Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

1960. július 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A 28. § Több mint négyezer választó vett részt a tanácstagi beszámolókon A tanácstagsággal tisztelő feladatokat meg jaro meg­határozza az 1954. évi 28. §-a, X. tv. amelynek f. pontja a következő­ket mondja ki: »A tanácstag a választóknak évenként legalább két ízben szá­moljon be a tanács működéséről, saját tanácstagi munkájáról, és a választók közérdekű megbízá­sainak teljesítéséről!« A megyei tanács az év elején határozatot hozott, mely szerint május hónapban kellett megszer­vezni a megyei tanácstagok 1960. X. félévi beszámolóit. A május­ban megtartott megyei tanács­tagi beszámolók alkalmával, több figyelemre méltó kezdeményezés volt, s ennek alapján jó eredmé­nyek is születtek. Az elmúlt fél­évben június 10-ig 54 megyei tanácstag 75 beszámolót tartott, amelyeken 4300 választó vett részt. Ezek a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva idén látoga- tottabbak a tanácstagi beszámo­lók. A megyei tanácstagok beszá­molóit a legtöbb községben ala­pos előkészítő munka előzte meg. A szervező munkában részt vett a Hazafias Népfront, de segítet­tek a tömegszervezetek is. Ott, ahol a társadalmi szervek részt vettek az előkészítésben, sikere­sek, látogatottak voltak a tanács­tagi beszámolók. Regöly község­ben Martinka László beszámoló­ján 180-an, Halmosi Ferencné, Dombóvárott tartott beszámoló­ján 107 választó polgár jelent meg, dr. Vigh Dezső elvtárs, Bölcskén tartott tanácstagi be­számolóján 350-en vettek részt. Faddon, Hóbor Éva tanácstagi te­vékenysége különösen kiemelke­dő volt. Utcánként hívta össze a választókat, s az előkészítési mun kában igénybevette a községi ta­nács és az általános iskola segít­ségét is. Ugyanakkor Fadd külte­rületén, DomboViban is jól sike­rült a tanácstagi beszámoló. Helyes és jól bevált módszer, amelyet több tanácstag is alkal­mazott: A község egy-egy részén szervezték meg a beszámolót, va­lamelyik épületben. A tanácstagi beszámolóknak ez a közvetlensé­ge, »házhoz szállítása« hasznos­nak bizonyult. Sokhelyütt a ta­nácstagi beszámoló a község éle­tében eseményt jelentett. Fürgéd községben Takács Mihályné, a nőtanács titkárának beszámolója igen jól sikerült. A jó előkészí­tés nyomán a falu lakossága már a beszámoló előtt jónéhány nap­pal tudomást szerzett az ese­ményről, s széltében-hosszában beszéltek róla. A jó szervezés eredményeként sokan összejöt­tek, s a figyelmesség kedves megnyilvánulásának kifejezője volt az is, hogy drapériákkal és virágokkal díszített terem fogad­ta a beszámoló résztvevőit. Az eredmények mellett voltak hiányosságok is. Néhány helyen, mint például Be- lecskán, Keszőhidegkúton, Pak­son nem tartották elléggé szem előtt a megyei tanácstagi beszá­molók fontosságát, és a szerve­zést a hangosbemondóval és a dobszón történő publikálással helyettesítették. Ezeken a helye­ken nem tartották szem előtt azt, hogy a beszámoló az a fórum, ahol a tanácstag találkozik vá* lasztóival, s ahol nemcsak mód­jában van, hanem kötelessége is beszámolni saját és a tanács munkájáról. A néhány negatív példától el­tekintve a megyei tanácstagi beszámolók az első félévben jók­nak mondhatók: több mint négy­ezer választó vett részt a tanács­tagi beszámolókon. Tábort vernek Lengyelben .— Egyedülálló kezdeményezés a FLSZ- szervezetek érdekében — Egymás után feszítik ki a sá­torköteleket Lengyel község kastélyának parkjában. Száznyolc kipirult gyerekarc mosolyát teszi széppé a huszonhétféle fenyőfa adta háttér. * — Országos viszonylatban a Tolna megyei MÉSZÖV kezdemé­nyezte először, hogy a falusi ifjú­sági szövetkezetek leendő vezetői részére nyári oktató tábort szer­vezzenek — mondja Zehán Ger. gely, a szekszárdi MÉSZÖV osz­tályvezetője — megyénk KISZ és népfront szervezete, valamint a megyei tanács velük karöltve szervező bizottságot alakított Csatlakozott hozzánk a baranyai és somogyi MÉSZÖV is. A három megyében eddig összesen nyolc­van ifjúsági szövetkezet alakult. Némelyik már egészen jól gazdál­kodik. a dunaszentgyörgyi FISZ például több mint 7000 Ft tiszta jövedelmet szerzett 2 kh. kerté­szetével. További erősödésük ér­dekében nyitjuk meg ezt a kéthetes tábort. A kertészet, a nyúltenyésztés és a méhé­szet, mint szaktárgyak mel­lett politikai oktatás is lesz, a sport tanítását pedig két testne­velő tanár biztosítja. A megyék 31 000 Ft-ot irányoztak elő a tá­bor költségeinek fedezésére. A lengyeli mezőgazdasági középis­kola pedig szaktanárokat, sátra, kát, ágyneműt és fejenként 18.40- ért napi négyszeri étkezést ad. A hallgatók három megye legjobb közép- és általános iskolás tanulói közül kerültek ki és csak hatvan forint hozzájárulást fizetnek. — Miért fontos a FISZ-ek szer­vezése? — kérdezzük Méhész Györgynét, a pécsi MÉSZÖV sző.- vet kezet politikai előadóját. — A FISZ-ek fontossága nem gazdasági, hanem pedagógiai jel­legű. Kis földterületen megtanul­ják a közösségi munka, szocialista mezőgazdaság alapvető munkaer­kölcsi szabályait. Emellett persze jövedelmezd gazdálkodást is foly­tatnak és megalapozzák szaktudá­sukat. örül a tábornak Ángyán János is, pedig ő Balaton melléki gyerek: — Igaz, hogy náluk Balatonszent- györgj'ön sokat lehet fürödni, de ilyen gyönyörű park ott sincs! Sokat tanulunk majd itt! (Földessy) Vasárnap megnyílik Faddon a KISZ vezetőképző tábor A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Tolna megyei Bizottsága idén is megrendezi Faddon a KISZ ve­zetőképző tábort. A vezetőképző táborozáson mintegy 350 KISZ-ve- zető vesz részt: KISZ-titkárók, kultúr-, és leányfelelősök, közép iskolai KISZ vezetőségi tagok. A táborozáson öt turnus lesz, egy turnus hat napig tart. Az el­ső turnus vasárnap veszi kezde­tét. Erről is beszélni kell Szövetkezeti gazdák felelősségtudata Nagydorogon jártam a napok­ban, s részt vettem a késő éjsza­kába nyúló szövetkezeti küldött- gyűlésen. A támlátlan padokon sok ismerős ült, télen ismerked­tünk össze még, tsz-szervezés ide­jén. Ezer kérdéssel, sok-sok bi­zonytalansággal vajúdtak akkor ezek az emberek. A gyűlésen na­gyon magabiztosan szólaltak fel, nyoma sem volt a gyűlések egy­hangúságának, mindenki feszülten figyelt, szevedélyesen beszélt, vitázott. Nyoma sem volt a fá­radtságnak, pedig ezek az embe­rek kora hajnaltól késő estig dol­goztak, s másnap is hajnalban kellett kezdeni a munkát. Alig tudták a gyűlést abbahagyni, s a beszéd még az utcán is folyt to­vább, a szövetkezeti gazdák nem sajnálták közös ügyeiknek alapos megtárgyalásától sem az időt, sem a fáradtságot. A gyűlés élénksége, elevensége, a felszólalások szenvedélyessége külön is érdekes, de a legérdeke­sebb mégis a tartalom: a beszédek tartalma, amelyből csak úgy su­gárzott a nagyfokú felelősségér­zet a közösség ügyeiért. A részvevő szövetkezeti gazdák­nak nemcsak önön érdekei dik­tálták a szót és a véleményt. Ezek az emberek pár hónap alatt oda emelkedtek, hogy a közösség fe­jével is tudnak gondolkodni, nem­esek a saját fejükkel. Egy-két példa. Szó volt a vető­mag megtérítéséről is, aki ősszel elvetette a földjét, annak a szö­vetkezet most visszaadja a vető­magot. A vezetőség előterjesztette a javaslatot, hogy miből mennyit adjanak vissza holdanként. Vala­ki azt javasolta, hogy búzából ne 110, hanem 120 kilót adjanak visz- sza. A javaslatot egy küldött azon­nal cáfolta. — Neked van két hold búzád, ha százhúsz kilót adunk vissza holdanként a száztíz kiló helyettj akkor te húsz kilóval kapsz töb­bet. Sok ez? Nem sok, mondhat­nám jelentéktelen. De a szövet­kezetnek az a sok tíz kiló, amit sokunknak, sok hold után