Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. július 21. Á kongói kérdés a nemzetközi élet középpontjában Leopoldville: (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentései azt ál­lítják, hogy a Leopoldvillebe visz szatérő Lumumba miniszterelnö­köt a parlament nem túlságosan kedvező hangulatban fogadja. A szenátus ismételten kifejezi azt az igényét, hogy Lumumba terjessze flő politikai programját. Mint az AP közli, Gizenga miniszterelnök­helyettes a szenátusban bejelen­tette, hogy a program kész és azt szerdán előterjesztik. A Lumumba-ellenes irányzat vezetője a parlamentben Albert Kalonzsi, a Kaszai-tartománybeli Baluba törzs és párt vezére. Ki­jelentette, megkísérli a Lumum- ba-kormány megdöntését és az ENSZ-szel való együttműködés programjával lép fel ellene. Az UPI hírügynökség szerint Lu­mumba híveinek tábora nagy, de a miniszterelnök a képviselőház­ban nem rendelkezik többséggel. A Reuter leopoldvillei nyugati diplomaták véleményét idézve azt írja, hogy Lumumbát a belga csapatok azonnali kivonására vo­natkozó követelésében támogatja a Kongóban tartózkodó ENSZ- erőket nyújtó négy ország: Gha­na, Tunézia, Marokkó és Etiópia. Ezek az országok támogatják to­vábbá azt az elhatározását, hogy ha szükséges, erőszakkal is visz- szaszerzi Katanga tartományt. Miközben fokozatosan érkeznek az ENSZ-erők egységei Leopold­villebe, a városban lassanként helyreáll a mindennapi élet. — Kedden már több üzlet ismét ki­nyitott. Ezek legnagyobb részét most az afrikai személyzet veze­ti, miután a belga »gazdák« el­menekültek. A 630 főnyi svéd zászlóalj út­ban Kongó felé, Ghazából Kairó­ba érkezett. A zászlóaljat Kairó­ból repülőgépen szállítják Leo­poldvillebe. Az AP jelentése szerint az an­gol légierő généi is részt vesznek ghanai csapatok szállításában. Ed­dig 964 ghanai katona érkezett Kongóba és létszámuk összesen körülbelül 2400 lesz. DUBLIN A dublini kormány bejelentet­te, hogy az ENSZ fegyveres erői­ben 650 főnyi katonasággal vesz részt. Mint az AP megjegyzi, ez lesz az első hivatalos fegyveres erő, amelyet az ír Köztársaság or­szágának határain kívülre küld. NEW YORK Hammarskjöld kedd este beje­lentette, megegyezés történt, hogy Etiópia két újabb zászlóaljjal, Marokkó, Ghana és Tunézia pe­dig újabb egy-egy zászlóaljjal já­rul hozzá az ENSZ fegyveres erői­hez. Ennek alapján az ENSZ fegyveres erői 12 afrikai és egy svéd zászlóaljból fognak állni. — Elfogadták Libéria és a fiatal Mali Államszövetség csapatok szállítására vonatkozó ajánlatát is. A Kongóba küldött ENSZ fegy-* veres erő — amely az ONUC rö­vidített elnevezést viseli — min­den tagja megérkezésekor meg­kapja egy üzenet szövegét, amely szerint az ENSZ-csapatok békés, nem harcos fegyveres erőt képvi­selnek. Feladatuk a rend és a nyugalom helyreállítása az or­szágban. Az üzenet felkéri a ka­tonákat, legyenek barátságosak az ország lakosságához és az erő­szakkal szemben védjék meg akár fehér, akár színesbőrű. ELISABETHVILLE Csőmbe, Katanga tartomány miniszterelnöke kedden ismét saj­tóértekezletet tartott. Újból han­goztatta a katangai kormánynak a többi kongói tartománytól való elszakadására vonatkozó elhatá­rozását és kijelentette, »Katanga a szabad világ egyik erődítmé­nyévé vált«. Szemére vetette Lu- mumbának, hogy ENSZ-csapatok segítségéhez fordult, pedig a rend helyreállítására az is elegendő lett volna »ha idejében kéri a bel­ga csapatok közreműködését«. Franciaország Csőmbe ismételt kérésének ellenére sem szándé­kozik elismerni Katangát, mert »a kongói helyzet olyan csepp­folyós, hogy nem lehet pillanat­nyilag állást foglalni vele kap­csolatban«. WASHINGTON A Szovjetunió keddi tiltakozá­sa kapcsán az amerikai hadügy­minisztérium egy szóvivője kije­lentette, hogy mintegy száz ame­rikai tiszt tartózkodik Leopold­ville térségében. A szóvivő sze­rint ezek közül húsznak az a fel­adata, hogy a leopoldvillei ame­rikai nagykövetség segítségére le­gyen az európaiak elszállításá­ban, a másik nyolcvan pedig az ENSZ légihídjával kapcsolatban teljesít szolgálatot. Belga katonák garázdálkodása Kongóban New York (TASZSZ): A „New­sweek” című amerikai folyóirat munkatársa beszámol a belga gyarmatosítók kongói garázdálko­dásairól. A lap az ENSZ-csapatok Kon­góba érkezéséről ezt írja: „dr Ralhp Buncheval, az ENSZ, ame­rikai néger származású főtitkár- helyettesével mentem a repülőtér­re, hogy fogadjuk a Tuniszból ér­kező ENSZ-csapatokat. Amikor a bejárathoz értünk, az ott tartóz­kodó belga hadnagy géppisztolyá­val oldalba lökte Bunche-ot. „Kotródj a repülőtér közeléből” — mondta. Bunche igazolni akarta magát, de a hadnagy letorkolta: „Köpök az ENSZ-re, takarodj!” „Ugyanazon az éjszakán — foly tatja a cikkíró — több helyen ösz- szetűzés volt a városban. Én ép­pen akkor másztam egy belga jeep alá, amikor az utca oldalán I lelőttek egy kongói katonát. Hal­lottam a belga tiszt „tüzet szün­tess!” vezényszavát, de a katonák így kiáltottak vissza: „Nem, agyon lőjük a disznókat!” A továbbiakban a cikkíró el­mondja, hogyan bántak belga ka­tonák a kongói államférfiakkal, Kaszavubuval és Lumumbával. amikor azok repülőgépen Stan- ieyvillebe akartak utazni. „A bel­ga pilóta néhány kört írt le a dzsungel felett,, majd visszatért a Leopoldville-i repülőtérre, ahe­lyett, hogy a kívánt helyre vitte volna a két kongói vezetőt. Más alkalommal, amikor Kaszavubu és Lumumba beszálltak a Sabena társaság gépkocsijába, belga ka­tonák lökdösni kezdték az autót. „Felborítjuk!” — ordítoztak. Jól­lehet a belga tisztek tanúi voltak a jelenetnek, nem intézkedtek a provokáció megfékezésére.” Szovjet jegyzék Washingtonhoz és Bonnhoz Moszkva: (TASZSZ) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden fogadta Freerst, az Egye­sült Államok, valamint Knockét, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ügyvivőjét és átnyújtot­ta nekik a szovjet kormány jegy­zékét. Az Egyesült Államok kormá­nyához intézett jegyzékében a szovjet kormány rámutat, hogy Strauss nyugatnémet hadügymi­niszter amerikai látogatása, vala­mint Brucker amerikai hadsereg- ügyi miniszter nyugat-németor­szági látogatása és a nyugatné­met hadsereg Polaris rakétákkal tervezett felfegyverzése gondosan megfontolt és összehangolt cse­lekmények láncolata. E cselekmé­nyek célja, hogy előkészítsék az aggódó világközvéleményt Nyu- gat-Németország nyílt nukleáris és rakétafelfegyverzésére. Az Egyesült Államok azért nem volt hajlandó beleegyezni hatha­tós leszerelési intézkedésekbe, mert valamennyi cselekedetével homlokegyenest ellenkező célt kö­vetett: minden eszközzel növelte az Egyesült Államok és szövetsé­geseinek fegyverzetét — hangoz­tatja a jegyzék. Az Egyesült Államok kormá­nya ezekkel a cselekményeivel nemcsak a hitleri Németország legyőzése után vállalt ünnepélyes kötelezettséget szegi meg — amely szerint a szövetségesek biztosítják, hogy Németország so­ha többé ne fenyegethesse szom­szédait, vagy a világbékét —, ha­nem új agresszió kirobbantására alkalmas pusztító fegyvert is ad a nyugatnémet hadsereg élén álló volt hitleri tábornokok kezébe. A szovjet jegyzék ezután rá­mutat: »Az Egyesült Államok kormá­nyának nem szabadna megfeled­keznie arról, hogy a rakétafegy­verrel ellátott nyugatnémet re- vansisták egy napon az Egyesült Államok beleegyezése nélkül is háború kirobbantására használ­hatják fel ezt a fegyvert. Az Egyesült Államok így olyan ka­tonai konfliktusba keveredhet, amelynek során az amerikai nép kénytelen lenne fiai vérével fi­zetni kormánya felelőtlen politi­kájáért. A történelem tapasztala­tai meggyőzően bizonyítják, hogy a Németország újrafelfegyver- zésével foglalkozó országok ma­guk váltak a német agresszió első áldozataivá. A szovjet kormány a legkomo­lyabban figyelmezteti az Egyesült I Államok kormányát, hogy az az út, amelyre lép, veszélyes követ­kezményekkel fenyegeti az euró­pai népek békéjét és biztonságát, s a következményekért minden felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul. A szovjet “kormány arra kény­szerül, hogy olyan szükséges el­lenintézkedéseket foganatosítson, amellyel szavatolja a Szovjet­unió és szövetségesei biztonságát, Európa és a világ békéjét — fe­jeződik be az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzék. A bonni kormányhoz intézett szovjet jegyzék rámutat, hogy a szövetségi kormánynak a jelek szerint nem felel meg a nemzet­közi helyzet javulása, s az NSZK uralkodó köreinek egész politikája a fegyverkezési hajsza fokozásán, az államok között ki­alakult feszültség állandósításán alapul. A nyugatnémet militaristák olyan fegyverhez jutnak, amelyet katasztrofális következményekkel terhes katonai konfliktus kirob­bantására használhatnak fel. A hónapról hónapra fokozódó re- vansista mozgolódás, a szomszéd államok ellen szüntelenül hangoz­tatott területi igények, az NSZK »különleges történelmi küldetésé­ről« szóló elmélkedések, mind­mind mutatják, milyen céljai van nak az NSZK militarizálásának, miféle zászlók alatt nevelik a Bundeswehr katonáit. A gyorsított fegyverkezési in­tézkedések ismételten tanúsítják: a szövetségi kormány nem azért tiltakozik a békeszerződés meg­kötése ellen, mintha az ország egyesítéséről gondoskodnék, ha­nem azért, mert igyekszik mi­előbb felfegyverkezni agresszív céljainak megvalósítására. Az új amerikai—nyugatnémet katonai összeesküvés durván sérti azokat a kötelezettségeket, amelyek a feltétel nélküli kapitulációból és a szövetségesek egyezményeiből Németországra hárulnak. A szovjet kormány kénytelen em lékeztetni rá, hogy a feltétel nél­küli megadás feljogosítja a szö­vetséges hatalmakat, minden szükségesnek ítélt eszközzel biz­tosítsák a kapituláció céljainak megvalósítását — hangoztatja a jegyzék. A szovjet kormány befejezésül figyelmezteti a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy min den felelősséget viselnie kell mai cselekedeteiért, valamint az ezek­re válaszul foganatosítandó ak­cióknak valamennyi következmé­nyéért. A Tambroni-kormány bukása nem okozott meglepetést a nem­zetközi életben, s legfeljebb azon lehet csodálkozni, hogy most és nem pedig hetekkel ez­előtt került sor lemondására. Annak idején Tambroni beikta­tása sem ment simán s mint emlékezetes, csak a neofasisz­ták szavazataival sikerült meg­szereznie a többséget. Kormá­nya azonban kérészéletűnek bi­zonyult, ez a rövid idő is azon­ban elegendő volt ahhoz, hogy felszínre hozza az olasz belpoli­tikai élet minden ellentmondá­sát. A kormány háromhónapos fennállása alatt az antifasiszta népi ellenállás hatalmas tünte­tésekhez vezetett, amelyet Tambroni azzal próbált lesze­relni, hogy a tömeg közé löve­tett és ártatlan embereket gyilkoltatott meg. Az Igazság szava azonban messzebbhang- zó, mint a fegyvereké s amint Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára kijelentette, az olasz nép hajlandó a végsőkig is elmenni, hogy megvédje az országot a fasizmustól. Ezzel a hatalmas, mindent elsöprő népi ellenállással szemben tehetetlen volt a fasiszta kisebbségre tá­maszkodó Tambroni-kormány, amely a keddi minisztertanács utón úgy határozott, hogy bead­ja lemondását. A lemondást most már nem lehetett tqvóbb odázni, miután a keresztény- demokrata párt is megvonta tá­mogatását a kormánytól s úgy döntött, hogy a középpártok se­gítségével ismét keresztény- demokratákból álló kormányt alakít. Az első hírek, amelyek olasz oolitikai körökből a Tambroni- kormány bukását követően ki­szivárogtak, arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a jelenlegi kormányválság nem tart so­káig. A jelek azt mutatják, hogy ezúttal a keresztény- demokraták előre megegyeztek a középpártokkal, hogy segít­ségükkel szerezzék meg az új kormánynak a szükséges sza­vazattöbbséget. Tambroni utód­jaként Fanfanit emlegetik s egyes nyugati hírügynökségek értesülése szerint Gronchi köz- társasági elnök már pénteken kiadja a megbízást az új ko- mány megalakítására. Az új kormánynak — lega-i lábbis az eddigi kilátások sze­rint — nem lesz szüksége a neofasiszták támogatására, e2 azonban nem oldja meg az olasz belpolitikai élet valódi el­lentmondását. A