Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-31 / 180. szám
1960. július 31. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 7 Védőnő a szocialista községben AMIKOR ELŐSZÖR találkoz- nácsadásokat a körzeti orvossal és te, jövője, a ma felnőttéin múlik, tam vele — ez év tavaszán — szó- a körzeti ápolónővel együtt vé- tehát ha a gyereknek akar jót a katlan volt még neki ez a vidék, gezzük. A forgalom nagy, az em- Végtelennek látszó síksághoz szó- berek egyre inkább igénybe ve- kott a szeme és a szíve is. Kon- szik segítségünket. Aztán naponta dorosról került ide, a tolnai lan- járom a családokat, látogatni a védőnő akkor a felnőttekkel is kell foglalkoznia. Nevelni kell a felnőtteket is, állandó felvilágosító munkát kell végezni, nemcsak kák közé, a széjjelszórt tanyák csecsemőket, táplálási, ápolási és egészségügyi, hanem politikai té- mozaikszerű világából. Más itt a egyéb, a csecsemő életmódjával ren is. Hisz az emberek életét ma táj és egy kicsit mások az embe- kapcsolatot tanácsokat adok. Mint a mi politikánk vezérli a felemel- rek is. — Megismertem már ezt a tájat és megszerettem az embereket is. Érdekes és szép vidék, szocialista módon gazdálkodnak itt az emberek. Ez rányomja bélyegét jellemükre, gondolkodásmódjukra, egész életükre és fényt vet jö- vőjükre is. Dalmandon székel Lipták Magda a 23 éves hivatását szerető védőnő és körzete kiterjed Alsóle- perd, Felsőleperd, Veresegyháza és Iharos vidékére. Eredetileg gye rekorvos akart lenni. Érettségije után a körülmények úgy alakultak, hogy a 6 éves egyetemi tanulmányok helyett a 2 éves védőnőképzőbe került Szegedre. Becsülettel dolgozott ott, jelesen fejezte be tanulmányait és ideszakadt a messze távolba, egésznapos vonatát, sok-sok kilométer választja el szeretteitől. Itt kezdte meg szép hivatását és munkája egy 40 csecsemő van most a körboldog megelégedéssel tölti el, zetünkben. Minden csecsemőre1 mert önmagára talált: amennyit törzslapot vezetek, ahol feltűnte tud és amennyit akar segíthet a tem fejlődésének mozzanatait, gyerekeken. — Munkám sokoldalú. Heten- EZ LIPTÁK MAGDA kötelező nák, a kuruzslások és a paraszti ként tartunk itt az egészségház- szakmai munkája. Felismerte házakba beragyog az egészségügyi ban tanácsadást a csecsemőknek azonban, hogy csak ez nem tölt- tudomány fénye. és a terhesanyáknak. Ezeket a ta- heti be hivatását. A gyermek éle- — is - os — A nagyjavítás utolsó napjai... kedés, az anyagi és kulturális gya rapodás útján és politikánk megvalósítása teremti meg majd a ma csecsemőinek, a holnap felnőttéinek is a szebb életet. A fiatal védőnő hivatásszeretetében ismerte fel szakmai munkájának és a politikának a kapcsolatát. — Több mint egy éve vagyak párttag. Dalmandon most választottak meg a népfront helyi titkárának. TÁRSADALMI TISZTSÉGÉNEK ÖRÜL Lipták Magda, mert az emberek bizalmát, zálogát látja benne. Meg abban is a bizalom zálogát látja, hogy családlátogatásai során bizalmas családi kérdéseikkel és politikai problémáikkal is hozzá fordulnak az emberek. Nemcsak a védőnőt, hanem a kommunistát is látják Lipták Mag dában az emberek. Dicséretre nem vágyik. Munká- Minden csecsemőről jának jutalmát az adja, hogy ta- ...................... ' nácsai, felvilágosító munkája nyomán szebbek a gyerekek, mint tegnap voltak, eltűnnek a baboTVF agy zaj, kopácsolás hang- ’ zik az egész üzem területén, amelybe bele-belesziszeg a hegesztőpdsztoly lángja. Olajos, szénporos arcú emberek dolgoznak mindenütt, lázas igyekezettel. Sportnyelven szólva, most varrnak a finisben, a nagyjavítás utolsó napjaiban. Egy hónappal ezelőtt, július elsején kezdődött meg a szokásos évi nagyjavítás a nagymányoki brikettüzemben. — Indulhatunk augusztus elsején? — áll meg Aszmann Géza üzemvezető Kréhling János villanyszerelő mellett, aki a szállítószalag elektromos berendezésének kapcsolóját szereli éppen. — Mi készen leszünk még a mai napon — mosolyog a villany- szerelő. — Felőlünk akár holnap is indulhat az üzem... — Minden évben leállunk egy hónapra. Évközben csak kisebb javításokat tudunk végezni. Ilyen kor, a nagyjavítás ideje alatt minden gépegységet szétszedünk, megvizsgálunk, az elhasználódott alkatrészeket kicseréljük, megjavítjuk. És ilyenkor van lehetőségünk különböző újítások alkalmazására is, mint amelyet most bevezettünk — magyarázza az üzemvezető. — Eddig ugyanis a préselés közben keletkezett hulladékot csúszdán keresztül vezettük el a gépek alól, majd úgy lapátoltatok vissza. Kint egy, bent két ember foglalatoskodott ezzel. — Wusching Ádám és Reisz János újításával most a hulladék szalagra kerül, a szállítószalag alá is szalagot szereltünk, amely vissza viszi a feldolgozóba. Ahogy a szénhulladék keletkezik, mindjárt feldolgozásra is kerül. Ezzel huszonnégy óra alatt kilenc ember munkája szabadul fel, másutt foglalkoztathatjuk őket. Ugyanakkor tisztább lesz a levegő is. — A következő években a brikett minőségét is javítjuk — magyarázza az üzemvezető, miközben végigjárjuk az üzemet. — A brikettgyártáshoz jelenleg bitument használunk, ami eléggé kormoz és amellett ártalmas is a munkásokra. Pakura felhasználásával az eddigi 11 százalékos bitumen-arányt hat százalékra tudjuk csökkenteni, másfél-két százalék pakura adagolásával. Ezzel az eljárással havonta mintegy ötszázezer forintot tudunk megtakarítani a népgazdaságnak, de 3 háziasszonyok munkáját is megkönnyítjük, nem kormozódik olyan hamar a tűzhely. Ugyanakkor egészségügyi szempontból is előnyösebb, nem annyira ártalmas a vele dolgozó munkásokra. A komlói tröszt tervcsoportja most készíti a terveket a pakuratartályok megépítésére. Mindenesetre az lenne jó, ha már most megkapnánk a segítséget, akkor decemberben már pakura felhasználásával gyárthatnánk a brikettet. A bürokrácia útvesztői több millió forintot »süllyesztettek el« a népgazdaságtól. A pakura felhasználását már évekkel ezelőtt itt, Nagymányokon kísérletezték ki, a pestvidéki brikettüzemben már egy év óta használják, itt mégis, csak ezután kerül alkalmazásra, mert a komlói tröszt illetékes osztálya nem törődött vele. Nem volt háromszáz- ezer forint a tartályok megépítésére, közben milliók úsztak el. Végre, a közelmúltban a tröszt főmérnöke fegyelmi vizsgálatot indított, kiknek a hibájából nem került alkalmazásra a mányoki brikettüzemnél ez a többmilliós megtakarítást jelentő új eljárás. Amíg az üzemvezető ezeket elmondja, odaérünk a kazánházhoz. A tűztérből éppen egy fiatalember mászott ki. — Későn kaptuk meg az az- besztzsinórt, nehéz a bekötése — magyarázza az üzemvezetőnek —, mert közben beszereltük már a rostélyt. — Készen lesznek ma, be lehet gyújtani? — Igen. Pólyák Pál öreg kazánmester, Gausz János fűtő és Stein Henrik, a beosztott munkás magyarázzák, mennyi munkájuk volt a kazánjavítással. — A kazánok három évenként külső-belső revízió alá kerülnek, ez éppen most volt esedékes, teljes javítást kaptak ezek is. A nagyjavítás ideje alatt mentek szabadságra az üzem dolgozói is, úgy, hogy felváltva kétharmada szabadságon volt, egy- harmada pedig a javításokban segédkezett. Hol töltötték a szabadságukat? Egy részük az ország különböző üdülőiben, nagyon sokan utaztak Németországba, Csehszlovákiába, Romániába rokonlátogatásra, de nagyon sokan segítettek a környékbeli — a kismányoki, a nagymányoki, az aparhanti és más — termelőszövetkezeteknek az aratásban. XJ étfőn ismét megkezdi a termelést a mányoki brikettgyár, várják már a tüzelőt az üzemek, a háztartások. Augusztus elsejével nemcsak a gépek indulnak újabb egy évre, hanem az üzem is önálló lesz. Nem a kom- tröszthöz tartozik, önálló igazgatóság alá kerül az ország többi brikettgyárával együtt. Bognár István A volt jegy%ő ma sem nyugszik Örökösödési szerződés helyett papírrongy Egy kisírt szemű, idős nénike lépett be az ajtón. Először tanácstalanul nézett ide-oda, majd pedig szinte leroskadt egy hozzá legközelebb álló székbe. — Hol kezdjem ügyvéd úr? Én nem szeretek pörösködni! — Mindenesetre az elején, kedves nénike — biztatta az ügyvédi munkaközösség vezetője. — Hát tudja, az történt, hogy tavaly eladtam a házam 30 000 forintért. Úgy egyeztünk meg, hogy a vevő havonta 300 forint részletet fizet nekem. '— Arról nincs szó a szerződésben, hogy a vevők kötelesek magát eltartani, vagy van, aki gondoskodik magáról, ha beteg lesz, vagy ápolásra szorul? — érdeklődik a munkaközösség vezetője. — Mielőtt megkötöttük az adásvételi szerződést egy örökösödési szerződést is csináltattam. Ebben én az összes ingó és ingatlan vagyonomat S-ékre hagytam azzal, hogy ők engem kötelesek eltartani, betegségem esetén pedig ápolni. Ezután a vevők rendszeresen küldték a nekem járó 300 forintot ez év tavaszáig. Ekkor megbetegedtem, ápolásra szorul- rultam, de az én vevőim nem törődtek velem. Voltam az ügyészségi panasznapon és ott azt mondották, hogy bontsam fel a szerződést, ha nem gondoskodnak rólam. Egyedül nem tudom elintézni, ezért jöttem segítségért. Port akarok indítani ellenük, mert nem gondoskodnak rólam, pedig vállalták. Itt van a házról a szerződés és az, amelyikben elvállaltak. Az ügyvéd hosszan nézi az iratokat. Amikor az örökösödési szerződésre pillant, akkor szinte felkiált: „De hiszen ezt a néni a kalapja mellé tűzheti, ez az okirat egy fabatkát sem ér. Ezt a tanúk és a néni írta alá, S-ék, akiknek el kellene tartania magát, azok nem. — Ezek engem nagyon becsaptak — rebegi halotthaloványan özvegy P-né. Mi lesz most velem? A Fácánkerfi Növényvédő Állomás jelzése Almamoly II. nemzedék: Megfigyelő ketreceinkben július 27-én megjelentek az első almamoly- lepkék, tehát a gyümölcsösökben a második nemzedék hernyóinak kelésére augusztus 4—6 körül kell számítani. Kaliforniai pajzstetű második nemzedéke: Megfigyelések szerint július 26-án megkezdte rajzását. A kártevők elleni együttes védekezés: 0,15—0,20 százalékos nikotin hozzáadásával, egy százalék káliszappan oldattal három alkalommal permetezzünk. Nikotin helyett 0,2—0,3 százalék Wofatox Spritzpulver 30-at használhatunk az előírt óvatossági rendszabályok betartásával. A Wofatoxos permetezést szedés előtt négy héttel be kell fejezni. De a bíróság biztosan intézkedik majd S-ékkel szemben és kötelezi őket, hogy eltartsanak engem. — A bíróság az kötelezné őket, ha aláírták volna a néni eltartását. Ki írta ezt az örökösödési szerződést? — Ott van a neve, Nübl József, ő is aláírta tanúként. Engem ő biztatott, hogy legyek csak egészen nyugodt, minden jól el van intézve. Még azt is mondta, hogy ő ért az ilyen dolgokhoz, mert 20 évig volt jegyző és rengeteg ehhez hasonló okiratot szerkesztett már. Miután én azt hittem, hogy betegségem idejére is biztosítva vagyok megkötöttük az adás-vételi szerződést. Én még abba is belementem, hogy havi 300 forint részletet fizetnek, mert azt hittem, hogy eltartanak. Képzelje* legutóbb egy nyilatkozat aláírására akartak rávenni, amelyben beleegyeztem volna, hogy a havi 300 forint helyett, csak 150 forintot fizetnek. Milyen jó, hogy nem írtam alá, pedig nagyon akarták — csuklik el a nénike hangja. A volt jegyző úr írta ezt a nyilatkozatot is. Az okirat szerkesztője alaposan félrevezette az asszonyt. Nem kell különösebb logikai készség -a tudatos rosszindulat felfedezéséhez. Megszerkesztett a forma kedvéért egy örökösödési szerződést* amelyet mindenki aláírt, csak éppen az nem, akinek kellett volna, azért, hogy a veiel létrejöjjön. Ilyen előzmények után aztán nyélbeütötte a házvételt. Megengedhető-e az ilyen nagyfokú lelkiismeretlenség és jogi kalózkodás? Azt hiszem a válasz csak határozott nem lehet. Bátorkodom javasolni az illető okiratszerkesztőnek, hogy minél hamarabb orvosolja az özvegyasszony sérelmét, mert különben az kénytelen lesz a törvények által biztosított lehetőségeket felhasználni. (Steinbach) — 30 úttörővezető vesz részt Bonyhádon az ott folyó továbbképző tanfolyamon. A tanfolyam résztvevői pénteken és szombaton kétnapi Bonyhádbörzsönyi túrán vettek részt. — Gépek beszerzésére használják fel az idei beruházási össze-« gek 60 százalékát a megye tanácsi iparában. A múlt évben ez az arány 50 százalék volt. „NA, MIT AKAR?!“ Benzinjegyet vásároltam a közelmúlt egyik vasárnapján a szekszárdi postahivatalban. Háromnegyed liter olajat és 10 liter benzint fizettem, de tévedésből a csinos szőkehajú hölgy, — aki kiszolgált, — tizenöt liter benzint adott. Ha ott észreveszem a tévedést, azonnal visszaadtam volna neki a jegyet, de sajnos csak Siófokon figyeltem fel rá, s így nem volt alkalmam jószándékom bebizonyítására. Miért csapjam be én a postai alkalmazottat tíz egynéhány forinttal? Én semmivel sem leszek gazdagabb, igaz ő sem megy tönkre, de mégis, neki talán kellemetlensége származhat belőle, ha nem tud elszámolni a pénzzel, illetve a jegyekkel... E gondolat hatására azután, — amikor legközelebb benzinjegyet vettem, — öt literrel többet fizettem, mint amennyi jegyet kértem. Először nem akarta megérteni a hölgy, hogy miért. Egy kissé, számomra is idegesítően mosolygott rám, tán azt gondolva, hogy nincs egészen rendben nálam minden. De megmagyaráztam neki türelmesen, hogy mikor és hogyan történhetett a dolog, mire ö nagyon meghatódottan köszönetét mondott nekem. Ez már önmagában megérte ezt a szívességet. Történt talán két nappal ezután, hogy ismét benzinjegyet szándékoztam venni a postán. Ösztönszerűen ahhoz az ablakhoz léptem, ahol ő szokott ülni, de most éppen nem volt szolgálatban és egy barna kis táblán ezt olvastam: »Zárva«... A következő ablaknál már álltak néhányon, de ott se volt senki. Alig várakoztam néhány percet, kissé haragosan, duzzogva megjelent egy fiatalember. Munkatársai közül senki nem volt a közelében, de ő haragosan magyarázta, hogy neki most dolga lenne. Persze, mindez nem érdekelte a sor- banállókat, ők csak azt kívánták, hogy a baloldali soron is legyen valaki, hogy küldeményeiket föladhassák, s amire szülcségük van, azt megvásárol- hassák^ Amikor rám került a sor, nagyon udvariasan tiz liter benzint és fél liter olajat kértem a fiatalembertől, de ő még mindig — pedig vagy hárman már elmentek előttem — a maga panaszát hajtogatta. Természetes, hogy kérésemet sem hallotta, vagy nem is akarta meghallani. Mire én megismételtem, de mindhiába... Harmadszor már nem kísérleteztem, nyugodtan vártam, hogy majd ha kimérgelődi magát, megkérdezi, hogy mit akarok. Így is történt: — Na, mit akar?! — hangzott a hullámoshajú fiatalember kérdése, s amikor meglepetten eldadogtam kérésemet, elém- lökte a kért mennyiségű jegyet... S én nagyon sajnáltam, hogy akkor, vasárnap nem ő tévedett öt liter benzinnel. Komolyan mondom, hogy nem szóltam volna neki róla egy szót sem... Minden lelkiismeret- furdalás nélkül elsöröztem volna azt a tizenegy néhány forintot. (buni)
