Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

I960, június 15. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 3 Okozó: Felelőtlenség — Gyorshajtás — Ittasság Okozat: Sebesülés — Halál — anyagi kár Következmény: Megnyomorodás — Gyászoló rokonok — Börtön — Még egy rundót! A társaság benyakalja a ki­kért italt, köztük a gépkocsive­zető is, aztán az újabbat is, egé­szen a részegségig. Végül a veze­tő anélkül, hogy csipetnyi lelki- ismeretfurdalást is érezne, volán mellé ül — s néhány kilométer­rel odébb elüt egy motorját toló postást. * A dunaszentgyörgyi járdát versenypályának nézve száguld egy motoros. A járda szélén egy kétéves kisgyerek játszik. A mo­torost ez mit sem zavarja, szá­guld a gyerek felé. A gyerek fel­ugrik; a motoros elgázolja. S mindezek után még ezzel véde­kezik: — Nem gondoltam, hogy fel­kel a kisgyerek ... * A vezetői vizsga sikerült. A si­keres vizsga örömére áldomást iszik a motoros. Az első fröccsöt követi a második, a másodikat a többi, s utána elszáguld. Félóra múltán holtan hever egy vil­lanyoszlop tövében. A tragédiáról készült fénykép ott látható a balesetvédelmi ki­állításon. * A fék velőthasogatóan csikorog. Egy nő sikít, a gépkocsivezető szemébe kiül a rémület, keze megfehéredik az erőlködéstől, ahogy a volánt szorítja. De itt már semmi sem segít, a gyors­hajtás eredménye: gázolás. Egy másik helyen a traktoros nézett mélyen a pohár fenekére, s most holtan húzzák ki a rábo­rult traktor alól. Megint egy másik: Az autóbusz vezetője lustaságból olyan helyen forgolódik a tele autóbusszal, ahol jószerint még egy taxi sem tudna megfordulni. Recseg-ropog a híd karfája, amelynek nekifa- ralt a busz, s az utasok halálra- váltan másznak ki a többméte­res mélység fölött lebegő, inga­dozó járműből, öt centiméter hiányzott ahhoz, hogy tucatnyian zúzódjanak halálra a mélységben. S mindez: a felelőtlen gépkocsi- vezető miatt. A hideg futkos a néző hátán, amikor az esetről készült fényképfelvételt nézi. De még ezeknél a konkrét ese­teknél is megdöbbentőbbek azok a számadatok, amelyek szintén itt láthatók a kiállítás egy tabló­ján. Hivatalos szárazsággal adják tudtul, milyen tragédiákat ter­mett a gondatlan közlekedés, a felelőtlenség, az ital, amit lelki- ismeretlen gépkocsivezetők, trak­torosok, motorosok fogyasztottak, mielőtt felültek volna a jármű­re. 1958-ban Tolna megyében 104 I gépjármű-baleset volt. 1959-ben Kínai munkásvédelmi intézkedések a nyári időszakban Kína minden részében különle­ges munkásvédelmi intézkedések­kel csökkentik a hőmérsékletet és javítják a munkakörülményeket a nyári hőségnek kitett üzemekben. A legtöbb üzemben már meg­történt a hűtő és szellőztető be­rendezések ellenőrzése és egész sor újabb berendezést szerelnek fel. Ansan, Csungking, Sangháj és más városok melegüzemeiben a nyári időszakban üdítő italokkal látják el a dolgozókat. Orvosi vizs gálattal győződtek meg arról, hogy csak olyanok dolgoznak ezeken a munkahelyeken, akiknek a szer­vezete jól tűri a magas hőmérsék­letet. Akiket viszont erre a mun­kára alkalmatlannak találtak, azokat könnyebb munkahelyekre osztották be. már 154-re emelkedett ez a szám. S közülük a halálos: 1958-ban még csak 12, tavaly már 23. A súlyos sebesültek száma 1958-ban 46, egy évvel később már 52 volt. A motorosok közt valósággal pusztít az ittasság. Tavaly tizen­öten lettek a szesz áldozatai. Gyorshajtás miatt az elmúlt év­ben heten karamboloztak. Az anyagi kár — bár nem ez az elsődleges, hanem az emberélet — kétségbeejtő. 1958-ban 219 040 forint kár származott a baleset tekből, tavaly már több mint fél­millió, nevezetesen: 515 874 fo­rint. S mindez csak egy megyé­ben. Pusztító ..betegséggé” vált, ta­lán most már minden egyéb be­tegségnél veszedelmesebbé a szá­guldozás, a gyorshajtás, az ittas fejjel vezetés, a lelkiismeretlen­ség, a gondatlanság. 1958-ban minden 34 napra esett egy halá­los baleset, tavaly már 15 na­ponként követelt egy halálos ál­dozatot az országút. S az okok? A legkézenfekvőbb ok a gépjárművek megszaporo­dása. Soha nem látott mennyi­ségben futnak autók, motorkerék­párok az utakon. De csak ez len­ne az egyedüli ok? Aligha. Ez is egyik ok, de csak az egyik. A másik. A járművek gyorsak. S sok ember nem tudja elvisel­ni, hogy ne a maximális., sebes­séggel rohangásszék. Számára az országút versenypálya — s a verseny díja nagyon sokszor a kórházi ágy, vagy a koporsó. Ez is ok. De ez is csak egyik. Az ital. Nagyon sok esetben okozója a szerencsétlenségnek. A gátlások csökkennek, szabadabb­nak érzi magát az ember, a ref­lexek már nem működnek töké­letesen. Kész a baj. De miért a bírósági tárgyaláson kell erre rá­döbbennie a gépkocsivezetőnek? A gyalogosok sem szentek, ök is gondatlanok, különösen a gye­rekek. Ez még inkább arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy gyermekeiket ne engedjék őri­zetlenül az utcára és különösen az úttestre. Mennyiszer okozta már a sze­rencsétlenséget a sietés. Félperc­nyi késés is az életünkbe kerül­het, mert a sietség gondatlanság egyszersmind, akár gyalogosan, akár járművel sietünk. A .felelősségérzethez, a lelkiis­merethez, a gondossághoz is kell szólni, az emberséghez, mert na­gyon sokszor ezek hiánya juttat kórházi ágyra, vagy börtönbe. És végül: Mérlegelni kellene, elég szigorúan büntetik-e a sze­rencsétlenségek okozóit? Kellő-e a szigor, amellyel némely ittasan karambolozó gépjárművezetőt sújtanak? Többek véleménye szerint nem. A társadalom meg­nyugtatására szolgálna, ha — persze mindenekelőtt neveléssel, de ha kell (és mennyiszer kell!) — szigorú büntetéssel elejét vennék a szerencsétlenségek további sza­porodásának, és szigorúan büntet­nék a felelőtlen embereket, akik­nek életek, megnyomorodások, súlyos anyagi károsodások szá­radnak a leikükön. Letenyei György Közel 1590 kényszerárverés a Bajor Erdőben Regensburgi híradás szerint a Bajor Erdő területén működő végrehajtóknak közel 1500 kény­szerárverési javaslatról kell dön­teniük. így például Deggendorf- ban 89 parasztgazdaságot fenye­get a dobraverés, Hängesdorfban 156-ot, Grafenauban 75-öt, Passau- ban 175-öt, Viechtachban 120-at, Wilshofenben 159-et, Wolfstein- ben 81-et, Wegscheidben 73-at, Regenben 125-öt, Bogen községben több mint százat, Mittelfelsben kb. 130-at és Kötztingben kb. 200-at­Hz egész gyár Ugye a szakmai utánpótlás nevelése KÉT ÉVVEL EZELŐTT kísér- I létképpen néhány nagyobb szö­vőgyárban, a textiles szakszer­vezet javaslatára bevezették a szövőipari tanulóképzést. A kí­sérlet sikerrel fejeződött be, s ennek nyomán az ország számos gyárában bevezették a fiatalok szakképzését. A múlt hét közepén huszonhat tolnai és faddi leány állt a gyári szakemberekből, minisztériumi küldöttből álló vizsgabizottság elé, hogy számot adjon egy év munkájáról. A vizsgák jól sike­rültek. Huszonhat szakmunkás szövővel több van most a gyár­ban, és a héten újabb tizennégy szakmunkással szaporodik a tex­tilgyári szakmunkások tábora: idős dolgozók tesznek vizsgát a szövés elmélet-gyakorlatból. A szakmunkás-nevelés a szö­vőgyárakban évtizedes szokás volt, felvettek egy munkára jelentkezőt, s kéthetes tanfolya­mon próbálták megismertetni ve­le a szövés alapjait. Több-keve­sebb sikerrel járt ez. De annak a veszélye mindig kísértett, nagyon sok esetben valóság is lett, hogy a munkásnő legnagyobb igyeke­zet mellett is selejtet gyártott, még hónapok múltán is. AZ IPARITANULO- képzés új módszer és e módszer mellé állt I ték be őket. S hogy a TMK-sok se maradjanak ki a segítésből, miniatűr szövőgépet készítettek, Baller Mihály vezetésével. A kis szövőgép hasonmása a nagynak és az iskolában alkatrészeire szedve ismerkedtek a tanulók a hibák előfordulásának lehetőségeivel, okaival. És megtanulták természe­tesen a hibamegelőzés módját is. Szakmunkások lesznek a szövők is ezentúl. Képesítéshez lesz köt­ve hovatovább ez a szakma is. Nő­nek az igények, egyre bonyolul­tabb lesz a technika és ezzel csak jó szakemberek tudnak megbir­kózni. A szakmunkás-nevelés jól indult a tolnai gyárban, hogy az ősszel újabb iskolát indítsanak be, húsz-harminc leánnyal. És a szak- szervezet, a pártszervezet pedig azon fáradozik, hogy megnyerje az idős dolgozókat is a szakmun­kás-vizsga letételére. A szövőipari tanulók a múlt hé­ten vizsgáztak, Molnár Jolán vizs­gázott legjobban, az idős dolgozók vizsgája a héten lesz. Hétfőn volt az elméleti részből a vizsga, csü­törtökön lesz a gyakorlatból, s ha már a most végzett negyven szö- vömunkás szakmunkás oklevelét megmutatja társainak, bizonyára többen kapnak kedvet a vizsgák letételéhez. AZ EGÉSZ GYÁR ÜGYE Tol­Az idei évben, a műszaki újítá­sok érdekében indított kampány lehetővé teszi, hogy a munkások az eddiginél sokkal jobb munka- körülmények között dolgozhassa­nak és sokkal kevesebb nehéz tes­ti munkát kelljen végezniük. a gyár egész kollektívája. Segítet­ték a szövést tanuló gyerekeket a több évtizedes szakmai gyakorlat­tal bíró munkásnők tanáccsal a gyakorlati órákon. A gyár vezetői pedig a szövés elméletébe vezet­nán a szakmunkásképzés. A veze­tők és munkások együttes erőfe­szítése nyomán lesz mind több szakmunkás szövő a tolnai textil­gyárban. —p— Befejezéshez közeledik az első kapálás — Még e héten megkezdik az aratást a dunaszentgyörgyi A paksi járás egyk közös gaz­daságában, a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Termelőszövetkezet­ben mintegy 1600 holdon termel­nek kapásmövényeket. Ezen belül több mint 1000 hold a kukorica, aminek kapálását egy hét óta végzik a szövetkezeti parasztok. Munkájukat segítette a szomszé­dos Gerjeni Állami Gazdaság ve­zetősége is, amely munkagépeket bocsátott a dunaszentgyörgyiek rendelkezésére. A kapálásoknál nem is mutatkozik lemaradás. A kukorica kivételével még a múlt hét végéig megkapáltak egyszer minden növényt, befejezték a burgonya töltögetését, a cukor­répa második mélykapálását is. Most a kukoricakapálásnál szor­goskodnak a növénytermelők, közel 200-an. Ha holnap estig nem lesz eső, végeznek. Indokolt a sietés, hiszen a hét végére, de legkésőbb a jövő hét elejére ka­sza alá érik az őszi árpa, kezdeni kell fáz aratást. EziistkaSász Tsz-ben A dunaszentgyörgyi Ezüstka? lász Termelőszövetkezet tagjai felkészültek e munkára is. Mi­után tudomásukra jutott, hogy a gépállomás mindössze egy kom­bájnt és két aratógépet tud biz­tosítani 1200 hold kalászos gabo­nájuk learatásához, — rendkívüli küldöttközgyűlést hívtak össze a kézi aratás megbeszélésére. Itt úgy határozott a tagság, hogy 40 aratóbrigádot szerveznek, akik részt vesznek a gabonabetaka rí. tásban. Az idén, mivel a kalászos gabo­nák jelentős része kisparcellákban van — az aratja le aki elvetette. Az aratás gyors befejezése érde­kében pedig természetbeni pré­miumot szavazott meg a küldött- közgyűlés a gabonabetakarításban részt vevő aratóbrigádoknak. Vagyis a munkaegység jóváírásán túlmenően az, aki részt vett az aratási munkáknál, az általa be­takarított termés 5 százalékát kapja jutalmul. Bontják a régi fahidat... — Na, most... Hoó! — Megfe­szülnek az izmok, és a híd tartó- gerendázatának egyik tagja né­hány centiméterre kimozdul a helyéből. — Húzzátok meg a csörlőt! — Állj, nem megy... Valahol még fogja a csavar. Swarczinger János egy francia­kulccsal a kezében lekúszik a ge­rendák, a hídlábak közé, hogy megkeresse a csavart, amelyik a főtartót nem engedi kimozdítani a helyéből. No, végre, megvan a csavar, de olyan helyen, hogy alig lehet hozzáférni. Még egy munkás ereszkedik le, segíteni a csavar eltávolításában. Mégsem megy. — Hozzátok csak a vasfűrészt — szól fel Swarczinger a töb­bieknek. — Elfürészeljük, más­ként nem megy. —r Csak vigyázzanak emberek — inti őket Máté József tech­nikus. — Egy vigyázatlan lépés, vagy mozdulat, és máris a vízben vannak... — No, végre... ez is megvan. Feltornásszák magukat a híd­ra. Négyen-öten vasrudakkal cen- timéterről-centiméterre emelik felfelé a főtartó végét, ketten a csőrlővel húzzák kifelé, óvatosan, mert a két gerenda közé befara­gott vánkosfák minduntalan bele­akadnak a hídmező szélébe. Vég­re, kint van... Jöhet a következő. Kurdon a Kapos régi fahídját bontják a Kaposvári Útfenntartó Vállalat munkásai. Elkészült az új vasbeton-híd, az öreg fahíd pedig »mehet«. — A faanyag egy része még egészséges, ép, azt felhasználjuk másik fahidak javításához — ma­gyarázza Máté József. — Részben a regölyi Kapos-, részben a maj- sai Koppány-hidhoz. Ez már in­kább csak akadályozta a közleke­dést. Az új híd már jobban meg­felel. Bár ez is csak vendéghíd... — Hogyan, hát nem állandónak épült? — Nem. Arról van szó ugyanis, hogy a következő években sor ke­rül a hőgyész—dombóvári út kor­szerűsítésére. Az út lentebb, a falu alatt szelné át a Kapóst és ott épülne új híd. Egy másik vál­tozat szerint pedig itt, a fahíd helyén épülne új. Hétmillió fo­rintba kerülne mindegyik. Abban az esetben, ha az előbbi terv ke­rülne megvalósításra, megmarad­na ez a híd, lebonyolítani a helyi forgalmat. — Nem lehetett volna még ak­kor néhány évig fenntartani a fa­hidat? — Nem lett volna gazdaságos. Állandóan javítani kellett, szinte évről-évre. 1955-ben 184 000 fo­rintba került a javítása. Ez a vas­beton híd nem egészen nyolcszáz­ezer forintba került. Évtizedekig nem lesz rá gond... Bontják az öreg fahidat, amely felett eljárt az idő, ott nyújtózik a víz felett az új, a jobb. Ezen már nincs az öt tonnás súlykorlá­tozást jelző tábla. Bognár István — Ammónia-gázzal működő atomóra. Koicsi Simoda, tokiói professzor atomórát készít, amely­nek pontossága ezerszeresen meg­haladja az amerikai atomóráét; Simonda professzor kijelentette; hogy jövő tavasszal elkészülő mű­szere igazolni fogja Einstein re­lativitást elméletét, az óra hiba­határa százmillió év alatt nem haladja meg a három másodper­cet. Órájában az ammónia-gáz mo’ekuláinak rezgése méri aa időt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents