Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-09 / 135. szám
1 * fii 4 TOLVA MEGYEI VEPÜJSAG 1960. június 9* % Sátoraljaújhely Kazincbarcika MISKOLC Balassimat ^Oötarjin • Nyíregyháza > Mosonmagyaróván Hajdúnánás A Gyöngyös TUTargom O Tata ...... Tatabánya Oroszlány Hálván O Szentendre f1ojdúböS2örmény DEBRECEN Jászberény'v. Hajdúsxflbosrló Kisújszállás ik o & Töröksisntmiklós Turkave O..^: várpalota Veszprém Szombathely ^Székesfehérvár Cegléd •• £ Nagykőrös Ntiőlúr Sztdlinváros Kecskemét Keszthely Zalaegerszeg O ^ A Csongrád * Kiskunfélegyháza: 0$*ent*s^ I960 1.1: én MAGYARORSZÁG összlakosságának OOrosnózo Nagykanizsa O Kalocsa Hőd mezővásárhely Kiskunhalas Kaposvár Szekszard Makó Komló Mohács VÁROSI LAKOS MAGYARORSZÁG VÁROSAI i-WN VitOSOK yiÄßl 1 607000 lakos 4 PÉCS HOKI -US0W lakossal ■ Győr som-100000 • Tatabánya soooi-som □ Szolnok tóm -soooo O Baja 30001-toooo & Vác Az 1960. január 1-én megtar-1 tott népszámlálás adatai szerint' Magyarország 9.97 millió lakosának 40 százaléka, 3.96 millió fö, az ország 63 városában él. Városaink közül csupán Komárom és Kőszeg lakossága nem haladja meg a 10 000 főt. A magyar városok egynegyede már a 10 001—20 000 lélekszámú kategóriához tartozik. Még jelentősebb a 20 001—30 000 lakosú városcsoport, melyben 19 városunk, azaz az összes városok több mint egy- harmada található. Hazánk 11 városa lakosainak száma meghaladja a harmincezer főt, de nem éri el a negyvenezret. E kategóriához tartozik legnagyobb lélekszámú szocialista városunk, Sztálinváros is. Békéscsabán, Kaposvárott, Sopronban és Szolnokon kereken 180 ezer ember él; e négy város alkotja a 40 000—50 000 lakosú kategóriát. A Dunántúlon Székesfehérvár, Szombathely és Tatabánya, az alföldi városok közül pedig Hódmezővá. sárhely és Nyíregyháza lakóinak száma ma már az 50 ezer főt is meghaladja. A 60 001—100 000 lakosú városcsoportban három városunk, Győr, Kecskemét és Szeged található. Ugyancsak három városunknak, Miskolcnak, Debrecennek és Pécsnek, százezer főnél is több lakosa van. A városlakók közel fele pedig az ország legnagyobb városában. Budapesten él. Nem lehet meghatódottság nélkül elmenni a következő eset mellett. Pénteken, és szombaton már többektől hallottuk: — Ma még nem, majd vasárnap. — Miért éppen vasárnap? — Nem tudom. Talán azért, hogy az egyik ünnepet összekapcsolják a másikkal, hiszen, ha még nem is tudták, érezték: ünnep lesz ez a nap a község történetében. És vasárnap megindult az egész falu. Az előző napok bizonytalankodását, jövőtől való félelmét felváltotta a tervezgetés, a reménykedés. Egyetlen belépni szándékozó sem jött valamilyen terv, javaslat nélkül. A legtöbb javaslat hasznosnak bizonyult. Most már csak a közgyűlés és a vezetőség megválasztása volt hátra. Döntsenek benne teljes mértékig a gerjeniek. — Húsz tekintélyes gazda állította össze a névsort, amit a közgyűlés elé terjesztettek. S a közgyűlés több módosítást eszközölt a javasolt névsorban. Hogy jó volt-e a választás, én meg nem mondhatom, ők tudják, ők ismerik a megválasztottakat, s ők dolgoznak az irányításuk alatt. Egyetlen szépséghibája azonban van a vezetőségnek. Hibát követnék el, ha elhallgatnám: egyetlen nőt sem választottak be az új vezetőségi tagok közé. Az érv a régi, a sokat hallott: az asszonyok maradjanak a háztartásban, az irányítás a férfiak dolga. Az egyetlen nő a régi vezetőségi tagok közül való. Álljon itt a vezetőség névsora. Ök, akik az átalakulás első napjaiban irányítják a falu közösségét. Elnök: Házi Józef, elnökhelyettes: id. Tolnai István. A vezetőség tagjai: Bán József, Bognár József, Kiszeli Rozália, Dömötör Lajos, K. Ta- ba Sándor, ifj. Csákány Ignác, H. Vajda József, Gergely János, B. Taba József, Szabó József. Ezzel az átalakulás első szaa holnapba kasza megtörtént. Az első szakasz csak, a második most folyik. Hogyan sikerül megszilárdítani a mintegy kétezer holdas szövetkezetét, hogyan sikerül beindítani a munkát? Mielőtt , a jelenről beszélnénk, még néhány percre térjünk vissza a közelmúlthoz, az átszervezés időszakéihoz. Nem egyszer hallani olyan rémhíreket, hogy egyes embereket úgy kényszerítettek be a szövetkezetbe, az agitátorok gorombák, megengedhetetlen mód szereket alkalmaznak. Nyugodt lelkiismerettel írhatom le. egyetlen hibától és félreértéstől eltekintve semmi visszásság nem történt Gerjenben. Az önkéntesség legteljesebb és legtisztább betartása persze nem jelenti azt, hogy időtlen időkig halogatjuk a mezőgazdaság átszervezését, de ebben a nagy munkában csak egyetlen eszköz használható: az okos, a meggyőző felvilágosító szó. Ez volt az egyetlen fegyverünk, s hatásos fegyvernek bizonyult. Tanúnk erre az a 294 gerjeni gazda, aki a nagy átalakulás idején lépett a termelőszövetkezetbe. * A falu csendes. Nyáridőben a határban tartózkodnak az emberek, végzi ki-ki munkáját. A csend azonban csak átmeneti, mert amint ballagok a Vajda Ignác utcán egyszercsak két asszony szólít meg. Rövidesen csatlakozik hozzájuk még kettő és megkezdődik a vita. Ami tulajdonképpen nem is vita, mert én jó szerint csak hallgatom őket, s legfeljebb annyit tudok ígérni, hogy panaszukat továbbítom a vezetőségnek. Felismerték, hogy a szervezésnél ott voltam a községben, s most teljes joggal — s érezni szavukból — bizalommal mondják el panaszukat. A panasz? Vegyük nagyon is komolyan, mert lehet, hogy ez Tolna megyében másutt nem, vagy csak nagyon kevés helyen probléma, de itt égető. S pillanatnyilag ez érdekli legjobban az embereket. Azt ’mondják az asszonyok: — Maga itt volt ugye, a szervezés idején? — -"Itt. — Maga beszélt a »pléhem- berben«? — Én voltam a tettes. — De sok szépet ígért akkor; — Miért, melyik ígéret nem valósult meg? — Nono. Ebből a »nono«-ból ugyancsak nem sokat tudtam meg. A további beszélgetés során azonban kiderült, mi a fő panasz. — Nincs munka. Kevés a munkaalkalom. A dolog elgondolkoztatott. A szervezés során ugyanis nemegyszer azon tanakodtunk, lesz-e aki megműveli a földeket, hiszen nagyon sok az öreg, a munkaképtelen. Később az egyik idősebb szövetkezeti tag — ő is a télen lépett be — tréfásan azt mondta; »Az elvtárs igazán protezsál- hatna, hogy én is kapjak munkát«. Hogyan is néz ki ez a »nincs munka«? Mi tagadás, a tavaszi hónapokban bizony kevés volt a munkaalkalom. A sok munkáskezet igénylő munkák még vissza vannak, a tavaszi vetések zömét elvégezte a gép, mindenkit a sóder kitermelésnél és szállításánál sem lehetett foglalkoztatni. Tehát a munkákban átmenetileg hiány állt be. Többen a kelleténél sokkal súlyosabbnak fogták fel ezt a helyzetet és akadtak, akik előtt már szinte tragikusnak látszott. De ha figyelembevesszük, hogy egyrészt az indulás nehézségei játszottak közre az átmeneti munkahiányban: aztán az is, hogy nem sikerült a legtökéletesebben megszervezni a munkát, ügyesebb beosztással, csoportosítással mindenkinek lehetett volna, ha nem is állandó, de időnkénti elfoglaltságot találni, meg a tavaszi időszak az egyéni gazdaságban is csökkenti a munkaalkalmat, akkor kiderül, hogy nem is olyan tragikus. Csakhát egyeseknek még ma is rááll a szájuk arra, hogy mindenért a termelőszövetkezetet okolják, mint olyant és villámgyorsan elfelejtsék, hogy az egyéni gazdaságukban sem volt jobb a helyzet, sőt általánosságban sokkal rosszabb. (Folytatjuk.) Magyarország városainak lakossága 1960. I. 1-én. (1000 főben). 1. 10 000 lakos alatti városok: Komárom 9.9 Kőszeg 9.8 2. 10 001—20 000 lakos közötti városok; Ajka 15.4 Kisújszállás 13.8 Balassagyarmat 12.5 Mohács 18.0 Hajdúnánás 18.4 Oroszlány 13.0 Hajdúszoboszló 19.7 Sátoraljaújhely 16.2 Kalocsa 13.7 Szekszárd 19.3 Kazincbarcika 15.3 Szentendre 10.3 Keszthely 14.9 Tata 17.3 Turkeve 12.5 3. 20 001—30 000 lakos közötti városok: Csongrád 20.7 Mezőtúr 23.6 Esztergom 23.1 Mosonmagyaróvár 21.2 Gyöngyös 28.7 Nagykőrös 25.9 Gyula 24.6 Pápa 25.« Hatvan 20.1 Salgótarján 26.9 Karcag 26.1 Törökszentmiklós 23.G Kiskunhalas 26.5 Várpalota 21.5 Komló 24.9 Vác 24.7 Makó 29.9 Veszprém 25.5 Zalaegerszeg 23.7 4. 30 001—40 000 lakos közötti városok: Baja 30.4 Kiskunfélegyháza 33.2 Cegléd 37.9 Nagykanizsa 34.2 Eger 35.4 Orosháza 32.1 Hajdúböszörmény 32.2 Ózd 34.2 Jászberény 30.2 Szentes 31.2 Sztálinváros 31.0 5. 40 001—50 000 lakos közötti városok: Békéscsaba 49.4 Sopron 41.2 Kaposvár 43.1 Szolnok 45.6 6. 50 001—60 000 lakos közötti városok: Hódmezővásárhely 53.5 Székesfehérvár 55.9 Nyíregyháza 56.9 Szombathely 54.5 Tatabánya 52.0 7. 60 001—100 000 lakos közötti városok: Győr 70.8 Kecskemét 66.8 Szeged 99.0 8. 100 001—145 000 lakos közötti városok: Debrecen 129 Miskolc 144 Pécs 115