ad, az .bizony jelentős. Én azt mondom, inkább mondjunk le arról a tíz­húsz kiló előnyről a közösség sokmázsás előnyének érdekében. Ez a gondolat cáfolhataltan volt, mindenki megértette, helyeselte és magáévá tette. Másik példa. A cséplésről be­széltek. Négy cséplőcsapata van a szövetkezetnek, saját tagjaikból toborzott, két gépnél hetenként egymást váltja a két-két csapat. A munka szervezéséről, módjáról beszélgettek. Sipőcz bácsi az ete­tőket figyelmeztette: Úgy etesse­nek vigyázva, módjával, nehogy a polyvába menjen a szem. Inkább keressen kevesebbet a csapat, in­kább legyen kevesebb a teljesít­mény, de minőségi legyen a mun­ka, legkisebb legyen a szemvesz­teség. Nem volt egy cséplőcsapat­tag sem ott, aki ellentmondott volna. így volt a húskérdés is. Vágjon birkákat a szövetkezet — mon­dották a küldöttek —, kell a hús, de jól nézzék ám meg, milyen bir­kát vágnak, jót a világért se vág­janak le, inkább kevesebb ]húst esznek az emberek, de a juhállo­mányt ne érje károsodás. Vigyázni mindenre, felelősség­gel végezni a munkát, takaréko­san gazdálkodni, mindent jól meg­fontolni, erre buzdították a kül­döttek a vezetőséget. Az egyén áldozatvállalása a közösségért, ez jellemezte a hangulatot Nagydo­rogon a küldöttgyűlésen. Igen, a szövetkezeti tagok nem tagok csupán, hanem gazdák: a termelőszövetkezet felelős és egy­re öntudatosabb gazdái. (gyenis) Pártvezetők 'áthatása a bogyiszlói önkéntes ifjúsági építőtáborban Tatár Lajos, a KISZ Tolna me­gyei Bizottságának titkára kísére­tében a bogyiszlói Ságvári Endre önkéntes ifjúsági építőtáborba lá­togatott Ribánszky Róbert elvtárs,1 a Magyar Szocialista Munkáspárt I Központi Bizottságának munka­társa és Szigeti János elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottsá- I gátiak tagja. A vendégek részt vettek az ifjúsági tábor munkájá­ban és munka közben elbeszél­gettek a fiatalokkal. Az esti órákban Ribánszky elv- társ bel- és külpolitikai tájékoz­tatót tartott a fiataloknak és vá­laszolt a feltett kérdésekre. így késsül a meggybefőtt NEM AKAROK REKLÁMOT csinálni a kereskedelemnek, de a meggybefőtt igen jó és ízletes do­log. Ezért aztán gyakran beállí­tok az üzletbe ezzel a kívánság­gal \ — Kérek egy üveg meggybe­főttet. Ha szemcsém van, kapok is. Azért mondom, hogy „ha szeren­csém van”, mert a meggybefőtt annyira kelendő dolog, hogy — sajnos — nem mindig lehet kap­ni. Namármost alkalmasint meg­nézem az üvegen lévő címkét és különös öröm tölt el, ha látom, hogy a Paksi Konzervgyárban ké­HaSálos végű baleset — könnyelműségből Nem múlt el termelési tanács kozás vagy egyéb jellegű megbe­szélés a bonyhádi gépállomáson anélkül, hogy a vezetők ne figyel­meztették volna a dolgozókat, a balesetvédelmi előírások betartá­sára. Rendszeressé tették a védő­berendezések használatának okta­tását és nem csoda, hogy annyi oktatás után már egyes dolgozók úgy vélekedtek, hogy „minek bennünket oktatni, tudjuk mi hogy mit szabad és mit nem, tu­dunk mj magunkra vigyázni”. És mint később, néhány héttel ezelőtt kiderült a dolgozók önbi­zalma rossz jel volt, mert súlyos balesetet okozott a könnyelmű­ség. Az egyik Belorusz traktor veze­tőjét azzal bízták meg, hogy a ci- kói határban kapáljon. A traktor vezetője az egyik táblán elvégezte a munkát és vonult a másik mun­kahelyre. Rossz, járatlan utat vá­lasztott, időt akart nyerni: har­minc százalékos meredeken akart gépével felmenni, hogy megrövi­dítse az utat. Nehezen ballagott fel a gép a meredek oldalon, ami­kor már csaknem felért, a traktor hátradőlt és a rögzített kapa tar­totta csak, hogy ne borujon visz- sza. A traktoros otthagyta gépét és segítségért- sietett. A brigád­szállásról Miklós János traktoros­sal tért vissza, Miklós, G-35-ös gé­pével jött, hogy majd kötélvégre fogja a Belorusz traktort és kihú­zatja. Miklós is a meredek úton ment fel, hogy a Belorusz elé áll­hasson, aztán a megrekedt trak­együtt. A két traktor vonszolódá- sa nem sokáig tortott mert a G-35- ös oldalára billent, hemperedett egyet, maga alá temette vezető­jét és csak csodával határos mó­don menekült meg a Belorusz vezetője is. A baleset megtörtént, Miklós János meghalt. Könnyelműség okozta halálát, s ebben nemcsak a Belorusz vezetője a hibás, ha­nem Miklós János is, aki látta a veszélyt, mégis vállalkozott csu­pán virtuskodásból a Belorusz fel- húzatására. Bizonyára a gépállo­más traktorosai tanultak ebből s szomorú balesetből és a jövőben szült. Ugyanis nekem különös­képpen ízlenek ennek a gyárnak a meggykészítményei. Ezért az­tán kicsit az inyecségeket kedve­lő kíváncsiság is hajtott, amikor elindultam, hogy végignézzem a meggy útját attól a pillanattól kezdve, amikor leszedik a fáról és én az üzletben meggybefőtt for­májában megvásárolhatom. Valahol Dunaföldváron megsze­dik a meggyet. Nevet nem írok. mert ilyenkor a fél falu meggy­oldat­ezzel meg­„húzatásnak” nevezik. Az ban 30—35 percig van, s megelőzik a meggyszemek repedezését. Miután kiszedték a fürösztő-oldatból, ötliteres üve­gekbe rakják, majd leöntik forró, úgynevezett felöntőlével — cukor­oldattal. Szalagra rakják az üve­geket, rájuk teszik fedőlapokat, s pár pillanat alatt már a szomszé­dos teremben szedik le a szalag­ról az üvegeket. Itt ritkítják az üvegben lévő levegő, és az üve­szedéssel van elfoglalva, ami — 1 gekre erősítik a fedőlapokat, mellesleg — az anyagi jövedelem Mindez persze pillanatok alatt szempontjából sem lebecsülendő, j megtörténik s a szalag máris vi­tor elé állt, rákötötte a drótköte- [kétszer is meggondolják, ha vala­let és kapcsolt, kettes sebességgel húzatta, de a nagy terhet a gép nem bírta el, a Belorusz traktor hátrafelé, maga után húzta a G-35-ös traktort vezetőjével mi veszélyes munkát csupán vir­tuskodásból „könnyebben” akar­nak« megoldani. Fodor István, SZMT munkavédelmi felügyelő A földművesszövetkezet ugyanis jó áron vásárolja az egyébként rendszerint kárbavesző meggyet. A felvásárolt meggyet gyümölcsös ládákba rakva, állandóan szállít­ják a konzervgyárba. Ott minde­nekelőtt lemérik és megkezdik a feldolgozást. FETTER JÓZSEF, a gyümölcs­üzem vezetője kísért végig a meggyfeldolgozó részlegen és láthattam, hogyan készül az íz­letes paksi meggybefőtt. A mázsá- lás után a raktárból a szártépő gépbe kerül. Ez nagyon okos, ügyes szerkezet: leszaggatja a meggy szárát. Méghozzá igen gyorsan végzi ezt a munkát, mert naponta mintegy 200 mázsa meggy szárát tépi le. Innen a meooy az osztályozóba kerül. Ez is elmés szerkezet. A meggyet szemnagyság szerint osz­tályozza, mert a gyártásnál arra is ügyelnek, hogy egy-egy üveg­be egyenlő nagyságú szemek ke­rüljenek. Három nagyság-kate­góriába osztályozza a meggyet. Ezután cukoroldatban fürösztik. A szakemberek ezt a folyamatot szí az üvegeket a sterilizáló ká­dakhoz. Itt az üvegeket 50—60 fokos hőmérsékletű vízbe rakják, ame­lyet 25 perc alatt fokozatosan 92 Celsius fokra melegítenek. Ezen a hőmérsékleten tartják 20 percig, majd újabb 20 perc alatt lehűtik a víz hőmérsékletét és — kész a meggybefőtt. Innen már a rak­tárba kerülnek az üvegek. EZ AZ ÜT körülbelül két óráig tart. A leszedett meggyből tehát elég rövid idő alatt meggybefőtt lesz. Az emberek és a gépek egy­aránt óraműszerűen dolgoznak, s ez bizony meggyorsítja a munka- folyamatot. Valamikor régen csak házilag készített meggybe­főttet ettem. Emlékszem, hogy édesanyám milyen hosszadalmas munkával szokott eltenni egy-két üveggel. A gyárban sokkal gyor­sabb a munkafolyamat, s mivel ismerem mind a kettőt, a gyári­lag készített meggybefőttet ' vá­lasztom, ha mindkettőt elém tá­lalják. Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents