Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

1960. június 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG S FALURÓL—FALURA: Nváreleji határszemle a gvönki járásban A levegő mozdulatlan, a nap he ve égeti bőrünket. Dávid Endre elvtárssal, a gyönki járási párt­titkárral és Cserhalmi István elv­társsal, a járási pártbizottság munkatársával járjuk a járás dim bes-dombos falvait. A soronlévő mezőgazdasági munkákról, a gon­dokról és a jó ötletekről szeret­nénk minél többet megtudni a járás termelőszövetkezeteiben. Még az állattenyésztők és a kocsisok is vállaltak kapásterületet Első állomás Szárazd, Búzaka­lász Termelőszövetkezet. A falu olyan, mintha lakói elköltöztek volna, utcák, udvarok üresek, aj­tók, ablakok zárva. Csak az óvo­da árnyas udvara népes, ott zsi­bong a gyereksereg. A szövetkezet irodájában csak a könyvelő győzködik a nagy ha­lom aktával. Mindenki a mezőn van. A kukoricásokban meg a ré­ten. Betakarították már a lucerna­féléket, kétszer megkapálták a krumplit, megkapálták és kiegyel­ték a répákat. Most a munka sú­lyát a kukorica kapálására és a rétiszéna betakarítására tömörí­tik. A kapásterület kiosztását csalá­dokra, nagy egyetértéssel fogad­ták a tagok. Ugyanis a prémium- rendszert itt kiterjesztették még a szénafélékre is, hogy min­den tag el tudja látni háztáji ál­latait. Az egyetértést tükrözi az, hogy a Búzakalászban kora reg­geltől kezdődik naponta a munka és még a kocsisok, meg az állat- tenyésztők is vállaltak kimért területet. Egy ötlet a közös szőlő megművelésére Keszőhidegkúton, az Uj Élet Tsz-ben sokat törték a fejüket a vezetők is, meg a tagok is, hogyan lehetne megművelni a közösbe vitt, nem tagosítható szőlőterüle­tet. Végül is úgy döntöttek, hogy Pciuncz Júlia Fájdalommal közöljük a nőtanácsok tagjaival és aktí­váival, hogy drága munka­társunk Pauncz Júlia elv­társnő, az Országos Béke­tanács munkatársa, a Nem­zetközi Kapcsolatok osz­tályának vezetője tragikus hirtelenséggel elhunyt. Megyei Nőtanács W ___________________________ á tmeneti megoldásként átmeneti részesedési rendszert vezetnek be a szőlők megművelésére. A * háztáji terület felett lévő minden száz öl szőlő Után, annak aki azt megmunkálja 200 maligán fok bort kell beadni a közösbe. Ezt a mennyiséget a helyi viszo­nyoknak megfelelően állapítják meg és területenként felfelé, il­letve lefelé módosítják. A mód­szer helyesnek látszik, a hidegkúti határban olyan szépek és gondo­zottak a szőlők, amilyenek nem voltak mostanában. Csak egy a bökkenő! Mégpedig az, hogy a szőlőművelés, a kapá­sok és a széna munkálatainak ro­vására megy. Mert a szőlőben nincs lemaradás, de a kukorica kapálásában viszont sajnos van lemaradás. Gondolni kell tehát — többet mint eddig — a kapásokra is. Felkészültek az aratásra A belecskai Szabadság Tsz-ben pergetik a mézet, nyüzsögnek a kertészetben, kapálják a kukori­cát és már az aratásra is felké­szültek. Van 450 hold aratnivalójuk, eb­ből körülbelül 300 holdat tud le­aratni kombájnnal a gépállomás. Mintegy 150 holdat kézzel kell le­aratni. Szerveztek eddig 25 arató­párt és a kézi aratást prémium­mal ösztönzik, mégpedig úgy, hogy a napi normán felül learatott ga­bona értékének 25 százalékát pénz ben kifizetik a normát túlteljesí­tő aratópárnak. Megvan a brigád a kézi erővel learatott gabona cséplésére is. A brigádot tsz-tagokból szervezték. A kombájngabona betakarítását pedig majdnem teljesen gépesítik. Billenő platós kocsival hordják a terményt a kombájnszérűre, ott gabonafelvonóval szállítják a csép lőgépre és a megtisztított gabonái gabonafúvóval juttatják el a mag­tárba. Tehát nem zsákolnak. Belecskán jól mennek a dolgok, csak a hajtató ház készül lassan, lassan mint a luca széke a kivi­telezők jóvoltából. Múlt év szep­temberére kellett volna elkészül­nie és ha így készül, még idén szeptemberben sem lesz kész. A megye egyik legszebb kertészete