Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

1960. augusztus 24. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Kapitányok Kinbj a Tíz év a községi tanács élén A rádióból értesültem róla. hogy a hét elején az egyik fővá­rosi ifjúsági lap, a Tábortűz szer­kesztőségének szervezésében kö­zel száz úttörő indul táborozásra a Duna mellé. Olyan fiatalok az ország minden részéből, akik tu­dósítói a lapnak. Tehát kollégák közé készültem. — ugyanis a terv szerint Dunaföldvár mellett kí­vántak letáborozni, hogy kellemes tíz napot töltsenek a víz mellett, kihasználva a hely nyújtotta bő lehetőséget a pihenésre, szórako­zásra... A községben nem tudtak felvilágosítást adni hollétükről, s utolsó próbálkozásként a horgász­egyesület tanyájának gondnoká­tól érdeklődtem, aki végül kész­séggel útbaigazított. A tanyától mintegy százötven méternyire volt a fiatalok tábora. Itt már nem volt szükség különösebb ka­lauzolásra, csak a hang után kel­lett menni, melyet a vidám gye­reksereg okozott a csendes erdő­ben..; A tábor bejáratánál zászló, rajta a fölírás: »Kapitányok Klubja...« Mi lehet ez?... Rejtély..; De más rejtélyes dologgal is ta­lálkoztam a táborban. Egyik he­lyen X Kapitányról, másutt a2 Idők Kapitányáról, egy másik csoportnál pedig a Tűz Kapitá­nyáról beszéltek..; Mint később kiderült, vala­mennyi beszélgető csoport a ka­pitányok megérkezésének körül­san hat órakor érkeztek meg a kapitányok. X Kapitány repülő­géppel jött és szinte ugyanabban a pillanatban érkezett a másik két kapitány jachtja és hajója is... Nagy volt az izgalom, hisz egész nap jöttek a táviratok, hogy hol, merre járnak a kapitányok, mi­lyen gátló körülmények nehezítik érkezésüket. Az első éjjel mindjárt nagy iz­galomban volt része a tábor la­kóinak. Katonai alakulat kérte a segítségüket bizonyos dolog ki­nyomozásához, melynek felderí­tését, rakétafény mellett végezték a gyerekek... Ott van a gyerekekkel Kun Anna, a lap főszerkesztője is, s Radványi Zoltán szerkesztő, a táborparancsnok, akiktől megtud­tuk néhány részletét a táborozás további programjának. — Ma este az egyik rajt ki­helyezzük az erdő egy másik ré­szére. s reggel számháború kez­dődik. A többiek megtámadják őket..; — Érdekes volt augusztus 20-i műsorunk is. Nappal Sztálin- váro&ba látogattunk, az ottani Búvár Kund úttörőcsapat vendé­geiként, este pedig itt rendeztünk ünnepséget. Szovjet pionírokat láttunk vendégül, s tűzijáték gyö­nyörködtette a gyerekeket... Per­Ebéd közben jött meg a postás és újságot hozott a pajtásoknak. ményeit tárgyalta... Kik ezek a kapitányok?..; A lap munkatársai, világjárt, nagytudású emberek, akik az út­törők kérdéseire válaszolnak a lapon keresztül, vagy levélben; X Kapitány a modern technika nagy tudósa, az Idők Kapitánya a történelemben csalhatatlan... A kapitányok most a gyerme­kek között vannak, akik nagy iz­galommal tárgyalják még most is érkezésük körülményeit. Ponto­Iszapsás-termesztéssel kísérleteznek a pálfai Egyetértés Tsz-ben Országos viszonylatban legna­gyobb területen, több mint két holdon végeztek az idén kísérle­tet az iszapsás termelésével kap­csolatban a pálfai Egyetértés Ter­melőszövetkezetben. Az iszapsás az idei kedvező időjárás következtében a becslé­sek szerint 30 mázsányi termést ad holdanként, s