Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-07 / 133. szám
4 TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. június 7. A tegnapból a holnapba Nos a beleilleszkedés, a ba- rátkozás sikerült. S úgy sikerült, hogy közben az agitációs munka sohasem szenvedett kárt. Még akinek gondolkodás- módjában a legtöbb volt a visz- szahúzó erő, azok is elismerték, hogy a népnevelők egyenes emberek, akik nem játszanak a szavakkal, s akik segíteni se restek, ha jogos és indokolt segítséget kér tőlük valaki. Az agitációs munka? Annyi megörökítést érdemlő esetet produkált ez a néhány nap, hogy három újság is kitelnék belőle. De végeredményben nem is a kuriózumok a fontosak. Id. Tolnai Istvánhoz vezetett népnevelő párommal az első utunk a megérkezés napján. Soha nem említettem, most már megírom. Az udvaron beszélgettünk jó két óra hosszat. Volt ebben az udvaron beszélgetésben valami furaság, bántott is bennünket a dolog, de íratlan szabály, hogy a népnevelő soha ne sértődjék meg, ha egyéni sérelmek érik, csak abban az esetben, ha becsületbe vág a dolog. A türelem ebben az esetben is rózsát terem, a türelmetlenség és túlérzékenység pedig tövist. Tehát udvar, vagy nem udvar, beszélgetni kell, agitálni érvelni, visszaverni a helytelen ellenérveket, felvilágosítani, meggyőzni. Ellenérvekben nem volt hiány, a legerősebb ellenérv4 az „őszi kezdés” volt. Meg hogy sok itt az öreg, még több a beteg, hogyan tudnak majd a közösben dolgozni? Ez utóbbi érvet már ismertük. Me- gyeszerte, de talán országszerte úgy emlegették, hogy „tsz-láz”, vagy „tsz-betegség”. Élég az hozzá, soha annyi „beteg” paraszt nem volt még, mint abban az időben. (S soha annyi egészséges, tettrekész, mint az átszervezés után.) Egyébként ezzel istenúgyse nem akarom bántani Tolnai bácsit, hiszen igen derék embernek ismertem meg akkor is, annak ismerem ma is. Csak hát eleinte bizony nyakasan — nem akarom azt mondani, hogy konokul — elhatárolta magát a szövetkezés gondolatától. Illetve, pontosabban: ragaszkodott az őszi kezdéshez. Az már az első órákban kiderült, ahogy »néhány emberrel beszélgettünk, hogy a falu legtekintélyesebb embere Tolnai István, ha ő belép, jön utána az egész falu. Az első beszélgetéskor ígérte, bebizonyítja, hogy ő többet termelt minden terményből, mint a már működő termelőszövetkezet, a Rákóczi, s a jövedelme is meghaladja a szövetkezeti tagokét. Máig is sajnálom, hogy másnap nem én kontráztam meg állítását, mindegy, a fontos az, hogy később bebizonyították: a szövetkezetben sokkal nagyobbak Tolnai István lehetőségei is, mint az egyéniben. Egyébként id. Tolnai István ma az egész községet felölelő termelőszövetkezet agilis, tettrekész, példásan szorgalmas elnökhelyettese. Épp oly szorgalmas, vagy még szorgalmasabb, mint egyéni gazda korában volt. De hiszen ez természetes is. Mi volt, ami az őszi kezdés gondolatát elhintette a faluban? Teljesen szükségtelen és értelmetlen lenne, ha most személyekhez akarnám kötni ezt a gondolatot, mondván, hogy ez, vagy az találta ki. Csak T. S. gondolata volt talán, aki így fogalmazta meg? — Higyjék el, az ősszel nem kell itt semmiféle szervezés. Megyünk mi a szövetkezetbe anélkül, hogy valaki is mondaná. — De miért az ősszel, nem ésszerűbb most elkezdeni? — Hirtelen van ez kérem, nagyon is hirtelen! — De ésszerű-e várni az őszig? Nem okosabb most belépni? — Nagyon gyorsan lenne. Meg kell azt gondolni háromszor is. — Miért, eddig nem gondolta meg? — Nézzék kérem, tudom én nagyon jól, a szövetkezetét elkerülni nem lehet. Azt mondják, az jobb lesz nekünk. Ezt is elhiszem, csak hagyjanak még egy kis gondolkozás! időt. Tehát arról van itt szó, mennél tovább kitolni az elkerülhetetlent, mert addig minden marad a régiben, egy-két hónap halasztást lehet nyerni. Az ilyesmit nevezik szubjektív okoknak. Igen ám, de az élet nem vár, az élet megy könyörtelenül a maga útján. S a népnevelők az életadta kényszer folytán gyorsítani kényszerülnek a fejlődés folyamatát, nem mintha ezt ők találták volna ki, ellenkezőleg, ők is csak végrehajtói a társadalmi haladásnak. A községi tanács jöttünket még két hónappal megelőzően határozatot fogadott el a község mezőgazdaságának átszervezésére. Ezzel a határozattal valameny- nyi dolgozó paraszt tanácstag egyetértett. Hogy mégis miért volt szükség a népnevelő munkára? Akit nem győztek meg az előző példák, azoknak hadd mondjam el még egyszer: Az elhatározás viszonylag könnyen megszületik, ha a tényleges végrehajtás időpontja a mesz- sze jövő homályába vész. De amikor kézbe kell venni a tollat, hogy az aláírással egész jövendő életét meghatározza az ember, már nem olyan egyszerű a dolog. Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, a gerjeni parasztok többségét érzelmi okok tartották vissza az első napokban a szövetkezéstől. De bizonyosan ugyanez áll minden olyan községre, ahol a mai napig még nem lépett a parasztság egyöntetűen a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Az asszonyokról. Eddig talán még egyetlen egyszer sem jutott eszükbe a családon belül, hogy a tizenkét holdból öt hold a kilencvenéves öregasszonyé, négy hold a feleségé és csak három hold a férj „tulajdona”. Viszont az összes nehéz munkát a férj végezte eddig el — ami természetes is — és mindhárman közös háztartásban élnek. — Hogy én lemondjak a földemről? — mondja V. József- né. — Mi lesz akkor velem? Miért fognak eltartani? — A gyerekei eltartják és kapja a földje után a földjáradékot. — Tudja kérem, annak idején az urammal mi is a földért tartottuk el annak a szüleit, engem is a földemért tartanak. — De hiszen még át sem íratta a földjét a gyerekekre. — Azt már nem. A föld addig az enyém, amíg az én nevemen van. (Folytatjuk.) Pályamunkások Az előmunkás messzebb állt a brigádtól. Lábával keresztül lép a sínen, a sínre helyezi a szintezőirányító műszert. Amíg a szintezés tart a munkások félre állnak a sín két oldalára, cigarettára gyújtanak, de a szájukban van a cigaretta még akkor is amikor az előmunkás irányítja őket: — Jobbraaa! — hosszasan zeng a kiáltva adott utasítás. Hosszú rudakkal munkások feszítik a sínt. A vezér-rudas adja a vezényszót : — Hóó-rukk! — néhány millimétert csúszik a csaknem száz méter hosszú sínpár vége jobbra, így ismétlődik ez négyszer, ötször, míg a sínpár „egyenesbe” nem áll, és akkor előkerülnek a kr3mpácsok, a pályamunkások legfontosabb szerszámai... Két ember — Horváth Péter és Nagy Zoltán áll fel első párnak, mögöttük sorakozik a brigád, minden második talpfánál. A szembeállók ütemesen döngölni kezdik a kavicsot a talpfa alá .. í Távol a lakott helyektől, kínt a vasúti vágányokon, ahol nyáron szinte tojást lehetne sütni a forró sínen, télen fagyban, jégben, nagy hidegben dolgoznak a pályamunkások .. .Közeleg a vasutasnap. Ünnep ez a pályamunkásoknak is. Ünnep re pedig készülni szokás. Hagyománya van már —az ünnepre való készülődésnek: munkaver* sennyel, kiváló termelési eredményekkel köszöntik augusztus első vasárnapját. A szekszárdi pályafenntartási főnökség dolgozói is csatlakoztak a vasutasok versenyéhez. Hat brigád 150 tagja vesz részt abban a versenyben, amelynek célja a szocialista munkabrigád cím elnyerése. Sárbogárdtól Bátaszékig, Báta- széktől Dombóvárig és Pécsig több mint 250 kilométer hosszúságú vasúti sínhálózat állandó felügyeletével, javításával, karbantartásával biztosítják, hogy a vonatok tartani tudják a menetidőt, hogy állandóan emeljék a személy- és tehervonatok utazósebességét. A napokban jelent meg az új menetrend, több vonat közlekedtetését írja elő. S hogy az utasoknak nagyobb a „választéka” a vonatokban, az a pályamunkásoknak is köszönhető ... A lassújelek mind ritkábban kényszerítik a vonatokat időveszteségre. A múlt évben például 15 százalékkal kevesebb lassújel volt mint 1958-ban és az idén az első négy hónapban pedig 20 százalékkal volt kevesebb, mint 1959. első négy hónapjában. Pályamunkások, mérnökök, főtisztek és munkások állnak csatasorban kint a vágányok mentén, munkájuk nyomán mindjobban javul a vonatok közlekedése. —P— Szekszárdon nyolcosztályos, Bátászéken négyosztályos középiskola, Pakson új gimnázium épül Államunk a jövőben is jelentős beruházási összeget biztosít az iskolahálózat bővítésére. Ebből az összegből Tolna megye is több oktatási intézménnyel gazdagszik. Értesüléseink szerint az elkövetkező években Tolna megye iskolahálózata huszonnyolc osztállyal bővül. Szekszárdon nyolcosztályos, Bátászéken egy négyosztályos középiskola épül. A paksi gimnázium is új épületet kap a jelenlegi helyett. A Bony, hádi Közgazdasági Technikum a jelenlegi négy osztályról néhány év alatt nyolcosztályosra fejlődik fel. Az osztályok számának növekedését biztosító tantermek mellett természetesen hasonló arányban épülnek —, az eredményes oktatást elősegítő és biztosító — előadótermek és tornatermek is. Az elkövetkező években épülő tantermek, iskolák biztosítják a megye tovább tanulni szándékozó diákjainak továbbtanulási lehetőségét. A későbbiekben a diákotthon bővítésére, férőhelyeik növelésére fordítanak majd gondot. Magánbeszélgetés közügyről — Levél — Villanyhálózat bővítésére, Járda és váróterem építésére Ahogy az ember végigmegy Zombán, mindjárt szemébe tűnik a hosszan kígyózó új járda a tanácsháztól Kéty fele a legutolsó házig, a kültelki iskoláig. Bizony az iskolába igyekvő gyerekek, s az arra lakó felnőttek is néhány évvel ezelőtt az országúton közlekedtek a nagy sárban, mert az is jobb volt a régi járdánál. S mindez a közös összefogás, a községfejlesztési hozzájárulás ered ménye. Az elmúlt évben közel 2 kilométer hosszú járda épült így. A községfejlesztési terv végrehajtása tette lehetővé tavaly azt is, hogy az óvoda és napközi létesítésére mintegy 100 ezer forintért vásároljanak épületet, És az idén? Ez a munka tovább folyik. Amint Lakatos elvtárstól, a községi tanács elnökétől megtud tűk, ebben az évben összesen 600 ezer forintot fordítanak községfejlesztési célokra. E terv az idén is úgy készült, hogy a tanácstagok beszámolóikon, fogadónapokon az elhangzott javaslatokat, kéréseket továbbították s ezeket a tanács figyelembe vette. • Volt olyan körzet, ahol a járdaépítést javasolták. Ez a munka már meg is kezdődött. A Szabadság utcában már befejeződött a járdaépítés, tovább folyik az Ady 600 000 forintot fordítanak Zombán Endre utcában. Nem könnyű mun ka ez, hiszen a mély vízmosások miatt falazni és csövezni kell, mint például a Gábor Áron utcában is. Egy másik körzetben a választók véleménye az volt, hogy nekik inkább a villany hiányzik. Ha eddig megvoltak járda nélkül, még egy-két évig meglesznek. Ezt Cigyelembevéve a tanács mintegy négy és fél kilométerrel bővítteti a villanyhálózatot. Ez is több mint 200 000 forintba kerül. Az oszlopok már állnak. Amit mindezekkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, nem a község központjában, hanem a külterületeken történik az építkezés, i s azt is, hogy a lakosság társadalmi munkával is hozzájárul a tervek megvalósításához. A járdaépítéseknél vállaltak földmunkákat. a vízmosások miatt szélesített gyalogjáróknál a kerítések áthelyezését stb. A villanyhálózat bővítésénél pedig a gödrök kiásását segítették. Ezek a tervben megszabott és már elkezdett legnagyobb munkák. Ezenkívül régi kérése teljesül a lakosságnak az idén, mert felépül 40 000 forintos költséggel az autóbusz-váróterem. (Sz) Déla bácsi, te nagyon gon- ® dós, szinte atyai voltál hozzám. Már az első vizsgálatkor indítványoztad, hogy tegeződjünk. Bevallom, kissé kényelmetlenül éreztem magam, pedig tudom, hogy a tisztelet és a megbecsülés nem a magázáson múlik. Először szokatlan volt, de kedvességed legyőzte gátlásaimat. Az első vizsgálat alkalmával kádfürdőt és kvarcolást írtál a lázlapomra. Én tudomásul vettem. Azt hittem, hogy ez így van rendjén. Egy-két nap elteltével, amikor a szobatársaimmal már összemelegedtem — úgy veszem észre, hogy nem vagyok gyorsan barátkozó természet — azok sorra vették a lázlapomra feljegyzett gyógyszereket és minden egyebet. Te kádfürdőt és - kvarcolást is kapsz? — kérdezi az egyik csendes, szerény bányász szobatársam, érezhető csodálkozással a hangjában. Telt-múlt az idő és a beszél - * getések során lassan megtudtam, hogy neki is ugyanaz a baja, mint nekem és ő kifejezetten kérte az -öreget« a kvarcolás engedélyezésére.- Mire ő azt felelte, hogy most már jön a jó idő, feküdjön ki a napra, (ezt március 19-én mondotta, aznap reggel még esett a hó) ott majd lebarnul. Mikor ezeket tudtomra adta, szavait olyan lemondó kézlegyintéssel kísérte, amelynek az az értelme, hogy »hiába, a protekciónak ilyen formája is van«. Béla bácsi, én nagyon szégyelltem magam — helyetted — a bányászfiú előtt. Arra gondoltam, hogy neki bizonyára nagyobb szüksége lenne azokra a gyógyítva barnító napsugarakra, mint nekem. Én a tavasz és a nyár napsugárözönéből akkor is többet kapok, mint a bányászíiú, ha nem is megyek üdülni. Engem munkám közben is körülvesz a világosság. Nem tudom elképzelni, hogy miért rendeltél csak nekem a szobából megkülönböztetésül. Talán abból az elgondolásból, hogy én már megszoktam a langy-melegvíz beborító bársonyos érintését? Ha így van, akkor most már megmondhatom neked, hogy tévedtél. A szobatársamnak a bányász lakóház-építési akció keretében már két éve felépült egy kétszobás, összkomfortos lakása. Nekem még nincs fürdőszobám. Ö többet lubickolt már a fürdőkádban, mint én. Különben is az a véleményem, hogy a jóhoz nem kell előzőleg hozzászokni. Ha viszont nincs, akkor az ember áhítozik utána. Nekem most az az érzésem Béla bácsi, hogy túlkomplikálom a dolgokat. Mikor Te sorraveszed az eléd kerülő embereket, akkor nem érsz rá morfondírozni, hogy ez megszokhatta-e már a kádfürdőt, vagy nem. Egyszerűen arról lehet szó, hogy ránézel az előtted ülő. soha nem látott emberre és miután az részletesen elmondja a baját és egy-két szóval a foglalkozását, akkor Te eldöntőd, hogy mi jár neki. Megpróbáltam azokat a körülményeket felderíteni. Ezek azonban mind csak elgondolások. S lényegében nem megnyugtatóak. A szimpátia, a társadalmi életben betöltött szerep nem lehet nálad ok a megkülönböztetett bánásmódra. Csak a betegség természetétől függően adhatsz, vagy vonhatsz meg bármit is a betegtől. Ha pedig olyan előnyökről van szó — mint most nálam is — amelyek nem függnek szorosan a betegségtől és legnagyobbrészt csak kényelmi szempontokat szolgálnak és nélkülük azért meglehet az embeÁ akkor szigorúan mérlegelni kell azt, hogy kik kapjanak belőlük. Még akkor is alaposan meg kell fontolni, ha sok időt vesz igénybe. Az alapvető orvosságokat és ” a szükséges gyógykezelést mindenki megkapja. A kádfürdő és a kvarcolás nem létfontosságú, ellenben ezeket a kényelmi juttatásokat nem mindenki kaphatja meg a helyszűke és az időhiány miatt. Éppen ezért érzi magát hátrányos helyzetben az, aki ezeket nem kapja és »kiválasztottnak« tekinti azt, aki részesül bennük. Látszólag nem lényeges dolog ez, de alkalmas arra, hogy az emberekben »tüskét« hagyjon és az elégedetlenség érzését keltse. Nagyon kérlek, a továbbiakban alaposan mérlegeld az ilyeneket és ne szubjektív érzéseidből indulj ki. S. J.
