Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-17 / 168. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960 július 17. fii napin a ffitd a! (L RÉSZ) A Pécsi Szénbányák Igazgatósága a Déldunántúli Történész Konferencia részére 16 személyre engedélyt adott, hogy megnézhesse a bányát. Én is köztük voltam. Autóbusszal mentünk a Széchenyi-akna felé. A bányatelepet festői erdő veszi körül, erdőben állnak a bányászházak is. Messzebbről a szem nem is veszi észre, a fák lombjai takarják. Ennek a tájnak az érdekességét, szépségét növeli, hogy ez az erdő kultúr- erdő, szelídgesztenyés rezervátum. Az irodában a bánya kereszt- metszetéről készített fali térkép függött. Ez olyan volt, mint egy hatalmas épület hosszanti metszete, amelyen csak a folyosók és a lépcsőházak vannak feltüntetve, felül a felszín távlati színes képe. A főmérnök rövid ismertetést adott, megmutatta, hogy merre fogunk járni. Nagyon lelkünkre kötötte, hogy semmiféle gyújtóeszközt ne vigyünk le magunkkal, de még cigarettát sem. Nem mintha az is gyúlékony lenne, hanem hogy a csábítás se kísértsen bennünket. Mielőtt elindultunk, kijelentette, hogy még most mindenki meggondolhatja, hogy lemegy-e. Mindenki hallgatott. Az irodából a fürdőbe mentünk tetőtől talpig átöltözni bányászruhába. Úgy ment mint a katonaságnál, osztották a ruhát; egy nadrág — egy kabát, egy ing — egy gatya. Egy pár csizma — egy pár kapca, egy kalap. Azután jött a csere-bere. , Egyikönknek hol ez volt nagy, másikónknak hol az kicsi, végül is sikerült. Mindegyikőnk kapott bányászlámpát és úgy mentünk a kashoz. A leszállás következett. Ezt is olyan rémesnek képzeltem. A kasba 8—8 személy fért egyszerre. Jól megfogódz- ni a kapaszkodóba! Kész! Egy . zörrehés és esik a kas. Egyáltalán nem volt rémes a zuhanás. Akárcsak épületben levő lift lett volna. Tágas alagútszerüségbe léptünk és megindultunk a tárna felé. — Pár lépés után megcsapott a bányalevegő, és erősen megszédültem. No, most jön a baj, gondoltam. A saját lábamon innét már nem megyek vissza, De hallgattam és tántorogva mentem a többiek után. Beléptünk az akna legrégibb tárnájába, az első szintre, ahogy a bányászok nevezik. — Felkapcsoltuk a lámpákat, mert itt vaksötétség volt. A lámpák csak pár métert világítottak meg úgy, hogyha az előttem menő kissé távolabbra ért, akkor már csak alig láttam. Ezért kell, hogy mindenkinél legyen lámpa. A levegő még mindig szokatlan volt, de ebbe az érzésbe némi képzelődés is belejátszott, mert később már kimondottan frissnek találtam. Kezdett múlni a szédülésem. A tárna olyan volt, mint egy őskori, véget nem érő pince, azzal a különbséggel, hogy fenyődeszkával és fenyőgerendával volt bélelve. Nem véletlenül használnak fenyőfát. Azért, mert törés esetén előre jelzi a bajt, nem roppan egyszerre, mint a keményfák, recseg előbb és el lehet menekülni, vagy a hibát kijavítani. Volt közöttünk egy jól megtermett kohómérnök, aki csak meghajolva tudott benne menni. Sok helyütt még nekünk is le kellett hajolni, egyes részei olyan alacsonyak voltak. Itt-ott pedig hol deszka, hol gerenda lógott ki. A főmérnök elöl ment és ilyenkor hátrakiabált: Vigyázz! Lehajolni! Máskor pedig: vigyázz, váltó! Ez a kisvasút váltója volt az elágazásoknál. Voltak olyan helyek is, ahol azért kellett lehajolni, mert a mennyezetről nagyobb polcok lógtak le megrakva fehér valamivel. Ezekről azt gondoltam, hogy habarcsanyag lehet, kőművesek csinálnak valamit. Tévedtem, kőpor volt és arra ,szolgált, hogy a bányalevegőt tisztítsa a metántól, a felszálló finom szénportól. Még így is előfordulnak robbanások, tüzek, amelyeknek lokalizálása, elfojtása kemény munkát követel. Néha áldozatot is. Az előrehaladást más körülmények is gátolták. Csille-szerelvények, amelyek mellett a szűk folyosón nehezen lehetett elmenni. Másutt rönkök feküdtek, a karbantartáshoz voltak odakészíl- ve. Egy helyen ácsok dolgoztak, megrongálódott szakaszt javítottak, ahol a csupasz földréteg meredt ránk. Átvillant rajtam a gondolat, hogyha éppen most szakadna le? Még a bányavíz is fékezett bennünket. Néhol oldalról ömlött és volt, hogy 30 centiméteres vízben gázoltunk. Erről in bessélni kell Még egyszer a tanulóifjúság nyári munkájáról Az újságokban, folyóiratokban és a rádióban nap mint nap hallunk vagy olvasunk híradásokat az ifjúság nagy nyári munkaterveiről és most — a tanév befejezte után — eredményeiről. Annak ellenére, hogy nem is egy ehhez hasonló és ilyen formájú és tárgyú Írás és riport íródott már a Népújság hasábjain, mégis érdemes egy kicsit elgondolkodni ezen a dolgon. Mert hiszen az iskolás fiú vagy lány látogatja az előadásokat, izgul, tanul, verejtékezik szeptemre, megoldásra jutunk, hogy itt már az ifjúság kialakulóban lévő szocialista öntudatáról van szó. Százával, ezrével lepik el országszerte a fiatalok a tanév befejezte után a munkahelyeket. Nem válogatva fizikai, vagy szellemi munka között. Egyaránt ott találjuk őket a kubikosok sáncán, az aratócséplő kombájnok, az íróasztalok mellett. És sok ezren tesznek komoly, nagy erőfeszítéseket a nagy közösségi munkahelyen. Igen, ez a mai fiatalság. Dolgos, s ha kell, harcias. De nehogy bértől június közepéig. Az év vé- azt higgyük, hogy a múlt fiataljai gén megtehetnék azt, hogy a nem dolgoztak, vagy nem akar- szünidőt, azt a két hónapot üdü- tak dolgozni. De sajnos, és rossz léssel, pihenéssel töltsék el. De emlékek fűződnek azokhoz az nem így van. Az események, ered- időkhöz, amikor a fiatalság, a mények cáfolnak, bizonyítanak, munkás- és parasztifjúság izzad- Mert nincs olyan tanuló — leg- ságos munkájának, kínlódásának alábbis nagyon kevés, könnyen jutalma csak éhbér volt. megszámolható —, aki a tanév befejeztével — sőt már azelőtt — ne biztosította volna, vagy ne keresne időszakos nyári munkát magának. De ki hajtja ezeket a fiatalokat? A ma fiatalja, ifjúsága tudja és biztos tudatában van annak — és jogosan —, hogy becsületes munkájának gyümölcsét éretten, hibátlanul szakítja le a jutalom fá Ki kötelezi őket a munkára?! Ki járói. Mert övék a középiskola, az serkenti őket, ki agitálja őket?! Senki. S bármivel is akarjuk megmagyarázni, s bárhogy is okoskodunk, végül is arra az eredményegyetem, a KISZ és az a boldog, szabad, nagy jövendő, amelyben becsületes, kemény munkával le hét csak elismerést aratni. (b) A régi szinteken még lovak \ húzzák a csilléket. Találkoz-, tunk is ilyen szerelvénnyel. — ( Ezek a lovak egész életüket a , föld alatt élik le az örök éjszakától megvakulva. A modern' szinteken már sűrített levegő f hajtja a gépeket, amelyet acélcsöveken vezetnek szerteszéj-1 jel. A sok akadály ellenére a töb- ( biek úgy meglódultak, mintha a tudásszomj űzte volna őket. j Úgy lemaradtam, hogy kényte-' len voltam előrekiabálni: — Lassabban! Hova rohan-' tok?! A főmérnök meghallotta és' hátraszólt: — Megvagyunk mindnyájan?' Oltxissuk meg, mert ha valaki i lemarad, akkor innen nem egy' könnyen talál ki. Mivel én voltam az utolsó, l megbíztak, hogy vigyázzak,, hogy senkit ne veszítsünk el. A ( tárnát bizonyos távolságokra , ajtók választották el, ezeket is| c sukogatnom kellett magam után. Ezek az ajtók fékezik a" levegő áramlását az egyes sza-1 koszok között, hogy egyenlőtlenség ne állhasson be, friss ma- { radjon a levegő. Már hosszú ideje mentünk i északnak a föld alatt, közeled-' hettünk a komlói bánya felé,, amellyel a Széchenyi-akna \ majdnem összeér. A menetelést üteme kezdett lassulni. Már a I nyomukban jártam. Néha meg- ^ kérdezték tőlem: — Mindenki megvan? (Folytatása következik.) SZABÓ LAJOS FIGYELEM 1 Qyermek-szípjégaerseny ! A Tolna megyei Népújság gyermek-szépségversenye július 24- vel kezdődik. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek (fiúk, lányok) lehetőleg levelezőlap nagyságú mellképeivel. Valamennyi közlésre alkalmas mellkép a Népújságban megje-- lenik, s az olvasók döntik el, ki lesz a gyermek-szépségverseny első helyezettje. Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, amelyet a legszebbnek tartunk, azt beküldjük a Népújság címére. A verseny nyertesei között értékes díjakat sorsolunk ki. gyermek kerékpár babakocsi (babával) roller diavetítő hajasbaba A VI.—X. helyezettek között is értékes játékok kerülnek kit sorsolásra. A X-től XV. helyezettek pedig oklevél díjazásban részesülnek. A versenyzők fényképét már most be lehet küldeni. (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermek* szépségverseny jeligére.) I. díj II. díj III. díj IV. díj V. díj rypfi wrmiBi rmn r Képek a Kanacsi Állami Gazdaságból Kétszáz hold ho_ mokot telepitett be Cseresznyés pusztán néhány évvel ezelőtt kajszi-barackkal a Kanacsi Állami Gazdaság. Az első termés — néhány szem — a fejlettebb fákon már megjelent az idén, de úgy számítják, hogy rövidesen termőre fordul az gyümölcsös. egesz Festői kilátás nyílik a Duna-ka- nyarra a gazdaság paksi, 10 holdas szőlészetéből. De van gyönyörködni- való a mintaszeren megművelt Hőben is, jó ter- t ígér a rizling.
