Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI na pilot ti ^ ^ g VtCMWiAa A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT . TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Folytatja tanácskozását az országgyűlés Szombat 1960. augusztus 6. V. évfolyam 185. szám ARA: 50 FILLÉR Dr. Münnich Ferenc elvtársnak, a Minisztertanács elnökének be­számolója után hozzászólásokra került sor. A vitában felszólalt Kiss Dezső, Brutyó János, Né­meth Károly, Hodek József és Cseterki Lajos. Ezután került sor dr. Sík Endre, külügyminiszter felszólalására. Dr. Sík Endre beszéde Dr. Sík Endre, külügyminiszter bevezetőben hangsúlyozta: az el­múlt néhány esztendő eseményei azt bizonyítják, hogy a nemzet­közi erőviszonyok lényegbevágó és végleges eltolódása a szocialis­ta világ javára, az imperialisták hátrányára új, kedvező helyzetet teremtett a világban. Megnyílt a lehetőség arra, hogy kiküszöböl­jük a háború veszélyét és megte­remtsük a tartós békét. A magyar nép — folytatta, — amely annyit szenvedett pusztító háborúktól, mielőtt évszázados el­nyomatás után ráléphetett a nem­zeti függetlenség és a jólét útjára, békét akar, mert csak békében építheti eredményesen boldog, szocialista jövőjét. Ezért ítéli el az agresszív háborús körök politikáját, ezért tekinti legfőbb feladatának az elszánt és követke­zetes harcot az imperializmus el­len, a tartós békéért. E cél vezérli egész külpolitikai tevékenysé­günket, amelynek két pillére: a szoros együttműködés a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal a szocializmu­sért és a tartós békéért vívott harc minden területén, és a békés egymás mellett élés elve minden állammal, tekin­tet nélkül azok társadalmi berendezkedésére. Ezek az alapelvek megfelelnek népünk érdekeinek. A békének és az emberiség haladásának leg­főbb biztosítéka az egységes szo­cialista tábor ereje és ennek az erőnek a további növekedése. A tartós béke megteremtésének egyetlen járható útja a békés egymás mellett élés elvének szi­gorú érvényesítése az államok kö­zötti kapcsolatokban. Kormá­nyunk tehát a helyes, mégpedig az egyedüli helyes utat követi külpolitikájában, amikor szünte­lenül azon munkálkodik, hogy tovább erősítse hazánk sokoldalú kapcsolatait a szocialista tábor or­szágaival, s ugyanakkor erőfeszí­téseket tesz, hogy hozzájárulhas­son a békés egymás mellett élés további térhódításához. Dr. Sík Endre ezután hangoztat­ta, hogy az utóbbi években ha­zánk újabb nagy lépéseket tett előre a szocialista országokkal való együttműködésben. Különö­sen nagy fejlődés mutatkozott az elmúlt egy-két esztendőben, ami­ről a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának azóta elért ki­magasló gyakorlati eredményei ta­núskodnak. Az élet bebizonyítot­ta, hogy a szocialista országok együtt­működésének fejlődése a kap­csolatok számos, a kétoldali szerződések kereteit messze túlhaladó lehetőségét nyitja meg és ezek tervszerű kihasz­nálása még gyorsabb ütemű fejlődést biztosít a szocialista világ valamennyi országának. Ennek következtében a KGST szerepe, a kialakult helyzetnek megfelelően, rendkívül megnőtt — mondotta a külügyminiszter — s az a tény, hogy most lehetővé vált az 1961—65 év} népgazdasági tervek egyeztetése mellett a 15— 20 éves távlati tervek összehan­golása is, már önmagában muta­tója a szocialista világrendszer Óriási erejének, A KGST ilyen te­vékenysége teszi lehetővé, hogy hazánk népgazdaságát — adott­ságaink messzemenő figyelembe­vételével — a szocialista országok között kialakított nemzetközi munkamegosztásban való tevé­keny részvételünkkel, gyorsan és számunkra is a legelőnyösebb kö­rülmények között fejleszthessük. Eredményeket értünk el — a békés egymás mellett élés elve alapján — a más társa­dalmi rendszerű országokkal fennálló kapcsolataink terén • is — folytatta a külügyminiszter. Az előrehaladás azonban, a dolog ter­mészetéből folyóan, ezen a vona­lon nem olyan egyértelmű, mint a szocialista országokkal való együttműködésünk területén. Ered ményesen és sokat Ígérőén halad előre kapcsolataink építése a füg­getlenségüket nemrég elnyert, il­letve függetlenségük kivívásá­ért küzdő ázsiai és afrikai orszá­gokkal. Ezek az országok, bár más társadalmi rendszerűek, többsé­gükben következetes harcot foly­tatnak az imperializmus ellen és őszintén akarják a békét, tehát maguk is hívei és harcosai a bé­kés egymás mellett élés politiká­jának. A világbéke szilárdságának egyik fontos előfeltétele, hogy ezek a gazdaságilag fejletlen, volt gyarmati országok teljes mérték­ben felszabaduljanak az imperia­lista kizsákmányolás alól, s hogy politikai, gazdasági és kulturális életük zavartalanul fejlődhessék. Dr. Sík Endre ezután rámuta­tott: jóval lassabban és nehezeb­ben halad előre a békés egymás mellett éléi realizálása azokkal az országokkal, amelyeknek kormá­nyai csak szóban hirdetik, de a valóságban akadályozzák a békés egymás mellett'élést: a NATO-or- szágokkal és azokkal, amelyek az ő pórázukon járnak. Annak, hogy viszonyunk ezekkel az országokkal még mindig nem nevezhető nor­málisnak, fő oka az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nak agresszív, provokációs, imperialista politikája és az az állandó nyomás, amelyet az amerikai kormány a többi ka­pitalista államra gyakorol. A külügyminiszter ezután rész­letesen foglalkozott az amerikai imperialisták mesterkedéseinek legújabb megnyilvánulásaival, provokációik és szabotázsuk ku­darcával, s hangsúlyozta: ugyanez a csődbe jutott agresszív politika akadályozza Magyarország és az Egyesült Államok államközi kap­csolatainak normalizálását is. Ez egyik fő oka annak is, hogy a többi NATO-országgal, valamint azokkal, amelyek a NATO agresz- szív politikáját követik, kapcsola­taink ugyancsak nem tekinthetők normálisnak, mert segédkezet nyújtanak az Egyesült Államok ellenünk irányuló akcióihoz. A helyzet azonban mégis jobb. mint az Amerikai Egyesült Államok esetében. Ha lassan is. és a meg­lévő lehetőségeket még távolról sem teljesen kihasználva, ezekkel az országokkal gazdasági és kul­turális kapcsolataink mégis fej­lődnek. A magyar kormány a maga részéről mindent megtesz kap­csolataink javítására a nyu­gati, tőkés országokkal. Tudatában vagyunk azonban an­nak, hogy államközi kapcsolata­ink teljes normalizálása ezekkel az országokkal is csak akkor va­lósítható meg, ha vagy normális viszonyunk alakul ki az Egyesült Államokkal, vagy ha ezek az or­szágok kiszabadítják magukat az Egyesült Államoktól függő helyze­tükből. Szilárd szövetség, szoros együtt­működés a szocialista országok­kal és törekvés jó, normális állam­közi kapcsolatok kiépítésére, a békés egymás mellett élés bizto­sítására minden más társadalmi rendszerű országgal: ez a kettős elv vezet bennünket külpolitikai tevékenységünkben. Ezek az elvek határozzák meg feladatainkat és magatartásunkat a nemzetközi po­litika legkülönbözőbb fórumain. Ezek az elvek vezetnek