Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
I960, július 3. TOLI?A MEGYlfl NEPtfJSÁG Olcsóbban, gazdaságosabban... Újítók klubja a Kanacsi Állami Gazdaságban Éveken keresztül veszteségesen gazdálkodott a Kanacsi Állami Gazdaság. Ennek az is velejárója volt, hogy a gépesítésben is elmaradtak más, jobban gazdálkodó gazdaságok mögött. Az 1956-os ellenforradalmat követően az új gazdaságvezetés olyan irányban kezdett munkálkodni, hogy saját ertübol; a meglévő gépi kapacitással tegyék jövedelmezőbbé a gazdálkodást, hogy olyan munkákban is az olcsóbb gépi erőt alkalmazzák, ahol eddig csak kézierőt alkalmazhattak. Vagy pedig: a gépeket úgy kell kihasználni, hogy egyidőben végezzenek el több munkát. Ennek érdekében összefogott igazgató, • mérnök, gépműhely-vezető, és szerelő — Jobban kihasználni a gépeket, és gépeket szerkeszteni olyan munkákhoz, amelyeket eddig kézzel végeztek — ezzel az elhatározással láttak munkához. Tervezgettek, számoltak, sokszor éjszakákon keresztül. Vitatkoztak ötleteken, hevenyészve papírra vetett. rajzok alapján a műhelyben próbálták megalkotni a gépeket. Megoldást kellett keresniük például a kukorica sor-műtrágyázására. Több helyen a négyzetbevető gépeket használták fel erre a célra. Másutt'kézzel szórták ki, utána kultivátorral bedolgozták a talajba. — A kultivátorhoz kell szerkeszteni egy műtrágyaszórót, amely a sorok mellé, a kívánt mennyiségben és mélységre a földbe veti a műtrágyát. Hz első gép nem sikerült... Különböző elgondolások voltak, hogy talaj vezérléssel oldják-e meg, avagy traktormeghajtással a gép működését. Végül mégis elkészült és legutóbb, a megyei újitókiaílításon is bemutatták. 1958-ban a ZK-kultivátorra szerelt műtrágyaszóróval a kevesebb munkával járó megtakarítás 11 333 forint volt, a műtrágyázással elért többlettermés értéke 111132 forint. 1959-ben 12 080 forint megtakarítás mellett pedig 104 229 forintot hozott a többlet- termés. Ez volt az újítók, Vadai Mihály igazgató, Feil József mérnök. Jantner János és Galambos György szerelő első sikeres próbálkozása Ezt követte a többi... Nagy gondot jelentett a borsó aratása, illetve betakarítása. Ezt is kézzel kellett végezniük, mert nem volt hozzá megfelelő gép. 1958-ban Nyíregyházán, egy gépesítési bemutatón mutattak be egy borsóaratáshoz átalakított kaszálógépet. De ez sem volt tökéletes. Vadai Mihály igazgató mindenesetre lefényképezte, mert az emelőrész megoldása jónak volt mondható. Ismét összeült a „tanács”. Végül itt is elkészült hasonló gép, de talaj vezérléssel és több módosítással. Utána akasztják a rendsodrót, amely a lekaszált borsót rendre gyűjti. A Máhláder vontatóra rakja; szinte teljesen kiküszöbölték a kézi erőt. Egy hold borsó kézi nyűvése 300 forintba került, most pedig tizenkét forintba. (Több mint száz hold borsót termel a gazdaság.) Ugyancsak tekintélyes mennyiségű burgonyát termelnek részben közfogyasztásra, részben pedig vetőmagnak termelőszövetkezetek részére. A burgonyaszedes gépesítése ugyancsak nincs megnyugtatóan megoldva. A kana- csiak ismét összeültek és megszerkesztették burgonya-szedő gépüket. Négy félnapjuk ment rá, amíg az elvi megoldásban megállapodtak. Jártak a Mezőgépfejlesztési Intézetnél is. Végül is egy német gép prospektusa és a szovjet láncosrendszerű burgonyaszedő volt a kiindulási alap. A szovjet gép alapján készített láncos felhordó egy függőlegesen forgó rázódobra hordja fel a felszedett burgonyát, főiddel együtt, A dob lerázza a földet és egy válogatóasztalra hordja a burgonyát. Az asztalól négy személy kényelmesen, ülve zsákokba válogatja. Az ú.i- burgonya szedésénél már kipróbálták a gépet, s eközben született meg egy újabb ötlet: a válogatóasztalt futószalagos rendszerre szerelik át. Ottjártupkkor éppen ezen dolgoztak a szerelők; egy kimustrált komba j tiszaima- gyűjtőkocsi felvonóját alakítják át erre a célra. Itt kell megjegyezni, hogy minden ilyen megoldáshoz hulladékanyagot használnak fel, más gépek kimustrált alkatrészeit. Sorolhatjuk még tovább a ka- nacsiak újításait, hasznos ötleteit. Tavaly például módosították a kombájnszérűt. Ezzel egy mázsa gabona aratási költségeit 9,61 forintról 5,77 forintra csökkentették. A kombájnaratás e módja természetesen az előzőnél alaposabb szervezettséget követel, de kevesebb munkaerőt. Zsákra sincs szükség a mag elszállításához a kombájntól, és a szérűn az emberi munka is könnyebb. Uj, és a következő módszer az is, hogy több gépnél a bronz-, fémperselyeket műanyaggal pótolják. Egy tárcsának egyik felében műanyag- a másik felében fém-perselyek vannak. A műanyagot nem kell olajozni, annak a víz-kenés is jó. Ez a kísérleti év, hogyan válik be a műanyag-alkatrész, amely lényegesen olcsóbb. Intézményesen foglalkoznak újításokkal, mindig határozott célt tűzneg maguk elé. Újító-klubot alakítottak, amelynek tagjai: Vadai Mihály igazgató, Szontágh Ferenc főmérnök, Feil Ferenc mérnök, Galambos György, Jantner János, Wallner József szerelők. Céljuk mindig, mindenekelőtt az: mit, hogyan lehet olcsóbbá, gazdasá- gossabbá tenni. Eredményeiket nem vitathatja el senki. Mindehhez végezetül csak any- nyit, hogy a felettes hatóságnak több segítséget kellene adni munkájukhoz. Anyagiakban, de főleg erkölcsiekben... Bognár István Autóbuszjárat a Garay-tér és a Csörge-tó között A szekszárdiak kedvenc helyén, a Csörge-tón is megindult a strand élet. A dolgozók százával járnak ide szabadidejükben pihenést, szórakozást keresve. Az idei évben azonban nagy problémát jelentett a közlekedés. A tó ugyanis néhány kilométerre van a várostól és eddig sokan a távolság miatt kénytelenek voltak lemondani a Csörge-tói strandolásról. Végre megoldódott ez a probléma is. A Csörge-tói strandot a büfét üzemeltető szekszárdi földművesszövetkezet tárgyalásokat folytatott az Autóközlekedési Vállalattal, aminek eredményeként vasárna- ponkint autóbuszjárat lesz a Ga- ray-tér és a Csörge-tó között. Az autóbuszjáratok a Garay térről két óránként indulnak, az első kocsi délelőtt 10 órakor, az utolsó pe dig délután 6 órakor indul. Ugyan ez a kocsi szállítja visszafelé is az utasokat. „Vágok olyan rendet, mint te 99 • i* Az időjárás megállította most egy pillanatra a mezei munkákat. A szövetkezeti gazdák behúzódnak a tsz-irodába és beszélgetnek a nyári munkákról, a szövetkezet gazdálkodásáról. Az irodában találtuk meg Farkasinszki Lajost, Tóth Ferencet és Schissler Mihályt a németkéri szövetkezet három kiváló gazdáját, akik idén nyáron még kézzel aratják a szövetkezet gabonáját. A KERTÉSZ IS ARAT — Tizennegyedik éve vagyok már a szövetkezetben — meséli a hatvanéves Farkasinszki bácsi. Tu lajdonképpen kertész vagyok, én irányítom a 20 holdas kertészetet, ahol paradicsomot, paprikát, uborkát és egyéb zöldségeket termelünk szerződésre. Kertész vagyok mondom, de azért megkalapáltam már a kaszát és felkészültem én is az aratásra, mert a gépek mellett idén még kézzel is kell aratni nálunk és ebben még én is ki akarom venni a részemet. — Arattam én minden évben a szövetkezetben is, meg régen is. Talán furcsa lenne a nyár anélküli hogy nem aratok. Lehet, hogy nem vágog már olyan rendet, mint a fiatalok, de azért megteszem a magamét. Idén még szükség van a kézi kaszára, de örömmel látom, hogy évről-évre többet aratunk géppel. EGY NAP LEGALÁBB EGY HOLDAT LEARAT Schissler Mihály ereje teljében lévő 28 éves fiatalember, a kaszás brigád egyik erőssége az idei nyáron. — Legalább egy holdat learatok naponta, ha megjön a jóidő, meg kell markolni a kaszát, legyen kész minél előbb az aratás, hogy minél kevesebb legyen a szemveszteség. — Hatan vagyunk egy brigádban: két kaszás, két marokszedő, egy kévekötő és egy kötélteregető. Az én marokszedőm az unoka- testvérem Rodenbücher Teri. Kaszás társam, Steigerwald Ottó, az ő marokszedője pedig a felesége. Kötélterítőnk Stollár Mihályné, a kötöző pedig Steigerwald Mihály, az Ottó apja. — Idén nekünk még meg kell fogni a kaszát, de a Kanacsi ÁL lami Gazdaságban már nem aratnak kézzel. Mi sem sokáig avatunk így, mert évről-évre több les^ a gép. VERSENYEZNEK A KÉZIKASZÁSOK — Versenyezünk — mondja Tóth Ferenc elvtárs — ki vágja közülünk a legszélesebb rendet. Én is learatok legalább egy holdat naponta, fiatal marokszedőmmel Steigerwald Katival. — Sokat arattam már életemben. Szeretném, ha annyi gabona lenne magtárainkban, amennyit én már learattam. Idén azért jó körülmények között aratunk. A szövetkezet birkákat, disznókat vág, mozgóárus jár a határban és mondjuk meg őszintén azért is aratunk szívesen, mert jól keresünk. A kéziaratás sok munkaegységet hoz a házhoz. 1951. óta vagyok tsz-tag. Látom, tapasztalom, hogy évről-évre több a gépi munka a szövetkezetünkben. Eljön az idő, amikor a múzeumba tesszük a kézi munkaeszközöket. Persze addig még sokszor meg kell fenni a kézi kaszákat is. Tavasz-végi „szerenád11 Néhány nappal a hivatalos nyár beköszöntése előtt, egy szép, csendes, csillagos este történt az eset. Az óra mutatója már közel járt az éjfélhez. A bérházak ab. lakai sötéten meredtek a távolból ideszüremlö fénycsövek tényétől kissé szürke utcára, amelynek még nevet sem adtak. Mindenki aludt, az, .igazak álmát álmodták az emberek, csak az egyik bérház földszinti ablaka világolt. A szobában a család néhány tagja, három vendéggel békésen borozgatott. Névnapot ültek. De a bor,, az- istenadta szekszárdi kadar, nem volt tekintettel a közelgő éjfélre, a gyerekek álmára, a felnőttek napi fáradtságos munka után megérdemelt pihenésére. Senkire és semmire sem volt tekintettel a hegy leve. Először csak csendes hallgatók, majd a hangosabb csárdások for. májában csalta ki a hangot a torkokból, aztán az egyik borozga- tónak eszébe juttatta a lemezjátszót. Alig telt bele néhány perc, s »felcsendültek« a népszerű dalocska első akkordjai: »Ka végre itt a nyár és meleg az idő...« A zenegép bömbölt, s ez arra késztette a mulatozókat, hogy versenyre keljenek vele. Mire a toronyóra elverte a tizenkettőt, kitárult a lefüggöny. zött ablak két szárnya, hogy friss levegőt engedjen a szobába a víg. kedélyű mulatozóknak. Most már á két vékony üveglap sem akadályozta meg, hogy a lemezjátszó böínbölése s a mulatozók »dalolása« ne csak a szomszédokat, hanem a távolabb lakókat is felébressze. Először egy -hálóinges férfi jelent meg. az egyik erkélyen, majd egy kócoshajú, idősebb nő búk. kant fel pongyolában a bérház sarkánál. Nem ' tellett' bele tíz perc. már vagy húszán álltak az erkélyeken és á-bérházak előtt. — Hagyják abba, legyenek csen. desebben! — kiáltott egy szemüveges férfi. — Fellármázzák a gyerekeket, téjenek észhez! — rimánkodott a második emeletről egy vékonyhangú, középkorú asszony. — Nem vagyunk őserdőben! Ki szerez érvényt a csendrendeletnek?! — kérdezte méltatlankodó hangon az egyik elsőemeleti lakó. — Zörögjön be valaki hozzájuk! Verjék be az ablakot! — így kiáltozott egy idősebb férfi a harmadik jaérház második emeletéről. Végre akadt valaki, aki bekiáltott a vidám társaságnak. Egy kócos női fej jelent meg az ablakban. Mit lehetett tenni a pon- gyolás-hálóinges fenyegetőző cm. berekkel’ Megígérte, hogy elcsendesednek. A csendesebb pillanatok azonban nem akartak jönni, ellenben egy öblös hang vezetésével rázendített a mulató társaság: »Vörös bort ittam az este...« Még az asztalt is verték, sőt még táncot is lejtettek. Az óra elütötte az egyet is. A környék lakói tehetetlen dühükben öldüket rázták, szidalmazták a vidám társaságot, mely mintha csak most kezdte volna, rágyújtott a — ki tudja hányadik — nótára: »Leszállt a csendes éj, alszik a város«. Ezt a ►Kialt« harmincán »hallgatták« kellő »áhítattal» hálóingben és pongyolában. Valóban leszállt az éj (lassan már a hajnal hasadását várták), de egyáltalán nem volt csendes, s nem aludt a város. Igaz, ilyen. »szerenád«-ot nem is illik alva fogadni; — S — S —> — Nyolcszázötven hold gabonát kell learatni a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezet tagaji- nak. Ehhez három aratógépet kaptak a gépállomástól, amelyekkel a nagy táblákat aratják le. De 450 holdat, amelyet még ősszel egyénileg vetettek el és széjjelszórt, apró táblákon vanryik, kézi erővel kell learatniok. Ennek munkálatait is megszervezték már. Mint egy 80 .aratópárt szerveztek, amelyek már készen állnak az aratás-* ra. £ tetős ■jtésvscfhtit'ása \ Most kössenek, szerződést azJíltatforgalmi Vállalattal (18)