tömegek de­mokratikus joguk visszaállítá­sát, magasabb béreket, jobb életlehetőséget követelnek, ez pedig sürgetően követeli a bal- ratolódást, a népfront megalakí­tását. Azokat a kérdéseket, ame­lyeknek megoldását legjobban várja az olasz nép, így az új kormány sem tudja megoldani s mindebből logikusan következik, hogy az új kormánynak sem le­het hosszú életet jósolni. II Pravda vezércikke a kommunista és munkáspártok Esularesfi tanácskozásáról Moszkva (TASZSZ): A Pravda szerdai számának vezércikke a kommunista és munkáspártok bukaresti tanácskozásán hozott ha tározat jelentőségét méltatja. A ve zércikkben a következők—olvasha­tók: Egyre szilárdabbakká lesznek a szocializmus állásai, az imperializ mus pozíciói pedig gyengülnek, mindenütt erősödnek és aktivizá­lódnak a béke, a demokrácia és a szocializmus erői. Nagy politika; és elméleti jelen­tőségű, fontos dokumentum az SZKP Központi Bizottságának plé numán elfogadott „Határozat a kommunista és munkáspártok kép viselőinek tanácskozásáról”. Ez az okmány kifejezi pártunk vélemé­nyét a mai társadalmi fejlődés aktuális problémáiról, azokról az elvi kérdésekről, amelyek a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom előtt állnak. Az SZKP plénumának határo­zatai újból megmutatják, hogy pártunk hű a moszkvai nyilatko­zat és a békekiáltvány alapelvei­hez. Ezeket a dokumentumokat a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom átfogó harci prog­ramjának lehet tekinteni. A jelen­legi viszonyok között nagy jelentő ségűek a nyilatkozat és a békeki­áltvány marxista—leninista tété-, lei. Teljes mértékben érvényes a békekiáltvány ismert tétele ar­ról, hogy „ma már megakadályoz­ható a háború, s megőrizhető a Átadta megbízólevelét a Magyar Népköztársaság új moszkvai nagykövete Moszkva (MTI): Révész Géza, a Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete a Szovjetunió­ban szerdán a moszkvai Kreml Katalin-termében átnyújtotta megbízólevelét L. I. Brezsnyev- nek, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnökének. A mcs-eí-'-'evíl átadásakor Révész Gé"? L. I. Brezsnyev beszédet mondott. béke.” Ez azért vált lehetove a mostani viszonyok között, mert a béke erői nagyobbak, mint a há­borúé. A békeharc, a küzdelem azért, hogy megmentsük az embe­riséget a pusztító háborútól, to­vábbra is a kommunista mozga­lom elsőrendű feladata. Pártunk szilárdan az alkotó marxizmus—leninizmus talaján áll. „A marxizmus—leninizmus tanításai alapján — mondotta Hruscsov elvtárs — magunknak kell gondolkodnunk, alaposan ta­nulmányoznunk kell az életet, ele mezni a jelenlegi helyzetet és olyan következtetésekre kell jut­nunk, amelyek a kommunizmus ja vára válnak.” Ilyen elméleti következtetése­ket és általánosításokat hagytak jóvá és fogadtak el a testvérpártok a marxista—leninista tudomány gazdagítására és ugyanezt tette pártunk XX, és XXI. kongresz- szusán, Az SZKP plénuma rámutatott, a kommunista és munkáspártok előtt álló feladatok sikeres telje­sítése megköveteli, hogy továbbra is harcot folytassunk a revizio- nizmus, a dogmatizmus és a szek- tásság ellen, mert azok ellent­mondanak a marxizmus—leniniz­mus alkotó jellegének és akadá­lyozzák a szocialista tábor, a for­radalmi munkás- és felszabadító mozgalom összes erőinek felsora­koztatását az imperializmus el­len a békéért, a szocializmusért vívott küzdelemben. A nemzetközi kommunista moz galmat egyesíti a munkásosztály és valamennyi dolgozó felszabadí- ásának nagy célja. A testvéri kommunista és munkáspártokat összefogja és egységbe forrasztja a marxista—leninista tanítás, s a gyakorlati megvalósításért ví"ott ■arc. A nemzetközi komm -'sta mozgalom helyes, loniri út' 1 ha­lad nagy történelmi célja felé. Az .egész nemzetközi kommun! ta mozgalom, a szociális:"1 tábor egy­ségének oltalmazása és erös’té'e, | az eszmei fegyver tisztántartása, a I munkásosztály ügyéhez, a rnarx- izmus—7en.ini."mus va 16 P’V'1 •-n or­szír* ’-«m-i-i-5“'-' .........’’"áspártt í jának szent kötelessége.

Next

/
Thumbnails
Contents