Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-28 / 177. szám

2 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG I960, július 28. Lumumba befejezte tárgyalását Hammarskj ölddel Az ESSZ főtitkára a belga fővárosba utazott New York (MTI): Lumumba kongói miniszterelnök és Ham­marskjöld ENSZ-főtitkár kedden befejezték tanácskozásaikat. A 3 napos tárgyalásról kiadott közös közlemény hangoztatja: „Kongó miniszterelnöke tudo­mására hozta az ENSZ főtitkárá­nak, a kongói kormány és a par­lament határozataiban kifejezés­re juttatta azt a kívánságát, hogy a belga csapatokat azonnal von­ják ki Kongó egész területéről. A miniszterelnök felvetette ezenkí­vül a Kongói Köztársaságnak nyújtandó gazdasági és technikai ENSZ-segítség sürgős kérdését is.” Az AFP jelenti Leopoldvielle- ből, hogy Lumumba táviratban közölte: „Az ENSZ főtitkára hi­vatalosan biztosított róla, hogy nem kerül sor Katanga elcsato- lására Kongótól, mivel a tarto­mány szerves része a Kongói Köztársaságnak.” Nyugati hírügynökségek tanú­sága szerint az amerikai kormány Lumumba tervezett Washingtoni látogatásának előkészítésével igyek szik megnyerni a kongói kormány rokonszenvét. Cabot Lodge, az Egyesült Álla­mok ENSZ-küldötte szállodájában kereste fel Lumumbát washingto­ni látogatásának előkészítése vé­gett, később pedig az amerikai külügyminisztérium szóvivője kö­zölte, hogy Lumumba találkozik majd Herter külügyminiszterrel. A DPA tudósítójának értesülé­se szerint Lumumba a Fehér Ház meghívására hivatalos vendég­ként tartózkodik majd Washing­tonban. A Fehér Ház ezen kívül tíznapos amerikai körutazásra is meghívta Kongó miniszterel­nökét. Hamarskjöld ENSZ-főtitkár kedden elutazott New Yorkból, hogy Brüsszelen át Kongóba utazzék. Az ENSZ-főtitkár a már Kon­góban tartózkodó dr. Sture Lin- ner svéd ENSZ-megbízottat kine­vezte' az ENSZ kongói gazdasági és technikai segítségnyújtásának vezetőjévé. Ugyanakkor felkérte I. J. Ri- khye indiai tábornokot, legyen az ENSZ főtitkárának rendkívüli ta nácsadója a kongói katonai kér­désekben. BRÜSSZEL A Hammarskjöld látogatására váró belga főváros politikai kö­reiben feszültség tapasztalható. Valamennyi politikai párt azon fáradozik, hogy a másik pártra hárítsa a felelősséget a kongói fejleményekért. LEOPOLDVILLE A Katangából érkező hírek arról tanúskodnak, hogy a belga katonaság túzzel-vassal igyekszik biztosítani, hogy a belga gyar­matosítók Csőmbe „miniszterel­nök” segítségével tartósítsák ural­mukat Kongónak ebben a tarto­mányában. A katangai Balukbakat párt több parlamneti képviselője ked­den táviratban kérte Lumumba kormányát, tájékoztassa a világ közvéleményét a belgák és Csőm­be üzelmeiről. A távirat felfedi, hogy a belga katonaság százszám ra gyilkolta meg a katangaiakat. Kedden visszaérkezett Leopold- Villebe Victor Lundula, a kon­gói kormány hadügyminisztere, akit a katangai Elisabethvilleben belga katonák nyolc napon át fog Ságban tartottak. Lundula kije­lentette, ha az ENSZ rendfenntar­tó erők nem jelennek meg né­hány napon belül Katangában, a tartomány lakossága felkel az elnyomó belga csapatok ellen. NEW YORK Az ENSZ hivatalos jelentése sze­rint repülőgépeken 22 000 tonna lisztet szállítottak Leopoldville- be és Stanleyvillebe az élelmiszer hiány enyhítésére. A jelentés meg állapítja, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint Kongó élel­miszerkészletei kielégítőnek lát' szanak és a tapasztalható élelmi­szerhiányt elsősorban a szállítá­si nehézségek okozzák. GENF A Vöröskereszt Társaságok Szövetsége kedden bejelentette, az ENSZ egészségügyi szervezetei­nek felhívására 48 órán belül több ország ajánlotta fel, hogy sebészekből és belgyógyászokból, valamint ápolónőkből álló egész­ségügyi csoportokat küld Kongóba. Leopoldville-i jelentés szerint a kongói kormány kedden orvo­sokat kért Kasai tartományba, ahonnan valamennyi belga orvos eltávozott. A Pravda a kongói eseményekről Moszkva (TASZSZ): A Pravda szerdai számában hírmagyaráza­tot fűz a kongói eseményekhez. Belga, amerikai és más észak-at­lanti „demokraták” harca Kongó és egész Afrika négereinek leigá­zásáért — egyelőre ezt történt a Kongói Köztársaságban az ENSZ félrevezető kék zászlaja alatt. A belga agresszorok csapatai to­vábbra is Kongóban vannak, sőt egymás után foglalják el az or­szág létfontosságú vidékeit. ENSZ körökben olyan irányzat mutat­kozik, hogy a belga beavatkozók csapatait szinte a Biztonsági Ta­nács határozata értelmében Kon­góba érkezett egységek szerves részeként tüntessék fel. A cikk írója ezután rámutat, hogy ez idő szerint több mint hétezer tagú ENSZ-hadsereg ál­lomásozik Kongóban. E csapatok ideiglenes parancsnokságát mint­egy a józan értelem megcsúfolá­saként az amerikai Bunche, az ENSZ főtitkár-helyettese vállal­ta, de több egység parancsnoka angol vagy francia tiszt. Az ENSZ csapatok irányítását Kari von Horn svéd tábornok végzi, aki kongói tevékenységét azzal kezd­te, hogy szoros kapcsolatba lé­pett a belga parancsnoksággal Ismeretessé vált, hogy a Kon­gói Köztársaságba szállított bel­ga csapatok között, nyugatnémet egységek is vannak. A belga nagy követ — aki Kongóban maradt, jóllehet a Lumumba-kormány be­jelentette diplomáciai kapcsola­tainak megszakítását Belgium­mal — azzal fenyegeti a kongói hatóságokat, hogy „Belgium NA- TO-hoz tartozó barátai” megtá­madhatják Kongót. Valóban olyan benyomás alakul ki az em­berben, hogy az ENSZ zászlajá­val most a NATO gyarmattartó hatalmainak közös kongói beavat kozását leplezik. Tények bizonyítják, hogy a Kongói Köztársaság kormányá­nak segítségére küldött külföldi csapatokat gyakorlatilag nem a belgák, hanem a kongóiak ellen használják fel. Alig néhány nap­ijai ezelőtt még össze is tűztek ezek a csapatok azokkal a kongói egységekkel, amelyek hősiesen védték Matadi kikötőt. Hozzátar­tozik a tényékhez, hogy ezt a kon­gói kikötőt a belga beavatkozók hasztalan próbálták elfoglalni. Másrészt az ENSZ csapatok pa­rancsnoksága úgy látszik nem is gondol arra, hogy kivívja a Kon­gói Köztársaságban garázdálkodó belga beavatkozók távozását. Valójában ez az egész dolog, nagyon hasonlít ahhoz a játszmá­hoz amely a népszövetségben folyt az 1938—37 évi spanyolor- I szági fasiszta agresszió idején. Bábkormány hamis zászló alatt Moszkva (TASZSZ): A Pravda kedden közölte V. Majevszkij cik két Csőmbe bábkormányáról. Csőmbe, egy afrikai kiskirály ivadéka és az amerikai misszio­nárius iskola volt növendéke az Union Miniére nevű belga társa­ság pénzén politikai pártot alakí­tott, és kiadta magát a leggazda­gabb kongói tartomány, Katanga miniszterelnökének. Az emberi­ség azonban még mindig nem vett tudomást létezéséről. ö viszont elhatározta, hogy még is felhívja magára a figyelmet. Nem is olyan régen felemelte Eilsabethville kaszárnyái fölé a .függetlenség” zászlaját. Fő motívuma ez volt: „az ame­rikaiak nekünk mindennél jobban kellenek”. Csombet az Union Miniére kar­tell vezetőinek személyében bel­ga, amerikai és angol monopol- kapitalistákból álló befolyásos társaság támogatja. Ez a társa­ság tartja kezében a kapitalista világ kobalt-termelésének 60, urántermelésének 10, és rézterme­lésének 8 százalékát. Az Union Miniére-el szoros kapcsolatban vannak a Rockefeller milliárdo­sok is. Az amerikai olajkirályok sietnek rátenni kezüket Afrika kincseire. Csőmbe még fel sem emelte saját gyártmányú zászla­ját, amikor az Union Miniére, a Washington Post and Times He­rald kifejezésével élve önként ki­fizetett Katanga kormányának 25 millió dollárt”. A monopolisták megajándékozták bábjukat. De amint mondják, sirathatják a pénzüket. Csőmbe és a mögötte álló tervek dugába dőlnek. Katanga „függetlenségét” még Belgium is fél elismerni, nehogy részese legyen a Kongó-ellenes összeesküvésnek. Ettől tart Ang lia, Franciaország és az Egyesült Államok is. Ez érthető: a Kongói Köztársa­ság kormánya és népe, Ázsia és Afrika békeszerető népei, a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok egyöntetűen elítéli Kon­gó feldarabolásának politikáját, az „oszd meg és uralkodj” elvet. Hruscsov üzenete de Gaulle elnökhöz Moszkva: (TASZSZ) Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök üzenetet intézett de Gaulle fran­cia köztársasági elnökhöz a lesze­relés kérdéséről. A szovjet kormányfő rámutat: »Az ön június 11-én és 30-án kelt, a nukleáris fegyverek szállítására alkalmas eszközökkel foglalkozó leveleiben a hangsúly nem az eszközök megsemmisítésén, hanem az ellenőrzésen van. A háború ki­iktatásának nagy célját, amelyről oly sok emberi nemzedék ábrán­dozott, csak úgy lehet elérni, ha megsemmisül minden fegyver, feloszlik minden hadsereg, más­szóval megvalósul az általános és teljes leszerelés-«. Hruscsov csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy a tízhatalmi bi­zottságban helyet foglaló francia megbízott nem arra irányította erőfeszítéseit, hogy építő módon felkutassa a szovjet és a francia álláspont hasonló elemeit, hanem inkább a nézeteltéréseket kutat­ta. Ezzel a francia megbízott gya­korlatilag az amerikai képviselő, pontosabban a Pentagon irányvo­nalát támogatta, ennek pedig az volt a célja, hogy a tízhatalmi bizottságot eltérítse feladatától: a kölcsönösen elfogadható leszere­lési megegyezés kutatásától. A szovjet kormányfő emlékez­teti de Gaulle tábornokot, hogy a szovjet leszerelési javaslatok ki­dolgozásánál messzemenően fi­gyelembe vették a francia kor­mány korábbi javaslatait. A nyu­gati hatalmak terméketlen szó- cséplésbe fullasztották a tízhatal­mi bizottság munkáját, s magát a bizottságot spanyolfalként hasz­nálták fel a fegyverkezési haj­sza leplezésére. Érthető, hogy a Szovjetunió ebbe nem nyugodha­tott bele — jelenti ki Hruscsov. A Szovjetunió az ügy érdeké­ben azt javasolta, hogy a leszere­lés kérdését az ENSZ közgyűlé­sen vitassák meg. A szovjet kor­mány, mint eddig is, a jövőben is kész minden eszközzel elősegíte­ni az általános és teljes leszere­lésről szóló egyezmény mielőbbi megkötését, s reméli, hogy a francia kormány építő módon hozzájárul a kérdés megoldásá­hoz — fejeződik be a szovjet kor­mányfő üzenete. Fidel Castro beszéde a kubai forradalom évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésen Bayamo (MTI). A kubai forra­dalom évfordulójának megünnep­lésére kedden nagygyűlést ren­deztek Bayamóban, ahonnan Fidel Castro hívei hét évvel ezelőtt tá­madásra indultak a Moncada- laktanya ellen. A gyűlésen Fidel Castro beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a Batista- karmány húszezer embert ölt meg a hétéves harcban, amelyet a nép a zsarnokság ellen vívott. Azzal vádolta az amerikaiakat, hogy ők fegyverezték fel a gyilkos keze­ket. Kijelentette, az Egyesült Ál­lamokban uralkodó oligarchák meg akarják vásárolni a latin­amerikai kormányokat, hogy csat­lakozzanak hozzájuk a Kuba-elle- nes manőverekben. Fogadjuk meg, hogy hazánkat példaképpé tesszük a többi latin-amerikai ország számára, hogy az Andesek, az amerikai kontinens Sierra Maest­rojává (a kubai forradalom szü­lőföldje) válhassanak. Fidel Castro megemlítette a legutóbb kötött kínai-kubai ke­reskedelmi megállapodást és azt mondotta, ez új piac megnyitása tette lehetővé, hogy Kuba sikere­sen ki tudja védeni azt a csapást, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya akart mérni gazdasági életére. A keddi nagygyűlés az első latin-amerikai ifjúsági kongresz- szus jelképes megnyitása volt. Hivatalos megnyitásra csütörtö­kön kerül sor Havanában. CARACAS A kubai forradalmi mozgalom évfordulóját Caracasban felvonu­lással ünnepelték meg. Amikor a menet a Bolivar-térre ért, Batista ügynökei rálőttek a tüntetőkre. A lövöldözőket később letartóztat­ták. LA PAZ Bolíviai diákok tüntető menete La Pazban az amerikai nagykö­vetség felé indult, de a rendőrség eltérítette őket a menetiránytól. A diákok az utcán elégettek két amerikai zászlót. Egy La Paz-i banképületre, ahol az amerikai nagykövetség helyiségei vannak, plakátokat ragasztottak, amelyek éltették Fidel Castro kubai mi­niszterelnököt és halált követel­tek az imperialists elnyomókra. A lengyel kormány jegyxéke IXA TO-államokhos a Varsó: (MTI) Szerdán Varsó­ban nyilvánosságra hozták azt a jegyzéket, amelyet a lengyel kor­mány július 19 és 25 között azo­nos tartalommal az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Francia- ország, ~>elgium, Dánia, Görög­ország, Hollandia, Izland, Kana­da, Luxemburg, Norvégia, Török­ország és Olaszország kormányá­hoz intézett. Az alábbiakban is­mertetjük az Egyesült Államok kormányának átnyújtott jegyzé­két. A jegyzék hangsúlyozza, hogy »— a Lengyel Népköztársaság kormánya már több ízben fel­hívta a NATO tagállamainak fi­gyelmét azokra a veszélyekre, amelyekkel a Német Szövetségi Köztársaság kormányának p>oliti- kája fenyegeti a békét és a világ népeinek érdekeit«. Rámutat ar­ra, hogy >-a NATO-tagállamok tá­mogatják a nyugatnémet revizio­nista erőket. Megerősítik azok po­zícióit az NSZK-ban és a NATO-n belül, s egyre agresszívebb tevé­kenységre bátorítják őket«. — Ugyanakkor a NATO-tagállamok különböző magyarázatokkal igye­keznek leplezni ezeket a ténye­ket. -A francia köztársaság el­nökén kívül senki sem foglalt nyíltan és világosan állást az Odera-Neisse határ véglegességé­nek kérdésében pedig ez véget vethetett volna a nyugatnémet agresszív körök ama számításai­nak, hogy veszélyes törekvéseik külső támogatásra találnak«. Az utóbbi hetekben a Német Szövetségi Köztársaságban szem­mel láthatóan fokozódtak a Len­gyelország nyugati határai ellen irányuló tüntetések. A jegyzék utal a düsseldorfi »-kelet-porosz hazafiak« szervezetének találko­zójára, amelyen Adenauer kancel­lár is felszólalt. A lengyel jegy­zék ismerteti a kancellár ama ki­jelentését, amely tanúsítja: »Nyu- gat-Németország kancellárja a legkifejezettebben számít a NATO-nak, mint katonai pak­tumnak a segítségére a lengyel területek Németországhoz való visszacsatolására irányuló nyugat­német törekvésekben.« Ezekután a Lengyel Népköztár­saság kormánya jegyzékében a következő kérdéseket intézi a NATO-országok kormányaihoz: Kötöttek-e a NATO-tagállamok — valamint az Egyesült Államok és az NSZK egymás között — hi­vatalosan, vagy nem hivatalosan olyan megállapodást, amelyben kötelezik magukat, hogy támogat­ják az NSZK-nak a Lengyel Nép- köztársaság ellen irányuló terü­leti követeléseit? Az Egyesült Államok kormá­nyának véleménye szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Né- metország kapcsolataiban van-e valami más alap, amely felhatal­mazta Adenauer kancellárt a düs­seldorfi találkozón elhangzott nyilatkozatának megtételére, amelyben — mint ismeretes — területi igényekkel lép>ett fel? Tudott-e róla és jóváhagyta-e az Egyesült Államok kormánya Adenauer kancellár említett nyi­latkozatát? A Lengyel Népköztársaság kor­mánya végül nyomatékosan fel­hívja az Egyesült Államok kor­mányának figyelmét arra, hogy az Odera—Neisse határ végleges határvonal és Lengyelország, va­lamint szövetségesei semmiféle revansiszta követelést nem ismer­tek el és a jövőben sem hajlan­dók elismerni. Az agresszív nyu­gatnémet tervek fegyveres össze­tűzésekhez vezethetnek, ezért nem közömbös, hogyan reagál az Egyesült Államok kormánya a nyugatnémet kormány területi követeléseire. A Biztonsági Tanács kedd esti ülése New York (TASZSZ). A Biz­tonsági Tanács kedden késő este befejezte a Szovjetunió ellen el­követett újabb amerikai agresszív tevékenység kérdésének megvita­tását. A tanács kilenc szavazat- többséggel elutasította a szovjet határozati javaslatot, amely azt indítványozta, hogy ítéljék el az amerikai légierők ismétlődő ag­resszív cselekedeteit. A Szovjet­unió és Lengyelország képviselői szavaztak a szovjet határozati ja­vaslat mellett. Ezután szavazásra bocsátották az Egyesült Államok határozati javaslatát, amely azt indítvá­nyozta, hogy alakítsanak bizott­ságot az RB—47 ügyének „kivizs­gálására”. Kilenc küldöttség tá­mogatta az Egyesült Államok ha­tározati javaslatát. Mivel azon­ban a szovjet küldöttség, mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, ellene szavazott, ez a határozati javaslat nem nyert megerősítést. I-engyelorszőg küldöttsége ugyan­csak az amerikai határozati ja­vaslat ellen szavazott. Ugyanez a sors érte az olasz határozati javaslatot, amely lé­nyegében beavatkozást indítvá­nyozott a Szovjetunió belügyeibe.

Next

/
Thumbnails
Contents