Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-13 / 164. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. július IS. FIGYELEM! Negyvenkilenc fiatal — valamennyi KISZ-tag — állt a múlt héten a vizsgabizottság elé, hogy számot adjon a felkészülésről. Negyvenkilenc vasutas fiatal tett sikeres vizsgát a szakma ifjú mestere címért. Mozdonyvezetők, fűtők, lakatosok, vonatvezetők, fékezők feleltek a sok-sok kérdésre, és a feleletek — arról adtak számot, hogy valóban a szakma ifjú mesterei ők, akik a KISZ kezdeményezésére vállalták a próbázással járó többlet munkát, tanulást. Hagyománya van már a dombóvári vasúti gócponton a szakma ifjú mestere cím versenyének. Két éve a vasutasnapi ünnepségen még csak öt fiatal dolgozót tüntettek ki a díszes jelvénnyel, címmel. Tavaly már tizenketten kapták meg a szakma ifjú mestere címet, s az idén — a negyven kilencből, — előreláthatólag 45 fiatal zubbonyára tűzik fel a vasutasnapi ünnepségen a kitüntetés számba menő elismerő jelvény arany, ezüst és bronz fokozatát. Legtöbb fiatal, aki az idén vett részt e versenyben, már több éve a vasúton dolgozik. Mindegyikőjük már korábban valamilyen szakmát elsajátított, és a szakma ifjú mestere címért folyó versenyben kötelezettségként vállalta egy újabb szakma elsajátítását, mások pedig — főleg az utazó személyzethez tartozó fiatalok — o vonatvezetői vizsga letételét, vagy éppen a kalauzt vizsgára való felkészülést. S ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a fiatalok kivétel nélkül valamennyien politikai szemináriumot is végeznek, akkor látjuk csak a fiatalok versenymozgalmának érdemét, sikerét. Mert siker és eredmény, hogy önként vállalta Dombóvárott negyvenkilenc fiatal a többlet munkát, a tanulást. S a tanulás nemcsak a fiatalok »szokása.« o dombóvári vasutasok körében, hanem az idősebb munkásoké is. Számos esetben például munka után az idősebb munkások együtt tanultak a fiatalokkal forgalmi szabályzatot, utasítást. H. Péter bácsi — harmincöt éve már, kocsijavítólakatos — a fiataloktól kapotti kedvet arra, hogy a lakatos, szakmája mellett az esztergá-\ lyozásból is vizsgát tegyen —t ötvenkét éves korában. A vasutas KISZ-szervezet jó\ munkáját dicséri a fiatalok, vizsgaeredménye, a vasutasna-1 pon ismét kitüntetik a fiatalok , legjobbjait Dombóvárott, és azt ünnep után pedig a jövő évi' ünnepre készülnek, hogy akkori is tudásban, szakmai ismeretek ' ben sokat gyarapodott fiataloki mellére tűzzék fel a kitüntető" jelvényt, a szakma ifjú mestere cím arany, ezüst, vagy bronz' fokozatát. f Erről is beszélni kell A szövetkezeti gazdálkodás fölényét^ dicséri az idei aratás A vita már régen eldőlt. Az a nagy siker, amit az ősszel és a tavasszal ért el a termelőszövetkezeti mozgalom azt mutatja, hogy a korábbi kételkedők is meggyőződtek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. A termelőszövetkezeteknek az idén 84 000 holdnyi területről kell betakarítaniok a kalászosokat, ami 53 000 holddal több, mint a tavalyi terület. A szövetkezeti földek legnagyobb részét, több mint 60 000 hold — természetesen csak a kalászosokat számítva — nagytáblákban van. amelyeken évek óta nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. Körülbelül 53 000 hold az a kalászos, ami a tavasszal lett szövetkezeti birtok, s ezek kisebb, nagyobb parcellákból tevődnek össze. Mit mutatnak a terméseredmények? A dunaszentgyörgyi EzüstkaLátogatás a váraljai alkotmány Termelőszövetkezetben A sertés „szanatóriumhoz” Borbély Sándor elvtárs, a tsz elnöke kalauzolt el. Mindenki így ismeri a tsz sertésállományának telephelyét. S meg kell vallani, hogy valóban gyönyörű helyen terül el, a dombok oldalában, évszázados fák árnyékában. Ennél ideálisabb környezetet talán még elképzelni is nehéz lenne. Hiszen a fák tövében és bármerre is eltekintünk magas, dús fű nő és a domb oldalából patakocska csörgedez. Borbély elvtárs elmondotta, hogy bővítik a 150 férőhelyes „sza natóriumot”. S ha már az építkezéseknél vagyunk elmondom azt is — folytatta az elnök, hogy új 50 férőhelyes, korszerű 13 vagon takarmányt befogadó magtárpad- lásos tehénistállót építünk. Nagy segítséget nyújtanak a patronálóink. A nagvmányoki bányaüzem vezetői rendszeresen ellátogatnak a taggyűléseinkre, s az ott felmerülő problémákat együtt beszéljük meg. Legközelebb 15 