Kétségtelen ez a tolnanémedi kert, a Kossuth Tsz hatalmas kert je, egyik legszebb kert a megyé­ben. öröm sétálni a szépen gon­dozott paprikapalánták között, nézni a fejesedő, korai káposztát, a bogyóját növelő paradicsomot. A négy vízágyú, amelyet péntek óta üzemeltetnek, hatalmas sugár­özönben ontja a vizet a melegben tikkadó palántákra. Itt már fel­vették a harcot a természet sze­szélyei ellen. Esőt csinálnak. A kertészetből majdnem félmil­lió a bevételi tervük. Mindent nagyban értékesítenek. Eladtak már 75 mázsa zöldborsót, s elad­nak még vagy 400 mázsát és megkezdték a korai fejeskáposzta értékesítését is. E héten ebből is 20 mázsa körül adnak el. Sok jó ötlet, egy külön cikkre való téma van ebben a kertben. A kertet, s működését látva is ala­kulnak a tolnanémedi emberek, alakul bennük a közösségi gondo­lat és érzés, s a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényébe vetett hit. Négy tsz-ről számoltam be a látottak közül. Van köztük felfej­lődött, őszi kezdésű, és teljesen új. Egyben azonosak: ezen a nyáron közös erővel, kemény erőfeszítés­sel nagy lépést tesznek előre a szocializmus felé. Ez volt a ta­nulság, s ez a tanulság lelkesítő. GYENIS JÁNOS Látogatás A MAJOSI ÁLTALÁNOS IS­KOLA tantestülete az ősz óta fi­gyelemre méltó kísérletezést foly­tat a szovjet nevelési program- tervezet alkalmazására. A tan­testület tagjai nagy lelkiismere­tességgel és kedvvel fogtak hoz­zá e tervezet tanulmányozásához, s gyakorlati megvalósításához. Ebben nem kis része van Kedves Henrik általános iskolai igazgató­nak, aki nemcsak mint pedagó­gus, hanem mint az MSZBT or­szágos elnökségének tagja is, szí­vesen vállalta ezt a feladatot. A majosi pedagógusok már eddig is sokat tettek a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért, a Szov­jetunió eredményeinek ismerte­téséért. Munkájukban az az elv érvényesült, hogy a szeretet, ame­lyet népünk a Szovjetunió iránt érez, ne csak az érzelmekben jus­son kifejezésre, hanem a tuda­ton keresztül is világossá váljék az emberekben, hogy további fejlődésünk és békés építőmun­kánk feltétele a magyar—szovjet barátság. A tantestület a szovjet neve­lési programtervezettől célirányo­san a munkára, a közösségi élet­re, hazaszeretetre, fegyelemre, ideológiai tisztánlátásra és kultú­rált magatartásra neveli a tanu­lókat. A szovjet nevelési programter­vezet gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól beszélgettünk Két öreg — két vélemény Idős bácsival beszélgetek a vo­naton. Szikár, nagybajuszú, közel jár már a nyolcvanhoz. Falum- beli. Újságolja, hogy ő is »nyug­díjas« lesz most már. — Tudod fiam, már rám is rámfér a pihenés. Éppen eleget dolgoztam életemben, öt éve va­gyok szövetkezeti tag. Nem pa- naszkodhatom. Most megkaptam én is az öregségit, de valahogyan kevesebbet, mint a többiek. Hogy miért, nem tudom... — A nyugdíjintézethez kell fo­lyamodni. — Már megvan. A könyvelőnk mindjárt megírta a föllebbezést, és el is küldtük. Beszélgetünk mindennapi dol­gokról, az öreg azt emlegeti, mennyi munkája volt, amikor egyre-másra ellettek a kocák. — Még éjjel is ott volt mellettük. — Mert tudod, fiam, ha az em­ber elvállal valami munkát, azt teljes szívvel csinálja. Akkor van meg csak igazán az eredménye. — Tudod fiam, csak elnézem, mennyit változott mostanában a világ. Mindenütt építkeznek, meg építkeznek. Soha nem építettek annyit és annyian, mint most. Aki házat épít, az is egész kastélyt akar. — Ez az ország most legalább mégegyszer annyit ér, mint az­előtt, — állapítja meg elégedet­ten. Aztán az unokáiról beszél. — A legkisebb, a Gyuszi most végzett a vizsgákkal. A legna­gyobb, az Imre — hiszen tudod, akkor járt iskolába, mikor te — meg Miskolcon mérnök. Megnő­sült, elég szépen keresnek mind­ketten. Legutóbb azt írták, házat akarnak építeni. — Ebben az országban most mindenki boldogulhat, aki be­csületesen dolgozik. És gondolnak ránk, öregekre is. Aztán az egyik állomáson el­köszön az öreg, jómagam utazom tovább. Dombóváron még jó né­hány perc van a vonat indulá­sáig. amikor alacsony, idős pa­rasztbácsi kapaszkodik fel a ko­csiba. Jó hangulatban van, be­szédes. Döbröközi, és Kárász- Köblénybe utazik. Nyolcvankét éves. Középkorú parasztasszony­nyal kezd beszélgetésbe. A kocsi többi utasai csak arra figyelnek fel inkább, amikor a bácsi elége­detlenkedve mondja: — Mi az a kétszázhatvan fo­rint? Miért dolgozzon az ember, ha csak ennyit kap öregségére? Jobb volt régen... — Lehet, hogy magának igen, de nekem nem. — Csattan fel az asszony hangja. — Én is tsz-tag vagyok, de mindig megvan a ke­nyerem, nem úgy, mint akkor. Ez a rendszer nekem csak adott, mint ahogyan a legtöbb ember­nek adott ebben az országban. — Hevesen vitatkoznak, az öreg érzi, hogy egyre inkább alulma­rad a vitában, egyre bizonytala­nabbul védi vélt igazát. Végül elfogynak az érvei, visszavonul. Másik társaságot keres, azoknak meséli, hogyan hadakozott vala­mikor nagyapja a betyárokkal. ügy van ő is, mint némelyik író. Nem akarja elismerni a mát. inkább a múltai idézgeti. Végül egyedül marad. B. I. GONDOLATOK egy munkásgyűlésrol.,» Közel háromszáz ember gyűlt össze délben a Dombóvári MÁV Fatelítő Vállalat nagy fűrészcsar­nokában, hogy meghallgassa So­mogyi Béla üzemi párttitkár tá­jékoztatóját a közelmúlt nemzet­közi, politikai problémáiról, kü­lönös tekintettel a csúcsértekezle­tet meggátoló erőkről és ténye­zőkről. Ennek kapcsán szeretnék elmondani néhány olyan él­ményt, ami nemcsak egyszerű ta­pasztalás, de túlnő ezen és meg­marad az emberben, mint csodá­latos erő, élmény. Volt az egészben valami meg­kapó. Abban, hogy amikor ebéd után felbúgott a sziréna, ötös­tízes csoportokban megindultak az üzemrészekből a munkások a csarnok felé. Munkásruhákban, tisztátlan kézzel, szurkos képpel — de becsületes szándékkal. S a látvány! Az egybegyűlt munkásság, gévek, fahegvek te­tején figyelik a párt titkárának a szavát, ki maga is munkászub­bonyban mondja okszerűen, na­gyon okosan, munkás értelemmel, munkás szívvel az eseményeket, okokat, okozatokat. Figyelem az embereket. Hogyan reagál tavaszi napon bámult ar­cuk arra, amit hallanak. A daru* kezelőé, a talpfát vállán hordóé, a fűrész sercegését hallgatóé, a főmérnöké és gépíróé? A munkád sok arcát, akik mind békességet óhajtanak és itt most azt hallják, hogy néhány ember újra az em­beriség békés elképzeléseire tör. Elszánt, konok és becsületes ar­cok. Igen megejtő kép. Egyértel­mű kifejezés. Eszembe jut egy festmény. Nem tudom mi a cí­me. Lenin egy szerelőcsarnokban valami gép tetejéről hirdeti az új harcot a munkásságnak. Ilyen ez is. Mennyi agitatív erő és prog­ramszerűség! Anélkül, hogy a té­nyek és szavak frázissá süllyed­nének. Ez már a sok próbát ki­állt — öntudatára ébredt, célját tudó új magyar munkásság. SZÍVÓS ISTVÁN Szerkesztői üzenet-►A Tolna megyei Népújság ol_ vasója« jeligére. Máza. Panaszos levelének másolatát kivizsgálás céljából eljuttattuk az illetékes bonyhádi járási szerveknek. A panasz kivizsgálásának eredmé­nyéről újságunkban értesíteni fogjuk. a majosi mintaiskolában Kedves Henrik elvtárssal, az is­kola igazgatójával, aki a követ­kezőket mondotta: — Máj os község az elmúlt év őszén alakult át termelőszövet­kezeti községgé. A közös gazdál­kodás útjára lépett a község la­kossága. E nagy jelentőségű gaz­dasági átalakulással egyidőben még egy igen jelentős változás történt az iskola életében. A ma­josi általános iskolában a tanév kezdetével — kísérletképpen, a helyi adottságok figyelembevéte­lével — hozzáfogtunk a szovjet nevelési programtervezet alkal­mazásához. Azok a nehézségek, amelyek az átszervezés során ná­lunk is jelentkeztek, világossá tették számunkra, hogy nekünk pedagógusoknak olyan embere­ket kell nevelni, akik — felnőve — képesek lesznek a közösségi munkára. Uj embereket kell ne­velnünk és ennek megfelelően új erkölcsöket kell kialakítani, a kommunista erkölcsöt. Reánk, pe­dagógusokra vár az a feladat, hogy ennek alapjait céltudatosan rakjuk le, s megkezdjük a jövő embereinek formálását. — Hogyan fogott e feladat meg­valósításához a majosi tantestü­let? — Miután a szovjet nevelési programtervezetet a tantestület áttanulmányozta, alapos és elem­ző vita után osztályonként hatá­roztuk meg, hogy milyen mód­szerekkel akarjuk elérni a terve­zett erkölcsi tulajdonságok kiala­kítását. A nevelési tervezet igen sok esetben a szülők segítségét igényli. Éppen ezért szülői érte­kezleten ismertettük a szülőkkel a tervezetben meghatározott fel­adatokat, s végrehajtásukban tá­mogatásukat kértük. Az elkészí­tett tervezet alapján a tantestület tagjai osztályonként megfigyelé­seikről és tapasztalataikról rövid írásos feljegyzéseket készítettek. — Milyen eredményeket hozott a szovjet nevelési programterve­zet az első félévben? — Az első félévben a közössé­gi szellem kialakítása és a fele­lősségteljes magatartás kialakítá­sa volt a fő cél. Hiba lenne, ha azt mondanánk, hogy a terv be­vezetése forradalmi változást ho­zott az ifjúság, a tanulók nevelé­se terén. De azt feltétlenül meg kell állapítani, hogy példás osz­tályközösségek alakultak ki. Kü­lönösen sokat változott a tanulók magatartása. A tanuláshoz való felelősségteljesebb viszony pedig számokban is lemérhető. Az elég­telen tanulók száma 50 százalék­kal csökkent. A közösségi szellem fejlődésének igen fontos állomá­sai ve’tak. az úttörő-rendezvé­nyek és a különböző osztálykirán­dulások. Ezeken a nevelők köze­lebb jutottak a tanulókhoz. Meg­hitt beszélgetések alakultak ki a nevelő és a tanítvány között, s olyan dolgokat is megkérdeztek, amelyekhez korábban nem volt bátorságuk. A tisztasági verseny is lendületet adott az egyes osz­tályoknak úgy, hogy még az ott­honukra, házuk tájára is kiter­jesztették azt. Majos községben szépülnek az udvarok, a házak. Az egészségvédelemmel kapcso­latban jól működik az iskolánk­ban az ifjúsági vöröskereszt. Rendszeresítettük a személyen­kénti saját törölközőt, a fésűt, az ivópoharat, az étkezés előtti kéz­mosást. A tanulók kezdeményező- en nagyobb gondot fordítanak otthon a tízórai higiénikusabb becsomagolására is. A GYERMEKEK NEVELÉSÉN KÍVÜL sokat foglalkoztunk a szülőkkel, s a részükre tartott előadás-sorozatok, a szülők isko­lája, szülői értekezletek és a csa­ládlátogatások nem voltak ered­ménytelenek. — Milyen hatással volt a szov­jet nevelési tervezet a pedagógu­sokra? — A szovjet nevelési tervezet megmutatta, hogy a tan'.euület tagjainak állandóan tanulmányoz­nak kell a pedagógiai szaklapom kát, szakmai ismeretük bővítése céljából. Ezen kívül gyakran ren-i deztünk vitákat, amelyek hozzájá­rultak a világnézeti és politikai egység kialakításához. A nevelési tervezet ráirányította figyelmün­ket arra is, hogy a nevelőket ará­nyosabban kell bevonni a társa­dalmi munkába, s komolyabbá kell tennünk a szülőkkel való fog­lalkozást — fejezte be tájékozta­tását Kedves Henrik, a majosi ál­talános iskola igazgatója. A majosi általános iskolában egy év távlatából visszatekintve, eredményeket hozott a szovjet ne­velési tervezet kísérletképpeni al­kalmazása. A tervszerű nevelő­munkával javult a tanulók kö­zösségi szelleme. A korábban ta­pasztalt kárörvendést, felváltotta a bírálat, a cinizmust, a közösségi munka felelt érzett öröm. De kü­lönösen nagy eredményeket értek el a közösség vagyonának őrzésé­ben és megbecsülésében. Javult a tanulmányi eredmény; az osztály- közösségeken belül a jeles tanulók önzetlenül segítik a gyengébb ta­nulókat, s ezekben már a közössé­gi életre való nevelés hatása jut kifejezésre. Az eredményekben pedig nem kis része van a majosi általános iskola nevelőinek és igazgatójának, Kedves Henriknek, P-né

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents