Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960.\július 2. Meleg, baráti fogadtatásban részesítették a Fiat-gyár munkásai Hruscsovot Becs (MTI): Negyvenhét bécsi gyár és különböző iparvállalatok munkásai,, műhelybizottságai és igazgatóságai intéztek már jóval az ausztriai Hruscsov-látogatás előtt a bécsi szovjet nagykövetséghez leveleket, amelyekben kérték a szovjet kormányfőt, hogy auszt­riai tartózkodásakor látogassa meg telepüket és tekintse meg munkájukat. Hruscsov csütörtökön kijelentet te: — Szívesen eleget tennék vala­mennyi - meghívásnak, de a bécsi munkások bizonyára megértik, hogy ez lehetetlen. Egy hónap sem lenne elegendő mindehhez, s munkaadóm a szovjet nép, nem adhat ennyi szabadságot. Egyetlen bécsi gyárat tud csak meglátogatni Hruscsov .ausztriai látogatása alatt, A kiválasztott üzem a volt Austro-Fiat utóda, a legendás, forradalmi hagyományá­ról ismert bécsi autómobil-gyár lesz, amely a szovjet Moszkvics ausztriai vezérképviselete is és a központi Moszvics-szerviz üzem ben tartója. A bécsi munkásság képviselői, a Fiat-gyár munkásai szívélyes barátsággal várták péntek délelőtt a szovjet kormányfőt, aki a gyár udvarán rögtönzött beszédet mon dott. Hruscsov beszéde elején köszö­netét mondott a baráti fogadtatá­sért, majd így folytatta: — Már régebben is hallottunk vállalatukról, ismerjük termékei­ket. Az önök hűtőkocsijai a Szov­jetunió sok városában láthatók. Gyáruk vezetői és munkásai azt mondták nekem, hogy az önök vállalata az ország többi gyárá­hoz hasonlóan szeretne nagyará­nyú szovjet megrendeléseket kap­ni. Elmondhatom önöknek, kedves barátaim, hogy mint a vásárra ér­kező gazdag kereskedő, én is ki­jelenthetném önöknek; csomagol­ják be azokat az árukat, amelye­ket el akarnak adni. Mi megvesz- szük. Csakhogy az is szükséges, hogy önök is vásároljanak tőlünk, hogy legyen mivel fizetni. A Szovjet­unió vásárol és elad. így keres­kedik. Jó kapcsolataink vannak az osztrák kormánnyal. Jól fej­lődik országaink kölcsönös kereskedelme is. Mi hajlandók vagyunk vásárolni Ausztriától árukat, bármely ér­tékben, de szükséges, hogy az önök kormánya is vásároljon tőlünk ugyanilyen értékben. Ha ez meg­történik, az önök árui nem hever­nek majd raktáron valamennyi- üknek lesz munkájuk. Minden az önök lehetőségeitől, az önök szán­dékaitól függ. önök tudják, hogy a legutóbbi években sokat utaztam a világ különböző részeiben és mindenütt arra törekedtem, hogy találkoz­zam és elbeszélgessek a munká­sokkal. Az ilyen találkozások le­hetővé teszik, hogy jobban meg­ismerje az ember, hogyan élnek, miképpen gondolkodnak a munka emberei, az anyagi értékek létre­hozói. Meg kell mondanom, hogy még nem találkoztam — és azt hiszem nem is fogok találkozni soha — olyan munkással, aki kijelentette volna, hogy jobban szereti a há­borút, mint a békés munkát. Ez érthető is, hiszen a háború elpusz títja azt, amit hosszas szívós munkával létrehoznak. Vajon ki tudná jobban érté­kelni és óvni az anyagi java­kat, mint a munkás, aki azo­kat létrehozza és, tud ja, mi­lyen fáradsággal jár minden anyagi érték megteremtése a földön. A tudás új gondolatával fordu­latot idézett elő a tudományban, a mérnök felfedezése technikai forradalmat eredményez a terme­lésben. De mindez csak akkor hoz hasznot az emberiségnek, ha a munkás hozzáteszi a keze mun­káját. Az emberiség még nem emelt pompás szobrot a munkásnak, az igazi alkotónak, de a munkás gyá­rak, villamoserőművek, utak, há­zak, színházak, városok és falvak formájában állított emléket mun­kájának. Ez olyan emlék, amely­nél pompásabb és nemesebb nincs és nem is lehet a világon. A munkában természeténél fog­va az alkotás eszméje ég, nem pedig a rombolásé. Ezért a mun­kások mindig az első sorokban haladtak a háború ellen, a béké­ért folytatott harcban. A kapitalista országok képvise­lői, amikor megismertetnek ben­nünket gazdasági életükkel, gyak­ran mondják gyáraikra és külön­böző létesítményeikre mutatva, íme, mit ért el a kapitalizmus? Csakhogy erre azt lehet válaszol­ni, hogy mindez a munkásosztály munkájának gyümölcse. A villák, amelyekben a munkáltatók lak­nak, ugyanúgy, mint az arany, melyet páncélszekrényeikbe őriz­nek, szintén a munkások fárado­zásának gyümölcse, így tehát hajoljanak meg mé­lyen a munkások előtt! Csak a munka hozza létre az embe­ri élethez szükséges értékeket. Remélem, szavaim senkit sem sértettek meg a jelenlévők közül. Önök tudják, hogy én nem va­gyok diplomata, munkás voltam, és ha a beszéd eféle témákra ke­rül, mi őszintén meg szoktuk mondani, amit gondolunk. De elég ennyi, amennyit mond­tam, különben még propagandá­val vádolnak meg. Jobb, ha ar­ról beszélek önöknek, hogyan mennek a dolgok nálunk, a Szov­jetunióban. Minden okunk megvan, hogy elégedettek legyünk országunk helyzetével. ítéljenek önök ma­guk: mikor lezajlott az októberi forradalom, Oroszország gazdasá­gilag elmaradott, háború pusztí­totta ország volt. S íme, a szovjet hatalom éveiben már a termelés színvonalát tekintve megelőzték az ősz- szes európai tőkés országokat és egész bizonyosan utolérjük az Egyesült Államokat is. Ezt olyan körülmények között vittük véghez, hogy az októberi forradalom óta eltelt időnek kö­rülbelül a felét arra kellett for­dítanunk, hogy idegen hódítók ellen harcoljunk és helyreállítsuk a háborúk által feldúlt gazdasá­gunkat. Ilyen helyzetbe kerülve egyet len nagy kapitalista ország sem tudta volna kiállni a meg próbál tatásokat. Mi azonban nemcsak kiálltuk, hanem megingathatatlanul hala­dunk előre, állandóan fokozva a tempót. Ha nem kényszerítettek volna ránk pusztító háborúkat, ha nem kellett volna újra megalkot­nunk mindazt, amit a szovjet nép előzőleg már létrehozott, akkor a Szovjetunió kétségtelenül már a világ leggazdagabb országa len­ne. íme, néhány konkrét példa. A szovjet hatalom évei alatt ipari termelésünk növekedésének át­lagos üteme 10,1 százalék volt, az Egyesült Államokban pedig ugyanennyi idő alatt csak 3.3 százalék. Az utóbbi hat esztendő­ben ez az arány inkább a javunk­ra változott: a Szovjetunióban az ipari termelés növekedésének át­lagos évi üteme 11,23 százalék, az Egyesült Államokban pedig 2,4 százalék volt. Hruscsov elvtárs a hétéves terv­ről beszélt. Hét év alatt termelési színvonalban egészen közel kerü­lünk az Amerikai Egyesült Álla­mokhoz, valamivel később pe­dig magunk mögé utasítjuk Ame­rikát. S ha ebben bárki is kétel­kedik, azzal szívesen találkozom 1970-ben, s akkor majd meglát­juk, kinek volt igaza. Elárulok egy titkot és megmon­dom, honnan ered a mi bizonyos­ságunk. Terveinket mindig jelentősen túlteljesítettük, s ezért sem­mi kétség nincs, hogy a hét­éves tervet is egészében véve határidő előtt végrehajtsuk. Hazánkban a tervek végrehaj­tása nem öncél, hanem azért tör­ténik, hogy megkönnyítsük az ember munkáját, biztossá és öröm telivé tegyük életét. Hazánkban már az idén befejezzük a hét, — illetve hatórás munkanapra való áttérést, néhány év múlva pedig megkezdjük az áttérést a hat, — illetve ötórás munkanap­ra. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa törvényt hozott a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről. Ezt a feladatot 1965-ig teljesítjük. így a Szovjet­unió lesz a világ els6 országa, ahol a munkabér után nem kell adót fizetni. Nem titkolom, hogy vannak még nehézségeink és fogyatékos­ságaink, így többek között érez­hető a lakáshiány. De a szovjet állam célul tűzte ki, hogy a leg­közelebbi években teljes mérték­ben kielégíti a lakosság lakás­szükségletét. Évről-évre több la­kást építünk, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Hollandia, Begium és Svájc együttvéve. Hétéves tervünk nagy összege­ket irányoz elő a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek építésé­re. De még több ilyen gyárat sze­retnénk építeni. Ezért parlamen­tünk, a Legfelső Tanács nem is olyan régen újabb 25—30 milliárd rubelt szavazott meg erre a célra. A jövőben sem sajnáljuk a pénzt erre a fontos feladatra. Önök jól megérthetik, hogy az agresszív törekvések, a háborús célok