Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

Kádár János elvtárs beszéde a sztálinvárosi nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) ak, az értelmiségiek, a munka sok és a falusi dolgozók, a fér­fiak, ifjak és a nők hősies és áldozatos munkájának közös, nagy műve. — Jelképe Sztálinváros a meg­bonthatatlan magyar—szovjet ba­rátságnak. (Nagy taps) Elvtársak! Ezt a várost, ezt az üzemet a ma­gyar dolgozók építették. De szov­jet testvéreinktől kaptunk hozzá terveket, gépeket, az üzemelte­téshez vasércet. A most felavatott meleghengermű szerelésénél is szovjet emberek segítettek ne­künk. Itt vannak köztünk a gyű­lésünkön. (Nagy taps) Az imperia listák sokféle rágalmat szórnak a szocializmusra, a kommunizmus­ra, a Szovjetunióra. De hogy a rá­galmazásokkal szemben mennyire más a valóság, arra kell-e fénye­sebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zött olyan együttműködés ala­kult ki, amelyre korábban még nem volt példa az államok közöt­ti kapcsolatokban: egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam, vi­lágszínvonalon álló hatalmas vas­mű építésében segít egy olyan or­szágnak, amely bizony néhány év­tizeddel ezelőtt háromillió koldu­sáról, no meg a gulyásról és a csikósról volt ismert Ezért is mondhatjuk, hogy ez a város a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság jel­képe is. A Központi Bizottság és a Ma­gyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya nevé­ben szívből gratulálok mindnyá­juknak elért sikereikhez. (Nagy taps) Gratulálunk és üdvözletét hoz­tunk a munkásoknak, az alkalma­zottaknak, mérnököknek, techni­kusoknak, a pedagógusoknak, az orvosoknak, ápolóknak, a vasmű és a város valamennyi vezetőjé­nek és legegyszerűbb dolgozójá­nak is. (Taps) Azoknak, akik fel­építették és fenntartják ezt a vá­rost. Gratulálunk a város, az or­szág, a saját sorsuk alkotóivá, for málóivá, uraivá vált dolgozó em­bernek, iVem elégszünk meg ax eddigi eredményekkel Bejelenthetem azt is, hogy Köz­ponti Bizottságunk és kormá­nyunk elhatározta, hogy nem elégszünk meg az eddigi eredmé­nyekkel. Ma azt ünnepeljük, hogy tíz éven át eredményesen dolgoztunk, a város áll és él. ün­nepeljük, hogy üzembehelyeztük a vasmű egy nagyon fontos új részlegét, a meleghengerművet. De tekintetünket már előre vetjük és azt mondjuk: meg kell és meg is fogjuk csinálni a hideghenger­művet, teljesen befejezzük azt a vasművet, amelyet tíz évvel ez­előtt elképzeltünk, amelyre szük­sége van a Magyar Népköztársa­ságnak. Ezt megcsináljuk az új ötéves tervben és amikor az meg­lesz, akkor megnézzük, hogyan fejlesszük még tovább a vasmű­vet is, Sztálinvárost is. (Taps.) Most, a meleghengermű üzem­behelyezése után adva van a fel­tétel, hogy a Dunai Vasmű im­már hasznot is hozzon. Azt kér­jük a sztálinvárosiaktól, különö­sen a vasműben dolgozóktól: mu­tassák meg az egész ország népé­nek, hogy a jövőben üzemük már nyereséges lesz. (Taps.) Egyéb­ként az sem fog ártani, ha ezt az ellenségnek is megmutatjuk. (Helyeslés, taps.) Sztálinvárosban dolgozó elvtársaink! Adjatok több árut az országnak, olcsóbban és még jobb minőségben. Mutassá­tok meg a szocialista ipar maga- sabbrendűségét. Tömörüljetek még jobban a párt és a kormány mögé, álljatok rendíthetetlenül a szocializmus zászlaja alatt. Gon­doskodjatok róla, hogy e felett a város felett évről évre mindig magasabban lengjen a szocializ­mus zászlaja. (Nagy taps.) És er­re a városra, mint példára tekint­hessen dolgozó népünk. (Taps.) Elvtársaink! Illik szólni az or­szág egyéb dolgáról és a nemzet­közi helyzetről is. A Magyar Népköztársaság szo­cialista ipara az első félévi tervet 104 százalékra teljesítette, s az egy évvel korábbihoz képest 15 százalékkal növekedett a magyar ipar termelési értéke. A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyesmi az mindig az évi számvetésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az időjárás az idén igen szeszélyes volt — az eddig lát­ható termésátlagok a kenyérgabo­nánál nem mutatkoznak rossz­nak. A búzánál például az orszá­gos termésátlag holdanként való­színűleg több lesz mint 9 méter­mázsa. A munka normálisan, len­dületesen halad. Elvtársaim! A termeléssel pár­huzamosan fejlődött — mondhat­nám lendületesen fejlődött — a fogyasztás is. (Derültség.) Nem akarom itt az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a termeléssel együtt emelkedett a dolgozók összkeresete is, növeke­dett az életszínvonal is. — Ami a szocialista mezőgaz­daságot illeti, a jelenlegi időszak­ban bizonyos tekintetben talán még nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a mezőgazdaságra, mint az ipar kérdéseire. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Köz­ponti Bizottság múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogad­ták és teljes erejükkel támogat­ták a dolgozó milliók. A Központi Bizottság határozata — amelyet a kongresszus jóváhagyott — lénye­gében azt állapította meg, hogy minden szükséges feltétel meg­van hazánkban a szocializmus építésének meggyorsításához. A határozat óta eltelt időben meggyorsult a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása is. Az elmúlt másfél év alatt — 1959 januárjá­tól — a korábbinak négyszeresé­re növekedtek a termelőszövetke­zetek. Jelenleg a magyar mező- gazdaság csaknem háromnegyede már szocialista, csupán egynegye­dén van még egyéni gazdálkodás. — Amikor mi azt javasoltuk, hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést, ez alatt a termelés szín­vonalának emelését is értettük. Különös hangsúly volt a mező- gazdasági termelés gyorsütemű fejlesztésén. Ehhez természete­sen gépek kellenek. A múlt esz­tendőben a legfontosabb mező- gazdasági gépekből, a traktorok­ból húsz százalékkal növekedett} az állomány, ebben az évben pe­dig további harminc százalékkal növekszik. Érdemes elgondolkoz­ni azon, mit jelent az országnak, hogy egy év alatt egyötödével nö­veltük a legfontosabb mezőgazda- sági gépek számát, az idén pedig további harminc százalékkal nö­veljük. Ez valóban gyors és len­dületes szocialista fejlesztés! De a gépesítésről érdemes még né­hány szót szólni. Tudják az elv­társak, hogy nekünk nagyon sok ellenségünk van nyugaton, im­perialisták, aztán olyan hiteha- gyottak, akik innen disszidáltak és az imperialisták zsoldjába áll­tak. Fő foglalkozásuk az, hogy fi­gyelik a magyarországi híreket és keresik azokat a pontokat, ahol támadhatnak. Most hallják, hogy nálunk növekszik az aratás gépe­sítése. Erre azt mondják, hogy ez nyugaton már sokkal nagyobb arányú, mint nálunk. De arról nemigen beszélnek, hogy mi­ért is nagyobbarányú? A nyu­gati imperialisták többek között abból gazdagodtak, hogy az em­beriség jelentős részét, állati sor­ban, rabszolgasorban tartották, s elrabolták kincseiket. Innen az ő nagy fejlettségük. Nos, a mi ered­ményeink nem ilyen forrásból táplálkoznak. Éppen ezért az ilyesfajta összehasonlítás nem reális. Arról viszont nem szíve­sen beszélnek, ami reális és amit tényleg össze lehet hasonlítani. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a felszabadulás előtt ők voltak a gazdák Magyar- országon. Hogyan állt akkor az aratás gépesítése nálunk és ho­gyan áll most? Annakidején a megművelt mezőgazdasági terü­let két, vagy három százalékán arattak géppel, az akkori nagy­üzemekben, a nagybirtokokon, a kulákgazdaságokban. Nálunk 1958-ban már a gabona közel húsz százalékát arattuk géppel, idén pedig a mezőgazdaság szo­cialista szektorában a gabona negyven-negyvenkét százalékát géppel vágjuk. Ez az arány jö­vőre tovább javul. A múlt héten jártunk aratók között. Megmond­tam nekik: testvérek, maguk ho­vatovább úgy aratnak már mint azelőtt a gróf: tudniillik lassan az lesz a fő munkájuk az aratásnál, hogy megnézik, rendesen vágja-e a gép a búzát. A gróf nem ha­sonlót csinált úgy harminc évvel ezelőtt? (Derültség.) Nagyon jó és helyes az, hogy sokhelyütt már itt tartunk, s arra törekszünk, hogy néhány eäztendö múlva az egész magyar szántóföldön gépe­sítsük az aratást. (Taps.) A mezőgazdaságot fel kell emelni ax ipar színvonalára A termelőszövetkezetek meg­szilárdítása összehasonlíthatatla­nul jobban megy az idén, mint tavaly. Nem mondjuk, hogy nincs semmiféle hiányosság, de azt igenis mondhatjuk, hogy jól dolgoznak, megszervezték a munkát, megszilárdult a vezetés is. így minden reményünk megvan arra, hogy ebben az évben még gyorsabban fejlődnek az új ter­melőszövetkezetek, mint tavaly. A mezőgazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalá­ra, s el kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgaz­daság. Ehhez azonban beruházások is kellenek. Vannak itt munkások, akik a szövetkezetei más »pozí­cióból« nézik, mint a szövetkezeti parasztok. De itt vannak a szövet­kezeti paraszt testvéreink is. Mi világosan beszélünk mind­kettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházá­sok elől. A népgazdaság számára ez ta­valy sem volt könnyű, idén sem lesz könnyű, s még jövőre is je­lentős mezőgazdasági beruházá­sokkal számolhatunk. Minden munkásembemek tudnia kell azonban, hogy a mezőgazdasági beruházás biztos alapot teremt sa­ját jövőjéhez, saját életszínvona­lának emeléséhez is. Mert ha mi most következete­sen segítjük a mezőgazdaság teljes szocialista átépítését — a parasztsággal testvéri egyet­értésben — és megadjuk a me­zőgazdaságnak mindazt, ami szükséges, három-négy esz­tendő múlva egészen más lesz az élet itt Magyarországon. Ellenségeinktől gyakran hall­juk: hogyan tudott Magyarország Horthy idején több gabonát ex­portálni, mint most. Először is: igazuk van-e, vagy nincs? Iga­zuk van. Horthy idején Magyar- ország több kenyérgabonát expor­tált mint most. De miért? Mert Horthy idején éhezett az, aki a kenyérgabonát termelte, nem evett baromfihúst, aki a baromfit gondozta. Éhezett a munkásember is, hát természetes, hogy lehetett exportálni. Mi azonban nem ilyes­fajta exportot akarunk. Nem úgy akarunk külföldre exportálni, hogy közben a dolgozó ember ne ehessen és ne élhessen emberi módra. Mi egészen mást akarunk: szocialista mezőgazdaságot és olyan termésbőséget, hogy min den belföldi szükséglet kielé­gítése után Magyarország igenis exportálhasson jó mi­nőségű mezőgazdasági termé­keket — még a kapitalisták­nak is, — ha tisztességesen megfizetnek érte. (Nagy taps.) Ha teljesen kiépítettük hazánk­ban a szocialista mezőgazdaságot, akkor Magyarországon teljesen más helyzet áll elő és ez nemcsak az ellátásra vonatkozik, hanem arra is, hogy a parasztok meg­szabadulnak a nehéz fizikai mun­kától. Ami az ország egészét illeti, a kongresszus mutatta jó úton haladunk, rendben vagyunk, az eredmények biztatóak. Az ipar­ban és a mezőgazdaságban to­vábbra is a termelékenység javí­tása, az anyagtakarékosság és az önköltségcsökkentés a fő feladat. Ha egy kicsit gyorsabb lendületet vesz a munka, akkor az összes szükségleteket kellő időben fe­dezni tudjuk. Szocialista öntudatra, szocia­lista munkafegyelemre van tehát szükség. Ilyen tekintetben példát mutat­nak a szocialista címért küzdő brigádok. A kommunisták legye­nek ott a brigádokban, a többiek pedig kövessék őket. — Remélem ettől a jó esőtől új lendületet kapnak a dolgozó parasztok is. (Derültség.) Rende­Nemzetközi Befejezésül a nemzetközi hely­zetről beszélt Kádár János. — A nemzetközi életben az utóbbi időben a legfontosabb ese­mény a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak bukaresti értekezlete volt. Ez a nemzetközi élet legfontosabb ese­ménye, mert a szocialista orszá­gok kommunista és munkáspárt­jai ma a nemzetközi helyzet rend­kívül fontos tényezői. A kommu­nista és munkáspártok képviselői megvitatták a nemzetközi helyze­tet és megállapították, hogy az 1957-es moszkvai nyilatko­zat helyes volt, azon az úton kell tovább haladni. (Nagy taps.) Mi, változatlanul arra alapoz­zuk politikánkat, hogy a nemzet­közi helyzet mostani erőviszonyai között a háború elkerülhető és a béke kiharcolható. Ez a mi poli­tikánk alapja. Meggyőződésünk, hogy bár vannak háborús erők, van im­perializmus, a béke erői ha­talmasabbak, mint a háború erői. (Nagy taps.) De a tartós béke ki­vívása hosszantartó és nehéz har­cot követel. Csak akkor élhetünk békében, ha a békeszerető és egységes szocialista világ, mindenkor határozott és kemény az im­perialista provokációkkal szem ben. Minél határozottabbak, minél állhatatosabbak vagyunk, annál hamarabb érhetjük el az emberi­ség évezredes álmát, az igazi bé­két. A Magyar Népköztársaság dol­gozó népének is kifejezésre kell juttatni békés szándékát és eltö­kélt szembeszállását az agresszív imperialista törekvésekkel. Ha mi ezt megtesszük, akkor magunk helyén helyt kell állnunk önma­gunkért, s ezzel hozzájárulunk a béke biztosításához. — Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk teljes meggyőző­déssel, teljes szívvel és minden lehetséges módon támogatja a szovjet békekezdeményezéseket. A Magyar Népköztársaság a szocialista világrendszer része, a szocialista tábor tagja. Mi az egész szocialista táborral együtt valljuk, hogy külpolitikánk lényege és alap­ja: harc a békéért, a békés egymás mellett élésért, a két világrendszer békés versenyé­ért. Bennünket az a meggyőződés ve­zérel, hogy a szocialista társada­lom magasabbrendű, s a békés versenyben feltétlenül győzni fog. (Taps.) Szemünk előtt növeked­nek világméretekben a szocializ­mus erői. Befolyásuk, hatásuk mind nagyobb a nemzetközi élet­re. Az imperializmus erői pedig gyengülnek, s ezért úgy gondol- ' '.k, hogy kivívhatjuk a tartós 'két, még mielőtt a kapitalizmus "erén megszűnik. A mai helyzetet az jellemzi, hogy a szocializmus építésé­sen el kell végezni az aratást, ä behordást, a tarlóhántást, a má­sodvetést, s mihelyt elállt az eső* mindjárt kapálhatják a kukori­cát is. (Derültség.) El kell érnünk, hogy az idén augusztusban vé­gezzünk a csépléssel. Tavaly imitt-amott kicsit megkéstünk. Az idén ezt el kell kerülnünk. — Kellő figyelmét kell fordítani az állami felvásárlásra is. Az eredmények tehát jók, az út helyes, ezen kell tovább halad-* ni. De az előrehaladáshoz szük­ség van jobb vezetésre is. önök tudják, hogy a vezetés alatt mi éppenúgy értjük a munkacsoport­vezetőt, mint a kormány tagjait. Bátor vezetés kell. Meg kell világítani a célokat, meg kell magyarázni az utat, s meg kell követelni a mun­kát. Ez a helyes vezetés. Mert az a ve­zető, aki elnézi a munkát rosz- szul végző ember hibáit, lehet népszerű ideig-óróig, de hosszú időre csak annak a vezetőnek van becsülete, aki megköveteli a tisz­tességes munkát. (Taps.) kérdések nek minden új vívmánya a bé két, a békeharcban elért sike­rek pedig a szocializmust erő­sítik. (Nagy taps.) Ami minket illet, nem félünk sem a külső, sem a belső ellenség­től. Mellettünk áll az egész szo­cialista tábor. A mi táborunkban az az elv érvényes, amelyet Hrus­csov elvtárs vagy másfél éve így fogalmazott meg: ha egyhez nyúl­nak, minddel találják szemben magukat. Nálunk ez az elv ural­kodik: egy mindenkiért és min­denki egyért. Ami pedig a belső ellenséget il­leti, azzal magunk is el tudunk bánni mindenkor, ha netán rend­szerünkre támadna. (Taps.) Kor­mányzatunk ez év tavaszán köz­kegyelmet gyakorolt és nem ke­vés olyan embert engedett ki a börtönből, aki 1956-ban a népköz- társaság ellen támadott. De aki helyesen akarja értékelni népköz- társaságunk kormányának politi­káját és pártunk politikáját, az gondoljon arra is, hogy mi nem ismerünk irgalmat a népköztársa­ság ellenségeivel szemben. A leg­keményebb intézkedést is megtet­tük, s a jövőben is megtesszük azzal szemben, aki netán a nép- köztársaság ellen támadna. Ná­lunk együtt jelentkezik az ellen­séggel szembeni proletár-kemény­ség és a megtévedt ember iránti emberi megbocsátás. Bennünket a szocialista humanizmus vezet és ha egy bűnösről azt látjuk, hogy már megbűnhődött, meg­bánta amit tett és becsületes akar lenni, akkor megkönnyítjük neki a visszatérést a becsületes útra. Jelenlegi helyzetünket az jel­lemzi — mondotta végül Kádár János —, hogy a párt helyes úton vezet, a nép pedig követi a pártot. Eredményeinket annak köszön­hetjük, hogy a párt és a nép egységes, ösz- szeforrt, s ha új győzelmeket akarunk majd ünnepelni, ak­kor tovább kell erősítenünk a párt és a nép összeforrottságát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nép erkölcsi-politikai egysége nö­vekszik és a magyar dolgozó nép túlnyomó többsége támogatja azt a politikát, amelynek első szavai a szocializmus és a béke. (Hosz- szantartó taps.) Az a vélemé­nyünk, hogy a nép erkölcsi és politikai egységének további szilárdítá­sával gyorsan felépíthet­jük a szocialista Magyarorszá­got. A munka és a harc évei van­nak előttünk, de jobb feltételek között fogunk dolgozni és harcol­ni is, mint a mögöttünk álló évek­ben. Könnyebben, jobban és vi­dámabban fogunk élni. (Nagy taps.) A szocializmus és a béke erői hatalmasabbak, mint a reak­ció és a háború erői. A munka és harc eredményeképpen szocializ­mus és béke lesz az egész világon. (Nagy taps.) Minden jót elvtár­sak! (Hosszántartó taps. A nagy­gyűlés résztvevői hosszan éltetik a pártot.)

Next

/
Thumbnails
Contents