Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. július 21. Á kongói kérdés a nemzetközi élet középpontjában Leopoldville: (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentései azt állítják, hogy a Leopoldvillebe visz szatérő Lumumba miniszterelnököt a parlament nem túlságosan kedvező hangulatban fogadja. A szenátus ismételten kifejezi azt az igényét, hogy Lumumba terjessze flő politikai programját. Mint az AP közli, Gizenga miniszterelnökhelyettes a szenátusban bejelentette, hogy a program kész és azt szerdán előterjesztik. A Lumumba-ellenes irányzat vezetője a parlamentben Albert Kalonzsi, a Kaszai-tartománybeli Baluba törzs és párt vezére. Kijelentette, megkísérli a Lumum- ba-kormány megdöntését és az ENSZ-szel való együttműködés programjával lép fel ellene. Az UPI hírügynökség szerint Lumumba híveinek tábora nagy, de a miniszterelnök a képviselőházban nem rendelkezik többséggel. A Reuter leopoldvillei nyugati diplomaták véleményét idézve azt írja, hogy Lumumbát a belga csapatok azonnali kivonására vonatkozó követelésében támogatja a Kongóban tartózkodó ENSZ- erőket nyújtó négy ország: Ghana, Tunézia, Marokkó és Etiópia. Ezek az országok támogatják továbbá azt az elhatározását, hogy ha szükséges, erőszakkal is visz- szaszerzi Katanga tartományt. Miközben fokozatosan érkeznek az ENSZ-erők egységei Leopoldvillebe, a városban lassanként helyreáll a mindennapi élet. — Kedden már több üzlet ismét kinyitott. Ezek legnagyobb részét most az afrikai személyzet vezeti, miután a belga »gazdák« elmenekültek. A 630 főnyi svéd zászlóalj útban Kongó felé, Ghazából Kairóba érkezett. A zászlóaljat Kairóból repülőgépen szállítják Leopoldvillebe. Az AP jelentése szerint az angol légierő généi is részt vesznek ghanai csapatok szállításában. Eddig 964 ghanai katona érkezett Kongóba és létszámuk összesen körülbelül 2400 lesz. DUBLIN A dublini kormány bejelentette, hogy az ENSZ fegyveres erőiben 650 főnyi katonasággal vesz részt. Mint az AP megjegyzi, ez lesz az első hivatalos fegyveres erő, amelyet az ír Köztársaság országának határain kívülre küld. NEW YORK Hammarskjöld kedd este bejelentette, megegyezés történt, hogy Etiópia két újabb zászlóaljjal, Marokkó, Ghana és Tunézia pedig újabb egy-egy zászlóaljjal járul hozzá az ENSZ fegyveres erőihez. Ennek alapján az ENSZ fegyveres erői 12 afrikai és egy svéd zászlóaljból fognak állni. — Elfogadták Libéria és a fiatal Mali Államszövetség csapatok szállítására vonatkozó ajánlatát is. A Kongóba küldött ENSZ fegy-* veres erő — amely az ONUC rövidített elnevezést viseli — minden tagja megérkezésekor megkapja egy üzenet szövegét, amely szerint az ENSZ-csapatok békés, nem harcos fegyveres erőt képviselnek. Feladatuk a rend és a nyugalom helyreállítása az országban. Az üzenet felkéri a katonákat, legyenek barátságosak az ország lakosságához és az erőszakkal szemben védjék meg akár fehér, akár színesbőrű. ELISABETHVILLE Csőmbe, Katanga tartomány miniszterelnöke kedden ismét sajtóértekezletet tartott. Újból hangoztatta a katangai kormánynak a többi kongói tartománytól való elszakadására vonatkozó elhatározását és kijelentette, »Katanga a szabad világ egyik erődítményévé vált«. Szemére vetette Lu- mumbának, hogy ENSZ-csapatok segítségéhez fordult, pedig a rend helyreállítására az is elegendő lett volna »ha idejében kéri a belga csapatok közreműködését«. Franciaország Csőmbe ismételt kérésének ellenére sem szándékozik elismerni Katangát, mert »a kongói helyzet olyan cseppfolyós, hogy nem lehet pillanatnyilag állást foglalni vele kapcsolatban«. WASHINGTON A Szovjetunió keddi tiltakozása kapcsán az amerikai hadügyminisztérium egy szóvivője kijelentette, hogy mintegy száz amerikai tiszt tartózkodik Leopoldville térségében. A szóvivő szerint ezek közül húsznak az a feladata, hogy a leopoldvillei amerikai nagykövetség segítségére legyen az európaiak elszállításában, a másik nyolcvan pedig az ENSZ légihídjával kapcsolatban teljesít szolgálatot. Belga katonák garázdálkodása Kongóban New York (TASZSZ): A „Newsweek” című amerikai folyóirat munkatársa beszámol a belga gyarmatosítók kongói garázdálkodásairól. A lap az ENSZ-csapatok Kongóba érkezéséről ezt írja: „dr Ralhp Buncheval, az ENSZ, amerikai néger származású főtitkár- helyettesével mentem a repülőtérre, hogy fogadjuk a Tuniszból érkező ENSZ-csapatokat. Amikor a bejárathoz értünk, az ott tartózkodó belga hadnagy géppisztolyával oldalba lökte Bunche-ot. „Kotródj a repülőtér közeléből” — mondta. Bunche igazolni akarta magát, de a hadnagy letorkolta: „Köpök az ENSZ-re, takarodj!” „Ugyanazon az éjszakán — foly tatja a cikkíró — több helyen ösz- szetűzés volt a városban. Én éppen akkor másztam egy belga jeep alá, amikor az utca oldalán I lelőttek egy kongói katonát. Hallottam a belga tiszt „tüzet szüntess!” vezényszavát, de a katonák így kiáltottak vissza: „Nem, agyon lőjük a disznókat!” A továbbiakban a cikkíró elmondja, hogyan bántak belga katonák a kongói államférfiakkal, Kaszavubuval és Lumumbával. amikor azok repülőgépen Stan- ieyvillebe akartak utazni. „A belga pilóta néhány kört írt le a dzsungel felett,, majd visszatért a Leopoldville-i repülőtérre, ahelyett, hogy a kívánt helyre vitte volna a két kongói vezetőt. Más alkalommal, amikor Kaszavubu és Lumumba beszálltak a Sabena társaság gépkocsijába, belga katonák lökdösni kezdték az autót. „Felborítjuk!” — ordítoztak. Jóllehet a belga tisztek tanúi voltak a jelenetnek, nem intézkedtek a provokáció megfékezésére.” Szovjet jegyzék Washingtonhoz és Bonnhoz Moszkva: (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden fogadta Freerst, az Egyesült Államok, valamint Knockét, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ügyvivőjét és átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét. Az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzékében a szovjet kormány rámutat, hogy Strauss nyugatnémet hadügyminiszter amerikai látogatása, valamint Brucker amerikai hadsereg- ügyi miniszter nyugat-németországi látogatása és a nyugatnémet hadsereg Polaris rakétákkal tervezett felfegyverzése gondosan megfontolt és összehangolt cselekmények láncolata. E cselekmények célja, hogy előkészítsék az aggódó világközvéleményt Nyu- gat-Németország nyílt nukleáris és rakétafelfegyverzésére. Az Egyesült Államok azért nem volt hajlandó beleegyezni hathatós leszerelési intézkedésekbe, mert valamennyi cselekedetével homlokegyenest ellenkező célt követett: minden eszközzel növelte az Egyesült Államok és szövetségeseinek fegyverzetét — hangoztatja a jegyzék. Az Egyesült Államok kormánya ezekkel a cselekményeivel nemcsak a hitleri Németország legyőzése után vállalt ünnepélyes kötelezettséget szegi meg — amely szerint a szövetségesek biztosítják, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a világbékét —, hanem új agresszió kirobbantására alkalmas pusztító fegyvert is ad a nyugatnémet hadsereg élén álló volt hitleri tábornokok kezébe. A szovjet jegyzék ezután rámutat: »Az Egyesült Államok kormányának nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy a rakétafegyverrel ellátott nyugatnémet re- vansisták egy napon az Egyesült Államok beleegyezése nélkül is háború kirobbantására használhatják fel ezt a fegyvert. Az Egyesült Államok így olyan katonai konfliktusba keveredhet, amelynek során az amerikai nép kénytelen lenne fiai vérével fizetni kormánya felelőtlen politikájáért. A történelem tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a Németország újrafelfegyver- zésével foglalkozó országok maguk váltak a német agresszió első áldozataivá. A szovjet kormány a legkomolyabban figyelmezteti az Egyesült I Államok kormányát, hogy az az út, amelyre lép, veszélyes következményekkel fenyegeti az európai népek békéjét és biztonságát, s a következményekért minden felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul. A szovjet “kormány arra kényszerül, hogy olyan szükséges ellenintézkedéseket foganatosítson, amellyel szavatolja a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát, Európa és a világ békéjét — fejeződik be az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzék. A bonni kormányhoz intézett szovjet jegyzék rámutat, hogy a szövetségi kormánynak a jelek szerint nem felel meg a nemzetközi helyzet javulása, s az NSZK uralkodó köreinek egész politikája a fegyverkezési hajsza fokozásán, az államok között kialakult feszültség állandósításán alapul. A nyugatnémet militaristák olyan fegyverhez jutnak, amelyet katasztrofális következményekkel terhes katonai konfliktus kirobbantására használhatnak fel. A hónapról hónapra fokozódó re- vansista mozgolódás, a szomszéd államok ellen szüntelenül hangoztatott területi igények, az NSZK »különleges történelmi küldetéséről« szóló elmélkedések, mindmind mutatják, milyen céljai van nak az NSZK militarizálásának, miféle zászlók alatt nevelik a Bundeswehr katonáit. A gyorsított fegyverkezési intézkedések ismételten tanúsítják: a szövetségi kormány nem azért tiltakozik a békeszerződés megkötése ellen, mintha az ország egyesítéséről gondoskodnék, hanem azért, mert igyekszik mielőbb felfegyverkezni agresszív céljainak megvalósítására. Az új amerikai—nyugatnémet katonai összeesküvés durván sérti azokat a kötelezettségeket, amelyek a feltétel nélküli kapitulációból és a szövetségesek egyezményeiből Németországra hárulnak. A szovjet kormány kénytelen em lékeztetni rá, hogy a feltétel nélküli megadás feljogosítja a szövetséges hatalmakat, minden szükségesnek ítélt eszközzel biztosítsák a kapituláció céljainak megvalósítását — hangoztatja a jegyzék. A szovjet kormány befejezésül figyelmezteti a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy min den felelősséget viselnie kell mai cselekedeteiért, valamint az ezekre válaszul foganatosítandó akcióknak valamennyi következményéért. A Tambroni-kormány bukása nem okozott meglepetést a nemzetközi életben, s legfeljebb azon lehet csodálkozni, hogy most és nem pedig hetekkel ezelőtt került sor lemondására. Annak idején Tambroni beiktatása sem ment simán s mint emlékezetes, csak a neofasiszták szavazataival sikerült megszereznie a többséget. Kormánya azonban kérészéletűnek bizonyult, ez a rövid idő is azonban elegendő volt ahhoz, hogy felszínre hozza az olasz belpolitikai élet minden ellentmondását. A kormány háromhónapos fennállása alatt az antifasiszta népi ellenállás hatalmas tüntetésekhez vezetett, amelyet Tambroni azzal próbált leszerelni, hogy a tömeg közé lövetett és ártatlan embereket gyilkoltatott meg. Az Igazság szava azonban messzebbhang- zó, mint a fegyvereké s amint Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára kijelentette, az olasz nép hajlandó a végsőkig is elmenni, hogy megvédje az országot a fasizmustól. Ezzel a hatalmas, mindent elsöprő népi ellenállással szemben tehetetlen volt a fasiszta kisebbségre támaszkodó Tambroni-kormány, amely a keddi minisztertanács utón úgy határozott, hogy beadja lemondását. A lemondást most már nem lehetett tqvóbb odázni, miután a keresztény- demokrata párt is megvonta támogatását a kormánytól s úgy döntött, hogy a középpártok segítségével ismét keresztény- demokratákból álló kormányt alakít. Az első hírek, amelyek olasz oolitikai körökből a Tambroni- kormány bukását követően kiszivárogtak, arra engednek következtetni, hogy a jelenlegi kormányválság nem tart sokáig. A jelek azt mutatják, hogy ezúttal a keresztény- demokraták előre megegyeztek a középpártokkal, hogy segítségükkel szerezzék meg az új kormánynak a szükséges szavazattöbbséget. Tambroni utódjaként Fanfanit emlegetik s egyes nyugati hírügynökségek értesülése szerint Gronchi köz- társasági elnök már pénteken kiadja a megbízást az új ko- mány megalakítására. Az új kormánynak — lega-i lábbis az eddigi kilátások szerint — nem lesz szüksége a neofasiszták támogatására, e2 azonban nem oldja meg az olasz belpolitikai élet valódi ellentmondását. A tömegek demokratikus joguk visszaállítását, magasabb béreket, jobb életlehetőséget követelnek, ez pedig sürgetően követeli a bal- ratolódást, a népfront megalakítását. Azokat a kérdéseket, amelyeknek megoldását legjobban várja az olasz nép, így az új kormány sem tudja megoldani s mindebből logikusan következik, hogy az új kormánynak sem lehet hosszú életet jósolni. II Pravda vezércikke a kommunista és munkáspártok Esularesfi tanácskozásáról Moszkva (TASZSZ): A Pravda szerdai számának vezércikke a kommunista és munkáspártok bukaresti tanácskozásán hozott ha tározat jelentőségét méltatja. A ve zércikkben a következők—olvashatók: Egyre szilárdabbakká lesznek a szocializmus állásai, az imperializ mus pozíciói pedig gyengülnek, mindenütt erősödnek és aktivizálódnak a béke, a demokrácia és a szocializmus erői. Nagy politika; és elméleti jelentőségű, fontos dokumentum az SZKP Központi Bizottságának plé numán elfogadott „Határozat a kommunista és munkáspártok kép viselőinek tanácskozásáról”. Ez az okmány kifejezi pártunk véleményét a mai társadalmi fejlődés aktuális problémáiról, azokról az elvi kérdésekről, amelyek a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom előtt állnak. Az SZKP plénumának határozatai újból megmutatják, hogy pártunk hű a moszkvai nyilatkozat és a békekiáltvány alapelveihez. Ezeket a dokumentumokat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom átfogó harci programjának lehet tekinteni. A jelenlegi viszonyok között nagy jelentő ségűek a nyilatkozat és a békekiáltvány marxista—leninista tété-, lei. Teljes mértékben érvényes a békekiáltvány ismert tétele arról, hogy „ma már megakadályozható a háború, s megőrizhető a Átadta megbízólevelét a Magyar Népköztársaság új moszkvai nagykövete Moszkva (MTI): Révész Géza, a Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban szerdán a moszkvai Kreml Katalin-termében átnyújtotta megbízólevelét L. I. Brezsnyev- nek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökének. A mcs-eí-'-'evíl átadásakor Révész Gé"? L. I. Brezsnyev beszédet mondott. béke.” Ez azért vált lehetove a mostani viszonyok között, mert a béke erői nagyobbak, mint a háborúé. A békeharc, a küzdelem azért, hogy megmentsük az emberiséget a pusztító háborútól, továbbra is a kommunista mozgalom elsőrendű feladata. Pártunk szilárdan az alkotó marxizmus—leninizmus talaján áll. „A marxizmus—leninizmus tanításai alapján — mondotta Hruscsov elvtárs — magunknak kell gondolkodnunk, alaposan tanulmányoznunk kell az életet, ele mezni a jelenlegi helyzetet és olyan következtetésekre kell jutnunk, amelyek a kommunizmus ja vára válnak.” Ilyen elméleti következtetéseket és általánosításokat hagytak jóvá és fogadtak el a testvérpártok a marxista—leninista tudomány gazdagítására és ugyanezt tette pártunk XX, és XXI. kongresz- szusán, Az SZKP plénuma rámutatott, a kommunista és munkáspártok előtt álló feladatok sikeres teljesítése megköveteli, hogy továbbra is harcot folytassunk a revizio- nizmus, a dogmatizmus és a szek- tásság ellen, mert azok ellentmondanak a marxizmus—leninizmus alkotó jellegének és akadályozzák a szocialista tábor, a forradalmi munkás- és felszabadító mozgalom összes erőinek felsorakoztatását az imperializmus ellen a békéért, a szocializmusért vívott küzdelemben. A nemzetközi kommunista moz galmat egyesíti a munkásosztály és valamennyi dolgozó felszabadí- ásának nagy célja. A testvéri kommunista és munkáspártokat összefogja és egységbe forrasztja a marxista—leninista tanítás, s a gyakorlati megvalósításért ví"ott ■arc. A nemzetközi komm -'sta mozgalom helyes, loniri út' 1 halad nagy történelmi célja felé. Az .egész nemzetközi kommun! ta mozgalom, a szociális:"1 tábor egységének oltalmazása és erös’té'e, | az eszmei fegyver tisztántartása, a I munkásosztály ügyéhez, a rnarx- izmus—7en.ini."mus va 16 P’V'1 •-n orszír* ’-«m-i-i-5“'-' .........’’"áspártt í jának szent kötelessége.