tökéletesen idegenek egy olyan országtól, amely minden erejét a gigászi békés építő mun­kára összpontosítja. Önök tudják hogy a Szovjetunió nem létesít idegen területen támaszpontokat, nem tart a levegőben halált hozó nukleáris fegyverekkel megrakott bombavetőket, nem küld kémre, pülőgépeket /más országok fölé. A szovjet állam nem növeli, hanem csökkenti katonai kiadásait és hadseregének létszámát. Készek vagyunk bármikor vég­rehajtani az általános és teljes leszerelést: feloszlatni a hadsere. get, megsemmisíteni a nukleáris és rakétafegyver-készleteket, be­zárni minden katonai hivatalt. Ha rajtunk múlna az általános és ellenőrzött leszerelés, máris megvalósult volna. Sajnos egyes országokban, — hogy melyekben, azt kitalálhat, ják! — továbbra is működnek azok az agresszív erők, amelyek a legkisebb enyhüléssel is szem­beszegülnek. Nem véletlen, hogy éppen a megérlelődött nemzetkö­zi kérdések rendezésére, esetleg alkalmas csúcsértekezlet előkészí­tésének legfelelőségteljesebb pil lanatában ezek az erők otromba provokációt követtek el és meg­torpedózták az értekezletet. A békeharc nem könnyű dolog. Még sok súlyos akadályba ütkö­zünk majd az általános békéhez vezető úton, s ezzel számolnunk kell. Szükséges azonban, hogy a népek tevékenyen, erőteljesen harcoljanak a békéért, lelep­lezzék a nemzetközi enyhülés ellenségeit. Kedves elvtársak! Egyes külföldi újságírók azt kérdezgették az utóbbi időben: »Mit keres Hruscsov Ausztriában, miért jött ebbe az országba?« Erre a kérdésre is válaszolha­tok. Azért jöttünk Ausztriába, mert a nemzetközi együttműködés bővítése, a béke és a népek barátságának megszilárdítása vezetett bennünket, s ha lá­togatásunk után a békés együttélés elvein alapuló szovjet—osztrák kapcsolatok még inkább megszilárdulnak, akkor elmondhatjuk, hogy látogatásunk elérte célját. Országaink közt valóban jó kapcsolatok alakultak ki, sőt mások számára is például szol­gálhatnak. De ezzel nem szabad megelégednünk. Fejlesszük hát továbbra is baráti kapcsolatain, kát! Végül hadd köszönjem meg ismét figyelmességüket és a szí­vélyes fogadtatást, hadd kívánjak önöknek újabb sikereket életük­ben és munkájukban, a népek bé­kéjéért és barátságéért vívott j harcukban, I Afrika a függetlenség útján Olasz-Szomália elnyerte függetlenségét — kikiáltják a Ghánái Köztársaságot Július 1-én hajnali nulla óra egy perckor 104 ágyúlövés, majd nagyszabású tűzijáték adta tud- tul a világnak, hogy a másfél millió lakosú, több mint félmillió négyzetkilométer kiterjedésű, ed­dig olasz közigazgatás alatt álló ENSZ-gyámsági terület elnyerte függetlenségét. A kormányzósági palota zászlóárbocáról bevonták az olasz trikolort és a tereken éneklő, táncoló, ünneplő tömeg egy percre ünnepélyes csenddel köszöntötte a magasba kúszó kék alapú fehércsillagos szomáli lo­bogót. Csütörtökön este a kormányzó­sági palotában nagyszabású fo­gadást rendeztek, ezen 68 ország küldöttei vettek részt. A szovjet küldöttség vezetője, N. A. Digaj, átnyújtotta Daden Abdullahnak, az új állam ideiglenes államfőjé­nek Hruscsov üzenetét. Hruscsov üdvözölte az új füg­getlen afrikai állam megszületé­sét és bejelentette, hogy a Szov­jetunió kész felvenni a diplomá­cia kapcsolatokat Szomáliával. Reményét fejezte ki hogy a két ország között baráti, kölcsönös megértés és bizalomra alapozott kapcsolatok létesülnek majd. Az újonnan függetlenné lett állam még pénteken egyesül az öt nappal ezelőtt függetlenné vált Brit-Szomálifölddel. Az új ál­lamnak együttvéve mintegy 2 100 000 lakosa lesz. Az új szomáli államot függet­lenség ének első napján számos ország ismerte el, köztük a Kí­nai Népköztársaság és több szo­cialista ország. Egymillió ember vesz részt Akkrában, a Ghánái Köztársaság kikiáltásának négynapos ünnep­ségein. Az új afrikai köztársaság tagja marad a brit nemzetközös­ségnek: s első államfőjévé Nkru- mah, eddigi miniszterelnököt vá­lasztották. Hruscsov, szovjet miniszterel­nök táviratban üdvözölte Nkru- mahot, a Ghánái Köztársaság el­nökét. Hruscsov hangsúlyozza, hogy Ghana teljes mértékben számíthat a Szovjetunió népei­nek baráti érzelmeire és támoga­tására. Kifejezi abbeli meggyőző­dését hogy a két ország kapcso­latai a jövőben tovább szélesed­nek és erősödnek mindkét or­szág népeinek javára. Üdvözlő táviratot intézett Nkrumahhoz Brezsnyev, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának Elnökségének el­nöke is. Leopoldville. Az Uj Kongó fővárosában már második napja tartanak a függet­lenségi ünnepségek. Bauduin ki­rály — Lumumba éleshangú ki­jelentései nyomán csütörtökön elhatárolta, hogy azonnal vissza­tér Brüsszelbe. A szo’/fe! kormány jegyzéke az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz Moszkva (TASZSZ): N. P. Fir- jubin, a Szovjetunió külügymi­niszterhelyettese június 30-án fogadta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagyköveteit és átnyúj­totta neki a szovjet kormány jegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz azzal kapcsolat­ban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bevonja katonai elő­készületeibe Nyugat-Berlint. A szovjet kormány jegyzéké­ben megállapítja: a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya háborús előkészületekre igyek­szik felhasználni Nyugat-Berlint. A nyugatnémet hatóságok nyu­gat-berlini lakosokat toboroznak a Bundeswehrbe. Nyugat-Berlin- ben sok olyan katonai és polgári intézmény alakúit, amely nyil­vántartja a katonai szolgálatra alkalmas személyeket és igyek­szik őket beszervezni a Bundes- wehr-be. Az így toborzott csoportok el­szállításához jogtalanul felhasz­nálják a Berlin és Nyugat-Né- metország közötti közlekedési útvonalakat. Különböző fajta ••bajtársi szövetségeket« alakíta­nak azokból a nyugat-berlini la­kosokból, akik már szolgálatot teljesítettek a nyugatnémet had­seregnél. Ezek a »bajtársi szö­vetségek« valójában a Bundes­wehr tartalékos alakulatai Nyu- gat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a nyugatnémet felfegyverzés érde­keinek akarja alávetni Nyugat- Berlin gazdaságát is. 1960. január 8-án kiterjesztették Nyugat-Ber- linre azt a szövetségi törvényt, amelynek alapján a nyugatné­met kormány jogot formál arra. hogy katonai megrendeléseket végeztessen nyugatnémet vállala­tokkal. A lottó 26. heti nyerőszámai: 20, 22, 24, 25, 42 A szovjet kormány már annak­idején felhívta a figyelmet arra a provokációs tevékenységre, amelyet a nyugatnémet kormány folytat Nyugat-Berlinben, annak ellenére hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársa­ság területén van, sohasem tar­tozott és nem is tartozik a Né­met Szövetségi Köztársaság ál­lami területéhez és a szövetségi kormány szervei nem intézked­hetnek Nyugat-Berlinben. Az újabb tények azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet kormány nem szüntette meg az ilyenirányú tevékenységét, sőt ez a tevékeny­sége egyre veszélyesebb és ki- hivóbb jellegű. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kormánynak azok a kísérletei, hogy Nyugat-Berlint bevonják a nyugatnémet provo­kációs tevékenységbe, egyetlen célt szolgálnak: méginkább fel­szítani és veszélyes konfliktusok­ba sodorni a berlini és a német helyzetet. Mindez ismét meggyőző erővel tanúsítja, hogy a lehető leggyor­sabban meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon normalizálni kell a nyugat-ber­lini helyzetet. A jegyzék befejezésül hangsú­lyozza: a szovjet kormány elvár­ja, hogy a három nyugati ha­talom kormánya, amely felelőssé­get vállal a nyugat-berlini hely­zetért — véget vet a nyugatné­met kormány azon kísérleteinek, hogy Nyugat-Berlint bevonja há­borús előkészületeibe és intézke­déseket tesz a törvényellenes cselekedetek megakadályozására. Ä Kinacsi Állami Gazdaság I* (Paks) hosszabb mezőgazda­sági gyakorlattal rendelkező ' i mezőgazdasági gépszerelőket ( azonnali belépésre felvesz. Jelentkezés írásban, vagy sze mélyesen a gazdaság köz- I pontjában, Paks-Gyapapusz- f tán. (14) aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA I

Next

/
Thumbnails
Contents