vagon kukoricát befogadó csővázas góré megépítését kezdi el a patronáló bányaüzem./ Az anyagot is ők adják. A bányahasználatra alkalmatlan csöveket fogják itt felhasználni. A patronálóink segédkeznek még a kis géphibák megjavításánál is. Hogy az építkezések tárgyát kimerítsem, elmondom, hogy halastavat hozunk létre. A meginduláshoz már igényeltünk egymillió halivadékot. A hasznosítható terület növelése egyik fontos célkitűzésünk — folytatta ezután Szabó László a tsz agronómusa. Ugyanis a nagy- üzemileg megművelhető területünk terjedelme csak néhány száz hold. Viszont hegyes, dombos területünk mintegy 800 holdat tesz ki. Tervünk az, hogy legelősíteni fogjuk a domboldalakat, mindent megteszünk annak érdekében, hogy kihasználhassuk az eddig parlagon fekvő területeket. A 20 hold déli fekvésű domboldalon elterülő gyümölcsösünkbe leginkább csonthéjasokat fogunk telepíteni. A bányavidék ellátását szeretnénk megvalósítani. Megvalósítottuk az öntözéses gazdálkodást* A szórófejes módszerre] öntözött 10 holdnyi kertészetünkben zöldségfélét termelünk. Mellékesen meg kell jegyeznem, hogy öntözni kívánjuk a szerződéses cukorrépánkat is. Számításaink szerint a terméshozamot 50 százalékkal növelni tudjuk a tavalyi hozammal szemben. A jövő hónapban száz baromfink már tojik, úgyhogy a zöldségárudánkban mindenkor kapható a friss tojás is. A napokban nyitottuk meg a tsz tej boltját. Örömmel állapítottuk meg, hogy máris nagy forgalmat bonyolít le a tejkimérés. (b) lász Termelőszövetkezetet kérdeztük meg, ahol az 1100 hold kalászosból 700 hold az a terület, amit; az új tagok a tavasszal vittek a közös gazdaságba. A szövetkezet 400 holdnyi közösen vetett területéről átlag 12 mázsa búzát takarítanak be holdanként. Ez körülbelül két mázsával több, mint az egyénileg elvetett területek tér-1 mese, jóllehet ez is magasabb, mint az, amit a falu egyéni gazdái takarítanak be. A közösen elvetett, nagyüzemi módszerekkel megmunkált terület egy szövetkezeten belül is, nagyobb termést hozott, ami a jobb talajelőkészítés, a jobb vetés eredménye. De' a szövetkezet emelni tudta azoknak a földeknek a termését is, amelyek csak a tavasszal kerültek a közös művelésbe, itt a fejtrágyázás, az időben végzett henge- rezés, fogasolás segített. Hasonló eredményt mutat a tamási Vörös Ssőkra Tsz gazdasága is, ahol a régi szövetkezeti földek termésátlaga körülbelül két mázsával haladja meg a tavasszal bevitt földek termését, ez viszont ugyancsak holdanként két mázsával magasabb az egyéni gazdák termésénél. Könnyű kiszámítani: ha a megye termelőszövetkezetei egységes nagytáblákon gazdálkodtak volna már az idén, több mint 100 ezer mázsa gabonával takarítottak volna be többet. Az aratás jelentős része még hátra van, a cséplésnek pedig csak a kezdetén vagyunk. Az eredmények azonban már most is világosan mutatják a nagyüzemileg megmunkált földek behozhatatlan előnyét. <i) 0permek-szépjégver3entj ! A Tolna megyei Népújság közkívánatra az idén is megrendezi gyermek-szépségversenyét amelyet július 24-én indít. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek (fiúk, lányok) lehetőleg levelezőlap nagyságú mellképeivel. A fénykép hátoldalán kérjük feltüntetni a gyermek nevét, korát és lakhelyét. Valamennyi közlésre alkalmas fénykép a Népújságban megjelenik és az olvasók szavazás útján döntik el. ki lesz a gyermek-szépség- verseny első helyezettje. A Tolna megyei Népújság értékes díjakkal jutalmazza a legtöbb szavazatot elérőket. Az I. díj egy 520 forintos gyermek kerékpár lesz, de lehet nyerni babakocsit, babát, diavetítőt, játékszoba berendezést, összesen tízféle különböző szép és értékes díjat. Ezenkívül a 11—15. helyezettek oklevél díjazásban részesülnek. A versenyzők fényképét már most küldjék be! (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermekszépségverseny jeligére.) Az olvasd írja: Fő az egészségvédelem Ebből csupán annyit akarok az illetékesek tudomására hozni, hogy ne restelljék becsukni az ajtót is ebédszüneti záráskor, Ami azt illeti, ezt a pár szót meg tudtam volna mondani a boltvezetőnek személyesen is, de lehet, hogy megyénkben még számtalan községben így »zárnak« ebédszünetben. így legalább többen felfigyelnek az újságolvasók táboráben az ilyen irányú problémákra is. P. L. Nagy dörög A nagydorogi vegyesáru boll (Sztálin tér 9. sz.) délelőtt 11.30 órakor lezár, de ez a zárás csak annyiból áll, hogy a vasrácsot becsukják és lelakatolják. Ez eddig rendben is lenne. A baj azonban ott van, h:gy a rácson keresztül az autók által felkevert por leszáll a pulton elhelyezett élelmiszerre, kenyér, kifli, stb. 11.30 órától délután 15 óráig, azaz 3 és fél órán keresztül lepi a por a bolt belsejét és a porral együtt a rengeteg ba- cilus is megtelepszik az ott lévő . IXHirtelen arra gondolt az asz- szony, hogy most itt az alkalom és elmondhatná, hogy ő tulajdonképpen minden nap figyelemmel kísérte a munkát és tudta, hogy írni tanul. De aztán meg arra gondolt, hogy ez illuzióron- tás lenne. — Sosem hittem volna — mondta végül is. — Az a szerencse, hogy én hittem — válaszolta a férj. — Szóval tanítunk... Nemcsak én, hanem te is. Te is tudsz majd tanítani. Tudod... Szóval, arra gondoltam, hogy ha egy iskolában tanítunk, nem is lesz baj. Amit te nem tudsz elvégezni, hát majd ott leszek én. Nekem mégis csak több ujjam van, mint neked... Most már néha ő is megengedett magának egy-egy ilyen élcelődést a csonka kéz miatt. Belátta, hogy férjének volt igaza: a búskomorság nem segít. — Mi van veled, apukám? Ijedten szólt, látta, hogy az előbbi hangulatos férj most mereven néz maga elé, mintha valami bántaná. Hirtelen arra gondolt, hogy milyen jó is, hogy az előbb nem mesélte el férjének azt a levélhistóriát. Lám, az is kedvét szegte volna és milyen rossz érzés így cAs i zon if h íís éq látni az élettársat. Pár perccel ezelőtt már-már a száján volt, hogy kimondja Zoli nevét és elmond mindent, sőt, otthon megmutatja az eldugott leveleket. — Most jó hangulatban van és megérti, hogy eddig miért kellett hallgatnia a dologról. Nem, kár lenne ilyen dologgal zaklatni ezt az embert. Hozzá lépett és simogatni kezdte a haját. — Mi történt apuci? A férj is simogatni kezdte az asszony haját. — Anyukám, most úgy érzem, bocsánatot kell kérnem tőled... — Tőlem? — álmélkodott az asszony. — Igen, tőled... Bocsánatot... Nem is tudom, hogy miért tettem, hiszen sosem voltam bizalmatlan hozzád. — Szívem, mondd, mit beszélsz te itt össze? Gyere, menjünk haza. — Várj! Kálmán mély lélegzetet vett és láthatóan kereste a szavakat, válogatta és sehogy sem akarta megtalálni a megfelelőt. — Bocsáss meg, hogy kételkedni mertem benned. Még a kórházban futott eszembe. Egyedül voltam és töprengtem, hogy hogyan, mint lesz a sorsunk. És ott volt a kórházban Zoltán is. Gyakran meglátogatott. Neki nem volt nagyobb baja. A feleségét is elhozta, hozzám amikor nála járt látogatóban. Az asszony most ismét elsápadt, gyorsan kapkodta a levegőt, szemei elfátyolosodtak. Szíve erősebben kezdett lüktetni. Hirtelen próbálta átgondolni, hogy mi is történt, hogyan is volt ez a levélváltás. Hirtelen nem tudta, hogy most jól cselekedett-e, hiszen nem értette az egészet. — Akkor gondoltam arra, hogy mi lenne, ha találkoznál egy jóvágású férfivel, aki próbálna közeledni hozzád és akinek épek a kezei. Nem, ő nem akarta, én beszéltem rá. Reá ne neheztelj. Én kértem meg, hogy írjon neked részvét-levelet és utána tegyen ajánlatot, mintha még legény volna és szerelmes beléd. Pedig — te nem is tudtad — ő is megnősült. Ugye anyukám, megbocsátasz? Én diktáltam le neki még a pontos szöveget is, hogy majd néhány hét múlva küldje el. Lázas voltam és beteg. Tudod, ilyenkor mindenre gondol az ember. Minden rosszra... Az asszony szívéről nagy kő esett le és most igazán boldog volt, elégedett önmagával, amiért, egy pillanatig sem ingott meg hűsége. Arca lassan visszanyerte eredeti színét. — Köszönöm az erényt és hűséget. Bocsáss meg! Kintről csoszogás hallatszott. Egy anya jött három gyermekével. Nagyot köszönt. A gyermekek is. — Tanító úr kérem! Szeretném átíratni a gyermeket ebbe az iskolába. Ha nem vóna akadálya. Most költöztünk ide. Aztán nem akarjuk, hogy kimaradjanak. — Kell nekik az iskola. — Ó, persze, hogy nincs akadálya — szólt a férj és indult a katedra felé. — Hohó — ugrott eléje a felesége. — Mondtam, hogy az ilyen munkát majd én végzem el helyetted. Az anya most vette észre, hogy a tanítónak mindkét keze csonka. Némi kétkedés villant át benne: »Vajon, hogyan fogja ez majd a gyermekeket tanítani?« De aztán megnyugodott és így felelt magának: — A szíve ettől még lehet egészséges. (Vége.) BODA FERENfi