ipari feldolgozás céljára történő eladás esetén má­zsája 1200 forintot ér. Az iszapsás a szakemberek sze­rint értékes cukrászipari alap­anyagot szolgáltat. A szövetkezet tagjai saját ké­szítésű, hántoló és kiemelő gépet, fejtő, rostáló és mosógépet szer­kesztenek a termelés olcsóbbá té­tele 'érdekében. XXIII. — Ez esetben... kénytelen va­gyok arra kérni igazgató úr... Az igazgató sietve legyintett fehér kezével, amelyen kidagad­tak az erek. — Nem, nem! Hallani sem akarom! Hallani sem! Hanem meg akarom magát kérni... Maga rosszul érzi magát, ezért szükségesnek tartottam, hogy délutánra helyettesről gondoskod­jak... Maga pedig kolléga úr, ha­zamegy és kipiheni magát... A sebész gúnyosan elmosolyo­dott. — Ez a megoldás? — Számomra — igen. Számom­ra, vagyis a kórház számára, a kórház érdekében, mindannyiunk érdekében... És mindenekelőtt, a maga érdekében... — Köszönöm a gondoskodását — mondta a sebész és gépiesen elővette óráját. Közben észre­vette, hogy förtelmesen remeg a keze. — Kolléga úr, máris hazame­het. — S ha szabad érdeklődnöm, ki vállalta el, hogy ma délután helyettesít? — .Nem mindegy? Az igazgató felállt. — Viszontlátásra. Pihenje ki magát holnapig. Habozott. — Igazgató úr, mondani akart valamit? — Nem... Illetve, igen... Ne értsen félre kolléga úr... Na­gyon tisztelem a maga nemes in­dítékait, de vannak bonyolult sze nem hanyagoljuk el a szak­mába vágó dolgokat sem. A gye­rekek itt-tartózkodásuk alatt is gyakorolják az újságírást. Min­denki képességeinek megfelelően feladatot kap: Riportkészítés Du- naföldvárról, tudósítás Soltról, s valamelyik község történelmének vázlatos feldolgozása szerepel a feladatok között... De jó lenne már fürödni... Hogy fiatal újságíró-növendékek között vagyunk, azt bizonyítja az is, hogy a faliújság a szokottnál zsúfoltabb. Igaz, egyelőre a nyu­galomháborgató szúnyogok ellen hadakoznak az ifjú toliforgatók, de rövidesen más témát is feldol­goznak majd. (Előbb hozzá kel) szokni a szúnyogcsípéshez). De a legnagyobb gondot még­sem a szúnyogok okozzák, hanem Y Kapitány rejtélyes megjelené­se, aki mindig valami jelet hagy maga után, s ittlétét csak néhány kurta mondatban közli. Eddig még senkinek sem sikerült föl­fedni kilétét, pedig őrök vigyáz­nak a tábor bejáratánál, hogy onnét lélek se be, se ki az ő tud­tuk és engedélyük nélkül. A táborozás fénypontja az utol­só este lesz, amikor a kapitányok búcsút vesznek a táborlakóktól. S az ő búcsújukon kívül még tűzi­játék, tábortűz teszi felejthetet­lenné majd ezt az estét... (buni) Tíz éve áll Mözs község tanácsa élén Kállai Sándor tanácselnök. 1950. október 22-én harminckilenc tanácstag közül reá esett a vá­lasztás, s azóta is becsülettel áll helyt ezen a poszton. Az elmúlt tíz évről beszélgettünk az alkot­mány ünnepe előtti napon Kállai Sándor elvtárssal. okát fejlődött községünk az elmúlt tíz év alatt, s különösen sokat fejlődtek az em­berek. Bár a fejlődésről, mint ál­landó folyamatról kell beszélni, i községünk életének voltak kiemel- j kedő állomásai. Nevezetes dátum volt például az 1951-es év augusz- ! tus 20-a, amikor a szekszárdi já- j rás községei közül elsőnek Mözs alakult át termelőszövetkezeti I községgé. Abban az időben egy j hármas típusú és három I. típusú I szövetkezetünk volt. Ezt köve­tően 1953-ban a káros Nagy Imre- féle politika hatására az 1200 holdas Úttörő Tsz földterülete 4S0 holdra csökkent, sőt a három tszcs is erősen meggyengült. En­nek ellenére a szövetkezeteket — bármennyire is mesterkedtek a tsz ellenesek — nem tudták szétver­ni. Az elmúlt év ősze óta ismét szövetkezeti község Mözs. Egy ter­melőszövetkezetbe, az Uj Élet Tsz-be tömörült a község lakos­sága. A többség nem is bánta meg elhatározását, s megtalálják számításukat a termelőszövetke­zetben. A terméseredmények ed­digi alakulása és az áruértékesí­tési tervek teljesítése alapján biz­Uj csatorna építése folyik a Góbi-sivatagban. A csatorna Kí­na újabban feltárt legnagyobb olajkitermelő helyéhez vezet, a Karamai olaj-medencéhez. A hetvennégy kilométeres csa­tornával, amely átszeli a Góbi­sivatag egy részét, az a cél, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb méretekben felfejlesszék a Kara­mai olajmedencét. A csatorna, amelynek építése júliusban feje­ződött be, naponta 63 000 köbmé­ter vizet szállít az olajvi­déknek. A viz tisztaságát egye­bek között azzal is biztosítják, hogy betonnal bélelik ki a csa­torna medencéjét, s ugyancsak betonlapokkal fedik be a csator- I nát teljes hosszában, hogy a vi- ' zet megóvják a Góbi-sivatag ho­tatóak a kilátások. Úgy látjuki hogy az év végére biztosítva lesz a tervezett 39,80 forint munka­egység-részesedés. A gazdasági fejlődéssel együtt épült, szépült a község. Se szeri, se száma az újonnan épült pirostetejű házaknak. — Az elmúlt tíz év alatt fel­épült az újtelep, ahol az idén T0 férőhelyes óvodát létesítünk. A községfejlesztés során minden év­ben építettünk járdát. A jövő év­ben már valamennyi utcában el­készül a járdaépítés, de befeje­zést nyer a falu teljes villamosí­tása is. 1952-ben a tanács egy keskenyfilm-vetítőt vásárolt. Ez volt a község első mozija. (A mo­zi azóta átkerült a MOKÉP keze­lésébe.) Kezdetben ingyenes elő­adásokat kellett tartanunk, így szoktattuk rá a lakosságot a mo­ziba járásra — emlékszik vissza Kállai elvtárs. Ma heti hat elő­adást tartunk, s ez is kevésnek bizonyul, annyira megnőtt a la­kosság kultúrigénye. 1950-ben há­romtantermes iskolánk volt négy pedagógussal. Jelenleg kilenc tantermünk van, ahol 18 pedagó­gus tanít. Az elmúlt tíz év alatt óvodát, bölcsődét kaptunk, hogy csak a nagyobb létesítményekről szóljak. Kállai Sándor elvtárs mögött tízéves tanácselnöki és negyven éves mozgalmi múlt áll. 1919-ben tizenhét éves korában ismerke­dett meg a mozgalommal, amikor tagja lett a KISZ-nek. mokviharainak szennyező hatá­sától. A csatorna vízmennyiségé­nek biztosítására nagyobb víztá­rolót is építettek. Ezen a területen nemrégen még az a mondás járta, hogy »a víz sokkal drágább, mint az olaj«. Amikor 1955-ben megkezdték a Karamai olaj-medence feltárását, a munkásoknak teveháton, töm­lőkben kellett szállítani a vizet, messzefekvő területekről. Később egy földalatti vízvezetéket épí­tettek, amely azonban naponta mindössze négyezer köbméter víz továbbítására képes. Ez pe­dig nem elegendő az olaj-meden­ce üzemeinek. Az új csatorna fogja véglegesen megoldani a Karamai olajvidék vízellátásá­nak sürgető problémáját. Csatorna a Góbi-sivatagon át Wanda Wasilewska: , HAJSZA helyzetek. Igen, bonyolult hely­zetek... A sebész meghajolt és kiment a szobából. Beakasztotta a szek­rénybe fehér köpenyét, kivette a ruhatárból kalapját, s hirtelen megkönnyebült. De csak egy röp­ke pillanatra. — Disznó — mond­ta félhangosan saját magának. Az öreg Michal, a ruhatáros, te­nyeréből tölcsért formált. — Parancsol a doktor úr? — Semmi, semmi... Kilépett az utcára. Egy kocsis ostorával csapkodta a nehéz sze­kér elé fogott csont-bőr gebét. A sarkon fagylaltot árultak. A sebész kényelmesen balla­gott. A járókelők léptei kopog­tak a járda kőkockáin, az embe­rek dolguk után siettek. Minden olyan volt, mint más júliusi na­pokon Varsóban. 34. A tizennegyedik kerület vizs­gálóbírója és Skoczynski ügyész nem estek túlságosan kétségbe, amikor az igazgató figyelmeztet­te őket, hogy a sebesült félig öntudatlan állapotban van. Elég bőséges anyag volt már a kezük­ben: a szenesraktárban elfogott bűnözők kihallgatásáról készült jegyzőkönyv, a jelentés a Bem utcai lakáson tartott házkutatás­ról, amelynek során fegyvert és kommunista brosúrákat talál­tak. Kniewski kihallgatási jegy­zőkönyve, amelyet Pawlowski rendőrtiszt vett fel. Most fő gondjuk Kniewski volt, már csak azért is, mert bármely pil­lanatban meghalhatott. Halála esetén az igazságszolgáltatás kép­viselőinek kezéből kicsúszik sok olyan szál, amely esetleg nem is egy, hanem több forráshoz ve­zethet. Sietni kell hát. Rutkowski lakásán lényegében semmi kompromittáló anyagot sem találtak. S egyelőre Kniews­ki volt az egyetlen, aki kihall­gatáséikor beismerte, hogy lőtt a rendőrökre meg a járókelőkre, szemben a másik kettővel, akik azt állították, hogy csak a leve­gőbe lőttek, riasztólövéseket ad­tak le. Az ügyész elégedetetlen volt az első kihallgatás jegyzőkönyvé­vel. Jóllehet a kihallgatást olyan tehetséges fiatalok vezették, mint Pawlowski meg Pogorzelski, a jegyzőkönyv nem volt valami túl­ságosan meggyőző. Kusza, szétfolyó válaszok... Még annyi fáradsá­got sem vettek maguknak, hogy a jegyzőkönyvet aláírassák a se­besülttel. Hiába hivatkoztak a jegyzőkönyvben Kniewski súlyos állapotára. Mi a fenének veszi át Pawlowski az orvos szerepét? Ezt a pontot nyugodtan kihagy­hatták volna a jegyzőkönyvből, elmondhatták volna előszóval. — Bíró úr, kérem, ha a bíró úr megengedi... Úgy hiszem, nem ártana... ha a kihallgatásnál je­len volna valamelyik orvos... Te­kintettel a beteg állapotára... Ez megkönnyítené... A vizsgálóbíró Skoczynskira pillantott. Az ügyész tagadólag rázta a fejét. — Igazgató úr, a bírósági el­járás nem ad erre lehetőséget. — A sebesült gyakran elveszti az eszméletét. — Ha szükség lesz rá, kérni fogunk orvosi segítséget. — Talán... talán a nővér... — Feltétlenül. A nővér tartóz­kodjék a közelben. Kniewski mozdulatlanul fe­küdt. A levegő sípolva szakadt ki mellén. Nemrég még viasz­sárga arcán a láz pírja égett. Ködös, réveteg szeme magas láz­ról árulkodott. — Igen... Csakugyan... — mor­mogta a vizsgálóbíró. Az ügyész azonban nyugodtan kirakta az iratokat a kis asz­talra. Lényegében a jegyzőkönyv csaknem készen volt. — Wladislaw Kniewski? A sebesült felpillantott. Alig észrevehetően bólintott. — Wladislaw és Jozefa fia, 23 éves, lakik Varsó, Bem utca 72, harmincnégyes ajtó, lengyel, ka­tolikus... (Folyta telíti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents