Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-31 / 205. szám

I960, augusztus 31. TOLNA WFOYET NÉPÚJSÁG 3 Megoldható-e a bab nagyüzemi termelése? Erre a kérdésre adnak választ az iregszemcsei kísérletek Nagy jelentőségű, országos- szintű babtermelési tapasztalat- csere volt hétfőn immár másod­ízben az Iregszemcsei Kutató Intézetben. A tapasztalatcserét a Tolna megyei MÉK és a kutató intézet szervezte. Részt vettek ezen nyolc megye babtermelési szakemberei, a Szövetkezetek Or­szágos Terményértékesítő Köz­pontjának és külkereskedelmi szerveink képviselői. A tapaszta­latcserén bemutatták a kutató in­tézetben végzett babtermelési kí­sérletek eddigi eredményeit. Dr. Kumik Ernő, a kutató inté­zet igazgatójának ismertetése, Kovács József, a Tolna megyei MÉK igazgatójának előadása es a résztvevők felszólalásai sok értékes gondolatot vetettek fel, amelyeket összefoglalva ismerte­tünk, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet a nagyüzemi babterme­lés népgazdasági jelentőségére. Bel- és külkereskedelmi szer­veink, mezőgazdászok és közgaz­dászok sokat beszélnek, írnak az utóbbi időben a nagyüzemi bab­termelés problémájáról. Kevés babot termelnek mezőgazdasági nagyüzemeink, így kevés jut be­lőle belföldi fogyasztásra, de ex­portra is. Belföldön a kereslet messze meghaladja a kínálatot és így van ez külföldön is. A Szov­jetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Anglia, Nyugat-Né- metország, Ausztria, Svájc, Olasz­ország sokkal több babot venne tőlünk, mint amennyit jelenleg összesen termelünk. A nagyüzemek térhódítása or­szágos szinten visszaesést hozottá babtermelésben. Ennek oka az, hogy a babot eddig nálunk az egyéni parasztgazdaságok ter­melték csak köztesként, kisüzemi módszerekkel. Ezek a kisüzemi módszerek nem folytathatók me­zőgazdasági nagyüzemeinkben. Nehézséget okozott a bab elveté­se kapával, a kukoricatövek kö­zé, aztán nehézséget okozott a felszedett bab kihordása, a nagy­méretű kukoricatáblákról és a cséplés nagyüzemi módszere is. Ilyen körülmények között a kis­üzemi módszerek alkalmazásával a babtermelés a nagyüzemben erősen munkaigényes volt, tehát a gazdaságossági szempontokat mér legelve termelése nem volt kifi­zetődő. Kisebb mértékben hozzájárul­tak a babtermelés visszaeséséhez azok a helytelen módszerek is, amelyek azt hangoztatták, hogy a köztesbab terméscsökkentő ha­tást gyakorol a kukoricára. Babtermelésünk mindezek kö­vetkeztében az 1945—1952-es évi átlagot tekintve országosan kö­rülbelül egyharmadára, bab ex­portunk pedig egynegyedére csökkent. Tehát nemcsak a bel­földi kereskedelemben jelentke­zik manapság a babprobléma mint egy fontos, népélelmezési cikk hiánya, hanem exportunk­ban is. Bab-exportlehetőségeink teljes kihasználása az export nagymértékű gazdaságosságát te­kintve nagyon jó hatással lenne külkereskedelmi mérlegünkre. Ezért került előtérbe az utób­bi időben a nagyüzemi babterme­lés megoldásának kérdése. Sokat beszéltek a problémáról az egész országban, de a mezőgazdasági szakemberek keveset tettek a megoldás érdekében. Megyénkből indult el a kezdeményezés az Iregszemcsei Kutató Intézet­ből, ahol dr. Kumik Ernő, az in­tézet igazgatója és Kovács József, a Tolna megyei MÉK igazgatója nagy jelentőségű kísérleteket vé­geztek. A kísérletek eredménye ma már országos érdeklődésre tart számot, mert megoldották a bab nagyüzemi termelésének több alapvető problémáját. Mindenekelőtt véglegesen el­dőlt az a kérdés, hogy hátrá­nyos-e a köztesbab termelése a főnövényre? A kísérletek igazol­ták, hogy nem hátrányos. A ku­korica éppen annyit terem ak­kor, ha babot vetnek közé, mint egyébként. Gazdaságossági szem­pontból pedig egyenesen előnyös a köztesbab, mert nem igényei külön területet, így nem kell a részére külön előkészíteni a ta­lajt és nem kell külön végezni el a gyomirtást. A kísérletek iga­zolták azt is, hogy minden bab­fajtát lehet és előnyös köztes­babként termelni. Egy hold ku­korica termelési költségének a fe­lét megtéríti a köztesbab értéke. Megoldották Iregszemcsén a köztesbab vetésének gépesítését is. Szerkesztettek egy elmés vető­gépet, amely a kukoricával egy­azon időben elveti a köztesbabot is. így a babtermelés egyik leg­jelentősebb munkafolyamatát, a vetést gépesíteni lehet. A gépet idén tavasszal kipróbálták, mű­ködése bevált, még az idén meg­kezdik a prototípus gyártását. — Ezért reméljük, hogy jövő tavasz- szal már több kukorica-bab vető­gép kerül termelőszövetkezeteink­hez. A bab kihordását a nagy kuko­ricatáblákról az úgynevezett sá­vos vetéssel lehet megoldani. — Vagyis: a kukoricatáblákba 40— 50 méterenként tiszta babbal, ve­tett 3—4 méteres sávokat leheí beiktatni, hogy erre hordhassák ki a kukorica közük felszedett ba­bot. így lényeges munkamegtaka­rítást lehet elérni és a sávokon tisztán termelt babból vetőmag­fajtákat tudunk tenyészteni. A bab kézi szedését még nem sikerült gépesíteni. Ez az egyet­len komoly munkaráfordítás még, amit a babtermelés megkí­ván. Mert a cséplés szintén gépe­síthető, a normál cséplőgépet is át lehet alakítani babcséplésre és külön babcséplőgépek is kerülnek hamarosan forgalomba. A főbb munkafolyamatoknak az iregcsemcsei módszere tehát teljesen megfelel a nagyüzemi termelés követelményeinek. Megyénkben komoly perspektívája van a nagyüzemi babtermelésnek. A tamási és szekszárdi járásban ha­gyományok is vannak, amelyeket érdemes továbbfejleszteni. Me­gyénk kukorica vetésterülete 120 000—150 000 hold, s ha ennek 25 százalékán köztesbabot vet­nénk, mintegy 30 000—40 000 hol­don, akkor évenként 2 mázsás át­lagtermést véve alapul, 60 000— 80 000 mázsa babot lehetne ter­melni. Egy mázsa bab ára 400 fo­rint, termelési költsége pedig úgyszólván a vetőmagra, a sze­désre és cséplésre korlátozódik. A módszerek kidolgozása és a lehetőségek felmérése után most az a feladat, hogy a babtermelés megszervezését valamelyik szerv a kezébe vegye. Jelenleg ugyanis a termeltetésben három vállalat, a MÉK, a Terményforgalmi és a Magtermeltető Vállalat konkurál egymással. Ez a konkurrencia hát­ráltatja a tervszerűséget. A felső, erre illetékes szerveknek, minisz­tériumoknak az ügy érdekében sürgősen el kellene dönteni, hogy a három közül melyik vállalat le­gyen a babtermelés gazdája. És még egy. A tsz-ek nagysze­rűen érvényesíthetik a köztesbab termelésében a premizálás mód­szerét. Megyénkben már ilyen kezdeményezések is vannak és ezeket helyeselni lehet. Több tsz- ben úgy oldják meg a köztesbab termelését, hogy abból jelentős természetbeni prémiumot adnak annak a tsz-tagnak, aki a terüle­tet megmunkálja. A prémiummal ösztönzött köztesbab-termelés egy ben a kukorica jó megművelését is elősegíti. A babprobléma tehát megyénk kezdeményezésére túljutott a holtponton .A bab nagyüzemi termelésének lehetősége és mód­szerei már nem vitásak, most csak az kell, hogy a lehető­ségekből valóság legyen. Gy. J. Nemes vetélkedés, kiváló eredmények a Tolnai Selyemgyárban A Selyemipari Vállalat tíz üze­me 'között évek óta nemes vetél­kedés folyik az első helyért, il­letve az ezt követő négy helye­zés eléréséért. Az első három ugyanis élüzem lesz, míg a ne­gyedik és az ötödik helyezett üzem pénzjutalomban részesül. Az első félévi eredmények alap­ján a Tolnai Selyemfonógyár az értékes ötödik helyet szerezte meg, ezért 14 ezer forintot ka­pott. Ezt a dolgozók jutalmazá­sára fordították. Igen kiváló eredmények vannak e helyezés mögött, amit az eddig már elért — 18 napi átlagkeresetnek meg­felelő — nyereségrészesedés is bizonyít. Ez .azonban még nagyobb kö­vetelményeket állít dolgozóink elé, hiszen ez még csak féléves eredmény, amit meg is kell tar­tani, sőt növelni. Erre minden re­ményünk megvan, mert olyan dolgozóink vannak, mint Molnár Mária ifjúsági brigádja, amely most nyerte el a „Szocialista brigád« címet, de nem marad le nagy riválisa, a Práger-brigád sem. A szövődében és a többi üzem­részben is megindult a brigádok újjászervezése, reméljük, hogy hamarosan e brigádok is szép eredményeket fognak felmutatni. Shaffler Ádám levelező Kultúrparkot létesítenek Medinán A Medinai Községi Tanács leg­utóbbi ülésén megvitatták egy kultúrpark létesítésének tervét. A létesítendő kultúrpark 800 négyszögöl területen fekszik majd, sétányokkal, padokkal és gyer­mekjátszótérrel lesz ellátva. To­vábbá nyilvános nyári táncmulat­ságok rendezésére alkalmas tánc­teret is létesítenek a parkon be­lül. A park létrehozása társadalmi munkával történik. A kijelölt te­rületet kerítéssel veszik körül. A kerítésoszlopok leásását meg­kezdték. Előreláthatóan, mintegy 350 oszlopot kell leásni. Az idén csaknem megkétszereződik a Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskola hallgatóinak száma A Lengyeli Mezőgazdasági Szakiskolának tavaly 96 hallgató­ja volt, az idén a beiskolázási terv szerint 150 lesz. A tavalyi, egy másodéves év­folyam helyett az idén két má­sodéves évfolyam indul. Az első­éves ifjúsági tagozat mellett egy felnőtt, főként termelőszövetke­zeti tagokból álló osztályt is szer­veznek. Az egyéves méhész-tanfolyam hallgatóinak létszáma is nagyobb lesz a tavalyinál. Mikszáth: Tavaszi rügyek című vígjátékéval szerepei megyénkben a Ül Nyolc évi szünet után újra színházi előadás Faddon. Az Állami Déryné Színház yüttese szeptember első napjai­ban, Mikszáth: Tavaszi rügyek című vígjátékával szerepel öt Tolna megyei községben. A rész­letes műsor: Szeptember 1-én Fadd, ícsény. 3-án Dunaföldvár Eonyhád, 6-án Paks. Faddon különösen nagy érdek­lődéssel tekintenek az előadás elé, amelyet már az új, korszerű művelődési otthonban rendeznek meg. Az érdeklődést növeli, hogy 2-án 5-én Faddon — rrr ~l?lő srr rém hiányában -— nyolc év óta nem volt színielőadás, hivatalos művészek közreműködésével. A későbbi időpontokban pedig, Csizmarek Mátyás: Érdekházas­ság című színművét mutatja be a színház egy más együttese. En­nek részletes programja: Szeptember 10-én Bogyiszló, 11- én Decs, 12-én Kisvejke, 13-án Iregszemcse, 14-én Szakcs 15-én Sióagárd. 16-án Öcsény, 17-én Tolna és 18-án Paks. Ezzel megkezdődik az idei szín­házi évad Tolna megyében. A Pécsi Cementáruipari Vál­lalat komlói és dombóvári telepére, kizárólag nehéz fizikai munkára iéríi segédmunkásokat alkalmaz. Szállás korlátozott mértékben van. Jelentkezés a vállalat komlói, illetve dombóvári telepén. (2) XXIX. 39. Jan erőlködve, óvatosan moz­gatta bepólyázott kezét, s nagy nehezen kibontotta az egészen ap­róra összehajtogatott cigaretta- papírt. „ ... most, amikor a burzsoázia, amely retteg a nyílt harctól, go­nosztevőnek akar nyilvánítani, nem szabad továbbra is eltitkol­nod nevedet, nehogy a burzsoáziá­nak és lakájainak olyan fegyvert adj a kezébe, amellyel erkölcsileg meg akarnak semmisíteni. A Központi Bizottság elhatároz­ta, hogy nyilvánosságra hozza va­lódi nevedet azért, hogy a mun­kásosztály legszélesebb rétegei megtudják, ki az, aki érettük éle­tét áldozza ...” Gyöngeséget érzett. Behunyta szemét. A börtönfalakon keresz­tül, titkos utakon, egyenesen az erőszakszervezet szívébe jutott be ez a kis cédula, amely arról ta­núskodik, hogy nincsenek a vilá­gon áthatolhatatlan falak és rá­csok. Még a fogházőr ruhájában is rejtőznek olyan emberek, akik­re a párt Központi Bizottsága rá­bízhatta üzenetét, amely csaknem elviselhetetlen súlyt vett le vállai- ról. Még ha meg is kell halnia ... Miért — még ha? Nyilvánvaló, hogy meg kell halnia. De most legalább emelt fővel halhat meg. Nem mint gonosztevő. Nem kell már Turowicznak lennie, aki csak egy évig létezett, aki a sötétségből előbukkanva a Zgoda utca sarkán beleütközött a detektívekbe. Újra magáénak vallhatja egész életét, újra önmagává vált. Wanda Wasiletvska : HAJSZA 1 Joga van megmondani mindent, mindazt, ami ezrek számára harci felhívás, jelszó, ösztönzés lesz. Már nem érzi súlyosnak sebesült kezét. Nem hasogatja fájdalom a lábát. Most hirtelen boldogságot érez, szinte elgyöngült a boldog­ságtól. Homloka harmatos lett, pedig a cellában egyáltalán nem volt meleg. 40. Július 22-én az ügyész sebtében jegyzeteket készített az egyik le­tartóztatottnak a vallomásából, aki követelte, hogy újból hallgas­sák ki. Tegnap Szymborski rend­őrkapitány kihallgatta a foglyot, de nem tudott meg semmi érdeke­set. — Valódi nevem Wladislaw Hiebner, 32 éves vagyok. 1893. má­jus 1-én születtem Lódzban az ot­tani anyakönyvi bejegyzés tanúsá­ga szerint, bejelentett lakásom nincs. A varsói körzeti bíróság 1919. szeptember 16-án elítélt. Börtönbüntetésemet a Dzielna ut­cai Központi Fogházban. Moko- tówban, Wronkiban töltöttem. 1923 áprilisában cserefogolyként Oroszországba kerültem. Lengyel- országba illegális úton tértem vissza kommunista tevékenység kifejtése céljából. A pártban a Lengyel Kommunista Párt körzeti bizottsági tagja voltam. A Turo- wicz nevet azért vettem fel, ne­hogy a polgári sajtó, ha megtudja valódi nevemet, szovjet ügynök­nek nyilvánítson. Száraz, nyugodt hangon diktált, csak akkor tartott szünetet, ami­kor látta, hogy a jegyzőkönyvve­zető elmaradt. Aláírás közben iró. nikusan állapította meg, hogy már egészen ügyesen alá tudja firkantani a nevét bal kézzel. Az ügyész egyetlen kérdést nem tett fel. Azzal a kellemetlen érzés­sel hagyta el a cellát, hogy ma úgy viselkedett, mint egy egyszerű jegyzőkönyvvezető. A priccsen fekvő, teljesen bepólyázott fogoly volt a helyzet ura. ö döntötte el, mit kell tennie és hogyan kell most viselkednie az ügyésznek, az igazságszolgáltatás képviselőjé­nek, a Lengyel Köztársaság ma­gasrangú hivatalnokának, azok egyikének, akik rendelkeznek az ő, mármint a fogoly életével. A személyazonosság megállapí­tása utáni további kihallgatásra másvalakit fog kijelölni, ö maga nem szándékozott többé belépni ebbe a cellába. 41. A kávéházi asztaloknál nagy volt a zaj. Néhány csenevész fa árnyéka azt az illúziót kelthette, hogy az ember nem Varsó szívé­ben ül, hanem valahol a termé­szet ölén, A kávéház sok tekintet­ben kényelmes volt. A szerkesztő­ség egy macskaugrásnyira volt. a kis kertből még a szerkesztőség ablakai is látszottak. Ha sürgősen telefonhoz hívták, csak intettek. Imbus szeretett itt üldögélni. Úgyszólván el sem hagyta a szer­kesztőséget, nem szakadt meg a kapcsolat vele, s mégsem volt ott, kitágíthatta akciókörét. Ide sokan bejártak, bármely napszakban tö­mérdek friss értesülést szerezhe­tett. A lárma, a zsivaj, a néhány szó, amelyet az asztala mellett el­haladó ismerősökkel váltott, nem zavarták munkájában. Sőt, inkább ösztönözték. A márványasztalka sarkán szaporán rótta tele a kes­keny, hosszú kutyanyelveket. Egész jó kávét is adtak. A pin­cérek ismerték a törzsvendégek szokásait, tudták, hogy egy szimpla és kész. Nem szaladgáltak körülötte, jelezve, hogy kevés a hely és nem illik egy szimpla mel­lett órák hosszat elüldögélni. Ud­variasan üdvözölték, mindig szer­kesztő úrnak titulálták. Ez hízel- gett neki, úgy érezte, hogy nép­szerű újságíró. — Szervusz, Imbus! — kiáltott neki oda valaki. Imbus rövidlátó volt, nem mindig ismerte meg azt, aki üdvözölte. Ilyenkor elég tar­tózkodóan biccentett. Ez a név a cikkei alá kanyarított kezdőbetűk­ből ragadt rá, de csak szűk baráti köre használhatta. Ha idegenek nevezték így, sohasem lehetett tudni, mi rejlik mögötte, az óhaj­tott népszerűség-e vagy gúny. Mindenesetre összeráncolta hom­lokát és ismét munkájába mé- lyedt. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents