Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
1960. július 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Jól dolgozik a mezőgazdasági állandó bizottság Nakon A tapasztalat azt mutatja, hogy a megye több községében a tanácsok mellett működő állandó bizottságok, — különösen a mező- gazdasági állandó bizottságok — munkája nem kielégítő. Különösen szembetűnő ez a tény azokban a községekben, ahol a dolgozó parasztok a közös gazdálkodás útjára léptek, — mondva azt, hogy az állandó bizottság tagjai a termelőszövetkezetnek is tagjai és ott egyébként is szakszerű vezetés folyik, az agronómus dolga, hogy irányítsa a közös gazdaságban a mezőgazdasági munkát, észrevegye a hányosságokat... Nakon másként vélekednek az állandó bizottság tagjai, élükön Kovács Józseffel, a bizottság elnökével. A hattagú állandó bizottság tagjai: Kovács József, Tőlősi Antal, Kovács Lajos, Fodor István, Tóth György és Horváth Lajos, — havonta rendszeresen üléseznek s egyetlen összejövetelük sem azért történik, hogy csak együtt legyenek, hanem valamennyin okos határozat születik, minden alkalommal taApróságok a gyönki járásból Mit jelent a VÁV? Miért nincs Tolnanémediben orvos? 389 munkaegység fél év alatt. Miért savanyú a gyönki kenyér? Tolnanémedi központjában az alábbi szövegű irányjelző tábla látható: Tolnanémedi VÁV 1400 méter. Sokak szerint ez a különle ges felirat a vasútállomást jelzi. No de ha rövidítés, akkor legalább értelmes legyen! * Dr. Kovács Nándor, simontornyai orvos nem tartozik a fiatal emberek közé és azzal sem dicsekedhet, hogy jegenye-karcsú az alakja. így aztán érthetően nehezére esik, ha jármű hiányában gyalog teszi meg az utat Tolnanémediig. Ez a távolság körülbelül 8 kilométer. Mint a tolnanémediek elmondották volt orvos a községben, de elment Kaposvár közelébe s azóta sem sikerült újat találni. Pedig a Simon tornyára való járká- lás .nem megoldás! • A belecskai termelőszövetkezet irodájában — díszes formában — megtekinthető az a kimutatás, amely a tagok által elért munkai egységek mennyiségét tünteti fel 1959. december 1-től 1960. május 31-ig. Csak egy név a sok közül: Hambulkó István tehenész a hat hónap alatt 388,57 munkaegységet teljesített. * .... Festői kép tárul az érdeklődő szeme elé a belecskaiak hatalmas 40 holdas paprika táblájáról. Jobbra a hegyek, balra a csillogó vasúti sínek, középen a fehéren világító pincehelyi templom tornya, s ameddig a szem ellát paprika és paprika. Szép természeti látvány mellett azonban azt is el kell mondani, hogy a belecskaiak egy kissé megkéstek a paprikával és nem tudnak olyan korán és olyan nagy mennyiségben a piacra szállítani, mint az elmúlt években. * Gyönkön igen gusztusos fonott mákos tekercs kapható. Elég ritka s ezért örvendetes eset ez. Viszont a vendéglőben a kenyér sa- vanykás, láthatólag nagyon rosz- szul sikerült. Miért jó a fonott mákos és miért rossz a kenyér? Talán nem ugyanazok a pékek készítik? * Még egy festői látvány. Kiszáll az ember Tolnanémedin a vonatból és elindul a falu felé. Jobbra a Kossuth Termelőszövetkezet kertészetében öntöznek. Az esőz- tető berendezés magasba felviszi a vizet, ami záporként jut vissza a káposztára. ♦ Miért nem lehet Gyönkön benzint kapni? Ezt a kérdést már sokan feltették, egyelőre eredménytelenül. Aki benzinhez akar jutni, az kénytelen elmenni Köles- dig, vagy Hőgyészig. Még azt sem sikerült elérni, hogy hordóból mérjék a benzint, pedig ez már több helyen jól bevált. Fonák helyzet, hogy egy járási székhelyen nem lehet benzinhez jutni. Rengeteg bosszúságot, költséget és időt lehetne megtakarítani az ideiglenes benzinárusító hely felállításával. * A kölesdiek nagyon szeretik a halat. Felvették a tolnai halászok kai a kapcsolatot, mint mondják egy piac alkalmával még öt mázsát is el lehetne adni. Ottjártam- kor még nem érkeztek meg a tolnaiak, remélhetőleg azóta már felkeresték Kölesdet a megígért halszállítmánnyal. G Y Ü S Z Ü Iáinak feladatot, amit a következő egy hónap alatt el kell végezniük. A tavasszal az állandó bizottság tagjai határszemlét tartottak, megtekintették a fejlődő növényeket, s ahol a növény- ápolásban hiányosságot találtak, arra felhívták a termelő- szövetkezet vezetőinek a figyelmét. Ugyanakkor értékelték a termelő- szövetkezet tagjainak a közös munkában való részvételét is, s ahol erre szükség volt, ott meggyőző szóval hatottak a tagokra, akik elhanyagolták a szövetkezetben végzendő munkát. A termelőszövetkezet vezetőinek is az a véleménye, hogy az állandó bizottság munkája eredményes és hasznos a közös gazdaságok számára is... Az aratást megelőzően, az állandó bizottság megtárgyalta az aratásra való felkészülést, s ahol látták, hogy valamilyen hiányosság akadályt gördít az aratás zavartalan menete elé, javaslatot tettek annak kiküszöbölésére. Munkájuk eredményes volt, mert az aratás zökkenő- mentesen folyt, az első alkalmas pillanatban szervezetten megkezdődhetett a gabona vágása. Legutóbb július 27-én, szerdán tartott ülést az állandó bizottság, s ezen az ülésen a termelőszövetkezetek termelési tervének teljesítését vizsgálták meg. Ezen belül foglalkoztak az állattenyésztés és az árutermelés helyzetével és tanulmányozták a termelőszövetkezetek munkaegység felhasználását. A kisebb feladatokat közösen tárgyalják meg ugyan, de azok elemzésével és tanulmányozásával egy tagot bíznak meg, aki tapasztalatairól beszámol a bizottságnak., Legutóbb Tőlősi Antal és Kovács Lajos, a községben végzett növényvédelmi munkát vizsgálta felül is ellenőrizte. Munkájuk során határszemlét tartottak, felmérték a burgo- nvabogár kártételét, s ellenőrizték, hogy a földművesszövetkezet biztosította-e a kellő mennyiségű védőszert a kártétel megakadályozására. A tanács vezetői is támogatják a bizottság munkáját. Minden ülésükön jelen van, vagy a tanács elnöke, vagy titkára, de fontosabb dolgok tárgyalásánál mindketten is. IVanda Wasilewsha, HAJSZA 1 ii. Megteltek a börtönök. Dörögtek a kivégző osztagok sortüzei. Nyolcszáz halálos ítéletet hoztak a Lengyel Köztársaság bíróságai az államrend védelmében. Csak nagyritkán, kelletlenül írt alá kegyelmi kérvényt Wojciechowski, az intenfélő elnök úr. Külföldön ellenséges erők tevékenykedtek. Minden ítéletet, minden pert éles tiltakozás fogadott. A francia lapok sokat írtak a lengyelországi fehérterrorról. Az angol szakszervezetek nagygyűlésein határozatokat hoztak. A cseh képviselők a parlamentben interpellációkat nyújtottak be. A lengyel külügyminiszter jegyzékeket írt, magyarázott, tiltakozott. Mindenki beavatkozott a lengyel ügyekbe. Számolták a börtöncellákat, az ítéleteket, felsorolták az analfabéták, az öngyilkosok, a kivégzettek számát. Titkos csatornákon 1 ismeretlen utakon szivárogtak ki a bizalmas hírek külföldre, s a legkülönbözőbb nyelvű lapok kiabáltak a lengyelországi fehérterrorról. Mintha a lengyel kormánynak nem lett volna elég gondja a maga portáján. Sulejówekben élt, visszahúzódva, régi, dísztelen légionárius uniformisában a »nagyapó", Pil- sudski »államfő«. Hallgatott. Alighanem valami rosszban törte a fejét. Bizonyosan rosszban törte a fejét. A szocialista múlt legendája vette körül. A paraszt képviselők a szejmben egyre han gosabban követelték az alkotmányban biztosított földreform végrehajtását. Lázongtak a nemzeti kisebbségek, világgá kiáltották jogfosztottságukat. Az államkincstárt kimerítették a külföldi kölcsönök kamatai. A múlt évi rossz termés még inkább súlyosbította a helyzetet. Hiába. 1917 óta még nem sok idő telt el. S nem sok idő telt el 1918 óta sem, amikor a vörös forradalom réme fenyegette Lengyelországot, és azóta is évről évre nagy sztrájkhullám söpört végig az országon. 1923-ban a Krakkó utcáin megölt tizenegy munkás fekete koporsóját az egész város ki kísérte a temetőbe. 1924-ben fellobbant az álta- nos sztrájk lángja. Elgondolkoztató volt a német tulajdonban lévő Hortensja-kohómú sztrájkja. Sztrájkoltak a sziléziai bányászok. Az éhező bányászfeleségek őrcsapatokat állítottak a bányákhoz vezető utakra, s nem engedték munkába férjüket. — Mindezzel még meg lehetett volna birkózni. De a legszömyűbb az volt, ami az események mélyén rejlett: terebélyesedett a kommunista agitáció, amely bújtogatta az elégedetlenkedőket, be hatolt a munkanélküliek sorába, befurakodott még oda is, ahol azt hitte volna az ember, nem lel visszhangra. Ez volt a halálos veszedelem. S a kormány, nem törődve azzal, hogy mekkora lármát csapnak a demagógok külföldön, végezte a dolgát. Felemelte a rendőrség céljaira fordított összegeket. Börtönöket építtetett. Különös gonddal válogatta össze az igazságügyi apparátust. Provokátorokat toborzott és képezett ki. A hadbíróságok gyorsan elbántak a rendszer ellenfeleivel. A Luczak nevű provokátorra leadott lövés voltaképpen visszhang volt egy tizenkilenc éves munkásra kimondott halálos ítéletre. A Swiety Kryz-i börtön penészes, középkori falai mögött százával haltak meg a foglyok. — Bielskben és Petraszyban — ideig lenes táborokban — éhség, járvány és kínvallatás tizedelte a kommunistagyanús belorusz parasztokat. Kevés volt a börtön. Az elnyomott ember tiltakozását sortűzzel, bírósági ítélettel, mun- káskizárással fojtották el, Nem kis gondjuk volt a madocsai Igazság Tsz tagjainak, mert több mint másfél ezer hold aratni való várt rájuk. A gépállomási segítség mellett maguk is igyekeztek saját erejükből segíteni az aratás megyorsításá- ban. öt fogatos fűkaszájukat alakították át marokrakóvá, s naponta egy-egy géppel 4—5 holdat vágtak le. Legnagyobb teljesítménye közöttük a Tolnai brigádnak volt. A kévekötő aratógépek közül a Simon Ferenc vezette csoport érte el a legjobb eredményt. S ha most a rádió adottságaival rendelkeznénk, jutalomnótát küldenénk nekik, hiszen segítségükkel érte el a tsz, hogy az aratást a járásban elsők között fejezték be. Szocialista együttélés — falun — Hát még egy ilyen embert nem láttam — toppan be Sörfőző István, a decsi tanácselnök irodájába az egyik helybeli gazda. — Ilyen egy link, hazug! Azt mondta, hogy odaadta a pénzt neked. — Nekem nem adta oda — válaszol nyugodtan a tanácselnök. Talán befizette az adóba. — Lent a borbélynál van, éppen most mondta, hogy neked adta. — Hívd csak fel akkor. De előbb nézz be az adósokhoz, hátha oda fizette. A gazda elmegy, néhány perc múlva visszaérkezik — egyedül. — Most azt mondja, befizette az adóba, de az adósok sem tudnak róla. — No, majd megkérdezzük tőle, hova is fizette akkor a pénzt — válaszol a tanácselnök, s miután a gazda elköszönt, megjegyzi: — Sok bajunk van ezzel a sok perlekedő emberrel. Ez a gazda az előbb azért volt itt, mert a földszomszédja jó darabot lekaszált a rétjéből. Megállapítottuk a kárt, köteleztük kártérítésre. És most kiderül, hogy a kártérítést még nem fizette ki, hazudozik, hogy ide, meg oda fizette. Nem győzünk igazságot tenni a vesze- kedők között. Sokszor olyan semmiségen vesznek össze .. . Mintha csak a tanácselnök szavait akarná igazolni, újabb panaszos jön, T. I. — Panaszt akarok tenni N. kar társ ellen ... — s azzal sorolja a sérelmeit; igazság szerint vélt sérelmeit. A tanácselnök — ki tudná megmondani már. hánvad- szor — türelmesen végighallgatja, maid megmaeyarázza neki, mit is kell tennie. — Ha békében megférnének egy más mellett, most nem kellene magának is. a szomszédjának is átültetni a fákat. — A V-nek miért nem kell? — fortyan fel az emberünk. Az elnyomottak sztrájkkal, tüntetéssel, a provokátorok elleni merénylettel válaszoltak. Ezerkilencszázhuszonöt nyara volt. 1. A Bem utcai nagy házak vakolatlan téglafala a hosszú esztendők alatt megfeketedett az esőtől, a széltől és a napsütéstől. Unalmas egyformasággal sorakoztak az ablakok, mint a kaszárnyákban. Reggel az emberáradat kiözönlik a kapukon. — Tompán döngenek a léptek a lépcsőházakban a padlástól le egészen az alagsorig, ahol a piszok és a por az örök vakság hályogával vonta be az ablakokat. Sűrű tömegben sietnek elő az emberek a szűk udvarok zugaiból. Mindegyiknél bádogedények, üvegek, sovány ebédcsomagok. Otthon azok maradnak, akiknek nincs hova sietniük, akiknek nem jutott hely sem Wola gyáraiban, sem más varsói üzemben. ök ráérnek később felkelni, sőt, akár egész nap heverhetnek a vaságyon, vagy a sarokba dobott matracon. A gyári sziréna, amely fülsiketítő vijjogásával megremegteti Wolát, számukra semmit sem jelent sem a munka kezdetét, sem a végét, sem az ebédszünetet. Csak éppen hogy — órájuk nem lévén — az időt jelzi. (Folytatjuk.) — Ott van a határozat, amit a járási tanácstól káptak — magyarázza az elnök —, az mindkettőjüket egyformán kötelezi, hogy a mezsgyehatártól a fákat 2 méter, az orgonabokrokat 45 centi távolságra kötelesek ültetni. Ha nem kezdenek veszekedni, megmaradtak volna békességben, senki sem törődött volna azzal, hova ültették a fákat. — Rémes emberek — sóhajt az elnök, amikor T. I. mögött becsukódik az ajtó. Veszekedés, pereskedés nélkül az istenért sem tudna meglenni. Állandóan veszekszik a szomszédjával, egyik per a másik után. De nemcsak a szomszédjával van így, hanem a környékbeliekkel is. — Van egy magánkút, ahonnan többen hordanak vizet, mert csak ebben van jó ivóvíz. Megállapodtak abban, hogy a kút esetleges javítását közösen fizetik. Minden ki fizetett, csak ő nem. Persze a vizet hordta továbbra is, mire a többiek figyelmeztették: ha nem fizet, ne is hordja a vizet. Erre ő meg akarta rontani a vizet, de észrevették és megígérték, ha ott látják a kút körül, ellátják a baját. Erre feljelentést tett ellenük a bíróságon. A bíróság elmarasztalta, most újra fellebbez ... Azt hihetné az ember, hogy már elmúlt az az idő, amikor az volt a jellemző, ahogyan Arany János Fülemile című versében jellemezte: „Ha per, úgymond* hadd legyen per.” De nem. mert faluhelyen még találni olyan ém- bereket, akik ugyanígy vélekednek. Egészen apró dolgokon képesek a szomszédokkal összevesz ni és keseríteni egymás életét. Elhinni is nehéz, hogy van még ember, akit egy ügyben hét tárgyaláson elmarasztal a bíróság és még mindig fellebbezni akar. Városokban, ahol sok ember lakik együtt, kis területen, vagy bérházak falai között, sokat beszélnek a szocialista egymás mellett élésről. Ott is van kivetni való mert az egyik akkor bömbölteti a rádiót, amikor a másik aludni akar, vagy teljes gázzal túráztatja a gépkocsit, amikor a másik lakásban éppen lefektetik a csecsemőt. És még lehetne sorolni tovább ... Falun kevesebb a gépkocsi, a motor, a lakásokat nem csupán egy vékony fal választja el egymástól, ott mások a specialitások. A tyúkok átjárnak a szomszéd kertbe, a gyümölcsfa ága át- hailik a kerítésen, összeverekednek a kutyák... és megvan a veszekedés, a perlekedés. Pedig mindent el lehetne kerülni, csak egy kicsit több megértéssel kellene viseltetni egymás iránt. Azokban a községekben, ahol a gazdák túlnyomó része termelő- szövetkezetben, közösen gazdálkodik, egyre kevesebbek az ilyen nézeteltérések, ott már alakulóban van a szocialista egymás mel lett élés. <B) JÉNAI ÜVEGET GYÁRTANAK AZ EAK-BAN Az Egyesült Arab Köztársaság megszerezte az NDK-tól az engedélyt a világhírű jénai üveg gyártására. A kairói „El Chams’’ üveggyárban már 1961-ben megindul a laboratóriumi, világítási és háztartási célokat szolgáló üveg gyártása. Jénai szakembenek segítenek az új gyártelepek felépítésénél és a termelés megindításánál. Jénában egyiptomi szakembereket képeznek ki az új üzem rét szétüt
