Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-25 / 200. szám
i960, augusztus 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 4 Cseréljük ki tapasztalatainkat A Bonyhádi Zománcművekben élénk a szakszervezeti élet. A szakszervezeti bizottság tervszerűen dolgozik. A negyedévenként elkészített munkaterv, a vállalat előtt álló gazdasági feladatok és az üzemi pártszervezet politikai munkájának figyelembevételével készül. A szakszervezeti bizottságon belül 11 reszortra osztották fel a munkát. Rendes Ferenc a sajtoló üzem csoportvezetője a bérproblémákkal foglalkozik, Haán József munkásellátási felelős az edényátvevő osztályon dolgozik. Kerner József ü. b. titkár a nyersáru műhely művezetője. Neki is, de a szakszervezeti bizottság valamennyi tagjának közvetlen kapcsolata van a dolgozókkal. Segítik a szakszervezeti bizottság munkáját a reszortfelelősök is, amelyből üzemrészenként öt-hét fő dolgozik, de segíti a bizalmihálózat is, amelyből összesen harmincegy főt választottak. A szakszervezeti bizottság kéthetenként tart megbeszélést, havonta eevszer pedig bizalmi értekezletet hívnak egybe, ahol a bizalmiakat beszámoltatják a vég zett munkáról és feladatokkal bízzák meg őket. A bizalmiak azon kívül, hogy beszámolnak a saját munkájukról, elmondják azt is, hogy esetenként milyen észrevételeket, javaslatokat tesznek a dolgozók. Legutóbb például elmondották, hogy a dolgozó anyák sürgetik a bölcsőde bővítését, amelyre már igen nagy szükség lenne. Mások arról beszéltek, helyes és célszerű volt az üzemi konyha bővítése, korszerűsítése, de nem jó az, hogy az ebédlő rovására hajtották ezt végre. — A konyha bővítésével, korszerűsítésével, ugyanis kisebb lett az ebédlő és esetenként torlódás van, — mondották többen. A közös problémákon kívül a dolgozók egyéni panaszaival is foglalkozik a szakszervezeti bizottság és egy úgynevezett panaszfüzetet rendszeresített, amely be a bizalmiak a dolgozók elintézésre váró panaszait, valamint a panasz elintézésének módját jegyzik fel. Szemelvény a panaszfüzetből: T. M. ifjúmunkás ügyében kérte a szakszervezeti bizottság segítségét az egyik bizalmi. T. M., aki korábban három évig dolgozott az üzemben, bejelentette, hogy Budapesten szeretne elhelyezkedni, s kilépett az üzemből. A fiatal lány részéről elhamarkodott volt a lépés. Budapesten nem tudott elhelyezkedni és munka nélkül, a pályaudvarok környékén teker- gett. T. M. egyik munkatársnőjének írt levelet, s ebben vázolta szomorú sorsát. Arra kérte volt munkatársát, érdeklődjék a szak- szervezetnél aziránt, hogyan kerülhetne vissza az üzembe. Az üzemi nőbizottság kapta meg a feladatot, hogy a fiatal lány sorsát helyes mederbe terelje. És ami igen dicséretes, a nőbizottság részéről történt bejegyzés alapján arról tájékozódhattunk, hogy az ügy elintéződött. T. M. visszakerült a Bonyhádi Zománcgyárba. A nőbizottság közbenjárására lakást kapott. A nőbizottság segítsége és nevelésének hatása azonban abban is megmutatkozik, hogy a fiatal magánélete rendeződött, munkáját pedig azóta szorgalmasan végzi. Egy-két szemelvény csupán a Bonyhádi Zománcgyár szakszerve zeti bizottságának munkájáról. Sokak számára talán nem is mond sokat, s úgy tűnik, hogy nem nagy dolog. Emberség dolga és mint jól példa, követésre méltó. A Déryné Színház sikere Pakson A Déryné Színház együttese ismét Tolna megyében vendégszerepei. A nyári szünet után a közönség nagy érdeklődéssel tekintett a színház előadásai elé. A tervezésnél vegyük figyelembe a művészeti szempontokat is EGYMÁS UTÁN épülnek me- építették. A rálátás rossz, s mivel gyénkben is a szebbnél-szebb mű- a nézőtér nem emelkedő, nem- velődési otthonok. A legújabbak- hogy a hátsó, de még a középső kai kapcsolatban tényleg nem le- sorokból sem lehet jól láthet felemlíteni semmi olyan kifogást, amely a megépítés módjára, az épület szépségére, stabilitására vonatkoznék. Mind a tervezőkről, mind az-építőkről csak elismeréssel lehet szólni,. Egy kérdésben azonban még ma is akad jócskán javítani való. Mégpedig a művészeti szempontok, igények figyelembevételét illetően. És ezek igazán nem elhanyagolható szempontok, hiszen a művelődési otthonok mindenekelőtt müve-. szeti célokat szolgálnak. De né- gyelmeztetnek, hogy a hány dologról konkrétan. I nagyobb gondossággal ni. Minden műkedvelő, színjátszó tudja, a rendezők mégúgy, hogy a színpadnak egy átlagos ülő ember szemmagasságával kell körülbelül egymagasságúnak lennie. Ha ezeken a helyeken megkérdezték volna akár csak a művelődési otthon igazgatóját, elkerülhették volna ezt a hibát. A hibák nem túlságosan jelentősek, hiszen mindezek ellenére művelődési otthonaink szépe«, jól használhatók, de ezek arra fi- jövőben kerüljük A bogyiszlóiak méltán örülhetnek szép, nagy művelődési otthonuknak. De még maradéktalanabb lenne örömük, ha egy bosszantó dolog nem csempészne ürömöt ebbe az örömbe. A színpadot ugyanis olyan nagyra építették, hogy mozielőadások alkalmával akár szélesvásznú filmet is lehetne vetíteni (mint ahogy szándékoznak is). Igen ám, de a vetítő fülkét olyan kicsire el az apró bosszúságokat is. (1) amelyre első ízben Pakson került sor, a járási művelődési házban. Az igényes, és jóízlésű paksi közönség véleményét tolmácsolja özv. Kántor Antalné, a járási művelődési ház művészeti előadója, hozzánk intézett levelében. A levél hangsúlyozza, rendkívüli esemény, hogy nyáron bemutatót rendezzen valahol a szín ház. Ennek ellenére nagy érdeklődés várta Pakson Rachmanov: Viharos alkonyat című színművének bemutatóját. Olyan szép teljesítményt nyújtott a társulat, hogy joggal illeti dicséret és elismerés. Sok taps hangzott el ezen az estén a paksi művelődési házban, s nemegyszer hatalmas tetszést váltott ki a nézőkből egy-egy színész emlékezetes alakítása. A levél hangsúlyozza, hogy a paksi közönség, csakúgy, mint a többi Tolna megyei, a jövőben is igényli és nagy érdeklődéssel várja a Déryné Színház előadásait, hiszen magasszínvonalú művészi teljesítmények mindig I újabbakkal növelik a színházlátogató közönség táborát. Három „rémhír“ és a valóság Még akadnak hiszékeny emberek, akik felülnek a rosszindulatú hírköltőknek. Sok szövetkezeti gazda első évét tölti a közösben, sok mindennel találkozik ott, áfnit még nem ismert meg, nem tapasztalt közvetlenül. így van ez Tolnanémedin is a Kossuth Tsz-ben, ahol az utóbbi időben elég sokan elhittek alaptalan »rémhíreket«. Hány munkaegységet lehet egy nap keresni? Megdöbbenve hallották a szövetkezeti vezetők az utóbbi időben több tsz-tag kérdését: — Hány munkaegységet lehet keresni egy napon? — Annyit amennyit az elvégzett munkára a munkaegységkönyv előír! — válaszolták. — Pedig azt beszélik a faluban, hogy bármennyit is dolgozunk, egy napra csak egy munkaegység jár — aggályoskodtak tovább a kérdezők. Türelmesen, hosszantartóan kell elmagyarázni a legnagyobb dologidőben az embereknek, hogy a munkaegység-szerzésben nincs »plafon«, mindenkinek annyit írnak be a könyvébe, amennyi munkát elvégzett. Egy-két adattal mi is segítünk felvilágosítani a kétkedőket. — Szaip Pál tsz-tag egy napon learatott egy hold 24 öl rozsot és 2,48 munkaegységet kapott ezért. Leitmann Andrásné egy napon kézzel kiszedett 578 öl borsót, s ezért 2.39 munkaegységet írtak jóvá neki. Lesz-e idén kenyerünk ? — Nem osztanak búzát, nem lesz kenyerünk az idén, éhen veszünk, elviszi az állam az összes búzát — terjedt a suttogó »rémhír«. — Hát ezt meg honnan szedték? — csodálkoztak el a tsz vezetői. — Sok búza kifagyott, sokat ki kellett szántani, s ami megmaradt, azt meg elviszi az állam adóba — mondották a hiszékenyek. Most már oszlik ez a »rémhír«, hisz a tsz-nek kitűnő volt a búzatermése, az átlagtermés is, meg az össztermés is meghaladta a várakozást, még eladásra is több jut a tervezettnél. Oszlik a »rémhír« azért is, mert sokan már búzaelőleget kaptak munkaegységeikre és nem is keveset. B. Szabó Lajos például 428 kilót, Timii Sándor 561 kilót, Kovács László 506 kilót kapott csak előlegként. Persze akadnak Tolnanémedi- ben is olyanok, akiknek kevés a munkaegységük. Hát ezek bizony nem sok búzát kaptak. De hát ezen még lehet változtatni. Van még munka bőven, a télig lehet dolgozni, munkaegységet szerezni a közösben, s akkor még lehet búzát is kapni. Ugyanis a tsz-ben az osztozkodásban az az alapelv, hogy mindenkinek a munkája szerint... Megkapják-e a pénzüket? Itt a harmadik »rémhír«: Aki háztáji állatait a tsz-en keresztül értékesíti szerződésre, attól elviszik ugyan az állatot, de pénzt nem kap rá, mert azt a bank lefoglalja a tsz adósságaira. Elég sokan elhitték ezt is. Vajon miért nem beszélnek Aranyosi János főkönyvelővel? — Ugyanis Aranyosi elvtárs örömmel számol be arról, hogy a Kossuth Tsz pénzügyi helyzete igen csak szilárd. De ettől függetlenül is az elszállított állatokat az elszállítás után két napra kifizetik, készpénzben, egy összeg ben. Most volt a napokban először egy ilyen kifizetés, reméljük, hogy ez megnyugtatja a tol- nanémedieket. Sok kárt tesznek ezek az alaptalan, rosszindulatú híresztelések. A híresztelő csúnyán visszaél egyes tsz-tagok tájékozatlanságával, főleg az új tagok tapasztalatlanságával és így elveszi a hiszékeny emberek munkakedvét, zavart, pánikot kelt. Még egyelőre nem tudjuk ki a »rémhírek« költője, mert annyi bátorsága nincs, hogy nyíltan vesse fel ezeket a kérdéseket. Pedig jó lenne megtudni már csak azért is, hogy akkor megkérdezhetnénk tőle: vajon mi a célja ezeknek az alaptalan híreknek a terjesztésével? XXIV. — Ateista — suttogta a sebesült. — A katolikus hitfelekezethez tartozó ateista, iskolai végzettsége négy elemi, nőtlen, fogépítették, lalkozása lakatos. így van? Wanda Wasilewska: HAJSZA hogy a normál vetítőgépet is 1 Nem várták be az igenlő vá- csak nagy üggyel-bajjal tudták löszt. Mindezeket az adatokat a benne elhelyezni. Jövőre aztán majd lebonthatják a vetítőfülkét és építhetnek helyette nagyobbat; Nem lehetett volna ezt már elsőre megcsinálni? A SZEKSZÁRDI szabadtéri totta- színpadon kénytelenek lesznek Beismerte a lebontani a színpad két oldalán magasodó oszlopokat, amelyek filmvetítés alkalmával zavarják a kilátást. Ha egyáltalán fel sem építik a két oszlopot, amelyet amúgy sem indokol semmi — most nem kellene lebontani. Másutt, nevezetesen Regszemcsén, de sajnos ez nem csupán egyedi eset, a színpadot magasra hogy mije is fáj. A fájdalom egész lényét hatalmába kerítette, és ettől valami émelyítő gyöngeség terjedt szét testében. Valamiről kérdezgetik. Tulajdonképpen miről is? Mit akarnak tőle? Van itt valaki, vagy neki csak úgy rémlik? Vagy tárná felvett ján a másik szobából hallatszik jegyzőkönyvben. Nemde? ^t a beszéd? A sebesült tekintete üresen ré- — Minthogy a letartóztatott- tént vedezett. A hangok valahonnan nrík nehezére esik a beszéd nyilvántartási lapból, a személyazonossági igazolványból vették. Ellenőrzött, ismert adatok. — Kniewski beismeri, hogy... Az ügyész élesen félbeszakítem, akik közül kettő meghalt.” Igen? A sebesült gépiesen válaszolt. De hirtelen összerezzent. A láz ködén áttörtek az imént hallott szavak. Igen, igen, vakító világossággal újra látott mindent. Henryk Rutkowskit, Jant, s mindazt a megdöbbentő várat- lat dolgot, ami a kapualjban tör- Ki halt — Női fölény a vízalatti sportokban. „A Vízalatti Sport Szerelmeseinek Klubja” Génuában arra a megállapodásra jutott, hogy a nők az alábbi okokból alkalmasabbak vízalatti sportokra mint a férfiak: a nők ellenállóbbak a hideggel szemben, a férfiaknál kevésbé félősek és kíváncsibbak; tovább tudják visz- szatartani a lélegzetüket és végül sokkal bájosabbak. A lányokról remek vízalatti fényképeket lehet készíteni, a férfiak ugyanolyan körülmények között úgy néznek ki, mint egy varangyos béka. ____ ___ meg? Ki sebesült messziről a szeme előtt ao nak nehezére a beszéd. meg? Hiszen ő senkire sem lőtt a szeme előtt go igyekszem azonnal megfogalmaz- rá, Ki az a Kettő? Mit akarnak aS7 ni vallomasat- Ha a letartózta- ezek? Emberfeletti erőfeszítéssel ü 1ck‘ tott pontatlanságot tapasztal, próbált figyelni, megérezve a vemondja az, hogy „nem”. Ha széiyt. A toll szokatlanul hango- l egyetért a megfognimazassal, san sercegett Mindent felírnak. Szere^tt^vohí’a '^elidémi^vaía- mondjon ”igen”*t- Igen, hiszen ő kórházban van. mit, de mihelyt megpróbálta ~ Igen - ismételte a sebe- Agyban fekszik. Most alighanem ntnsítoni a fisveimét sult az utolso szot- Csak egyet kihallgatják, össze kell szednie ’ r+o j értett az egészből, hogy nem so- magát, nem szabad „igennel”,-kát akarnak tőle — ez eljutott vagy „nemmel” felelnie. Nem tudatáig a kavargó köd és a zűr- szabad válaszolnia ha nem tud- zavaros hangok káoszán át — ja, mit kérdeznek, csak annyit, hogy „igennel”, vagy „nemmel” feleljen. Két rövid könnyű szó. — „Bűnösnek ismerem el ma — „A kommunista párt tagja vagyok...” A vizsgálóbíró, aki egész idő nyomban szédülés fogta el, s érezte tulajdon testének súlyát. Olyan volt, mintha mázsás súly nyomná az ágyra, akár az éjszakai lidércnyomás, pedig tudta, hogy nem alszik, s bármenynyire szeretett volna, nem tudott elaludni. Nemrégen valami szörnyű dolog történt — belevéső- „___ _______, __ ________ d ött az agyába, itt, valahol égé- két másik egyénnel együtt meg olvasta a jegyzőkönyvet, megszeli közel, de erre nem akart akartam ölni a tizedik kerületi állt. Kniewski rászegezte égő tegondolni —, s a szörnyűség to- rendőrkapitányság detektívjét, kintetét. vaúszott az ordítozástól vissz- egy rendőrt és más személyeket, — Huszonegy óta — mondta hangzó sötétségben. Elviselhetet- akik a menekülésben gátolni hangosan. len fájdalmat érzett a lágyéká- akartak, és a járókelők életét ve- Az ügyész összerezzent. Kni- ban,- s mintha kalapáccsal ver- szélyeztetve lövöldöztem az ut- ewski tiszta értelmes pillantás- nék a fejét, maga sem tudta, cán, több embert megsebesítet- sál nézett rá. gam abban, hogy ma Varsóban alatt elég gyorsan, de érthetően — Mivel foglalkozott a pártban? összeszedte erejét. Nem, erre nem kell válaszolnia. Minél kevesebbet beszélni. Csak azt mondani, amit úgyis tudnak. — Nem mondom meg. Skoczynski vállat vont. A vizsgálóbíró tovább írt. Hangosan fel olvasta az Írottakat, minden mondatot kérdő hangsúllyal ejtett ki. A figyelmes, gyanakvó szempár valahonnan a láz örvényéből nézett rá. — „Volt nálam fegyver...” A sebesült bólintott. Elvették, tehát tudják. De többet nem mond. egy árva szót sem húznak ki belőle... Henryk... Hen- ryket is elfogták. Nem sikerült megmenekülnie. Jan? Nem, semmit sem tud a harmadikról. Nem tudja a nevét. És a provokátorról sem tud semmit. Nem. Nem. Nem. Arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a fegyvert, nem hajlandó válaszolni. Kétségbeesve érezte, hogy az ágy ringani kezd, gondolatai szétfolynak, köröskörül sűrűsödik a sötét köd. Ismét közeledni, meg távolodni kezdett ennek a két embernek a sziluettje, akik vallomását jegyezték. Egy pillanatra a sötétségbe süllyedt. Amikor felnyitotta a szemét, a fehér fityulás nővér föléje hajoló arcát pillantotta meg. érezte az orvosság átható szagát, és a légtömlő hideg érintését a fején. Ismét megfeszítette minden erejét. — Ezzel talán végeztünk is? — kérdezte a vizsgálóbíró aa ügyésztől. (Folytatjuk,}
