Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-24 / 199. szám
( i'ä t # * J» TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG I960, augusztus 24. Kilencszáz éves romok nyomában a régi megyeháza udvarán Egyelőre még csak négy gödör mutat arra a megyeháza udvarán, hogy a tudósok régi romok nyomában kutatnak, keresik a 900 éves múlt fellelhető emlékeit. A város tulajdonképpeni alapításának maradványait kutatják, hogy ismeretükben világosabban rajzó lódjék ki előttünk a múlt, közelebbről megismerkedhessünk a városalapító I. Béla korának szokásaival, építészetével. S hogy ez a kutatás milyen eredményeket hoz, az majd az elkövetkező napokban derül ki. Addig reméljük — mert remélhetjük —, hogy páratlan jelentőségű anyaggal bővülnek történelmi ismereteink a szekszárdi ásatások nyomán. A város készül ünnepére, alapításának 900. évfordulójára. Az ünnepségsorozat szerves részeként kezdődtek az ásatások a régi megyeháza udvarán. A munkálatokat a városi tanács kezdeményezte és az összes költséget magára vállalta. A hozzá nem értő ember számára egyelőre nem sokat mond az udvaron látható négy gödör, mégis tízesével állják körül a napnak úgyszólván minden szakában, amikor a munkások mélyítik az árkokat, letisztítják a falmaradványokról a rájuk rakódott földet, törmeléket. De annál többet mond mindez a szakembernek, aki nemcsak a láthatót látja, hanem azokból már következtetni is tud. Annyit azonban már a laikus is észrevesz, hogy a gödrökben lévő falmaradványok *nagyon régiek lehetnek, hiszen merően mások, mint a mai építkezési formák. Régóta tudott dolog — köny- nyű tudni róla, hiszen számtalan irat, sőt tervrajz is bizonyítja —, hogy a megyeháza udvarán, a földben rejteznek annak az apátsági templomnak a romjai, melyet még annakidején I. Béla királyunk alapított, megteremtvén ezzel a majdani város, a mai Szek- szárd alapjait. A kutatások sem mai keletűek, hiszen az okmányok és az alaprajz birtokában, egy csatorna-beom- lás következtében, a megyei levéltár vezetője már folytatott kisebb méretű ásatásokat, amelyek bizonyították a templomromok létét és azt, hogy a templomromok éppen itt, az udvar alatt rejteznek. Már akkor, 1940-ben, sikerült két pillért megtalálni, s ez elegendő volt ahhoz, hogy a későbbi ásatásokhoz — a különböző hitelt érdemlő feljegyzések, okiratok és rajzok egybevételé- vel — segítségül szolgáljon. S ma, Kozák Károly régész, az Országos Műemléki Felü- I gyelőség tudományos munkatársának irányításával mélyre hatolnak a munkások ásói és egymás után tárulkoznak ki az 1794-ben leégett templom falmaradványai. A 900 éves évfordulóra való felkészülés szülte a gondolatot« amelyet a városi tanács vezetősége bölcsen azonnal magáévá tett. A többi már a régészek dolga, akik nemcsak nagy lelkesedéssel, hanem — ezt sem kell eltitkolni — nagy reményekkel is láttak munkához. Hogy a reményekből mi valósul meg, arról még korai lenne beszélni, Az ásatások további sikere és zavartalansága némi áldozatot is követel a megyeházát használó szervektől, elsősorban a megyei tanácstól. Mindenekelőtt le kell bontani az udvaron álló garázst, amely nemcsak nem illik bele az épületbe, rontja annak képét, zavarja összhangját, hanem az ásatásoknak is útjában áll. Aztán ott éktelenkedik egy tyúkól maradványa, s mellette egy raktárépítmény, amely még a garázsnál is jobban rontja az összképet. S végül ne feledkezzünk meg az udvar északkeleti oldalán az épülethez ragasztott ..cselédlépcsőről” sem, amelyet gróf Széchenyi Sándor, egykori főispán emeltetett, mert a kegyelmes úr nem tűrhette, hogy a cselédek ugyan azt a lépcsőt használják, mint az urak. Az építmény építészetileg rossz, kirí az épület egységéből és semmi szükség sincs rá. Bontsuk le minden lelkiis- meretfurdalás nélkül. Ha már nincsenek cselédek, ne legyen cselédlépcső sem. Már csak ezért is. De visszatérve az ásatásokhoz, sok kérdés forog a kíváncsiskodó szekszárdiak körében. Szabadjon felsorolni befejezésképpen a kérdéseket. 1. Sikerül-e feltárni az apátsági templom romjait? 2. Milyen egyéb történelmi emlékek napvilágra kerülése várható? 3. Egyáltalán remédhető-e, hogy I. Béla sírjára, vagy annak maradványaira egykor rábukkannak? 4. Van-e remény arra, hogy az egész templom- és várromot feltárják s azt romkert formájában megtekinthetővé teszik a város lakossága és az idegenforgalom számára. Kozák Károly régész, az ásatások irányítója, lapunk vasárnapi számában beszámol majd az ásatások eddigi ered- tnényeiről s valószínűleg nagyon sok, a lakosságot érdeklő kérdésre már választ is tud adni. Addig érjük be ennyivel. LETENYEI GYÖRGY Erről is beszélni kell Paraszti hőstettek Még nem volt ekkora munkakedv, nem lobogott ilyen magasan a lelkesedés soha a paraszt- emberekben, mint napjainkban. Az áldozatvállalásokról és egyéb hőstettekről könyveket lehetne teleírni. A paraszti virtus igazi, soha nem látott kibontakozása zajlik le az egyre jobban összefonódó falusi termelőszövetkezeti községeken belül. Beszéltek nekem tehenészekről, akik éjszakákon át virrasztottak a beteg állat mellett, a közös istálló ban. Tudok hatvan éves brigád- vezetőről, aki amikor az asztag- rakó megbetegedett, maga ment fel az osztagra, s egésznapos fizikai munka után este látott neki a brigádvezetöi teendők ellátásának. A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet tagjai beszélgetés közben dicsérték előttem az elnököt, s amikor megkérdeztem mi az oka annak, hogy ilyen nagy köztiszteletnek örvend, az egyik asszony rávágta: »A mi elnökünk azt is megcsinálta, hogy amikor a munka sürgetett, vasprnap hajnali két órakor kijött velünk a cséplőgépre dolgozni«. Legutóbb Pálfán hallottam figyelemre méltó hőstettekről. — Azért Írom, hogy »hőstettekről«, mert az Egyetértés Termelőszövetkezet tagságának jelentős része tett a hősies áldozatvállalásból kitűnő vizsgát. Az elmúlt napokban ugyanis orkánszerű vihar tombolt Pálfa Tolna megyében az idén csaknem 63 millió forintot fordítanak községfejlesztésre Tolna megyében az idén csaknem 63 millió forintot fordítanak községfejlesztésre, ami lényegesen több, mint az előző években. Az idén valamennyi község jelentős összeget vállalt községrejlesztés- ből. A megye 108 helysége közül 105 volt olyan, ahol a községfejlesztési hozzájárulás összege meghaladja a 10 százalékot. A 63 MILLIÓ forintos községfejlesztés — amelyből 15 millió a lakosság hozzájárulása — sok jelentős beruházással, építkezéssel gazdagítja a megyét. 16 millió forintot fordítanak falusi törpevízművek építésére, 22 millió jut járdák és hidak építésére, a villanyhálózat bővítésére pedig 6 millió forintot szavaztak meg a községi tanácsok. Az idei községfejlesztési tervekben az a legfontosabb, hogy mindenütt a legmesszebbmenőkig figyelembe vették a lakosság kívánságait. A községfejlesztés így valóban a dolgozók saját ügyévé vált, s az elért eredmények elsősorban annak tudhatok be, hogy a lakosság lelkiismeretesen teljesítette azt, amit vállalt. A megyei tanács valamennyi ülésén foglalkozott a községíej- lesztés kérdésével, de azt is meg kell mondani, hogy a megyei pártbizottság is a legmesszebbmenő támogatást, adta. Határozatban hívta fel az alapszervek figyelmét a községfej lesztési munkák fontosságára és politikai jelentőségére. A legtöbb helyen ma márt nem alkalmi feladatnak tekintik a községfejlesztést, amit az is mutat, hogy a megye mintegy 70 községében több évre szavazták meg a községfejlesztési hozzájárulást, s több olyan terv is van, amelynek megvalósítása egy-két évet vesz igénybe. NÖVEKEDETT a társadalmi munka is: az idén 3 millió forint értékű önkéntes munkát vállalt a megye lakossága. Ennek eredménye a simontornyai 550 000 forintos óvoda, — amely a közel jövőben kerül átadásra,— a duna- szentgyörgyi 1 300 000 forintos négy tantermes iskola, sok járda és híd építése, utak megjavítása. A vízművek építésénél a földmunkákat, a fuvarozást is, csaknem mindenütt társadalmi munkában végzik. Azonban a községfejlesztési terveknél vannak lemaradások is, ami elsősorban abból adódik, hogy nem kapnak megfelelő mennyiségű cementet, faanyagot, sódert. A lemaradáshoz nagyban hozzájárul még az is, hogy az építő vállalatok, ktsz-ek kapacitása az új termelőszövetkezetek építésénél van túlnyomórészt lekötve, így aztán a községfejlesztési építkezések háttérbe szorulnak. A FÉLÉVES TERV értékelésénél megállapítást nyert, hogy a félév folyamán 4 orvoslakást, 3 pedagóguslakást, 1 napközi otthont, 3 tantermet, 2 művelődési házat, 1 gyógyszertárat, 1 tórpe- vízművet, 23 000 méter járdát, 8000 méter utat, 9 km vízvezetéket, 19,3 kilométer villanyhálózatot építettek. A tervezett 63 millió forintból pedig körülbelül 28 milliót tesz ki az összeg, amit a községek már eddig kifizettek az elkészült munkára; (MM) határában. A szövetkezet tagságának egy része a szénaboglyákhoz sietett a zuhogó esőben, s a fákat tördelő szélviharban, hogy megmentse a boglyákat a szél irtózatos erejétől. Sokan felmásztak a boglyákra, s a testükkel biztosítottak megfelelő nehezéket a boglyákat tépdeső széllel szemben. Az egyik termelőszövetkezeti tagot, aki egy gerendát is vitt a szénaboglya tetejére, a gerendával együtt felemelte a szél, s áthajította a másik boglyára. A közösség összetartása a természetet is megfékezte. A vihar által okozott kár, ahogy mondják, jelentéktelen. Egyik egyetemet végzett ismerősöm álmélkodott azon, hogy a tulajdonformában végbement nagy forradalmi változás a tudat fejlődésének ilyen rohamos ütemét idézte elő az emberekben. Mi okozta ezt a tetteken keresztül lemérhető gondolkodásbeli változást? Mi serkenti ilyen hőstettekre a parasztság egyre szélesedő tömegét? Hogyan támadt fel és jött szokásba a régi múltba gyökeredző paraszti virtuskodás 7 A fő ok, amely mindezt kiváltotta, egy felismerésből ered. A szövetkezeti paraszt rájött arra, hogy a szövetkezeti tulajdon az ö tulajdona, s az egyén gyarapodását csak a szövetkezet gyarapodásán keresztül lehet elérni. A jólét és a gazdagság ma nem egyesek privilégiuma, a többtermelés, a takarékosság, a természet elleni eredményes küzdelem ma egyszerre ad többet az egyénnek, a szövetkezeti közösségnek és az egész országnak. —H— Egy munkaegységre eddig 38 forint értékű előleget osztottak az aparhanti Búzavirág Isz-ben Az aparhanti Búzavirág Tsz rendszeresen fizetett havonként egy-egy munkaegységre 20 forint előleget. Eddig előlegként pénzben 924 000 forintot fizettek ki az aparhantiak. A pénzelőlegen kívül most természetbeni előleget is osztottak. Árpából, búzából és lucernaszénából 913 000 forint értéket osztottak ki. A pénz- és tér mészetbeni előlegek értéke egy munkaegységre számítva eléri a 38 forintot. b ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^1 Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI fyéfrújfdáyot! i}ijerinek-szép i é(ji)eirien ij . Khiesz Sanyika Sallai Évike Pince Edit Gáncs László Tamási Bonyhád Kalaznó Trlna A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, bogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a lej szebbnek tartunk, Hedrick Olgika Máza s azt beküldjük a Népújság címére.
