Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-13 / 164. szám
\ ^ M s ' T1 V »t * ♦ »' 1960. július 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 ÍEGÚJHODNAK A A táj egyhangúságát meg^ törik a dombtetőn ékeskedő ormótlan épületek. Közös- konyhás cselédlakások, istállók, magtárak és egy üresen kongó iskola! Herceg Eszterházytól „örökölték” ezt a majort is a szakcsiak. A ma napjaiban úgy néz itt ki minden, mint a csatatér. Egyik helyen építenek, a másik helyen bontanak, a sorsukat maguk kormányzó hajdani zsellérek. Nem akármilyen munka folyt s folyik itt a pusztán!... Miután kitették a falu szélére a táblát, mely hirdeti, hogy Szakcs termelőszövetkezeti község — az újdonsült közösbeli gazdák azonnal hozzáláttak a hajdani cseléd nyomorúságát kísértetiesen idéző közöskonyhák falainak kibontásához. — Ahol a múltban 20 cseléd lakott, ott ma 116 szarvas jószág ropogtat illatos szénát. A középkori állapotokat az Uj Élet Tsz tagjai fél év alatt majdnem teljesen eltüntették a pusztáról. Igen, csak majdnem. Hiszen akárhogyan is iparkodnak a kőműves munkához csak konyító szövetkezeti parasztok, sem idejükből, sem erejükből nem futotta arra, hogy mind a 39 füstösfalú, egészségtelen, közös- konyhás cselédlakást fél év alatt lebontsák, s hogy a közös istállókba bevezessék a villanyt, a vizet, ahonnét a herceg Eszter- házy cselédjei karjukon hordták ki a trágyát és ugyanígy hordták be a vizet. De rövidesen sor kerül erre is. Szabó István, az építőbrigád vezetője ugyanis elújságolta, hogy a jövő hónapban megjelennek itt a pusztán a villanyszerelők, s még ebben az évben befejezik a puszta villamosítását. A budapesti patronálok pedig azt ígérték, hogy építenek víztornyot és akkor mindjárt másképpen néz ki megyénk nek ez az egyik legfiatalabb és egyben az egyik legnagyobb közös gazdasága. Braun Jakab kőműves brigádjának pedig az a soronlévő munkája, hogy a pusztán lévő hajdani iskolából emberhez mél tó lakást építsenek annak a három családnak, akik — sajnos — a ma átlagemberének fogalma szerint, lakásnak nem nevez hető szobácskákban laknak. Ha ők átköltöznek az új lakásba, mostani hajlékukból szintén istállót épít a kőműves brigád. kJ iután mindezt feljegyeztem, 1 ’ Szabó István invitálására megnéztem az egyik százas tehénistállót, amit szintén a szövetkezeti parasztok hoztak rendbe. A gulyások éppen fejőshez készülődtek. Csoportvezetőjük Bozsonyi János a „placcon” termett és a többiek élénk helyeslése közepette, mint egy gya korlott szónok rákezdte: — Mi, akik ebben a szövetkezetben dolgozunk, tudjuk, hogy mit, miért teszünk. Virágzó, szocialista nagyüzemet akarunk, amelyik ma a legnagyobb és holnap legjobb lesz a dombóvári járásban. Higgyék el az ország vezetői, a munkások és az értelmiségiek, hogy a segítség, amit eddig kaptunk, nem volt hiábavaló, öt éven belül úgy kialakítunk itt mindent, hogy szövetkezetünk kétszer annyi gabonát, húst és tejet ad az országnak, mint a kisparcellán gazdálkodó szakcsiak adtak. Itt egy pillanatra megállt, s miután észrevette kérdő tekintetemet, bizonyítani igyekezett. — A fél év alatt 362 szarvasjószágnak létesítettünk itt férőhelyet, — saját erőnkből. De még kétszáznak létesítünk, ha minden jól megy ez év végére. Az istállók tele vannak jószágokkal, nagyüzemi tehenészetünk fejési átlaga a múlt hónapban meghaladta a II litert. Nézze, amott meg már faragnak az ácsok: 960 férőhelyes hizlaldát építünk. S van egy másik majorunk is, ahol építkezünk. Ott helyeztük el ideiglenesen a sertéseket. Érdemes azt a pusztát is megnézni. Igaza volt. Meggyőződtem róla, hogy ezen a másik pusztán Előadás külkereskedelmünk néhány problémájáról és a szocialista országok gazdasági egy üttmű ködésér ől Kedden délelőtt Szekszárdon, a régi megyeháza nagytermében Rév Lajos elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa előadást tartott, melyben külkereskedelmünk néhány problémáját és a KGST-nek a népi demokráciák fejlődésében betöltött szerepét ismertette. Az előadáson párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok vettek részt a megye minden részéből. Bevezetésként Rév elvtárs a magyar külkereskedelmi áruforgalom alakulásáról, a külkereskedelemben alkalmazott árakról be. szélt többek között, tisztázva több olyan problémát, amelyeket néhány évvel ezelőtt az ellenforradalmi agitáció vetett fel, köztük olyanokat, amelyek ma is foglal-, koztatják a közvélemény egy részét. Számadatokkal illusztrálta kiviteli és behozatali struktúránk megváltozását a felszabadulás előttihez viszonyítva, ami egyben tükrözi a népgazdaságban végbement változásokat is. Külkereskedelmünknek — mondotta — jelenleg mintegy 70 százalékát bonyolítjuk le a tervgazdálkodást folytató szocialista országokkal, ez teszi lehetővé, hogy hosszabb időszakra is megalapozhassuk népgazdaság fejlesztési terveinket, biztonságosan tervezhessünk. A baráti országok részesedése külkereskedelmünkben 1965-re 75 százalékra emelkedik. Az ország gazdasági megerősödéséről és ami ennek volt következménye, külkereskedelmi és fizetési mérlegünk kedvező alakulásáról — amihez döntő mértékben segített hozzá bennünket az ellenforradalom után a szocialista tábor országainak segítsége — beszélt a továbbiakban az előadó. Vázolta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belüli együttműködés fejlődését az 1949-es megalakulástól napjainkig, amikor már ott tartunk, hogy a szocialista országok nemcsak ötéves terveket, hanem tíz-tizen- ötéves távlati terveiket is összehangolják. Az együttműködés eredményeképpen válik lehetővé a tagállamok nyersanyag, és energiaforrásainak legkedvezőbb kihasználása, de a termelés olyan specializálása is, amely lehetővé teszi, hogy az egyes országok mind az iparban, mind a mező- gazdaságban azt termeljék, amihez legkedvezőbb lehetőségeik vannak. Megvalósíthassák több iparágban a nagysorozatokbani — és éppen ezért olcsó — gyártást, egyes cikkekből az összes szocialista ország részére. — Utolérni a termelés minden területén a legfejlettebb tőkés országot, az ! Amerikai Egyesült Államokat mi j nem tudnánk. De egyes termé- i kéknél, ahol — éppen a szocia- j lista országok igényeit is figye- j lembevéve, — be tudjuk vezetni, már pedig nagy sorozatnál lehetőség van a legfejlettebb technika alkalmazására, igen. Befejezésül a szocialista gazdasági rendszer erejéről, ennek a tőkés országok gazdasági és politikai életére gyakorolt hatásáról beszélt Rév elvtárs, majd vála- ! I szolt a hallgatóság részéről fel- ' tett kérdésekre, J 31 gépállomások 16 839 holdról takarították le eddig a gabonát — Gyorsabban kell végeznünk a tarióhántást A kombájnosok versenyében Regős János, az arató- gép-kezelők versenyében pedig Szabján József vezet PUSZTÁK (Borjád-major) pontosan 602 ser tésnek építettek eddig férőhelyeket. Igaz, a cselédlakásokból átalakított süldőszállások, sertés- fiaztatók a maguk nemében sem néznek ki remekműnek. De ha a gondozók lelkiismeretesek, akkor szép sertéseket nevelhetnek fel az ilyen összetákolt istállóban is. A szakcsi sertéstenyésztők lelkiismeretesek: A közelmúltban fertőző be” tegséget kapott az egész sertésállomány. Az állatorvos megállapította: csak abban az esetben kerülhető el a dögvész, ha egy hétig szigorúan diétán tartják a sertéseket. A hat sertésgondozó a falutól 5 kilométerre lévő istenhátamögötti pusz tán, szinte éjjel-nappal talpon volt. Hektoliter számra főzték a kamilla teát és a sertések kilá- boltak a betegségből, egyetlenegy sem hullott el. Barangoltam a sertésólak mel lett szanaszét heverő téglatörmelék között, s felvetődött bennem a kérdés: Vajon megtették volna ezt 15 évvel ezelőtt önszántukból azok a cselédek, akik a szakcsi major közös konyháiban laktak? Nem valószínű. S hogy ma megteszik, az természetes. Azért természetes, mert mióta a nagybirtok gazdát cserélt, a mai tulajdonosok maguknak építenek lakásokat és a maguk tenyésztette jószágok árát nem a földesúr zsebeli be. Ma a termés, az állatállomány a szakcsi termelőszövetkezeti parasztoké. Dorogi Erzsébet Megyénk gépállomásainak kom- bájnosai és aratógép-kezelői szinte kivétel nélkül valamennyien, kora reggeltől késő estig a búzamezőkön dolgoznak. A kombájnosok munkája nyomán telnek a gabonaraktárak, az aratógép-kezelők pedig ezrével hagyják maguk után a kévébe kötött gabonát. A gépállomási traktorosok jól dolgoznak. Aratógépekkel 11 623, kombájnokkal pedig 5216 holdról takarították le eddig a gabonát. Munkában vannak a kombájnszalmát levontató brigádok is. Valamennyi gépállomáson házilag készítettek egyszerű szalmalehúzó kát és ahol a szövetkezetek a technikai és szervezési feltételt biztosítják, ott a kombájn után azonnal megy a szalmalehúzó és szántják a tarlót. Sajnos a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek a szalmalehúzást és a tarlóhántást harmadrendű kérdésnek tekintik. Ezt igazolja az a tény is, hogy a géppel végzett gabonaaratás után a tarlóhántásnak csak mintegy harmadát végezték eddig el. Pedig a tárlóhántásra és a nyári mélyszántásra ezek a napok a legalkalmasabbak, mert a gabona behordása és cséplése még csak egy hét múlva kezdődik meg. A gépállomások e hétre mintegy 450 traktort tudnának biz tosítani a tarlóháníáshoz. Ha a termelőszövetkezetekben a traktorokat megfelelően kihasználnák, a tarlóhántásban mutatkozó lemaradást négyöt nap Jatt pótolni lehetne. A gépállomások vezetői, a kombájnosok és aratógép-kezelők az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is szinte naponta érdeklődnek egymás teljesítése iránt. A gépállomások között Szedres az első. Átlagban egy kom bájnnal 86, egy aratógénpel pedig 186 holdról takarították be eddig a gabonát a gépállomás traktorosai. A szedresi gépállomás után Bölcske, majd Gyönk következik. A kombájnosok és aratógép-ke? zelők versenyében szintén a szedresi traktorosok vezetnek. Az arató-cséplőgéppel dolgozók között Regős János az első, aki jelenleg a faddi Lenin Tsz-ben dolgozik. Eddig 200 holdról 2800 mázsa szemet takarított be. Második Simovits István várdombi kombájnvezető, aki öt holddal kisebb területről szintén 2800 mázsa gabonát aratott lé, csépelt el. Az aratógép-kezelők versenyében fölényesen vezet a szedresi Szabján József, aki már eddig 250 holdat teljesített. Második Sebestyén Tibor bonyhádi traktoros. így az eddig második helyezett bölcskei Baranyák István 215 hold teljesítésével a harmadik helyre esett vissza. Baráti találkozók a Hazafias Népfront munkatervében a dombóvári járásban Ülést tartott a Dombóvári Járási Hazafias Népfront-bizottság hétfőn délelőtt a járási művelődési ház kistermében. Az ülésen a járási Hazafias Népfront féléves munkatervét vitatták meg, amelyet Ponekker Zsigmond járási népfront-titkár ismertetett. A félévben a járás minden községében békegyűlések tartását tervezik. Magyar-szovjet baráti találkozókat rendeznek Kocsola, Kurd, Gyulaj és Lápafő községben. Magyar-csehszlovák, magyar-román és magyar-német esteket tartanak Duzs, Mucsi és Kurd községben. A rendezvényeken élménybeszámolót tartanak azok a dolgozók, akik az idén nyáron külföldön jártak. A Hazafias Népfront részt vállal a tsz-ek megszilárdításával kapcsolatos munkákból is. Néhány községben munkaegység számítási tanfolyamot szervez az egyéb munkákon kívül. A tervben szó van a falusi jogpropaganda terjesztéséről és a közúti balesetek megelőzésével kapcsolatos előadások tartásáról is. A járási Hazafias Népfront féléves munkaterve annak figyelembevételével készült el, hogy a politikai munka eredménye gazdasági téren is megmutatkozzék. A terv ismertetése után többen szót kértek, s mondták el véleményüket a tervvel kapcsolatban, s javaslatokkal egészítették ki. Köze! egymillió forint bevételre számít szerződéses növények termeléséből a dunakömlödi Szabadság Termelőszövetkezet A dunakömlödi Szabadság Termelőszövetkezet ebben az évben földterületének jelentős részén termel szerződéses növényeket, melyek termeléséért közel egymillió forintot kapnak a tagok. A szerződéses növények termelése nagyban hozzájárul annak az összegnek a biztosításához, amely a tervezett 42,12 forintos munkaegység-értéket fedezi. Többek között 24 hold cukorrépa, 20 hold burgonya, 25 hold kender, 20 hold borsó, 20 hold lencse, 20 hold bab, 70 hold maglucerna termelésére kötöttek szerződést az állammal. Termelnek ezen felül ugyancsak szerződésesen mohart, kölest, dohányt, paradicsomot is. Társadalmi munkások... Évről évre igen sokan veszik ki részüket Szekszárdon társadalmi munkából. Diákok, ipari tanú. lók, munkások, parasztok, tisztviselők vesznek részt útépítésben, lakásépítésben és számos más munkában, ezzel is segítik a város fejlődését. Az idén egymillió forint értékű társadalmi munkát vállaltak a szekszárdiak. Az eddig elvégzett munka értőke félmillió forint. Ennek során — a későbbi kövezés előkészítéséhez — nagy mennyiségű földet mozgattak meg a Kölcsey utcában, a Beloiannisz utcában és a , sportpálya melletti úton. A Kölcsey utcában 319 köbméter, a sportjába melletti úton euuig aoi Koormeter rolaet mozgattak meg. A társadalmi munkából a többi üzem, vállalat mellett a Gépjavító Vállalat is kiveszi á részét, amelynek dolgozói eddig 560 óra társadalmi munkát végeztek. A képen: munkában a karbantartó részleg dolgozói a Beloiannisz utcai útépítésen.