majd bennünket az Egyesült Nemzetek Szervezete küszöbönálló közgyű­lésén is — fejezte be felszólalását dr. Sík Endre külügyminiszter, majd elfogadta és - elfogadásra ajánlotta a kormány elnökének beszámolóját. Nógrádi Sándor felszólalása Nógrádi Sándor a kormány be­számolójának külpolitikai vonat­kozásaihoz szólt hozzá. Elsőnek azzal a veszéllyel foglalkozott, amelyet Nyugat-Németország mi- litarizálása és támadó tömegpusz­tító fegyverekkel való ellátása idéz elő. Hangoztatta: nem kétsé­ges, hogy a német militarizmus feltámadásáért a nyugati impe­rialista hatalmak a felelősek, élü­kön az Amerikai Egyesült Álla­mokkal. Természetes, hogy könnyű az olyan háborúra spekuláló kalandorokat tánc­ba vinni, mint amilyen Ade­nauer, vagy Strauss, bonni hadügyminiszter, valamint a volt Hitler-barát német mo­nopoltőkések — hangoztatta —, hiszen ezek a kalandorok minden tétjüket egy revansháború lapjára tették fel. De ki kételkedik abban, hogy minden mesterkedésük meddő lett volna, ha az amerikai impe­rializmus és Nyugat-Európa im­perialistái nem álltak volna mö­géjük és nem szánnának nekik döntő szerepet egy, a szocialista tábor országai ellen irányuló új háborúban. Ez a fasizált német militarizmus éppen úgy veszélyez teti Ausztria semlegességét, mint a Német Demokratikus Köztársa­ságot, vagy Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország és a Szovjetunió határainak sérthetet­lenségét. A második világháború előkészítésének és kirobbantásá­nak története bizonyítja, hogy a német militarizmus agresz- sziójával azoknak az álla­moknak is számolniuk kell. amelyek ma atomtöltetű ra­kétákkal fegyverzik fel a nyu gatnémeteket. Ez a veszély Nyugat-Németor­szág szomszédai számára akkor is fennáll, ha történetes_en az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív imperia­lista körei kommunista-ellenes vakságukban nem hisznek benne. Nógrádi Sándor ezután szólt a nyugatnémet fegyverkezés leg­újabb fejleményeiről, arról, hogy az Egyesült Államok Polá­ris-típusú atomtöltetű rakéta­fegyverrel szereli fel a nyugatné­met hadsereget nyíltan megsért­ve az 1945-ben, az Egyesült Álla­mok elnöke által is aláirt potsda­mi egyezményt. A nyugatnémet hadsereg támadó jellegéről és céljáról ezidáig sem volt kétsé­günk — folytatta —, de a hadse­reg atomtöltetű rakétával való felszerelése végképp ki kell, hogy nyissa minden tisztességes ember szemét. — A nyugatnémet revansisták — folytatta — semmi kétséget sem táplálhatnak afelől, hogy esetleges háborús provokációjuk, bármely állam ellen irányuljon is az. olyan gyors ellencsapást váltana ki, amely azonnali és tel­jes megsemmisülést hozna szá­mukra. Ez azonban semmilyen mértékben nem csökkenti az Egyesült Államok agresszív kö­reinek felelősségét. A képviselő ezután méltatta a Szovjetunió ismételt erőfeszíté­seit a német kérdés megoldására és hangsúlyozta, hogy ezeket a kezdeményezéseket a magyar nép minden erejével támogatja. Rámutatott, hogy Európa, de a többi világrész népei is fokozzák éberségüket a béke fenntartásáért, a bé­kés együttélés biztosításáért folyó harcukat. A béke világmozgalom különböző ágazatainak termékeny mozgósí­tó munkája ma erőteljesebb, mint valaha. A néptömegek ezer és ezer megmozdulása mutatja vi­lágszerte, hogy hatalmas vissz­hangra találnak a Szovjetunió kormányának fáradhatatlan, hő­sies erőfeszítései a béke megszi­lárdítására. Döntő jelentőséget tulajdonítunk a semleges euró­pai, az ázsiai, az afrikai és a la­tin-amerikai országok békeharcá­nak, valamint a közelmúltban felszabadult, vagy még elnyomás alatt élő népek hősies antiimpe­rialista küzdelmének. A békéért küzdő, nem szocialista államok erői egybefonódnak a szocialista tábor erejével, az egész világot átfogó békemozgalommal és olyan nagyarányú eltolódást idéznek elő a nemzetközi erőviszonyok­ban a béke javára, amely bizto­sítani tudja az agresszív, impe­rialista fenevadak fékentartását, az imperializmus további bomlá­sát hozza magával, s ennek ered­ményeképpen e különböző társa­dalmi rendszerű országok békés együttéléséhez vezet. Nógrádi Sándor ezután a nem­zetközi élet néhány legutóbbi ese­ményével példázta az elmondot­takat, emlékeztetett a törökor­szági, a dél-koreai, a japáni és a kubai eseményekre. Szólt arról, hogy Nyugat-Európában, nemcsak a néptömegek között, de a jó­zan burzsoá körökben is nőttön nő a bizalmatlanság az erőszakos és felelőtlen ag­resszív politikával szemben. Itt kívánom felhívni a figyel­met arra, hogy ha az Egyesült Nemzetek Szervezete nem akar elmaradni az időktől és nem akarja, hogy a népek kiábrán­duljanak belőle, végre tudatára kell ébrednie tulajdonképpeni szerepének. Ma még az ENSZ szervei nem nevezik nevükön és nem bélyegzik meg az Egyesült Államok agressziós cselekedeteit. Mi ez hát, ha nem biztatás az ag- resszorok számára? Azt is meg kell mondani —, bár ez már tíz évvel ezelőtt világos volt —, hogy az ENSZ mindaddig csonka szer­vezet marad, amelynek munkája a fő nemzetközi kérdések több vonatkozásában nem lehet ered­ményes, amíg a 650 millió lakosú, rohamosan és gyorsan fejlődő Kínai Népköztársaság nem válik tagjává. A képviselő a továbbiakban az Egyesült Államok legújabb pro­vokációival. a kémrepülésekkel, a csúcsértekezlet megtorpedózá­sával foglalkozott, majd így fe­jezte be szavait: — Az imperializmus oldalán hatalmas méretű külpolitikai ve­reségek, a szocializmus oldalán nagyarányú győzelmek — ez nemzetközi síkon az utóbbi idők politikai történetének mérlege. Az erő a béke oldalán állan­dóan gyarapszik, az imperia­lizmus oldalán pedig állan­dóan összébb zsugorodik. Ebből az következik, hogy ha a népek tovább folytatják a békéért vívott harcukat, az amerikai, a nyugatnémet agresszorok és a hozzájuk hasonlók, háborús mes­terkedései ellenére is meg tudjuk fékezni a háború erőit, ki tudjuk vívni a tartós békét és elkerülhe­tővé válik a háború. A magyar nép, erejét nem kímélve fog to­vábbra is síkraszállni a béke ne­mes ügyéért és azt győzelemre segíti. A képviselő a kormány beszá­molóját elfogadta. Az országgyűlés pénteki ülése Az országgyűlés pénteki ülését Dinnyés Lajos, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Részt vett az ülésen dr. Mün­nich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke. Apró Antal. Biszku Béla, Föck Jenő. Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor. Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gáspár Sándor és Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagjai, Czi- nege Lajos, dr. Doleschall Frigyes, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kossá István. Kovács Imre, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek. A Minisztertanács beszámolója feletti vitában újabb hozzászóló nem jelentkezett, így a tegnapi ülésen elhangzott felszólalásokra dr. Münnich Ferenc, a Miniszter- tanács elnöke válaszolt. (Folytatás a 2, oldalon.) ea y i * i-t

Next

/
Thumbnails
Contents