Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1980. július í?8. ... A KISMALOMI DŰLŐBŐL tartott hazafelé néhány asszony. Először kapálták a kukoricát. Szótlanul bandukoltak egy ideig, végül is, Teplán Imréné törte meg a csendet. — Holnap csak délig dolgozom. Szombat lesz, jön haza az uram. Annak kell készíteni a jövő hétre valót. Annyi lesz a dolgom, azt sem tudom, hol áll majd a fejem. — Nekem is csak az lesz a dolgom, az enyém is jön haza — szólalt meg Juhász Pálné. — Nekem még a gyerekekre is kell mosnom néhány darabot. Itt a kapálás, hétközben nem érek rá. Annyit dolgozik az ember lánya, hogy majd beleszalcad a nyaka. A ház körül ellátni a jószágot, a két gyereket útnak indítani az iskolába, aztán a határba is menni, hogy legyen munkaegység, szombaton meg vasárnap az embernek készíteni... de kell a pénz is. — Hol dolgozik most a Pali? — kíváncsiskodott Prajda Béláné. — Siófokon. Valami vízvezetékhálózatot építenek. — Mennyit keres? — Mikor hogyan... Ezerhatszáz megvan átlagban. — Lehetne több is... — Az enyém se keres többet. Várpalotán utat építenek — szól közbe Teplánné. — Alig kerül belőle valami haza. Az útiköltség is pénzbe kerül, meg a koszt is, mert nem elég neki, amit az üzemi konyhán kapnak, közben megiszik egy-két pohár sört is. Nem sajnálom tőle, mert nehéz munkát végeznek. — Az én uram most, a kapálásban megkereste a háromezerén felül. Tavaly a kombájnon négyezret is keresett — dicsekedett Prajdáné. — Igaz, már hat év óta ott van a gépállomáson. — De oda sem mehet mindenki. Az én uramnak is azért kellett elmenni a hőgyészi útra — vágott Prajdáné szavába Horváth Jánosné. — Ha az én uram is nem negyvenöt éves lenne, hanem harminchárom, mint a tied, akkor még elmehetett volna... — Lenne munka itt, a szövetkezetben is. De alig van épkézláb férfiember. Ötven éven felüliek vannak csak, fiatalabb meg egy- kettő — vágott vissza Prajdáné. — Rajtunk, asszonyokon van a munka neheze. Tavaly tavasszal is azért maradt kapálatlan a kukorica fele, mert nem győztünk mindent. — A Terinek igaza van — szólt a beszélgetésbe egy idős özvegyasszony, Tóth Mihályné. — Most az a szerencsénk, hogy nem jönnek annyira össze a munkák. Azt a pénzt, amit az emberek máshol megkeresnek, azt megtalálnák itt is, és nem kellene az asszonyoknak szakadásig dolgozni... BEÉRTEK a faluba. Az egyik sarkon Szabó Józseffel, a brigádvezetővel találkoztak össze. — Menyecskék! — állította meg őket az öreg. — Holnapra kellene két asszony, lovat vezetni. Hiába, a két öreg, a Márton bácsi meg a Fekete bácsi nem bírja. — Józsi bácsi, hát mi sem lehetünk ott mindenhol — a szokásosnál magasabbra fogta a hangját Juhászáé. — Ha már kigondoltam, kimondom, ki a rosseb... bírja? Holnap szombat, ott a lakás, egész héten keresztül csak összecsapjuk a takarítást, hát mikor szakítunk időt arra, hogy rendbetegyük. Az emberek is jönnek haza holnap, azoknak is készíteni, mosni rájuk... — Csak délelőtt lesz munka — szólt békítgetö hangon az öreg. Nem szeretett asszonynéppel ösz- szeállni vitatkozni. — De mért nem fogod itthon az uradat? Akkor nem lenne annyi dolgotok. A te urad is elment, a Teplánnéé is, a Fejes Nagynéé is... soroljam tovább? Vagy harmincon dolgoznak innen a faluból szanaszét az országban, Pesten, Várpalotán, Komlón, Siófokon. Mind fiatal, életerős férfi, éppen ők kellenének a szövetkezetbe. Számolják csak ki asszonyok; csakugyan jobban jönnek-e ki, ha maguk dolgoznak a szövetkezetben, a férfiak meg elmentek máshova. Behozták a hat-nyolc-tíz hold földeket, aztán legyen, aki megmunkálja... Itt, a szövetkezetben is megkeresnék azt, amit úgy, vállalatoknál. — Igaza van az öregnek — hagyta helyben Teplánné. — Csakugyan nincs sok értelme annak, hogy máshol dolgoznak. * TEPLÁNNÉ csakugyan elhatározta, itthon marasztalja az urát. Vasárnap reggel, amikor a barom fiakat etette, az ember meg fát vágott — o heti tüzelőt —, csak kimondta, ami már péntek óta foglalkoztatta: — Te, Imre! Nem gondolkoztál még azon, hogy nem sok értelme van így, másutt dolgoznod? — Miért? — Eddig megéltünk a hét hold földből. Miért ne élnénk meg a szövetkezetben? Nem mehet így, hogy csak öregek, meg asszonyok munkálják a földeket. — Hát, a fene tudja... — düny- nyögött Teplán. Valahogyan úgy volt, magának sem merte bevallani, hogy nem nagyon tetszett neki a kubikosmunka, ugyanazt csinálni napokon, heteken, hónapokon keresztül. — Gondold csak meg... Egész héten keresztül kint a határban, közben a lakás olyan, mint a törökhagyás, nincs időm arra, hogy rendbetegyem. Neked meg tudom, hiányzik az itthoni koszt... magyarázott az asszony. — Hát nekem sem nagyon tetszik, de hát a pénz... — A pénz? Ezer forintot, ha hazahozol? Annyit itthon is megkeresnél, ha nem többet. Tejből, meg baromfiból én is tudnék még vagy háromszázat összehozni a részesedésen kívül. Nem is nagyon kellene a munkaegység- előleg... — Majd meglátom... * ALIGHOGY VISSZAMENT Teplán Imre, felkereste az építésvezetőt. — Építésvezető elvtárs... Szeretném kikérni a munkakönyvemet... — Miért Teplán? Mi ütött magába? Kevesli tán a keresetei? — Nem, dehogy... Hazamegyek a szövetkezetbe. — A szövetkezetbe? Jó, rendben van. Megkapja a munkakönyvét. De nem más munkahelyre megy, hogy ott talán többet fizetnek? — Dehogy, építésvezető elvtárs. Kell a munkaerő otthon is. Mégis jobb minden este otthon lefeküdni. — Jó, rendben van. Otthon is dolgozzon majd olyan igyekezettel, mint itt, nálunk. • János bátyám, visszajöttem, ha szükség lenne rám. — De még mennyire... Teplán Imrét mindig szívesen látja a szövetkezet — üdvözölte Nagy János, a szövetkezet elnöke az érkezőt. — Bárcsak jönnének a többiek is. Az asszonyok már nagyon kijöttek a béketűrésből. — Igazuk is van; kint a határban is, otthon is helytállni nagyon nehéz. — A Juhász Palit is nagyon agitálja az asszony, hogy jöjjön haza, a Hazai Janit is, meg a Bodor Miskát is. A Dalmati Gyurit is, meg a Tükrösi Tóth Jancsit is... — Hát, János bátyám, ami azt illeti, nem volt sok értelme elmenni. Csak hát... — Csak hát úgy gondolkodtatok, aláírtátok a belépési nyilatkozatot, aztán iszkiri, neki a nagyvilágnak... A földet meg munkálja meg, aki akarja. Olyanok vagytok, mint a költöző madarak. Otthagyjátok a fészket, de utána mégis csak visszajöttök, mert itthon érzitek jól magatokat az asszony szoknyája mellett. * AMIKOR AZ ÁRPAARATÁS megkezdődött, nemcsak Teplán Imre dolgozott, hanem Juhász Pali, Hazai Jani, Bodor Miska, Dalmati Gyuri, Tükrösi Tóth Jancsi is, meg még jó néhányon a »vándormadarak« közül, Mert, ha az asszonyok valamire kimondják a szentenciát, annak úgy is kell lenni. BOGNÁR ISTVÁN Érdekességek — furcsaságok ENGEDELMES NEBULÓ NÉHÁNY ADAT A MADÁRVILÁGBÓL Nyáron a fecske V2—1 millió legyet, muslincát, szúnyogot fog. A cinke naponta annyi rovart eszik, mint amennyi a testsúlya. A Szovjetunió legkisebb madárkája, a királyka évente 10 millió apró rovart pusztít el. A kormos légykapó (muscicapa atricapillat naponta 300—400-szor repül ki a fészkéből eleségért. Nyáron a bagoly legalább ezer mezei pockot pusztít el. s ezzel vagy egy tonna gabonát ment meg. , Ha az embernek olyan étvágya lenne, mint a madárnak, naponta annyit enne, amennyit egy hónap alatt fogyaszt el. VANDÁL TÁMADÁS EGY ÖTEZER ÉVES SZIKLASÍR ELLEN A nyugat-németországi Hildesheim környékén nemrégiben ötezer éves ősi sziklasírt tártak fel, amelyet a tervek szerint prehisz- torikus emlékművé akartak kiépíteni. Az elképzelés azonban ismeretlen tettesek vandál támadása folytán meghiúsult. Rövidesen az értékes lelet teljes feltárá sa előtt kibontották és összetörték a sziklasír alapköveit és oldalait is súlyosan megsértették. Szerencsére már előzetesen fényképfelvételek készültek az értékes régészeti ritkaságról, amely ilyenformán legalább képen megmaradt az utókor számára. A MINISZTER KENUVAL JÁR A HIVATALBA David Walker, Kanada közmunkaügyi miniszterének nehány nap óta sok bámuló ja van: reggelenként ugyanis rövidujjú ingben, shortban kenuval evez a minisztériumába. A minisztérium új épülete Ottawában a Rideau-folyó partján épült, s a miniszter is a folyó mentén lakik. Walker szerint az evezés nemcsak jó reggeli torna, hanem sok időt is takarít meg, mert kenujával 15 perc alatt ér be a munkahelyére, míg gépkocsin sokszor majd egy órába beletart az út. A CSÁSZÁR HOBBYJÁ Hirohito, japán császár „szabadidejében” lelkesen tanulmányozza a tenger állatvilágát. Fel is fedezett egy apró tengeri élőlényt, amelynek fajtáját kihaltnak hitték. Lelkiismeretesen elvégezte biológiai osztályozását és értesítette felfedezéséről a tudományos akadémiát, azzal a kéréssel, hogy az ő neve alatt regisztrálják. Az amerikai Memphis városban kórházba szállították a hétesztendős Rangel Bursk gyereket, aki lenyelt egy töltőceruzát. A dolog úgy történt, hogy a gyerek óra közben a ceruzát rágicsálta. Tanítója azt hitte, hogy a fiú szokása szerint megint tízóraiját majszolja és rászólt: Ejnye, ti am, nyeld le azonnal, ami a szádban van! — A gyerek engedelmeskedett. NE HÁZASODJUNK SZÖKŐÉVBEN... A babonás görögök szerint kihívja a sorsot önmaga ellen, aki szökőévben házasságot köt. 1959. decemberében ugrásszerűen megnövekedett a házasságkötések száma, az 1960-as szökőévben viszont arra számítanak, hogy kb. egy- hatodával kevesebb fiatal pár esküszik örök hűséget egymásnak,- mint más években. FÉRJ, VAGY KESZTYŰ? Ősrégi, de ma is érvényes népszokás, hogy Dániában nem a férfiak kizárólagos joga a lánykérés, hanem a lányok is megkérhetik a szeretett férfi kezét. Igaz, hogy ritkábban van erre módjuk: csupán négy évenként egy ‘ napon, minden szökőév február 29-én. Ha a férfikérő leány kosarat kap, a férfi köteles 12 pár kesztyűt ajándékozni a visszautasított nőnek. KIHALÓFÉLBEN A KÉKSZEMÜEK Statisztikai adatokból kitűnik, hogy világszerte csökken a kékszemű emberek száma. Megfigyelések szerint gyakran előfordul, hogy a kék szemek lassanként megbámulnák. Ennek állítólag fő oka. a villanyvilágítás és a sok olvasás. A barna szemek általában nehezebben fáradnak el a villanyfénytől. A barna szemek nagyobb alkalmazkodóképességét egy angol orvos azzal bizonyítja, hogy a falusi lakosság között, — mivel kevesebbet dolgoznak villanyfénynél — lényegesen több a kékszemű ember. 530 KILOMÉTER HOSSZÚ KERÍTÉS A finn-norvég határ mentén hétéves munkával 530 kilométer hosszú kerítést építettek. Feladata, hogy meggátolja a rénszarvasok „határátlépését”. A rénszarvasok „kivándorlása” évente több millió finn márka kárt okoz. I Bírósági hír Mint már közöltük Hegyi Ferenc ellen a gyönki járásbíróság előtt büntető eljárás indult. A járásbíróság által e hónap 22-én meghozott ítélet szerint Hegyi Ferenc csak abban bűnös, hogy ellenszolgáltatás nélkül használt két kataszteri hold tartalék földterületet. A többi vádpontok alól a bíróság Hegyit felmentette. A gyönki járásbíróság jogerős ítéletében Hegyi Ferencet hat hóYVYYYYTYYYYVVTYYTVYVVYVVVVVWVYVTVWTVVVVWVVVVVVYWVVVVVVTVVYVVTVTVYVY» TTTTTTTVVYYVVYYVTVYyYTYTTfTTTYTYTTTTTTTfTYYTTTTTTTTT napi feltételesen felfüggesztett börtönbüntetésre, 500 forint pénz- büntetésre ítélte, a jogtalan és ingyenes földhasználat miatt. A bíró ság Hegyi Ferencet egyben mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények terhe alól, tekintettel a bűn- cselekmény kisebb súlyára. Ezen felül a bíróság kötelezte Hegyi Fe rencet, az általa okozott 3667 forint kár megtérítésére is. evm ek-izip i kiiierien y . Somogyvári Marika Döbrököz Grénus István Sióagárd Sárvári Tibor Tamási-Szemcse p. % .. . , Teplán Verike I regszemcse Mizser Ferike Fácánkert A gyermek-szépségverseny te úgy. kell szavazni, bogy a Népújságból kivágjuk sumák a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tMtwtk, saat beküWjük a Népújság címére*
