Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-19 / 169. szám
Kádár János elvtárs beszéde a sztálinvárosi nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) ak, az értelmiségiek, a munka sok és a falusi dolgozók, a férfiak, ifjak és a nők hősies és áldozatos munkájának közös, nagy műve. — Jelképe Sztálinváros a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságnak. (Nagy taps) Elvtársak! Ezt a várost, ezt az üzemet a magyar dolgozók építették. De szovjet testvéreinktől kaptunk hozzá terveket, gépeket, az üzemeltetéshez vasércet. A most felavatott meleghengermű szerelésénél is szovjet emberek segítettek nekünk. Itt vannak köztünk a gyűlésünkön. (Nagy taps) Az imperia listák sokféle rágalmat szórnak a szocializmusra, a kommunizmusra, a Szovjetunióra. De hogy a rágalmazásokkal szemben mennyire más a valóság, arra kell-e fényesebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között olyan együttműködés alakult ki, amelyre korábban még nem volt példa az államok közötti kapcsolatokban: egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam, világszínvonalon álló hatalmas vasmű építésében segít egy olyan országnak, amely bizony néhány évtizeddel ezelőtt háromillió koldusáról, no meg a gulyásról és a csikósról volt ismert Ezért is mondhatjuk, hogy ez a város a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság jelképe is. A Központi Bizottság és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya nevében szívből gratulálok mindnyájuknak elért sikereikhez. (Nagy taps) Gratulálunk és üdvözletét hoztunk a munkásoknak, az alkalmazottaknak, mérnököknek, technikusoknak, a pedagógusoknak, az orvosoknak, ápolóknak, a vasmű és a város valamennyi vezetőjének és legegyszerűbb dolgozójának is. (Taps) Azoknak, akik felépítették és fenntartják ezt a várost. Gratulálunk a város, az ország, a saját sorsuk alkotóivá, for málóivá, uraivá vált dolgozó embernek, iVem elégszünk meg ax eddigi eredményekkel Bejelenthetem azt is, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk elhatározta, hogy nem elégszünk meg az eddigi eredményekkel. Ma azt ünnepeljük, hogy tíz éven át eredményesen dolgoztunk, a város áll és él. ünnepeljük, hogy üzembehelyeztük a vasmű egy nagyon fontos új részlegét, a meleghengerművet. De tekintetünket már előre vetjük és azt mondjuk: meg kell és meg is fogjuk csinálni a hideghengerművet, teljesen befejezzük azt a vasművet, amelyet tíz évvel ezelőtt elképzeltünk, amelyre szüksége van a Magyar Népköztársaságnak. Ezt megcsináljuk az új ötéves tervben és amikor az meglesz, akkor megnézzük, hogyan fejlesszük még tovább a vasművet is, Sztálinvárost is. (Taps.) Most, a meleghengermű üzembehelyezése után adva van a feltétel, hogy a Dunai Vasmű immár hasznot is hozzon. Azt kérjük a sztálinvárosiaktól, különösen a vasműben dolgozóktól: mutassák meg az egész ország népének, hogy a jövőben üzemük már nyereséges lesz. (Taps.) Egyébként az sem fog ártani, ha ezt az ellenségnek is megmutatjuk. (Helyeslés, taps.) Sztálinvárosban dolgozó elvtársaink! Adjatok több árut az országnak, olcsóbban és még jobb minőségben. Mutassátok meg a szocialista ipar maga- sabbrendűségét. Tömörüljetek még jobban a párt és a kormány mögé, álljatok rendíthetetlenül a szocializmus zászlaja alatt. Gondoskodjatok róla, hogy e felett a város felett évről évre mindig magasabban lengjen a szocializmus zászlaja. (Nagy taps.) És erre a városra, mint példára tekinthessen dolgozó népünk. (Taps.) Elvtársaink! Illik szólni az ország egyéb dolgáról és a nemzetközi helyzetről is. A Magyar Népköztársaság szocialista ipara az első félévi tervet 104 százalékra teljesítette, s az egy évvel korábbihoz képest 15 százalékkal növekedett a magyar ipar termelési értéke. A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyesmi az mindig az évi számvetésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az időjárás az idén igen szeszélyes volt — az eddig látható termésátlagok a kenyérgabonánál nem mutatkoznak rossznak. A búzánál például az országos termésátlag holdanként valószínűleg több lesz mint 9 métermázsa. A munka normálisan, lendületesen halad. Elvtársaim! A termeléssel párhuzamosan fejlődött — mondhatnám lendületesen fejlődött — a fogyasztás is. (Derültség.) Nem akarom itt az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a termeléssel együtt emelkedett a dolgozók összkeresete is, növekedett az életszínvonal is. — Ami a szocialista mezőgazdaságot illeti, a jelenlegi időszakban bizonyos tekintetben talán még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdaságra, mint az ipar kérdéseire. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Központi Bizottság múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogadták és teljes erejükkel támogatták a dolgozó milliók. A Központi Bizottság határozata — amelyet a kongresszus jóváhagyott — lényegében azt állapította meg, hogy minden szükséges feltétel megvan hazánkban a szocializmus építésének meggyorsításához. A határozat óta eltelt időben meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakítása is. Az elmúlt másfél év alatt — 1959 januárjától — a korábbinak négyszeresére növekedtek a termelőszövetkezetek. Jelenleg a magyar mező- gazdaság csaknem háromnegyede már szocialista, csupán egynegyedén van még egyéni gazdálkodás. — Amikor mi azt javasoltuk, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést, ez alatt a termelés színvonalának emelését is értettük. Különös hangsúly volt a mező- gazdasági termelés gyorsütemű fejlesztésén. Ehhez természetesen gépek kellenek. A múlt esztendőben a legfontosabb mező- gazdasági gépekből, a traktorokból húsz százalékkal növekedett} az állomány, ebben az évben pedig további harminc százalékkal növekszik. Érdemes elgondolkozni azon, mit jelent az országnak, hogy egy év alatt egyötödével növeltük a legfontosabb mezőgazda- sági gépek számát, az idén pedig további harminc százalékkal növeljük. Ez valóban gyors és lendületes szocialista fejlesztés! De a gépesítésről érdemes még néhány szót szólni. Tudják az elvtársak, hogy nekünk nagyon sok ellenségünk van nyugaton, imperialisták, aztán olyan hiteha- gyottak, akik innen disszidáltak és az imperialisták zsoldjába álltak. Fő foglalkozásuk az, hogy figyelik a magyarországi híreket és keresik azokat a pontokat, ahol támadhatnak. Most hallják, hogy nálunk növekszik az aratás gépesítése. Erre azt mondják, hogy ez nyugaton már sokkal nagyobb arányú, mint nálunk. De arról nemigen beszélnek, hogy miért is nagyobbarányú? A nyugati imperialisták többek között abból gazdagodtak, hogy az emberiség jelentős részét, állati sorban, rabszolgasorban tartották, s elrabolták kincseiket. Innen az ő nagy fejlettségük. Nos, a mi eredményeink nem ilyen forrásból táplálkoznak. Éppen ezért az ilyesfajta összehasonlítás nem reális. Arról viszont nem szívesen beszélnek, ami reális és amit tényleg össze lehet hasonlítani. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a felszabadulás előtt ők voltak a gazdák Magyar- országon. Hogyan állt akkor az aratás gépesítése nálunk és hogyan áll most? Annakidején a megművelt mezőgazdasági terület két, vagy három százalékán arattak géppel, az akkori nagyüzemekben, a nagybirtokokon, a kulákgazdaságokban. Nálunk 1958-ban már a gabona közel húsz százalékát arattuk géppel, idén pedig a mezőgazdaság szocialista szektorában a gabona negyven-negyvenkét százalékát géppel vágjuk. Ez az arány jövőre tovább javul. A múlt héten jártunk aratók között. Megmondtam nekik: testvérek, maguk hovatovább úgy aratnak már mint azelőtt a gróf: tudniillik lassan az lesz a fő munkájuk az aratásnál, hogy megnézik, rendesen vágja-e a gép a búzát. A gróf nem hasonlót csinált úgy harminc évvel ezelőtt? (Derültség.) Nagyon jó és helyes az, hogy sokhelyütt már itt tartunk, s arra törekszünk, hogy néhány eäztendö múlva az egész magyar szántóföldön gépesítsük az aratást. (Taps.) A mezőgazdaságot fel kell emelni ax ipar színvonalára A termelőszövetkezetek megszilárdítása összehasonlíthatatlanul jobban megy az idén, mint tavaly. Nem mondjuk, hogy nincs semmiféle hiányosság, de azt igenis mondhatjuk, hogy jól dolgoznak, megszervezték a munkát, megszilárdult a vezetés is. így minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben még gyorsabban fejlődnek az új termelőszövetkezetek, mint tavaly. A mezőgazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalára, s el kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság. Ehhez azonban beruházások is kellenek. Vannak itt munkások, akik a szövetkezetei más »pozícióból« nézik, mint a szövetkezeti parasztok. De itt vannak a szövetkezeti paraszt testvéreink is. Mi világosan beszélünk mindkettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházások elől. A népgazdaság számára ez tavaly sem volt könnyű, idén sem lesz könnyű, s még jövőre is jelentős mezőgazdasági beruházásokkal számolhatunk. Minden munkásembemek tudnia kell azonban, hogy a mezőgazdasági beruházás biztos alapot teremt saját jövőjéhez, saját életszínvonalának emeléséhez is. Mert ha mi most következetesen segítjük a mezőgazdaság teljes szocialista átépítését — a parasztsággal testvéri egyetértésben — és megadjuk a mezőgazdaságnak mindazt, ami szükséges, három-négy esztendő múlva egészen más lesz az élet itt Magyarországon. Ellenségeinktől gyakran halljuk: hogyan tudott Magyarország Horthy idején több gabonát exportálni, mint most. Először is: igazuk van-e, vagy nincs? Igazuk van. Horthy idején Magyar- ország több kenyérgabonát exportált mint most. De miért? Mert Horthy idején éhezett az, aki a kenyérgabonát termelte, nem evett baromfihúst, aki a baromfit gondozta. Éhezett a munkásember is, hát természetes, hogy lehetett exportálni. Mi azonban nem ilyesfajta exportot akarunk. Nem úgy akarunk külföldre exportálni, hogy közben a dolgozó ember ne ehessen és ne élhessen emberi módra. Mi egészen mást akarunk: szocialista mezőgazdaságot és olyan termésbőséget, hogy min den belföldi szükséglet kielégítése után Magyarország igenis exportálhasson jó minőségű mezőgazdasági termékeket — még a kapitalistáknak is, — ha tisztességesen megfizetnek érte. (Nagy taps.) Ha teljesen kiépítettük hazánkban a szocialista mezőgazdaságot, akkor Magyarországon teljesen más helyzet áll elő és ez nemcsak az ellátásra vonatkozik, hanem arra is, hogy a parasztok megszabadulnak a nehéz fizikai munkától. Ami az ország egészét illeti, a kongresszus mutatta jó úton haladunk, rendben vagyunk, az eredmények biztatóak. Az iparban és a mezőgazdaságban továbbra is a termelékenység javítása, az anyagtakarékosság és az önköltségcsökkentés a fő feladat. Ha egy kicsit gyorsabb lendületet vesz a munka, akkor az összes szükségleteket kellő időben fedezni tudjuk. Szocialista öntudatra, szocialista munkafegyelemre van tehát szükség. Ilyen tekintetben példát mutatnak a szocialista címért küzdő brigádok. A kommunisták legyenek ott a brigádokban, a többiek pedig kövessék őket. — Remélem ettől a jó esőtől új lendületet kapnak a dolgozó parasztok is. (Derültség.) RendeNemzetközi Befejezésül a nemzetközi helyzetről beszélt Kádár János. — A nemzetközi életben az utóbbi időben a legfontosabb esemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak bukaresti értekezlete volt. Ez a nemzetközi élet legfontosabb eseménye, mert a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ma a nemzetközi helyzet rendkívül fontos tényezői. A kommunista és munkáspártok képviselői megvitatták a nemzetközi helyzetet és megállapították, hogy az 1957-es moszkvai nyilatkozat helyes volt, azon az úton kell tovább haladni. (Nagy taps.) Mi, változatlanul arra alapozzuk politikánkat, hogy a nemzetközi helyzet mostani erőviszonyai között a háború elkerülhető és a béke kiharcolható. Ez a mi politikánk alapja. Meggyőződésünk, hogy bár vannak háborús erők, van imperializmus, a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői. (Nagy taps.) De a tartós béke kivívása hosszantartó és nehéz harcot követel. Csak akkor élhetünk békében, ha a békeszerető és egységes szocialista világ, mindenkor határozott és kemény az imperialista provokációkkal szem ben. Minél határozottabbak, minél állhatatosabbak vagyunk, annál hamarabb érhetjük el az emberiség évezredes álmát, az igazi békét. A Magyar Népköztársaság dolgozó népének is kifejezésre kell juttatni békés szándékát és eltökélt szembeszállását az agresszív imperialista törekvésekkel. Ha mi ezt megtesszük, akkor magunk helyén helyt kell állnunk önmagunkért, s ezzel hozzájárulunk a béke biztosításához. — Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk teljes meggyőződéssel, teljes szívvel és minden lehetséges módon támogatja a szovjet békekezdeményezéseket. A Magyar Népköztársaság a szocialista világrendszer része, a szocialista tábor tagja. Mi az egész szocialista táborral együtt valljuk, hogy külpolitikánk lényege és alapja: harc a békéért, a békés egymás mellett élésért, a két világrendszer békés versenyéért. Bennünket az a meggyőződés vezérel, hogy a szocialista társadalom magasabbrendű, s a békés versenyben feltétlenül győzni fog. (Taps.) Szemünk előtt növekednek világméretekben a szocializmus erői. Befolyásuk, hatásuk mind nagyobb a nemzetközi életre. Az imperializmus erői pedig gyengülnek, s ezért úgy gondol- ' '.k, hogy kivívhatjuk a tartós 'két, még mielőtt a kapitalizmus "erén megszűnik. A mai helyzetet az jellemzi, hogy a szocializmus építésésen el kell végezni az aratást, ä behordást, a tarlóhántást, a másodvetést, s mihelyt elállt az eső* mindjárt kapálhatják a kukoricát is. (Derültség.) El kell érnünk, hogy az idén augusztusban végezzünk a csépléssel. Tavaly imitt-amott kicsit megkéstünk. Az idén ezt el kell kerülnünk. — Kellő figyelmét kell fordítani az állami felvásárlásra is. Az eredmények tehát jók, az út helyes, ezen kell tovább halad-* ni. De az előrehaladáshoz szükség van jobb vezetésre is. önök tudják, hogy a vezetés alatt mi éppenúgy értjük a munkacsoportvezetőt, mint a kormány tagjait. Bátor vezetés kell. Meg kell világítani a célokat, meg kell magyarázni az utat, s meg kell követelni a munkát. Ez a helyes vezetés. Mert az a vezető, aki elnézi a munkát rosz- szul végző ember hibáit, lehet népszerű ideig-óróig, de hosszú időre csak annak a vezetőnek van becsülete, aki megköveteli a tisztességes munkát. (Taps.) kérdések nek minden új vívmánya a bé két, a békeharcban elért sikerek pedig a szocializmust erősítik. (Nagy taps.) Ami minket illet, nem félünk sem a külső, sem a belső ellenségtől. Mellettünk áll az egész szocialista tábor. A mi táborunkban az az elv érvényes, amelyet Hruscsov elvtárs vagy másfél éve így fogalmazott meg: ha egyhez nyúlnak, minddel találják szemben magukat. Nálunk ez az elv uralkodik: egy mindenkiért és mindenki egyért. Ami pedig a belső ellenséget illeti, azzal magunk is el tudunk bánni mindenkor, ha netán rendszerünkre támadna. (Taps.) Kormányzatunk ez év tavaszán közkegyelmet gyakorolt és nem kevés olyan embert engedett ki a börtönből, aki 1956-ban a népköz- társaság ellen támadott. De aki helyesen akarja értékelni népköz- társaságunk kormányának politikáját és pártunk politikáját, az gondoljon arra is, hogy mi nem ismerünk irgalmat a népköztársaság ellenségeivel szemben. A legkeményebb intézkedést is megtettük, s a jövőben is megtesszük azzal szemben, aki netán a nép- köztársaság ellen támadna. Nálunk együtt jelentkezik az ellenséggel szembeni proletár-keménység és a megtévedt ember iránti emberi megbocsátás. Bennünket a szocialista humanizmus vezet és ha egy bűnösről azt látjuk, hogy már megbűnhődött, megbánta amit tett és becsületes akar lenni, akkor megkönnyítjük neki a visszatérést a becsületes útra. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi — mondotta végül Kádár János —, hogy a párt helyes úton vezet, a nép pedig követi a pártot. Eredményeinket annak köszönhetjük, hogy a párt és a nép egységes, ösz- szeforrt, s ha új győzelmeket akarunk majd ünnepelni, akkor tovább kell erősítenünk a párt és a nép összeforrottságát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nép erkölcsi-politikai egysége növekszik és a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége támogatja azt a politikát, amelynek első szavai a szocializmus és a béke. (Hosz- szantartó taps.) Az a véleményünk, hogy a nép erkölcsi és politikai egységének további szilárdításával gyorsan felépíthetjük a szocialista Magyarországot. A munka és a harc évei vannak előttünk, de jobb feltételek között fogunk dolgozni és harcolni is, mint a mögöttünk álló években. Könnyebben, jobban és vidámabban fogunk élni. (Nagy taps.) A szocializmus és a béke erői hatalmasabbak, mint a reakció és a háború erői. A munka és harc eredményeképpen szocializmus és béke lesz az egész világon. (Nagy taps.) Minden jót elvtársak! (Hosszántartó taps. A nagygyűlés résztvevői hosszan éltetik a pártot.)
