Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-09 / 135. szám

1960. június 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Molnár András most rosszul számolt ED Három éve, ez idő tájt talál­koztam először Molnár András­sal, a Homoki dűlőben kukori­cát kapált. Én pedig Péter De­zsővel, a község agronómusá- val jártam a határt. Megszom­jaztam. A láthatáron kút nem volt, kértem hát Molnár And­rástól egy korty vizet. — Vizem az nincs, de ha nem veti meg a feleségem főztjét, szívesen megkínálom, egy kis befőttel... Megköszöntem a kedvességét és megkérdeztem: — nem unat­kozik-e egyedül, egy bandá­ban. — Hagyjuk ezt kérem, nem szeretek az ilyen dolgokba bele­mélyedni, mert csak saját ma­gamat bosszantom fel, miközben az igazságról beszélek — mond­ta — és már indult volna, hogy folytassa a munkát. Többszöri nógatásra a végén aztán mégis­csak elmondta, ami a begyét nyomta. — Ma, 1957-ben engem, a szegény parasztot kizsákmá­nyolnak. Ügy ahogy mondom, kizsákmányolnak!... Nem az ál­lam, a fenéket, a nagygazdák! Három napi gyalogmunkáért adják ide egy napra a lovat. Ma is azért vagyok egyedül, mert a feleségem, Szabó Im- rééknek kapál... De hát mit csi­náljak, ha egyszer így van, bele kell nyugodni. — Miért nem kapáltatja meg traktorral? — Azért kedves, mert az 5000 kvadrát földem kilenc darabban van. Mit kereshetne az én 400 négyszögöles parcellámban a traktor? Érti ugye?... — Miért nem szántják akkor össze ezeket a kisparcellákat? — Na, éppen ez az, ami en­gem bosszant. Tudja, én aka­rom a csoportot, de a többiek azt mondják, várjunk még. Ar­ról meg igazán nem én tehe­tek, hogy többen vannak, akik így vélekednek, mint a magam­fajták, akik kevesebben va­gyunk. Mondtam én a tanács­elnöknek a jó múltkoriban is, hogy szervezzünk csoportot, de ő is csak kerülgeti a választ, mint a macska azt a bizonyos kását. De én bízom abban, hogy ennek is elérkezik majd az ideje... 0 Ez év januárjában levelet kaptam Molnár Andrástól. Az újdonsült szövetkezeti gazda szíves szóval meghívott, hogy ve gyek részt községük termelő­szövetkezeti községgé avatásá­nak ünnepségén. Ott voltam. Az ünnepség előtt a tanácsel­nöktől hallottam, hogy a falu termelőszövetkezetének meg­alakításában Molnár András élen járt. — Egy mai témájú paraszti regény igazi hőse lehetne az .................................................. A ndrás. Meggyőződéses híve a kollektív gazdálkodásnak. Any- nyi érvet tud felsorolni a nagy­üzem mellett, amit őszintén szólva nem néztem volna ki belőle — mondta Kovács Dani bácsi, a maholnap nyugdíjba vonuló igazgató-tanító, akit szintén meghívtak az ünnep­ségre. — Hogy mondtam-e?... De még mennyire, hogy mondtam! A nagyüzem fölénye a kis­üzemmel szemben már be van bizonyítva. Hirdesse ezt az em­ber bátran és mindig, — jelen­tette ki Molnár András, aki ez egyszer úgy csöppent bele a be­szélgetésbe. — Miért tartja jobbnak a szö­vetkezetét az egyéni gazdaság­nál, — kérdeztem. — Azért, mert egy szövetke­zeti parasztnak fele annyit kell dolgozni, mint a maszeknak. És ha az évjárás jó, a jövedel­me meg több. Itt vagyok pél­dául én. Az 5000 kvadrát szán­tó, meg a fél hold szőlő min­den időmet lekötött. A felesé­gemmel együtt dolgoztunk mi egész nyáron át, minden nap, látástól-vakulásig. Aztán mégse vittük sokra. A szövetkezetben nem lesz szükség arra, hogy ilyen sokat dolgozzon az em­ber. A munka nehezét elvégzik a gépek, Mi, gyalogmunkások kiballagunk majd nyáron hét óra felé a kukoricaföldre és hat órakor már a kanálisban für­dőnk. Az asszonynak meg egyenesen jól jött ez a szövet­kezet. ö megmunkálja a háztá­ji földet és slusz. Odahaza süt, főz, ellátja az apró jószágot, ne­ki másra nem lesz gondja. tűnik el a kukoricából a gaz, bizony azt kapával kell kiirta­ni. Természetesen segít a gép is. Bizonyság erre, hogy Mol­nár Andrásék szövetkezetében is traktorral végezték el a ku­korica sorközi kapálását. A tő­közöket pedig kézzel kell meg­kapálni és kézzel kell a növényt kiritkítani. Olyan gépet, ami ezt is elvégezné még nem találtak ki, ezt tudomásul kell venni. Hogy azt kéri a szövetkezet vezetősége Molnár Andrástól, ne nyolc órakor, hanem vala­mivel előbb ballagjon ki a ku­koricaföldre és a feleségét is hívja dolgozni? Természetes, hogy kéri. Ezt kívánja a közös­ség és Molnár András szemé­lyes érdeke is. Ott még nem tartunk, hogy nyolc órai mun­kaidőt lehetne bevezetni a me­zőgazdaságban is. Ennek a fel­tétele még nincs meg, amit tu­domásul kell venni és fáradoz­ni azon, hogy meglegyen. De addig bizony a szövetkezeti pa­rasztnak is kell dolgozni nyá­ron 10—12 órát egy-egy nap. Szükség van az asszonyok mun­kájára is a közösben, ami ért­hető, hiszen akkor is segítettek férjeiknek a föld megmunkálá­sában, amikor az még kispar- cellában volt. Nagyon sajná­lom, hogy ezt ki tetszett felejte­ni a számításból — mondtam én. Molnár András közbeszólás nélkül végighallgatott és vá­laszképpen búcsúzóul annyit mondott: — Úgy látszik, ez egyszer rosszul számoltam. Kijavítom a tévedést. Dorogi Erzsébet Igaz meggyőződésből küzdeni a boldogabb életért Beszélgetés a Népfront Országos Tanácsának tagjával Három, kis kartonlap fekszik itt előttem. Mindmegannyi egy- egy igazolás bizonyos kitüntetések viselésére. S a birtokosuk Kele­men János, a gombai Parasztbe­csület Tsz állattenyésztési brigád­vezetője. Az első kitüntetés 1954-es keltezésű, Mintagazda jel­vény viselésére jogosít. Mint ki­váló gazda kapta meg 1955-ben a második igazolványhoz tartozó Munkaérdemérem kitüntetést. És most, mikor mint küldött részt vett a Hazafias Népfront II. országos kongresszusán, újra a Munkaérdeméremmel tüntették ki. S mikor véget ért a kongresz- szus, úgy tért haza ismét, mint a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának tagja, mert újra meg­választották. — Felemelő érzés volt — mond­ja — részt venni e nagy tanács­kozáson. Megmondom őszintén az öröm mellett egy kis meglepetés is volt, hogy ismét bizalommal voltak irányomban, s megválasz­tottak a tanács tagjának. — A népfront ereje abban van, hogy a párt iránymutatását elfo­gadva tömöríteni tudja a hazáját, a békét szerető dolgozók millióit. Ez megmutatkozott a kongresz- szuson is. A dolgozók minden ré­tege képviselve volt még az el­nökségben is. — És hogy a legfőbb kérdések­ben mennyire egységesek voltak, azt nem is kell külön hangsúlyoz­ni, hiszen a rádió, a sajtó ezt már közölte. Inkább a mostani fel­adatainkról beszélgetünk a köz­ség lakóival. Elsősorban a ter­melés, a tsz dolgairól. Minél több árut az országnak ez a jelszavunk az állattenyésztésben éppúgy, mint a növénytermesztésben. — Ezzel együtt folyhat a fel- világosító, nevelő politikai munka is. Nyilvánvaló, hogy az az em­ber, aki megérti a múlt és jelen közötti különbséget, jobban ipar­kodik a munkában. Aki viszont jobban dolgozik, jobb lesz az éle­te, gazdagabb lesz az egész or­szág. A megváltozott élet ecsetelésé­nél jobb szószóló nem kell nála, hiszen maga is gyerekkorában sokáig ette a cselédek keser­ves kenyerét. — Elnéztem a mi­nap is — mondja — gyönyörű ve­téseinket. örültem, de mindjárt eszembe is jutott, de sok verejté­kem hullott itt a Dőry uraságék alatt, amikor 3—4 vagon gabonát is fel kellett zsákolni a padlásra. Ma az ember az első, felvonók vi­szik fel a terményt, s a jövedelem is csak a munkánktól függ. — Sokszor beszélgetünk a fele­ségemmel is. Neki is a határban volt tizenkét éves korától a rend­szeres foglalkozása, míg most gyermekeink iskolába járhatnak. Csak a tudás döntheti el, mi lesz belőlük, nem a rang, a pénz. Ma az értékmérő a munka. — Mindig arra törekszem — mondja búcsúzóul —, hogy ne csak én, de a környezetem, az egész falu is teljes erőből, igaz meggyőződésből küzdjön a szebb, boldogabb életért. (Sz) a Nem akartam akkor ünnep­rontó lenni, bár az lett volna tisztességes dolog, ha ott mind­járt vitába szállók Molnár And­rással. Közlöm vele, hogy ne csapja be önmagát. Tudniillik, ahogy ő elképzelte a szövetke­zeti paraszt életét, az ma még hamis illúzió. Erre a január óta eltelt rövid öt hónap alatt ő maga is rájött, de... — Valahogy nem stimmelhet itt valami. Valahol hiba van, csak azt tudnám, hogy hol. So­kat törtem rajta már a fejem, de nem tudtam rájönni. Mert tudja kedves, a csoportban is azzal nógatják az embert, hogy a feleségét is hívja dolgozni a közösbe, meg hogy ne nyolc óra­kor, hanem 5 órakor lásson a kapáláshoz és dolgozzon este 7 óráig. Szerintem erre a szövet­kezetben nem szabadna szük­ségnek lenni — panaszkodott a minap, mint a Világszabadság Tsz egyik munkacsapatvezetője. Hát akkor helyben vagyunk! Itt az alkalom, hogy tiszta vi­zet öntsünk a pohárba. Félre­érthetetlenül meg kell monda­ni, hogy a termelőszövetkezeti parasztok kollektív gazdasága nem valamiféle terülj-terülj asztalkám. Varázsigére itt se Hatmillió tégla készfii a Bonyádi Téglagyárban Tavaszi zivatar csapkodja a téglagyárat. Az esőcseppek nyo­mán finom por száll fel, néhány perc múlva elhalkul a tégla­gyártó gép is. Alig félórás a zi­vatar, utána kisüt a nap, újból beindítják a gépet és megélénkül a szárítótér. Csillét toló gyere­kek, lerakó asszonyok népesítik be a szárító fészerek alját... — Ez az eső még nem veszé­lyes — mondja Zaccommer elv­társ, a Bonyhádi Téglagyár veze tője —, májusban sok bajunk volt az esővel. Több mint húszon két órát álltunk és 120 ezer tég­lával tudtunk kevesebbet gyár­tani ... — Akkor a tervet sem teljesí tették? — szólok közbe. — A tervet teljesítettük, 750 ez rét kellett volna gyártanunk, de 842 ezerrel zártuk a hónapot... Hiába a rossz idő, ha látják a munkások, hogy érdemes dolgoz­ni, akkor küzdenek is azért, hogy mind több téglát termeljenek egy műszakban. így lesz ebben a hó napban is. Átlagosan 40 ezer tég­lát akarnak készíteni júniusban mm „Biztos jövedelem a süldőkoca kölcsönzés Elmondja Bükki József, a váraljai Alkotmány Tsz tagja n Amikor meghallottam a szerző­dés feltételeit — kezdte Bükki elvtárs — rögtön megszületett ben nem az elhatározás, hogy és is köl csönzök süldőkocákat. Állíthatom, s bármely gazdatársamnak bebizo­nyíthatom, hogy ilyen előnyös fel­tételek mellett csak nyerni lehet ezen az üzleten. Én egy 96 kilós kocasüldőt hi­teleztem. Most nem kellett lefi­zetnem a kilónkénti 16.50 forintot — hiszen ezért hitelezés. A továb­bi nyolc hét valamelyikén bebú- gatom. Termelőszövetkezetünkben nincs hiány apaállatból, egy igen jó, fehérhúsú kan van tulajdo­nunkban. A búgatást követő tíz hónap múltán három 30—60 kilóig ter­jedő süldőt kell leadnom. Na most számoljunk csak,., a hitelezett sül-. dőkocáért gondolatban 1500 forin tot fizettem. A három süldőt, mondjuk átadom 50 kilogramm súlyban. Az állatforgalmi a sza­badpiaci árnál 50 fillérrel felülfi­zeti az átadott süldőket. De csak számítsuk azt az árat, aminél ke­vesebb nem lehet az átvételi ár. Tehát 30 kilótól 60 kilóig terjedő fehér hússüldő esetén 15.50 forin­tot és 30—60 kilóig terjedő súlyú hús, húsjellegű mangalica süldő­nél 14.50 forintot. Számoljunk tehát az én esetem­ben, mondjuk a legalacsonyabb áron (14.50). Tehát háromszor öt- venkilós süldő ára az annyi mint — gyors fejszámolás következett — 2100 forint. A kölcsön anyára levonnak 1500 forintot és így is marad 600 forint nyereségem. Nem is számítva még azt, hogy plusz nyereségem még egy jófajta anya­sertés. S valószínű és több mint valószínű, hogy nem hármat, de legalább hatot fial. A megmaradt szaporulatot részint lekötöm sül­dőszerződésre a másik részét ma­gamnak hagyom meg, mert lega­lább kettőt szeretnék vágni is. Azután, ha már három fialáson túlesett az anya, azt is le fogom kötni az állatforgalmi vállalattal 14 forintos szerződéses áron. Te­hát így húzok dupla hasznot az anyából. S bárhogy is okoskodom, nem fogok ráfizetni. Nálunk azon­ban nagy segítség az, hogy a tsz patronálja a süldőkoca tenyész­tésre szerződött tagjait. A tagok között 300 öl területű pillangós kaszálót osztottak szét. (b) hogy meglegyen az egymillió és így segíteni tudnak az egyesülés­nek is, pótolják a keszőhidegkuti gyár hiányát. És a kereset is emelkedik, mert háromszáz fo­rinttal több jut a júniusi boríték­ba, mint májusban volt. Hét téglagyár — Csatár, Szakcs, Hidegkút, Kölesd, Bonyhád, Hő- gyész, Tevel — dolgozói hirdettek versenyt a tavasszal a több és ol­csóbb tégláért. És ebben a ver­senyben a bonyhádiak előkelő he­lyet foglalnak el. Amikor az egye­sülés a hónap első napjaiban megküldi a versenyértékelő jegy­zőkönyvet, rendszeresen megvitat ják a bonyhádi gyárban, mit kell tenni, hogy még tovább javítsák a munkát. S ennek eredménye az, hogy a versenyben mindig az el­sők és az év végére meg szeretnék nyerni a versenyt. A verseny megnyerése azt je­lenti, hogy 4 800 000 téglát kell készíteniük — a terv szerinti mennyiséget. De ez nem elég! A többi gyárakban is verseny van, tudják ezt a bonyhádiak, ezért ha A Fácánkerti Növényvédő Állomás felhívása Védekezzünk az amerikai fehér szövőlepke ellen Megfigyeléseink szerint az egész megye területén megkezdődött az amerikai fehér szövőlepke töme­ges tojásrakása. Hernyófészkek megjelenése június 10-re várha­tó. Védekezés: Az első nemzedék hernyófészkeit hernyózóollóval szedjük le. Erősebb fertőzés ese­tén permetezzünk „Holló 10” ola­jos idegméreggel, melyből fiatal hernyók ellen 80 dekát, idősebb hernyók irtására egy kilót számí­tunk 100 liter vízre. A DDT ola­jos emulziókra („Holló 10”) érzé­keny fáknál a vegyszeres irtást I 50 százalékos DDT permetező­szerrel (hektoliterenként 60 deká­tól 1 kilóig alkalmazva) végezhet­jük. Nagy Elemér laborvezető tároztak úgy, hogy hatmillió tégi lát készítenek az idén. A techni­kai lehetőségek ehhez megvan­nak. A téglagyártó gép mellett dolgozó brigádok tagjai úgy hatá­roztak. hogy egész évben a negy­venezres napi átlagtermelést el- érik. így a hatmillió tégla gyártá­sa biztosítva lesz. A gyár vezetői meg gondoskod­nak arról, hogy a termék ne men­jen tönkre: védik a legyártott tég­lát és intézkedéseket tettek, hogy a kemencénél is jobb eredménye­ket tudjanak elérni... Hatmillió téglát készítenek a bonyhádi téglagyár dolgozói. A terv 1 200 000-el kevesebbet ír elő, de a munkások állják szavu­kat, bizonyíték erre a múlt évi kongresszusi verseny is és az évek óta végzett kiváíó munka... A félórás zivatar rpessze jár már. Bonyhádon újból zúgnak a gépek, az esőszagú földre friss téglát raknak az asszonyok. Min­den lerakott téglával közelebb ke­rülnek a hatmillióhoz..; —p— Nem goRd a vacsora Keresse fel Szekszárdon a vasúti kisvendéglőnket, ahol i ! hat napra előre megrendelt, [ ízletesen elkészített 8—10 féle vacsorából válogathat. Pacalpörkölt 5.10 Ft. Borjúpörkölt burgonyá­val 6,20 Ft. Szalontüdő 6,40 Ft. Rántott sertésborda bur­gonyával 7,90 Ft stb. ! ! i!A ü21 ü i • vacsoráztatás este 19-től óráig. Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat (33)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents