyannyira^ hogy ezt már nyugodt lelkiisme. rettel lehet röhögésnek nevezni, s két nyerítés közt közli velem: — Hát nem tetszik tudni? Ezek nem gyászolók. Ezek huligánok. Hát persze, hogy tudtam,' Csak néhány percre megpróbáltam vigasztalni magamat. Hátha mégsem. Hátha gyászolók. Bár lehet, hogy mégis csak gyászolnak. Ha mást nem, hát a jóízlést. LETENYEI GYÖRGY Traktoros-történetek... Két traktoros ül a falusi kocsma asztalánál. Előttük kisfröccs. -Parasztünnep« van, nem lehet dolgozni, szavaikból legalábbis ezt érteni. Mégis, hogy valameny- nyire kihasználják az időt, rend- betették gépüket és betértek a kocsmába egy kisfröccsre. Közben mi másról is beszélhetnének, mint a mesterségről. — A tanksapkára nagyon kellett vigyázni — magyarázza az Az ismeretterjesztő társulat is készül a 900 éves város ünnepére Mint ismeretes, jövőre lesz 900. évfordulója a szekszárdi apátság alapításának. Ettől a dátumtól veszi kezdetét Tolna megye székhelyének története. SZEKSZÁRD hivatalos szervei, de úgyszólván a Város egész lakossága lelkesen készül a száz év híjján ezredéves évforduló méltó megünneplésére. Az ünnepség- és rendezvényprogram egészében még nem ismeretes, de a készülődés már nagyon sok helyen folyik. Míg a teljes program ismertté nem válik, az egyes szervek, hivatalok és tömegszervezetek terveit ismertetjük. Ma arról számolunk be olvasóinknak, hogyan készül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei Szervezete az évforduló ünnepségsorozatára. Nehezen állapítható meg, melyik munkát melyik szervezet végzi, de ez végeredményben nem is fontos, hiszen valamennyi szerv közös célja a nevezetes évforduló rendezvényekben gazdag, méltó megünneplése. Az ÜNNEPSÉGSOROZAT terveinek és programjának elkészítésére a városi tanács irányításával és szervezésében, de a TIT tagjaiból szerkesztő bizottság alakult. A szerkesztő bizottság terveiben máris .szerepel egy szekszárdi emlékkönyv megjelentetése, amelyben a várost ismertető régészeti, történelmi, földrajzi, irodalmi tanulmányok jelennek meg. A könyv a város régi történelme mellett ismerteti az 1919- es történelmi eseményeket és a felszabadulás óta elért eredményeket is. A szekszárdi múzeumban állandó jellegű kiállítást rendeznek a gemenci erdő gazdag növény- és állatvilágából. Rövid időn, talán néhány napon belül megkezdődnek az ásatások a régi megyeháza udvarán, ahol feltárják az apátsági templom maradványait. Sőt az alatt még egy altemplom romjait is sejtik. Az évforduló időpontjára a különböző szervek és iskolák együttes munkájával megrendezik a Szekszárd történetét és fejlődését bemutató kiállítást. Ezenkívül természetesen a TIT előadásai és előadássorozatai feladatának központjában a város ismertetése áll. enyilc. — Ha beállt valamelyik az állomásra, éjjel biztosan eltűnt a tanksapka. Az egyik kifúrta, láncot szerelt rá, de úgy is eltűnt... — Igen, mert elveszítették, aztán megszerezték a másik traktorról. — A Hofferről nagyon hamar elrázódott. Nálam egyszer a kifúvó csavar ment el. Reggel hideggel indítottam, úgy látszik, nem csavartam vissza teljesen. — Egyszer csak nagy durranás, meg állt a gép. öten kerestük, de nem találtuk meg a csavart. — Én meg a nagykalapácsot vágtam hozzá a nyálhoz, éjjel. A nyúl hármat is bukfencezett, az meglett, a kalapács ellenben eltűnt. Nem lett meg, akárhogy kerestem. Pedig vissza is fordíttat- tam a földet. — Egy ötméteres drótkötelet szántottam el. Visszafordittattam háromszor is a földet, de nem került elő. — Úgy látszik, éppen a barázdába feküdt el és az eke mindig elforgatta a földbe, úgy, hogy nem vetted észre. — Majd az ősszel, ha keresztbe szántják a földet, lehet, hogy előkerül. — Lehet. A Tóth Jancsi a köpenyét szántotta alá. És képzeld; egy év múlva előszántotta. Semmi baja nem volt, azt hordja még most is... B. I. TTTTTTTTTTTTVTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTirTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVTTTTTTT’rTTVVTTTT»TVTTTTTTTVTf »TTTfTTTTTVTTTTVTTTTTTTTTTT e irm e k -i zép i écf t) e ij 1960.
